Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-13 / 72. szám, szerda

Ä magas fokú eszmeiség és művészi tökélya szovjet irodalom és művészet nagy ereje N. Sz. Hruscsov beszéde a párt és a kormány képviselőinek találkozóján a kulturális dolgozókkal 1963. március 8-án Hruscsov elvtárs bevezetőben rá,mutatott, hogy néhány hónapon belül már másodszor, illetve harmadszor találkozik az írókkal és a művészekkel. Az SZKP Központi Bizottságának az irodalom és a művészet kérdéseivel kapcsolatos állásfoglalása a Szovjetunióban és a külföldön élénk és kedvező visszhangra találjt, a szovjet művészek erőteljesebben fordulnak szembe az Irodalomban és a művészetben megnyilvánuló egészségtelen irányzatokkal. A kommunizmus építése és a művészi alkotás feladatai Az írók, festők, zeneszerzők, szobrászok, film- és színművészek, az egész alkotó értelmiség munkássága szüntelenül a párt és e nép érdeklődésének központjában áll. Ez érthető, hisz korunkban a művészet és az irodalom, mint Vlagyimir Iljics Lenin előre látta, az egész nép sajátja lett. A szovjet nép lenini pártjának vezetésével a kommunista társadalmat építi. Hangsúlyozom, a kommunizmus építésében az a fő célunk, högy n*egteremtsük a dolgozó emberek jobb életének jobb feltételeit. A kommunista társadalopi pedig a dolgozó emberek társadalma lesz. Az emberek természetes tulajdonsága a munkakedv. A tőkés rendszer megnyomorítja a dolgozó embereket, s azok, akik nem törődnek bele az embernek ember által való elnyomásába, a munkafolyamat során fejlesztik, növelik osztályöntudatukat és tevékenyen harcolnak a dolgozók érdekeiért, a kizsákmányolók ellen. Mások, akik csak önző, személyes érdekeiket tartják szemük előtt, nem kapcsolódnak be az új társadalom megteremtéséért folytatott osztályharcba. Ismét mások kizsákmányolják, elnyomják a dolgozókat, a mások munkájából élnek. A kommunizmus csak milliók munkájával építhető fel, ezért a párt mindent megtesz, hogy az egész szovjet népet, köztük a kultúra, a művészet és az Irodalom dolgozóit ls tevékenyen bevonja a kommunizmus építésébe. Ma mindenki láthatja, hogy a párt erőfeszítései nagyszerű eredményeket hoznak, ám nem szabad szemet húnynunk a nehézségek fölött, amelyeket az új társadalom építése során le kell küzdeni. Ezek közé tartoznak a múlt csö-' kevényei, amelyek a társadalom valamennyi rétegében ott élnek az emberek egy részének tudatában. A kommunizmusért folytatott harcban a legnagyobb jelentőségű, hogy minden embert a kommunista eszmék szellemében neveljünk. Jelenleg ez pártunk ideológiai munkájának fő feladata. Ezért keli harci készenlétbe helyeznünk a párt valamennyi eszmei fegyverét, köztük a kommunista nevelés egyik leghatásosabb eszközét, az irodalmat és a művészetet. Összejöveteleink, amelyeknek már bizonyos kedvező hagyományuk van, a maguk módján az irodalom és a művészet erőinek, alkotó aktivitásának és forradalmi harci kedvének seregszemléjét jelentik. A párt és Központi Bizottsága úgy véli, hogy a szovjet Irodalom és művészet eredményesen fejlődik és lényegében Jól teljesíti feladatalt. Am nagyon ártalmas lenne, ha eltúloznánk az irodalom és a művészet sikereit és nem látnánk meg az írók, festők, zeneszerzők és a többi művész munkájának komoly fogyatékosságalt. Nem történt semmiféle rendkívül komoly eszmei-művészi kudarc. Ennek ellenére lényeges fogyatékosságokról van szó, sok esetben olyan hibákról, amelyek fölött nem térhetünk napirendre. Nem minden alkotó művész Ismerte fel helyesen az Irodalom és a művészet területén a párt programjában kitűzött feladatokat. Ezért elkerülhetetlenül szükséges, hogy