Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-19 / 136. szám, vasárnap

t! A malacka! mezőgazdasági talajjavító vállalat dolgozói ez idén többek között 90 km hosszúságban építenek új vízlevezető csatornákat és 300 hektárnyi területet aíagcsöveznek. Felvételünkön Emil Škopek építésvezető és František Kliník gépész a helybeli szövetkezet földjén vízlevezető csatorna építésén munkálkodnak. • • • • • • B • • Aki már tovább jutott Két kezdő. színész beszélget a Hviezdoslav színház művészi bejárója előtt. A régi, nemes elv szellemében, hogy a távollevőről rosszat mondj, vagy semmit, egy befutott kollégájukat csépelték, akinek immár harmadik autója van. Amikor a legjavában vannak, — beszélgetésüket véletlenül kihallgatva — hozzájuk lép egy ismeretlen, — No azért nem kell izélni, hogy ő mér tovább van mint maguk... A két beszélgető rámeredt, mire az ismeretlen így folytatta: — Maguk még a szocializmusban élnek, míg ö sok mással már a motorizmusban él, de ne féljenek, a kommunizmusba egyszerre fognak eljutni... ,-siKötelességtudás A Spišská Nová Ves-i állomás nem tartozik a legnagyobbak közé az országban. de elég nagy ahhnz, hogy a kultúrközpontba állandó alkalmazottat nevezzenek ki. Mozgásáréi ítélve kiérdemesült vasutas bácsi az illető, aki a vonalra várakozók szellemi igényeinek kielégítéséről gondoskodik A dalrepertoár — aminek kiválogatásában, úgy hiszem, a bácsinak is nagy szerepe van — három lemezből áll. Mindamellett ax öreg — úgy látszik — lokálpatrióta is, mert csupa szepességi népdallal ,.boldogítja" a.'. utasokat. Igaz. nem csak a hangszóró van hivatva szórakoztatni a várakozókat. mert tekintélyes könyvtár is szerénykedik a sarokban, de ahhoz általában senki se merészkedik. Mert a kultúra helyi zászlóvivője — aprólékosan leigazoltatja; ha valaki netán könyvkiilcsnnzésre vetemedne. Először a személyazonossági igazolványát kéri el, de ez rendszerint nem elég. Fokozatosan kikérdezi az öreg az illétőt. hol dolgozik, leírja a munkaadó címét, aztán ha az olvasni kívánó utasnak szerencsije van. és nem kérdi meg tőle a bácsi, nála van-e az újraoltási bizonyítványa el is kezdheti az olvasást. Illetve el is kezdhetné, ha a kultúra őre be nem kapcsolná újra a hangszórót és immár negyvenedszer fel nem tenné az ismert népdalt. Megkérdeztük tőle. nem mérsékelhetné-e kissé a hangszőrét, fgy válaszolt: — Lehalkítani? Ugyan már! Hiszen ezért fizetnek engem. (tm) A szurkoló logikája Most kedden történt. A Békeverseny aznap! útszakaszának Košice volt a végcéllá. Ez alkalommal a Hernád menti város sportrajongói a budapesti MTK labdarúgócsapatát jogadták vendégként. /I kékfehérek ellenfele a kassal Loko- motíva együttese volt, és bizony a mérkőzés — amelyet a hazaiak a végén méc/ls megnyertek, nem kezdődött szerencsésen'. Mármint a Lokomotíva szempontiából. Mert Major, az MTK ifjú csatára már az első percben gólt lőtt a kassaiak, kapujába. Aztán a hazaiak klc egyenlítettek. Ez viszont a pesti kékfehéreket paprikázta fel, igaz, csak nagyon rövid időre. Ebben az időszakban erősen rohamozott az MTK és a Loko- motíva játékosai csupán a legnagyobb erőfeszítés árán tudták szerelni a pesti csatárokat E 'gy ilyen. sikeres szerelés után a hazai csapat egyik játékosa fekve maradt a játéktéren. A szurkolók zajongtak, fütyültek és egy ismert kassai szurkoló, az anyakönyvi kivonat adatatnak alapján már nem a legfiatalabb, nagy ideqesen ígu bíztatja nagy hangosan a hazaiakat: Nem bánom, ha kl ls kaptok, csak győzzetek!!! — ba — FO CEL A HOZAM NÖVELESE Kellemetlenül érzi magát az ember, aki valamilyen oknál fogva nem tarthatja meg adott szavát. A szövetkezetesek s főképpen a vezetőség sem érzi jól magát, ha hiányos a tervteljesítés. Ebbe a helyzetbe kerültek a Krásna Hoi'ka-i és a Dlhá Lúka-i szövetkezetesek. A tejeladásban az utolsó helyen állnak a rožňavai járásban. A helyzetet súlyosbítja, hogy a gazdaságnak bőven van takarmánya. A napokban adott el két vagon burgonyát. A megemlítést ne vegyék szemrehányásnak a tagok, mert hisz jót tettek. A szövetkezet a takarmányalapot illetően jól áll, s a burgonyára nincs szüksége. A tehenek napi adagja a legeltetés előtt 5 kg széna, 10 kg szalma, 10 kg jó minőségű kukoricasiló és egy kg abrak volt. Ellenben kellemetlen, hogy a tejhozamon nem látszik meg az aránylag jó takarmányadag. Most ugyan a legeltetés kiküszöböli a tejeladáson ejtett csorbát és mivel ezáltal javult a helyzet, azt az érzést kelti, mintha idejét múlttá válna a téli időszak kis hozamának fejtegetése. A dolgot azonban ne egyszerűsítsük le, keressük a hibát és tanuljunk belőle. A szövetkezet tavaly 115 százalékra teljesítette a tejeladás tervét (az indulás akkor is gyenge volt). A vezetők állítják, hogy az idén is elérnek ilyen teljesítményt. Ez szép, de vajon elkerülhetetlen a téli kis hozam? Ezt persze nem állíthatjuk. A szövetkezetesek Farkas István járási tanácsadóval együtt keresik a hibát. Kár, hogy a tanácsadó látó-" gatásom idején nem volt a gazdaságban. Máskülönben itt tartózkodik a legtöbbet, mert őt is bántja a dolog, s a szövetkezetesek szerint a hibák kereséséből derekasan kiveszi a részét. De térjünk vissza az elégteleh termelés okára. Rossz a széna minősége, mondják az etetők s ezen a véleményen van Ambrusz János zootechnikus is. Igazat mondanak, valóban rossz, elárulja a félbe vágott kazal színe is. Tavaly nedves állapotban kazalozták a szénát. A kazal két szélén 30—40 cm-ig a széna szép zöld, a közepén viszont megbarnult. A levegővel átjárt rész megszáradt, mlg a belső rész „befulladt" és megpenészedett. Ebből lehet tanulni, a jövőre nézve intő példa a szövetkezetesek száméra. Ha a kazlat hideg levegővel szárították volna; elkerülik a penészedést. Más kárán tanul az okos, tartja a közmondás. A Dlhá Lúka-iak azonban a maguk kárán tanultak, de fontos, hogy tanultak és célul tűzték ki a széna mesterséges szárítását. A kis tejhozamot illetően akad máís ok is. A helyzet az, hogy csak a fejőket díjazzák teljesítményük szerint (100 liter után két munkaegységet kapnak), az etetők viszont átalány díjazásban részesülnek. 