Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-24 / 113. szám, szerda

A jó szándék még nem minden ^ Bohelovról, a Dunajská Stredai járásból érkezett a levél. írója, Ba- % ráth Vince, így panaszkodik: „Bo helov úgy él a föld színén, mint kor- £ hadt csónak a folyó vizén. A hely zet az ifjúság életére nézve a leg- Š szomorúbb. Hat éve van mozigé pünk, de 1939 óta el van téve, s ta- H lán a rozsda martaléka lesz. Éve k óta se színdarab, se műsor. . . 1962-ben a kultúrházat átvette a z EFSZ, de a vetítőgép most is gaz- ^ dátlan... Helyesnek tartják ezt az illetékes funkcionáriusok: a HNB č titkára, elnöke, az EFSZ elnöke, a tanítók...? Hat éve van vetítőgépük, az igaz. Hogy négy éve kihasználatlan, az is. De, hogy a rozsda martaléka lesz . ..! Nyári Ferenctől, a járási nemzeti bizottság iskola és kulturális ügyosztályának népművelési felügyelőjétől kértünk e kérdésre magyarázatot. Megnyugtató, hogy Nyári elvtárs válasza, a bohelovi és a járási kimutatások, Csicsay Lajos tanító, a falu lakosainak, a nemzeti bizottság és a pártszervezet funkcionáriusainak magyarázata is a legtökéletesebben megegyezett. A levél szerzője által hibaként említett tény oka a következő. A CSEMADOK bohelovi helyi szervezete 1959-ben televíziós készüléket vásárolt. A készüléket az iskola osztálytermében állították fel, hogy esténként mindenki számára lehetővé tegyék a TV-műsor megtekintésé^. Ez volt az első televízor a községben. Szó, ami szó, Csicsay Lajos igazgató tanító részéről, aki a CSEMADOK helyi szervezetének elnöki tisztségét is betölti, ez dicséretre méltó kezdeményezés volt... A TV-készü'ék ingyenes üzemeltetése azonban átmenetileg olyannyira befolyásolta a pénzért vetített - filmek látogatását, hogy még a kölcsönzésért járó csekély 60—70 korona sem folyt be. Gépeink külföldi áruminta vásárokon (ČTK) — A szerszám- és formázó gépeket külföldre széJlító Strojimport külkereskedelmi vállalat ez év második negyedében is több árumintavásáron és szakkiállításon vesz részt. így például Poznanban, Utrechtben, Barcelonában, Damaszkuszban, Budapesten és Casablancában is bemutatja gépiparunk kiváló gyártmányait. A Strojimport mindig az adott ország szükségleteinek megfelelően válogatja össze a bemutatásra kerülő gyártmányokat. így például az afrikai országokban elsősorban egyetemes gépekel állít ki, például marógépeket, esztergapadokat, sajtólógépeket, fémlemez-megmunkáló gépeket stb. Az európai árumintavásárokon viszont különleges munkaciklusokban használható, vagy programvezérlésű félautomaták, vagy automaták lesznek túlsúlyban. • Az idén újból több mint 10 ezer Iskolás és óvodás gyermek vesz részt egyhónapos természetiskolán. Az iskolákbői a negyedik és ötödik osztályos tanulókat viszik a természetbe. — így átmeneti hatállyal — mondotta Nyári Ferenc — engedélyeztük a filmvetítés beszüntetését. A vetítést rövidesen újra megkezdjük a szövetkezet kitatarozott klubhelyiségében. A szövetkezet azonban a klubhelyiséget még az elmúlt év novemberében birtokába vette. Miért nem kezdték meg a vetítést már hamarabb, éppen a téli hónapokbaif? Az EFSZ, amint a klubot átvette, kultúrfelelőst állított élére. A kultúrfelelősi tisztség betöltéséért egy hónapra 15 munkaegységet szavaztak meg. Miért nem gondoskodott tehát a klub. fizetett kultúrfelelőse a vetítőgép kihasználásáról? — Meglehette volna, fizették érte... A helyi nemzeti bizottság, a CSEMADOK és a népművelési előadó szervezte előadás kapcsán az ingyen filmeket mindig levetítették, s az a színelőedás, amit Csicsay igazgató tanított be, ugyancsak a klubban került bemutatásra. — Érthetetlen, hogy Baráth Vince, a klub akkori kultúrfelelőse e cikk megírásához indító okot szolgáltató „panaszlevél" szerzője, erről semmit sem tud. Vádolja a szövetkezet vezetőségét —, bár a szélesebb választmánynak jó maga is tagja — amiért sok mindenre meggondolatlanul pazarolja a munkaegységet. Ebben bizony igaza van. Nem csupán a be nem takarított két hektár répára gondolunk, hanem arra is, hogy milyen alapon szavaztak meg neki, a szövetkezet volt kultúrfelelősének 15 munkaegységet, amikor jóformán keresztbe szalmát serú tett. Mindezek ellenére nem vonjuk kétségbe a levél írójának jószándékát. Bohelovon is vannak még nehézségek, s helyes, ha a dolgozók ezek eltávolítását sürgetik. Kérdéses azonban az, hogy ki milyen módon küzd a fogyatékosságok ellen: csak szavakkal, vagy pedig tettekkel. Nem mondhatnánk, hogy Baráth Vince talán tettekkel ts bizonyíthatja kiállását... Megmagyarázhatatlan, hogy honnan, miből tudták a járási nemzeti bizottságon, a járási pártbizottságon és a környező községekben, de még a Bohelovótol a harmadik, negyedik faluban is már jó előre, — a levélben egymásra halmozott vádak ellenőrzése közben, hogy: „úgye a Baráth Vince csinált valami galibát?" Fejlődő életünk azonban tetteket is követ — a jogaihoz híven ragaszkodó tagjaitól. A jogok köteleségekkel párosulnak. Baráth Vince ezúttal ezt a kötelességét elmulasztotta. KOBAK KORNÉL A Zlaté Moravce-i Kovoplast járási iparvállalatban e napokban kezdték meg hulladék gumiból, textilhulladákból, fürészporból, parafinból és más kevésbé értékes vegyi anyagokból burkolókockák és burkolóanyagok kísérleti gyártását. E burkolóanyagok előnye, hogy jobb hőszigete- f lő tulajdonsággal rendelkeznek, mint a kő vagy a kerámia, teljesen higiénikusak, pormentesek és könnyen tisztíthatók. Az idén mintegy 9Ü08 köbméter teljes értékű faanyagot takarítanak meg népgazdaságunknak. Képünkön Ivan Rácz, a Kovoplast technikusa ellenőrzi a burkolókockákat. (T. Andrejčák — ČTK — felv.) Példaadó szövetkezetek A Nový Tekov-i Egységes Földművesszövetkezet (levicei járás) traktorosai vállalták, hogy május l-ig minden tavaszi munkát elvégeznek. Ennek értelmében vasárnap is dolgoztak. Dicséretet érdemel a szövetkezet elnöke is, aki a traktorosokkal együtt vasárnap szintén felült a traktorra és vetett. Ladányi Mária, Nový Tekov Harcos esztendők Ötvenöt év múlt el fölötte. Fürge járása, mosolygós arca azonban ezt nem árulja el. Ledényi Máriának, a levicei szál loda szobaasszonyának nem volt könnyű az élete. Édesapja tízenkl lences vörös tiszt volt. Öten voltak testvérek, három fiú, két lány ... A Tanácsköztársaság bukása után esténként gyakran arról beszélget tek, milyen jó élete lett volna a szegény embernek, ha sikerül a győ zelem. Moszkvát gyakran emleget ték; ilyenkor arra gondoltak, hogy ott már a munkásoké a hatalom. Boldogok, szabadok az emberek ... Teltek, múltak a hetek, hónapok. Csehszlovákiában megalakult a kommunista párt. A Ledényi család újból megkezdte a harcot. A legkisebb lány, Mária ts fokozatosan belekapcsolódott a mozgalomba. Először mint Iskolásgyerek, később mint ifjúmunkás. Tizenkilencéves korában (1927-ben) felvették a pártba. Akkoriban, mint bejárónő kereste a betevő falatot. Szabad idejét azonban a pártmunkának szentelte. Jártfí a falvakat, agitált és terjesztette a párt lapját, a Munkást. A Szlovákiában megrendezett vörös napok csaknem mindegyikén részt vett. A pártban végzett munkája közben ismerkedett meg férjével is. — Negyvenegyben, a férjemet behívták katonának — emlékezik viszsza. — Pár hónap múlva kiküldték a frontra. Akkor a dohánygyárban dolgoztam. Keserves munka volt ez, porban és piszokban éhbérért. A háború alatt leállott a dohánygyár. A munkások az utcára vonultak. Béremelést követeltek. Köztük volt Ledényi elvtársnő is. Egyszer csak tábori lapot hozott a posta. Hadifogságból jött a levél. Ledényi Máriának nem bánatot okozott ez, hanem örömet. A Donnál akkortájt mozdult meg a front, hogy meg sem álljon Berlinig. « i « Tavasz volt, nyíltak a virágok, zöldeltek a fák. A béke tavasza. Véget ért a háború. Ledényi elvtársnő tf többi kommunistával újból munkához látott. Az igazi munka azonban csak a februári győzelem után kezdődött számára, amikor a munkásosztály átvette az ország vezetését. Azóta fáradhatatlanul dolgozik. Tizenkét évig tevékenykedett mint népbíró. A város huszadik körzetében már kétszer választották meg a nemzeti bizottság képviselőjének. Tizenkét éve a levicei szállodában szobaasszony. — Körzetemet többször meglátogatom, de sokszor maguk a választók keresnek fel, ha panaszuk akad — mondja. — Télen, amikor végzek a munkával, gyalog indulok el hazafelé. Ahol a járdát nem tisztították meg, oda becsengetek. Ez is Afliŕelességem. Akárcsak a múltban, szabad idejében ma ís járja a falvakat. Tagja a Csemadok járási bizottságának. A kalinčiakovói szervezet instruktora. De meg lehet találni őt a nőbizottságban és a polgári bizottságban is. jó munkájáról mi sem tanúskodik jobban, mint az a féltucatnyi díszoklevél, amely szobája falát díszíti. A sok oklevél között tenyérnyi berámázott eirilbetűs kartonlap. Rajta a dátum: 1959. Ledényi néni szeme felragyog, amint tekintetét végighordozza rajta. — Ötvenkilencben 14 napig a Szovjetunióban voltam, — Kijevben, Moszkvában jártam. Régi ismerőssel is találkoztam. Apám barátjával, harcostársával, Fehér Mihály elvtárssal. Ezt a kartonlapot Moszkvában kaptam. Meghívó volt a dísztribünre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának megünneplésére készült Moszkva. Másnap a Vörös téren végignéztem a katonai díszszemlét. Éz volt életem legszebb napja. Azóta őrzi a meghívót. Kedvesebb ez talán még az oklevélnél is, amelyet jó munkájáért kapott. NÉMETH JÁNOS A PRÄGAI Híradástechnikai Intézet érzékeny napelemet szerkesztett, amely a rásugárzott napenergia 10 százalékát alakítja át villamos energiává. Az új elemmel ellátják az összes hazai meteorológiai állomást. i, A košicei Mélyépítő Vállalat íj dolgozói a Kelet-Szlovákiai Vasmű építkezésén befejezték KeletSzlovákia leghosszabb hídjának építését. A 327 méter hosszú és 15 méter széles híd szerkezete elöregyártott elemekből készült. E híd áthidalja a Kelet-Szlovákiai Vasmű hengerdéjének mellékvágányrendszerét s az előteret öszszekapcsolja a többi részleggel. (G. Bodnár — ČTK — felv.) iimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii liiiiiimimüiiimim imiiiiiiiimimiiiiiiiiimmiim iiiiiiiiiiimiiinimmm infi7iTm7íiTn7íiTíf:i Hencz Pálné őalovói olvasónk panasszal fordult szerkesztőségünkhöz. A múlt év januárjában szép háromszobás szövetkezeti lakásba költöztek, de nagy örömük csak rövid életű volt, mert néhány hónapon belül az egész pincét és a mosókonyhát elöntötte a szennyvíz. „Azóta — mint írja — egykét nap kivételével állandóan úszunk. Calovón ez az első szövetkezeti ház, és az itteni állapotok bizony rossz propaganda a kövekezők részére. A halogatás nem megoldás A helyszínen * meggyőződtünk a panasztevő ij ról. A pincefalakon fél méternyi magasságban jól látszik a szennyvíz nyoma, s jóval több, mint kellemetlen illat terjeng a helyiségekben. Az első „beázáskor", amely több mint egy évvel ezelőtt volt, bizony kárbaveszet* mindaz, amit a pince kövén helyeztek el: liszt, burgonya, zöldség slb. Azó'a folyik a harc a szennyvízkérdés megoldásáért, de mindeddig sikertelenül. S a pincékben a múlt hónapban feltört a talajvíz is. Mi ennek az oka? Amikor a házat a Trnavai Magasépítő Vállalat čalovói kirendeltsége építeni kezdte már folyamatban volt a város szennyvizlevezető csatornahálózatának építése is. A csatornarendszer azonban nem készült el idejében, meri a csöveket bizonyos sza kaszokon futóhomokba (1) rakták le, elmozdultak helyükből, s megszakadt az összeköttetés A lakóház elkészül tekor a Doprastav vállalat biztosította a lakásépítőket, hogy három-négy hónapon belül feltétlenül elkészülnek a csatornázással. Ekkor a trnavai vállalat ideiglenes megoldásként pöcegödröt épített a ház közelében. E gödör kapacitása még tíz lakás szennyvizét sem képes befogadni, s üzembe helyezése óta hetvenkét család „használja". Három-négy hónapig azonban megfelelt volna, csakhogy a csatornázással a Doprastav dolgozói mindmáig nem készültek el. A második ígéret A panaszosok a lakásról szóló adásvételi szerződést csak akkor írták alá, amikor a Dunajská Streda-i JNB elöljárói kezességet vállaltak, hogy a szennyvízproblémát rövidesen megoldják. Az ígéret elhangzott, s a kényes ügy intézéséhez ki is utalták a megfelelő összeget. A járási vezetők úgy döntöttek, liogy a járási építővállalat čalovói részlegével vízelnyelő gödröt építtettnek, amely a pöcegödörből majd elvezeti a szennyvizet. A vízelnyelő elkészült, de két hónap múlva (1963. február végén) eldugult s felmondta a szolgálatot. Ez érthető volt és várni is lehetett. A čalovói üzem illetékesei ugyanis nem vizsgálták ki a tényleges helyzetet, mert ha ezt megtették volna, rájönnek, hogy a pöcegödör nem több ka marás szennyvízderítő, hanem csak egyszerű gödör, amelyből a szennye ződés sűrűje és a darabos hulladék is eljut a vízelnyelőbe, tehát előbb utóbb eltömi, üzemképtelenné teszi azt. Ismét az autó lépett szolgálatba, s ha elromlott, vagy ha egy nap nem jött, a következő napon már szennyvízben úszott a pince, a mosókonyha, és gyomrot felforgató bűzben „fürdött" a ház. A lakók végső elkeseredésükben már kiköltözésre, a szerződés felbontására gondoltak. A munka szóra sem érdemes Sebella László, a járási építővállalat čalovói részlegének igazgatója elmondta, hogy a vizeinyelő gödröt a megrendelés szerint pontosan és idejében elkészítették. Arról azonban nem tudott, hogy a pöcegödör nem több kamarás szennyvízderítő. Szerinte az egész helyzet megoldása nagyon egyszerű: a pöcegödörbe egy nyílásos betonfalat kellene beépíteni,, vagy előregyártott elemként behelyezni, amely felfogná a darabos hulladékot, tehát a vízelnyelőbe csak a szennyvíz jutna, s így nem dugulhatna el. Az egész munka alig kétezer koronát s talán két napot igényelne. Ha a trnavai vállalpt — mint mondta — ezt a munkát vállalná, a čalovói üzem a vízelnyelőt azonnal kitisztítaná, rendbehozná, üzembe állítaná. Karol Símko elvtársat, a szóban forgó lakóház volt építésvezetőjét a város közelében épülő tejfeldolgozó üzemben találtuk. Tájékoztattuk ől Sebella elvtárs tervéről, megoldást jelentő javaslatáról s abban egyeztünk meg, hogyha a trnavai vállalati igazgatóság kiadja a betonfal felépítéséről szóló rendeletet, ők azt két napon belül elvégzik. A trnavai vállalati igazgatóságról azonban szertefoszlott reménnyel távoztunk. Tomáš Havlik elvtárs, a vállalat igazgatóhelyettese ugyanis tárgyilagosan, indokoltan és elfogadhatóan megmagyarázta, hogy a trnavai vállalatnak ehhez az ügyhöz semmi köze. jóindulatúan — miután ők is belátják a panaszosok igazát — azonban megígérte, hogy a helyszínen kivizsgáltatja a probléma megoldásának lehetőségeit és egy héten belül szerkesztőségünknek és a Dunajská Streda-i JNB-nek is megírják az észlelteket, illetve javaslatukat. A levél hat napon belül meg is érkezett. A trnavai elvtársak szerint a város csatornahálózatának kiépítéséig a probléma megoldásának egyetlen módja az, ha a JNB szennyvízderítőt építtet a pöcegödör helyén. Sebella elvtárs javaslatát tehát nem a trnavai vállalatnak, hanem a Dunajská Streda-inak, illetve a čalovói üzemnek kell megvalósítania. ... ha megtartják úgy jó 1 Ezek után Dobos László elvtársat, a čaloVói HNB lakásügyosztályának vezetőjét kerestük fel. Dobos elvtárs megígérte, hogy most már haladék talanul intézkedik, mert a szennyvíz tartálykocsival történő elszállítása a lakáskarbantartásra szánt összeg jelentős részét felemésztette. Reméljük, hogy a már ismert megoldás nem várat magára sokáig. Akarva-akaratlanul is felvetődik bennünk a kérdés: hát kellett-e s érdemes volt-e ezt az ügyet ilyen sokáig hűzni-halasztani? Miért nem intézkedett a helyi nemzeti bizottság már tavaly? Miért nem kérte ki a szakemberek véleményét és miért nem oldotta meg a kérdést, amikor látta, tudta, hogy a csatornarendszer belátható időn belül amúgy sem készül el. Reméljük, tanulság ez a jövőre, bár az ügy még nem nyert elintézést. Az ígéret azonban minden oldalról elhangzott... A talajvíz „históriáját" szándékosan a vépíre hagytuk. Hogy a pincékben feltört, ez nem vitás, ennek maga Šimko elvtárs is — velünk együtt — tanúja volt. Azonban Šimko elvtárs és a trnavai vállalat nem hibás ebben, mert a tervrajzok szerint nekik csak a talajnedvesség és nem a talajvíz ellen kellett az alapokat szigetelniük. Nyilvánvaló, hogy a tervraz j készítők hibáztak, akik megfeledkeztek arról, hogy a Csallóközben a talajvíz ingadozása a másfél-két méternél is több lehet. Azt pedig minden építész tudja, hogy a talajnedvesség elleni szigetelés nem tartóztatja fel a talajvizet. Sajnos, ma már ez is csak tanulság! Mielőtt azonban pontot tennénk a történtek után, szeretnénk megmondani: az ilyen munka nemcsak a lakók életét keseríti meg, hanem valóban rossz „cégére" a szövetkezeti lakásépítésnek is. (szó) ŰJ SZÓ 4 * 1963 április 2*