Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-13 / 103. szám, szombat

N yemecsek Tivadar tíz éve dolgo­zik a hivatalunkban, és mégis oly keveset tudunk róla, Ritkán látjuk, mert begubózik a szobá­jába Csak néhanapján halljuk a sza­vát. Érdektelen ember. Ügy tekin­tünk rá, mint az írógépre. Se nem oszt, se nem szoroz. Tíz év alatt egy­szer sem akadt össze velünk, így hát nem csoda, hogy alig ismerjük. De tudjátok, milyenek az asszonyok, az érdektelenben is megtalálják az érde­keset. Azt kezdték rebesgetni, Nyeme­cseknek vajszíve van. És szerény, mint az ibolya. Egyik munkatársnőm, elvált asszony, — nem vettem ki sza­vából, komolyan gondolja-e, vagy tré­fálkozik — Nyemecsekre intve súgta a fülembe: — Ilyen férjet szeretnők! Jól ismertem. Csak ezt válaszolhat­tam: — Akkor élnéd a világod! Hamiskásan kacsintott. — A pénzét hazaadná, a többit megtalálnám máshol... A legutóbbi fizetés után a hivatal­ban összecsaptuk a kezünket. Ki hit­to volna?! A hamiskásan kacsintó asszony a borzalomtól kidülledő szem­mel rikácsolta: — Az ilyen férfiak teszik tönkre a család boldogságát! Nyemecsek szí­nészkedett, adta a csendes bolondot. Az ilyeneket mind összekötözve hají­tanám a Dunába! Nyemecsek bemocs­kolja hivatalunk becsületét! A szak­szervezet elé terjesztem az ügyét! Egyszerre mindenki Nyemecseket csepülte. Már nem volt szerény ibo­lya... Nem értettem, a csupa jóság hogyan változhatott egyik napról a másikra csupa rosszra?! Megfogad­tam, kiderítem az igazságot. S ha Nyemecseket mégis a szakszervezet elé cipelnék, a pártfogásomba ve­szem. Nem került nagy fáradságomba az adatok összegyűjtése. Nem tarthat­tam meg minden apró részletet a fe­jemben, ezért az asztalhoz ültem, hogy leírjam Nyemecsek „felháborító" történetét. Nyemecsek. felkapta a fejét. Hápo­gott. Nem hitt a fülének. — Mit mondtatok? — Mindennap tótágast állsz otthon, hogy az asszony kirázza a zsebedből az utolsó rejtett garast! — rikoltotta felháborodottan az első jó barát. — Soha nem álltam tótágast! — vé­dekezett Nyemecsek. — Te csak a munkában vagy haver! Mindent megcsinálsz, amire megké­rünk. De munka után! Még egy pohár borra sem mersz velünk jönni! Gyere, fizetek két deci vöröset! — hívta a másik jó barát. — Későn érnék haza ... Meghara­gudna az asszony ... — Ekkora papucsot még nem látott a világ! — prüszkölte az első. — Te talán otthon nem papucs­PETRÖCI BÁLINT: lesége kérdőre vonta, az füllentette, nem kapott egy fityinget sem, levon­ták azt az összeget, amit nem utazott le az évi jegy árából. A felesége el­hitte ... Én csak két decit innék. Még annyiba se kerül, mint egy táb­la csokoládé. Nyaldosta kiszáradt aj­kát. Szilveszterkor ívott utoljára. Rég volt. Már március végén járunk ... Legközelebb csak húsvétkor ihatnék, így mondta az asszony Szilvesz­ler-napján, legközelebb húsvétkor iszunk ... Azt a pohár bort de meg­innám! Majd azt mondom az asszony­nak, annyival kevesebbet kaptam. De miért? Megbüntettek valamiért. Té­ged?! — kiáltaná az asszony. Hogy merték a bitangok?! Megállj, beme­gyek holnap az igazgatóhoz! Jaj ne­kem! Az én feleségem nem vesz be ür SZEGENY NYEMECSEK Hatodika volt. Ki így, ki amúgy, ki ezzel,- ki azzal a gondolattal vágta zsebre fizetését. Nyemecseken meg­akadt a tekintetem. Előre tudtam, mi