Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-19 / 136. szám, vasárnap

Lányok az esztergapadnál A lovusiuei Észak-Csehországi Vegyipari tkemlien ú| szuperfoszfál termelőrészleg épül. A nyers foszfátot a bilinno kocsikról szállítószalagokon fogják az Aj raktárba továbbítani. Képünkön a raktár befejező mun• kálatai. (CTK — Tachezy felvétele) Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Szerkesztőségünket több Král. Chlmeci lakos kereste fel, mások meg panaszlevéllel fordultak hozzánk: „Segítsenek megakadályozni, hogy törvényellenesen elvegyék tőlünk az alig néhány árt kitevő, saját magunk telepített szőlőt. Igyekvő dolgozó emberek vagyunk", — írják, „sem őseink, sem magunk nem voltunk kizsákmányolók. Azért fordulunk Önökhöz, mert a helyi és járási hatóságok, ahová igazságunk keresése miatt fordultunk, azzal utasítanak el bennünket, a felsőbb érdek Így kívánja, ez párthatározat." Kiszálltunk a helyszínre. Bebarangoltuk a Meleg oldal, Kishegy, Géresj út és a Gombóda néven ismert lankás dombokat. Még nem is olyan régen itt rendezett, virágzó szőlőskertek voltak. Most k^vés kivétellel elhanyagolt, rosszul, vagy sehogyan sem muvélť kértek siráimás képe tárul elénk. Miért nincsenek megdolgozva ezek a kertek? Hiszen a gyümölcs-, szőlő- .és zöldségellátás megjavításának egyik főfeltétele minden talpalatnyi föld megművelése. Ez a gondolat foglalkoztat, amikor a helyi nemzeti bizottság felé tartunk. Az elvett és meg nem művelt szőlőskertekről és ezzel kapcsolatos törvénysértésről beszélgetünk Bernát Lajos elnökkel és Pikor László titkárral. Mindketten elismerik, nem jártak el a törvények értelmében. Igazuk van a panasztevőknek. A nemzeti bizottság több száz végzést adott ki az 50/1955 Zb. számú rendeletre hivatkozva. Olvassuk e rendelet idevágó részét. „Azoktól, akik Idegen munkaerővel dolgoztatják meg földjüket, vagy nem 'biztosítják a termőföld megművelését, a nemzeti bizottságnak jog" van kényszerbérletbe venni ós így biztosítani az elhanyagolt területek megművelését." A szőlőtulajdonosok zöme egyedül, idősebb rokonaikkal, családtagjaikkal együtt művelték kertjüket. A hatóságok a családtagokat, a rokonságot idegen munkaerőnek tekintették, ezzel indokolták a végzések kiadását. A város lakói cselekedeteikkel többször bebizonyították, hogy hűek szocialista hazájukhoz. Az elsők között voltak a nagyüzemi gazdaság megteremtésében, az egységes földművesszövetkezet megalakításában. Három évvel ezelőtt a mezőgazdasági termelés magasabb szintre való emelésének gyakorlati megvalósítása céljából szövetkezetüket beolvasztották az állami gazdaságba. 1961-ben az állami gazdaság szőlészetének egyesítésével egyetértettek és beleegyeztek a közbeeső magánszőlók kicserélésébe. A múlt év tavaszán újból megkezdték az állami gazdaság szőlészetének rendezését. Számos tulajdonostól a már említett rendelkezésre hivatkozva elvették a szőlőjét. Dénes Ferenc, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője (aki egyben a körzet képviselője), annak idején és most Is figyelmeztette a helybeli, a járási és a kerületi nemzeti bizottságot, hogy mindaz, amit ez ügyben tettek és tesznek, ellenkezik szocialista hazánk alkotmányával. Közbenjárására többen viszszakapták saját parcellájukat, vagy más szőlőt uraltak kl számukra. Aztán a szőlő összpontosítását egy esztendeig abbahagyták. Ügy látszik, akadnak