Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-03 / 93. szám, szerda

IGEN NEM? Esetenként felvetődik a kérdés: vajon szükségesek-e a nyilvános pártgyűlések, megszervezésük nem jelent-e meddő fáradságot, fölösleges időtöltést a pártbizottságoknak. Erre a kérdésre a válasz csakis egyöntetű lehet. A nyilvános pártgyűlések igenis szükségesek és a pártéletben egyre nagyobb lehetőségre tesznek szert, egyik leghatékonyabb módszerévé váltak a párt és a tömegek közti kapcsolat további szilárdításának. Hogy a nyilvános gyűlések teljesítsék küldetésüket, ez mindenekelőtt az illető pártbizottságok munkájától függ, attól, hogyan készítik elő, hogyan választják meg a megvitatásra kerülő kérdéseket. Nem véletlen az, hogy pártunk Központi Bizottsága különösen a XII. kongresszus után még határozottabban kiemeli a nyilvános pártgyűlések szerepét. Ez érthető is, mivel a szocializmust nem csupán kommunisták építik. Az idei évzáró pártgyűlések megtárgyalták a kongreszszus anyagát, illetve határozatait. Ezeknek szellemében kidolgozták az egész esztendőre szóló tennivalókat. Ez azonban még nem minden. A dolog nehezebbik része ezután következik. A határozat még nem tett. A legszebb elgondolás is csak akkor hasznos, ha- emberek állnak mögötte, akik megvalósítják, a mindennapi életben kamatoztatják. Ez a követelmény már nem szorítkozhat csupán a kommunisták munkájára. Ennél többre van szükség: az egész nép egyöntetű akaratára, alkotómunkájára. Itt azonban mindjárt meg kell jegyeznünk: ahhoz, hogy valaki jó munkát végezhessen, mindenekelőtt részleteiben ismernie kell a feladatokat, látnia kell a célt, az eléréséhez vezető utat. Éppen ezt kell szolgálnia a nyilvános pártgyűléseknek. A párt évzáró taggyűléseit a nyilvános pártgyűlések követik. Ezeken a gyűléseken a kommunisták a pártonkívüliekkel is megismertetik az évzáró párttaggyűlés határozatait, amelyek pártunk XII. kongresszusának szellemében a termelés növelésére irányulnak. Konkrétan megmondják, hogy az illető pártszervezet miben láta kitűzött feladatok maradéktalan teljesítésének zálogát. Egyben kikérik a pártonkívüliek véleményét, figyelembe veszik megjegyzéseiket, felhasználják a termelésben szerzett tapasztalataikból fakadó javaslataikat. Az utóbbi hetekben lezajló nyil/ vános pártgyűlések szintén igenlően bizonyítanak. A pártonkívüli dolgozók nemcsak véleményt mondanak, hanem értékes javaslatok százával egészítik ki a pártszervezeteknek a termelés növelésére vonatkozó határozatait. A pártszervezetek határozatait magukénak vallják. A Prüboj, az észak-csehországi kerületi pártbizottság lapja ezzel kapcsolatban a .következőket írja: „A nyilvános pártgyűléseken kerületünkben is beigazolódott, hogy a dolgozók nagy érdeklődést tanúsítanak pártunk politikája és célkitűzései iránt, a párt programját elfogadják és magukénak vallják. Az Ostí nad Labem-i Magasépítő Vállalat 3. pártalapszervezetének nyilvános gyűlésén olyan határozat született, amelynek értelmében idei tervfeladatukat határidő előtt fél hónappal, vagyis december 15-ig teljesitik." Egy másik példa. A lovoSicei tartós süteményeket gyártó üzemben az átmenetileg elégtelen gáz- és villanyáram-szolgáltatás veszélyeztette a terv egyenletes teljesítését. Az üzem kommunistái nyilvános pártgyűlést hívtak össze, amelyen javasolták, hogy ideiglenesen szervezzék meg a vasárnapi műszakokat, amikor is nincs annyira megterhelve a gázés villanyáram-szolgáltatás. Az üzem dolgozói a kommunisták javaslatát elfogadták és végrehajtását saját ügyüknek tekintették. A Blatná na Ostrove-i kommunisták szintén nyilvános pártgyűlésen ismertették meg az állami gazdaság dolgozóival az idén rájuk háruló feladatokat. A terméshozam növelésével kapcsolatban a tanácskozáson igen sok szó esett az öntözésről. Többen kifogásolták, hogy ezt a lehetőséget még igen gyéren hasznosítják. Javasolták, hogy az idén szervezzenek ún. öntöző csoportot és tagjait tegyék felelőssé azért, hogy az adott lehetőségek alaposan ki legyenek használva. Fölösleges tovább sorakoztatni a példákat, mivel az