Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-13 / 103. szám, szombat

[ RIPORT A KANÁRI-S ZIGETEKRŐL 1 POKOL A PARADICSOMI SZIGETEKEN A Kanári-szigetek már régóta izgatják az em­berek fantáziáját. Sok tenger­járó utazó azt hitte, sikerült felfedeznie a-mesebeli Atlan­tiszt, amelyről már Platón ls említést tett. Később a vállal­kozó szelleműek itt tettek szert olcsó rabszolgákra A francia Jean Betancourtnak 1402-ben až a gondolata tá­madt, hogy a maga hitére té­ríti a gazdag szigetlakókat. Pár száz év múlva ugyanaz a sors érte a Kanári-szigetek öslakóit, mint rézbőrű test­véreiket Amerikában. A sza­badságszerető szigetlakók megkeresztelt és „civilizált" utódal a pireneusi hódítók igája alá kerültek. A hódítás azóta is tovább tart, mert a Kanári-szigetek soha sem eredményeztek any­nyi profltot Spanyolország­nak, mint most, Ugyanis ren­geteg külföldi turista keresi fel a szigetvilágot. A sziget­világban éppen akkor terem gazdagon a banán és sípara­dicsom, amikor Európában kevés van belőle. „Igazi paradicsomi". Az ős­lakosságon kívül valóban min­denki számára az. A sziget­lakók azonban inkább Vene­zuelába, Brazíliába, vagy az „anyaországba" vándorolnak, hogy búcsút mondjanak a „paradicsomi szigetvilág" szörnyű nyomorénak. HOVÁ TONT A DOLLÁR? Hová tűnt el az a hétmil­lió dollár, amelyet a sok ezer turista tavaly itt ha­gyott? Hová lett az a 14 millió dollár, amelyet az emigránsok családjaiknak küldtek? Ki vágta zsebre a banán- és paradicsomkivitel­ből származó 12 millió dollá­ros hasznot? A Kanári-szigetek az ellen­tétek országa. Csodálatos, tarka tájképek váltakoznak a a turista szeme előtt: kiégett sivatagok, borókaerdök, be­láthatatlan banánültetvények, a Tenerlfe sziget fölött ma­gasló Teyda tűzhányó hóbo­rította csúcsa. A legendák szerint a többi sziget ennek a hatalmas vulkánnak a fia. Itt minden gyönyörű szín­ben pompázik, a verőfényes nap a turisták örök barátja. — Azok ott németek — mondta nekem Vittorlo, a büffés. Ml ugyanis éppen egy órával ezelőtt érkeztünk Pu­erto de la Cruz-ba, ebbe a kis turlstavárosba. A mosoly­gós, szőke szállodaigazgató szívélyesen fogadott és néme­tül szólított meg bennünket. Mellettünk reklám hirdette spanyol és német nyelven, hogy 214 szobás új szálloda épül. — Hogyan Ismerte fel őket? — kőrdem vittoriótól, a szigetek őslakójától. Akik­ről szó volt a közeli sziklába vájt medence körül pihentek, — Nagyon egyszerűen: az angolok olvasnak, a németek szemlélődnek a tengerparton. Mondja — fordul hozzám bi­zalmasan — miért kell az em­bernek bizonyos kort elérnie, hogy pénze legyen Ilyen kéj­utazásra? Nézze meg ezeket az embereket, ezek már vi­dulni sem tudnak. Milyen igazságtalan a világi Vlttorio háta mögött Puerto de la Cruz hat szállodája emelkedik. Csupa beton, üveg, több száz kényelmes szoba. Vittorio azonban soha sem lakhat bennük. Csak tavaly repülőgépen 92 ezer, luxushajón pedig 80 ezer turista érkezett a Kaná­ri-szigetekre. Nagyon fellen­dült a turistaforgalom. Itt már júliusban előrejegyzik a feb ruári szobarendeléseket. Ifjú sági táborokat nem látunk, ide milliomosok járnak üdül ni. ILYEN AZ ÉLET 1962. március 25-én várat lanul lábdobogás zavarta meg Las Palmas déli csendjét A mellékutcákból vagy száz fiatal rontott ki és tartott a város leghosszabb utcája fa lé. Röplapokat dobáltak 9zét, plakátokat bontottak ki ezzel a jelszóval: „Éljenek a sza­bad Kanári-szigetek!" Így született meg a „fel­szabadító mozgalom , de egy óra múlva már a rendőrautó­kon szállították a tüntetőket a központi börtönbe. A veze­tőket, köztük Gonzales Ver­mera költőt és Fernando La­ceta ügyvédet nyolc évi bör­tönre ítélték. Nos, ez a mozgalom, ame­lyet a hivatalok „népinek" és „kommunistának" neveznek, a külföldi lapok szerint három dolgot követel. Először az öntözőrendszerek építésének meggyorsítását, másodszor a mezőgazdasági termékek sza­bad kivitelét, harmadszor pe­dig nyílt kikötőt. Bemutatom önöknek Anjelt. Mezőgazdasági munkás Juan Grandé gróf Gran Ganaria-i blrtQkán. Nős, 29 éves, három gyermek atyja. Lakása négy nagy kő, amelyet kátránypa­pír tető fed. Napi 12 órát, felesége meg 18 órát dolgozik, hogy valahogy megélhessenek. — Mennyit keres? -I rrr.M** :mi Stif Kókuszdiót „szüretelő" gyerek. •— Jó 2 ezer pesetát*) ha­vonta. Persze, ez semmi. Ez így tovább nem mehet. A fi­vérem, a nagybácsim, két unokatestvérem kivándorolt Venezuelába.. írták, hogy ne­kem is keresnek állást. A hivatalos statisztika sze­rint tavaly márciusban egy munkás napi átlag keresete 77,29 peseta (kb. 9 korona 30 fillér) volt, ugyanakkor egy négytagú család létminimuma 100,53 peseta volt. „Szegé­nyek vagytok? Vándoroljatok ki! Az óceán túlsó partján csoda vár benneteket. Minden sebet behegeszt!" — propa­gálják a hivatalok. Láttam a kivándorlókat Venezuelában. Napi 12—14 órát dolgoznak építkezéseken. Szabad ég alatt alszanak és hónapokon át kávén és banánon élnek... Minden álmuk: amerikai lu­xusautón hazatérni a sziget­országba, Ez nem más, mint önámltás, vagy ... rabszolga­ság, Marlene Tuining *) l peseta =12 fillér LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK ANGLIÁBAN IS K0VÁCS0LÓDIK A DOLGOZÓK EGYSÉGE Egy párját ritkító tüntetés margójára 13 év óta, amióta a konzervatívpártiak új hói hatalomra kerültek, nem volt Londonban ilyen hatalmas tüntetés. A dolgozók a parlament elé vonultak és követelték a mun­kára való jogot. A kormány a problémák megoldása he­lyett lovasrendőrséget küldött ki a békés felvonulók ellen, akiknek azonban nem sikerült a tüntetést szétoszlatni. A háromnegyed mnnlíflnftttíüli millió munkanéfküli láttán Angliában egyre nő a felhá­borodás, mert a kormány kép­telen megtenni a szükséges intézkedéseket a gazdasági válság felszámolására. Az ál­talános elégedetlenséget jut­tatták kifejezésre a március 26-án az ország minden ré­széből Londonba özönlő dol­gozók ezrei a konzervatív pártiak hatalomra jutása óta legnagyobb kormányellenes tüntetésen. A munkanélküliség égető problémája szoros egységbe kovácsolta a munkáspárti és kommunista szakszervezete­ket, a dolgozó és munkanél­küli munkásokat egyaránt. A tüntetők a gyárakban és bányákban dolgozók millióit képviselték, akik nem hajlan­dók belenyugodni a hónapo­kig tartó munkanélküliség „távlatába". Az „éhes harmin­cas évek" és a második vi­lágháború utáni tapasztalatok