Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-04 / 94. szám, csütörtök

I A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottság

ának leve8

e a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához Moszkva, április 2. (TASZSZ) A Szovjetunió Kemmnnista Pártjának KBzponti Bizottsága levelet intézett a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához. A levél teljes szövege a következő: Kedves Elvtársaki A Szovfetuniő Kommunista Pártjának Központi Bizottsága megelégedéssel állapítja meg, hogy a kommunista mozgalom sorai egységének és összeforrottságának megszilárdítására irányuló intézkedésekre vonatkozó javaslataink a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságánál kedvező visszhangra találtak. Üdvözöljük hozzájárulásukat az SZKP és a KKP képviselőinek találkozásához. Egy ilyen találkozónak fontos szerepet kell betöltenie a testvérpártok közötti viszony kedvező légkörérjek megteremtésében, azoknak a véleményeltéréseknek a rendezésében, amelyek az utóbbi időben támadtak a nemzetközi kommunista mozgalomban. Remélni szeretnénk, hogy egy ilyen találkozó eredményeképpen sikerül megvalósítani számos konstruktív intézkedést a fennálló nehézségek leküzdése érdekében. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága levelében meghívja N. Sz. Hruscsov elvtársat, hogy kambodzsai útja alkalmából látogasson el Pekingbe. Az SZKP Központi Bizottsága és N. Sz. Hruscsov elvtárs köszönetét fejezi ki ezért a meghívásért. N. Sz. Hruscsov elvtárs nagy örömmel látogatna el a Kínai Népköztársaságba, találkozna a Kínai Kommunista Párt vezetőségével, hogy véleménycserét folytasson a nemzetközi helyzet és a kommunista mozgalom megérett kérdéseiről, feladataink egyforma értelmezésének elérése és pártjaink összeforrottságának megerősítése végett. N. Sz. Hruscsov elvtárs kambodzsai útja azonban — amelyről Önök levelükben írtak — nincs tervbe véve. Mint ismeretes, vezető szerveinknek még ez év február 12-én hozott határozata szerint L. I. Brezsnyev elvtárs, a Szovfetunié Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke utazik Kambodzsába, amiről tájékoztattuk a kambodzsai kor-' mányt és amit a sajtóban is közöltünk. N. Sz. Hruscsov elvtárs, aki három Ízben látogatott el a Kinal Népköztársaságba, reméli, hogy a jövőben élhet majd szívélyes meghívásukkal, felkeresi Kínát és találkozik a kínai elvtársakkal. Emlékeztetni szeretnénk arra, hagy Mao Ce-tung elvtárs 1957-ben lezajlott moszkvai tartózkodása idején azt mondta, hogy mindössze kétszer járt a Szovjetunióban, és csak Moszkvát és Leningrádot kereste fel. Mao Ce-tung elvtárs kifejezte azt az óhaját, hogy szeretne ismét ellátogatni a Szovjetunióba, hogy jobban megismerje hazánkat, Akkor azt mondta, hogy hazánk távol-koleti határaitól a nyugati határokig és az északi határoktól a déliekig szeretne utazni. Mi üdvözöltük Muo Ce-tung elvtársnak ezt a kívánságát. Az SZKP Központi Bizottsága 1980. május 12-én levelet intézett Mao Cetung elvtárshoz, s abban meghívta, hogy üdülés és a szovjet nép életének megismerése végett keresse fel a Szovjetuniót. Sajnos, Mao Ce-tung elvtárs akkor nem élhetett meghívásunkkal. Az SZKP Központi Bizottsága üdvözölné Mao Cfl-tung elvtárs látogatását. E látogatás számára a legjobb időpont lenne a beköszöntő tavasz vagy a nyár, amikor hazánkban kellemes az időjárás. Mi bármely más időpontban is készek vagyunk megfelelőképpen fogadni Mao Cetung elvtársat, mint a testvérpárt és a testvéri kínai nép képviselőjét. Természetesen Mao Ce-tung elvtárs nem egyedül venne részt ebben