Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-30 / 89. szám, szombat

„...mint a tenger hullámzása!" O lvasókonferenciára, könyvvitára készültek akkor s a felvázolt epizód mutatja, hogyan festett a könyvtárosnő hozzájárulása a gyakor­latban. Kulcsár Rezsőné már nyolc éve dolgozik a könyvtárban. — Vajon hány könyvet kölcsönzött ki a nyolc év alatt? — Már alighanem százezret.,.. — És hány könyvet olvasotí el? — Sokat. A könyvtárosnál ez lét­kérdés ... Hogyan is tudná' ajánlani a műve­ket, ha nem olvasná. Mindegyiket azért mégsem olvashatja el. Ilyen- , kor azonban kikéri az olvasó véle­ményét. A könyvtárak legmegbízha­tóbb aktivistái, könyvterjesztői ma­guk az olvasók... A calovói könyv­tári statisztika azt mutatja, hogy a legaktívabbak ezek közül is a gye­rekek. Az olvasótábornok több mint a 60 százaléka gyerek s a gyermek­irodalom szerény készleteinek mind­egyikét évente csaknenj ötször köl­csönzik. A szlovák és a magyar nyelvű könyvek számaránya sem a legked­vezőbb ebben a könyvtárban. A vá­ros lakossága túlsúlyban magyar, az olvasók nagy-többségé is az, s a könyvtárban aránytalanul kevesebb a magyar könyv. Egy lakosra két korona értékű könyvet vásárolhatnak évente — ennyi engedélyezett. Ezt az ijsszeget •az EFSZ megtoldja. A regisztrált "ol­vasók számára ebből az összegből évente, az olcsóbbakból számítva két, a drágábbakból egy könyvre futja. Könyv tehát mégis csak van, hisz nem kevesebb, mint tizenöt könyv jut egy olvasóra. Ennek ellenére még ez a könyvkészlet is kevésnek bizonyul. Az olvasók több mint fele iskolaköteles, a gyermek és ifjúsági irodalom pedig csak egytizede a könyvkészletnek. A felnőttek igé­nyeit sem mindig képes a könyvtár kielégíteni, hisz a könyvek többsége nem felel meg az olvasók anyanyel­vének. Maradna tehát még az utol­só tényező az érdekesség. .. Több mint 10 000 korona értékű könyvet vásárolhatnak' évente, ez Igaz, csak­hogy ezeket a könyveket nem vásá­rolhatják meg ott, ahol ők akarják.' A könyveket csak a Könyvesboltok meghatározott üzleteiben szerezhetik be, s itt persze mindig azokat kap­ják, amelyek egyébként nehezen kel­nének el. ftprrí,'! „ „ „ YJ ízvári Lajos, a Dunajská Stre­v da-i Népkönyvtár igazgatója is panaszkodik a könyvek formális el­osztása miatt... Győri László, a Du­najská Streda-i Könyvesbolt vezetője azonban, tnint mondotta, tanácsta­lan. Évente a legjobb esetben is csak Tavaly novemberben történt; havas és néptelen volt az utca, szürke és botongős. A calovói kilencéves iskola tanéri szobáié­ba a hidegtől kipirosodott arccal, mosolygó nő lépett be. Köny­veket hozott, Szimonov; Élők és holtak című művének három példányát... Az „alku" csendben és gyorsan ment, s a könyv­tárosnő amilyen hirtelen jött, olyan váratlanul távozott. Jelentéktelen esemény — mondhatná bárki. A könyvtáros munkája azonhan ilyen — észrevétlen. 