Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-07 / 97. szám, vasárnap

Ä mezőgazdasági termelés egész társadalmunk ügye (Folytatás a 4. oldalról) állatállományt, főként a teheneket és anyadisznókat, jó állapotban tartsák őket és idejében biztosítsák hágatásukat. Ha nem így járnánk el, akkor veszélyeztetnénk a jövő évi, sőt a további évek tervezett feladatainak teljesítését. Ilyen körülmények között kezdjük meg a tavaszi munkákat, a folyó évi feladatok megvalósításának fontos szakaszát. A tavaszi tennivalókat lényeges késéssel kezdjük, amellett a múlt őszről hátramaradt munka elvégzése — főként a szántás — is ránk vár. A március 31-ig nyert adatok szerint a tavaszi szántást addig 6 százalékra, vagyis 24 500 hektáron végeztük el. Hátra van még 400 000 hektár felszántása és 300 000 hektár megtrágyázása Istállótrágyával. A tavasziak vetését mégcsak néhány járásban kezdték el. Nagyon megkésett, és lassú ütemben folyik a Pétek és legelők gondozása és trágyázása. Pedig ennek nagy szerepe van abban, hogy a mezőgazdasági üzemek takarmányból önellátók legyenek. Nagy feladatok állnak tehát előttünk, az idő pedig sürget. A mezőgazdasági üzemek és az egész idei termés eredményeit minden felesleges késlekedés károsan befolyásolná. A mezőgazdasági üzemek valamennyi dolgozója és szervezője tartsa ezt szem előtt és arra törekedjék, hogy munkája összhangban álljon a fokozott követelményekkel. Hogyan készültünk fel az idei tavaszi munkákra? A tavaszi munkákban a jó eredményekről a technika és annak felhasználása dönt. A téli időszakban azonban ennek előkészítéséről nem gondoskodtak megfelelően, s a fogyatékosságok, amelyek egyrészt a mezőgazdasági üzemeket, másrészt a gépipari termékek színvonalát terhelik — állandóan sok gondot okoznak. Sok EFSZ-ben és állami gazdaságban mindmáig az a gyakorlat, hogy a gépeket ősszel félreállítják és tovább nem törődnek velük. A Iitoméricei járásban például a CSISZtagok és a pionírok 31 községben 117 jégbefagyott, hóval lepett, elhagyott gépet találtak. Ezen a téren további példákat is említhetnénk. A közösség eszközeinek efféle pazarlása büntetendő cselekmény. Feladatukat nem teljesitik a GTÄ-k, amelyek felelősséget viselnek a gépek állapotának ellenőrzéséért és ezen a téren megfelelő Jogkörrel rendelkeznek. Fel kell tennünk a kérdést, hogy ezt a jogkörüket miért nem használják ki, s a szövetkezetek, állami gazdaságok és GTÁ-k pártszervezetei miért, tűrik ezt a helyzetet? A litomeficei elvtársaknak és másoknak is le kell vonni ebből a szigorú következtetést, s a szövetkezeteseknek nem szabad haragudniuk azért, ha minden hasonló esetért az egész társadalom színe előtt nyílt bírálat éri őket. Az ilyen bírálat helyenvaló és jogos. Nagyon ártalmas azonban, és senkinek sem segít a mezőgazdaság általános bírálata a sajtóban és a televízióban. A gépek javításában előforduló fogyatékosságokért felelősség terheli az általános gépipar vállalatait és a traktorállomásokat is. 1963. március 30-ig jelentős számú traktort nem javítottak ki a szükséges alkatrészek hiánya miatt. Hasonló a helyzet néhány más gép esetében is. Bár ez Idén rendkívüli a helyzet, szomorú tény az, hogy ugyanezek a fogyatékosságok minden év tavaszán megismétlődnek. A gabonafélék vetőmagját lényegében biztosítottuk és ezen a téren nem szabadna nehézségekbe ütköznünk. Kedvezőtlen a helyzet a lucerna és a takarmánykáposzta vetőmagjával. Ez évről évre megismétlődik. A kerületi és a járási nemzeti bizottságok nagy része, ahelyett, hogy saját szükségletük fedezésére megszerveznék a lucernavetőmag termesztését, minden évben igyekeznek minél több vetőmagot kapni az