eddigiekből is világosan kitűnik: ahol a pártbizottság jól előkészíti a nyilvános pártgyűléseket, nem szorítkoznak csupán a pártszervezet határozatainak gépies tolmácsolására, hanem a dolgozóknak világosan megmondják, mit várnak tőlük, meghallgatják javaslataikat, ott a kommunisták minden esetben szót értenek a pártonkívüliekkel. A pártszervezetek ezrei már eddig is meggyőződtek arról, hogy a nyilvános pártgyűlés hatékony és nélkülözhetetlen részét képezi a jó pártmunkának. Fontos formája a párt és a tömegek kapcsolatának s ezért csakis igenlően beszélhetünk róla. SZARKA ISTVÄN ^/VAAAAA^^sawww^A/WN/W^^AA^A,* Az üveg poézise Jozef Stanikot, a Munkaérdem-\ renddel kitüntetett szakembert or-' szágszerte minden üvegkohóban < I ismerik. Sőt, a messzi Kanada \ ; egyik kereskedelmi szakembere is J •érdeklődött munkája iránt. Először < • sehogy sem akarta elhinni, hogy < ;azokat a csodálatos üvegtárgya-' • kat, amelyek a zlatnái üzemből < 'kerülnek ki, Stanik elvtárs és a\ '.többiek egyszerű fogóval formál 1jók olyanokká, hogy azokat az>. ! egész világon megcsodálják. Hiszen ez nem is munka, hanem J \költészet, csodálkozott a kanadai< 'üzletember, mikor saját szemével < ! meggyőződött róla, hogy Jozef l ; Stanik igazat mondott. Mindjárt a helyszínen megszü\ letett egy 300 000 koronás kanadai \ ; megrendelés. A zlatnái üvegöntő < ; munkáját azóta már Kanadában < is ismerik. De nemcsak Kanadába jutott el \ a zlatnái üvegáru híre. NyugatEurópa szinte valamennyi országában és az Egyesült Államokban \ szintén szívesen vásárolják az< üzem készítményeit. (

amš) \ A CSKP XII. kongresszusa címet viselo Tekovské tužianky-1 szövetkezet (levicei járás) tavaly gazdag takarmányalapot teremtett. A tagság nem is panaszkodhat a tejhozamra, mert hisz 8,1 liter tejet ad egy-egy tehén naponta. A képen Vezekényi István gondozó látható etetés közben. (K. Cích — CTK — felvétele) Három téma melléktémákkal Beszélgetés közben sok szó esik arról, hogy vajon fizetéskor a pénz előteremtése nem okoz-e gondot, mert a topolníkyi szövetkezet — amikor áttért a szilárd díjazásra — elég magasan szabta meg a munkaegység értékét. — Szerencsénk van, .mert mindig akad pénz — jegyzi meg Szalay Antal könyvelő olyan hangsúllyal, amelyből nemigen lehet kivenni, komolyan beszél-e vagy ugrat. A 26 korona munkaegységenként valóban sok pénz és talán nehéz is összehozni. Hamarosan kiderül azonban, hogy a kétélű megjegyzést jókedvében tette a könyvelő. Amikor a negyedévi tervteljesítésről számol be, olyan eredményeket emleget, hogy bizony másokat is jókedvre derít. Tejből 18 000 literrel, húsból 126 mázsával és tojásból is néhány százzal többet adtak, illetve adnak el a tervezettnél. Sokat „hozott" a pénztárba az a 70 sertés is, amelyeket mint tenyészállatokat vittek piacra. Kétségkívül figyelemre méltó eredmények. — A napi tejhozam hét liter, pedig még sok a szárazon álló tehén, egy hónapon belül azonban nyolc literre emelkedik a hozam — mondja Dömény János elnök. A sertéseknél 55 deka a napi súlygyarapodás, mert keveréktakarmányt etetnek. A keveréktakarmányt más szövetkezetekben is dicsérik. Csak már annyit készíthetnének belőle az üzemek, hogy minden gazdaságban rátérhetnének az etetésére. Meg kell jegyezni, a gabonának keveréktakarmányra való becserélése abból a szempontból is előnyös, hogy a szövetkezet 15—20 százalékkal több takarmányt kap vissza. A gazdaságoknak arra kell törekedniük, hogy legyen mit becserélni, azaz maguknak kell termelniük a takarmányt. Az üzem „csak" a fehérjéket adja hozzá. A topol'níkyiak a takarmánytermesztésben is helytálltak. Talán fölösleges is említeni, hogy bőséges takarmányalap nélkül nálunk is vajmi keveset érne az állattenyésztés. Olyan Jól bevált az árpa és búza termesztése, hogy a vártnál 50,5 vagonnál több termést takarítottak be. A kukorica azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményt. A tervezettnél nyolc mázsával kevesebbet adott hektáronként. Az embernek az a gondolata támad, hogy az idén kukuricából kevesebbet vetnek. — Szó sem lehet róla — tiltakozik az elnök. Az olyan esztendő, amikor a kukoricánál jobban „vág be" az árpa, ritka, mint a fehér holló. / Tehát a topoíníkyiak nemcsak a tavalyi esztendőt veszik figyelembe, A