20—25 új magyar könyvre számít­hatnak a könyvtárak, persze ezek sem mindig olyanok, amelyeket ked­vel az olvasó. A könyvtár igazgatója, mint aki csak a biztatásra várt: — Tessék, itt van a polc. Hány könyv van rajta? (Gyorsan beleszá­mol a sorokba, majd rögtön abba­hagyja.) Ennyi gyermek és ifjúsági irodalmam van. Kis olvasóink ezek­re már rá sem néznek. Ha csak a legkisebbek nem. mert már úgy is tudják, mit találnak itt... A „Magyar Szépirodalom" felirat­tal ellátptt polc is igen foghljasan tátong. S amint Vízvári Lajos meg­jegyezte, a legjobb könyvek azokra a polcokra ritkán kerülnek vissza. A könyvtáros a legjobb könyveket álta­lában kétszer látja, amikor újonnan kiadja, majd amikor — kézről kézre, járva, — ócskán kiselejtezi. A galántai Járási Népkönyvtárban már sokkal jobb a felnptt és ifjúsági olvasók arányszáma; a gye­rekek csak egy olvasóval vezetnek a felnőttek előtt. Könyvkészletük teljes mértékben ki van használva, bár a mezőgazdasági irodalomból leginkább csak a szőlészeti és gyü­mölcsészeti szakkönyvek mennek. Hét szakképzett könyvtáros is mű­ködik a jérás területén. A Példás Népkönyvtár cím elnyeréséért meg­hirdetett országos versenyben eddig négy könyvtárat már kitüntettek, köztük a galántait is, s három nép­könyvtár a kerületi nemzeti bizottság kitüntetésében részesült. Annál csodálatosabb, hogy a járás­ban és GalSntán is csak alig több, mint 90 fillér értékű könyvet vásá­rolhatnak a könyvtárak egy lakosra. Ez még a kevésnél ls kevesebb. Simon. Milan igazgató hangja szinte beleremeg panaszába: — Két nyelvű könyvtárunk van. ami csaknem annyit jelent, mint két könyvtár, egymás mellett. Ha olva­sóink kívánalmainak eleget akarunk tenni, akkor ugyanazt a könyvet két példányban, magyar és szlovák nyel­ven kell megvásárolnunk, csakhát ilyen költségvetés mellett...?! A galántal népkönyvtárnak még két fiókkönyvtára is van: az egyik Nebojsán, több mint ezer könyvvel. Száz éves a Matica Slovenská A Matica Slovenská dolgozói már lassan egy éve készülnek arra, hogy méltóan megünnepelhessék a legré­gibb szlovák kulturális intézmény megalapításának 100. évfordulóját. A Matica Slovenská századik szüle­tésnapját az idén augusztusban ün­nepeljük Az előkészítő időszak el­ső legfontosabb eseménye a Matica Slovenská tevékenységével foglalko­zó három napos tudományos kon­ferencia volt. E konferencián kultu­rális életünk kiváló kulturális sze­mélyiségei tartottak beszámolókat. Egy további akció lesz a martini Szlovák Nemzeti Múze-imban meg­rendezésre kerüli „A Matica sloven­ská 100-éve" című kiállítás. E kiállí­tás feladata, hogy szemléltetően is­mertesse a Matica Slovenská kelet­kezésének, tevékenységének és jelen­tőségének állomásait a legrégibb időktől napjainkig. E kiállítás bemu­tatja a látogatónak, milyen tevékeny­séget fejtett ki a Matica Slovenská különösen a szociális és nemzeti el­nyomás idején. E kiállítás egyben szemléltető képet ad a szlovák nép szociális és kulturális életéről, vala~­mint a kizsákmányoló uralkodó osz­tályok ellen vívott harcáról. A százéves évforduló alkalmából több publikáció is megjelenik a Ma­tica Slovenskáról, többek között Ma­tica Slovenská képekben és a költé­szetben. Sok külföldi látogatót várunk a Matica-ünnepségekre, könyvtárak, kulturális intézmények, ipari és me­zőgazdasági üzemek dolgozóit. Már több külföldön élő honfitársunk is bejelentette részvételét. Ez átlagos eredményeket ér el. A másik (Hody-ban) egyáltalán nem működik. Hogy ki a könyvtáros Ho­dy-ban, azt senki sem tudja, pedig a könyvnek itt is szükségét érzik. Most, hogy a Könyvesbolt kiküldte a köny­veket a községekbe, a hodyiaknak is küldött, s Iám ennek az akciónak is megvan a jelentősége. Ján Grel, a helybeli EFSZ gépesltője ezt Igy fe­jezte ki: — Kaptunk most könyveket, át­néztük őket, s amelyek érdekesek, meg is vesszük. Igy reagálnak az olvasók