arra késztetik a dolgozókat, hogy útját állják a munkanél­küliség visszatérésének és egy újabb háború kirobbanásának, A népszerűtlen konzervatív­párti kormány lovasrendőrsé­get küldött ki a békés tünte­tés szétoszlatására. Milyen érzés munka­nélkülinek lenni? Charles Maxwell, clydeside-1 munkás erről így nyilatkozik: „Az első, amire az ember rá­döbben, a szörnyű magány. Mindjárt másnap munkakere­sésre indul, egyedül róva az utcákat gyártól gyárig, de hasztalan. Elfegy az . utolsó pár megtakarított shilling és akkor a munkanélküli segély­ből kell élni. Nős ember heti négy font 14 shilling 8 pennyt kap az állam „jóvoltából". Eb­ből kell fizetnie a házbért, a villanyszámlát, a gázt, a sze­net és az élelmet. Szülőváro­somban, Glasgowban 4000 a tizennyolc éven alul! munka­nélküli. Ifjaink azzal kezdik meg pályafutásukat, hogy be­állnak a hosszú sorba a munkaközvetítő előtt. A munkáért politikai harcot kell vívni A munkások azonban nem kérnek az ilyen távlatokból. Véget akarnak vetni a siral­mas állapotoknak. Túl sokat éltek át ahhez, hogy a tőké* sek nagyobb profitjáért le­mondjanak mindarról, amit már kiharcoltak maguknak. Elszántan küzdenek nemcsak a konzervatív kormány el­söpréséért, hanem gyökeres változásokért a politikában. Mindenekelőtt azt várják el, egy új kormánytól, hogy a fegyverkezést kiadásokat a felére csökkentse és a bérek emelésével lehetővé tegye a nagyobb fogyasztást. Továb­bi sürgős követelmény a Ke­let és Nyugat közötti keres­kedelem fellendítése. A nagyszabású londoni tün­tetés bebizonyította, hogy a dolgozók ráébredtek: nem lehet jólét és biztonság az or­szágban, amíg a nagytőkések egyre nagyobb profitokat haj­szolva Irányítják az ország gazdaságát. Bár a jobbszárny még akadékoskodik, a mun­kások zöme egyre hangosab­ban követeli a monopóliumok hatalmát megtörő államosí­tást. A konzervatívpártiak el­leni egységes harcra hívják fel társaikat és az általános választások mielőbbi megtar­tását szorgalmazzák, hogy megdönthéssék Macmlllan kormányát. Monty Meth OLASZORSZÁGI RIPORTUNK | Bómát magam uögött '» hagyva a Via Appia Nuován elérek az új autó­strádára és így rövidesen Ná­polyba és Salernóba ls elju­tok. Megérkeztem a „másik Olaszországba", amely az észak-olaszországiak szerint Rómától délre kezdődik. Ezt a „másik Olaszországot" Mez zogiornónak nevezik, ami szú szerint délldöt jelent. Barát ságos sző ez, hallatán önkén telenül verőfényre, napsugár ra gondolunk. De hogyan fest ez a Mezzoglorno a valóság­ban? A táj egyelőre lényegében * még-nem különbözik a szoká 5 sos olaszországi képtől. De i Paestum után már hegynek ! felfelé kanyarodik az út. El bűvölő, Olaszországnak talán legszebb vidékén íjtazom most, mely azonban igen nagy igényeket támaszt a gépkocsivezetővel szemben Reggio Calabrlálg, vagyis egészen az olasz „csizma" nagyujja hegyéig csupa me­redek kanyart kell vennünk. . , A napsütéses tengerpart! vj- gyarmatot. Az észak nagyipa­dék szépsége nem is sejteti, r°s, a. ! J™sy j^not húztak a 66 Utazás a „másik Olaszországiban 0 Látogatóban a szegények orvosáná Az Új Szó számára írta: Herbert Berger beszél. Egy hivatalos statisz­' tikából megtudom: a gyér­2000 évvel ezelőtt, a gabona- clállsan gondolkodó ember, mekhalandóság terén Olasz­és takarmánytermesztés a „Megdöbbentő tényeket álla- ország csaknem „vezet" Euró­szűzföldekkel váltakozik. pltottam meg. A rendelőmet pában, Minden 1000 újszülött A XIX. század óta Dél-Olasz- felkereső 100 asszony csak közül 48,4 hal meg még az országban történtek ugyan ki- kétszer egy évben eszik húst. ei sg életév letelte előtt, sebb-nagyobb, de nem lénye- Sokan közülük még sohasem gszak-Olaszországban ez a gas változások. Átfogó ag- ízleltek meg latticinit (olasz szar a 39,2-et tesz ki, Közép­rárreformra nem került sor. tejes étel), 82 százalékuk so- Olaszországban 37,1-et, de Az ipar még most is fejlet- hasam eszik tojást, 36 százaié- Dél-Olaszországban 61,5 gyer­len, a Mezzoglorno pedig kuk még-nem kóstolt halat, m 9k hal meg 1000-ből, tehát mindmáig az észak gyarma- 24 százalékuk nem evett még mg g többen, mint Szicília és ta. gyümölcsöt, 60 százalékuk so- szardínia szigetén, ahol ezer hasem eszik tojást, 36 százaié- közü l 53^ ne m éri meg az Mezítláb a legszebb kuk még nem ivott bort, 6Q Bgy őve t_ cipők országában TfaKuk* mt ..Wabriában van Olaszor­Taurianova 20 000 lakosú éíetéb% «•« ^több irástudatlana" városnak csupán 20 orvosa „Nem meglepő" - folytatja - meséU tovább itL Ar8ir o, f: van. Ezeknek egyikéről dr. dr. Arglroffi — „hogy ez a fi — „ lakosságnak Itt 32 Emtlio Argiroffirňl szeretnék nélkülözés nehéz testi munká- százaléka nem Ismeri a betű­mesélnl. val párosulva komolyan alá- vetést. Ha még hozzászámit­A kis város Reggio Calabrla ásta a nők egészségét. Az j Uk a z ún. fél-analfabétákat, tartományban, Olaszország olajbogyó-szedők 90 százaié- vagyis azokat, akik ugyan ta­legdélibb vidékén fekszik, ka nehéz Idegbajban szenved, n ui t ak valamikor írni-olvasni, A néporvos: dr. Emilio Argiroffi mi van az úttól keletre védővámokból. Hogy a dölvj- Nyomorúságos hely, rengeteg s okan elvesztették emlékező- de á é elfelejtették, akkor mi van az uttoi Köieire.,. vetélkedhessek valük itt a szegény ás elkeseredett tehetségüket, vagy gyomor- 5 ' , ' , ismeretes hogy Dél-Olasz- f^Zml Ä,2 ember. A nők többnyire olaj- bajosak' Egyik legveszélye- ijesztően magas számo ka­ország - két szigetével, Szí- gj "J Dél Olasz- bogyószedéssel foglalkoznak. a ebb betegségük azonban az punk. Reggio Calabnában clliával és Szardíniával együtt orszégo t Szicíliát'és Szardí- Beláthatatlanok az olajbogyó- ankylostomaniasis, vagyis az 58,92 százalékban, Cosenzában — Európának egyik legeima- niS t ez'enfelül még magas Ügetek Taurianova környé- élősködő okozta vérszegény- — radottabb vidéke. Nem túl- adókkal is sanyargatták, úgy- kén. Calabrla gazdagságának ség. A parazita csak annak a Zás, ha azt állítom, hogy a hogy az északi vidékek ipara gyümölcsét azonban igen ke- vérkeringésébe kerülhet be, Mezzogiornóban még közép- — mondhatnók — a délvidék vesen élvezik, mert a tarje- aki állandóan mezítláb áll kori viszonyok uralkodnak, lakosainak pénzéből épült delmes olajbogyo-ültetvények, nedves talajon, A vérkeringés | Hogyan lehetséges ez? Végzetes kompromisszum Amikor Olaszországot 1861­A védővámok politikája vj. narancs- ás citromligetek egy útján végül is a nyombélben szont a dél-olaszországi mező- maroknyi nagybirtokos kezé köt ki. Járnak hozzám olyan i gazdaság sírásója lett, mert ben összpontosulnak. asszonyok, akik naponta fél nem akadt ország, mely Olasz- E§y este a kandalló tüzé Uter vért veszítenek. Az olaj­országból mezőgazdasági ter- nél csevegve dr. Argiroffi egy bogyókat szedő nőknek tijbb­hen hn^zan tartó harcok ményeket hozott vqlna be. brosúrát nyom a kezembe. ny lr e nincsen cipőjük. Minden után váere eevesltették az miután ez bezárta kapuit a Nem engedheti át nekem tel- időjárásban mezítláb dolgoz­ások burzsoáziábaa délvidék külföldi Iparcikkek előtt. lesen - mondja - mert ez n ak. Valóban a sors iróniája nsgyblrtokosaival ľompS A dél-olaszország, mezôgaz ^ fZToJtmt £ oí^'cľpÄanclÄ misszumra .épett Noha egy daság ennélfogva nemcsak „TSS T"« ÄSäTÄS királya volt ezután Olaszor hogy középkori, hanem Mnokérem mnndton el „r»i,ák «» anrAnm niarot" szágnak, továbbra is két rész- mondhatnók úgy Is, antik " v eS, rtarľalmából A 1 P bői állott. Az észak-olaszor- jellegű. Ruggero Grieco Az WJ • ^m meg: Gyermekhalandóság szégi burzsoázia és a délvidé- olasz paraszt harca a földért • S o„ olajbogy ó. 8, edűn cf J4r ¥ f kl nagybirtokosok most kö és a szabadságért Clmü Argiroffihoz Nemcsak e s 'ras^aauansag s zösen zsákmányolták kl Dél könyvében olvashatjuk, hogy orvosként vizsgálta meg őket, Dr, Argiroffi a gyermekek Dr. Argiroffi egyik páciensu Olaszországot, akárcsak egy Dél-Olaszországban akárcsak hamm mint velük érző, mo- rossz egészségi állapotäróUi (A szerző felvételű) 58,45 és Catanzaróban 80,48 százalékban vannak az írás­tudatlanok. Az olajbogyó-sze­dőnőknek pedig 90 százaléka nem tud írni-olvasni." Vita egy nem létező kórház körül Dr. Arglroffiiiál ismerkedem meg Ricci tanárral, Tauriano­va kórházának Igazgatójával. Akárcsak dr. Argiroffinak, neki sem közömbösek a Mez­zoglorno problémái. Amikor dr. Argiroffi egy calábriai helyt újságból felolvassa a tanárnak, hogy Catanzaro és Reggio Calabrla között, vagy­is 200 kilométeres körzetben csak kőt kórház létezik, azon­nal parázs vita keletkezik, Dr. Argiroffi úgy véli, ok­vetlenül több kórházat kel­lene építeni, RlccI tanár egyetért azzal, hogy kevés a kórház: 1000 calábriai lakos­ra alig jut egy kórházi ágy. A kórhizak felszerelése azonkívül teljesen elégtelen. Szerinte azonban Calabrlának elsősorban egy nagy kórház­ra lenne szüksége, „Még « legegyszerűbb laboratóriumi vizsgálatokra sincs lehetősé­günk" — mondja, „Olyan kör­házra lenne szükség, ahol nemcsak laboratóriumi vizs­gálatokat végezhetnénk, ha­nem bizonyos keretekben ku­tató munkát ls. E kórháznak természetesen a legkorszerűbb berendezéssel kellene rendel­keznie. Később azután épül­hetnének még kisebb kórhá­zak, de ezek is csak a nagy kórház mellett tölthetik be hivatásukat." Első megállómon a „másik Olaszországban" a nyomorral, írástudatlansággal, szomorú egészségügyi helyzettel Ismer­Kedtem. Jobban körül kel) néznem ebben az országrész­ben, valami szebbet is szeret­nék látni,., ÜJ SZÖ 4 *19B3. április 1%

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents