Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-12 / 102. szám, péntek

FEHÉR BOTRA TÁMASZKODNAK A prágai Krakovská utcában lépten­nyomon találkozol velük. Elmaradha­tatlan, hűséges kísérőjük, állandó tá­maszuk a fehér bot. A szabályosan is­métlődő koppanások ütemére felfi­gyelnek, fegyelmezetten kitérnek a járókelők. A világtalanok műhelyük­be, nyomdájukba igyekeznek. • • • Szemüket a kezük, az ujjaik helyet­tesítik. Kifinomult tapintásuk csalha­tatlanul működik. Így olvassák a Braillt féle nemzetközi pontírást. — A pontok különféle csoportosítá­sával állítjuk össze a betűket — mu­tat munkájára az egyik szedőgépnél dolgozó Mária Némeöková, aki a há­ború előtt 19 évig élt Košlcén. Bal­jával az előtte levő vakírásos szöve­get simogatja, így Ismerkedik, érzé­keli tartalmát Jobb keze, akárcsak az írógépen, Játszva varázsolja a szedő­gépbe készített fémlapokra a számom­ra olvashatatlan betűket. Ujjainak a gombokra gyakorolt nyomása követ­keztében a fémlapokon kidudorodik a pontbetűkből álló szöveg. — Nem nagy művészet, csak meg kell szokni — vélekedik Marié Né meöková elvtársnő. A felszabadulás óta végzi ezt a munkát. Különben nagy rajongója az irodalomnak, a ver­seknek. Esténként, amikor már fá­radt, az édesanyja, vagy a nővére ol­vas fel neki. Szívesen és gyakran Jár színházba, moziba. A beszédet hallgatja, a látni­valókat pedig — miután valamikor egészséges volt a szeme — fantáziája segítségével jól hozzáképzeli. Az őt ért súlyos csapásról kiegyen­súlyozottan beszél: — Recehártya-le­válás. A harmincas évek elején tör­tént. Fiatalos hévvel, meggondolat lanul sportoltam. Egyszerűen nem tudtam mértéket tartani. Egy alka lommal fejest ugrottam az uszodá ban ... rosszul estem ... megcsúsz . Tizenhárom műtétet végeztek Jarotla* Dulejš «l»társ a szetlögéprtel Kevesebb balesetet rajtam. Minden hiábavaló volt ...De azért nem hagytam el magam. Ha ne­hezen is, beletörődtem a megváltoz tathatatlanba. Beiratkoztam a vakok iskolájába.megtanultam írni, ol­vasni ... • • • A negyvenhárom éves Jaroslav Do lejšnek a zene a szenvedélye. Szü­letése óta világtalan. Sohasem látta a napfényt, a csillagos égboltot. Mégis szereti az életet. Csak úgy f o lyik keze alatt a kottaszedő-gépnél a munka. Szülei már hároméves korában be­adták az óvodába. A vak gyermekek közé. „Kijárta" a világtalanok isko­láját. Mindig a legjobb tanulók közé tartozott. Ennek köszönheti műveltsé­gét. Rendkívüli emlékezőtehetséggel rendelkezik. Talán így^ezzel akarta pótolni a sors másik fogyatékosságát. — A történelmi események, számok, dátumok, adatok iránt rendkívül fo­gékony. Még a legrégibb sportesemé­nyek mof.nnntrji. nr prpdménuPk i s a rtross tam .. Figyelmeztető intelmet Jelentenek a szlovákiai EFSZ-ek 1962 évi munka­baleseteiről szóló statisz­tikai számadatok. Míg 1961-ben az EFSZ-ekben 3214 munkabaleset fordult elö, melyek közül több mint 60 halálos volt, 1962-ben a balesetek szá­ma 7352-re a halálos ki­menetelű baleseteké pe­dig csaknem 100-ra emel­kedett. E komoly helyzet arra késztet, hogy fon­tolóra vegyük, milyen okokból származnak leg­inkább a balesetek és mit tehetünk mielőbbi és hatékony megakadályozá­sukra. Az EFSZ-ekben elfordu­ló balesetek komplex elemzése azt mutatja, hogy sok baleset fordul elS ott ls, ahol a fizikai — kézi — munkát nem helyettesítették még gé­pekkel, vagy különféle berendezésekkel, de szá­mos munkabaleset fordul elő, ahol a munkahely aránylag nagymértékben gépesített a komplexbri­gádokban. Természetesen csak azokban, ahol a nem szakképzett és kellő­képpen be nem