25 tehén után — tekintet nélkül arra, hogy mennyi a hozam — 50 munkaegységet szereznek havonta. Igaz, ezt nem tarthatjuk a kis hozam fő okának, mert elsősorban a takarmány minősége és mennyisége a döntő, ám azt sem állíthatjuk, hogy ez a tény nem befolyásolja a termelést. Minden gondozó bevezethetné az egyéni etetési, illetve az abrak gazdaságos be-' osztását, ami nagyobb hozamhoz vezet. Ezt beismeri a zootechnikus is, a bökkenő azonban az, hogy a megoldást nehéz problémának tartja. Állítólag nem lehet fejő-etető gondozókat szerezni, mert vannak tagok, akik szívesen etetnek, de nem akarnak fejni. Ha így van. legyen, de van más megoldás is. Az etetőket is lehet érdem szerint díjazni, bár — ha próbálkoznánk — az első eset végrehajtása sem ütközne nehézségbe. A zootechnikus számára ugyan munkatöbbletet jelentene, mert több részre kellene szétosztani a takarmányt. Az sincs rendjén, hogy a gondozók nem kezdik egyszerre az etetést Az egyik már négy órakor munkahoz lát, míg a másik ötkor kezd etetni. Azok a tehenek, amelyek későn kapják a takarmányt, türelmetlenek, ami bizony ntem válik a hozam előnyére. A zootechnikus szerint nem lehet szólni az embereknek, mert azzal állnak elő, hogy elmennek az erdőgazdaságija dolgozni, ahol naponta 40 koronát keresnek. Ezt hangoztatják és meg is tennék, ám helytelen, elhamarkodott lépés lenne tőlük, mert nem veszik figyelembe, hogy a szövetkezetben a pénzen kívül más javaik is vannak, ami szintén jövedelmet jelent. Bizonyos, hogy tavaly több pénzt vártak munkaegységenkét, de mivel heremagot nem „foghattak", a terv nem vált valóra. A tavalyi' esztendő nem lehet mérvadó, mert volt év, amikor többet kerestek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a vezetőség ne törekedjen a munkaegység teljes értékének biztosítására. Éppen ezért érthetetlen a napokban felvetett kérdés, hogy a juhállományt eladják, halott a szövetkezet számára Jövedelmet jelent. Ónként mondunk le a juhállományról, így mondja Borsody László szövetkezeti elnök és azzal támasztja alá elhatározásukat, hogy kevés a legelő. A gazdaság részéről a probléma ilyesféle megoldása a legkönnyebb eljárás lenne. Mire ment például a magángazda. aki igyekezett megszabadulni az állatállománytól? Minden gazda arra törekedett, hogy minél több állatja legyen, s mint neki, a szövetkezetnek is ez biztosítja a Iegnagyob bevételt. Szerencsére a vevő olcsón akarta a juhállományt. így egyelőre megmaradt. A já rási tanácsadó sem tartja helyesnek a tervezett lépést, mert biztos jövede lemtől fosztja meg magát a szövetkezet Borsody József könyvelő néhány perc alatt papírra vetette, mennyit fövedel mezett a 130 juhból álló ayáj. A végüsz szeg az állomány megtartása mellett szól hiszen 78 ezer koronás termelésből (gyapjú, sajt stb.) több mint 27 000 ko rona a tiszta jövedelem. Az csak termé szetes, hogy az olyan állatra, amely az év túlnyomó részén legel, a szövetkezel nem fizet rá. S a birkával kapcsolatban még egyet: Ha még egyszer annyi lenne belőlük a gazdasagokban, ágy sem lenne elegendő, mert sajnos nem tapasztaljuk, hogy a vendéglőkben sok lenne a birkapörkölt. A szövetkezetesek azt állítják, hogy a juhok likvidálása árán növelik a szarvasmarha-állományt. Ez a gazdaságosság szempontjából úgyszólván semmit sem ígér. A szarvasmarha állomány nő velésére van más lehetőség is, ami természetesen egy kis befektetéssel jár. de ugyanakkor ez biztosítja a nagyobb jövedelmet. A legelők megjavításáról van szó, mert bizony a hozamuk kicsi. Átszámítva száraz anyagra csak öt mázsa hektáronként, a terület viszont nagy, 120 hektár. A szilicei-fensík messze van, a trágyáié odaszállítása drága, tartják a vezetők. Ám a réteket a műtrágya és a kosarazás is javítja. Az utóbbi eljárást tartják előnyösebbnek a vezetők. A le gelő persze csak úgy terem majd többet, ha a tervet valóra is váltják. Érdemes lenne, mert ezzel biztosíthatják a szarvas marha létszámának növelését anélkSl, hogy eladnák a'juhnyájat. A felvetett problémákat a szövetkezet keretén belül kell megoldania a tagságnak, líogy jövedelmezőbb legyen a gazdálkodás. Reméljük, a járási tanácsadóval közösen ezt végre is hajtják. Vannak azonban olyan problémák is, amelyeknek megoldása nemcsak a szövetkezetesek ügye. Az istállóban például a trágyaszállító-szalagot a magas vízállás miatt nem lehet beszerelni, pedig jó lenne, ha megkönnyíthetnék vele a munkát, mert a taglétszám nem nagy. Sokat segítene a szövetkezeten az is, ha egy petrencézőt vásárolhatnának. Térjünk vissza azonban a szalaghoz. Legelőnyösebben úgy lehetne segíteni a bajőn, ha alagcsöveznék az udvart és környékét. Ez a beavatkozás azzal a haszonnal is járna, hogy 15 hektár földet termékennyé tennének, ami egy 385 hektár szántófölddel rendelkező szövetkezet gazdálkodásában elég nagy területnek számít. Igaz, nem oldhatunk meg minden fogyatékosságot egyszerre, íjiert ez nagy befektetessel jár. De erre is sor kerül, hiszen célunk az, hogy növeljük a mezőgazdasági termelést. BENYUS JÖZSEF á-z AZ ŰJSÁGlRÖ jegyzetfüzete a témák, problémák kimeríthetetlen kincsestára, de sokszor temetője is. Mert a füzet megtelik és a fiók fenekére kerül. A sok feljegyzés, a sok-sok felvetett probléma lassan porosodni kezd, feledésbe megy. Új füzetek telnek meg, s a régiek lapjai sárgult/i kezdenek. Ez a jegyzetfüzet sorsa. Mieljtt azonban a következőé is beteljesülne, még egyszer belelapozok. Hátha akad még valami, ami megérdemelné a nyomdafestéket. Az utolsó lehetőség, mert következik az asztalfiók... Mégis érdemes volt! Kár lett volna a témát elsíilylyeszteni (legalább is én gondolom így). Nem sok az egész, mindössze egy sző: tortalap. Egyetlen, semmit mondó szó. Mit is értene ebből az idegen, aki nem Ismeri a jegyzetfüzet titkait? Tortalap... A tortalappal havonta egyszer találkozom. A péküzletbe szombatonként friss tortatészta érkezik. Szépen celofánba csomagolva árulják és nag/ iránta a kereslet. Ezt bátran állíthatom, mert minden alkalommal meggyőződök felőle. Az előttem és az utánam sorakozók közül is többen vásárolják, százaknak és ezreknek szereznek vele öröÁRKEREKÍTES met. Én ugyan csak kettőnek: kisfiamnak és kislányomnak, de az ő örömük is ezrekkel ér fel. A feleségről nem is beszélve, aki a kényes tortatészta sütésének kockázata nélkül kedveskedhet a családnak. Ezt a bevezetőt annak bizonyítására szántam, hogy a tortatészta vásárlása ügyében nem vagyok kezdő. Éppen ezért... Nemrégiben is ellátogattam a péküzletbe. Kértem a szokásos csomagocskát a förtatésztával és a pénztárosnőnek kiszámoltam a tizenkét koronát. — Még egyötvenet kérek — szól a pénztárosnő. — De hisz... Mindig tizenkét koronát fizettem ... — Igen, de most egyötvennel többet. — Miért, talán drágább lett? — Nem, kérem... cs-ak árkikerekítés történt... Kajánul, sokat mondón rám mosolyog és besöpri a pénzt a pénztár fiókjába. Nem mondhatnám, hogy éppen / mosolyogni való kedvem lett volna, de megpróbáltam visszamosolyogni. Fontos, hogy az ember megőrizze kedélyét: Ha- már ez nem sikerül, próbálja beérni a látszattal. Nem az egyötven boszszantott. Elárulhatom, a tortatészta nekem megéri a tizenháromötvenet is. Őszintén mondom, nem az áron, nem a pénzen a hangsúly. VALAMI egészen más bántott. A pénztárosnő gúnyos mosolya nyílként hasogatta bensőmet. Miért gúnyolódik ez a csinos fiatalasszony? Csak nem akarta elhitetni, hogy a tizenkettő valóban kikerekíthető tizenháromötvenre? Nem, ezt nem gondolta, egész biztosan nem, hisz mosolya is kihívó, nem enyhítő. Nem vagyok gondolatolvasó, de próbáltam arckifejezéséből olvasni. Valami ilyesfélét árult el szemének csillogása, arcizmának rándulása: Tudom, úgy sem hiszed el, amit mondok, nem is azért mondom, hogy elhidd, de valamit mondanom kell. És semmi jobbat nem mondhatok. Te meg vedd ahogy akarod. Mást nem is tehetsz. Nem tetszik? Tessék, add viszsza az árut és a viszontlátásra ... Mitagadás, igaza van. Mást valóban nem tehetek. Belátom, talán ő sem cselekedhetett másként. Úgy oktatták ki, hogy a torta nenľ-kerül többe, csak kikerekítették. Elvégre a csomagoláson is múlik ... Csakhogy a celofán átlátszó... Minden félreértés elkerülése végett még egyszer szeretném leszögezni: nem az egyötvenről van szó. Közgazdaságtani kérdésekben a vásárlók sem egészen járatlanok. Tudjuk, gazdasági életünkben van,jk törvényszerűségek, melyeket sem elhallgatni, sem egyik pillanatról a másikra megváltoztatni nem tudunk. Amíg az óriási keresletet nem tudjuk minden árubői kellőképpen kielégíteni, addig a kereslet és az árufedezet közötti egyenetlenséget az árpolitika egyensúlyozza. Ezt már a középiskolában is így tanítják. Tehát se nem titok, se nem szégyen. Bár kellemetlen, ám nem megalázó bevallanunk, hogy gazdasági vonalon történtek hibák. Azért viszont nincs okunk pironuásra, hogy társadalmunkban a dolgozók vásárlóereje nagy. És hát semmi okunk olyan magyarázattal elütni, a dolgot, amelyen az elárusító is, a vevő is kajánul nevet. S joggal. Éppen ezért megalázónak tartom, hogy valaki is hamis lakkal, kétes mázzal próbálja elkenni a valóságot. Ez így sértő és bántja a vevő szépérzékét, de öntudatát is. Végezetül szíves elnézést, hogy felvetettem a kérdést és a választ igyekeztem kerekítés nélkül megszövegezni... EZEK UTÁN jegyzetfüzetemet már nyugodt lélekkel süllyesztem Íróasztalom fiókjába. Zsilka László Az Új SZÚ postájából Aranyat érő május A Nánai Állami Gazdaságban aa idén 800 hektáron termesztenek kukoricát, mert azt akarják, hogy takarmányból ne legyen hiányuk. A berki részlegen igazán jól megterem a kukorica, tavaly például 77 mázsát adott egy-egy hektár. Itt 100 hektár főidbe vetettek kukoricát s az a tervük, hogy az idén elérik a 100 mázsás átlagos hektárhozamot. Medovarszky igazgató bízik abban, hogy számításukban nem fognak csalódni, mert jó földbe került a kukorica s a Garam partján a szükség szerint az öntzözésre is berendezkedtek. Az is biztató, hogy az aranyat érő május hónapot alaposan kihasználták a cukorrépa egyelésére és a kukorica sarabolására. Brédi elvtárs, a traktoros brigád vezetője nem jogtalanul dicséri a traktorosokat, mert ha a helyzet úgy kívánja, éjjel-nappal dolgoznak. A lucerna begyűjtését is jől megszervezték... Meidlik Kálmán, Nána MEGÉRDEMELT JUTALOM A košicei járásban a őakanovcei szövetkezet elnöki tisztjét 1957 óta Vojtko János tölti bé. Azóta az említett szövetkezet a járás legjobbjai közé emelkedett, áttért a tenyészállat nevelésre és a vetőmagtermesztésre. Vojtko elvtárs a közéletben is aktívan részt vesz, nagy szószólója az új technikának és technológiának. Sikeres munkájára a kerületi nemzeti bizottság is felfigyeli s így május 9-e alkalmából Vojtko elvtárs megérdemelten vehette át a „Szocialista mezőgazdaság kiváló dolgozója" kitüntetést. IVÁN SÁNDOR, Košice Befejezték a tavasziak vetését A nap már lehanyatlóban volt, amikor a zemnéi EFSZ gépállomására befutottak a traktorok s gazdáik kipirult arccal jelentették: befejeztük a tavasziak vetését. Valóban így van, — mondta Rákoska György elvtárs, a szövetkezet egronómusa. Kukoricát 460 hektáron, viaszérésre 60 hektáron, silókukoricát 52 hektáron, tavaszi keveréket 56 hektáron, hüvelyeseket, gabonaneműeket 70 hektáron, többéves takarmányok alávetését 184 hektáron, cukorrépát 109, cukorrépát takarmányozásra 19, rostkendert 50, magkendert 25, napraforgót 26 hektáron vetettek. Továbbá elvégezték az ősziek ápolását 154 és a kukorica gyomirtását 50 hektáron. Illés Gyula és Pásztor Gyula traktorosok a cukorrépa terület 80 százalékát bevelették. A kukoricavetésből szintén kivették a részüket. Nagy András így is lehet? A Balog nad Ipfom-i önkiszolgáló bolt üzletvezetője több esetben „megfeledkezik" a pontos zárási, illetve nyitási időről. Ez még akkor is megtörténik, amikor a vásárlók tömegesen várakoznak az üzlet előtt. A sok eset közöl csak egyet ragadok ki. 1963. május 1-án például tíz óra helyett már 9.40-kor bezárta az üzletet. Most csak azt szeretnénk megkérdezni, meddig lesz ez még így? REG SÁNDOR, Balog n/Ipfom Arany-estet rendeztek A CSEMADOK čalovói alapszervezete az idén is sikeres kulturális tevékenységet fejt ki. Már a Petőfiesttel is komoly sikert aratott, amelyet a nagy költő születésének 140. évfordulója alkalmából rendeztek. A legutóbb pedig Arany János születésének 146. évfordulója alkalmából szintén nagy sikerű műsoros estet rendeztek. Kecskeméti Ottó, Calovo MUNKA UTÁN 'A KriSovská Lieskova-t egytanlerm°s iskola ablakai a késő esti Órákban is világosak. A teremben a helyi fiatalokból alakult zenekar tagjai gyakorolnak. Önszorgalomból, zeneoktató segítsége nélkül jött létre ez a lelkes dzsessz-zenekar. Böszörményi Tihamér, Kurelecky Sándor és Hornyák László a szomszéd községből járnak ide gyakorolni, hogy a zenekar teljes legyen. A múlt év novemberétől — akkor alakult meg az együttes —, már tizenegyszer léptek fel a községben és a környező falvakban. R. S. Ü] SZÖ \ * 1963 május 19.