még vezető beosztásban emberek, akik szeretnek problémákkal bíbelődni, s ha ilyen nincs, akkor mesterségesen csinálnak. A KNB és a JNB egyes funkcionárUisai azon törték a fejüket, miként lehetne elvenni az összes szőlőskerteket és hozzácsatolni az állami gazdasághoz. Valószínűleg abból indultak ki: miért ne gyorsítanák meg a fejlődést? Ha egyben lešz a hatvanhetven hektáros állami szőlészét, és korszerűen művelik meg, nagyobb termést eredményez majd, imnt a szétszórt, sokszor kezdetleges eszközökkel megművelt kis parcellák. Az elképzelés távlati értelemben nem elvetendő. Végzéssel, rendeletre hivatkozva azonban nem lehet megoldani. A helyes megoldás útját kell választani. Igaz, ezt nehezebb végrehajtani. Beszélni kell az emberekkel. Többször és sokat. A jó szó erejével kell hatni először a tisztségeket viselő párttagokra, az üzemekben dolgozókra. Ezzel kapcsolatban másra is kell gondolni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az idősebb tulajdonosok öregségi járadékának a rendezését. Azzal, hogy a JNB a helyi hatóságokat a végzések kiadáséra kényszerítene, adminisztratív úton biztosította ugyan a szőlők egybevonását, de mi haszna lesz abból népgazdaságunknak, ha a több száz kertet kitevő parcellákon kevesebb szőlő, gyümölcs, zöldség fog teremni, mint azelőtt. A szőlőskertek tulajdonosai átlagban 350 kg szőlőt adtak el a Borforgalmi Vállalatnak. Azonkívül megtermett nekik az évi burgonya-, káposzta-, zöldségkészletük is. Miután sem a járás, sem a kerület nem gondoskodott idejében az állami gazdaság számára beruházási eszközökről, az elvett területek nincsenek rendesen megművelve, jóval kevesebb termést adnak. A törvénytisztelő emberek nem mentek ki saját szelőjüket megdolgozni, hiszen a végzés volt a zsebükben, mely megfosztotta őket a tulajdonjogtól. A lakosság figyeli a párt és kormány intézkedéseit a mezőgazdasági termelés fejlesztésével kapcsolatban. Érthetetlen előtte, hogy a helyi és járási hatóságok ugyancsak felsőbb szervekre, párthatározatokra hivatkozva elvették a szőlős kerteket és nem biztosították a megművelésüket. Az emberek nem tudják elfelejteni azokat az Intézkedéseket sem, amelyeket'a volt Král. Chlmec-i Járási Nemzeti Bizottság hagyott jóvá. A Géresi úton az állami gazdaság szőlőjével határos területet építkezési telkeknek nyilvánították s néhány párt- és köztisztséget betöltő funkcionáriusnak adták el építkezés céljára. Azóta felépültek a szép családi házak a szőlőben, „természetesen kihasították" a szőlőskertekből. Hol volt az előrelátás, a felsőbb hatóság, a kerületi nemzeti bizottság? Senki sem akadályozta meg a szőlő átminősítését építkezés céljára. Úgy látszik, hogy az ügykörüket végző tisztviselők egyszer sem mentek ki a helyszínre, mert ha igen, akkor még a laikus is láthatta volna, hogy az szőlőterület és nem-építkezési parcella. Ez év februárjában Zahorán János mérnöknek, a Kelet-Szlovákiai Kerüle

,

