Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)
1963-04-13 / 103. szám, szombat
EGY APÁNAK SOK FIA inlTTn^Z V 0Čn a," fWJH ?P d r] ak M t f t a- dB nem íro m- mart ez nem fedné teljesen a valóságot. Igaz ugyan, hogy foze Sedivynek hét fia van - mindegyikből vasast nevelt az öreg - de ez csak egy E". ^zából meg akarná mondani, hány fia van, a tanoncközpont irattárából kellene L osztály könyveit, így aránylag csekély munkával megállapíthatná fial létszámát, . iífíÄ VVŕ'K 0'} en nľ" mondtak r6la : Pedagógus. Azt mondták, ő a gyár legjobb pedagógusa. Igaz, g tnt e" t 9l ^ak tavaly, ötvenöt éves fejjel végezte el, de olyan sikereket, mint 0, még senki sem ért el a szakemberképzés terén. _ j a örülnéztem a munkahef lyen. A szerszámgépfS műhelyben vasalt nadrágós pedagógust ke»yy ~ restem, s helyette kérgeskezű vasmunkást mutattak be. Abból a fajtából való az öreg, akin ha miniszteri bársonyszékbe kerül is, meglátszik, hogy élete java részét a munkapad mellett töltötte. — Az Inasok? — Így kezdte és szeme végigsiklott a csarnokon. — Ez itt a harmadik évfolyam egy része. Valamennyien önállóan dolgoznak már. Csak az a baj, kevés van belőlük. Évente ötvenen-hatvanan végeznek, de legalább százötven kellene. Látta a bejáratnál a felhívást? A vagongyár állandó munkaerő-hiánnyal küzd, szakmunkásokat keresünk. Hét akkor holnap mi lesz, meg holnapután? Gondolom — úgy tíz-tizenöt év múlva? — Annyira reménytelen a helyzet? — Nálunk nem! Egyáltalán nem reménytelen, mert jó alapjaink vannak. Olyan fiaim vannak nekem — vannak valami százötvenen, akik a szaktudásért akár a világ végére ls elmennének. így aztán nem kell félnünk. De országszerte sajnos azt látom, az utánpótlás terén nincs minden rendben.! — Pedig mennyi Iskolánk vanl — Iskola, az van elég. Negyvennyolcban, hogy megindult a nagy tanulási láz — és magam ls tanulni kezdtem, — azt gondoltam, öt év alatt annyi szakemberünk lesz, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Nem volt igazam. Azt hiszem, nem gazdálkodtunk elég jól a szakemberekkel. Nézze, Itt a pöprádi vagongyár távlati fejlesztési terve. Tíz-tizenöt év múlva több lesz Itt a mérnök, mint a munkás. Pedig ez vagongyár, ahol — hogy úgy mondjam — elég sok a durva vasmunka. Hát akkor mi lesz az olyan üzemekben, ahol műszereket, meg más igényesebb gyártmányokat készítenek? Érdekli, hogyan neveljük ml a mérnököket? — Éppen az érdekel... — Akkor gyerünk nézzük meg őket. — KoSicére? A Műszaki Főiskolára? — Dehogy, dehogy 1 Itt vannak a mi Jövő mérnökeink a műhelyben. Például az ott a marógépnél. — Ez? Hiszen ez alig tizenhat éves. — Igen, de mérnök lesz belőfe, Mégpedig jó mérnök. Az évfolyam kedvence A fiú lába alá, hogy elérje a kapcsolókat és a marógép vezérlőtábláját, bizony kis emelvényt kellett összeeszkábálni. Šedivý bácsi látta, hogy pillantásom éppen ezen az alkalmatosságon állt meg. — Növésben ő a legkisebb, de munkában, tudásban és igyekezetben valamennyi között a legnagyobb. Az ilyen kupfogas kerék gyártását, amelyen most ő dolgozik, sok esetben az öreg szakik se merik elvállalni. Képzelje, ennek a lurkónak hat-hét év múlva azt kell majd mondanom „mérnök elvtárs". Pedig ma még csak harmadévos tanonc a fiú. A fiú személyi lapja aztán, melybe csak úgy futólag beletekintettem, mindent megmagyarázott. Három éve jött tanoncnak Ide a gyárba. Másodéves korában beiratkozott az üzemi ipariskolába. Azóta egyetlen tantárgyból — sem az osztálykönyvben, sem a bizonyítványában nincs kitűnőnél gyengébb osztályzat beírva. — Jövőre, munkám mellett, — mondja Mllan Kyovski — az évfolyam kedvence, — már csak az érettséglre lesz gondom ... Így mondta: „csak az érettségire". — És azután? — Azután úgy teszek, miňt Jano Knižka, meg a többiek az előző évfolyamból — eddig már valami húszan. Beiratkozom a košicei Műszaki Főiskolára. — öt évre Itt hagyja a gyárat? — Dehogy hagyom! Hiszen ők sem hagyták itt. Valamennyien „menet közben" végzik a főiskolát. Az évfolyamunk nagyobbik fele velem tart. Különben, őket is megkérdezheti, mi a véleményük. Megkérdeztük. Az évfolyam kedvencének gépe mellett Peter Iľavsky dolgozik, ö már a húszévesek között ls elkeveredne, mert bizony már legénytoll peiyhedzlk az állán, de azért még ő is csak aľlg múlt tizenhat. Esztergagépébe éppen az imént fogott be egy acéldarabot, abból is igényes alkatrész készül. Megtudtam, hogy a harmadéves tanoncok választhattak a munkahelyek között. A szerelőcsarnokban is dolgozhatnának, ahol 1200—1300 koronát is meg lehet keresni, ök azonban ezt a munkahelyet választották, ahol szerszámgépekkel dolgozhatnak, ahol igényesebb munkát végezhetnek. Igaz, semmivel sem végeznek kisebb értékű munkát, mint az előbb említett munkaszakaszon, de azért csak 500—-600 koronára jönnek ki havonta. Mert itt csak órabér van, ős mivel nekik — tanoncoknak — a munkaosztályuk még alacsony, nem kereshetnek többét. Pedig megérdemelnék a fiúk, — mondja Šedivý, — mert ök még véletlenül sem gyártanak selejtet. De mennyiségben sem maradnak le az öreg szakmunkások teljesítménye mögött. Ez bizony a gyári bérpolitika gyenge oldala. — Ne gondolja ám az elvtárs, hogy mi önzetlenül jöttünk erre a munkaszakaszra dolgozni — mondják a fiúk. — Dehogy! Hiszen mi is kenyérrel élünk, Itt akartunk maradni, mert Itt Šedivý bácsi a részlegvezetőnk. Itt egy hónap alatt többet meg-* tanulunk a mesterségből, mint máshol egy év alatt, Ez, bőven kárpótol bennünket az elszalasztott keresetért. Gyakorlat teszi a mérnököt Láttam, Peter Ilavskynak még van valami mondanivalója. — Azok a mérnökök, akik világéletükben csak iskolába jártak, mikor Idekerültek hozzánk a gyárba, szinte valamennyien ezt mondták: „Százszor megbántuk, hogy nem így kezdtük a szakmát, mint ti." Mert ismerni az anyagot, a vasat, az acélt, meg a gépeket, az nem kis dolog ám. Tanoncévfolyamunk egyik fele — mi, akik majd főiskolára akarunk menni, — azonban már most sem elégszik meg csak azoknak a gépeknek az ismeretével, amelyekkel a gyár a jelen pillanatban rendelkezik. Mert külföldön — például a Szovjetunióban —« már ma üzemben vannak azok a gépek, amelyekkel és amelyeknél sokkal korszerűbbekkel, majd mi mint mérnökök fogunk dolgozni. Lehet, hogy diplomás mérnökként szintén „csak" gépkezelő leszek. De milyen gépkezelő?! Elképed az ember, ha megtud egyet-mást a legújabb gépcsodákról. Elképedek, mert ma még Tjogyan születik a brigád? — foglal« koztatott a kérdés. Nem a szüle• ttsi problémára gondoltdm, sőt azt is kitártam az érdeklődési körűmből, hogy a tizenkét ember, közül kl mikor látta meg a napvilágot. Hiszen csak rá kellett néznem a képre, láthattam, hogy korkülönbséget tektntv e apa, Illetve anya és lánya ts dolgozhatna a kollektívában. Az egyetértő, a hasonló nézeteket valló, a közös célért lelkesedő kollektívákat, a baráti társaságokat gyakran a születési évek megközelítő egyidejűsége hona létre. De ez az alapvető teltétel? — Evek óta együtt dolgozunk itt a dögöst gazdaság zöldség- ( s dohányftertészetében — magyarázta Kecskés elvtárs, a szocialista munkabrigád vezetője. Elég a magyarázat? Érthető, vagy gyakorlatilag természetese, hogy az évek óta együtt dolgozó csoportok minden körülmények kőzött szocialista munkabrigáddá növik ki magukat? Ha a szerénységet súlyra mérnék, a brigádvezető eme tulajdonságának mérésére a neiíz súlyok közül ls a nehezebbek között kellene válogatni. Mert az-e minden, hogy évek óta együtt doU goztk a tizenkét tagú kollektíva? Kecskés elvtársat már az 1953-as tvben elért kiváló termelési eredményekért dicsérő elismerésben részesítették, Erre vágyott? Az ember emberségét mért, hogy az elismerés, a kitüntetés hogyan alakítja további munkálát. 1959. május S-án a Kiváló munkáért kitüntetést tűzték Kecskés elvtárs melolyan rettenetesen keveset tudok. Csoda hát, ha az évfolyamunknak jóformán a fele elhatározta: mérnökké képezi magát? Pedagógiai lecke Jozef Šedivý mosolygott. -— Hiszen ezek a fiúk, — mondtam r- valóságos angyalok! — Jozef Šedivý most mér nem mosolygott, hanem szinte a hasát fogta úgy nevetett. — Ezek? Olyanok ezek néha, különösen az első, meg a második évfolyamban, mintha hét ördög fújt volna mindegyikbei Mit mondjak mást: tizenhat évesek. Néha, ha „jó kedvemben találtak", legszívesebben kidobtam volna őket a tanoncotthonból. Az egyik a tanítóival szemben volt szemtelen, a másik meg, hogy kimutassa: senkitől se fél, tizennégy éves létére vastag szivarral a szájában ment végig az iskola folyosóján. A harmadik... De mit folytassam, mondom, ez mindent elárul: tizenöt-tizenhat évesek! — És már „megjavultak"? — Hét most, hogy már egy-két évvel Idősebbek lettek, egészen mások, mint kezdetben voltak. Az például, aki szivarra gyújtott, ma már cigarettát sem vesz a szájába. — Szófogadó gyerek lehet. — Szófogadó? Dehogy! Olyan „pedagógus" ls volt a tantestületben, aki akkor azt javasolta, adjunk neki hármast magaviseletből, vagy zárjuk ki az iskolából. Nem egyeztem bele. Mást tettem: egy alkalommal megkínáltam a fiút egy Virginia szivarral. Azt mondtam neki: „Hallom szivarozol. Hát ezt szívd el, de tövig, ha legény vagy a talpadon." A fiú elszívta a szivart, de azóta, nem is látott a szájában senki semmiféle dohányterméket ... Hét ilyen emberekből nevelem én a jövő mérnökeit. • • • Bizonyos idő múlva talán, mint minden gyárban, a poprádi vagongyárban is mérnökök állnak majd az automatagépek mellett. A. Tátraalji üzemnek, ha továbbra is így képezi a szakembereket, mint Šedivý bácsi a „fiait", nem lesz gondja. TÖTH MIHÁLY lére. Üjra felvethetnénk a kérdést: Erre vágyott? Nem fogalmakat akarok magyarázni, csak éppen megjegyzem: baj ai, ha o siker önteltté teszt az embert. Viszont jó .