Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-20 / 109. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek ! ÜJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTKÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1963. április 20. szombat • 50 fillér • XVI. évf., 109. szám NYISSUNK ÚJ FEJEZETET Ma tartja teljes ülését a Szlovákiai írószövetség magyar tagozata, hétjön kerül sor a szlovákiai írók konjereneiájára és néhány hét múlva Prágában összeül a Csehszlovák írószövetség III. kongresszusa. Ezek a kulturális események társadalompolitikai életünknek egyik legjelentősebb időszakában zajlanak le, amelyet, a gazdasági jeladatok megoldása mellett, pártunknak az a törekvése jellemez, hogy további fejlődésünk útját végleg megtisztítsa a személyt kultusz éveinek hordalékától. A CSKP ebben látja a néppel való kapcsolata elmélyítésének, a bizalom légköre teljes visszaállításának, az ideiglenes nehézségek j el számolásának és az előttünk álló országépítő feladatok valóra váltásának alapvető feltételét. A politika áthatja egész életünket és téves, antimarxista álláspontra helyezkedik az, aki bármely társadalmi szervezettől, művészi szövetségtől, vagy akár egyéntől is meg akarná vonni azt a jogát, hogy részt kérjen és vállaljon társadalmunk sarkalatos problémáinak megoldásában. Csak azoktól tagadjuk meg ezt a jogot, akik esetleg a párt és a nép érdekeivel ellentétben szeretnék érvényesíteni. A közelmúlt számos jelensége, többek között a kulturális lapok hasábjain folyó nyílt, őszinte hangú véleménycsere bizonyítja, hogy az irodalom mívelői szabadon élhetnek ezzel a jogukkal. Magától értetődő, de mégis örvendetes ténynek könyvelhetjük el azt, hogy egy-két helytelen, Illetve vitatható nézettől eltekintve, — ami minden ilyen folyamatnak természetes velejárója — az írók, esztéták kritikusok döntő többsége konstruktívan törekszik segítséget nyújtani a kultúrpolitikai és az irodalomművészeti kérdések tisztázásában, az alkotó munkát gátló jelenségek gyökeres felszámolásában, a szocialista művészet társadalmi szerepének meghatározásában. Nagy vonalakban ez így érvényes országos viszonylatban. Látnunk kell viszont azt, hogy a hazai magyar irodalom terén nemigen beszélhetünk ilyen folyamatról, legfeljebb egy-két erőtlen kísérletről, amely úgy-ahogy megfodrozza állóvizeinket. A kötetlen kávéházi vitát még korántsem váltotta fel a felelősségteljesen megfogalmazott, mélyreszántó gondolatok rendszeres viadalának, a további út vállvetett keresésének egyedül helyes és célravezető módja. Pedig nekünk is van mit megvitatnunk, nekünk; is tiszta vizet kell öntenünk a pohárba, élnünk kell a bírálat, de az önbírálat fegyverével is, hogy bátrabban lépjünk ki és főleg magasabb méták felé törjünk. A nyílt kérdések közül ide tartozik az elmúlt években — de kisebb méretekben még ma is — megjelent, illetve megjelenő lírai és prózai művek sematizmusának, e jelenség létrejötte bizonyos mértékig sajátos körülményeinek sokoldalú és tárgyilagos megvilágítása. E téren .első próbálkozásnak tartom a Hét-ben megkezdett vitát. Foglalkoznunk kell továbbá annak felmérésével, hogy a mi esetünkben hogyan, milyen formákban jelentkezett az új gondolatokat bizalmatlanul, mereven jogadó és a vitakészséget nemegyszer hatalmi szóval helyettesítő dogmatizmus Számításba kell vennünk egyben irodalmi életünknek azt a sajátos körülményét is, hogy — nézetem szerint — a dogmatizmus a mi esetünkben •nem azzal ártott, hogy sorozatosan íróasztaljiókba száműzött volna színvonalas alkotásokat (bár a szerkesztőségek és a könyvkiadó gyakorlatában egyes esetekben minden bizonnyal ez is előfordult/, hanem elsősorban azzal, hogy kaput tárt a selejtnek is. (Itt azonban számításba kell vennünk irodalmunk újraindulásának cseppet sem rózsás körülményeit.] Beszélnünk kell arról ts, hogy vajon a sematizmus elleni harc éveiben egyeseknél meghonosodott apolitizmus, problémamentesség és gondolatszegénység magyarázható és