Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-11 / 101. szám, csütörtök

A falusi népművelés és a formalizmus Pártunk XII. kongresszusa hangsúlyozta, hogy minden nevelő eszközt a kommunista nevelés elmélyítésére kell felsorakoztatni és ez természetesen a népművelési munkára is vonatkozik. Jó alkalom ez arra, hogy lemérjük, vajon a mai helyzetben beszélhetünk-e minőségi változásokról e téren. Nem kétséges, a termelési feladatok támogatására Iráhyulő népművelési akciók mennyiségét tekintve javulás állott be. Ezen akciók hatása azonban az embef«rk gondolkodására és cselekedeteire még nem kielégítő, sőt néhány esetben elenyésző. Nem érthetünk egyet azonban azokkal a néžetekkel, — még Ha egyedülállók ls, amelyek szerint egyes mezőgazdasági szövetkezetek munká]á ak rossz eredményeiért a népművelés a felelős. Az viszont tagadhatatlan, hogy a termelési eredmények végül 1? az Ideológiai munka hatásának megítélésében fontos tényezők. Ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy a népművelés értékelésénél még fellelhető a formalizmus. Amíg a közelmúltban a népművelést általában a megrendezett előadások és akciók száma szerint értékeltük, ma már „tovább" jutottunk: azt vizsgáljuk, hogy a felsorolt akciók közül hány előadás fogalkozott mezőgazdasági, természettudományi, műszaki, közgazdasági, stb. témával. Nem vitás, az ilyen értékelés is rámutathat a fogyatékosságokra. De ez még mindig nem tartalmi értékelés. Gyakran megelégedés tölt el bennünket, ha a mezőgazdasági propaganda fejlődéséről közölt számokat olvassuk. Elfeledkezünk azonban azt vizsgáin:, ml volt e propaganda tartalma, megfelelt-e a szövetkezet tényleges szükségleteinek; hogyan készült fel az előadó — és ami a legfontosabb, ml e propaganda gyakorlati eredménye. S ezt vizsgálva mindjárt kitűnik, hogy semmi ok a megelégedettségre. A XII. kongresszus a népművelési dolgozók figyelmét Ismét a termelőerők, elsősorban a falusi termelőerők fejlődésének támogatásara irányította. Igazságtalanság lenne nem észrevenni hogy a utóbbi években éppen ezen a területen becsületes munkát végzett a népművelés. De ha a célt vesszük figyelembe — 1970-ig a mezőgazdaság színvonalát az Ipar színvonalára kell emelni, — akkor még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Hasznos lenne itt felsorolni néhány. népművelési otthon példáját, amelyek a kísérleti intézetek segítségével mezőgazdasági propaganda szakosztályt létesítettek, s azokat konkrét feladatok támogatására állították be. A poprádi például a burgonyatermesztés legjobb tapasztalatait népszerűsíti és a hektáronkénti 200 mázsás burgonyahozamért mozgalmat támogatja. \ ; Felhozhatnánk több jó példát is, de ha százat felsorolnánk, az sem takarhatná el a tényt, hogy mindez még csak példa és nem általános jelenség. Márpedig most arra kell törekedniük a népművelési dolgozóknak, intézeteknek és a pártszervezeteknek is — kerületekben, járásokban és a városokban egyaránt —, hogy a mezőgazdaságban szerzett jó tapasztalatokat minél szélesebb körben alkalmazzák. Ez Ideig a járásokban és a községekben azt követelték a népműveléstől, hogy a mezőgazdasági kampányok Idején gondoskodjék a szemléltető agitáciőről, A szemléltető agitáció természetesen szükséges és hasznos is, ha jól csinálják. Alig használhat azonban az a töméntelen -'ltalános felhívásokat és jelszavakat hirdető papír, amivel egyes népművelési házak — gyakran felsőbb parancsra — elárasztják aratási és őszi mu;ikák Idején a falvakat. Mennyivel célszerűbben és társadalmilag hasznosabban dolgoznak ott, áhol az agitációt nem tekintik idényszerűnek, hanem rendszeres nevelőmunkának, melyet közvetlenül a munkahelyre összpontosítanak. Ehhez azonban az szükséges, hogy a népművelési dolgozókat a falusi pártszervezet vezesse és támogassa, hogy szoros kapcsolatot tartsanak