e könyv­re. ha kapcsolatba kerülnek vele. A dolgozók segítőtársat látnak a könyvben, s mi ezt kellőképpen nem mérlegeljük. — A galantai Könyves­boltban az idei könyvhónap első fe­lében még egyetlen magyar nyelvű mezőgazdasági szakkönyvet sem le­hetett beszerezni s csak az SZNT illetékes osztályának beavatkozására változott meg a helyzet Falusi könyvtáraink legdöntőbb feladata pe­dig éppen a mezőgazdaság segítése. Tíotló Máriával, az okoči könyv­tár vezetőjével vettük sorra ennek lehetőségeit. A könyvtár, mint a legtöbb köz­ségben, itt is az iskola egyik osz­tálytermében két- szekrénybe van be­zsúfolva, így itt egyelőre csak köl­csönzésről lehet szó. Az új kultúr­házban már talán olvasótermük is lesz. — Olvasnak szépirodalmon kívül mást is, mondjuk mezőgazdasági szakkönyveket? A válasz' tagadó: — Kecsketenyésztéssel már. aligha foglalkozik valaki, s a ml könyvtá­runkban csak ehhez hasonló „szak­könyveket" találhat. A szövetkezet elnökének pedig ma­gának több könyve, van, mint itt az összes egybevéve, s ami a mezőgaz­daäSgf szakirodalmat illeti, nála el­sősorban a legújabbak vannak meg. • — Megkíséreltem már mezőgaz­dasági szakkönyvről egyszer olvasó­konferenciát rendezni úgy, mint azt a szépirodalmi termékekkel csinál­juk. de hát mondja, mezőgazdasági szakember vagyok én ...? A vita végére tehát pontot tehe­tünk. A könyvtárosok munkájukban gyakori esetben segítség nélkül áll­nak. A falusi könyvtárak szakiroda­lomkészlete nem elégíti ki a keresle­tet. Elegendő anyagiakkal sem ren­delkeznek mindenütt, s a könyvtárak feltöltése is formális, nem felel meg a lakosság nyelvi összetételének. K önyvtáraink fontos tényezője: a könyvtáros. S ha a könyvter­jesztés terén sikerekről beszélhe­tünk, akkor az ,eIsősorban a könyv­tárosok érdeme, csakhogy a könyv­táros munkája, amint Varga Mihály, a büci EFSZ agrőnomus-könyvtárosa mondotta, már olyan, hogy sosem tudjuk mikor kielégítő. A könyvek érdekében sohasem tehetünk eleget. A könyvtáros munkája lassú, türel­mes munka, mint a tenger hullám­KOBÁK KORNEL A közelmúltban tartották a fellebviteli tárgyalást D A. Siqueirose me­xikói kiváló festőművész és hazafi ügyében, akit jogtalanul vetettek börtönbe. A világ haladó emberisége e nagy művész kiszabadítását követeli, hiszen egész életét a békéért és a mexikói nép jobb életéért vívott harcának szenteli. Képünkön a művész szociális témájú „Bányá­szok" című alkotása. (ČTK - felv) GYÜRE LAJOS: Jöjj napocska várunk nagyon, süss le ránk egy kisablakon. Hozz meleget riigyf akasztót, sarkig tárunk minden ajtót. Lágy trillákkal, madárdallal, köszöntünk az új tavasszal. A határban hangos ének, a parasztok mind dicsérnek. OZSVALD ÁRPAD Napocska A virágok és a házak, meg a karcsú rózsaszálak Kinyitják a kis kelyhüket, benned lelik csak kedvüket. Vízzel telnek az erecskék, megjönnek a vándor fecskék. A gólya is megtér szépen fészket rak az új kéményen. Jöjj napocska, nézz hát körül, jöttödnek Itt minden örül. És ha itt Jársz, tér) be hozzánk. Süsd pirosra a mi orcánkl Hit Hiszem: az ember nem azért született a világra, hogy összetéve két kezét a semmit őrölje ujjain. A kimondott szó nem elég, nem elég csak a biztatás, fogd meg a szerszám hűs nyelét, Voltaire Candide-ja kertet ás. í N V/////////////////////////^^^^ A KULTtJRA APOSTOLA A Krasznojarszki villanyerőmű gátja a víz beömlssztése