mentegethető-e csupán azzal, hogy ez természetes visszahatása volt az előző korszak egyoldalú, a művészi mércét elhanyagoló politikum-igénylésének. Es végre valahára, merészebben kell tisztáznunk olyan alapvető kérdéseket, amilyen például a szocialista rea llzmus, irodalmunk pártossága, népisége, helye a csehszlovák irodalom ban, összefüggése a magyarországi irodalommal és haladó hagyományai, valamint a Vox humana elmélete. Vitát igénylünk tehát. Szenvedélyes, nyílt és tárgyilagos véleménycserét, amelyben lezárhatnánk az elmúlt tizenöt esztendő irodalmi fejlődésének nyílt problémáit és közös igyekezettel, erőnk összefogásával egy nagyobb igényű fejezetet nyithatnánk. Olyan vitára van szükség, amely bátran érintené irodalmunk múltjának, jelenének és jövőjének minden kérdését, amely elemezné a múlt kultúrpolitikai hibáinak okait, nem ragadná kl az egyes jelenségeket összefüggéseikből, a kor adott légköréből és körülményeiből, körvonalazná a kibontakozás mikéntjét s amelynek szilárd alapja kommunista világnézetünk, a marxi—lenini esztétika volna. Nem építünk azonban légvárakat és nem játszhatunk szembekötősdit: a vita létrehozhatja a további előrehaladás alapvető feltételeit, de nem vívhat meg minden harcot, az új művészi törekvések útját nem aszfaltozza simára, önmagában nem oldhatja meg irodalmunk színvonalának kérdését. Ez az a probléma, amely az utóbbi egy-két esztendőben a provincializmus veszélyének címkéje alatt néhányszor jelmerült, amelynek — teljes összetettségében — azonban nem szentelünk megfelelő figyelmet. Ne áltassuk magunkat irodalmunk néhány szép sikerével, eredményével. Ha józanul számba vesszük erőnket, akkor rádöbbenünk, hogy a szlovák és cseh viszonylatban annyiszor bírált középszerűség sztntjét sem érjük öl. Fábry Zoltán hosszú évekkel ezelőtt a költészettel kapcsolatban jogosan emelte fel intő szavát: Kevesebb verset — több költészetet. A vers ugyan kevesebb lett, de aligha született sokkal több költészet, több maradandó mű. Itt van a legtöbb tennivalónk, itt kerül előtérbe két döntő fontosságú kérdés. Az egyik: vajon megteszünk-e minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy ktszélesítsük irodalmunk bázisát, új tehetségeket kutassunk fel és okosan, hozzáértőén pallérozzuk őket. A másik kérdés, hogy az irodalmunkban ma már számításba jövő gárda zöme törekszik-e tehetsége dúsítására, elég igényes-e önmagával szemben. A szocialista művész tehetségét úgy értelmezem, hogy ez az adottságok, az „isteni szikra", a gondolati elmélyültség, az általános műveltség, a világnézett, politikát tisztánlátás és a nép iránti hűség, az életismeret, az élményanyag, az érzelmi rezonálási képesség és az új valóságnak megfelelő új formák iránti érzék kikristályosodott dialektikus egysége. Nem törekszem fontosság szerinti sorrendre, mert úgy' vélem, hogy bármelyik összetevő hiánya megrokkantja a tehetséget. Azt mondhatja valaki, hogy ezek túlzott követelések. Pedig e nélkül nincs és nem ts lehet rangos, magas színvonalú szocialista irodalom és művészet. Fájdalmas é,s forró kásaként került tény, hogy hazai magyar irodalmunkban alig találunk egy-két egyéniséget, akinél szerves egységbe kovácsolódnak a tehetség ismérvei. Más; szintén szerepet játszó tényezők mellett, nem éppen ebben kell látnunk irodalmunk szárnyszegettságének fő skát? Meggyőződésem szerint igen. De hiszem azt is, ha közös célért küzdő frontba tömörül kicsiny erőnk, ha tisztázzuk az elvi, művészeti kérdéseseket, felkaroljuk a jelentkező tehetségeket, rendszeresebbé és hozzáértőbbé tesszük kritikai munkásságunkat és elsősorban az' alkotók önmagukban Jobban kifejlesztik a többet akarás, az önművelés igényét — akkor nem kell keseregnünk. S ekkor csak az adottság, a szűken értelmezett tehetség fogja eldönteni, kik indulhatnak akár a legmagasabb csúcsok megostromlására. GÁLY IVÁN' Munkájuk eredményeit és fogyatékosságait VITATTÁK MEG A FIATALOK a CSISZ IV. kongresszusának második napján amikor egymás