Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-23 / 112. szám, kedd

Körséta a dzsungelben A „dzsungel" szó alatt most nem folyondárokkal telenőtt erdőket, át** hatolhatatlan rengetegeket kell érteni. Egészen másról van szó. — Az ébresztőórától a sok száz lóerős hajómotorokig, az asztali lámpától a radarkészülékig mindent megtalálhatna itt az ember — tárta szét kezét Beck Tibor mérnök, a műszaki ellenőrzési osztály dolgozója, mikor bevezetett a komárnói Steiner Gábor Hajógyár főraktárának előcsarnokába. — Mi az, hogy „megtalálhatna"? — kérdeztem kísérőmtől csodálkozva. — Nem mondok semmit — szólt a mérnök — van szemed, megláthatod, mi itt a helyzet. Ha akarsz, nézz fól körül az üzemben, kérdezd meg az embereket a gyártási részlegekben, ők talán még nálam is többet mondhatnak az anyaggazdálkodás „színvonaláról". Az istebnéi Kovohuty első negyedévi tervét 102 %-ra teljesítette. A második negyedévben a vasöntvények gyártását tíz százalékkal növelik. Képünkön Nguyen Huy Chuong és Tran Van Trung fiatal vietnami kohászok láthatók, akik termelési gyakorlaton vannak az üzemben. (Fr. Kocian felvétele — CTK) A színvonal szót Beck mérnök olyan hangsúllyal mondta, hogy azt gondolatban már beszélgetéskor is idézőjelbe tettem. A furcsa hanghordozás felébresztette bennem a kíváncsiság ördögét, hát felfedező útra indultam az anyagraktárba. Alkatrészek, műszerek, melyek ha beszélni tudnának... A horgonyzó berendezések karvastagságú láncai bizonyára sokat panaszkodnának a mostoha bánásmódra. Sőt, egyik-másik láncszem bizonyára borsónyi könnyeket ls hullatna. Sajnálná a műszaki ellenőrző osztály dolgozóinak kárbaveszett munkáját. A szorgos ellenőrök ugyanis, mindjýt a horgonyláncok megérkezése után gondosan átnéztek minden egyes láncszemet, megfelel-e a szükséges méreteknek. Mert ha nem, használat közben nagy baj történhet vele a hajón. Ha az előírtnál kisebb, vagy nagyobb a láncszem, esetleg ha valami horzsolódás keletkezik bármelyiken, üzem közben a néhánytonnás lánc a „vasmacskával" együtt kiugorhat a csörlő fogaiból, öreg dunai hajósok a megmondhatói, milyen — enyhe szóval élve — kellemetlenségek keletkezhetnek egy hajón az ilyen apróságból. A lánchalomra ugyanis — mintha így lenne ez rendjén — a raktáro"

,"HlimillHMM!MII|HiMU!!!H'"

M

,M A Banská Bystrica-i Smrečinában fűrészporból különféle farostlemezeket készítenek. Ján Grelo a szintetikus festékkel befújt lemezeket villanykemencékben égeti ki. {Fr. Kocián felvétele — CTK) sok csak úgy rádobták a kormányberendezés hatalmas fogaskerekét, mely testvérek között is megüti a tizenöthúsz mázsát. Hát még a többiek! A csörlő és a hozzá tartozó láncok — ha beszélni tudnának — sirámaik végén bizonyára felszárítanák könynyeiket, aztán talán még egy mosolyt is megkockáztatnának. — Ugyan, mit panaszkodunk mi — mondanák. Mit szóljanak akkor a radarberendezések, a villamos főelosztók, vagy a hajók főtengelyei. Hatalmas ládákba csomagolva, vagy csak úgy csupaszon lemeztelenítve, ott állnak a műszerek. Bennük vannak a radarkészülékek — százezres értékek —, mellettük vagy nem meszsze tőlük pedig „lerongyolódva" a központi villanyelosztót, az egész hajó agyát láttam meg. És a műszerek mintha csak suttognának, mintha csak azt mondanák: — Sok száz szorgos kéz, ezernyi agy dolgozott rajtam, míg elkészültem. A gyárban gondosan becsomagoltak, vastag deszkába burkoltak, hogy az úton bírjam a vonat zökkenőit. Érthető, hogy így — mint a himestojással bántak velem, mert ha minden alkatrészem a helyén van, a legsűrűbb ködben, a legvaksibb éjszakában is észreveszem a fchajó elé került akadályt. Megérkezésünk után — mert tucatnyi sorstársam nevében is beszélek — a darus csak úgy akárhova letett bennünket. Én a csörlőberendezés mellé kerültem, valaki mindjárt az első nap nekem támasztott egy jókora fogaskereket. Egy ideig csak nyögtem, amíg bírtam, de aztán egyszerre csak beszakadt az oldalam. Szerencsére kisebb sérüléssel megúsztam a dolgot, nem úgy, mint az egyik testvérem, akit a darus úgy nekivágott valaminek, hogy azóta kétöklömnyi lyuk tátong az oldalán. Azt mondják, a szerelők néha felette csodálkoznak, hogy egyik-másik miért üzemképtelen közülünk. Ha nem jössz, viszlek ... Tegyük fel, hogy szerelés közben a szerelők eltörik valamely részét egy bizonyos berendezésnek. A józan ész ilyenkor azt diktálja, hogy a dolgot jelenteni kell a műszaki ellenőrző osztálynak, amelynek dolgozója megállapítja, kinek a hibájából romlott el az alkatrész és intézkedik, hogy a munkacsoport másikat kapjon. Igen ám, de ez némi ügyintézéssel jár. És mert senki se gátolja a szerelőket, ők az egészet kissé „leegyszerűsítették". Szükség esetén a szerelőbrigád egy-két tagja fránciakulcscsal a kezében felfedező körútra megy a raktárba, ahol — mint már az előbb is mondtuk — az égvilágon minden megtalálható. Az aztán már csak pillanatok műve, hogy a portyázás közben „felfedezett" berendezésről az ügyes kezű szerelők le is szereljék, amire éppen szükségük van. Később aztán, amikor a raktárban a megcsonkított berendezésekre is sor kerül, hogy azokat valamelyik hajón elhelyezzék, csodálkoznak az anyagkezelők, hogy: „szarkák jártak a raktárban, vagy mi a szösz"? Sehogy se tudják megérteni, hogy lába kelt egyes dolgoknak. A műszaki ellenőrző osztályon tudnák csak pontosan megmondani, mennyi értékes szerkezet vált ily módon értéktelen ócskavassá. Röviden: az anyagraktárba csak az nem megy be, aki nem akar. E sorok írója is jó két óra hosszat jártkelt a raktárba anélkül, hogy valaki is megkérdezte volna, mit óhajt. Pedig — úgy véljük — érdemes lenne nagyobb gondot fordítani a raktárkészletre, mert nem is százezros, hanem milliós értékekről van sző. Meddig lesz még a raktár anyagtemetö? Ne csodálkozzon senki, de a gyárban sokan már csak ezen a néven emlegetik a raktárosok birodalmát. És nem ok nélkül. Megtörtént például, hogy a gyár anyagbeszerzője országos hajszát indított egy 200 literes magasnyomású levegőpalack után, mert ez elengedhetetlenül szükséges felszerelési tárgya a hajónak. Azt mondták, az anyagbeszerzők többször keresztül-kasul utazták már a köztársaságot, de eredménytelenül. Végre aztán hosszas keresés után felfedeztek a keresett jószágbői néhányat a — hajógyár raktárában. Hát kell ehhez kommentár? • Ily módon aztán az anyagkezelők se csodálkozzanak ám, ha a gyártásban résztvevő munkacsoportok tagjai bizony nem a legtiszteletteljesebben emlékeznek meg róluk. Sőt, nyomdafestéket nem tűrő kifejezések kíséretében ejtik ki nevüket. Van aki a hajógyárban már örök és megoldhatatlan problémának tekinti az anyagraktárak áttekinthetetlen készletét. Az egyszerű munkás a levegőpalackkal kapcsolatos és hasonló más esetek után mi mást mondhat, mint ilyeneket: „Mit várjak én az anyagbeszerzőktől, ha azt se tudják, mi van a raktáron?" Valóban, a raktár némely része ma még úgy néz ki, mint a dzsungel. A nemrég végrehajtott általános leltár lehetőséget ad az illetékeseknek, hogy végre rendet teremtsenek a hajógyár e rendkívül fontos munkaszakaszán. tq

th M1

HAlY Kollektív A termelés növelése, valamint a dolgozókról való gondoskodás szempontjából Igen nagy jelentőséget tulajdonltunk a kollektív szerződésnek. Üzemeinkben tavaly közel tizenkétezer kollektív szerződést kötöttek, s ezek túlnyomórészt teljesítették küldetésüket. Az üzemek többségében a fősúlyt a legfontosabb termelési, szociális és kulturális problémák megoldására helyezték, s a szerződésben foglalt kötelezettségeket hiánytalanul teljesítették. Ezek közé tartozik például a partizánske! Augusztus 29 Üzem, ahol a kollektív szerződés megkötésekor az üzem gazdálkodásának komplex elemzéséből indultak ki, s a vállalt kötelezettségek teljesítését is ellenőrzik. Ez a rendszeres ellenőrzés lehetővé teszi, hogy az üzem és a dolgozók szociális és kulturális szükségleteivel összefüggő kérdéseket operatívan oldják meg. Tavaly például hetven gyermek részére építettek napközi otthont. Több hasonló példát említhetnénk, kommentárunkban azonban az idei kollektív szerződésekről akarunk bővebben szólni. Az idei állami terv előkészítésekor a szakszervezeti szövetségek központi bizottságai és a kerületi szakszervezeti tanácsok politikai-szervezési intézkedéseket dolgoztak ki. Ezek alapján a kerületi és járási szakszervezeti funkcionáriusok aktíváján ismertették az űj kollektív szerződések megkötésével kapcsolatos feladatokat. Ennek ellenére a szerződések kidolgozása és jóváhagyása terén komoly fogyatékosságok mutatkoznak. Bár már a szerződés első negyedévi teljesítésének taglalása lenne időszerű, még ma is az a helyzet, hogy sok helyen nem kötötték meg a kollektív szerződést. Különösen az építőIparban, a kereskedelemben és a mezőgazdaságban mutatkozik lemaradás. A kelet-szlovákiai kerületben például még 164 szerződés vár jóváhagyásra. A michalovcel járásban a tervezett hetven szerződésből csupán harmincnyolcat, a bardejovi járásban huszonkettőt, a rožňavai járásban pedig csak tizenhetet hagytak jóvá. Ennek egyik oka az, hogy számos üzemben későn tisztázták a terszerződés vezett feladatokat. Ez azonban nem indokolja a lemaradást. Tény, hogy ludasok a járási szakszervezeti tanácsok is, mert nem részesítették megfelelő támogatásban az alapszervezeteket. Nem vonták le a tanulságot a múlt évből, hiányzott az ellenőrzés, s ennek következtében több mint 2BOO kötelezettségvállalást nem teljesítettek. Ez az adat azonban egy másik dologra is figyelmeztet: a kollektív szerződések sok esetben formálisak voltak. Nem vették figyelembe az anyagi lehetőségeket s bár összehangolták őket a termelési feladatokkal, nem határolták meg a szerződésekbe foglalt pontok megvalósításnak mikéntjét. Ahol érvényesítették a tavalyi tapasztalatokat, ott a kollektív szerződések jelentőségét is felmérték s a dolgozókkal idejében megtárgyalták. Ezek között említhetjük a trencíni konzerv- és szeszgyárat és a kelet-szlovákiai ércbányákat is. Az ércbányák ezen a téren is jő példát mutatnak, mert nemcsak meghatározzák a műszaki-szervezési intézkedéseket, hanem maradéktalanul teljesítik is őket. Így születhettek konkrét eredmények például Rožňaván, ahol az ércet már szállítószalagok továbbítják. Ennek |elentősége mind a bányászok, mind a bánya szempontjából