után (O. Velejszki i és VI. Dobrovoiszkij rajza.) A könyvtáros munka is hivatás. Hivatás azok számára, akik annak tekintik. Mert gépiesen, csupán ad­minisztratív módon is elvégezhető e munka. Jön az olvasó, kiválasztja vagy kéri ezt és ezt a könyvet, a könyvtáros kikeresi, bejegyzi, átad­ja és kész. Kérem a következőt... I Az Ilyen könyvtáros számára ez' a foglalkozás nem jelenthet hivatást. Mikor jelent azt? Ha könyvtáros nemcsak igyekezetet, hanem szivet­lelket, nevelőkészséget, pedagógiát is „vegyít" munkájába. Természetesen ehhez nem elég csak a polcokon sqrakozó könyvek jegyzékének isme­rete. Tudni kell, ki az olvasó, kb. mit olvasott már, mit olvas szívesen és mi van a könyvek díszes borí­tólapja mögött, vagyis milyen a tar­talom. Az ilyen könyvtároskodásra nem mindenütt, de vidéken igazán ked­vező alkalom adódik. Általában ki­csi a könyvtár és az olvasótábor sem nagy. A könyvtáros ismerheti falubelijeit, tudhatja, kinek mi a vesz­szőparipája, mi az, amiről a legszí­vesebben hall vagy olvas. A lényeg pedig tulajdonképpen csak ezután következik: a könyvtáros egyre igé­nyesebb, színvonalasabb könyveket javasol az olvasónak, hogy ezzel szellemi, értelmi gazdagodását szol­gálja. — Igen ez a 1ó könyvtároskodás titka, értelme, célja! — mondaná most Kovács István gemeri pedagó­gus, mint ahogy ottjártunkkor rövid eszmecserénk után ls leszögezte. S miután Kovács elvtárs mindezt jól tudja, nem véletlen, hogy eszerint is cselekszik. — Na jó, — mondják a beavatot­tak — könnyű a könyvtárosnak olyan faluban, ahol a virágzó kul­turális élet élő hagyomány, ahol már 50 éve villanyárammal világítanak, ahol mái «zfiz éve a környéken pár­ját ritkító dalárda működött, ahol a Csemadok, a CSISZ, • a vöröske­reszt, a testnevelési egyesület egy­mással vetekszik. Ebben is van igazság. Viszont egy dolog Gemeren is tény marad: meg­felelő szervezés és propaganda­munka nélkül nem lenne annyi könyvbarát a faluban, mint ameny­nyi van. A könyv hónapjában nem vélet­len, hogy az országjáró riportert a könyvterjesztő munka érdekli. Ez Is szerves tartozéka a könyvtáros­hivatásnak. Kovács István pedagó­gus pedig nemcsak a fentiekért jó könyvtárosa a falunak, hanem mert a könyvterjesztést is szívügyének te­kinti. Módszerei nagyon is figyelemre méltóak Csak egyet említsünk: diák­jainak kötelező a rendszeres olva­sás, s amikor könyvet választanak maguknak, a kiszemelteket Kovács elvtárs még egy-két kötettel meg­toldja, mondván: olvassanak a szü­lők és a szomszédok ls. És a kis diákok viszik a könyveket, maguk­nak a szülőknek és a szomszédok­nak. A második, harmadik alkalom­mal már a szülők és a szomszédok maguk kérik a diákokat: hozzátok ám nekünk is! Kovács elvtárs a könyvárusltásról sem feledkezik meg. Bódi Bertalan kollegájával évente átlag 200 köte­tet adnak el a könyvhónap, a CSSZB-hónap, szülői értekezletek, iskolai évzáró stb. keretében. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy a község­ben közel 300 család lakik, más fal­vakhoz viszonyítva ezt szép ered­ménynek mondhatjuk. Hosszan méltányolhatnánk még Kovács elvtárs könyvtárosi munká­ját. Tanítói teendői mellett sok ide­jét elrabolja a könyvtár azaz nem is rabolja, mert ő nem tartja idő­rablásnak. Számára a könyvtároskodás fs éppoly hivatás, mint a tanítás. (szó) 1963. március 3ö, * £jj SZÖ %

Next

/
Thumbnails
Contents