szemébe mondták az igazságot: „Nem a gép a hibás. Azért szakad a fonál, mert nem figyelsz a munkádra." De egy kis jóakarat mindent helyrehoz. A hiányosságokat, mulasztásokat csakhamar sikerült kiküszöbölniük. Azáltal, hogy az A CSISZ IV. kongresszusának első napján az esti órákban VAGYIM ARKAGYIEVICS SZAJUSEV elvtárs, a szovjet Komszomol-küldöttség vezetője, a Komszomol Központi Bizottságónak titkára, az SZKP KB póttagja üdvözölte a megjelenteket. Hangsúlyozta, hogy a szovjet ifjúság figyelemmel kíséri a testvéri Csehszlovákia ifjúságának sikereit. Beszélt a Komszomol munkájáról, példákat hozott fel, hogyan vesznek részt a szovjet fiatalok a kommunista társadalom építésében. Ezután felolvasta a Komszomol Központi Bizottságának a CSISZ IV. kongresszusához intézett üdvözletét és átadta a Komszomol ajándékát, a „Lenin a Komszomol III kongresszusán" című festményt. A kongresszus második napja a vitafelszólalások jegyében zajlott le. Elsőnek JOSEF ŠEDIVÝ elvtárs emelkedett szólásra. A Havliékűv Brod-i járás mezőgazdasági üzemeinek munkáját méltatta, amelyek eredményei dicsőségére válnak az egész járásnak. — Ha kötelezettségeinket rendszeresen teljesítjük, jó példával járunk elöl, versenyre léphetünk más járásokkal, — állapította meg a felszólaló. Ezután Šedivý elvtárs arról beszélt, hogyan biztosította a CSISZ benešovi járási szervezete feladatai teljesítését. Különösen a mezőgazdaságban dolgozó ifjúság ért el jó eredményeket. Az idei évre azonban még alaposabban felkészültek. Tudják, hogy az állattenyésztés hozzáértő állatgondozókat igényel. A CSISZ IV. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségeikkel: 31280 liter tejjel, 141600 darab tojással, 47 mázsa sertés- és 12 mázsa marhahússal, 42 mázsa szárnyassal többet szolgáltattak be, — szocialista munkabrigádjaik példát mutatnak a többi dolgozóknak, akiknek továbbképzését, iskoláztatását sem hanyagolják el. LOMOZOVA elvtársnő, a sokolovi járásban levő kraslicei Krajka 01 üzem fiataljai nevében szólalt fel: — Nem is olyan régen fiataljaink nem tanúsítottak megértést az ifjúsági szervezet munkája iránt. A szervezetnek alig néhány tagja volt. Érthető, hogy a munkához való viszonyuk sem volt kielégítő. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha bevallom, hogy én magam sem állottam hivatásom magaslatán, nem teljesítettem a minőségi tervet — jelentette ki őszintén, majd elmondja, hogy sok keserűséget okozott valamennyiüknek a munkájukban mutatkozó fogyatékosság. Nyílt vitákra került sor, eredményeket folyamatosan nyilvánosságra hozták, elérték, hogy ma már jó munkájukat inind a hazai vásárlók, mind a külföldi megrendelők nagy megelégedéssel nyugtázzák. LIBUŠE NOVOTNÁ az ifjúság nevelésével foglalkozott. Gazdag élettapasztalatai nagy segítségére vannak felelősségteljes munkájában. BEDRICH KOZELKA, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára icijelentette, hogy a kiváló dolgozók felhívására a legméltóbb válasz a kötelezettségvállalás. — Az ifjúságot zsenge korától kezdve kőtelességtudásra kell nevelni. Csak ily módoq (Folytatás a 2., oldalonj Antonín Novotný elvtárs a kongresszus szünetében aláírja a küldöttek üdvözleteit, amelyeket a kongresszusról munkahelyükip küldenek. (.K-. Mevald — CTK felvételei A NOVÉ ZÁMKY-I ELEKTROSVIT DOLGOZÓI .felajánlásokkal köszöntik május 1-ét Példát a III. részleg mutat • 200 brigádóra a védnökségi EFSZ-ben • Derék férfiak a műanyagpréselők • Rendszeresítik a megbeszéléseket • Szem előtt tartják a gazdaságosság elvét • Versenyben az újabb címért Közeledik május elseje, a munka ünnepe. Dolgozóink ez alkalomból értékes kötelezettségvállalásokat tettek országszerte. Azt a célt követik ezzel, hogy ily módon is elősegítsék feladataik teljesítését. A Nové Zámky-i Elekrosvit dolgozóinak felajánlásairól az alábbiakban számolunk be. Minden kollektíva A május 1. tiszteletére megindult felajánlási mozgalom hetekkel ezelőtt vette kezdetét az üzemben. Az első vállalást