állami alapokból. Rendkívül égető kérdés a vetőburgonya hiánya. Emiatt már jó néhány éve nem tartják be a burgonya tervezett vetésterületét. Ez a veszély az idén is fennáll. Azonban még a gondolatát is el kell utasítanunk annak, hogy az idén ne vessük be az egész tervezett vetésterületet. A burgonyatermesztésben végre le kell küzdenünk az egy helyben topogást, nem beszélve azokról a nehézségekről, amelyeket ez a lakosság ellátásában és a takarmánymérlegben előidézne. Burgonyát és vetőburgonyát azelőtt mindig exportáltunk, az utóbbi években pedig még fogyasztásra is importálnunk kell. A vetőburgonya terén fennálló helyzetet ezért még egyszer alaposan ellenőrizni kell mindenütt, valamennyi forrását kl kell használni, meg kell szervezni az ültetőanyag kicserélését a szövetkezetek, állami gazdaságok, a járások és a kerületek között. A Központi Bizottság múlt évi ülése rámutatott, hogyan küzdjük le fokozatosan a burgonyatermesztés nehéz helyzetét. Elutasítottuk azt az állítást, miszerint az egy helyben topögást a burgonya termesztésnek valamilyen világkrizise okozná. A poprádi elvtársak tapasztalataiból kiindulva kiemeltük, hogy a mezőgazdasági üzemeknek a járási nemzeti bizottságok és a járási pártbizottságok segítségével módjukban áll a helyzet megjavítása. A múlt évi tapasztalatok ezt ez álláspontot teljes mértékben igazolják. 22 burgonyatermesztő körzetben 1664 EFSZ és állami gazdaság versenyt indított a gazdag hozamokért. 58 versenyző üzem az egész vetésterületen több mint 200 mázsás hektárhozamot ért el. 177 gazdaság 170— 200 mázsás termést takarított be hektáronként, 263 gazdaság pedig 150— 170 -mázsa hozamot ért el hektárronként. Az országos átlag 98,9 mázsa volt. A legszebb eredményekkel járt a Havlicküv Brod-i járás szövetkezeteinek és állami gazdaságainak a munkája. A járási adatok szerint egy hektáron átlag 178 mázsa burgonyát termesztettek. Mi a siker titka abban a járásban és a továbbiakban, amelyek a burgonyatermesztésben nagy hektárhozamokért versenyeznek? Ez nemcsak azoknak a tapasztalatoknak az eredménye, amelyekkel a Havlicküv Brod-i járás dolgozói rendelkeznek, hanem elsősorban is annak, hogy ezeket a tapasztalatokat a szakemberek a szövetkezetben a helyszínen érvényesítették. Fontos szerepet játszottak e termelési eredményekért kifizetett prémiumok és a munka minőségének nyilvános ellenőrzése a mezőn. A járási bizottságok arra vezették a mezőgazdasági szervekben és a falvak pártszervezeteiben dolgozó kommunistákat, hogy a nagy terméshozamokért vívott harc élvonalába álljanak. A legfontosabb volt ezután a szövetkezetesek odaadó munkája. A nagy termés elérésének célkitűzése becsületbeli ügyükké vált. Bár az említett eredményekkel nem vagyunk teljesen elégedettek, meg kell mondanunk, hogy a mozgalom nélkül az általános eredmény a kedvezőtlen Időjárás miatt még gyengébb lett volna. Az Idén 42-re emelkedett a poprádi- és a Havliökflv Brod-i mozgalomban résztvevő járások száma. A jelentkezés természetesen nem lehet formális ügy. Jelentkezni a versenybe és ugyanakkor alacsonyabb terméshozamot elérni — amint az tavaly az észak-szlovákiai és a középszlovákiai kerület némely járásában történt — határozottan nem válik becsületére egyetlen járási pártbizottságnak sem. Meggyőződésünk, hogy mind a 42 járás dolgozói mindent megtesznek a szép eredmények érdekében. Jó példával az idén megint a Havliökűv Brod-i járás jár elől. Valamennyi EFSZ-ben és állami gazdaságban értékelték a tavalyi eredményeket, s az egyéni és kollektív kötelezettségek alapján a járásban 132 EFSZ és állami gazdaság tett ígéretet, hog'y 200 mázsás hektárhozamot ér el 5 szövetkezet pedig vállalta, hogy az egész burgonyatermő területén mindent elkövet 300 mázsás hektárhozam eléréséért. A járásban intézkedéseket foganatosítanak majd az ültetés biztosítására, a gépesítés kihasználására, legfőképpen pedig az emberek kezdeményezésére számítanak. A szakemberek az idén ismét közvetlenül a termelésben fognak dolgozni. A Havliőkflv Brod-1 mezőgazdák példáját követhetné a többi járás Is, és versenyt szervezhetnének, hogy mindenütt gazdag termést takarítsanak be. A növénytermesztésben az idén elsősorban a gabonafélékre és a takarrnányra összpontosítjuk a fő figyelmet. Melyek a legfontosabb kérdések ezen a területen? A gabonaféléknél főként a búza tervezett vetésterületének betartására, a legjobb termőfajták alkalmazására kell ügyelni. Ezekből már most elegendő menynyiséggel rendelkezünk — ilyenek a Diana, a kašticei szálkás, a Hadmerslebener és mások. Gondoskodni kell valamennyi agrotechnikai intézkedés betartásáról, trágyázással meg kell erősíteni az őszi búzát, és mindenképpen gondoskodni kell fejlődésükről. A takarmánynövények termesztésében ls következetesen a termelés Intenzitásának növelése útját kell követnünk, s azokat a fajtákat termeszszük, amelyek fehérjetartalma a legnagyobb. Köztársaságunk szántóterületén a takarmánytermő terület részaránya 1950-től 1962-ig 7,2 százalékkal növekedett, s ma a szántóterület 30 százalékát teszi ki. Ennek ellenére takarmányhiányban szenvedünk, mert a mezőgazdasági üzemek többsége nem fordít kellő gondot a takarmánytermő terület kultiválására és trágyázására. A cukorrépa és a gabonafélék termesztésében a nagy hektárhozamok elérésére való törekvés az EFSZ-ek agronómusai, elnökei és az állami gazdaságok igazgatói többsége előtt ma már természetes dolog, sőt becsületbeli ügy. A takarmánnyal azonban sokan közülük csak akkor kezdenek komolyabban foglalkozni, amikor nincs mit adni a vályúba, amikor már csökkenteni kell a takarmányadagokat. Ez az állattenyésztési termelés fejlődésének kérdését semmiesetre sem oldja meg. Ojból hangsúlyozom, hogy a legnagyobb súlyt a legintenzívebb takarmánynövények termesztésére kell fordítanunk, harcolni kell a cukorrépa, burgonya, silóra és magra termesztett kukorica, takarmánykáposzta, hüvelyesek, lucerna és jó minőségű lóhere nagy terméshozamaiért. Akkor aztán folyamatosan emelkedni fog a hús és tejtermelés, és az egész állattenyésztési termelés mennyisége. Az'eddiginél nagyobb súlyt kell helyezni a silókukorica termesztésére. Az utóbbi két év alatt országos viszonylatban nem értünk el jó eredményeket annak ellenére, hogy számos szövetkezet és állami gazdaság minden évben jó eredményeket ér el, és ezért egyensúlyban van a takarmánymérlegük is. Az alacsony hozamokban nagy része van annak, hogy a kukoricát sablonosan termelik, tekintet nélkül a termelési és éghajlaü feltételekre, nem megfelelő talajba vetik, tápanyag-hiányt szenved a növény, nem megfelelő agrotechnikát alkalmaznak stb. Egyszóval helytelenül járnak el a kukoricatermesztésnél, lebecsülik jelentőségét, sőt nem egy esetben egyenesen mellőzik. Mindazoknak, akik még nem értették meg, újból és teljes nyomatékkal meg kell mondanom, hogy kukorica nélkül nem lesz elegendő takarmányunk. Itt az ideje, hogy felhagyjunk a bölcselkedéssel, megfelelő talajt válasszunk ki, azt megtrágyázzuk, a kukoricát idejében elvessük és jól gondozzuk. Akkor azután nem kell aggódnunk az eredmény miatt. E tekintetben magának, a földművelésügyi minisztériumnak is rugalmagasabban és gyorsabban kell megoldania az egyes termelési feltételek szerint a vetőmagfajták összetételét. Évről évre, főként a magasabb fekvésű helyeken olyan fajtákat termesztenek, amelyek nem adhatnak jó termést egyszerűen azért, mert a vidék nem alkalmas a kukoricatermesztésre. A Központi Felvásárlási Igazgatóságnak is meg kell gyorsítania a hitelesítő állomások kiépítését, hogy jó minőségű vetőmagot nyerjünk. Ugyanakkor a növénytermesztés érdekében gondoskodnunk kell a növények jobb trágyázásáról. Habár a háború előtti színvonalhoz viszonyítva mezőgazdaságunk az idén több mint négyszer annyi ipari trágyát kap egy hektárra számítva, ez még nem fedezi szükségleteinket. A XII. kongreszszus kitűzte, hogy 1970-ig a jelenlegi mennyiségnek két és félszeresére kell növelni a műtrágya felhasználását. E tényeket azért ismétlem meg, hogy emlékeztessek arra, az ipari trágya termelésének növelése nem vezethet bennünket a szerves trágya lebecsülésére. Egyrészt az ipari trágya felhasználása, habár jelentős, nem olyan gyors, mint ahogy szükségünk volna rá, másrészt az ipari trágyát elegendő szerves trágya hiányában nem használhatjuk ki tökéletesen. Tavaly ősszel, a tervezett területnek csak 60 százalékát trágyáztuk meg, s ebből aránylag kevés jutott a burgonya- és kukoricaterületre. Ez megmutatja mi a fő oka a kukoricaés burgonyatermesztés sikertelenségének. Ez a dolog egyik oldala. A másik a trágya minősége. Már nem egyszer kiszámították és bebizonyították, hogy a rossz gondozás következtében keletkező veszteségek meggátlása egy nagy műtrágyagyár termelésének felel meg. Amikor kiaknázatlan lehetőségeinkről és felesleges veszteségeinkről beszélünk, szeretnék röviden a talajról is szólni. Egyre ismétlődnek az olyan esetek, hogy a termelés céljaira nem használják fel az összes alkalmas földterületet és főként a határ mentén parlagon heverő földek vannak. Annak ellenére, hogy a XII. kongresszuson bírálták e jelenséget és a Központi Bizottság a helyzet megjavítását követelte, a föld kihasználásáról nem gondoskodnak kellőképpen azok, akik felelősek ezért. Az Idei tavaszi munkákat valamennyi járási termelési igazgatóság azzal a szilárd szándékkal kezdje meg, hogy az Idén egy ár föld se heverjen parlagon. Helyesen lárnak el a CSISZ-szer vezetek, amelyek a ,,szemfüles"-akció keretében felkutatják a parlagon heverő földeket, tájékoztatják a nemzeti bizottságokat, segítségért fordulnak a pártszervezetekhez, s védnökséget vállalnak az így felfedezett földek megművelése felett. Ugyanígy kihasználatlan földeket keresnek az ipari üzemek környékén ls. Az új irányító szervek és a mezőgazdasági üzemek fordítsanak különös gondot és nagy szervező munkát a tejtermelésre. A múlt évi tejhozam csökkenése csaknem 150 liter tejet tett ki egy tehénre szápiítva és öszszesen eléri a 270 millió litert. Ennek logikus következménye volt a lakosság vaj- és tejtermék-ellátásában keletkezett nehézség. A fejőstehenek alacsony tejhozamának oka elsősorban a takarmányhiányban és a gondozás alacsony színvonalában rejlik. A takarmányról már beszéltem.. De újból hangsúlyozom, hogy az, aki az Idén nem oldja meg a kukoricatermesztést, az nem tudja megoldani a tejtermelés kérdését sem. A tejtermelésért folyó harc a kukoricánál kezdődik. Ezt bizonyítja azon élenjáró mezőgazdasági üzemek tapasztalata, ahol a tejtermelés elsősorban az elegendő jő minőségű silón alapul. A hegyi- és hegyaljai körzetekben jobban kell gondoskodni a rétekről, meg kell adni nekik mindazt, amire szükségük van, csökkenteni kell a széna betakarításánál keletkező veszteséget, és a takarmánykérdést Itt ls silóval és szénával kell megoldani. Hogy a hegyi- és hegyaljai körzetekben hogyan növelhetjük a termelés belterjességét, ezt megmutatja a Banská Bystrica-i járásban levő královal EFSZ példája, ahol trágyáiéöntözéses gazdálkodást vezettek be. A szövetkezetnek 1640 hektár mezőgazdasági földje van, — ebből 612 hektár szántóföld — és 800 szarvasmarhája. A trágyáié-öntözéses gazdálkodást 200 hektáron vezették be. Mielőtt a trágyáié-öntözést bevezették, két hektár földre volt szükség egy szarvasmarha legeltetéséhez, most egy hektáron két marhát legeltetnek, vagyis négyszer annyit. Azelőtt egy hektárról 15—20 mázsa szénát takarítottak be, a trágyáié-öntözéses gazdálkodás bevezetése utáni első évben 35—40 mázsát, tavaly pedig már 60—80 mázsa szénát. A vágómarha súlygyarapodásának 1 kg-jára eső költség 6,30—7,60 korona. Másrészt az észak-morvaországi és nyugat-csehországi kerület fejőnőinek mozgalma megmutatta, milyen jelentősen járul hozzá a tehenek helyes gondozása a jó eredmények eléréséhez. Arra törekszünk, hogy növekedjék a fejőnők — e termelési ág fő tényezőjének — szerepe és szakképzettsége. Jó volna, ha minden üzem kidolgozná a tejtermelés teljesítését szolgáló intézkedések rendszerét. Minden fejőnő vállaljon kötelezettséget, amelyet támogat a szövetkezet, vagy a gazdaság vezetője. Minden lehetőséget fel kell használnunk e feladat megoldására. A kolíni járás kötelezettségvállalása alapján 220 ezer liter tejet akar terven felül termelni. A kolíni elvtársak a takarmánytermelésben eszközölt In tézkedésekkel együtt az egyes üzemekben élesztős takarmányt készt tenek a fejőstehenek, számára, a tápdústakarmányt rőzöléssel Ízesítik, s négy termelőrészlegben — melyeknek napi teljesítőképessége összesen 550 hektoliter —, megkezdték a folyékony élesztős takarmány gyártását, 21 üzemben bevezették a siló •és a szalma szalmiákozását. Hasonló intézkedéseket tesznek a Hradec Králové-i elvtársak is. ' Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, milyen nagy lehetőségeket nyújt a takarmány értékének növelésére a vegyipar. Az utóbbi Időben hazánkban szélesebb mértékben kipróbáltuk a trágyáié és főként a szalmiák alkalmazását. Valamennyi kísérlet szerint a tejhozam 5—15 százalékkal növekszik. Hasonlóképpen fokozódik a szarvasmarha súlygyarapodása is. A pfibrami járásban levő suchodoll Béke EFSZ-ben szalmiákozott siló alkalmazásával a tehenek napi tejhozamát 8 decivel, a Cechticei Egyenlőség EFSZ-ben 3 decivel növelték. Ha köztársaságunkban a tehenek felének etetésénél alkalmaznánk a szalmiákos silót, s a tejhozam csak negyed liter tejjel emelkedne, ez naponta negyedmillió liter tejjel jelentene többet. A celjei Barátság EFSZ-ben (Jihlava járás) a takarmányadagban trágyalevet alkaUnaztak, s ezáltal csupán a hízók napi súlygyarapodása 28 dekával növekedett. Ha három hónapon keresztül félmillió szarvasmarhánál használnánk trágyalevet a takarmányadagban, a marhahústermelést 126 ezer mázsával növelnénk. Sajnos a mezőgazdaságnak szállított trágyáié és szalmiák még kevés és felhasználásuk csak kísérleti állapotban van. Első tapasztalataink és a külföldön már bevált gyakorlat azt mutatják, hogy ez a takarmány értéke növelésének, a marhahús és tejtermelés fokozásának rendkívül hatékony útja. Már említettem" a Hradec Králové-i és kolíni járások vállalásalt. Ezekben a járásokban egyének, kollektívák és egyéb mezőgazdasági üzemek kötelezettségvállalásai alapján járási kötelezettségeket vállaltak. Összértékük a Hradec Králové-i járásban -meghaladja az 5,6 millió koronát, a kolíni járásban pedig a 3,8 millió koronát. Értékeljük helyesen e kezdeményezést és hasonlóképpen járjunk el más járásokban ls. Az Ilyen kötelezettségvállalások tulajdonképpen a műszaki-szervezési Intézkedések összességét jelentik és az újonnan alakuló termelési igazgatóságok számára alapul szolgál a konkrét munkaterv összeállításához. Felsorolok néhány tényt. A Fáklya EFSZ (hradeci járás) vállalta, hogy a vetésterület minden hektárján 40 mázsa búzát, s 200 mázsa burgonyát termel. A hradeci járásban a mezőgazdasági föld hektárjáról átlag 689 liter tejet és 167 kg húst termelnek. Feltételezik, hogy a tejfelvásárlás tervét 566 ezer literrel és a húsét 2559 mázsával túlszárnyalják. A két járás szövetkezeteseinek és az állami gazdaságok dolgozóinak vállalásaiból nyilvánvaló, hogy nemcsak kívánságról van szó, hanem a vállalással egyidejűleg gondosan előkészítették és kiszámították a kitűzött célhoz vezető utat. A hradeci elvtársak 765 hektár földet fognak öntözni, átlag 4,5 köbméter komposztot készítenek hektáronként, a cukorgyárak 'égetett meszet gyártanak trágyázásra, 2000 hektáron alkalmaznak zöldtrágyázást. A szántóföldterület 17,4 százalékán köztes termények segítségével két termést akarnak elérni. Naponta 6000 fejőstehén részére készítenek élesztős takarmányt. Hasonlóképpen alaposan megfontolták a szakosítás és a nagyüzemi termelési technológia továbbfejlesztését. A mezőgazdasági dolgozók vál-. lalásainak alátámasztására kötelezettségeket vállaltak a cukorgyárak, aa állatorvosi intézmények, a törzsállattenyésztési igazgatóság, a felvásárlási vállalat, a GTÁ-k, stb. dolgozói is. Hasonlóképpen állították össze a kolíni járásban a kötelezettségvállalást, ahol jól megfontolták a kukoricatermesztést. Tiszta kultúrában a szántóföldterületnek mintegy 6 százalékán fognak kukoricát termeszteni. Jó földet választottak ki, s az egész területet már megtrágyázták hektáronként 300 mázsa Istállótrágyával. A földek megművelését komplexcsapatokra és brigádokra bízták, amelyek anyagilag érdekeltek az elért eredményekben. A kukoricatermesztés nyilvános ellenőrzését a pártszervezetek, a HNB-k, a CSISZ és a község valamennyi lakosa vállalja. Két termést érnek el a szántóföldterület 12 százalékáh. Számolnak azzal, hogy városi hulladékokat használnak fel etetésre és számos más konkrét Intézkedést foganatosítanak. Hasonlóképpen, mint a hradeci járásban, a mezőgazdaságot szolgáló és segítő kötelezettségeket vállalnak a járási szervezetek ls. Mindkét járás például szolgál a többi járás számára. Ha mindenütt úgy látunk munkához, mint a kolíni és a hradeci járásban, akkor mezőgazdaságunk sikeresen teljesíti idei nagy feladatait. Az utóbbi időben sok szó esik arról, miképpen kedveltessük meg az ifjúsággal a mezőgazdaságot, hogy itt találja meg érvényesülését. A mezőgazdasági dolgozók korösszetételének megjavítása, mezőgazdaságunk megfiatalítása komoly és rendkívül égető feladat. A gépesítés és a kemizálás további terjedése nem járna a kívánt eredménnyel, ha nem sikerülne állandó fiatal szakképzett erőket szereznünk a mezőgazdaságnak. Az Idén összesen 42 630 fiatalt kell megnyernünk a mezőgazdasági hivatásnak, ebből 39 720-a(t tanoncnak. Fontos, hogy mindenekelőtt a mezőgazdasági gépesítés alapágazata részesüljön előnyben. 1963. április l-ig országos viszonylatban csupán 17 575 végzős fiatallal sikerült szerződéses tanoncviszonyt teremtenünk, ami a kitűzött tervnek nem egészen 48 százaléka. Emellett a mezőgazdasági gépesltői szakot közülük csak 9077 fiatal (35,8 százalék) választotta. A szlovákiai kerületek helyzete nagyon lerontja az országos eredményeket. A nyugat-szlovákiai kerület 30, a közép-szlovákiai 33, a kelet-szlovákiai kerület pedig csak 22 százalékra teljesíti a toborzási tervet. Nemcsak az a fontos, hogy megnyerjük a fiatalokat, hanem, hogy törődjünk is velük és jó legyen (Folytatás a 6. oldalon) 1363. április 7. * fíj SZÖ 5