fenn az EFSZ vezetőségével, hiszen a XII. kongresszus is hangsúlyozta a vezető gazdasági dolgozók felelősségét a nevelőmunkáért. Mit szólhatunk akkor, amikor az EFSZ elnöke megtagadja a faliújság-felelőstől a tervteljesítés adataínak közlését, félve attól, hogy a nyilvánosság elé kerülnek? Itt már a pártszervezetnek kell közbelépni, éppen úgy, mint az olyan esetben, amikor a népművelési dolgozót az igazságos bírálat közléséért üldözik a faluban. A népművelési dolgozók látóköre nem korlátozódhat kizárólag a pillanatnyilag égető problémákra. Nagyobb távlatokban kell nézni a dolA váróteremben £

sős, szeles tavaszi éjszaka. A ktsváros pályaudvarán nedvesen csillognak a sínek. A váróterem tele van. Emberek ülnek a padokon, fejük a mellükre hull, apró horkanások bontják a csendet, néha nyögő sóhaj neszez. Az arcok fényesek, sápadtak, a levegő nehéz. Keserű a szám a cigarettától, az álmatlanságtól, a váróterem nehéz levegőjétől. Es amikor már idegesen, türelmetlenül készülök az ajtó felé, halk suttogás kerül a fülemhez. Tőlem balra két asszony üldögél. Az egyik — lehet úgy hetven éves — suttogja a szavakat a fiatalabb felé. „... mert tudod, én is úgy voltam vele. Ivott a jános erősen. Már kétszer is ott akartam hagyni, de aztán mt lett volna a pulyákkal... maradtam és tűrtem. Abban az időben minden asszony tűrt. Éhséget is, nyomorgást ts, hyáron a nap égette, ősszel a hátija nyomta a derekát, télen meg a hidegtől dermedezett. Es hát még az urától is tűrt. Durva szavakat, néha még ütleget ts. Mit tehetett volna? Tűröm-világ áolt az lányom..." iyfár nem akarok kimenni, már elkap a témakereső ember izgalma. Titokban megnézem az öreg szülét. Szemei könnyesek, arcát belepte a ráncok hálója, kezei reszketősek, földszínűek. „... azt hittem akkor, hogy minden nagyon rossz, hogy már roszszabb nem is lehet. Ügy fájt az élet, mint a késszúrás. Aztán jött a roszszabb. Amikor a Jánost összemorzsolta a masina. Ott maradtam nyolc gyerekkel. Az egyik ktcsi, a másik apró, a kunyhó már rogyadozott, a kamra üres volt. Ültem a küszöbön • és arra gondoltam, hogy én bizony végzek magammal, mert már nem tudtam hogyan és merre. Talán ak kor keményedtem meg, amikor elmentem a paphoz, hogy hát tisztességgel temesse el szegény Jánosomat, az meg azt kérdezte, mennyit szántam a temetésré. Ott álltam ron gyokban, nyolc éhes gyerekkel, minden nélkül és akkor az Isten szolgája pénzt kért... a düh meg keményített..." Éjszaka van, esős, szeles tavaszi éjszaka A pályaudvar oárőtermé ben pereg a film — egy öreg reszkető szemű parasztasszony életének filmszalagja. A fiatalabb megkérdi: — Azután mii csinált Juli néni? — Hát mit csináltam volna, felneveltem a gyerekeket. A hangja nem emelkedik, egyszerűen kijelenti, hogy felnevelte nyolc gyermekét. A kezeit nézem, a reszkető, fáradt kezeket. Ha a kezel beszélnének, ha elmondanák, mit csináltak, amíg a nyolc gyerek felnőtt. Milyen lúgok marták ezt a ket kezet, hány tüske tépte, hány kapa nyele horzsolta, hány könnyet töröltek le, hányszor szorította a két, kezet görcsös ököllé a kétségbeesés? — Hát így múlt el az élet, látod. — Es mii csinálnak a gyerekek? — Szétfutottak. Az egyik Prágában, a másik Kassán, {a harmadik Galántán. A három leány Csehországba ment férjhez. A fiaim is mind megnősültek. Már dédunokáim is vannak. — JÓ érzés lehet ez, Juli néni. — Nem mondom, hogy nem az. Örülök, hogy nekik már jó, hogy nem kell annyit szenvedniük. Csak tudod — egyedül vagyok .., — Miért nem megy valamelyik gyerekéhez? — Ott születtem a faluban, ott szenvedtem, ott éltem le az életet, ott akarom lemorzsolgatni azt a keveset, ami még hátra van. Meg azután ... En csak olyan egyszerű asszony vagyok, ők meg már mégis mások... x — De a sok gyerek, meg a sok unoka csak meglátogatja Juli nénit? — Tudod, nem nagyon érnek