nagy, hiszen egyrészt kiküszöbölték a nehéz fizikai munkát, másrészt 37 munkaerőt takarítottak meg, s ugyanakkor lényegesen növekedett a munka termelékenysége is. A példák ezrei bizonyítják, ho-gy az alapos körültekintéssel kidolgozott kollektív szerződés nagymértékben hozzájárul a termelési feladatok teljesítéséhez és a dolgozók szociális, valamint kulturális Igényeink kielégítéséhez. Természetesen csakis akkor, ha az utolsó pontig teljesítik. Ebből a szempontból sürgős feladat, hogy azokban az üzemekben, ahol még ma sem vitték „tető alá" az idei kollektív szerződést, ezt haladéktalanul megtegyék. Fontos, hegy az üzemi bizottságok a kötelezettségek teljesítését napirenden tartsák — rendszeresen ellenőrizzék. Ez nagyban elősegítheti az eddigi hibák kiküszöbölését. (ks) Pál alma a minőség szim bólu ma Kísérleti üzemeltetés a Palma n. legkorszerűbb margaringyára @ S

udár pálmafa a bratislavai Palma n. v. védjegye, amelyet már a legigényesebb háziasszonyok és fogyasztók ismernek és keresnek. A különféle mosó- és pipereszappan csomagolásokat díszíti a védjegy. A vállalat ezenkívül mosóport, növényi étolajat, ételzsiradékot és margarint is gyárt. Gyermekkorunkból sokunknál egy ideig bennünk maradt az a tévhit, hogy a margarin minőségileg úgyszólván harmadrangú gyártmány, olyan pótlékszerű. Sokáig ugyanis a margarint olyan kisipari üzemekben gyártották, amelyek nem álltak a helyzet magaslatán s a gyártmányok minősége is nagyon silány volt. A mai fogyasztók nagy tömege azortban már megdöntötte ezt a helytelen nézetet. Nyugat-Európa természetes zsiradék és főként vajellátásának elégtelensége vagy 100 évvel ezelőtt 'igen nyomasztó lett. Szükséges volt, hogy a lakosság egyre növekedett vajigényét mesterséges úton fedezzék. A francia —porosz háború idején (1870) egyre csökkent a mezőgazdasági termelés, növekedett a vajhiány. Ekkor III. Napóleon francia császár jutalmat tűzött ki vajat helyettesítő készítmény gyártására. Mege—Mouríes (Mézsmurié) francia vegyész nyerte el a díjat. Az új termékei ő nevezte el margarinnak és 1870 ben a margarin gyártását Franciaországban meg is kezdték. Néhány év múlva már nagy mennyiségben gyártották és fogyasztották. A századforduló előtt már a legfejletv. űj részlegében • Közép-Európa i Négymillió korona megtakarítás tebb ipari államokban ls elterjedt Csehországban, Ostl nad Labem-ben kezdték először a Schicht üzemekben 1911-ben gyártani a margarint. Szlovákiában 1934-ben létesült az első gyár Nové Mesto nad Váhomban. A margarin eleinte csupán külső megjelenésével emlékeztetett a vajra. A biokémia fejlődésével a vitaminok szerepének felismerése és alkalmazása lehetővé tette, hogy ma már a margarint nem vajpótlónak, hanem önálló értékű tápszernek tekintik. A korszerű margarin és annak alapzsiradékai teljesen különböznek feltalálója a Mege-Mouries által gyártott margarintól és zsíralapjától. A Csehszlovák Köztársaság növényi olaj- és zsiradékgyártó, valamint szappan-ipara 1948-tól nagy fejlődésen ment keresztül. A kétéves, majd az első ötéves tervben rakták le a bratislavai nagy növényi olaj- és zsiradékgyártó kombinát építésének alapjait. 