a kongresszusi címmel kitüntetett Füle mester műhelyének munkáisai tették. Nyomukba az üzem III. részlegének dolgozói léptek. Közülük különösen — Ivanics mester vezetésével — a műanyagpréselők tettek ki magukért, mivel műhelyüknek mind a 7 munkacsoportja kidolgozta a munka ünnepére szóló kötelezettségvállalásait. Ez után pedig nézzük meg, mire kötelezték magukat a munkacsoportok. Röviden szólva talán így válaszolhatnánk meg a kérdést: vállaliák a teljes termelés és munkatermelékenység mutatószámainak maradéktalan teljesítését. Sőt! Ivanics mester kollektíváinak mindegyike úgy döntött, hogy jobb eredményeket érnek el a tervezettnél, így például Jarmila Gondžalová kollektívája 105, Szládek Lajos kollektívája pedig 104 százalékra akarja teljesíteni a második negyedév tervét. Decsi József 14-tagú csoportja is a tervezett mutatón felül akar termelni, emellett szándékuk az önköltség csökkentése. A béralapon Decsiék — fejenként — mintegy 100 koronát takarítanak ' meg havonta. Ivanicsék egyébként 200 brigádórát dolgoznak le az üzem védnökség! szövetkezetében, betartják a technológiai eljárásokat, lényegesen csökkentik a selejtet, az eddigieknél jobA munkaidő és a rejtett tartalékok Az üzem 512-es termelési központjának vezetője Kajanovics József. Jó szakember hírében áll ez a szerény megjelenésű mester, s mindamellett nagyon jó munkaszervező ls. A mun» ka ünnepe tiszteletére tett felajánlásaikból kitűnik, hogy a második negyedévre szóló feladataikat 101 százalékra óhajtják teljesíteni. Ezt többféle módon akarják biztosítani. Elsősorban is rendszeres megbeszélé*seket tartanait, melyek során elemzik helyzetüket és — ha erre szükség mutatkozik — olyan intézkedéseket foganatosítanak, melyek hozzá(Folytatás a 2. oldalon) Az egész világ összefogott Julian Grimau megmentéséért Franco bírósága befejezte gyalázatos szerepét: halálra ítélte a hős spanyol kommunistát • A kormány tegnap tárgyalt az ítélet érvényességéről • Különböző hírek Grimau sorsáról • A világ közvéleménye felháborodva tiltakozik Francóék terrorja ellen A madridi katonai bírAság csütörtökön halálra ítélte Julian Grimaut. a bátor spanyol kommunistát. Az ítéletet ' a madridi első katonai körzet parancsnoka is megerősítette, s most már • kormány tárgyal jogérvényre emeléséről. A végleges döntés Franca kezében van. A Daily Telegraph kószahírekre hivatkozva azt állítja, hogy Franco rendőrsége péntek hajnalban titokban agyonlőtte Grimaut. mert a kormány igyekezett gyorsan felszámolni a ,,Grlmau-iigyet". A madridi bírfiság halálos ítélete rendkívül felháborította a világ közvéleményét. A nyugati tudósítók szerint Grimau hősiesen viselkedett a bíróság előtt és bátran vallotta magát .— több mint Z8 éve — kommunistának. „Ha tehetem, folytatom a harcot.... Kommunistaként halok meg" — mondotta Grimau. Angliában, Franciaországban, Olaszországban és más országokban nagy tünban használják ki a munkaidőt stb. tetések zajlottak le a spanyol követségek előtt. A párizsi tüntetők összecsaptak a rendőrséggel. Franco eltávolítását és Grlmau szabadon bocsátását követelték. A párizsi ügyvédi kamara elniike táviratban tiltakozott a madridi katonai biróság eljárása ellen. A párizsi lapok kommentárjaikban gyilkosoknak bélyegzik Crimau bírált. Londonban az interbrigadisták nagy tüntetést rendeztek a spanyol követség elült. Szabadságot követeltek Grimaunak és a spanyol politikai foglyoknak. Az U n i t a felszólította az olasz kormányt, járjon közbe Grlmau megmentéséért. A lap országos akciót indított a „hóhér" kezének lefogásáért. A nagytömegek viharos tiltakozással fogadták a halálos ítéletet Stockholmban, Amszterdamban. a latin-amerikai országokban s másutt. Nagygyűléseken követelik Grimau Ítéletének érvénytelenítését, a hős kommunista szabadon bocsátását. A tömegmozgalmak Grimau megmentéséért állandóan tartanak. A Times szerint csak a világ közvéleményének felháborodott tiltakozása késztetheti Franco kormányát az ítélet megmásitására.