Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-30 / 89. szám, szombat

TURCZEL LAJOSI Vizsgálódások egy író műhelyében LEHOCKY TERÉZ NEVE három­négy évvel ezelőtt tűnt fel folyóira­tainkban. Ritka időközökben megje­lenő novellái az író iráint kezdettől figyelmet ébresztettek, s szinte min­den egyes alkalommal meghökkenés­sel vegyes meglepetést is okoztak. Most, amikor Lehocky kötetben ki­adott novellái alkalmat adnak az ösz­szehasonlításra és ezen keresztül az egységes kép kialakítására, meg tud­juk már magyarázni ezt a szórványos közlés Idején újból és újból érzett ve­gyes hatást is. A ..Foitok a napon" című kötet 12 novellája olyan írót mutat be, akit szenvedélyes társadalmi tendenciózus­ság fűt, dús és aktív nyelvérzék és szé­les irodalmi és történelmi olvasottság jellemez. Ezek az értékes tulajdonsá­gok minden írásában megmutatkoznak, az esztétikai érvényesülésük csa.k ritkán kiegyensúlyozott. Az eszmei tu­datosság sokszor ábrázolási túlzásokba és didaktizmusba ,csap át, a gazdag nyelv lépten-nyomon vadhajtásokat • is hajt, s az olvasottság, könyvműveltség is nemegyszer tudálékosan vagy szemet­szűrő Idegen hatásként mutatkozik meg. Nézzük meg közelebbről, hogy ml okozza, ml okozhatja a pozitív írói adottságoknak ezeket az esztétikai félre­siklásait, kiteljesületlenségeit. Ha vizsgálódásunkat a tematika terén kezdjük még, akkor először arra figye­lünk fel, amiről a fülszöveg is tájékoz­tat: a kötet mindegyik novellája mögött „megtörtént bírósági eset" áll. Tudván azt, hogy Lehocky Teréz éveken keresz­tül bíróként működött, nem csodálko­zunk azon sem, hogy írásai alaptémáját bírósági anyagokból merítette. Novellái közül azok a legsikerülteb­bek, legszabályosabbak, amelyekben a bírósági eset segítségével felismert .va­lóság művészi újrateremtésével el tud szakadni a Jogászi szemlélettől és a bírósági esetet közvetlen társadalmi él­ménnyé, történéssé lényegit! vissza. Ilyan novella például a Falusi mama. Sajnos a novellák nagy részében Le­hocky nem tud vagy nem akar megsza­badulni a jogászi szemlélettől, s a bíró­sági gyakorlatban szerzett élményanya­gában a jogi viszonylatokat nem építi át erkölcsiekké. Ez önmagában még . mindig nem volna hiba. hiszen a Falusi mama történeténél is láthatjuk, hogy e Jogi viszonylatok ls felhasználhatók a művészi ábrázolás céljaira. A hiba akkor áll elő, amikor Lehocky a novelláiban alkalmazott, illetve visszahagyott Jogi viszonylatokat — és tegyük hozzá, nem­csak ezeket, hanem az erkölcsi viszony­latokat ls — Jogászilag, publicisztikal­lag magyarázza és ezáltal a novelláit felemás Jellegűvé, szabálytalanná teszi. Ma, a műfajok helykeresése és kor­szerűsödés! tendenciája idején az elmúlt időszakokhoz viszonyítva gyakrabban vagyunk tanúi a publicisztika szépiro­dalomba való behatolásának, és szép­irodalmi érvényesülésének is. Hallunk és beszélünk publicisztikai regényekről és novellákról, sőt esszé-regényekről és novellákról is. Lehocky Teréz novellái a Jogászi, publicisztikai hatás erős tér­foglalása ellenére sem nevezhetők ilye­neknek. Illetve publicisztikai- vagy esszé-novelláknak sem ' szabályosak. Nincs ugyanis kellő szerkezeti egyen­súly, szerkezetileg biztosított harmónia és