1948 áprilisában kezdték el építeni a Palma üzemet mai helyén. Először az olajsajtoló üzem, extrahálő üzem, elektrolízis, a magraktár és segédanyagraktárak, az erőmű, az olajkeményítő-üzem építése valósult, meg az első szakaszban, majd 3 évvel ezelőtt következett a nagy kombinát második szakaszának építése. Néhány része most fejeződött be. Éppen a napokban helyezték kísérleti üzemeltetésbe az új margaringyártó részleget, mely befejezése után Közép-Eji.rópa legkorszerűbb margaringyára lesz. A bratislavai üzemben összpontosítják a szlovákiai növényi olaj és zsihom-1 régi margarin-üzemben egy tonna margarin gyártására 4,5 óra, az új üzemben már csupán 2,5 órára lesz szükség. Ezzel természetesen az egy tonnára eső munkabérek ls 13,50 koronával csökkennek. Addig, amig Nové Mestóban 20 munkás két műradék gyártását. Néhány hónap múl- szakban 36 800 kg margarint gyárt, va az étolaj hordókba töltését is meg- az új margaringyártó részlegben 26 kezdik. Hogy a gyártási kapacitások munkás 76 800 kg-ot tud előállítani. A munkatermelékenység igen nagyfokú növekedését érik el azzal, hogy az étolaj gyártását a levicei üzemből áthelyezik a bratislavai részlegbe. A következő összehasonlítás érthetőbbé teszi ezt, ha feltüntetjük, hogy két műszak alatt Levicén 18 965 üveget töltenek meg olajjal, míg, az új bratislavai töltőállomás kapacitása 40 000 üveg lesz. Ugyanakkor elesik a bratislavai olajsa

j tolóból Levicére szállított nyersolaj, valamint a Levicéröl Bratislavába szállított ' tisztított étolaj szállítási költsége. Több munkahelyen megszüntetik a nehéz testi munkát. Az új magsilóban korszerű szívó- és fúvó levegővel szállító berendezések könnyítik meg a rakodómunkások nagyon nehéz munkáját. A gyártás összpontosítása alapján Nové Mesto nad Váhomban a megszüntetendő margarin és növényi ételHáttérben az új inagsilő épülete teljes összhangba kerüljenek, korszerűsítik az olajsajtoló és extraháló üzem gépi berendezését. Az összpontosítás a bratislavai új üzemben lényegesen növeli a gazda ságosságot és munkatermelékenysé get. Ugyanis a Nové Mesto nad Vázsiradék gyártása után a gyárat mosó- és pipereszappan, mosópor- és ipari szappanok előállítására építik át és korszerűsítik. A múlt évben szerelték fel az új önműködő mosöszappangyártő gépsort és. ez idén a forró levegővel működő fúvótornyot mosópor gyártására. Az évről évre növekvő igények számolnak az ún. szaponátok nagy mennyiségű gyártásával is. A Nové Mesto nad Váhom-i üzem specializálása után természetesen megszüntetik az elavult gépberendezésű üzemeket Levicén, Košicén és Veľké Čanikovcén, melyek épületeit más célokra értékesítik, a munkaerőket pedig más iparágakban helyezik el. A közgazdász első kérdése ilyenkor az, hogy a beruházások és átszervezések mit hoznak majd a „konyhára"? A Palma üzem évente 4 millió koronát takarít meg, ami annyi jelent, hogy e nagyarányú beruházások néhány éven belül amortizálódnak. Ezenkívül szükséges figyelembe venni azt, hogy az új üzemben nagymértékben javulnak a munkafeltételek, új szociális berendezések létesülnek. A bratislavai új margarin-részlegben távvezérlő tábláról irányítják az eddigi kézi munkával végzett munkaműveleteket, mint az olaj átszivattyúzásakor a szelepek kinyitását, a hőmérséklet önműködő kiegyenlítését stb. Az új dán perfektorok és csomagoló gépek csak úgy ontják majd a kész margarincsomagokat. Az egész munkafolyamat ideje alatt emberi kéz meg sem érinti a gyártmányokat. A vállalat már hónapokkal előtte felkészült e nagy feladat teljesítésére. Idejében kiképeztette a szakmunkásokat, technikusokat, akik már türelmetlenül várják az üzem rendes beindítását. Grek Imre Ü] SZÓ 2 * 1963. április 23.