még egyszer megvilágítsuk a párt nézetét a művészi alkotás alapkérdéseire a kommunizmus építésének fejlett szakaszában. Milyen műalkotásokat vár a szovjet •nép, milyen műveket értékel nagyra, mit támogat és mit vet el? „A szocialista-realista irodalom és művészet magas művészi színvonalat ért el, gazdag forradalmi hagyományokra tekinthet vissza. E műveket az egész világ ismeri. Valamennyt szovjet köztársaságban kiváló művek születtek, amelyekre országunk nemzetei méltán büszkék. Mi jelenthet nagyobb elégtételt, a művész számára, mint az a tudat, hogy egész te hetségével a népet segíti a kommunista társadalomért vívott harcban, s hogy a nép magáévá tette, nagyrabecsüli műveit. ' Nyikita Hruscsov ezzel kapcsolatban rámutatott Gyemjan Bednlj köl tészetének jelentőségére a polgárhá ború idején, hangsúlyozta, e költé szet jelentősége főleg abban áll, hogy a költő ä forradalom pozíciójáról haragosan elítélt minden bizonytalan ingadozást, a paraszt lelkét jól ismerve rámutatott, mily károkat okoz magénak a parasztnak e bizonytalanság, tétovázás. Hozzásegítette a parasztot, hogy megértse a munkásosztályhoz fűződő szövetségének jelentőségét a bolsevik párt vezetése alatt. Kortársaiéi — hangsúlyozta Hruscsov — a polgárháború éveire emlékezve még ma Is szívesen éneklik Gyemjan Bednij dalait, amelyek még mindig frissen, időszerűn csengenek. Az SZKP KB első titkára rámutatott egy másik, eleven és értékes műalkotásra, J. V. Vucsetylcs művére, a szovjet katonák berlini emlékművére, amely a nézőben a mélységes tisztelet és hála érzését váltja ki a szovjet katonák iránt, akik életüket adták a fasizmus ellen vívott harcban. A KB elnökségének tagjai és titkárai nemrég tanulmányozhatták a fasizmus fölötti győzelem emlékművének tervrajzait. Ezt az emlékművet Moszkvában állítják fel, ugyancsak Vucsetyics tervei szerint Feltehető, hogy újabb, igen hatásos, realista műalkotás lesz. N. Sz. Hruscsov rámutatott, hogy ugyancsak nagyszerű realista műalkotásnak tekinthető Marx Károly moszkvai szobra, amelynek alkotója Kerbel elvtárs. Csak a nagy forradalmi, alkotó pátosztól áthatott kiváló művek vésődnek be mélyen az ember lelkébe és tudatába, ébresztenek benne elszántságot, hogy harcoljon az emberek boldogságáért Az ilyen művek alkotóit a nép méltán nagyra becsüli. A kommunista párt felhívja az írókat, festőket, zeneszerzőket, film- és színművészeket, hogy éppen ilyen müveket alkossanak, amelyek eszmeileg és művészileg mélyen hatnak az emberek tudatára és érzelmeire. (Hoszszan tartó taps.) Népünknek harcos, forradalmi művészetre van szüksége. A szovjet irodalom és művészet arra hivatott, hogy világos művészi képekben ábrázolja a kommunizmus építésének nagy és hősi korszakát, híven tükrözze életünkben az új, kommunista viszonyok kialakulását és diadalát. A művész lásson meg mindent, ami pozitív, örüljön e pozitív vonásoknak, amelyek valóságunk lényegét teszik, ugyanakkor nem szabad szemet hunynia a negatívumok fölött, meg kell mutatnia mindazt, ami életünkben az új létrejöttét gátolja. Mindennek megvan az árnyoldala, minden attól függ, hogyan közelítjük meg, milyen szempontból értékeljük az élet jelenségeit. A nép alkotó munkájában tevékenyen résztvevő elfogulatlan ember tárgyilagosan látja az élet jó és negatív jelenségei^ helyesen érti és értékeli őket, tevékenyen harcol azért, hogy érvényesüljenek a haladó jelenségek, amelyek döntő Jelentőségűek társadalmi fejlődésünk szempontjából. Am aki részvétlen megfigyelőként nézi valóságunkat, nem képes sem megérteni, sem Igazán ábrázolni életünket. Sajnps előfordul, hogy egyes