Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-07 / 97. szám, vasárnap

Ä mezőgazdasági termelés fejlesztése egész társadalmunk ügye (Folytatás a 3. oldalról) vetkezeteknek mintegy negyede nem gazdálkodik kielégítően. Ha megvizsgáljuk ez okokat, azt látjuk, hogy nagyrészt azért nem érnek el jó eredményeket, mert nincsenek tapasztalt termelési szervezőik, nem jó az elnökük stb. A lemaradó szövetkezeteknek a jó szövetkezetek színvonalára emelése elsősorban azt jelenti, hogy ezen a téren kell segítséget nyújtani. Ezért a hivatalokban dolgozó mezőgazdasági szakemberekhez fordulok, hogy Ismereteiket és tapasztalataikat közvetlenül a mezőgazdasági üzemekben érvényesítsék. E kérdés megoldásához igen jól láttak hozzá a dél-morvaországí kerületben: 435 mezőgazdasági szakembert nyertek meg az EFSZ-ekbe ésaz állami gazdaságokba, akik közül 418 már munkába lépett a mezőgazdasági üzemekben. Figyelmet kell fordítanunk azoknak a mezőgazdasági szakembereknek a megnyerésére ls, akik nem dolgoznak a mezőgazdaságban. Ma mintegy 15 ezer mezőgazdasági erdészeti szakemberünk van a különféle iparvállalatokban, hivatalokban és intézetekben. Közülük 5068 az iparban, 1917 az építészetben, 653 a közlekedésben, 2833 az állami igazgatásban és a bíróságokon, 1010 a kereskedelemben és a közétkeztetési vállalatokban dolgozik. Nem becsüljük le a különféle intézményekben végzett munkájuk fontosságát, de be kell látni, hogy a mezőgazdasági termelésnek valóban sürgősen szüksége van a szakemberekre. És egyáltalán miért nyer valaki mezőgazdasági szakképzettséget, ha azután új foglalkozásában át kell őt képezni? E feladat teljesítése érdekében megoldásra vár néhány égető kérdés, elsősorban a lakáskérdés. A miniszterelnökség a napokban megtárgyalta e problémákat és megfelelő rendeleteket készít elő. Az alapelv, amelyre az egész átszervezést építjük, a pártirányítás és termelési irányítás egysége. A határozatban a pártirányítás kérdéseit nem taglaljuk részletesen. Abból Indulunk ki, hogy először életbe kell léptetni a termelési igazgatóságokat és a gazdasági irányítás egész új rendszerét, s azután a tapasztalatok alapján kell módosítani a pártirányítás formáit is. - Hangsúlyozni kell azonban, hogy a Járási pártbizottság a pártmunka irányítását a mezőgazdaságban és a tervteljesítés ellenőrzését elsősorban «z egyes szövetkezetek és állami gazdaságok helyzetének konkrét ismeretei alapján végezzék, és munkájukban a pártszervezetek; aktívájuk tapasztalataira és saját ismereteikre támaszkodjanak. Ha csak a termelési igazgatóság útján nyert adatokat és elemzéseket vennék alapul, ez a pártszerveket egyoldalúságra vezetné és a pártmunkát helytelen irányba téríthetné. Feltétlenül szükséges, hogy a járási bizottság dolgozóinak egy része közvetlenül a mezőgazdasági üzemek pártszervezeteiben nyújtson segítséget, hogy a járási bizottság oktatói a legszorosabban elvtársiasan együttműködjenek a termelési igazgatóság termelési oktatóival. így megsokszorozódik az az erő, amelyet a járási pártbizottság és a termelési igazgatóság a mezőgazdaság fejlesztésére fordít. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a pártszervekben is egyre sürgősebben szükségünk van szakismeretekkel rendelkező pártmunkásokra. Már nem elegendő az egyetemes típusú dolgozó, aki csak általános ismeretekkel rendelkezik a társadalmi tevékenység különféle szakaszain. Olyan dolgozókra van siükségünk, akik értenek a dolgokhoz és nemcsak tanácsot tudnak adni, hanem a munkát is megszervezik a szövetkezetben, vagy az állami gazdaságban. Hogy világos legyen: nem arról van szó, hogy a politikailag fejlett dolgozót szakemberrel cseréljük fel. Arról van szó, hogy a pártdolgozó, aki politikailag ls fejlett,. elsajátítsa azon termelési szakasz szakismereteit is, amelyért felelős a pártnak. Emellett a szakismereteket illetően a dolgozókat nemcsak szakképzettségük alapján kell megítélnünk, hanem elsősorban aszerint, mit tanultak az életben, a gyakorlatban. Kevéssé segítenénk mezőgazdaságunkat, hogyha a szaktudással szemben támasztott fokozott követelményeket csak úgy' elégítenénk ki, hogy egyoldalúan Iskolai bizonyítvánnyal, vagy mérnöki oklevéllel rendelkező embereket hajszolnánk és ha lebecsülnénk a tapasztalt és bevált gyakorlati szervezők jelentőségét. A döntő az, hogy ki mit tud és mihez ért. ' Azt akarjuk, hogy a pártmunkások gyarapítsák szakismereteiket. A Központi Bizottság a múlt években már megtette az első lépéseket. Tavaly számos pártmunkás véÜI SZÖ .4 * 19B

3- áP

rili

s gezte el a mezőgazdasági főiskolát, s ma már tevékeny munkát végeznek a pártszervekben. A mezőgazdasági főiskolán további pártmunkások tanulnak. Helyes lesz, ha a kerületekben és a járásokban ls hasonlóképpen gondoskodunk a pártmunkások szakképzettségének növeléséről. \ Már mondottam, a termelési Igazgatóságok működése terén nyert bizonyos tapasztalatok és e kérdés sokoldalú elbírálása után helyesnek tartjuk a termelési alapelv következetes érvényesítésének komplex megoldását a mezőgazdaság pártirányításában is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy már ma ne szilárdítsuk a termelési alaipelvet mindenütt, ahol erre megvannak a feltételek. Elsősorban közvetlenül a mezőgazdasági üzemekre és azok pártszervezeteire gondolok. E téren már megtettük az első fontos lépéseket. Ma hazánkban 2404 pártszervezet működik az EFSZ-ekben, és kívánatos, hogy további szervezeteket létesítsünk, Szeretném hangsúlyozni, hogy az EFSZ-ek pártszervezetének megalakítása nem jelenthet csupán cégérváltozást. Itt is elsősorban a munka új tartalmára kell törekednünk, a pártszervezet figyelmét a termelésre kell összpontosítanunk. Ennek a felfogásnak felel meg több szervezet gyakorlati munkája, amelyek az egyesült EFSZ-ekben a pártcsoportokat nem falvak szerint, hanem a termelési alapelv, a komplexbrigádok, farmo-k alapján stb. építik ki. A szakemberek bekapcsolását a termelésbe abból a szempontból is végzik, hogy a döntő szakaszokon tapasztalt kommunisták legyenek stb. Mindezeket a tapasztalatokat helyes lesz mielőbb általánosítani és közzétenni a pártsajtóban. Elvtársaik, még szeretnék néhány megjegyzést fűzni a mezőgazdasági termelési Igazgatóságok létesítésével öszszefüggő kérdésekhez. Elsősorban a termelési igazgatóságok és a nemzeti bizottságok kapcsolatáról. E kérdést a határozat részletesein taglalja. Egyes elvtársak azt kérdik, hogyan kell érteni a termelési igazgatóságoknak a járási nemzeti bizottságokkal szemben viselt felelősségéről szóló rendelkezést és tulajdonképpen mi is változik az előző rendszerhez képest, kinek lesznek ezután a termelési igazgatóságok alárendelve stb. Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném, hogy az új szervek létesítése nem mentesíti a nemzeti bizottságokat a mezőgazdaság további fejlesztéséért viselt felelősségüktől. Nagy hiba volna, ha a nemzeti bizottságok eddigi tapasztalataikat a mezőgazdasági termelés biztosítása terén nem használnák fel további munkájukban, ha e néphatalmi szervek — a nép legszélesebb szervezetei, a mezőgazdasági termelésen kívül állnának. Látnunk kell azt, ihogy a mezőgazdasági termelés jellegénél fogva elválaszthatatlanul összefügg a falu, a faluépítés, a betelepítés, a föld problémáival és más problémákkal, amelyek megoldása továbbra is a nemzeti bizottságokra hárul. A mezőgazdasági termelés és a területi szervek közötti természetes szoros viszonyt meg kell őrizni, ez a mezőgazdaság fejlesztésének legsajátabb érdeke. A mezőgazdaság fejlesztése természetes részét képezi a járás általános fejlesztésének és számos feladat, például a munkaerők biztosítása, a mezőgazdasági iskolarendszer, a mezőgazdasági dolgozóknak nyújtott segítség, társadalombiztosítás kérdései, a szociális intézmények, a falusi szolgáltatások elválaszthatatlanul összefüggnek a mezőgazdasággal. Kellőképp kell értékelni azt, hogy a nemzeti bizottságok az évek folyamán számos tapasztalatot szereztek a mezőgazdaság irányításában. Itt nemcsak a nemzeti bizottságok dolgozóira gondolok. Közülük most sokan átmennek a termelési igazgatóságokra. De szó van a nemzeti bizottságok aktivistáinak ezreiről, a képviselőkről, a bizottsági tagokról stb., akik mindennapos kapcsolatban állnak a mezőgazdasági problémákkal. A nemzeti bizottságok mezőgazdasági szakbizottságainak ezért továbbra is behatóan kell foglalkozniok a mezőgazdaság kérdéseivel, ellenőrizniük kell a feladatok teljesítését, és konkrét javaslatokat kell tenniök a fogyatékosságok megszüntetésére, a munka javítására stb. Természetesen korai volna már ma a legapróbb részletekig meghatározni, miként járjon el a termelési igazgatóság vagy a nemzeti bizottság az egyes problémák megoldásánál. Ugyanakkor azonban hangsúlyozni kell, hogy a mezőgazdasági termelés és .terményfelvásárlás tervének teljesítéséért teljes mértékben a termelési igazgatóság felelős. Ezért megfelelő jogkörrel rendelkezik maj(l, s nemcsak a termelés és a felvásárlás terén hárulnak rá feladatok, hanem rendelkezni fog e feladatok teljesítéséhez szükséges anyagi- és pénzeszközökkel is. A termelési Igazgatóság felel majd ezen eszközök leghatékonyabb felhasználásáért is, a járás és egyes mezőgazdasági üzemek termelési szükségleteivel összhangban. A járási nemzeti bizottság feladata a terv jóváhagyása, a tervteljesítés ellenőrzése. A termelési igazgatóságnak intézkedéseket javasol a terv legcélszerűbb elosztására, az eszközök hatékonyabb felhasználására. Űgy tervezzük, hogy a termelési igazgatóság negyedévente egyszer jelentést tesz a nemzeti bizottságnak a termelés és a felvásárlás eredményeiről. A JNB azonban nem avatkozik bele a termelés közvetlen irányításába, amelyért a termelési igazgatóság felelős. A termelési Igazgatóságot csak a társadalmi érdekek biztosításával összefüggő feladatokkal bízhatja meg, vagy olyan esetekben avatkozhat be, ha a termelési igazgatóság megsérti a társadalom érdekeit stb. Egyszóval nem szabad megengednünk, hogy a járásban több gazda legyen, közülük mindegyik feladatokat és utasításokat adjon ki. Azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági termelésért viselt felelősség semmi esetre se forgácsolódjék szét, és hogy a járásban egy helyre összpontosuljon a mezőgazdaság irányítása. Ezen okokból javaslom azt ls, hogy a járási nemzeti bizottságokon szüntessék meg a mezőgazdasági osztályokat. Emellett el kell érni, hogy a nemzeti bizottságok tervbizottságai a járás mezőgazdasági termelésének kérdéseit átfogóbban; főként a többi ágazattal és munkaszakasszal összefüggésben ítéljük meg. Végül pedig a járási nemzeti bizottságok néhány dolgozójának továbbra is foglalkoznia kell a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság és az erdészet igazgatásának ügyeivel. A mezőgazdaságra vonatkozó ilyen kérdések például a földalap védelme, a feladatok biztosítása, az egyénileg gazdálkodó parasztoknál a sertésvágásokkal kapcsolatos ügyintézés, vesztegzár, megállapítás stb. Szeretném még hozzáfűzni, hogy a járási nemzeti bizottságok és a termelési igazgatóságok közötti kapcsolatok kialakításánál ne a régi szabványokból induljunk ki, és ne keveredjünk különféle illetékességi viszályokba. Épp úgy, mint egész irányítási rendszerünkben, itt is valamennyi kapcsolatot az elvtársi együttműködés elvére kell építenünk. A termelési igazgatóságok és általuk a Földművelésügyi Miniszté; rium- teljes felelősséget viselnek ä mezőgazdaság fejlesztéséért, a mezőgazdasági termelés és a felvásárlások tervének teljesítéséért. De a nemzeti bizottságokról sem vesszük le a felelősség arányos részét. Hogyan mentesíthetnénk a JNB-t attól való felelősségétől, hogy megteremtse a mezőgazdasági termelés fejlesztésének jó feltételeit a járásban? Ebben nincs ellentmondás. Egy dologról van itt szó: Amellett, hogy a termelési igazgatóságok és a Földművelésügyi Minisztérium teljes mértékben felelősek a mezőgazdasági termelésért, a JNB-k és KNB-k is minden erejüket mezőgazdaságunk sürgető feladatainak megoldására összpontosítsák és erre vezessék a helyi nemzeti bizottságokat is. Ami a kerületi termelési igazgatóságokat illeti, nem akarjuk ezeket a mezőgazdaság irányításának komplex láncszemeiként kiépíteni. Véleményünk szerint ez nem volna célszerű, főként azért, mert így a termelés Irányításában további közbeeső láncszem keletkezne. Nagyobb létszám mellett ez törvényszerűen a járási termelési igazgatóságok helyzetének gyengüléséhez vezetne, elszaporodnának az irányelvek és utasítások, sőt még a járási termelési igazgatóságok, jogkörének és felelősségének helyettesítésére ls sor kerülne. Abból Indulunk ki, hogy a járási Igazgatóságokat olyan tapasztalt dolgozókkal kell feltölteni, akiket nem kell kézenfogva vezetni és irányelvekkel, utasításokkal dirigálni rugalmas termelési irányító tevékenységüket. Ezek a fő okai annak, hogy a kerületi termelési mezőgazdasági igazgatóság tevékenységét lényegében a gazdasági tervezési vonalon összpontosítjuk. Feladata a tervjavaslatok összeállítása, a terv felbontása, teljesítésének ellenőrzése, továbbá a mezőgazdasági fejlesztési terv és a kerületi általános népgazdaságfejlesztési terv összhangjának biztosítása. Ez arra késztet bennünket, hogy e kerületi Igazgatóságot csak kis számú dolgozóval lássuk el. A többi kerületi Intézményben ls, akár a kerületi mezőgazdasági műszaki vállalatban, vagy a kerületi törzsállattenyésztési igazgatóságban, stb. el kell érnünk a dolgozók létszámának csökkentését a termelés javára. A kerületekben és járásokban az elvtársak joggal bírálják azt, hogy például a kerületi mezőgazdasági műszaki vállalatokban túl sok ember dolgozik. A kerületi termelési Igazgatóságoknak szorosan együtt kell működniök a kerületi nemzeti bizottságokkal. Éppen azért, mert főképp a tervvel foglalkoznak és a szakosítás kérdéseit oldják meg, amelyeket nem lehet a kerület gazdasági fejlesztése általános koncepciójától különválasztva megoldani, feltétlenül szükséges, hogy e kapcsol&t a legszorosabb legyen. Ügy véljük, hogy ezért helyes, ha a kerületi mezőgazdasági-termelési igazgatóság vezetője egyúttal a KNB alelnöke lesz. Hasonlóképpen mint a járásokban, a KNB-n ls a dolgozók egy csoportjának, esetleg egy osztálynak kell gondoskodnia a vízgazdálkodásról, a mezőgazdasági és erdészeti Igazgatás kérdéseinek megoldásáról. Hogy teljes képet nyerjünk a mezőgazdaság irányításának új rendszeréről, még hozzá kell fűznünk azt, hogy Szlovákiában a Földművelésügyi Minisztériummal szorosan együttműködik a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági bizottsága és mezőgazdasági osztálya. Egyrészt a szlovák kerületek mezőgazdasági fejlesztésén, a termelési és felvásárlási terv teljesítése terén folytatott együttműködésről, másrészt egyes sajátos kérdések, így az öntözött területeken végzett termelésnek stb. megoldásáról van sző. Továbbá még szeretnék néhány szót szólni a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok termelési oktatóinak munkájáról. A termelési oktató, aki több szövetkezetben és állami gazdaságban fog dolgozni, mezőgazdaságunknak egészen új, igen fontos tényezőjévé válik. Reá hárul a mezőgazdasági termelés mindennapos rugalmas irányítása közvetlenül az üzemekben. A termelési oktatók munkájának kezdettől fogva nagy figyelmet kell szentelnünk, általánosítsuk tapasztalatalkat, segítsük az elvtársakat a helyes munkastílus mielőbbi elsajátításában. A termelési oktatók nem lehetnek a sző régi értelmében vett instruktorok, vagyis olyan emberek, akik a faluban csak különféle adatokat gyűjtenek, és jelentéseket írnak a fogyatékosságokról, esetleg tanácsot adnak. Azt akarjuk, hogy a termelési oktatók közvetlenül a mezőgazdasági üzemekben éljenek, ott töltsék idejük túlnyomó részét, minél többet az emberek között legyenek, aktív segítséget nyújtsanak a munkaszervezésben, elősegítsék a gépek kihasználását, bevezessék a haladó technológiát, segítsék tökéletesíteni a munka díjazását, mindenféle módon hozzájáruljanak a termelés növeléséhez, az önköltség csökkentéséhez, a jövedelmezőség fokozásához. El kell érnünk, hogy a termelési oktatókat a szövetkezetben, az állami gazdaságban a dolgozók rövidesen saját emberüknek, munkatársuknak tekintsék, ugyanakkor- a termelési oktatók a mezőgazdasági üzemek fogyatékosságait saját fogyatékosságaiknak tartsák és eszerint járjanak el. Az oktató elvtársak ugyanakkor egy pillanatra sem feledkezhetnek meg arról, hogy a termelési igazgatóság képviselői és őrködniök kel! a társadalom érdekei felett. Egyik fő kötelességük legyen —, kezdve a terv összeállításában nyújtott segítségtől egészen a mezőgazdasági termények felvásárlásáig — az a törekvés, hogy gyakorlatilag összeegyeztessék a szövetkezetesek és a szövetkezetek érdekeit az egész társadalom érdekeivel. Az oktatók nem mehetnek felettes személyként a szövetkezetekbe. Nem beszélve arról, hogy a szövetkezetben, vagy az állami gazdaságban gyakran tapasztaltabb emberek is akadnak az oktatónál, ezért fölérendeltség hangoztatása meghiúsítaná az oktató munkáját. Szenteljen figyelmet az embereknek, a dolgozókat tanítsa meg az új módszerekre, és közvetítse a tapasztalatcserét a fejlettebb, tapasztaltabb szövetkezetek, üzemek és dolgozók között. A termelési oktató fő feladata gondoskodni arról, hogy a lemaradó szövetkezetek elérjék az élenjáró szövetkezetek színvonalát. A munkáit úgy kell megszerveznie, hogy az egyik üzem jő tapasztalatait hamarosan gyümölcsöztessék a többiek is'. Számos, mér gyakorlatból merített jó tanácsot találnak termelési oktatóink Hruscsov elvtárs legutóbbi beszédeiben, amelyekben a szovjet termelési Igazgatóságok első tapasztat latait elemezte. A termelési igazgatóságban a vállalati alapelvnek felel meg az, amikor a termelési oktatókat és a termelési igazgatóságok dolgozóit anyagilag is érdekeltté teszik a mezőgazdasági üzemek termelési eredményeiben. A termelési igazgatóságok dolgozóinak a termelésben és felvásárlásban való anyagi érdekeltségük kérdéseit mielőbb ki kell dolgozni. Helyes, ha az elvtársak munkadíjuk egy részét prémium formájában kapják, asze-: rint, milyen eredményeket érnek el a rájuk bízott üzemek. Helyénvaló a mezőgazdasági üzemek vezető és szakdolgozóinak hasonló díjazása ls. A termelés eredménye szerinti díjazást mindeddig nem alkalmazzuk következetesen, még azoknál a dolgozóknál sem, akiket a szövetkezetek erősítése céljából küldtek az EFSZekbe és díjazásukhoz hozzájárul az állam is. Szeretném itt megemlíteni azt a helyes alapelvet, amelyre Novo to ý elvtárs mutatott rá nemrégeri Ostravában. Harcolni fogunk azért, hogy a mezőgazdaságban is vala-i mennyi dolgozót, tehát a vezető dol-t gozókat is a termelési eredményeit szerint díjazzák és nem annak alap-i ján, hogy milyen széken ülnek. A termelés eredményeiről beszéd lünk, mert a termelésben való anya-í gi érdekeltség alapelvét a mezőgaz-í daságban gyakran gyengítette az ä helytelen gyakorlat, amikor a JutaN makat nem a végeredmények szerint adták. Ezzel kapcsolatban egy pél-i dát említek. A rakovníkyl jáirásbaif jutalmat adtak a kukoricáért, mert agrotechnikai határidőn belül vetették el. És így a szövetkezet 3000 ko-? rona jutalmat kapott, holott hektár ronként mindössze 30 mázsa zöld* anyagot takarított be. Általában a jutalmazást ás a díja* zást a termelési eredmények szilárd alapjára kell helyezni. Annak alapján kell adni, mit termeltek és mit adtak a társadalomnak. E kérdéseket fel kell dolgozni, megítélés céljából a mezőgazdasági üzemek dolgozói elé kell terjeszteni, s minél előbb ki kell próbálnunk e módszereket, mielőtt bevezetnénk a széles körű gyakorlatMost szeretnék rámuíatní &z Idei feladatokra. A mezőgazdaságban a múlt év nem volt eredményes. Sok gondot okoz számunkra a veszteség pótlása, hogy biztosítsuk a lakosság ellátását. Számos mezőgazdasági üzem nehézségekkel küzd, mert nem érte el a feltételezett árutermelést és nem biztosította megfelelően az újratermelést. A múlt évben a mezőgazdaság 1961hez viszonyítva 44 ezer tonnával, 196ü-hoz hasonlítva pedig 69 ezer tonnával több húst termelt. 1961-hez viszonyítva 176 millió literrel kevesebb tejet és 9 millióval kevesebb tojást adott a közellátásnak. Gabonafélékből az elmúlt évhez viszonyítva bizonyos emelkedést értünk el. Ezzel szemben burgonyából 1961-hez viszonyítva 110 468 tonnával kevesebbet vásároltak fel. A tervet megközelítőleg sem teljesítettük, emiatt nehéz-; ségek mutatkoznak a lakosság el lá r tásában, nem beszélve a vetőburgonya biztosításáról. Cukorrépából a cukorgyárak az elmúlt évhez 'viszonyítva 1148 399 tonnával kevesebbet kaptak. Jelentősen adós maradt a gyümölcs- és a zöldségtermesztés. A múlt évi • gyenge eredményeket nagyrészt a kedvezőtlen időjárás okozta. Az őszi gabonafélék és az évelő takarmányok nagyrésze éppen a legtermékenyebb vidéken jelentős fagykárt szenvedett és be kellett szántani. A szokatlanul sok csapadék késleltette a tavaszi munkákat, és abban az időszakban, amikor a kapásnövényeknek és a takarmányféléknek a legnagyobb szükségük lett volna rá, a számításnál 40 százalékkal kevesebb eső esett. Hiba lenne azonban, ha mindenért csak az időjárást hibáztatnánk. Azokban a szövetkezetekben és állami gazdaságokban, ahol a vezetés feladata magaslatán állt, jelentős mértékben sikerült leküzdeni az Időjárás kedvezőtlen befolyását. Ezt igazolják a burgonyatermesztés eredményei is. 200 mázsa, sőt ennél nagyobb hektáirhozamot is elértek ott, ahol a burgonyát tavasztól kezdve jól gondozták, rendesen megtrágyázták, jő minőségű vetőburgonyát alkalmaztak és intenzíven kultiválták. Az idei évet ipezőgazdaságunk nehéz takarmánygondokkal kezdte meg. Sok mezőgazdasági üzemben csökkenteni kellett a szarvasmarhaállományt. A téli időszakban csökkent a tehenek hasznossága és a sertések súlygyarapodása. A mezőgazdasági termékekkel való ellátás nehézségei mellett is mindenütt nagy figyelmet kell szentelni annak, hogy megőrizzék az alapvető (Folytatás az 5. oldalon)