Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-05 / 95. szám, péntek

A szocialista író szent kötelessége: őrködni a művészi alkotás eszmei tisztasága fölött A múlt heti (szombati) számnnkban foglalkoztunk mfiť a Szovjet írószövetség plénumával, • kivonatosan ismertettük K. FEGYIN vitaindító felszólalását. Most a nemrég befejeződött plénum többi felszólalásait fog laljuk össze. A vita elvtfirsias bíráló szellem (egyében folyt le, az őszinteség, és a párt eszméi iránti lelkes odaadás jellemezte. A fiatal művészek problémái álltak előtérben, fim nem a nyugaton hfresztelt „bnnkózásban", hanem kemény, de segítő és elvtársi bírálatban volt részük. ból, ami a Kremlben és Itt a plénumon elhangzott. Megértem, milyen óriási felelősséggel tartozunk a népnek, a kornak, a pártnak. Ez számomra mind megannyi drága fogalom. Nem akarok mentegetőzni, csak annyit mondok: Számomra most az a legfontosabb hojfý dolgozzak és dolgozzak. Hadd mutassa meg munkám, milyen a viszonypm a hazához, a kommunizmushoz, ez mutassa meg lényem. JEVGENYlJ JEVTUSENKO, akit a vitában politikai éretlenséggel vádoltak azért, mert külföldön nyilvánosságra hozott és főként az Express című francia lapban közölt Életrajzában helytelenül tájékoztatta az olvasókat a' szovjet irodalmi élet számos komoly jelenségéről, reklámhajhászásból felelőtlen kijelentéseket tett, amit a burzsoá propaganda felhasznált, beismerte súlyos hibáját. Súlyos vádak értek — mondotta —, s mivel egy nagy Írói közösség tagja vagyok, honpolgári kötelességemnek tartom, hogy ne bújjak ki a felelősség alól. Nyugaton nemegyszer a „Vörös tértől kiátkozott költőnek" neveztek s nemegyszer kénytelen voltam nyilvánosan szembeszállni e rágalom terjesztőivel. Életrajzomban Is azt akartam kifejteni, hogy soha sem voltam a „Vörös tér által kiátkozott költő", hogy életem alapja mindenkor a kommunista ideológia volt és marad a jövőben is. De most látom, hogy nagyon elsiettem a dolgot, művemben sok a pontatlanság, a fölösleges részlet és a szerénytelenség. Legfőbb hibámnak azt tartom, hogy megfeledkeztem a külföldi sajtó erkölcseiről, s ezért kegyetlenül megbűnhődtem. NYIKOLAJ TYIHONOV, az Ismert szovjet költő a szovjet irodalom nagy küldetését emelte ki; ez pedig: a kommunista eszmék terjesztése a néptömegek körében, barátkozás számos távoli és közeli ország íróival, határozott szembehelyezkedés a kétségbeesés és szkepticizmus burzsoá filozófiájával, azzal a bomlással, amely ma a polgári társadalom erkölcsi életének valamennyi területén erősen érezhető. I. ANYISZIMOV az ideológiák harcáról beszélt és megjegyezte, hogy azok a nemkívánatos jelenségek, •amelyekre legutóbb a párt rámutatott nem véletlenül keletkeztek. Nyugaton a kommunizmus ellenségei qz utóbbi időben szemmel láthatóan fokozták támadásaikat a szovjet irodalom ellen. Ebben a megvilágításban elvi jellegűvé válik a formalista-modernista művészi irányzatok ellen folytatott küzdelem. ALEKSZANDR KORNYEJCSUK felháborodással Utasította vissza az Ideológiák békés egymás mellett élésének igazolására tett kísérleteket. A mi irodalmunk nemcsak esztétikai élvezetet nyújt, hanem formálja ts az ember lelkét és még többet tesz ennél. Nem engedhetjük meg, hogy a formalizmus és az absztraktivizmus behatoljon művészetünkbe. A felszólaló megemelítette, hogy az ellenség minden Időben kísérletet tett a szocialista írók megvesztegetésére, megvásárlására. Példaként az ukrán Pavlo Ticsina esetét említette, akit az ukrán nacionalisták a húszas években maguk oldalára akarták állítani, de szent haraggal elátkozta őket. Hasonlóképpen Majakovszkij és Gorkij Is fittyet hányt a művészetüket tömjénező nyugati hízelgőknek. A. CSAKOVSZKIJ, a