művészek a valóságot csupán a szemétdombok bűze szerint ítélik meg, az embereket szándékosan eltorzítva ábrázolják, képeik tele vannak komor színekkel, amelyek az emberben csak alélt szomorúságot, kiúttalanságot ébresztenek, a valóságot saját elfogult, kiforgatott, szubjektívista elképzeléseik, kiagyalt vérszegény sémáik szerint ábrázolják. Legutóbb láttuk Erneszt Nyelzvesztnlj ellenszenves mázolmányát, s felháborított, hogy ez az ember, aki nyilván nem tehetségtelen, aki szovjet főiskolát végzett, ily fekete hálátlansággal fizet a népnek. Jó, hogy nincs sok ilyen művészünk, de sajnos ez az eset mégsem jelent kivételt. Láttuk az absztrakt művészek néhány alkotását. Ezeket a rondaságokat nyíltan, engesztelhetetlenül elítéljük és a jövőben ls el fogjuk' ítélni. Elvtársak! Pártunk nézete szerint a szovjet filmművészet a nép kommunista nevelésének egyik legfontosabb művészi eszköze. A nép legszélesebb rétegeinek érzelmeire és gondolkodására való hatást tekintve semmi sem ér fel a filmművészettel. A film a társadalom minden rétege számára hozzáférhető — s bátran mondhatjuk, minden korosztály számára ts mányai fölött, Iljics hagyatéka fölött. Aki azonban végignézi a filmet, azt mondja, mindez nem igaz. A film legpozitívabb alakjai — három fiatal munkás — sem testesítik meg nagyszerű Ifjúságunkat. Ogy ábrázolják őket, mintha nem tudnák, hogyan élJenek és mire törekedjenek. £s mindez a mi korunkban, a kommunizmus építésének előrehaladott időszakában játszódik le, amelyet a kommunista párt eszmél ragyognak be. Talán ilyen fiatalság építi ma szflHruscsov elviár:. neszedet mond a párt és a kormány vezetőinek találkozóján a szovjet művészekkel. Mellette jobbról:. F. R. Kozlov, L. I. Brezsnyev, M. A. Szuszlov, D. Sz. Poljanszkij. (ČTK — TASZSZ felv.) Ezért a párt központi bizottsága a legnagyobb figyelmet fordítja a szovjet filmművészet fejlődésére. Látjuk és nagyra értékeljük művészi filmjeink sikereit. Ugyanakkor úgy véljük, hogy elért eredményei nem felelnek meg feladatainknak és lehetőségeinknek. Nem lehetünk közömbösek a filmművészet eszmei beállítottsága és művészi színvonala Iránt. E tekintetben pedig a helyzet távolról sem olyan jó, mint ahogy filmművészetünk sok dolgozója képzeli. Rendkívül nyugtalanító, hogy mozijainkban sok nagyon is átlagos, tartalomszegény és formáját tekintve tanácstalan film kerül bemutatásra, amelyek felháborítják vagy elálmosítják, elszomorítják a nézőt Láttuk egy film előzetes anyagát, amelynek címe sok mindenre kötelez: „Iljlfcs zászlaja". A filmet N. HUcljev elvtárs rendezi a M. Gorkij filmstú dióban, művészi vezetője Sz. Geraszlmov elvtárs ismert filmrendező. Nyíltan meg kell mondani, hogy a látott anyagban Igen hatásos jelenetek vannak. Ezek azonban lényegében elködösltik a film tulajdonképpeni értelmét, tl. a társadalmi és személyes élet olyan eszméinek és normálnak igazolását, amelyek elfogadhatatlanok, Idegenek a szovjet emberek számára. Ezért határozottan ellenezzük a nagy és fontos téma Ilyen feldolgozását. Talán nem is kellene érről beszélni, mivel a film még nem készült el. Mivel azonban sajtónkban egyes irodalmárok és filmesek agyondicsérik e film „kiváló tulajdonságait", el kell mondani a magunk véleményét is. A film címe „Iljics zászlaja" allegórikus. Hisz maga a „zász-' 16" szó azelőtt őrcsapatot jelentett. Ma ls így hívjuk országunk határain az előretolt őrállásokat. Az ember feltételezhetné, hogy a film fő alakjai a szovjet Ifjúság haladó rétegeit képviselik, amelyek rendületlenül őrködnek a szocialista forradalom vív-. leivel együtt a pírt vezetésével a kommunizmust? TalSa ilyen fiatalok jelentenék népünk jövendő reményeit, elhihetnénk-e rőluk, hogy folytatni fogják az Idősebb nemzedékek nagy művét, azokét, akik megvalósították a szocialista forradalmat,, felépítették a szocializmust, fegyverrel a kezükben megvédték a fasiszta hordák ellen, megteremtették a kommunista társadalom építésének anyagi és szellemi feltételeit? Nem, az ilyen emberekben nem bízhat a társadalom — nem harcosok ők, nem olyan emberek, akik megváltoztathatják a világot. Erkölcsileg fejletlen egyének, akik már fiatalon megvénültek, éle- _ tűknek nincsenek nagy céljai, nincs amelyben más az emberek közti vn mét az Ifjúság ama rétegére, amelyre az érdeklődést irányítaniuk kellene. Szovjet fiatalságunk életében, munkájában és harcában folytatja és tovább viszi a múlt nemzedékek hősi hagyományait. Fiatalságunk igazi képét jól mutatja A. Fagyé je v regénye, „Az Ifjú Gárda". Kár, hogy Sz. Geraszimov, aki a regényt filmre vitte, nem adott kellő tanácsokat tanítványának, M. Hucljevrak, hogy megmutathassa filmjében, hogy élnek fiataljaink, hogyan fejlesztik tovább az Ifjú Gárda nagyszerű hagyományalt. Már tegnap kijelentettem, hogy komoly, elvi ellenvetéseket vált kl az a jelenet, amelyben a film hőse a háborúban elesett atyja árnyával találkozik. A fiú kérdésére, hogyan éljen, az atya árnya kérdéssel válaszol — hány éves vagy? Amikor a fiú azt feleli, hogy .huszonhárom éves, az atya azt mondja — én pedig húszon-; egy ... s azzal eltűnik. Még azt akarják, hogy higgyünk e Jelenet igazsá-i gában? Senki sem hiszi el! Mindenki tudja, hogy méig az állatok sem hagy-: Ják el utódalkat. Ha a kutyától elve-: szik a kölykeit és a vízbe dobják, az anyaállat életét kockáztatva utánuk megy a vízbe, hogy megmentse őket. Elképzelhető-e, hogy az atya nem válaszolna fia kérdésére, nem segítené tanáccsal, hogyan találja meg az életben a helyes utat? Ez a jelenet nem véletlen. Bizonyos szándék van benne. El akarják hitetni a gyerekekkel, hogy atyáik az életben nem lehetnek tanítóik, s hogy ezért oktalan volna tanácsot kérni tőlük. A film alkotólnak véleménye szerint a fiataloknak maguknak, az idősebbek tanácsai segítsége nélkül kell eldönteniök, hogyan éljenek. Ebben tehát világosan kifejezésre jut a film alkotóinak állásfoglalása. Am nem mentek túl messzire? Talán szeimbe akarják fordítani a fiatalokat az Idősebb nemzedékkel, viszályt akarnak szítani az együttesen a kommunizmusért harcoló szovjet családban? Felelősségünk tudatában klje-;, lenthetjük — ez nem fog sikerülni nekik! (Viharos taps.) Korunkban nem létezik az atyák és fiúk problémája abban a formában, mint Turgenyev Idején, hisz egész más törtéhelmi korszakban élünk, hivatásuk. _ A filmnek az a szándéka, hogy megmutassa a negatív típusokat, megbírálja a munkakerülőket, a fiatalságunk között még található esendő jellemeket, akik senkit sem szeretnek, senkit sem becsülnek, az öregekben nem bíznak, sőt gyűlölik őket. Mindennel elégedetlenek, mindent megmorognak, mindent kigúnyolnak és mindent bepiszkolnak, napjalkat tétlenül, estéiket és éjszakáikat kéteshírű lokálokban töltik. Az ilyen alakok felfuvalkodott megvetéssel beszélnek a munkáról, köt kézzel tömik magúba a mindennapi kenyeret, ugyanakkor kinevetik azt, aki a kenyeret kemény munkájával megkereste. A film alkotói azonban nem voltak képesek megvalósítani szándékukat. hogy pellengérre állítsák a fölösleges, élősdi embereket. Hiányzott belőlük az állampolgári bátorság és harag, hogy szemünk elé állítsák mindazokat a ronda, piszkos gazembereket, a csirkefogók csak gyöngepofont kaptak tőlük. Márpedig