az utazásban hazánk területén, együtt lennének vele pártunk vezetői, és jó lehetőség nyílna a véleménycserére különböző kérdéseket illetően. Mao' Ce-tung elvtárs meglátná, miként munkálkodik a szovjet nép, milyen sikereket ért el a kommunizmus építésében, pártunk programjának .megvalósításában. Ha Mao Ce-tung elvtárs moszkvai útja ez idő szerint nem lehetséges, készek vagyunk elfogadni az Önök megfontolásait az SZKP és a KKP képviselőinek Moszkvában rendezendő, magas szintű találkozójára vonatkozóan. Feltételezésünk szerint egy ilyen találkozásra körülbelül 1963. május 15-én kerülhetne sor, ha ez az időpont elfogadható az Önök számára. Rendkívül örömünkre szolgál, *ogy a kinai elvtársak csakúgy, mint ml, a KKP és az SZKP képviselői küszöbönálló találkozását egyik „elengedhetetlenül fontos lépésnek tartják annak az értekezletnek az előkészítésében, amelyben minden ország kommunista és munkáspártjainak képviselői részt vesznek". Valóban, egy ilye» találkozásnak — anélkül, hogy sértené az egyenjogúság elvét és csorbítaná más testvérpártok érdekeit — elő kell segítenie az értekezlet jobb előkészítését és lebonyolítását. Egy ilyen találkozó nélkül csakúgy, mint a sajtóban folytatott nyílt polemizálás megszüntetése nélkül, a saját, párton belül a többi testvérpárt bírálatának megszüntetése nélkül, nehéz lenne előkészíteni az értekezletet és elérni a fő célt: a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megerősítését. Éppen ezért az SZKP Központi Bizottsága, helyeselve a vietnami, az indonéz, az angol, a svéd és más elvtársaknak azt az 19S2. év elején előterjesztett javaslatát, hogy hívják össze minden ország testvérpártjainak értekezletét, hangsúlyozta, hogy olyan intézkedéseket kell megvalósítani, amelyek kedvező légkört teremtenének a kommunista világfórum munkája számára. Az SZKP Központi Bizottsága már 1962. február 22-én kelt levelében hangoztatta, hogy „mog kell szüntetni a fölösleges vitát azokról a kérdésekről, amelyek tekintetében nézeteink eltérnek, abba kell hagyni olyan nyilatkozatok közzétételét, amelyek nem simítják el, hanem elmélyítik nézeteltéréseinket". A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához intézett 1982. május 31-én kelt levelünkben mi ezt Irtuk: „Mint Önök jól tudják, pártunk mindig híve volt annak és ma is azt akarja, hogy a kommunista világmozgalom alapvető kérdéseit kollektíván vitassuk meg. Az SZKP Központi Bizottsága kezdeményezte a testvérpártok 1957. évi és 1960. évi értekezletét. Mindkét esetben ezek a tanácskozások összefüggtek a nemzetközi helyzet jélentős változásaival és annak felismerésével, hogy ki kellett dolgoznia a kommunista mozgalom megfelelő taktikáját. Mi ezúttal is teljes mértékben támogatjuk azt a javaslatot, hogy össze kell hívni az összes terstvérpártok értekezletét." Mi hasznosnak tartanánk, ha ennek az értekezletnek az előkészítése során a testvérpártok alaposan és átfogóan elemeznék a nemzetközi helyzet új jelenségeit, a mozgalmunk közösen hozott határozatainak valóra váltására Irányuló tevékenységüket. Az SZKP Központi Bizottsága minden kommunista számára tiíjesen érthető módon arra törekszik, hogy az értekezlet ne mélyítse el a felmerült nézeteltéréseket, hanem a lehető legnagyobb mértékben járuljon hozzá ezek megszüntetéséhez. A testvérpártok számos vezetője az utóbbi időben tett megnyilatkozásában joggal vallotta azt az álláspontot, hogy még az értekezlet előtt több olyan lépést kell tenni, amelyek eredményeként normális légkör alakul ki a kommunista mozgalomban, a vélemények harca pedig a pártszerű, elvtársi vita megengedett keretei között folyik. Most, ahogy ez kitűnik levelükből, Önök Is egyetértenek ezzel, és úgy véljük, hogy a tervezett értekezlet előkészítésében sikerült bizonyos haladást elérni. Természetesen, amikor a mi két pártunk az összes testvérpártokat érintő kérdéseket vitat meg, akkor ennek csupán előzetes jellege lehet. Az 1957. és az 1960. évi értekezletek megmutatták, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom vonalát csak akkor lehet sikeresen kidolgozni, ha ebben a munkában kollektíván vesz részt valamennyi testvérpárt, és ha kellő módon érvényesül a nemzetközi kommunista mozgalom valamennyi országának sokoldalú tapasztalata. Figyelmesen tanulmányoztuk az Önök elképzeléseit azoknak a kérdéseknek a köréről, amelyek az SZKP és a KKP képviselőinek találkozóján megvitatásra kerülhetnek. Fontos kérdések ezek, és mi készek vagyunk megvitatásukra. A magunk részéről jelen levelünkben szintén szeretnénk foglalkozni több olyan elvi kérdéssel, amelyek véleményünk szerint a testvérpártok figyelmének, közös ügyünkért vívott harcának középpontjában állnak. Természetesen nincs arról szó, hogy. kimerítően kifejtsük nézeteinket ezekrSl a kérdésekről. Csupán szeretnénk rámutatni arra, ami elvileg fontos nemzetközi politikánkban, a testvérpártokkal fennálló kölcsönös kapcsolatainkban. Reméljük, hogy nézeteink ismertetése elősegíti azon kérdések körének megrajzolását, amelyek kétoldalú véleménycserét kívánnak meg, és hozzásegít a fennálló nézeteltérések leküzdéséhez. Ebben az a törekvés vezet bennünket, hogy ismételten aláhúzzuk eltökéltségünket, hogy szilárdan és következetesen védelmezzük az egész kommunista világmozgalom eszmei platformját, közös irányvonalát, amely kifejezésre jut a Kiáltványban és a Nyilatkozatban. A Nyilatkozat elfogadása óta eltelt Időben az élet annak egyetlen alapvető megállapítását sem rendítette meg, sőt teljes mértékben megerősítette a kommunista vllágmozgalomnak a jelenkori tapasztalatok általánosítása és a marxizmus—leninizmus alkotó továbbfejlesztése alapján kidolgozott irányvonala helyességét. Az SZKP abból indul ki, hogy korunk, amelynek alapvető tartalmát a kapitalizmusból a szocializmusba való és a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal megkezdett átmenet jelenti, két ellentétes társadalmi rendszer harcának kora, a szocialista forradalmak és a nemzeti felszabadító forradalmak kora, az imperializmus összeomlásának, a gyarmati rendszer felszámolásának kora, az a kor, amelyben minden új nemzet a szocializmus útjára lép, és világméretekben diadalmaskodik a szocializmus és a kommunizmus. A világban kialakult helyzet, a nemzetközi küzdőtéren az osztályok erőviszonyának megváltozása, amely új lehetőségeket nyitott meg mozgalmunk számára, szükségessé tette a kommunista világmozgalom olyan általános irányvonalának kidolgozását, amely megfelel a jelenlegi szakasz alapvető feladatainak. A második világháború után egy sor európai ország a szocializmus útjára lépett, a szocialista forradalom győzött Kínában és más ázsiai országokban, kialakult a szocialista világrendszer. A népi demokratikus országokban az új rend megszilárdult, és biztosítani tudta ezen országok gazdasági, politikai és kulturális fejlődésének gyors Ütemét a szocializmus útján. Á szocialista testvériség szoros egységet alkot politikai és katonai vonatkozásban egyaránt. A Szovjetunió és a többi testvéri ország eredményeinek köszönhetően, a világban lényegesen megváltoztak az erőviszonyok a szocializmus javára, az imperializmus rovására. Fontos szerepet játszott ebben az Egyesült Államok atom- és hidrogénfegyvermonopóliumának felszámolása, és a hatalmas szovjet katonai potenciál megteremtése. A szocialista világrendszer megalakulása a nemzetközi munkásosztály és az összes dolgozók történelmi vívmánya, gyakorlatban megvalósítja az emberiségnek egy új társadalomról szőtt álmait. A termelés növekedése, a tudomány és a technika óriási vívmányai a szocializmus országaiban lehetővé tették a szocialista testvériség olyan gazdasági és védelmi erejének megteremtését, amely nemcsak szilárdan védelmezi a szocializmus vívmányait, hanem egyúttal szilárd bástyája az összes népek békéjének és biztonságának. Az erőviszonyok alapvető megváltozása összefügg a kapitalizmus általános válságának további elmélyülésével, valamennyi ellentmondásának éleződésével is. A második világháború befejezése után megváltozott az erők megoszlása az imperialista táboron belül. Az imperializmus gazdasági központját követve, politikai és katonai központja is áthelyeződött Európából az Egyesült Államokba. AV Egyesült Államok monopolista burzsoáziája a nemzetközi reakció legfőbb támasza lett. Magára vállalta a kapitalizmus megmentőjének szerepét. Az amerikai imperializmus jelenleg a nemzetközi zsandár funkcióit tölti be. A katonai tömbök politikáját kihasználva, igyekszik uralma alá vonni a többi kapitalista államot. Emiatt azután Franciaország, NyugatNémetország, Japán és más nagy tőkésállamok szembehelyezkednek az Egyesült Államokkal. A tőkésországok világháborús károkat szenvedett gazdaságának helyreállítása, valamint fejlődésüknek az Egyesült Államokénál gyorsabb üteme erősíti több európai országnak azt a törekvését, hogy kiszakítsa magát az amerikai diktátum alói. Mindennek következtében súlyosabbá válnak az imperialista vetélkedés és a konfliktusok meglevő gócai, egyszersmind új gócok alakulnak ki, s ez egészben véve gyengíti a kapitalizmus rendszerét. Az imperializmus népellenes, ragadozó jellege nem változott, de a szocialista világrendszer létrejöttével gazdasági és katonai erejének növekedésével az imperializmusnak mind kisebb Iehe tősége lesz arra, hogy hatást gyakoroljon a történelem menetére; ugyanakkor változnak a szocialista országok ellen, a forradalmi világmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom ellen folytatott harcának formái és módszerel. Az imperialistákat rettegésbe ejti a szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalom erőinek rohartos gyarapodása, egyesítik erőiket, lázas erőfeszítéseket tesznek kizsákmányoló célkitűzéseikért indított harcuk folytatására, mindenütt igyekeznek aláaknázni a szocialista országok és a nemzeti felszabadító mozgalom pozícióit, igyekeznek gyengíteni ezek befolyását. Egészen nyilvánvaló, hogy az emberi társadalom történelmi fejlődésének fő tartalmát és fő irányát ma már nem az imperializmus határozza meg, hanem a szocialista világrendszer, a haladó erők, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak: Korunk fő ellentmondása a kapitalizmus és a szocializmus közötti ellentmondás. A két világrendszer harcának kimenetelétől döntő mértékben függ a béke, a demokrácia és a szocializmus sorsa. A nemzetközi küzdőtéren szakadatlanul változnak az erőviszonyok a szocializmus javára. Az emberiség történelmi fejlődésének sorsa szempontjából kimagasló jelentőségű az a harc, amelyet Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népei nemzeti és társadalmi felszabadulásukért folytatnak, kimagasló jelentőségűek már elért sikereik, a tőkésországok munkásosztályának, valamennyi dolgozójának a monopóliumok ellen, mindenféle kizsákmányolás ellen, a társadalmi haladásért vívott és egyre erősödő harca. A szocialista forradalmak, a nemzeti felszabadító antiimperialista, antikolonlalista forradalmak, a népi demokratikus forradalmak, a nagyarányú parasztmozgalmak, a néptömegeknek a fasiszta és egyéb önkényuralmi rendszerek megdöntéséért vívott harca, a nemzeti elnyomás ellen irányuló általános demokratikus mozgalmak — korunkban mindez egyetlen világméretű forradalmi folyammá egyesül, amely alámossa és szétrombolja a kapitalizmust. Amikor a kommunista világmozgalom az új feltételeknek megfelelően kidolgozta irányvonalát, szükségképpen teljes komolysággal figyelembe vett egy olyan fontos tényezőt is, mint a hadviselés haditechnikai eszközeinek a páratlan romboló erejű termonukleáris fegyver megjelenésével és felhalmozódásával összefüggő gyökeres minőségi megváltozása. Mindaddig, amíg nem valósul meg a leszerelés, a fegyveres erők tekintetében a szocialista közösségnek mindig fölényben kell lennie az imperialistákkal szemben. Kényszeríteni fogjuk az imperialistákat arra a belátásra, hogy ha háborút robbantanak ki, ha fegyverek erejével akarják eldönteni, hogy milyen úton fejlődjék az emberiség, a kapitalizmus útján vagy a szocializmus útján, ez az utolsó háború lesz, amelyben az imperializmus végképp megsemmisül. Az adott körülmények között a béke és a szocializmus minden harcosának kötelessége, hogy a lehető legjobban kihasználja a szocializmus győzelme szempontjából kedvező lehetőségeket, ne engedje meg, hogy az Imperializmus világháborút robbantson ki. A világméretű osztály-erőviszonyok helyes elemzése és a moszkvai értekezleteken kidolgozott helyes marxista—leninista irányvonal lehetővé tette a testvérpártoknak, hogy számottevő sikereket érjenek el a szocialista világrendszer fejlesztésében, előmozdította a forradalmi osztályharc kibontakozását a tőkésországokban, valamint a nemzeti felszabadító mozgalom kibontakozását. A szocialista rendszer mind erősebb hatással-, van a világfejlődés menetére. Ma a világméretű forradalmi folyamat a szocializmus országaiban megvalósult új élet nagyszerű példamutatásának közvetlen hatása alatt fejlődik. A kommunizmus eszméi annál eredményesebben törnek utat maguknak a néptömegek eszébe és szívébe, minél jelentősebb és minél nagyobb eredményeket érünk el a szocializmus és a kommunizmus építésében. Érthető ezért, hogy annak, aki közelebb akarja hozni a szocializmus világméretű győzelmét, mindenekelőtt a nagy szocialista közösség erősítéséről, gazdasági erejének fokozásáról kell gondoskodnia, emelnie kell népének életszínvonalát, fejlesztenie a tudományt, a technikát és a kultúrát, harcolnia a szocialista közösség egységének és öszszeforrottságának fokozásáért, nemzetközi tekintélyének erősítéséért. A moszkvai értekezlet Nyilatkozata felelőssé teszi a marxista—leninista pártokat és a szocialista országok népeit a nemzetközi munkásmozgalom előtt a szocializmus és a kommunizmus sikeres építéséért. Amikor országaink testvérpártjai és népei fáradhatatlanul erősítik a szocialista világrendszert, ezzel kiveszik részüke', a nemzetközi munkásosztály, valamennyi dolgozó, az egész felszabadító mozgalom nagy ügyéből, abból a harcból, amelyet koru.ik alapvető problémáinak: a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekeit szolgáló megoldásáért folytatnak. A kialakult nemzetközi erőviszonyok a történelemben első ízben tet* ték lehetővé a szocialista országoknak és az összes békeszerető erőknek, hogy felvessenek egy teljesen reális feladatot — elhárítsák az újabb világháborút, biztosítsák a békét és a népek biztonságát. A Nyilatkozat jóváhagyása óta elteit évek teljesen megerősítették e tétel helyességét. Az a tény, hogy az agressziv erőknek nem sikerült ez emberiséget a pusztító termonukleáris háború szakadékéba taszítaniuk, rendkívül fontos eredménye a szocialista országok ereje gyarapodásának, annak, hogy tántoríthatatlanul folytatják békeszerető külpolitikájukat, amely mind több elismerésben és támogatásban részesül emberek százmillióinál, fölébe kerekedik ez agresszió és a háború imperialista politikájának. Egyetlen marxista sem Vonja kétségbe, hogy az imperializmus, amely egyik pozícióját a másik után veszti el, minden eszközzel igyekszik fenntartani uralmát a népek fölött, igyekszik visszaszerezni elvesztett pozícióit. Most folyik a történelem legnagyobb nemzetközi Imperialista öszszeesküvése a szocializmus országai és a felszabadító világmozgalom ellen. Magától értetődően nincs biztosíték arra, hogy az imperialisták nem próbálnak meg világháborút kirobbantani. A kommunistáknak világosan kell látniuk ezt a veszélyt A jelenlegi viszonyok között azonban az agresszor helyzete merőben más, mint amilyen a második és még inkább az első világháború előtt volt. Azelőtt a háborúk általában azzal végződtek, hogy egyes kapitalista országok legyőztek másokat, de a legyőzöttek tovább éltek, egy Idő múlva talpra állították erejüket, sőt arra is képesek lettek, hogy újabb agreszsziót indítsanak, amint ezt, egyebek között, Németország példája mutatja. A termonukleáris háború egyetlen agresszornak sem nyújt ilyen perspektívát, és az imperialistáknak ezzel számolniuk kell. A visszavágástól való félelem, a bosszútól való rettegés Visszatartja Őket a világháború kirobbantásától. A szocialista közösség olyan erős lett, hogy az imperializmus mér nem várrhatja a népek nyakába saját feltételeit és nem diktálhatja nekik akaratát, mint ezelőtt. Ez a nemzetközi munkásosztály és a világ népeinek történelmi vívmánya. Ragadozó jellegénél fogva az Imperializmus nem képes megszabadulni attól a törekvésétől, hogy a nemzetközi porondon Jelentkező ellentéteket háború útján oldja meg. Másfelől azonban termonukleáris világháborút sem robbanthat ki annak figyelembevétele nélkül, hogy a megsemmisülés veszélyének teszi ki magát. A világháború, amellyel az imperializmus fenyegeti az emberiséget, nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Annak eredményeképpen, hogy a szocializmus erői mind nagyobb fölényben vannak az imperializmus erőivel, a béke erői a háború erőivel szemben, még a szocializmus világméretű teljes győzelme előtt, tehát akkor, amikor a világ egy részén még kapitalizmus van, reális lehetőség nyílik arra, hogy a világháborút kirekesszük a társadalom életéből. E háború elhárításához természetesen minden eszközzel tovább kell erősíteni a szocialista rendszert, tömöríteni a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom összes erőit, az összes demokratikus erőket. Azoknak, akiknek szemében kedvesek a szocializmus, a béke érdekei, mindent el kell követniük, liogy meghiúsítsák a világreakció bűnös elgondolásait, ne engedjék a termonukleáris háborút kirobbantani és raját magával emberek százmillióit a sírgödörbe rántani. Azoknak a következményeknek józan számbavétele, amelyeket egy termonukleáris háború vonna maga után az egész emberiség, a szocializmus ügye szempontjából, a marxisták—leninisták határozott feladatává teszi, v hogy (Folytatás a 4. oldalon) 1863 április 4. * (jj SZÖ 3