következő tíz-tizenöt évben gyökeresen megváltozik a szakkáderek struktúrája. Eddig elsősorban technikusok száma növekedett. Most azonban a termelés tudományos műszaki színvonalának feltételezett emelkedése feltétlenül megkívánja a technikusok számának növekedésével párhuzamosan a főiskolai képzettségű szakemberek számának rohamos gyarapodását. A népgazdaság távlati fejlesztése szükségessé teszi, hogy az 1961—1980 közötti időszakban mintegy 650 000 főiskolai s körülbelül 1350 000 középiskolai képzettségű szakembert neveljünk. Ezt a feladatot nem teljesíthetjük a rendes iskolai oktatás keretében. A kongresszus határozata értelmében az 1970—75-ös években az iskolai tanulóknak mintegy fele alkalmaztatása mellett növeli tudását. Az alkalmaztatás melletti tanulásnak egyik igen fontos formája a vállalatokon belüli iskolázás. 1963-tól a káderképzés a termelési gazdasági egységek tervteljesítésének egyik mutatóját képezi. A vállalat vezetősége tehát köteles gondoskodni dolgozóinak szakképzéséről. Az Iskolaés Kulturálisügyí Minisztérium és az illetékes szakminisztérium irányelvei alapján a vállalatok műszaki iskolákat létesítenek. Ezeknek az a feladatuk, hogy növeljék a jól bevált munkások, műszaki dolgozók, mesterek, művezetők, technológusok, normázők, ellenőrök és más dolgozók szaktudását, műveltségét. Tehát nem egészen fiatal, 25—30 éves dolgozók képzéséről van szó. A vállalati műszaki iskolákban a tanulás ideje rendszerint három év, de meghosszabbítható további két évvel, amikor is a hallgatók a középfokú szakiskolának megfelelő szakmai és általános műveltséget nyernek és tanulmányaikat érettségi vizsgával zárják. ÜJ SZÖ 4 * 1963. április 3. jobb munka feltétele A CSKP XII. kongresszusa első rendű feladatként tűzte ki valamenynyi dolgozó rendszeres szakmai továbbképzését. Hisz a termelőerők továbbfejlesztése, gazdaságunk valamennyi ágának minőségi fejlődése a tudomány és a technika teljes mérvű felhasználásán alapul. Ezért gondoskodjunk arról, hogy a legkorszerűbb tudományos és műszaki ismereteket elsajátítsák a dolgozók legszélesebb tömegei. A vállalati műszaki iskolák, ha jól vezetik és szervezik őket s valóban megfelelő tanerőkkel látják el, nagymértékben elősegítik a dolgozók képzettségének gyarapítását. Nagy előnyük, hogy hallgatóik elsősorban olyan speciális ismereteket nyernek, amelyek üzemük műszaki fejlesztéséhez szükségesek. A szaktárgyak tantervét a vállalat rugalmasan saját műszaki fejlesztésének szükségleteihez idomítja. , A vállalati műszaki iskolák száma egyre növekszik. Míg az 1961—62-es évben Szlovákiában* 54 ilyen iskola működött, ebben a tanévben számuk 107-re emelkedett s számos vállalat szeptember elsejétől további iskolákat létesít. Most az első félév után — amikor ezekben az iskolákban is értékelték az elért eredményeket s megkezdődtek a következő osztályokba az előkészítő tanfolyamok — néhány tapasztalatot újból nyomatékosan hangsúlyoznunk kell. Nem helyes, hogy egyes vállalatok vezetősége csupán a tanév kezdetén és végén szentel figyelmet — rendszerint csak a megnyitó és záróbeszéd formájában — az üzemi iskolának. Sok esetben hiányzik a rendszeres, egész éven át tartó gondoskodás. Pedig az alkalmaztatásuk mellett tanuló dolgozóknak nagy szükségük van a vezetőség konkrét segítségére, s munkatársaik részéről is több megértésre. » A dolgozók tanulmányaival az eddiginél sokkal jobban kell törődniük a pártszervezeteknek is. Jól bevált az a gyakorlat, amikor a pártszervezetek segítenek a hallgatók kiválasztásában, minden tanuló haladását figyelemmel kísérik s ha kell, buzdítják őket. Természetesen a tömegszervezeteknek, elsősorban az FSZM üzemi bizottságainak is állandóan figyelemmel kell kisérniük a vállalati iskolák munkáját, segítve a felmerülő problémák megoldását és a nehézségek leküzdését. E tanulmányi formában úgyszólván központi kérdés a tanítók