; Nemzeti Bizottság mezőgazdasági szakbizottsága elnökének kezdeményezésére a Trebišovi Járási Nemzeti Bizottság tanácsa határozatot hozott a magánosok szőlőskertjeinek likvidálására. A JNB utasította a helyi nemzeti bizottságot, hívja meg az érdekelt horeši és pribenlki nemzeti bizottságot közös tanácsülésre és velük együtt fogadjanak el olyan határozatot, hogy a három község határában levő szőlőket átadják az állami gazdaságnak. A horešiek, pribeníkiek, amikor megtudták, miért hívták őket — valószínűleg nem érezték magukat felhatalmazva arra, hogy döntsenek a tulajdonosok nevében — (mivel előzőleg erről nem tárgyaltak velük) — otthagyták a gyűlést és hazamentek. A HNB értesítette a járást az öszszejövetel kimeneteléről. (Ennek ellenére leküldték Krá). Chlmecre Princ mérnököt azzal, hogy végezze el a szőlő technikai rendezését és készítse elő, a HNB-ot további végzések •• kiadására. A helmeci HNB elnöke és titkára vonakodott a végzések kiküldésétől. Hivatkoztak arra, hogy a községben ők Ismerik legjobban a viszonyokat. Politikailag hibás lépésnek tartják újabb 150 végzés kiadását.- Jozef Zavada, a járási nemzeti bizottság elnöke azonban fegyelmi eljárással fenyegette meg a HNB titkárát a határozat végrehajtásának halogatása esetén. A kiadott végzések ellen az érdekeltek fellebbezéssel éltek. A panaszt a nemzeti bizottság közgyűlésén kellett volna megtárgyalni. A plánumot kétszer is összehívták, de egyszer sem volt határozatképes. Közben kitavaszodott. Elérkezett a nyitás, metszés és vetés Ideje a kertekben. Egyedül a helyi hatóságok felelősségtudatának köszönhető, hogy személyes érintkezés után az érdekelteket rábírták — ha megkésve ls, — lássanak hozzá tulajdonuk megműveléséhez. Mit tett a járási ügyészség, ahova szintén panasszal fordultak a felek? Az ügyet felülvizsgálva a kis magántulajdon felszámolását törvénysértésnek nyilvánította. Azonban nem talált semmi jogtalanságot abban, hogy a volt szövetkezeti tagoktól elvonják a tíz ár szőlőterületet azzal az indokolással, hogy az EFSZ, amikor beolvadt az állami gazdaságba, az élő és hólt leltárát is átadta. A szőlő pedig holt leltárnak számít. A HNB nem értett egyet ezzel a döntéssel, mivel az ilyen megoldás elsősorban azokat * becsületes kisparasztokat sújtaná, akik hűen építették a szocialista mezőgazdaságot. Továbbá az állami gazdaságba történő beolvadás- után a tagok tulajdonában lévő tlz ár szőlőterületet meghagyták és mind ez ideig használták is. A nemzeti bizottságnak ez a nézete politikailag és emberileg is helyes. Különben a gyakorlatban úgy festene a dolog, hogy azok, akik távol maradtak annak Idején a közös gazdálkodástól, előnyös helyzetbe kerülnének azokkal szemben, akik építették a szocialista mezőgazdaságot. A huzavona Král. Chlmecen tovább tart a szőlőskertek körül. Ideje lenne már, hogy az illetékesek felismerjék hibás cselekedetük káros hatását és saját elképzelésüket nem takargatnák a párthatározatokkal. Tudatosítsák felelősségüket, pártunk intő szavát, amellyel az elkövetett hibák beismerésére és jóvátételére figyelmeztet. MÚZES SÁNDOR A gyáros fiából persze gyáros lett. Aztán tovább gyarapította a vagyont. A földbirtokos fiából földbirtokos. És ha közben — elég sok példa volt rá — el nem dorbézolta, az ezerholdat továbbiakkal tetézte. Persze a munkás fiából rendszerint munkás lett. Aztán, ha védetlenül nem tették ki a szűrét és nem szaporította a munkanélküliek seregét, ő is az urak, a tőkések, a kizsákmányolók vagyonát növelte. Keserű kenyere legjobb esetben az éhbér, vagy a nyomorúságos munkanélküli segély és a kolduscédula volt. És a munkás lánya? Ha kedvezett neki a szerencse, cse; lédmódra, fillérekért napestig főzhetett, takaríthatott, véresre moshatta a kezét. Ha nem volt munkája, mit teheten egyebet, kiállhatott az utcára, mert enni csak kell. És