az Ilyen elvetemült alakokat pofonnal nem lehet jó útra téríteni. A film alkotót nem hívják fel a néző figyel- Jgy nem lehet dolgozni, elvtársak! szony. A szovjet szocialista társadat lomban nincsenek ellentétek a nemzedékek között, a régi értelemben nem létezik az „atyák és fiúk" problémája. E problémát a film alkotói találták kl, célzatosan és nem' a legjobb szándékkal fújják fel. Így értelmezzük az emberek vtszo-" nyát társadalmunkban, s azt akarjuk, hogy e viszonyt az irodalmi müvekben, színdarabokban, filmekben, ze^ nében, képzőművészetben igazon ábrázolják. Aki ezt még nem érti, gondolkozzék el fölötte, s ml segítségéra leszünk, hogy helyes álláspontra jusson. Szabadon megkérdeznünk Hucljev elvtársat, a rendezőt és főnökét, Geraszimov elvtársat, hogyan juthatott eszükbe, hogy ilyen filmet készítsenek? A film komoly hibái kézenfekvők. Azt hihetnénk, hogy a filmművészeti dolgozók, akik a fiknet látták, nyíltan és kereken meg kellett volna hogy mondják a hibákat a rendezőnek. A film körül azonban hihetetlen dolgok történtek. A filmet még senki sem látta, de máris széles körű reklámot csaptak nemzetközi méretben, agyondicsérték mint „művészetünk rendkívüli jelenségét". Mire jó ez? Művészetlink legfontosabb elve a pártosság és népiség Az Írók és művésZek az utóbbi időben alkotásaikban nagy figyelmet fordítanak a szovjet társadalom életének ama Időszakára, amely összefügg Sztálin személyi kultuszával. Ez érthető és törvényszerű. Művek jelentek meg, amelyek Igazán, pártos szempontból világítanak rá az akkori évek szovjet valóságára. Például említhetjük A. Tvardovszklj „Messze, messze" című poémáját, A. Szolzsenylcin „Ivan Gyenyíszovics egy napja" című elbeszélését, J. Jevtusenko egyes verseit, G. Csuhraj „Tiszta égbolt" című filmjét és más műveket. A párt támogatja a valóban Igaz művészi alkotásokat, szőljának bár az élet legnegatfvabb jelenségeiről, ha támogatják a népet az új társadalomért folytatott harcában, összefogják és szilárdítják erőit. N. Sz. Hruscsov a továbbiakban rámutatott a szatíra fontosságára, hangsúlyozta azonban, a szatírával olyan hozzáértő módon kell bánni, ahogy a sebész bánik késével, hogy eltávolítsa az ártalmas daganatot, de ne sértse meg a szervezetet. Ehhez mesteri hozzáértés kell, aki nem rendelkezik vele, Inkább ne is próbálkozzék vele. Feí kell hívnunk valamennyi alkotó művész íigyelmét bizonyos téves motívumokra és irányzatokra, amelyek szerzők műveiben megnyilvánulnak. A helytelen törekvések főleg abban keresendők, hogy egész figyelmüket egyoldalún a törvénytelenség, önkény és a hatalommal való visszaélés eseteire összpontosítják. A személyi kultusz ével valóban súlyos következményekkel jártak, pártunk megmondta róluk az egész Igazságot a népnek. Äm ne feledjük, hogy a szovjet társadalom fejlődésében ezek az évek nem jelentették a pangás időszakát, mint ellenségeink képzelik. Népünk a kommunista párt ve-: ' zetésével, a nagy Lenin eszmélnek és hagyatékának zászlaja alatt sikeresen építette és felépítette a szocializmust. A párt és a nép erőfeszítései a Szovjetuniót hatalmas szocialista állammá fejlesztették, amely helytállt a háború legsúlyosabb megpróbáltatásaiban, győzedelmeskedett a történelemben példátlan harcban és tönkre zúzta a fasiszta hordákat. (Viharos taps.) Ezért mondjuk, hogy nem cseleksze- . nek helyesen azok az írók, akik szélsőségesen egyoldalún értékelik országunk életének e szakaszát, mindent sötét, komor színekkel festenek. Akadnak irodalmárok, akik legszívesebben a szemétdombról gyűjtenek (Folytatás a 4 oldalonI I 1983. március 13. * ÜJ SZÖ 3