és tettekre serkentő erény, ha az elért eredményekből úgy formálódik az ember magabiztonsága, hogy többre, munkatársainak segítségére, politikai és szakmai tudásuk bővítésére Is futja az ' erejéből, tudásából. Ahány ház, annyi szgkás, — tartja a mondás. Igai? Megközelítőleg j mert elég gyakori a szokások rokonsága. Ahány ember, annyi jellem. Igaz, de csak megközelítőleg, mert at embert leginkább jellemző vonásokban ls gyakori a rokonság. Tizenkét ember: Kecskés elvtárs, Kovács Sándor, Ruc Piroska, Kovács Mihály, Kecskés Márta, juhos Viola, Kertész Etel, Deák jusztln, Czaflk Edit, Takács júlta, Kovács Ilona és Mikulie Valéria, a Sládkovitovót Cukorgyárt Gazdaság dögösi részlegének dohány- és zijldségkerlész kollektívája nem éppen mindenben, de abban közeli rokonságban állnak, hogy a gazdaság tájuk vonatkozó tervének teljesítését egyformán törvénynek tartják. Es abban Is egyetértenek, hogy a terv teljesítésire képesek, mert a munkafeladatok végzése kötben szinte eggyé jorrt a kollektíva. Egyébként kulturális Igényeik, szórakozásuk Ikoruknál íogua tsl eléggé eltérő, Mert ki is várhatná Kovács bácsitól, hogy a twlsztért t) ts ágy lelkesedjék, mint a brigád legfiatalabb tagjai. Vagy Emberek és alumínium i. Először a gyárcsarnok méretei kéaxtetik csodálatra az embert. Mintha nem ls megbízható vasbeton falakkal körülzárt helységbe lépnénk: a csarnok kát vége elképesztő távolságra van agymástól. Némi költői túlzással azt is mondhatnánk, hogy a „végtelenbe tűntek" — s még Így is csak a „végtelen" számítana túlzásnak, mert a csarnoknak tényleg csak a körvonalait látni a libegő, imbolygó, kékes szürke füstben, gáz- és párafelhőben. Ez a felhő megtölti az egész termet, facsarja as embar orrát, kaparja a torkát, tüdejét. A hetes számú brigád munkahelye semmiben sem különböiik a többiekétől. Fehér alapon furcsa fekete tömbök. Ezek az olvasztó kemencék, melyeket alulről timfölddel tömnek. A timföld olyan mint a hó: fthér ás porhanyós. Nehéz elképzelni, hogyan lesz ebből a nagy fehérségből ezüstösen csillogó alumínium a villamnskamencék tűsében,,. A timföldet a bauxitból gyártják. A bauxit vöröses barna. Tessék: valóságos színjátszás ... I Eddig jutottam gondolatban, fizikai mlvoltomban padig pontosan a Gaiparikbrigád által kajalt olvasztókemencéig. A brigád tagjai — természetesen csupán akik a délelőtti műszakban dolgoztak — éppen nebéz idegölő munkához készülődtök: a kemencék körül rózsaszín, sárga gázokat pöfékelve bugyborékolt « megolvadt timföld. Üj adagolás előtt be kell törni ez olvadó timföld tetején képződött kérget. II. A Gašparik-brigád ezt a fáradságos munkát a „huligánokkal" végzi. A hosz. szú szárú ekére emlékeztető kéregátUtfi ezt a nem éppen megtisztelő elnevezést abból ez egyszerű tényből kifolyó, lag kapta, liogy a gyárban vannak már tökéletesebbek is, amelyek .,, de erre még visszatérünk. Két szálfa termelő ember töri a timföld kérgét. Tuzinský Michal a „huligánénál és Bandii Štefan egy piszkafaszerű vasrúddel. Szájuk előtt bordó posxtódarab. A kemencéből kl-ki-csapódó gáz és pára szinte misztikus lényekké varázsolja őket. Ax ötvenkét éves Tuzinský Michal fiatalos mozgása szinte hihetetlen. Tíz éve végzi ezt a munkát, amely a nagy erőkifejtésen túl fegyelmezett idegzetet és szívós szervezetet követel. Tíz év óta naponta ötven kilométert utazik e munkahelyére. Újbányán lakik. Januárban baleset érte őt, a lá. vaszerű fém a kemencéből kicsapódott és összeégette a lábát. A fiatal Bandzi Stefannal dolgozik. Állítólag Jól megértik egymást. Ax volt ax érxésem, hogy munkatársában Tuzinský egykori Hatal énjét látja. A kérget feltördelték s most itt áll a két ember a voltméter előtt, és palakzlk róluk a vea-ítík. — Fertig — mondja Tuzinský — éppen elég volt. A hármas kemencénél alig bírtam áttörni. Nem tudom nem volna-e jó nekünk is odeesapni ezt a „huligánt" s megpróbálni • másikkal. Bandzi Stelan nem sxól semmit. III. Exxel szemben Drugda Július gyártásvezető és Bújna István mester annyi mindenről beszél, hogy nem győxőm jegyexni. Drugda most érkezett önkéntes brigádmunkáról — valami salakrakhelyet szedtek rendbe a hatos brigád néhány tagjával, s kormosabb, mint egy kéményseprő. A hangulat* is olyan „kormos". Amikor megtudja, hogy • Gaiparik brigádról akarok ímií, valósággal dühbe gurul. — Még mii nem?! — mondja erélyes hangon. — Pont most? Hiszen épp azon mérgelődöm, hogy a hetes brigáddal, amióta megkapta a XII. kongressxus brigádja elmet, nem lehet besxélnt. I.ugalább is néhány tagjával. Tegnap például ... — s elmondja, hogy az egyik brigádban valaki megbetegedett éa mivel a beles brigádban egy emberrel többen vannak, szóltak Beňovský Stefannak, a „hetesek" egyik tagjának, hegy egy mflsxakot dolgozzon le a hatosba. 0 azonban a mester és gyártásvezető kérését durván és felelőtlenül visszautasította. — Természetesen he es egyedülálló eset lenne, akkor nem szólnánk semmit, elintéznénk magunk között — folytatja a gyártásvezető. — De az utóbbi Időben egyre gyakrabban fordul elő hasonló fegyelmezetlenség. A brigád még mindig jól, sőt kiválóan dolgozik, rendaxsresen teljesíti a tervét, azonban néhány embernek fejébe szállt a dicsőség. Ezt azonban mi magunk okoztuk, anynyit dicsértük ezt a brigádot, mint valami széplányt... — Most ott tartuink — szól közbe Buják mester —, hogy ha valami fontos újítás bevezetéséről, vagy egyéb kezdeményezésről esik szó, a hetes brigádra — pillanatnyilag legalább la — alig számíthatunk. Hogy mást ne mondjak: gépgyártó részlegünk készített nemrég egy új kéregátlltő gépet. Kipróbáltuk, és nagyon jól bevált. Súlyosabb, erősebb, könnyebben kezelhető, mint ax eddigi, ax ún. „huligán". Amikor arról volt sző, hogy valamelyik brigád vegye át és dolgozxon exekkel a gépekkel, épp a hetes brigád volt a legjobban ellene. Végül a hatos vette át s eredményesen használja. A gép jelentősen megkönnyíti a munkát, de ezen túl még két munkaerőt Is megtakaríthatunk vele minden müsxakban. IV. Ismét kint állunk a kemencék köxött. A csarnokban mintha most kisebb lenne a xaj. Ax anúdtüskékt cseréli, ki Ipolyi Sándor munkacsoportja. A legveszélyesebb munkák egyike. A „tüskés" fent áll a kemencén, kiemeli ax anódrudat tárté vaspántot, majd a daru eme. 10kar|íra erősíti. A darus — aki szintén ebbe a munkacsoportba tartozik — axépen a kemence mellé helyexl. Ezután két lenti tüskés végez valóságos cirkuszi mutatványt. Előbb átölelik az anódtüskét, melynek egyik vége fehéren intik s szikrákat sxór, aztán szépen a földre fektetik. A tüske — amelyre bérmilyen név inkább illenék, mint éppen ez — lehet olyan két és fél — három mázsa . ,. Ugyanezt a mutatványt végzik el, csak fordított sorrendben az új tüskével. Azt mondtam akrobata-mutatvány? Jóval több annál is, és sokkal veszélyesebb. Mert megtörténhet — mint ahogy már meg is történt —, hogy amint a tüskét kiemelik a helyéről, a kemencéből, mlat valami mesterséges vulkánbél ömleni keid az iázó láva a tüskés nyaka közé, s akkor nehezen ússza meg élve. Ide bizony legény kell a javából. Zsigmond Lajos már tíz éve dolgozik esen a munkahelyen. Arca fiatalos, de kemény. Nyaranta ez az arc és a többieké is jobban leég, mintha a strandon süttetné naphosszat. Munka után, ha erősen tűz a nap, egy két órán át nem mnhet ki a szabadba, vagy pedig kendővel kell bekötni ax arcát, hogy ki ne sebesedjen, Gyakran beszélünk hősökről. Ö til évig dolgozott axen a helyen, s én láttam őt dolgozni... I Munkacsoportjuk jegyezte fel az utóbbi két év alatt a legkevesebb effektust (Igy nevezik a kemencék fentemlltett „vulkanikus" működését), A ilarl aluminlumgyárban bixoay férfiak kellenek. Mielőtt elbúcsúztam volna tőlük, még egyszer |él megnéztem valamennyiüket s közben arra gondoltam: Az iskolában úgy tanultuk, hagy ax alumínium a legkönnyebb fémek közé tartozik. Ma már tudom, hogy ez nem Igas. Most már tudom, hagy a legkönnyebb alumínlum-kanalaoaka mögött ia ott van az elektromos kemencék mellett, hatvjn fokos melegben verejtékező olvasztárok munkájának a súlya, Megméretett és súlyosnak találtatott. ZSfilYJ NAGY LAJOS r Egy brigádtag távol maradt az utóbbiaktól kl követelhetné Ivalamennyien lányok), hogy a szórakozásban, művelődésben a brigád három férfitagjának Igényeihez igiiiodjanak. Érdekes, Ivagy természetes?} hogy amikor a tervTeljesítés lehetőségeit tárgyalták, egyöntetűen amellett szavaztak, hogy ifWJJMjen a terve/ett 15 mázsa helyett 19 mázsa dohányt termelnek hektáronként, Ami a vállalást Illett, igazán nem túlozták el a dolgot, A dohány hektárhozama 24,4 mázsa volt. Paprikából a feltételek figyelembe vitelével 95 mázsa hektárhozamot tervezett a gazdaság, ők tudásukból és erejükből 150 mázsát sejtettek, Illetve vállaltak, és — 31)6 mázsát termeltek. Hogy ml kellett a kiváló eredményhez p A kertészlányok sokszor jutottak kérdésekkel Kecskés elvtárshoz. Dl gyakran talán ésire sem vették, hogy az öntözőberendezés csövét etpelő brigádvezető verítéktől gyöngyöző homloka nem ráncolódik a' mtndennppt kérdések hallatára, hanem bíztató mosoly kíséret/ben eit mondta: „Mind/de/ ott leszek I" Es hogy ott volt, azt lí eléggé magától értetődőnek vették. Hrszen így megy ez már évek óta. Március elsején, amikor a kollektíva elnyerte a szocialista munkabrigád elmet, nem csinállak belőle különösen nagy ünnepséget. Talán ezt ls természetesnek vették? Nem égésien, de bizonyos, hogy hittak abban t az összeforrt kollektíva előbb-utóbb a megtisztelő elnevezés birtokosa lesz. Evek óta dolgoznak együtt. Tlzenklt» ten. Az embernek akaratlanul ts a tw cat /ogalma jut eszébe. De mindjárt — ha lehetne — - vissza ts szívná a gort- * dolatot. Mert ugyebár egu tucat ember nem mindig tucatemberekEőt^áll, Bbbert az esetben különösen nem. S ez — nem kismértékben — Kecskés elvtárs érdeme. HARASZTI GYULA 1983. április 13. tJJ SZÖ 5 *