ma? A munkás gyermekei gyak! ran választják apjuk mesterségét élethivatásukként. Nemcsak a fiúk, a lányok is. Sőt a többi fiatalok sem ! idegenkednek a kétkezi munkától. ; Persze magasabb, sokkal magasabb í műszaki színvonalon, mint régen. Miért is idegenkednének? Hiszen ne; velésük, tanításuk, akármilyen csaiádi bői is származnak, akármilyen pályára határozzák el magukat, ma már természetes és közérdek. Mert a tanonciskolákban, az ipariskolákban ; éppen úgy az életre nevelik őket, 1 éppen olyan komolyan veszik okta! tásukat, akárcsak a főiskolákon. Ezzel megyarázható a tanulók nagy érdeklődése az üzemek és gyárak ! éppen folyamatban lévő felvételi toborzása iránt. A mintegy 9000 prágai jelentkező között sok a lány. Legalább a fele. Már nem idegenkednek az úgynevezett fekete mesterségtől >—• a gépipartól. Azaz, hogy rajtuk ' nem igen múlott eddig sem, inkább a szülőkön, akik gyakran azt a tévhitet vallották, hogy a gépiparban a munka túlságosan nehéz és fáradságos. No meg piszkos ls — innen a í neve: fekete mesterség — s ezért ' lánynak állítólag nem való. — A tapasztalat egészen tnást mutat — véli Miroslav Hora elvtárs, I a hatalmas ČKD Praha tanoncképző üzemében dolgozó fiatalok egyik módszertani vezetője. — A gépesítés és automatizáció korában a fizikai _ munka egyre inkább háttérbe szorul. '< Korszerű szociális berendezéseink ; sok helyütt például szolgálhatnának. Ezért ma már a lányok is a szakképzett mesterek és tanítók vezetésével éppen olyan vonzónak tartják a gépipari munkát, mint a fiúk. Az ügyeskezű nő! vasesztergályosok, marósok, fémcsiszolók, villanyszerelők, szerszám; készítők, famoddelezők, géplakatosok mtnden különösebb megerőltetés nélkül gyakran a férfi munkaerőkön is túltesznek. A CKD tanoncképző üzemeiben ma 2000 fiatal, köztük 300 lány részesül hároméves elméleti és gyakorlati okta[ tásban. A kilencéves alapiskola elvégzése után a politechnikai oktatás meg| kedvelésének eredményeként, vagy az i édesapa mesterségében eszményképet látv.) folytatják itt tanulmányaikat. Sokan meg sem elégednek a hároméves tanonciskolával. Utána beiratkoznak az ipariskolába, majd távtanulókként a műszaki egyetemre. Nappal persze akkor is az üzemben a helyük, csak az estéket és e kormány által engedélyezett ! szabad Időt töltik a könyv mellett. Ha meg elvégezték a tanonciskolát, akkor ' a tanoncképző üzemet ls elhagyják. A CKD illetékes üzemrészlege, vagy műhelye már várja a kitanult, új munkaerőket, akikkel jólelőre megteremtette a kapcsolatot. Mert a f lük, lányok csak az első két évben dolgoznak a tanoncképző üzemben, a ha-rmadik esztendőI ben, hogy megszokják a valóban ko; moly, felelősségteljes és a társadalom1 nak hasznos munkát, már a felnőttekkel ; együtt dolgoznak az üzemben. Tanonckodásuk ideje alatt szorgalmaI sak. Munkájuk minősége és kezdeméi nyezésük sokban mesterüktől és okta[ tóiktól függ. Az erélyes kéz nyomát . visszatükrözik eredményeik. A lányok 1 azonban, ha lehet általánosítani — a tapasztalat szerint talán mégis jobban tanulnak a fiúknál. Több türelmük van a bibelődésre, a szerszámokkal éppen olyan ügyesen bánnak, a gépek kezelése sem okoz nekik különösebb gondol. Könnyedón fogy kezük alatt a munka, így azután nem csoda, hogy a szocialista versenyek győztesei, vagy a CKD „példás tanonca" büszke címének viselői többnyire a ,,gyengébb nemből" regrutálňďnak. Persze a kitüntetés odaítélésénél az elméleti és gyakorlati előmenetelen kívül a magaviselet ls döntő fontosságú De miért is ne becsülnék magukat a fiatalok? Minden okuk megvan erre. Hiszen a .tanonciskola modern internátusában a vidékiek ingyen lakásban és ellátásban részesülnek. Tudják ezt jól, egy percre sem tévesztik szem elől. A lányok is nagyra értékelik pártunknak ezt a felmérhetetlen segítségét. Lenka Vraná, Marta Ntmcová, Ivana Budínová, Zdena Vacková, Táfta Ruceská, Alena Teclová és a többiek a lakatos-^ műhelv első éves tanoncai. Játékos kis mókusokként, szinte egyszerre ugranak a fúrógéphez, hogy megmutassák, mi mindent képesek elővarázsolni rajta. Előzőleg azonban a fejükre húzzák a hajvédőt: — ezt megkívánja a biztonságos munka — magyarázzák, majd sorra előszedik az üvegszekrényekben elhelyezett kazettákat. A kazetták tartalmát képező segédeszközök szemléltetően bizonyítják, hogyan lesz fokozatosan az engedékenyre kényszerített nyers fémdarab megmunkálva, a síkidom megreszelve, vágva, fúrva, marva, illesztve, szegecselve... — Az ügyes lánykezek csodára képesek — dicséri tanítványait Josef Kysilka, a tapasztalt mester. — A fő dolog az érdeklődés, a kedv. Ha az megvan, akkor minden megy, mint a karikacsapás. És a lányok szeretik önként választott mesterségüket. Nem is panaszkodhatnak. Szépen haladnak előre. Még némi jutalmat is kapnak. Zsebpénznek jól jön minden korona. Kiképzésük harmadik esztendejében, amikor már valamelyik üzemrészlegben dolgoznak, megkapják munkájuk teljes ellenértékét, akárcsak a felnőttek. Így tanulnak, így dolgoznak az üzemekben a fiatalok. És mert a munka után édes a nyugalom, természetesen nekik ls kijár — még pedig fokozott mértékben — a pihenés, a szórakozás. Élnek is vele, amikor csak lehetőség kínálkozik rá. Egyhónapos törvénybiztosította szabadságukat sátortáborban, vagy a szüleiknél tölthetik. Ezenkívül minden évben jó keresettel egybekötött néhány hetes mezőgazdasági brigádok, télen pedig a hegyekben a kollektív üdülés, a sízés várja őket. A munkával eltöltött „szürke" hétköznapok a valóságban nem is olyan szürkék. Tarkításukról az ifjúság alkotóképességének versenye, a kürönféle szocialista versenyek, a műszaki, kulturális érdekkörök gondoskodnak. Színjátszó csoportjaik, énekkaruk, zenei, tánc- és sportegyütteseik mind szórakozásukat, képességeik kifejlesztését szolgálja és azt bizonyítja, hogy ma már a vasipari munka sem fárasztóbb a többi iparágénál. Ezért nem viszolyognak tőle többé a lányok sem. Ezért választják szüleik beleegyezésével egyre töbhen élethivatásuknak. Mert már a szülők ls tisztán látják, hogy nem állhatnak útjában gyermekeik boldogulásának. Gyermekeik boldogulásának és a társadalom gyorsabb fejlődésének. Hát igen, ez a nagy különbség: a tőkés világban a munkás munkájával a tőkés vagyonát szaporította, a mi rendszerünkben saját, jől felfogott érdekében a társadalom, a közös javát szaporítja. KARDOS MÄRTA Trnaván a rybníki lakótelepen összpontosul jelenleg a lakásépítés. Az első szakusz folyamán befejezik az öt, 63 lakásegységből álló toronyház közül az utolsót, a második szakaszban 1964 január végéig 140 lakásegység épül Képünkön a már felépült Szlovák Nemzeti Felkelés lakónegyed látható, amely 800 lakásegységből, korszerű üzlethálózatból és szociális berendezésekből áll. (V. Pfybil — CTK felvétele) 1983. május 19. (JI SZÖ 5 *