Lityeraturnaja gazeta főszerkesztője lapja feladatail ismertette és hangoztatta, hogy a helytelen módszerek leküzdésének legfőbb módszere a meggyőzés. G. MARKOV az irodalom fejlődésének komoly problémáival foglalkozott. A dolgozó ember ábrázolásának kérdésére rátérve Idősebb és fiatalabb szovjet-írók, Melezs, Lipatov, Polevoj új elbeszéléseit emelte ki és szembeállította Vaszilij Akszjonov Marokkó! narancs című elbeszélésével. B. RJURIKOV a fiatal irodalmárok nevében felszólalásában arra mutatott rá, hogy a szovjet nép történelmének helytelen elképzeléséből, a harmincas évek egyoldalú, helytelen, borúlátó szemléléséből születnek Andrej Voznyeszenszkij, Vaszilij Akszjonov és JevgenyíJ Jevtusenko „elméletei" az „apák" és a „fiúk", az „újító" és a „konzervatív" nemzedék ellentételről, Innen indul ki a formalista kísérletezés létjogosultságának igazolása, a marxista társadalmi kritériumok háttérbe szorítása. SZERGEJ MIHALKOV Író érdekes megjegyzést fűzött a külföldi utazásokhoz. Nem titok — mondotta —, hogy egyesek elutazásuk előtt lázasan kutatgatnak a lexikonokban és külföldi szobrászok, írók, költők adatait keresik. Kinn, idegenben azután társalgás közben azzal dicsekednek, lám kitől is tanultam, essetek hasra előttem. Pedig jobb volna, ha pogygyászukből nem hiányozna a politikai tapintat, a felelősségérzet viselkedésükért, az a tudat, hogy ők az élenjáró szovjet és nem valamilyen más értelmiség képviselői. Nem lehet valaki Majakovszkij és Igor Szeverjanyin egy személyben. Gorkij, Majakovszkij, Solohov, Fagyejev, Ticsina, Kolasz, Hamza és más kiváló szov)et írók példájából igen sokat tanulhalnak a fiatalok. A. SZOFRONOV élesen bírálta az írószövetség moszkvai szervezetét és különösen vezetője, Styepan Scsipacsov liberalizmusát. Szerinte a fiatalok, Scsipacsov emberi gyengeségét kihasználva, behízelegték magukat bizalmába és ennek következtében a kiváló költő, a párt régi harcosa felelőtlen, liberális szempontot képviselt az irodalmi élet utóbbi egészségtelen jelenségeivel szemben. A plénumon nagy érdeklődéssel hallgatták ANDREJ VOZNYESZENSZKIJ felszólalását. Hangoztatta: Soha sem felejtem el Nylkita Szergejevlcs kemény szavait és tanácsait. Azt mondta: Dolgozzatok. Ez a szó jelenti az én programomat Dolgozni fogok, most is dolgozom és sokat gondolkozom. Sokat megértettem abJevtusenko elmondotta, hogy az Express elferdítette életrajzi művét, önkényes betoldásokat alkalmazott, melyek beismert szerénytelenségét még inkább felnagyították. Hangoztatta, hogy átérzi nagy felelősségét és jövőbeni munkásságával Igyekszik kiköszörülni a csorbát. Jevtusenko önbírálatával nem mindenki elégedett meg. JURIJ ZSUKOV például a szemére vetette, hogyan lehet az, hogy kubai és antifasiszta versei után olyan könnyen kapitulál az eszmei ellenfél előtt? L. NOVICSENKO arra mutatott rá, hogy Jevtusenko és más fiatalok öntetszelgő, dicshajhászó zúgpolitikus törekvéseket vittek az irodalmi életbe, ez o hang pedig mindig idegen volt a szovjet íróktól. Az ukrán irodalomnak is vannak ilyen Jövtusenkói Ivan Dracs és Vlnogranovszkíj személyében. M. Szokolov annyira elragadtatta magát, hogy kijelentette; ezek után olvasni sem akarja Jevtusenko verseit. V. FIRSZOV kifogásolta, hogy annak idején milyen magasztaló jelzőkkel Illették Jevtusenkot, Ahmadulinát és Akszjonovot. CSINGIZ AJTMANOV kirgiz Író tartalmas felszólalásában arra figyelmeztette a megbírált fiatalokat, gondoljanak arra, hogyha megöregszenek, az utókor, az akkori fiatalság majd számonkéri tőlük, milyen irodalmi örökséget hagytak maguk után. A plénum a szigorú, de elvtárslas és segítő szellemű vita szellemében fejezte be munkáját. Mindenki szabadon kifejthette véleményét. A lenini munkastílus alapvető módszere, hogy az adminisztratív módszerek helyett bírálattal és meggyőzéssel hatnak a tévelygőkre. A plénum A. B. Csakovszkíjt, a Lityeraturnaja gazeta főszerkesztőjét a Szovjet írószövetség vezetőségének titkárává választotta. • „Szabadságellenesnek" nevezte az Olasz Filmalkotók Szövetségének nyilatkozata azt a nyugatnémet követelést, hogy Olaszország ne forgasson többé németellenes filmeket. • A próza kapcsolatai és távlatai címmel 29 vltafelszólalást ad ki a Csehszlovák Írószövetség kia'dója a Kérdések és vélemények sorozatban. A vítafeiszólalások Prágában ez év januárjában a prózáról megrendezett nemzetközi értekezleten hangzottak el. A MOSZKVAI Államt Politikai Irodalmi Kiadóvállalat V. I. Lenin szilletésénk 93. évfordulója alkalmából emlékgyüjteményt készít elő V. 1. Leninről címmel. A gyűjtemény csaknem negyed évszázadot ölel fel í1900—1922) s szerzői régi bolsevikok: Fjodor Petrov, Jeleňa Stasová, Margaréta Fojanová és mások. A Hold ostroma előtt Az eddigi szovjet űrkísérletek, különösen a Vosztokok repülései, a világűr meghódításában új, rendkívül fontos szakaszt vezetnek be. A repülőobszervatóriumok az égitestek megfigyelésére és tanulmányozására ideális viszonyokat teremtenek majd, olyan kísérletekre adnak lehetőségeket, amelyeket a Földről nem lehet végrehajtani. Földünk sűrű légköre ugyanis, még a legkorszerűbb távcsövek használata esetében ls, erőteljesen torzítja a csillagászati észlelések eredményeit. A légkör határain túl viszont a gyenge fényű, távoli égitestek is tanulmányozhatók. A Földön kívüli űrállomások közbenső állomások lesznek a világűr meghódításában. Innen indulnak majd távoli útjukra tudományos személyzetikkel a jövő hatalmas űrhajói. Közvetlenül a Földről nem lehet bizonyos súlyhatárt meghaladó méretű űrhajókat indítani, ezért az űrhajókat a világűrben kell összeszerelni. Az űrhajónak szputnyikpályára való fellövéséhez másodpercenként 8 kilométeres sebesség kell. Ahhoz, hogy Földünket végérvényesen elhagyhassa és a Holdra, vagy még távolabb eljusson, már másodpercenként 11,2 km sebesség szükséges. A Föld körül keringő űrállomásról jóval nagyobb hasznos súlyú űrhajókat lehet — jóval kisebb üzemanyagfogyasztással — tovább indítani. Az űrállomás ezenkívül a rakéták töltőállomása az űrben. A legtávolabbi űrrepülések közbenső állomása maga a Hold lehet. A kisebb vonzóerő miatt a Hold elhagyására másodpercenként 2,4 kilométeres sebesség elegendő. Az első holdkutatók számára a Hold felületén épületeket kell emelni. Az ehhez szükséges építőanyagokat vagy közvetlenül a Földről, vagy a világűrben keringő űrállomásokról fogják odajuttatni. A-csillagászok számára egy holdbeli obszervatórium létrehozása óriási jelentőségű. Innen Földünket s a légkörben lezajló folyamatokat — bármi furcsán is hangzik — sokkal jobban lehet megfigyelni. Az ilyen holdállomások megteremtéséhez azonban nagyon sok technikai kérdést kell még tisztázni. Ennek első, nem csekély lépésű jelentősége volt a Vosztok 3. és 4. páros űrrepülése. Különösen Jelentős, hogy ez a két Vosztok nagyjából annyi ideig keringett a Föld körül, mint amennyi idő alatt a Holdra lehet jutni, sőt vissza is lehet onnan térni. Ezzel tisztázódott a kérdés, vajon az ember kibírja-e az Ilyen hosszú Ideig tartó súlyA Föld körül keringő űrállomásról hasznos súlyú űrhajókat lehet tovább indítani * A Hold egyszer az „átutazók" állomása lesz • A holdrepülők ruhája — légmentesen záró űrruha * A hangot miniatűr rádió adóvevő pótolja * Az ég fekete — a Napot ezüstös korona veszi körül * Csakhamar az ember deríti fel a Hold titkát talan állapotot és a velejáró lélektani és fizikai terheléseket. Erre a kérdésre ma már határozott igennel válaszolhatunk. Ha az űrhajós leszállt a Hold felszínén, az űrhajó elhagyásához légmentesen záró űrruhát kell vennie, amely a Hold gyakorlatilag teljesen hiányzó légkörében a megfelelő életviszonyokat fenntartja. A hőmérsékletet és az oxigénmennyiséget gondosan szabályozni kell. A Holdon örök csend uralkodik: légköre anynylra ritka, hogy a hang nem terjed benne. Ezért az űrrepülőruhában miniatűr rádió adóvevő ls van, hogy a holdexpedíció tagjai egymással fentarthassák az összeköttetést. Az első holdrepülők e

lé szokatlanul csodálatos kép tárul. Tökéletesen fekete eget látnak, a Nap szokatlanul erősen tűz, egyetlen felhő sem csökkenti vakító fényét. Ezért a Nap energiáját e lehető leghatásosabban fel lehet használni például elektromos energia termelésére. Erre szükség is lesz az első holdbeli járművek, szerszámok hajtására és a rádióberendezések táplálására. A Nap tüzes tányérját a kromoszféra vöröses abroncsa veszi körül, és a Nap felszínének kitöréseit jól lehet majd látni. Kívül a Napot ezüstös korona veszi körül, emit a Földről csupán különleges műszerekkel, esetleg csak napfogyatkozás esetén tudunk észlelrti. Az égbolton nappal is csillagok miliárdjai világítanak, de nem villognak, mert ezt csupán Földünk légköre idézi elő. Földünk forgását szabad szemmel is jól lehet látni. A Nap a Holdról két hétig is Jól látsžik, aztán ugyan ennyi ideig láthatatlan. Földünk csaknem mozdulatlanul lebeg az égboltnak mindig ugyanazon a helyén. Bolygónkat viszont a Hold másik oldaláról egyáltalában nem lehet látni. Nyilván ez első holdexpedíció a Hold túlsó oldalának számos titkára részletesebb választ is hoz. Bór a Holdon a viszonyok rendkívül zordak, a Hold elérése, az ott-tartózkodás és az onnan való biztonságos visszatérés ma már napirendre került. Hogy ez lélektanilag lehetséges, azt a' Vosztok 3. és 4. repülése óta tudjuk. A technikai kérdések jelentékeny részét ugyancsak tisztázták. S hogy valamennyi kérdésre csakhamar maga az ember kap választ, az sem kétséges. N. BARABASOVNAK, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája tagjának cikke nyomán. A Hold o legeszményibb csillagvizsgáló állomás Moszkva (CTK) — „A Hold kitűnő hely a kozmikus obszervatóriumok számára — jelentette ki VSZEVOLOD FEDINSZKlJ szovjet tudós, a TASZSZ tudósítójának. — Holdról a Földet bolygóként figyelhetnék meg. Kitűnő lehetőségek nyílnak itt a Föld exoszf érájában végbemenő folyamatok vizsgálására Ez az övezet, mint azt a mesterséges holdak bebizonyították, lübb ezer kilométeres távolságban veszi körül a Földet". Fedinszkij professzornak az a véleménye, hogy a Holdról jól vizsgálhatnák a Napot is. „A magasba nyúló Leibnitz-hegyen, amely a Hold déli sarkának közeiében fekszik, csillagvizsgálót lehetne építeni. Innen ugyanis minden időben kitűnően látható a Nap. A földi csillagvizsgálók egész hálózatát helyettesítené ez az egyetlen obszervatórium, amely a Földre továbbítaná a megfigyelések eredményeit." „Mielőtt azonban áttérünk a Hold felületének tanulmányozásától a kozmikus csillagvizsgálók, vagy megfigyelőállomások építésére ezen a bolygón, mindenekelőtt tökéletes ismereteket kell szereznünk a Hold felszínéről" — jelentette ki a tudós. A Holdról lehetővé válik a meteoritok anyagának és a Földet körülvevő hidrogénfelhoknek a vizsgálata. A szovjet geofizikus véleménye szerint a Luna—4. űrállomás jelentősen bővíti a Holdon uralkodó viszonyokra vonatkozó ismereteinket. Ez az űrállomás állapítja majd meg, mi fugadja az első holdra érkező űrhajósokat. ^T111111111! 11111111 i 11111111111111111 !7111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111 f 11111111

E

11! 111111111111111111111111111 f 111 TI Japán lakosságának 37,5 százaléka él 30 000-nél több lakosú városokban. Ezzel szemben az európaiak 35 százaléka népesiti be a több mini 20 000, és 21 százaléka a több mint 100 000 lakosú városokat. Nyilvánvaló tehát, hogy Japán legégetőbb problémája a városi lakosság rohamos gyarapodása. A jelenleg 11 milliós Tokió gyarapodásának üteme okot ad arra a feltételezésre, hogy 1975-ben 14 millió ember, vagyis Japán lakosságának 15,2 százaléka él majd ebben a vjlágváros*ban. A tokiói terület lakosainak száma az

: említett évben a több mint 26 milliót is eléri. Nem meglepő tehát, hogy a japán építészmérnököket állandóan foglalkoztatja a nagyszabású átépítések gondolata. Céljuk: takarékoskodás a termőfölddel és a lakott területek sűrűbb benépesítése. Többen óriási lakópiramisokat terveztek. Néhányan úgy képzelik el Tokió további terjeszkedését, hogy a Tokiói-öbölben úszó lakótelepek épülnének. Kenzo Tange neves japán építőművész és munkatársai már ki ls dolgoztak egy Ilyen tervet, mely szerint a Japán főváros rendkívül hosszú közlekedési főútvonala az említett öböl fölött vezetne, s körülötte vasbetonpilléreken épülne a rohamosan terjeszkedő Tokió további 5 millió lakosát befogadó új lakótelep. Kenzo, I USZO VAROS I Tange ezt a ternát az NSZKban — Essenben — 1962 júniusában a világ legkiválóbb építéstervezői részvételével rendezett nemzetközi építészeti kongresszuson ls megindokolta. Jelenleg a japán kormány utasítására a Kyomori Kikunyúlna a tenger vizéből, hogy ne önthessék el a hullámok. . Ennek a kerel. acéllemeznek alsó oldaláról 30 m, mélybe nyúló acélhengerek felső részében lennének az üzletek, a vendéglők, az éttermek, s a latake proresszor vezetésével dolgozó tervezők törekszenek egy forradalmi gondolat megvalósítására. Szerintük a tenger szintjén kell az új lakótelepeknek épülniük, vagyis az új japán városok úszó lakőszigetek lesznek. Klkutake professzor elgondolása szerint az úszó város vízszint fölötti alapja egy több száz méter átmérőjű kerek acéll'^Rz lenne, amely magasan kikosságnak szolgáltatásokat nyújtó kisüzemek. A hengerekben ezeknél a helyiségeknél mélyekben, vagyis már tenger szintje alatt lennének a lakásegységek. Az említett 30 méteres mélység csaknem tízemeles magassággal azonos. A vízszint alatti élethez szükséges feltételeket a tengerszint alatti lakások legkorszerűbb ellátottsága és tökéletes légkondicionáló berendezése biztosítaná Ezekben a vízszint alatti helyiségekben lényegesen kisebb a hőveszteség, mint a vízszint fölöttiekben. • A terv szerint az említett hengerek a vízkiszorítás következtében merülnek a vízbe, és a kerek acéllemezt Így a vlz szintje fölött tarthatják. Ennek\ teljes mérvű biztosítását gömb alakú pontonok is lehetővé tennék, amelyek egymástól egyenlő távolságban sorakoznának a kerek acéllemez alsó szegélye körül. A több részből összehegesztett acéllemez tartósságát, az annak alsó oldalára rögzített acél keresztgerendák biztosítanák. Az e hengerekbe épített lakás alaprajza köralakú lenne, de a terv nem utal arra, mily módon juthatna napfény a lakásegységekbe. Mindegyik henger közepe táján lennének a felvonók, a műszaki, a légkondlciónáló-, a szellőztető-, a fűtő-és az energetikai beredezések. Az úszó szigeten egy különleges „villanytelep" változtatná a tengeri hullámok energiáját elektromos energiává. Kikutake professzor már a közeljövőre tervezi, hogy áilaml pénzügyi segítséggel felépítteti az első Ilyen kísérleti úszó szigetet. Ha az elgondolásoknak megfelelően beválik, akkor arra . számíthatunk, hogy Japánban tíz éven belül megkezdődik az első, tengerszintfeletti városok építése. 1963. április & Sr ÜJ SZÖ 5