fog történni. Megszámolta a százaso­kat és boldog mosollyal csúsztatta belső zsebébe a pénzes borítékot. — Ma örülni fog az asszony... — suttogta. ^ Közismert volt ez a kijelentése. Minden fizetéskor megismétli, nem is figyeltünk fel szavára. Ha azt mond­ta volna, ti jogtalanul kaptok na­gyobb fizetést, biztosan ráugrottunk volna, mint a dühös kutyák. De Így? Mtnek lopjuk el ajkáról a boldog mo­solyt? Ha boldogságát leli abban, hogy a feleségének „örömöt" visz haza, tőlünk mosolyoghat éjjel, nap­pal. És elnéztünk Nyemecsek felett, mintha nem is állt volna mellet­tünk ... Munka után sietve magunkra rán­tottuk a kabátot, hogy mielőbb kisza­baduljunk a négy fal közül. Nyeme­csek két barátjának vélt munkatársá­hoz csatlakozott. Lehorgasztoť fejjel, szótlanul ballagott mellettük. A jár­dát nézte. Lábakat, cipőket látott. A két jó barát egymásra mosolygott. — Te vagy a szerénység netovább­ja! — csipkelődött az első jó barát. — ... a butaság netovábbja! — toldotta meg a másik. ban jársz? — kérdezte jámbor tekin­tettel Nyemecsek. — Te, Nyemecsek Tivadar vagy a "papucs! — kiáltották .szinte egyszer­re. Nyemecsek Tivadar elsápadt, ösz­szegörnyedt. összezsugorodott. Igazán papucsnak képzelte magát. A papucs­nak mindent tűrnie kell. Eszébe ju­tott az asszony. Gyorsan a belső zsebébe nyúlt. Megtapogatta a pénzes borítékot. Megnyugodva felsóhajtott. Mit is mondott a két jő barát? Tótágast állsz... Igazuk lenne? Ku­tatott emlékeiben. A múlt hónapban tíz koronával vitt haza kevesebbet. A felesége ráripakodott: „Hol az a tíz korona?!" „Csokoládét vettem neked .. i.Te szerencsétlen! Leszoktattalak a dohányzásról, most édességre her­dálod a drága pénzt?!" „Menyasszony korodban szeret­ted ..." „Az más volt! Jól tudod, bundát akarok venni! Ó, ha sejtettem volna, hogy Ilyen szerencsétlen alakot ve­szek magam mellé?! Vedd tudomásul, a csokoládé árát duplán levonom a zsebpénzedből!" Nyemecsek felocsúdott. A barátai­hoz akart szólni. Csodálkozva nézett maga körül." Hová lettek? Abban a hiszemben volt, hogy mellettük cam­mog, lehorgasztott fejjel. Azok meg ... Legalább elköszöntek volna! Előre nézett. Az emberek forgatagában rá­juk ismert. Epp befordultak az egyik mellékutcába. Biztosan a borozóba mennek! Utánuk iramodott. Meg akarta nekik magyarázni, o nem pa­pucs, csak jő férj, a feleségének bun­dát akar venni. A borozó ajtaja előtt megtorpant. Ha bemegy, innia kell. Ha iszik, pénzt "költ. Akkor lesz csak otthon haddelhadd! „A barátaim gon­dolkodás nélkül betérhetnek a boro­zóba? Ók is nősek! Hogy csinálják, hogy baj nélkül megússzák a költe­kezést?! Megkérdezem ... Már nyom­ja is a kilincset. Gyorsan visszakapja kezét, mintha tüzes vasat ért volna. Mit szól az asszony? És csak áll, áll a borozó ajtaja előtt. Kavarognak ben­ne a gondolatok. A hivatalban hal­lotta, hogy az egyik üzemi bevásárló, akinek évi vasúti jegye volt, elitta az egész januári fizetését. Amikor a fe­Nem teszik közzé Hemingway levelezését Hemingway özvegye nemrég nyi­latkozott a Chicago Tribúne című amerikai lap munkatársának, elmon­dotta: azt szeretné, ha a Havanna melletti ház, ahol Hemingway élete utolsó húsz esztendejét töltötte, a kubai nép tulajdonába menne át, mert ezt a népet a nagy író őszin­tén szerette. Mary Hemingway arról is