rá. Az anyák meg az apák dolgoznak, az unokák közül is sokan, a többlek tanulnak. Nincs hozzá érkezésük. hlagy csend támad. A fiatalabb asszony hallgat. A szüle reszkető kézzel megigazítja fejkendőjét és közben egy könnyet töröl le az arcáról Aztán nagyon halkan megszólal: — Na, aludjunk egy kicsit, soká 'esz még hajnal. Fejét az asztalra hajtja. Éjszaka van, esős, szeles tavaszi éjszaka. P. Gy. gokat. Ezért a népművelési munka fő Iránya az iskolán kívüli művelődés szervezése és a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségének fokozása kell, hogy legyen. Hiszen a szövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozóinak hiányos felkészültsége ma ls, de különösen a jövőben a fejlődés komoly fékezője lehet. Egyes funkcionáriusoknál már szinte frázissá vált, hogy a tudomány, a mi feltételeink között, termelőerő lett. A gyakorlaban azonban nem vonták le ebből a tanulságot. A népművelési dolgozóknak lenne a feladata, hogy a dolgozók körében a tudományos Ismereteket népszerűsítsék, képletesen mondva hidat alkossanak a tudomány és a gyakorlat között. Ezért foglalkozunk most a népművelési otthonok tevékenységének értelmezésében bizorvos változással. Olyan központokká kell ezeket alakítani, amelyek az iskolán kívüli művelődés szervezését segítenék. Emellett szorosan együttműködnének a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társasággal és az erdészet; tel is. Az eddigi falusi népművelési otthonok fokozatosan szövetkezeti klubokká alakulnak át. Mint az EFSZ népművelési Intézményei szorosabb kapcsolatot tarthatnak fenn a szövetkezeti tagok életével és munkájával. Nem elég azonban átfesteni a cégtáblát, ahogyan ezt már egynéhány faluban megtették. Azonkívül, hogy a kulturális alapból anyagilag támogatják a szövetkezeti klubot, elsősor^ ban az a fontos, hogy a szövetkezei! tagok aktívan bekapcsolódjanak a népművelési munkába. A népművelést elsősorban önkéntes dolgozók végzik, akik személyes kedvteléseiket egybekapcsolják a köz számára végzett hasznos munkával. A falusi népművelési munka központi alapja régtől fogva a tanító, akire legtöbb esetben, még egész sor más funkció is jut, olyannyira, hogy egyiket sem tudja maradéktalanul elvégezni. Ezekben az esetekben jogosan kételkedhetünk abban, hogy lehet-e itt szó személyes kedvtelésről. Inkább a párt iránti kötelesség tudattal és felelősségérzettel magyarázhatjuk akvitításukat. Felmerül a kérdés, hogy helyes-e a káderek iránti ilyen viszony. Nézzük meg a dolog másik oldalát is. Az a tény, hogy a népművelést a mezőgazdaság fejlesztésének segítségére Irányítjuk, megköveteli, hogy ebbe a munkába egyre több mezőgazdasági szakembert, így az Erdészeti Tanács tagjait is bekapcsoljuk s mindazokat, akik közvetlenül a mezőgazdasági üzemekben és az EFSZekben dolgoznak. Ök szabhatják meg legjobban — a helyi viszonyok gyakorlati ismeretében — a népművelés tartalmát és irányát. Csakhogy a legtöbbjük azt tartja, hogy az ő dolguk a munka szervezése, a termelés irányítása és a propagandát szívesen másokra hagyják. A mezőgazdasági iskolákban sem készítik fel a hallgatókat ezekre a feladatokra, nemcsak a tanítás keretében, de még az iskolán kívüli tevékenységben sem. A jövőben éppen ezért célul kell ezt kitűzni, s elérni, hogy a falusi népművelésben a tanító mellett — akire a jövőben is feltétlenül számltunk — a község más tényezői, így a mezőgazdasági szakemberek is bekapcsolódjanak. M. L. A DEFA filmtársaság a hazai és külföldi újságírók részére Berlinben bemutatta a Bruno Apitz regénye nyomán Frank Beyer rendezésében készült „Farkasok közt védtelen" című filmet. A film a buchenwaldi koncentrációs tábor foglyainak az SS-ekkel vívott harcát mutatja be. A minden szempontbői kiváló alkotás hűen ábrázolja a tábor borzalmait, a foglyok illegális harcát és az SS-ben elvadult kispolgárokat. E film megrázó, történelmileg hű művészi teljesítmény. Képűnk a film egyik jelenetét ábrázolja. (ČTK felvétele] i iiti iui iiiiissiiii iiiiiiiiiii ii i iiii iiiai iisainif miiiiiciii itifliiif int mii liiiiiiciiiiiinu Képzőművészeink a munkahelyeken A Dosztojevszkij sori Művészház tárlatának elnevezése jelzi, hogy itt, s most, szocialista szellemben fejlődő művészetünk megnyilvánulásaival ismerkedhetünk meg. Olyan művészettel, melynek törekvése a ma valóságát, a szocializmust építő ember életét, munkáját, gondját, gazdagabb belső világát fejezi ki. Ezen célkitűzés eléréséhez elengedhetetlen a mai élet beható Ismerete, a közvetlen kapcsolat az országot építő munkás, a munka és a képzőművész között. Miután az Így szerzett benyomások, élménnyé mélyültek, tud a művész általános érvényű művet alkotni. A Szlovák Képzőművészeti Alap éppen ezért indított meg egy mozgalmat — 1962-ben és két-három hónapra szóló ösztöndíjat juttatott 32 művésznek — melynek az volt a feladata, hogy a művészek az üzemekben, nagy építkezéseknél, szövetkezetekben nyert tapasztalataik alapján ismertessék dolgozóink építő törekvéseit s terjesszék közöttük a műveltséget. Mert így érhető el a szocialista kultúra egyik fontos célja, minél szorosabb viszonyt teremteni a képzőművészet s a nép élete és érdeklődése közt. A mozgalom eredménye 71 alkotás, zöme festmény, kevés grafika, néhány szobor, illetve dombormű és hat fotomíívész felvételei. A tárlatnak munkakiállítás jellege van s az elért megismerések és eredmények összegezése, mely majd a jövőben hasonló vállalkozások alapját fogja képezni, a Szlovák Képzőművészeti Szövetség eszmei tevékenységének további állandó programja. Érdeklődéssel szemléljük a valóságot különböző látásmóddal tükröző alkotásokat, melyeknek nagy része sejtett, hogy nem pusztán a megrendelt és kitűzött feladat kötelességszerű teljesítései. Elárulják, hogy valóban kialakult a fontos érzelmi kapcsolat az alkotó és ábrázolása tárgya között s így a művészi mondanivaló belülről jövöen, őszintén hangzik. Gergefová színvonalas rajzaiban a konstruktív szándékot a nála jellegzetes mélabús hangulat kíséri. Vysoiían linómetszetei és olajképei világos felépítésűek, a nagy ipartelepekről, vízierőművekről adnak hírt s az Aratás-t lángoló színekben ünneplik. Barta Gyula a gyár gépeinek működésében mélyült el s azonosult az Olvasztárlány összpontosított figyelmet igénylő munkájával. Trizuljáková bizalmas ismerője a Duna holt ágának s a táj jelenségeinek, azokat érzelmi és hangulati aláfestéssel, impresszív felfogásban, összefogott kifejezési formában veti vászonra. Krajcová finom szürkék és tompa vörösekből építi technikai üzemei igényes, érett elgondolású képét s egy szerelőcsoport tagjainak a munka lázában öszszeforrt tevékenységét. Drexler dekoratív megoldással szól Korunk hőseiről, a XII. kongresszus tiszteletére tett vállalásokról, formái, színei stilizáltak és Fernand Légért idézik, „a kollektív művészet szerelmesét, aki kora, osztálya, népe, minden ember, a természet, a technika értője", tehát a legszebb példa a szocialista-realista művész számára, aki az új társadalmi tartalom kifejezője akar lenni. — M. Gašpár a Slovnaftből, városunk új negyedéből, s a Strkovecből meritt motívumait. Különböző vastagságban felrakott színek, finom árnyalatok, változatos ecsetvonások s új technikák kipróbálásával, fejlett festői érzékkel utal a munka ütemére. Nemeik gazdag sorozatban lelkesen követi az ország nagy acélszívének fejlődését, s tíz szép temperán érezteti a Kelet-Szlovákiai Vasmű hatalmas építkezésének dinamizmusát a virradat, az alkony s az este sajátos fényeiben. A. Szabó összhangban korunk művészi eszményeivel, melyek az élet minden területén mindinkább a tudatosságot követelik, intellektuális elemzéssel, szín és formai egyszerűsítéssel, szinte grafikus jelleggel, az olaj és tempera technika kombinálásával épiti fel szigorú szerkezetű kép'eit és mutatja meg az ösz-t a szövetkezett gazdaságbán. A szobrászok egy-egy okos, céltudatos munkásfejet mintáztak. Moíuvský erős stilizálással megpróbálta anyagba toglaIlit a Szövetkezeti csorda lassú ballagását. A fényképészek közül Káilay sokatmondó banyászfejel, Szívműtéte, — St. TamáS mezőgazdasági és ipari tárgyú felvételei a legvonzóbbak. A kiállított anyag azt igazolja, hogy előretörő államunk növekvő feleiősségérzetű művészeiben mindjobban kikristályosodik a meggyőződés, hogy a művészet elválaszthatatlan a társadalmi átalakulástól. Az ilyen művészet hatol be az emberek életébe és formálja a tudatukat. Bárkány Jenöllé A TV MŰSORÁRÓL Búcsú a „Három férfi..."-tői A legidősebb Potúček esküvőjével fejeződött be a múlt héten a televízió egyik legkedveltebb sorozata, a „Három férfi egy kunyhóban..." A Karmester című utolsó részből sajnos, hiányzott az összpontosítás és a felvetett problémák mélyebb elemzése. Szó volt ebben a darabban azokról a hibákról, amelyek a fiatalokat elidegenítik a mezőgazdaságtól, az érdemes, de a fejlődés ütemét, nem bíró elvtársak kicserélésénél felmerülő nehézségekről, a középső Potöcek azon vívódott, elfogadja-e a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetői állását, az öreg Potűcekkal átéltük az ouplavlcei zenekar új t.agjával kapcsolatos keserveket — ő leplezte te ugyanis, hogy az öreg hamisan fújja a trombitát. S mindennek a koronája PotöCek nagypapa és Pfibylová nagymama esküvője volt a prágai 0 vá rosházán. Mintha a szerzők a sorozat befejező -észében meg akarták volna mutatni hogy erejük teljében vannak távol ról sem merítettek ki még minden témát. Sajnos azonban ezúttal a té. mák többségét csak felvetették, nem sikerült nekik még a komikus helyzetekkel sem kifejezőbben megmagyarázni őket. Felvillant ugyan néhány mélyen emberi, kiváló jelenet, viszont volt több elnagyolt kép is. Nem illet a szereplőkhöz — akiket egyszerűségükért kedveltünk — amikor útban a prágai esküvő színhelyére nemzeti hősként fogadták őket a Vencel téren. Megértem a szerzők törekvését, hogy a befejező részben a legvonzóbb környezetben akarták bemutatni az alakokat, mégis sajnálható, hogy az ouplaviceiek a riporterek és gratulánsok ünneplő forgatagában valahogy elvesztek. £sak L. Lipskynek és S. Zúzvorkovának sikerült sze lepük kontinuitását megtartani. Nem lenne helyes, ha a befejező darabra vonatkozó fenntartásaink egy hajszálnyit is levonnának abból a nagy és céltudatos munkából, amelyet a sorozatot előállító kollektíva minden egyes tagja végzett. A „Három férfi.. •" az utóbbi 18 hónapban jelentős szerepet vívott kl magának a TV-műsorban. Bár az egVes folytatásoknál természetesen volt színvonal- ' beli eltérés, ám a TV-műsorok között ez volt az a művészi adás, amely nem félt az aktuálie kérdésektől. A szerzők nem ijedtek meg a legidőszerűbb problémáktól sem és a legsikerültebb folytatásokban, emberi sorsokon mutatták be a társadalmi problémákat. Nagyon értékes, úttörő munka volt ez, a TV más műsoraival összehasonlítva, de a színházi és filmdramaturgia is tanulhatna belőle. A TV-t e sorozat népszerűsége felbuzdíthatná arra, hogy bátrabban lépjen ki arról az óvatos, szélvédett helyről, ahol a művészeti műsorokkal az utóbbi időben meghúzódott, — hogy kilépjen az életbe. A „Három férfi.. ,";t a közönség éppen azért kedvelte, mert — ha kellett — nem féltek az égető kérdésekről • szólni, s a legbonyolultabb helyzetben sem veszítették el humorérzéküket, az emberekbe vetett bizalmukat. Ebből fakadt e műsor egészséges optimizmusa s ezért hittek benne a nézők. Sok minden volt ebben a műsorban, ami jó lenne, ha vérévé válna a többi TV-műsornak is. Z. BLAHA 1983. április 11. tJJ SZÖ 5 +