tanított dolgozók nem ismerik jól a gépeket, berendezése­ket és különféle szerszá­mokat, s megszegik a biztonsági előírásokat. Sokan közülük nem ls jogosultak e gépek keze­lésére. nincs gépkocsi­vezetői Jogosítványuk, hogy a traktor nyergébe üljenek, vagy cséplőgé­pet, villanymotort és más mezőgazdasági gé­peket vezessenek, illet­ve kezeljenek. Gyakran szemet hunynak afelett, amikor a traktort 15—16 éves fiú vezeti. Vajon nem büntetendő az ilyen eljárás? Az állattenyésztésben a legtöbb balesetet a rendetlenség s az istál­lókban a gazdasági álla­tok okozzák. A szlová­kiai EFSZ-ekben több mtnt 20 halálos baleset fordult eiö a múlt év­ben az állatok gondozá­sánál. Pedig ennek meg­gátolására elég volna a szigorú allen5rzés s a biztonsági előírások kö­vetkezetes betartásai A balesetek megelőzé­sében és elhárításában nagy segítséget nyújthat­nak a védnökség! üze­mek is, de elsősorban a szövetkezet vezetőségé­nek kell e kérdést meg­oldania. Vladimír Doležal kisujjában vannak — mondják mun­katársai. • • • A hazánkban élő világtalanok kap­csolatát a körülöttük zajló pezsgő élettel, melwjek ők maguk is aktív részesei, a kéthetenként 64 oldalon mintegy 1500 példányszámban megje­lenő ZORA című folyóirat biztosítja. Ebből a lapból merítik általános tájé­kozottságukat. A politikai könyvek, brosúrák is látókörük kiszélesítését célozzák. Persze vakírással nyomnak mindent. Az általános iskolák világta­lan tanulói számára tankönyvekről gondoskodnak. Politikai műveket és szépirodalmi alkotásokat is forgalom­ba hoznak. De a háziasszonyok, a ze­nészek, sőt még a sakkozók érdeklő­dési körét kielégítő folyóiratok is napvilágot látnak a Krakovská utcai nyomdában. • • • A gazdagon berendezett könyvtá­ron meglátszik, hogy a nyomda 30 dolgozója nem hiába fáradozik. A ha­zai és a világirodalmat mintegy 150,0 mű. több mint 9000 kötetben képvi­seli. Itt a könyvtárban ismerkedtem meg FrantiSek Richterával. A CSKP törté­netéért Jött. A pártoktatásánál van rá szüksége. Jókedvű, kellemes tár­salgó. Szintén világtalannak született. Eayetemi vizsaát tett az angol nyelv­ből. Kifogástalanul beszél oroszul és németül is. v — Nem akartam semittevéssel elfe­csérelni az életemet csak azért, mert nem látok. Tanultam és tanulok ma is — mondja meggyőződéssel hang­iában. A nyomdában mint korrektor keresi kenyerét Pavel Les elvtárs birodalma pedig a hangos stúdió. Magnoszalaaon rög­zíti a felolvasott volittkai és szép­irodalmi szövegeket, vagy zenét... • • • Szocialista társadalmunk minden eszközzel arra törekszik, hogv le­dűljön a választól. hogy a viláata­lanok ne érezzék olacsonyahbrendüsé­qükPt, hogy elérték az pqészséaesek szellemi színvonalát, hogy velilk egyenértékűek legyenek. Nem ii le­het ez másképp! KARDOS MÄRTA A HANDLOVAI BÁNYÁSZOK tfi!iesítik a tervet (ČTK1 — A Handlovai Nagybánya dolaozői a iannári sikertelenség kö­vetkezményeit leküzdve februárban inár telies lendülettel fogtak hozzá feladataik teljesítéséhez. A bánvész­kolloktívák április eleiétől példásan teljesítik a napi tervfeladatokat, jőt terven felül több mint 21100 tonna szenet fejtettek. A szocialista munka­versenyben azt tűzték ki céljukul, hiiay még ez év második negyedében pótolják mindazt, amit a jövesztésben ez idén elmulasztottak. Elhatározták azt Is, hogy ez év végéig terven fe­lül 10 000 tonna szenet adnak nép­gazdaságunknak. ^ Šafárikovo környékén teljes ütemben folyik a Sajó szabályozása. Felvéte­lünkön a komárnói Hídépítővállalat Adorján Lajos vezette munkacsoportja a safárikovói hidat építi. (Okos József, SafárikovoJ SEGlT A TECHNIKA Gépiparunk ismét egy újdonsággal Já rult hozzá bányászaink munkájának meg könnyítéséhez: megkezdte a lépegető, magánjáró vasdúcolások sorozatgyártá­sát. Nagy Jelentőségű technikai vívmány ez. Már az is jelentős megtakarítást eredményezett, amikor a faácsolatok he lyett közönséges vasdúcokat kaptunk, hi­szen erdőink egy része a bányákba ván­dorolt. Ezeknek a vasdúcoknak több elő­nyük van a fával szemben: ellenállób­bak, — így biztonságosabbak, normális körülmények között hosszú ideig hasz­nálhatók, mindig kéznél vannak, nem kell rájuk várni. De — sajnos — van sebezhető Achilles-sarkuk is. Még pedig az, hogy sok kárba vesz belőlük, nem lehet őket kivenni. Ez olyan helyen történik meg rendszerint, ahol nem elég gyors az előrehaladás. Ennek következ­tében jelentős veszteségre kerül sor, kü­lönösen* nálunk, Karvinán. Handlován ál talában 4 százalék volt a megengedett veszteség éš ezt' csak ritkán lépték túl. De még ez ls sok, ha összehasonlítjuk a Saar-vidék, vagy a belgiumi szénbá­nyák adataival, ahol 0—0,5 százalékkal, tehát csaknem veszteségmentes ered­ménnyel dicsekedhetnek. Lehet, hogy Jobbak a feltételek is, mint nálunk, de VENDÉGLÄTÓIPARI KOMBINÁT KOŠICÉN Nemrég nyílt meg a Lenin utcában a „Jalta" büffé, amelynek igen meg­örültek a košicelek. A „szomszéd­ban" serényen dolgoznak az építők az új alkoholmentes kávéház befeje­zésén. Az udvar emeleti részén öt­százszemélyes elsőosztályú étterem nyílik majd téli- és nyárlkerttel. A föld­szinten önkiszolgáló éttermet rendez­nek be, ami a maga nemében egye­dülálló lesz Koäicén. Lóosz Dezső, Košice Mi a helyzet az üzemi konyhák körül? szerű lenne, ha így lenne Egys: Ezerkilencszázhatvanegy január elsejétől az üzemi konyhák hetven szá­zaléka — a múlt évben a többi is — az állami és szövetkezeti kereskede­lem kezéből ismét az Üzemek kezelésébe került. Az azóta eltelt idő elég ahhoz, hogy megállapítsuk, hasznos volt-e az intézkedés, vagy sem. A vá­lasz egyértelmű. Az üzemi konyhák munkája lényegesen megjavult. Az intézkedés legjelentősebb ered­ménye mégis az, hogy az üzemek ve­zetői tisztában vannak vele, kizárólag tőlük függ, elégedettek-e a dolgozók az üzemi konyhával. Érzik a felelős­séget, és nem sajnálják az anyagi ál­dozatokat sem az étkezde fejlesztése érdekében Ahol nem elég a teljesítő­képesség, bővítik a helyiségeket, kor­szerűsítik a felszerelést és a legújabb technikát is igénybe veszik. Ennek a fokozott gondoskodásnak tudható be, hogy amióta újból az üzemek kezelésébe kerültek a konyhák, az étkezők szá­ma ötvenszerrel emelkedett. Tavaly Szlovákia 874 üzemi konyhájában 230 ezer dolgozó étkezett. Lehetséges-e, hogy mind a 230 ezer a megelégedettség, az elismerés hang­ján nyilatkozzék az üzemi konyhá­ról? Kizárt dolog. Hiszen még otthon az anyja, vagy felesége főztjével sincs mindenki mindig megelégedve. Van, aki mindennap megenné a rántott hűs!, de látni sem bírja a mákos tész tát. A másik nem válogatós, de keves 11 a húsadagot, ö úgy szereti a szé kelygulyást — hangoztatja —, ha több benne a hús mint a káposzta. S így sorolhatnánk tovább, mert ahány em­ber, annyi Ízlés. Az üzemi konyha pedig nem igazodhat mindenben az étkezők kívánságához, különösen hetit az adagok terén, mert azt normák szabják-meg, mennyi hús lehet a ká­posztában. Hogyan lehetne mégis emelni az üzemi konyhák színvonalát? Az egyik út a ' segédgazdaságok létesítése. AZ innen eredő hús, zöldség, baromfi változatosabbá, tartalmasabbá teheti az étlapot, sőt azt is lehetővé teszi, hogy az előírtnál nagyobb adag hús kerüljön a tányérra. Már vannak jó tapasztalataink. Így például az üzemi konyha munkájában minőségi válto­zást hozott a segédgazdaság létesíté­se a myjavai Armaturkában. a bra­tislavai Dimitrov tizemben, a sviti Chemosvitben és Tatrasvitben, a pie­sok! Gépgyárban štb. Ezek között van olyan segédgazdaság is, ahol egy kg sertéshús termelése mindössze tíz ko­ronába kerül. Ott azután valóban „le­lóghat" a bécsiszelet a tányérról. Ezek szerint nincs probléma, a dol­gozók étkeztetését megoldottuk, min­denütt van már üzemi konyha, és ha ilyen üdvös dolog, akkor mindenütt létesíteni kell segédgazdaságot is, — és kész... Egyszerű lenne, ha Így lenne. Az űzetni konyha kérdését sok üzem vezetősége még ma is mellékesnek tartj'a és terhesnek, feleslegesnek a vele járó gondokat. Zilinán például felépí­tették az új tejipari üzemet, hozzá egy szép, korszerű tágas étkezdét ls, számolva azzal, hogy az ételt más üzemi konyhából szállítják majd oda, ott melegítik és tálalják. A dolgozók ott jártak, keltek az étterem körül, be-benéztek az ablakán, és papírból ették a magukkal hozott száraz ebé­det. Egy évig tartott,' amíg sikerült meggyőzni az igazgatót arról, hogy az üzemi konyhára fordított fáradság, gondosság nem hiábavaló, hanem százszorosan megtérül. A Kelet-Szlovákia Vasmű építésének kezdete óta nagy figyelmet szentel­nek az üzemi konyhának. A šacai központi konyhából az építkezés ti­zennégy étkezdéjébe szállítják az ételt, naponta négy-ötezer adagot. Kevéssé kedvező a helyzet a kisebb vállalatok, szervezetek dolgozói szá­mára, bát a kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács 1960-ban ki­adott rendelete értelmében közös üze­mi konyhát létesíthetnek, melynek üzemeltetője a HNB ls lehet. Mivel azonban a rendelet azt mondja „lehet", a HNB-k legtöbbször elhárítják ma­guktól ezt a feladatot, holott ők len­nének a legilletékesebbek. Ékes pél­da erre a komárnói eset. Komárnó­ban 400—500 dolgozó nélkülözi az üzemi konyhát A járási szakszerveze ti tanács több ízben foglalkozott ezzel a kérdéssel és tárgyalt róla a járási pártbizottsággal, valamint a JNB-vel. A legutóbbi 1962. november 29-én tartott értekezleten megtörtént a dön­tés: Tizennyolc vállalat és szervezet dolgozói részére a Centrál-szállóban január elsején megnyitják az üzemi konyhát, (melynek a HNB lesz az Üze­meltetője*. A HNB tanácsa ezt a hatá­rozatot elvetette és nem vállalta az üzemi konyha kezelését.. A Szlovák Szakszervezeti Tanács előadójának asztalán élesen csörgött a telefon. Segítséget kértek. Ojabb határozat született: a Centrál-szállóban lesz az étterem, de az ételt a hajógyárból fogják szállítani. Ebben mindegyik fél megegyezett, de ma is meleg ebéd nélkül van több mint négyszáz dol gozó, mert a határozat megvalósítását különböző kifogásokkal egyre halo­gatják. A Központi Szakszervezeti Tanács múlt év decemberében jóváhagyta az üzemi konyhák közötti szocialista munkaverseny feltételeit. A szakszervezeti üzemi bi zottságok és az üzemi gazdaság veze­tői azonban nem mutatnak érdeklő­dést a verseny iránt. Az üzemben kü­lönben szervezik a versenyt, csak a konyháról feledkeznek meg. Pedig so­kat segíthetne az üzemi konyhák színvonalának emelésében. Van en­nek azonban még egy más módja ls, amit eléggé elhanyagoltak. Az üzemi bizottságok étkeztetési szakbizottsá­gának feladata, hogy rendszeres idő­közökben beszélgetéseket rendezzen az üzemi konyhán étkező dolgozók­kal, meghallgassa véleményüket, vá­laszoljon kérdéseikre és figyelembe vegye javaslataikat. Csakhogy ezt na­gyon kevés, helyen csinálják. Pedig az üzemi konyha kérdése az üzem csaknem minden dolgozóját a legköz­vetlenbbül érinti, közös érdek tehát, hogy az üzemi konyhák minden fel­merülő problémáit a dolgozók meg­elégedésére oldják meg. —ska— bányászoknak mindenesetre vagyunlt olyan képzettek, mint ök. Maradt tehát az egyetlen kiút, hogy a vasdúcok konstruk­cióján kell változtatni. A külföldi ta» pasztalatok figyelembevételével az opa­vai Ostroj n. vállalat elkészítette az első csehszlovák gyártmányú magánjáró vas; dúc típusát. , Ezekkel a hazai vasszerkezetekkel foly. nak a próbák a Július Fučík Bányában a C-263-as falfejtésen. Azért választották' ezt a munkahelyet, mert Itt v-alóban ne­héz akadályokkal, természeti nehézséjj, gekkel kell megbirkózni bányászainknak — és a magánjáró vasdúcoknak is. Há Itt kiállják a próbát, akkor már báif hol nyugodtan lehet őket használni. Kezelésük nagyon egyszerű. A hidrauí likus nyomással ellátott szerkezeit en« gedelmesen mászik előre egy kis eme. lőkar elmozdításával. Az erőkifejtése olyan nagy, hogy a „páncélt" ls (kétlán­cú kaparószalag a kifejtett szén elszál­lítására) képes maga előtt tolni a meg­felelő helyre. Bányászaink nagy érdeklődéssel kísé­rik az első csehszlovák gyártmányú lé­pegető vasdúcok próba-üzemeltetését és alig várják, hogy mielőbb meghonosod­jon a bányákban. Tóth János, Karviná Nem eshet csorba a krónikán Ha belelapozunk a bratislavai Tat­ra Regena autójavítóvállalat krónikájá­ba, azonnal szemünkbe tűnik, hogy az üzem munkásai sok szép eredményt értek el. Ezt annak köszönheti az üzem, hogy dolgozói sose féltek a ne­hézségektől, leküzdésükre mindig hat­hatós intézkedéseket foganatosítottak. Hogy ez a jövőben is így lesz, bizto­sítékot nyújtanak rá a szocialista munkabrigádok. Ezt az elmúlt napokban a Milan Go­nos, Milan Jakubovič és Vladimír Miš­kovský elvtársak vezette kollektívák is bebizonyították — különben nem nyerhették volna el munkájuk jutal­mát, a megtisztelő .'•ímet, Most, hogy birtokosai már a büszke címnek, a kollektívák tagjai elhatá­rozták, hogy a jövőben se engednek munkalendületükből, sőt fokozni akar­ják, ne essen csorba az üzem króni­káján. hogy továbbra ls szép eredmé» nyékről adhasson számot. Ondrejkovií Aladár, Bratislava^ ÜGYES KEZEK A strekoví szövetkezetben már évek óta nagy sikerrel folytatják a szölö­oltást. jelenleg 186 000 oltványt helyez­tek ládákba a szövetkezetesek, akik eredményes munkát végeznek, mert rendszerint oltványaik, 80—82 százalé­ka megfogamzlk, ami aránylag nagyon szép eredménynek számít. A jó munká­ért dicséretet érdemelnek - Sánta Bé­la és Simonka Jözsef, akik naponta 1200 oltványt készítenek. Nagy András, Zemné • •BDHVBBaaa Kíméljük a parkokat Télen, amikor hú lepte a parki sétá­nyokat, bizony nemegyszer megesett, hogy az emberek figyelembe, se véve az utakat „útlerövlditö" ösvényt vágtak a parkokban. A tavasz is hiába érkezett el — a frissen tört utakból „megszo­kott" jó kitaposott ösvények lettek. Hasonló a helyzet Dunajská Stredán Is . . . Az utazó kózönség nagy megelé­gedésére a buszmegállóhelyeket az ál­lomás melletti park kevésbé forgalmas oldalára tették. Ennek az Intézkedés­nek sokan megörültek. Annak azonban már nem nagyon örvendezhetünk, ami­kor látjuk a megálló Jelé lélekszakad­va rohanó embereket, amint a parkon átvágva igyekeznek elérni az autóbu­szokat. Mindezt nem csupán azért tesszük szó­vá, mert ez jelentős anyagi kárt ls okoz. Inkább csak a városra gondolva szólunk, amelynek büszkesége lehetne e park. Berek József, Dolný Bar. ŰJ SZÖ 4 * 1383. íííiU? }»

Next

/
Thumbnails
Contents