beszélt, hogy férje páncélszekrényében ta­láltak egy csomagot ezzel a felírás­sal: iľ semmit... Mégis igazuk lesz a ba­rátaimnak. Papucs vagyok ... Megint elsápadt. Összegörnyedt. Összezsugo­rodott. Valaki a vállára csapott. — Mi az apus?! Mit' állód el äz utat? — kérdezte egy kedélyes, bor­virágos orrú ember. — Nem mersz bemenni? — és karonragadta Nyeme­cseket. A papucs nem tud ellenkezni. A papucs bocsoszogott a borozó­ba... Nyemecsek másnap nem jött be a hivatalba. Jó barátai kárörömmel újságolták: — Beszopott tegnap ... Fűnek-fá­nak fizetett, még a megvénült Mid­nek is! Tudjátok, ki az a Mici?... Amikor hazament, a felesége bizto­san kék-zöldre verte és kidobta. Most meg ott nyávoghat az ajtó előtt, mint a macska ... Nevettek, kacagtak. Nyemecsek be­szopottl Ha, ha, ha ... Még Micinek is fizetett! Ha, ha, ha ... Nyemecsek nyávog! Ha, ha, ha ... Nyemecsek második nap sem mu­tatkozott a hivatalban. Késő délután indultam haza a mun­kából. Szokásom szerint betértem egy korsó sörre a Kis Pipába. Jól látok? Nyemecsek ül a sarokban. Reszkető kézzel emeli ajkához a csaknem üres sörös poharat. Az arca borostás, az inge gyűrött, koszos. A keze piszkos, akár a kéményseprőé. Még soha nem láttam ennyire .elhanyagoltnak. Az asztalához ültem. — Mi van veled, Nyemecsek? Rámmereszti bánatos szemét. — Két napja nem voltam otthon... Nincs már egy vasam se ... — Tegnapelőtt kaptad a fizetést! — Azóta farsangolok ... — Te?! — Nekem talán nem szabad?! — Kidob az asszony! Elgondolkodik. Ábrándozva néz ma­ga elé. — Azt még meggondolja... — sut­togja és gyermekes mosolyra nyílik az ajka. Felsóhajtok. Szegény Nyemecsek ... Koloman Sokol: Mexikóiak, 1941 (Linóleummetszet) %ttaiisn Btisii •(! bi i aitsu • iiBiiB!iaiiBn>i:BtouBi:>itBtTaiiH[!Bi!ai)>i<Btia:iBiiBi!HiraiiBiiiit:aiiBit>iia:iaiiaMaiiaiiaiiat>BiiHEi>i)BiiB:iaiiK::B:iBiiBl Modern balett a Mim Állami Színházban Miloš 'Vacek, fiatal cseh zeneszer­ző balettjének címe szó szerinti for­dításban „Szél a hajban." Ám szíve­sebben mondhatnánk, hogy „Forgó­szél", vagy „sodró szél", hiszen a szerző az érzelmi skála széles hul­lámzásában mutatja be alakjait. Stanislav Remar rendező és ko­reográfus tömören megfogalmazott tömegjeleneteket és meggyőző egyé­ni mozdulatokat diktált a tánc hiva­tott művészeinek. Az érzelmek gyor­san fokozódó lendületét a tánc és mondhatjuk a pantomim pózmentes, nemes egyszerűségének összefogása domborította ki. Eb{>en látjuk külön­ben a košicei balettegyüttes erőssé­gét, melyet már az előző bemutató­kon is lemérhettünk. Vacek táncjátékának zenéje a hangulat hordozója. Szerkezeti és hangszerelési virtuozitások kifejezé­sét követeli meg a zenekartól, mely Skrepek Román vezényletével friss, lírai elemekben ugyan kevéssé bő­velkedő, de annál inkább sajátos szín- és hangvételű muzsikát ját­szott. Šestina Ladislav díszletei korsze­rűek, ötletgazdagok. Nehéz lenne külön-külön felsorolni a csaknem két teljesen párhuzamos szereposztásban előadott balett táncosainak teljesít­ményét. Akár Mária két alakítójáról (Jančaríková Olga és Mišovočová Bedriška), akár-a Danát megformáló Kleinová Zúzáról szólunk, vagy Sze­keres Csaba és Žilák Ján táncait em­lítjük meg, megállapíthatjuk, hogy alakításaik között van ugyan árnya­lati eltérés és felfogásbeli különb­ség, mégis valamennyien, a többi sze­replővel együtt, meggyőző és kifeje­zésben gazdag táncot produkáltak. Loós Dezső KULTURÁLIS HÍREK • Uja Glazunov, szovjet szobrász-; művész Rómába érkezett, hogy szob­rot készítsen Gina Lollobrigidáról. A színésznő Glazunovot két évvel ez­előtti moszkvai látogatása alkalmával hívta meg. • Michail Sadoveanu Balta című regénye egyre újabb országokban öregbíti a román regényírás hírne­vét. A közelmúltban a könyvet ki-­adták Hanoiban, Lisszabonban, Mün­chenben és Athénban, most készül­nek megjelentetni Havannában, Mila­nóban és Hágában is. • Galina Ulanova után most egy másik világhírű szovjet balerina is bejelentette, hogy sok évtizedes pá­lyafutása után visszavonul a színpad­tól. Olga Lepesinszkája, a moszkvai Nagy Színház szólőtáncosnóje volt. • Moszkvában a konzervatórium nagy termében mutatták be Dmitrij Kabalevszk-íj Requiem című szerzemé­nyét, .melyet a második világháború­ban elesett szovjet hősök emlékének szentelt. A Requiem szövegét Róbert Rozsgyesztvenszkíj írta. M Oidiposz Hirosimában címmel drámát írt Luigi Candoni olasz író, a hirosimai atombombázást végre­hajtó pilótáról. A drámát Torinóban mutat iák be. • Párizsban bemutatták Diderot párbeszédes szatíráját a Rameau unokaöccsét. Kétszáz év után először akadt francia színházi ember, aki színpadra alkalmazza Diderot remek­művét. TIBIKE KEMENY GYEREK „Fontos! halálom esetén nyitandó fel. Ernest Hemingway, 1958.' má­jus 24." A csomagban a többi között ilyen följegyzés volt: „Nem akarom, hogy nyilvánosságra hozzák levelei­met. Ennek megfelelően kérem és javaslom, hogy ne tegyék közzé itt­levő levelezésemet 'és másoknak se adjanak engedélyt leveleim publi­kálására". Mary Hemingway kijelentette, hogy tiszteletben kívánja tartani férje akaratát. A járási konfe­rencia kül­döttel lassan el­'oglalták helyüket. a Letelepedett az elnökség ls a piros- tolt fejbóllntására jelragyog a szeme. erő ....' — és eli csendesedtek. Tibi­ke bátran és önér zetesen megszólalt: Kedves kultúrtársak ... — mond­sal borított, hosszú asztal körül, a Felszólal hát...! A lány maga is meg- ta szilárdan és a hangja nem reme­nagy ezüst felirat, „Kultúrával min- bámulni való jelenség. Finom arcú, gett. Erős hangon olvasta hozzászó­dig, mindig előre!" diadalmasan vilá- mély barna szemű, melynek bárso- lását a vitához, kissé akadozva, de gított a fejük felett. Az egymásnak nyát aranyszőke haja még inkább ki- azért elég folyékonyan. A hallgató­ismerős küldöttek — mint az már emeli. Férfi legyen, aki szenvtelenül ság csak percek múlva döbbent rá, ilyenkor szokás — csoportosan ültek el tudja viselni elragadó mosolyát, hogy amit mond, annak meglepően le a hosszú asztalsorok mellett, s így Tibike elviseli. A többi lányok is kevés értelme van. Volt ott szó álta­a konferencia közönsége mintegy di-' molyognak rá, talán azért könnyebb lános színvonalról, világbékéröl és Ga­ferenciálódott, kisebb nagyobb klik- neki. Akire senki nem mosolyog, az- garinról, de valahogy az egész beszéd kekre bomlott, amelyek azonban a tán valaki véletlenül mégis ránevet, az nagyon távoli volt az értelmesen gon­nem állhatja meg, hogy meg ne dob- dolkodó emberi ész számára, és egyes bánjon a szive. De, mondom, Tibike részeit nem fűzte egymáshoz semmi egyéb, csak — költői túlzással, mond­Azért a beszámolót követő szünet- va — az űr... Tibike nem törődött pontosult. Hét-nyolc csinos fiatal ben nyilvánvalóvá vált, hogy ők ket- a döbbenettel, amit okozott, rendület­lány és négy fiú. Mosolyra nyílik a ten mégiscsak együvé tartoznak. Fe- lenül olvasott tovább. Néha rövidebb­szem és örül a szív, ha rájuk néz. ketét ittak a bűjénél és magabízto- hosszabb szüneteket tartott aszerint, Tekintetükben figyelem. arcukon san sétáltak a küldöttek beszélgető hogy mikorra sikerült kibetűznie a nyílt érdeklődés, hajuk hullámos és csoportjai között. Keveset beszéltek, saját kéze írását. Felszólalásával si­dús, s fogékony lelkük a kultúra elé a szó szoros értelmében szótlanul került általános megrökönyödést 'ki­tárulkozik. Íme, mondod magadban, jártak keltek, de minek is a beszéd? váltania. Az emberek összenéztek és kedves, szép fiatalság ...! Akinek a szeme tud beszélni, az kí- aggodalomtól fojtott hangon kérdez­A kisded csoport hangadója és ve- mélje magát! Tibike kimérten cíga- gették egymást: mi van Tibikével, az zéralakja láthatólag az egyik égő- rettázott, a szép lány meg lélegzet- istenért, rhi történt vele...? Na, nem szemű, fekete fiú. Csinos fiú. Válasz- visszafojtva vigyázta, hogyan fújja kí történt vele semmi. Amikor már vég­tékosan öltözött, elegáns. Türkizkék férfias szusszantásokkal a füstöt, és ieg belebonyolódott a beszédbe és ő, nyakkendője minden mozdulatára igyekezett egyszerre lépni vele. Min- maga is észrevette, hogy méltatlan megvillan és a színét változtatja, denki láthatja, hogy megíngathatat- számára ez a szerep, egy mondat kö­lan köztük a lelki harmónia. zepén váratlanul és meglepő optimlz­Fél óra múlva Tibike, általános mussal elrikkantotta magát: Világsza­beszámolót hallgató figyelemben még­is szerves egésszé kovácsolódtak. A járás fiatalsága a baloldali asz- kemény gyerek.. talsor végén, az ablak mellett össz­A fiú megnyerő arcán jóleső megelé gedéssel nyugszik a szem. Lám, mi lyen szép emberpéldányokat nevel érdeklődés közepette határozott lép- badí*g...! ez a mi dübörgő korunk. tekkel sietett a szónoki emelvény Vojtech Tittelbach: Mátyás-búcsú (olaj, 1962) s daliás léptekkel visszavonult A lányok is szívesen nézik meg a felé. Papírlapokat teregetett ki ma- az ablak mellé, a helyére. Ti­csínos fiút. Szemük ránevet, meleg ga elé. Megtörülte a homlokát és kö- bike kemény gyerek, diadalmasan árnyak remegnek a mélyén, arcukon rülhézett. Láthatólag nem félt, hogy nézett körül, amikor leült. Sokan néz­apró, piros mosolyok gyúlnák. Hiába, beszélnie kell. Az ablak mellől két ték irigykedve a rettenthetetlen hős­ez már örök törvény. A szép emberek mély barna ' szem — remegve élő nek kijáró pillantást, amellyel a bar­a legizgalmasabb titkári gyémántszemek — kísérte mozdula- na szemek fogadták. Tibike felszólalt, tait. Tibike beszélt, mondták ezek a sze­— A fiatalság szólal jel — suttog- mek, ő hős...! tekintete beszámoló közben is delejes erővel képes egymásba kapcsolódni. A vele szemben ülő lány kérdezi tak körben a küldöttek — r beszélni suttogva a daliás fiútól, és megfon- fog az ifjúság, a reményteljes fiatal Való igaz, merész gyerek. DUBA GYULA Cl SZÖ 6 * 1983. április 13.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents