Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-07 / 97. szám, vasárnap

termelés fejlesztése egész társadalmunk ügye JIŔÍ HENDRYCH elvtárs beszéde a CSKP KB 1963. április 3—4-i ülésén Elvtársak! Pártunk XII. kogresszusának határozata értelmében a Központi Bizottság elé terjesztjük azt a javaslatot, amely a mezőgazdasági termelés irányítását termelési és vállalati alapra helyezi. Mai ülésünkön egyszersmind rámutathatunk a mezőgazdasági termelés néhány fontos idei feladatára Is. A mezőgazdasági termelés irányításának kérdése az utóbbi időben nálunk az érdeklődés középpontjában áll. Általánosan érezhető, hogy az eddigi módszer már nem felel meg szükségleteinknek, a mezőgazdaság elért színvonalának. A mezőgazdasági termelés Irányításáról sok sző esett már a párt XII. kongresszusát megelőző vita folyamán. A kongresszus megadta az átszervezés alapvető Irányvonalát. A Központi Bizottságra ezt követően Is sok hozzászólás és javaslat érkezett. Valamennyi javaslatnak megfelelő figyelmet szenteltünk. Nagyra kell értékelnünk azt a tényt, hogy a hozzászólások többsége nem indult ki öncélúan az Irányítás formáiból, hanem mezőgazdaságunk helyzetének konkrét ismeretében, gyors fejlődésének elősegítésére törekedve — elsősorban annak tartalmát tartotta szem előtt. Ismét beigazolódott, hogy pártunk jelenlegi munkája széles körű, politikailag szilárd és szakképzett aktívára és annak gazdag tapasztalataira támaszkodik. A mezőgazdaság Irányítása alapelveinek kidolgozásában nagy segítséget nyújtott pártunknak az SZKP Központi Bizottsága. Központi Bizottságunk küldöttségének lehetővé tette, hogy a Szovjetunió mezőgazdaságának Irányításáról közvetlenül a helyszínen szerezzenek gyakorlati tapasztalatokat. Ezekkel a kérdésekkel mélyrehatóan megismerkedtünk az irányító apparátus valamennyi láncszemében, a moszkvai központi hivataloktól kezdve, a köztársasági, kerületi és határterületi szerveken át egészen a kolhozokig és a szovhozokig. Látogatásunk befejezése alkalmával Hruscsov elvtárs ls elbeszélgetett velünk. A Szovjetunióban csak nemrégen vezették be a mezőgazdasági termelés irányításának új módszerét. A szovjet elvtársak sok mindenről még saját maguk győződnek meg és a tapasztalatok alapján tovább tökéletesítik a munkát. Már most is lépten-nyomon meggyőződhettünk azonban arról, hogy a szovjet mezőgazdaság irányítása átfogó, jól szervezett és céltudatosan a termelésre irányul; teljes mértékben megfelel a termelőerők jelenlegi fejlettségi fokának a szovjet mezőgazdaságban és ezáltal elősegíti a termelés gyorsabb fejlesztését. Amikor saját tapasztalataink és mezőgazdasági termelésünk mai színvonala alapján, a XII. kongresszus által kitűzött feladat szemszögéből néztük a helyzetet, újból meggyőződtünk arról, hogy az irányítás eddigi rendszere nálunk sem felel meg a mezőgazdasági termelés jelenlegi helyzetének, főképpen pedig új feladatainak — annak, hogy elérje az ipar szívonalát és elegendő mezőgazdasági terméket adjon a lakosságnak. A szovjet tapasztalatokat és saját feltételeinket vizsgálva világosan látjuk, hogy a termelés az az alapvető szempont, amelyből az új szervezésnél kl kell indulnunk. Az irányítás egész új rendszerének a termelés szükségleteit kell szolgálnia. A XII. kongresszus előtérbe állította a termelést, mint fő kérdést, amelyre a pártnak és az egész társadalomnak a legnagyobb gondot kell fordítania. Azon múlik a lakosság Igényeinek kielégítése és egész társadalmunk további fejlődése, hogy mennyit fogunk mennyiért termelni. Az a tény, hogy ma a termelésre fektetjük a fő súlyt, természetesen nem jelenti azt, hogy lebecsülnénk vagy megkerülnénk az ideológiai kérdéseket, a felépítményt, az emberek nevelését, a társadalom életében a helyes kapcsolatok kérdését. A döntő azonban a termelés és eredményei, erre kell erőfeszítésünknek összpontosulnia. A termelés színvonala az az alap, amelyre támaszkodva fejlődik társadalmunk valamennyi téren. Szilárd anyagi alap, a lakosság számára termelt megfelelő mennyiségű termék nélkül a társadalom szellemi életének kérdései sem oldhatók meg. Ügy tűnhet, hogy ezt az igazságot sokszor feleslegesen ismételjük. Nyíltan meg kell azonban mondanunk, hogy ennek az Igazságnak, ennek az alapelvnek sem az irányítás rendszere, sem az irányító munka módszerei nem felelnek meg teljes mértékben. Az irányításban makacsul tartják magukat az adminisztratív módszerek, a legfontosabb feladatot, a termelést pedig gyakran lebecsülik. Ne beszéljünk azonban csak általánosságban. Nézzük meg az Irányító szervek összetételét a minisztériumokban, a vállalati egyesülésekben, a kerületi és a járási nemzeti bizottságokban és a vállalatokban. Milyen beosztású dolgozók találhatók ott többségben? A dolgozók többsége levelezéssel, nyilvántartással stb. foglalkozik. Sokkal kevesebb azoknak a száma, akik közvetlenül a termeléssel, a technikával és a technológiával állnak kapcsolatban. A Földművelésügyi Minisztériumban, nem számítva a vízgazdálkodási és az erdőgazdasági szakaszokat, 688 dolgozó közül csak 128 foglalkozik közvetlenül a termeléssel. Ezenkívül további, csaknem 200 dolgozó más intézetekben — mint az Állami Tervbízottság, Pénzügyminisztérium, Állami Bank stb. — foglalkozik a mezőgazdasággal, de ezek szintén nem állnak közvetlen kapcsolatban a termeléssel. A JNB-k mezőgazdasági szakosztályain átlagosan 28—29 ember dolgozik, de közvetlenül a termeléssel csak 18 dolgozó foglalkozik. Ezek a tények elég világosan beszélnek. Novotný elvtárs a XII. kongreszszuson hangoztatta, hogy sok irányító szervben a mezőgazdasági termelés Irányításának termelési és vállalati alapon kell összpontosulnia eltérően az eddigi módszertől, amikor •a járási nemzeti bizottságok ez irányú munkájában túltengett az ügvvitel. A mezőgazdasági termelés irányítására előterjesztett javaslatában ez a leglényegesebb. Emellett hangsúlyozni szeretném, hogy az irányítás javasolt új módszere következetesen a mezőgazdaságunkban kialakult új feltételekből indul ki. Az elmúlt időszakban a mezőgazdaság szövetkezetesítésének feladata szocialista alapokra való építése állott az előtérben, munkánk súlypontja a szocialista termelési viszonyok megteremtésére irányult. Arról volt szó, hogy véget vessünk a mezőgazdaságban az Idegen munkaerő kizsákmányolásának és kiszorítsuk a kulákokat. A politikai feladatok álltak előtérben és ennek megfelelt az irányítás módszere. Ma már más a helyzet. Lényegében befejeztük a mezőgazdaság szocializálásának folyamatát, a mezőgazdaságban teljesen túlsúlyba került az állami és a szövetkezeti szocialista szektor, s a mezőgazdasági termelés további koncentrációjára kerül sor. 6410 szövetkezet egyesüléséből 2530 nagyobb szövetkezeti gazdaság keletkezett 724 hektár átlagos mezőgazdasági földterülettel 300 hektártól kisebb földterületen még mintegy 2000 szövetkezet gazdálkodik. 359 állami gazdasággal rendelkezünk, ezek átlagos mezőgazdasági földterülete 3552 hektár. A nagyobb üzemek kialakítása azonban nem folyik egyenletesen. Némelyik járásban már csaknem végrehajtották az egyesülés folyamatát, míg egyes járásokban gyakorlatilag még meg sem kezdték, Emellett ki kell emelni, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létrehozásánál megfontoltan kell eljárni és szem előtt kell tartani, hogy céltudatos szakosítás mellett nálunk már 500—600 hektáros területen- is érvényesíthetők a nagyüzemi termelési módszerek. Kijelenthetjük tehát, mezőgazdaságunkban minden feltétellel rendelkezünk ahhoz, hogy minden erőt a termelés fejlesztésére a földeken és az istállókban a legjobb eredmények elérésére összpontosítsunk. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaság irányításában is következetesen érvényesítsük a termelési és vállalati alapelveket. Ha megmaradnánk az irányítás eddigi módszere mellett, akkor távolról sem tudnánk kihasználni a rendelkezésünkre álló termelési feltételeket. Ez pedig fékezné az ipar és a mezőgazdaság közötti aránytalanság legküzdésére Irányuló munkánk eredményességét. Hruscsov elvtárs a velünk folytatott beszélgetés alkalmával újból emlékeztetett Leninnek azokra a szavaira, hogy a szocializmus építésében döntő jelentőségére tesz szert az ökonómia. Hangoztatta, hogy irányító munkánkat alá kell rendelni a termelés szükségleteinek, amely az emberiség életének alapja. Ennek a követelménynek kell megfelelnie az irányító szervek összetételének, s a vezetőknek valóban felelősséget kell viselnünk a termelésért, s gazdaságosságért. Ezen a téren megismerkedtünk a mezőgazdaság új pártirányításával is. Meggyőződtünk arról, hogy a pártirányítás is átfogó és a termelési feladatok teljesítésével együtt biztosítja az emberek nevelését, az eszmei munkát. A termelési alapelv — amelyen az alapszervezetek felépültek — érvényesül a felsőbb szervekben, a határterületeken, területeken és a Központi Bizottságban is. A mezőgazdasági termelés átszervezésének további fontos indoka a terv szerepének megszilárdítása a mezőgazdaságban, a demokratikus centralizmus alapelveinek következetes érvényesítése és az irányító munkának egy szerv hatáskörében való összpontosítása. A mezőgazdaságban a terv mind ez Ideig nem rendelkezik megfelelő autoritással, küldetését számos mezőgazdasági üzemben csak mint a munka hozzávetőleges irányítóját értelmezték. A helyi szervek jogkörének bővítését gyakran helytelenül ún. decentralizációként értelmezték és a jogkör bővítését nem kapcsolták össze megfelelően a felelőség növelésével. Következményeiben ez a demokratikus centralizmus alapelveinek komoly megsértéséhez vezetett. A járásban a mezőgazdasági igazgatóságok lesznek azok a szervek, amelye'.nek kezében összpontosul a mezőgazdasági termalésért viselt jogkör és teljes felelősség. Ez az igazgatóság az általa kidolgozott terv alapján — melyet a járási nemzeti bizottság hagy jóvá és a Földművelésügyi Minisztérium hitelesít, — megfelelő anyagi eszközt kap kézhez és teljes mértékben felelős lesz a termelés és felvásárlás tervezett feladatainak megvalósításáért. Egyes elvtársak azt kérdezik, tulajdonképpen mi is a különbség a korábbi mezőgazdasági ügyosztályok és az új termelési igazgatóságok között. Első látszatra nem nagy. Ám az Irányítás lényege alapjától kezdve más. A járási nemzeti bizottságoknak, mint hatalmi-igazgatási szerveknek már a felépítése is nagyon megnehezíti az irányítás termelési jellegének érvényesítését. A nemzeti bizottságok mind a járásokban, mind a kerületekben a maguk módján egy „kis" kormányt képeznek, amelyek felelőssége kiterjed a problémák egész sorára, így az iskolákra, az egészségügyre, a helyi ipari üzemek munkájára, a polgári ügyekre, a munkaerőelosztásra, a kultúrára stb. A sokrétű és igényes feladatoknak tehát csak egy része volt a mezőgazdasági termelésről való gondoskodáis. Ez végeredményben oda vezetett, hogy a mezőgazdaság irányítása akarva nem akarva kaimpányjellegüvé vált, gyakorlatilag a tavaszi munkák, az aratás, az őszi betakarítás és az állati termékek felvásárlásának biztosítására összpontosult. Az Irányításnak ez a módja — bár bizonyos mértékig leegyszerűsítve jellemeztem, — ma már semmiképpen sem felel meg a mezőgazdaságfejlesztés feladatainak. Továbbá felvetődhet, vajon a termelési üzemi alapon egyáltalán létrehozható-e olyan szerv, amely mind az állami gazdaságokat, imind az egységes földművesszövetkezeteket Irányíthatja. Ez az érv sem állja meg a helyét. Szövetkezeteinket már nem nézhetjük olyan szemmel, mint a régebbi, hagyományos szövetkezeti típusokat, még kevésbé úgy, mint fogyasztói együttműködést. Az, hogy termelőszövetkezeti mezőgazdasági üzemről van szó, még nem jelenti, hogy lényegükben különböznek azoktól az üzemektől, melyeket állami üzemekké építettünk. A szövetkezetek a mezőgazdasági termelés fejlesztésében a társadalom Iránt éppen olyan kötelességet viselnek, mint az állami gazdaságok, hasonlóképpen kötelességük a lakosság mezőgazdasági termékekkel való ellátása, felelősek azért is, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődjék és egyre többet adjon piacunknak. Szocialista társadalmunk Illetékes szervein keresztül a kölcsönös megegyezés alapján készült tervezéssel éppen ezért irányítja az egységes földművesszövetkezetek munkáját, és egyúttal segítséget nyújt- nekik, hogy a tervet teljesíthessék. Egyidejűleg a felelősséget ls átvette a szövetkezetek fejlődéséért. Az új Irányítás alapelvei hozzájárulnak ahhoz, hogy a szocialista szövetkezeti csoporttulajdon fokozatosan megváltoztassa Jellegét, hogy szövetkezeteinkben gyakorlatilag ma már nincs szerepe a közösbe vitt földnek, hogy áttérnek a díjazás új módszerére, hogy bevezették a szociális biztosítás új formáját, stb. Ez azonban semmiképpen nem vezethet ahhoz, hogy megkerüljük a még létező sajátosságokat, mint amilyen például a házt-áji, a természetbeni járulék stb., amelyek hatással vannak arra, hogy a szövetkeztesek viszonya a közös tulajdonhoz s az állami üzemek dolgozóinak viszonya a szintén közös tulajdonhoz bizonyos mértékig eltérők. A döntő az, hogy a szocialista szövetkezetek minden előnyét a lehető legjobban kihasználjuk a mezőgazdasági termelés biztosítására, a fő társadalmi feladatok teljesítésére — a lakosság élelemszükségletének fedezésére s az egyéni gazdálkodásból eredő önzés és minden haladást gátló csökevény leküzdéséhez a szövetkezetek és a szövetkezetesek életében. A szövetkezetesek kezdeményezésének kibontakoztatásánál, a mezőgazdasági termelés növelésénél nagy szerepe van a szövetkezeti demokráciának. A termelési igazgatóságok feladata, hogy ezt a fontos alapelvet támogassák, gyakorlati érvényesítését elősegítsék, törődjenek a szövetkezeti alapszabályzat, a házirend és a számviteli teendők stb. pontos betartásával. A mezőgazdasági termelési igazgatóságoknak a mezőgazdasági termelést biztosító tevékenysége természetesen az irányítás tartalmának megváltozását is jelenti. A változás lényege — mint már említettem — azon alapul, hogy a mezőgazdasági termelési igazgatóság az egységes földmüvesszövetkezetekben és az állami gazdaságokban mindenekelőtt a termelésről fog gondoskodni. Nem engedhető ímeg, hogy bármelyik termelési igazgatóság felülről irányszámokkal, kérdőívekkel árassza el őket Sem a pénzügyi szervek, sem a nemzeti bizottságok, és a járási pártbizottságok nem követelhetnek tőlük felesleges jelentéseket. Mi volt a helyzet ezen a téren a járásokon? Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a járási nemzeti bizottságon a mezőgazdaság ügyével foglalkozó dolgozók munkájuk és idejük nagyobb részét eddig adatok gyűjtésére, különböző kérdőívek és jelentések fogalmazására fordították, melýeket hol a nemzeti bizottságok szakosztályai, hol a pénzügyi szakosztály, a tervbizottság, vagy egyenesen a járási nemzeti bizottság tanácsa kért tőlük. Ezektől pedig az Állami Bank, — mely maga is végezte az elemzést — követelte az adatokat. A járástól a felettes szervek követelték a jelentéseket stb. So<k jelentés készült a pártszervek, a járási tanács stb. részére is. Járási szinten tehát tulajdonképpen egyik a másiknak dolgozott és az EFSZ-nek a termelésben viszont aránylag sokkal kevesebb ember segített. A rendszeres munka hiányát aztán azzal pótolták, hogy — amint mondani szokás — amikor már „körmükre égett" , akkor az emberek százalt küldték a falura és gyakran olyan embereket, akiket nem készítettek elő a munkára. Az Irányítás Ilyen módszerének mielőbb véget kell vetnünk. Ezért kezdettől fogva következetesen harcolnunk kell a fölösleges papírmunka ellen és ahhoz kell tartani magunkat, hogy a termelési igazgatóságok dolgozói ->• ahogy azt a határozati javaslat ls leszögezi, — hetente öt napot feltétlenül a mezőgazdasági üzemekben dolgozzanak és csak egy napot töltsenek a járás székhelyén, a termelési Igazgatóságon. Nagyon sok függ majd a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztériumtól. A minisztériumban most már nem mondhatják, hogy nem elegendő a jogkörük és nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy a kerületek, járások és szövetkezetek munkájára hassanak. Egyébként eddig is nagyobbrészt csak kibeszélésekről volt szó. Ez ugyanis kényelmesebb, mint a gyakorlati Irányítás és szervezés. Nem lenne azonban helyes, ha ezért a helyzetért minden hibát a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium dolgozóinak számlájára írnánk. Az Irányítás módját öszszességében kell megváltoztatni. Irányító munkánkat a termelés központjába kell állítani és leszűkíteni a különféle funkcionárls szerveket stb. Természetes, nem lehet lebecsülni az Irányító szervek ökonómiai és pénzügyi egységeinek jelentőségét. Nem lehet persze megengedni, — mint ezt a Mező-, Erdő- és Vízgazdaságl Minisztérium példáján már Illusztráltam —, hogy ezek aránytalanul megnövekedjenek s a termelés tulajdonképpeni Irányítását elnyomják. Most amikor a mezőgazdasági-termelési Igazgatóságokat közvetlenül a minisztérium irányítja, — ami jelentősen erősíti a mezőgazdasági termelés központi irányítását — nem tűrhetünk semmiféle bürokratikus eljárást, melyekre itt-ott még mindig bizonyos hajlandóság mutatkozik. Elsősorban fontos, hogy mindjárt kezdettől fogva gátat emeljünk az alsóbb szervek felé zúdiiló papíráradatnak. Feltétlenül szükséges magának a minisztériumnak gyökeres átszervezése is, .hogy elsősorban és közvetlenül a színhelyen irányítsa a mezőgazdasági termelést, s hogy a minisztériumban a fő szerepet a termelési oktató töltse be, aki közvetlenül a járási termelési-igazgatóságokban és mezőgazdasági üzemekben nyújt segítséget. A minisztériumban kapjanak helyet a mezőgazdasági tudomány és kutatás szervezői, s a munkatervben egyetlen felesleges óra se jusson szükségtelen Irányelvek irogatására. Ezzel kapcsolatban felül kell vizs-. gálni minden kimutatást, kérdőívet, az egész nyilvántartást és meg kell határozni, milyen évi, negyedévi, ha*, vi dekádadatokra van szükségünk. Senkinek sem engedhető meg, hogy a kerület vagy a jírás keretében önkényesen kérdőíveket küldözgessen szét, vagy statisztikai jelentéseket követeljen. Bármilyen új kimutatás, kérdőív stb. kiadását a Központi Bizottság és a kormány mezőgazdasági irányító bizottságának és a Központi Népi Ellenőrző és Statisztikai Bizottságnak kell jóváhagynia. Egyben javasoljuk, hogy a Központi Népi Ellenőrző és Statisztikai Bizottság, annak kerületi és járási szervei vegyék át az egész mezőgazdasági statisztikát. így van ez a Szovjetunióban IS és a termelési oktatók maradéktalanul a termelés tervezésének szentelhetik erejüket. Másként megtörténhetne, hogy — mint mondani szokás — „tintanyalók"-ká válnak. A Szovjetunióban tett tanulmányi utunk folyamán feltűnt nekünk, hogy a mezőgazdaság egészen új Irányító munkájának homlokterében a szervezők és szakemberek állnak. Ezt nemcsak a termelési szervekről mondhatjuk el, hanem a pártszervekről is. Az Irányítás új módszere, melynek középpontjában a termelés áll, objektíven megkívánja a szakemberek új elosztását. Az első helyek a szervezőképességgel és tapasztalatokkal rendelkező dolgozókat Illetik meg, azokat, akiknél a politikai színvonal beható szakismereteken alapul. Az irányító szervek összetételének ilyen irányú megjavítása nem lesz könnyű. Már a termelési igazgatóságok megalakításánál nyert első tapasztalatok azt mutatják, hogy kevés az olyan emberünk, aki szervező és szakmai tapasztalataival képes felelős feladatok teljesítésére a termelési igazgatóságban. Ez elsősorban a termelési oktatókra vonatkozik, jobb iesz, ha a termelési igazgatóságokban nem sietünk mindenáron betöiteni a tervezett helyeket, hanem inkább jól megválasztjuk a szakembereket, hogy a járási termelési Igazgatóságok dolgozóf valóban segítséget jelentsenek a mezőgazdasági üzemek számára. Nem azért létesítünk termelési igazgatóságokat, hogy automatikusan áthelyezzük oda a mezőgazdasági osztály valamennyi dolgozóját. A termelési igazgatóságokba dolgozókat kell áthelyezni a mezőgazdasági technika, a törzsállattenyésztési Intézmények, kutatóintézetek szakaszáról is, valamint mezőgazdasági szakembereket a felvásárlási szervezetből, az élelmiszeriparból és kereskedelemből. A járási bizottságoknak maguknak kell gondosk.xlniuk olyan dolgozók kiválasztásáról, akik értenek a mezőgazdasági termeléshez és tapasztalt szervezők. A Központi Bizottság titkárságában már jóváhagytuk a járási termelési igazgatóságok vezetőit, akiket a járási és kerületi bizottságok javasoltak. Mondhatom, ezeket az elvtársakat felelősségteljesen választották kl. A járási és kerületi bizottságok kizárólag tapasztalt szervezőket javasoltak, olyanokat, akiknek többsége már hosszú évek óta a mezőgazdaság különböző szakaszain, állami gazdaságokban, szövetkezetekben, a mezőgazdasági kutatásban, a járási és kerületi szervekben dolgozik. Közülük soknak főiskolai, vagy középiskolai szakképzettsége van. Szükséges azonban, hogy ezek az elvtársak ne elégedjenek meg eddigi tapasztalataikkal, hanem szaktudásuk elmélyítésére törekedjenek, mert a követelmények és az igények egyre növekednek. A Központi Bizottság beleegyezésével bizonyára megígérhetem a Járási termelési igazgatóságok vezető elvtársainak, hogy a párt munkájukban teljes mértékben támogatni fogja őket, hogy ezeket az elvtársakat Központi Bizottságunk aktivistáinak tekintjük. A termelési igazgatóságok megalakításakor ne feledkezzünk meg arról, hogy a mezőgazdasági termelés döntő része a mezőgazdasági üzem, a szövetkezet és az állami gazdaság. Az újonnan létesített termelési igazgatóságok főfeladata az lesz, hogy fokozatosan minden mezőgazdasági üzemet jő szervezőkkel és szakemberekkel lássanak el. Jelentős a lemaradó szövetkezetek száma, a szö(Folytatás a 4. oldalon] 1063. április 7. * ÚJ SZÖ 3