kiválasztása, hisz a felnőttek nevelése és tanítása különleges módszereket követel. E téren igen hasznos volna a bővebb tapasztalatcsere. Jó volna, ha a pedagógiai intézetek, a tanítóképző intézmények, az iskolaügyi és kulturális szakosztályok is nagyobb figyelemmel kísérnék a felnőttek oktatását és segítséget nyújtanának a tanítónak. Megoldásra vár a vállalati iskolák ellenőrzése a felettes szervek, valamint az iskolaügyi és kulturális osztályok részéről is. A XII. kongresszus határozata nyomatékosan hangsúlyozta a főiskolai képzettség távtanulás útján való megszerzésének rendkívüli fontosságát. A főiskolai hallgatók mintegy fele ez úton szerzi majd meg szakképesítését. E tanulmányi forma nagy igényeket támaszt a hallgatókkal szemben. Hisz a dolgozó nem egy esetben középiskolai tanulmányainak befejezése után, hosszabb idő elteltével folytatja tanulmányait a főiskolán. Ehhez az őszinte érdeklődésen és megfelelő tehetségen kívül elegendő kitartás és áldozatkészség is szükséges. Nem kevésbé fontos a munkaadó állásfoglalása is. Nem helyes, ha az üzem vezetősége a szakképzettségét növelni akaró alkalmazott tanulmányait az illető magánügyének tekinti. Elsősorban olyan dolgozókat kell főiskolai távtanulásra javasolni, akik már bizonyos tisztséget töltenek be, illetve a jövőben számításba jönnek fontosabb funkció betöltésénél. Ez annyit jelent, hogy a dolgozók személyes érdeklődését •összhangba kell hozni a káderszükséglet tervével. A dolgozóknak a tudomány és technika fő fejlődési irányaival összhangban történő szakmai továbbképzésének irányítására a kormány nemrégen központi bizottságot létesített az Iskola- és Kulturálisügyi Minisztérium segédszerveként. A bizottság, melynek élén az iskola- és kulturálisügyi miniszter áll, országos viszonylatban gondoskodik á dolgozók szakmai továbbképzésének egységes irányításáról. E bizottság működése azonban semmiképpen sem mentesíti a szakasz többi tényezőjét a felelősségtől. A dolgozók tömeges szakmai továbbképzése nagy, de megoldható feladat az iskolák, az üzemek, a nemzeti bizottságok szerveinek rendszeres és fokozott együttműködésével. PROTICS JOLÁN hanem visszatek ntenek egy egész évtizedre, sőt annál is többre. Elemzésük azt mutatja, hogy árpából 28 mázsa esik egy hektárra, míg kukoricából 38 mázsa a sok évi átlagtermés, és eszerint igazodnak. • * » •* Jól kell Irányítani a szövetkezetet, hogy zökkenőmentes legyen a gazdálkodás és sok árut adjon el, mert csak így tehet szert jövedelemre. E tekintetben a topolníkyi szövetkezet a Dunajská Streda-i járásban mindig az élenjárók közé tartozott j amint látjuk, az idén sem enged belőle). Tavaly minden hektár föld után 217 kiló húst adott el, tejből pedig 625 litert. Mikor a tejtermelés ismét szóba került, az elnök megjegyezte: — 1967-ben annyi tejet termelünk, hogy az ország népét egyszer megreggeliztetjük tejeskávéval. Csak úgy „kapásból" mondta ezt az elnök, mert nyomban ceruzát fogott és számítgatta, mennyire helytálló a megjegyzése. Az eltérés nem is nagy, hiszen két- és fél millió liter tejet ad el akkor a szövetkezet, a tojástermelésről azonban lemond. Ugyanis a szakosítás keretében növeli a szarvasmarha létszámát, 900 tehene lesz. A fejőknek nem is kell nagyon megerőltetniük magukat. A tavalyi hozamhoz képest minden tehéntől csak 110 liter tejjel kell többet fejniük, hogy teljesítsék a tervet. Ha nagyobb körültekintéssel látnak munkához, bizony valóra válik az elnök megjegyzése. A szakosítás eredményeként húsból is 12 vagonnal több kerül piacra, bár a sertéshústermelés 25 százalékkal csőkken. Összefoglalva: 1967-ben a topoľníkyi szövetkezet minden hektár föld után 278,7 kg húst és 1286 liter tejet ad el, ami testvérek között is derekas teljesítmény. BENYÜS JÖZSEF ©©»»«9e<i«» U . A Lučeneci Kerületi Mezőgazdasági Talajjavítási Vállalat dolgozói az idén a járásban 550 hektár földet tesznek termővé. Jelenleg a talajvizet csapolják le a járás déli részein. Képünkön Václav Cada gépész a Eoľkovcci Állami Gazdaságban a víz lecsapolásánál. [Fr. Kocián — ČTK — felvétele) \