egybeolvadás a szépirodalmi és pub­licisztikai matériájuk között. A publi­cisztikai megnyilvánulások nagyobbára csak logikailag és nem művészi Indo­koltsággal és szükségszerűséggel kap­csolódnak a. művészi módszerrel tük­röztetett alapanyaghoz. Egyedül nyelvi, stilisztikai téren van észrevehető összhang és egyneműség a szépirodalmi és publicisztikai matéria között. Ez azonban egyrészt csak a no­vellaanyag felületén mutatkozik meg, másrészt bizonyos fokig negatívan is hat, mert — az Ismertetésünk elején Jelzett és a szerzőnk írásaiban bőven tenyésző nyelvi- és stílusnaturalizmusok következtében — a publicisztikai meg­nyilvánulások hatását meglehetősen el­torzítja. A NYELVI ÉS STILISZTIKAI hasonítás­sal tehát Lehocky nem tudja megterem­teni a szépirodalmi és publicisztikai novellanyanyag közt szükséges kohéziót, egységesen ható eszmei — művészi funkciót. Még kevésbé éri el ezt másik szokásos módszerével: a publicisztikai mondandó végtanúságként, összefogla­lásként való alkalmazásával. Ez a no­vellából kilóg, menthetetlenül szenten­clőzusan, didaktikusán hat és a művészi ábrázolás esetleges tartalmi hézagait semmiképpen sem tudja kitölteni. Amint a fentlekből láttuk, a szép­irodalmi és publicisztikai anyag művé­szi összeolvasztásának sikertelenségét nemcsak a novellista sínylette meg, hanem a novellákba befészkelődő publi­cista ls. Az olyan novellák elolvasása után. mint az Ásó — kapa, a Kis Mo-. zart, vagy Lasclate ogni speranza . .., kettős hiányérzetünk támad: úgy érez­zük, hogy a szerző vállalkozásában nemcsak a művészi műfa] került zátony­ra, hanem egy-egy aktuális társadalmi kérdést felölelő közírói vagy Jogszocio­lógiai tanulmány lehetősége ls elfecsér­lődött. Az író alkotó adottságai, Illetve társadalomtudományi tájékozottsága alapján reálisan feltételezhető kettős le­hetőség helyett a fenti esetekben fele­más Irodalmi képződmény lett az ered­mény: olyan' egyensúlytalan keverék­novella, amelyben a művészi tükrözést sokszor heterogén módon beiktatott és a túlstlllzálással közvetlen hatásukban legyengített publicisztikai elemzések. Jogmagyarázatok, törvénykrltikák stb. helyettesítik. A novellákban sokszor eluralkodó Jo­gászi-publicisztikai megnyilvánulások­nak, Illetve a novellistában minduntalan Jelentkező Jogásznak-publtcistának a hatása a fentieken kívül még más, lé­nyegesebb vonatkozásban ls előnytele­nül mutatkozik meg: ábrázolási túlzáso­kat, sematikusan, vagy naturalista mő­don ábrázolt életjelenségeket és Jelle­meket eredményez. Ennek legfőbb oka pedig az, hogy a szerző a bírói prakszisban elsajátított élményanyagot nem vetíti vissza kellő mértékben a spontán társadalmi való­ságba, illetve nem hitelesíti azt a köz­vetlen társadalmi életben szerzett, él­ményanyaggal. Igy születnek aztán az olyan sematikus írások, mint a Kulák­udvar alkonya, vagy a Téli vigília, ame­lyekből szinte teljes mértékben hiányzik a közvetlen társadalmi élménynek és helyzetismeretnek éltető frissesége. A Kulákudvar alkonyá ban a közvet­len társadalmi élményt — tartalmi, jel­lemábrázolási és eszmei vonatkozásban — a naturalista módon sűrített és egy történetbe transzponált bírósági tapasz­talat helyettesíti, a környezetrajzot pe­dig Jelentős mértékben a novella alap­hangulatához simuló naturalista, vagy naturalistává adoptálódott olvasmány­élmények determinálják. Maga a novella például egy elképesztően ható, majdnem szó szerinti Tömörkény-ráemlékezéssel kezdődik. (Vesd össze a novella első hét sorát Tömörkény István Vándorló földek című írásának tndításávall) A Kulákudvar alkonyához hasonlóan sematikus és naturalista írás, a Téli vi­gília is. Nem vonjuk kétségbe, hogy e novella hősének, a Székely favágó-gye­rekből szlovák partizánná, majd millió­kat sikkasztó vállalati igazgatóvá válló Balog Mártonnak szertelen tulajdonsá­gait, meghökkentő sorsfordulatalt és élményeit (a németek akasztófájáról va­ló csodálatos megmenekülését, félholt felesége Iránti embertelen magatartását sfb.j a szerző bírósági esetek és hiteles partizán-históriák tényanyagából merí­tette. A hiba az, hogy a feltehetően több esetből és adatból összegyűjtött különös adatokat és vonásokat — a szociális és lélektani összeegyeztetés megalapo­zottsága nélkül — egy alakban halmoz­ta össze, egy Jellem sémájára építette rá. Nem csodálkozunk azon, hogy Ba­log Márton alakja Ilyen körülmények között a Szabó Dezső „Csodálatos életé­ből" Ismert ugyancsak székely Szabó Pista alakjára emlékeztet. Ahhoz hason­lóan szertelenné nagyított, élethitelesség nélküli epikus alak ő is. LEHOCKY TERÉZ írói alkatában két­ségtelenül Jelen van és intenzív szere­pet játszik a naturalizmusra való haj­lam, a rossz és rút Iránti érzékeny rea­gálási készség. Ezt a naturalista adott­ságot, hajlamot a társadalmi rossz — intézményes — leleplezésére szctfgáló bí­rósági prakszisban való részvétele ért­hetően tovább mélyítette, erősítette. De hogy maga a hajlam már eredendően megvolt Lehockynál, ezt az ls bizonyítja, hogy nem csak a bírósági esetekből me­rített novelláira jellemző a naturalista szemlélet és ábrázolási mód. hanem az olyan történelmi tárgyú elbeszéléseire ls. mint az Irodalmi Szemle egyik ré­gebbi (1960/2.1 számában közölt A ve­terán utolsó útla. A veterán utolíő út(a — viszolygást keltő gyakori naturalista részletezései ellenére is — szuggesztív és történelmi atmoszférát lehelő írás. Minek köszön­hető ez? Az erőteljes írói adottságok mellett elsősorban az írónő alapos tárgy­ismeretének, az adott esetben: kitűnő történelmi tájékozottságának. A TÁRSADALMI TÄRGYO írások­nál ís az a helyzet, hogy ott, ahol • az írónő a bírósági anyagon kívül közvetlen társadalmi élményekkel és környezet-ismerettel is rendelkezik, sikerült novellák, novella-részletek formálódnak a tollán. A kötet 12 írá­sának vizsgálata azt mutatja, hogy Lehocky a múlt és közelmúlt városi­kispolgári és proletár környezetében mozog a legotthonosabban. Ebben a környezetben szemmel láthatólag olyan közvetlen helyi ismeretei van­nak, amelyek képessé teszik őt arra, hogy a bírósági esetekből merített történetei mögé hiteles társadalmi hátteret ás atmoszférát teremtsen. A mondottakra a Falusi mama, az Ásó — kapa. a Mária Magdolna a Zsidó utcá­ban, a Kis Mozart, a Foltok a napon és a falusi környezetből hozott Oj sír hoz­ható fel példaként. Egészükben nem ki­fogástalan írások ezek sem, mert mint azt már fentebb láttuk: a Jogászi — publicisztikai beavatkozások a művészi egyensúlyukat kisebb nagyobb mérték­ben megbontják, — de ezeknek a no­velláknak a társadalomrajza alapvető vonásaiban hiteles, helytálló. A Téli vigíliában és a Kulákudvar al­konyá-ban éppen ebben az alapvető kö­vetelményben, • a társadalomrajzban mu­tatkozott a fő hiba. A közvetlen társa­dalmi élményanyagnak és környezet­Ismeretnek hiánya sematikus ábrázolást eredményezett, és ezt a szerző natura­lizmusa még aláhúzta, túlhangsúlyozta. A társadalmi rajz szempontjából helyt­álló novellákban a naturalizmus legtöbb­ször csak részlet-túlzásokban nyilvánult meg, a Téli vigíliában és Kulákudvar alkonyá-ban azonban a fő alak irreális monstrummá valő növesztésébe, Illetve az " egész környezet eltorzításába csap át. Az Ojra tavasz című novella a sema­tizmusnak és naturalizmusnak megint csak másfajta keverékét, együtthatását mutatja. Ebben az együtthatásban a tor­zító indulat helyett a didaktikus Javítani akarás dominál. Lényegében mindkét magatartásnak ugyanaz a kiváltója, elő­idézője: a sematikusan előállított és na­turalista módon szemlélt rossz. A Tél! vigíliá-ban és a Kulákudvar alkonyá-ban azonban az ábrázolásra kiválasztott rossznak összehasonlíthatatlanul rombo ióbb a tényleges társadalmi Intenzitása, mint az Ojra tavaszban. Az Ojra ta­vaszban nem egy emberségéből kivet­kezett, klvetkeztetett dúvaddal állunk szemben, mint a Téli vigíliá-ban, sem egy ellenséges osztály képviselőivel mint a Kulákudvar alkonyá-ban, hanem egy Jobb sorsra érdemes fiatal házaspárral akiknek hanyagságból, dacból és fele­lőtlenségből sarjadzott boldogtalansága nem démonikus gyűlöletet, hanem saj nálkozást, segíteni akarást ébreszt az íróban. Az Ojra' tavasz-nak nem az a fő fo gyatékossága, amit egyik kritikusa vél, hogy a házasság alapkonfliktusába a fe­leség „divatképtelensége", testi-szellem! elhanyagoltsága van állítva, hiszen ez valóban gyakran tapasztalható, sajnála­tosan produktív okként működik közre a házasságok válságában és felborulá sában. A hiba abban nyilvánul meg, hogy ezt az életszerű konfliktust az író először naturalista módon agyonrészle­tezi, didaktikusán agyonmagyarázza, az­tán pedig egy naiv — és az alaphangu­lat naturalista pesszimizmusát natura­lista negédességbe átbillentő — deus ex machina közreműködtetésével oldja meg. Az Ojra tavasz sajátos naturalizmusá­nak, pesszimizmust, majd negédességet árasztó hangulati atmoszférájának nem utolsósorban a nyelvi és stíluseszközök a megteremtői. Az írónőre Jellemző nyelvi és stílus naturalizmusoknak ez a novella valóságos tárháza. A nyelv­és stílus-naturalista túlburjánzása né­. hány helyen — és nem a tudatosan Ironizáló helyekre gondolunk — már szinte a paródiába csap át, önmodoros­ságokat kipécéző „így írók én" féle paródiaként hat. Lehockyr.ak dús nyelve és prózaíróhoz képest szokatlanul aktív nyelt.»érzéke van. Ezt a nyelvérzéket állandó belső vibrálás s a gondolat- és képteremtés­ben való kielégületlenség jellemzi. Olyan öntevékenyen ható adottság ez amelyet nemcsak irányítani, hanem a legtöbbször mérsékelni, fékezni is kell. Ahol ez a szükséges Irányítás, bőség­mérséklés és fékezés megfelelő arány­érzékkel, Illetve szerkezeti érzékkel tör ténik, ott a mondanivalóhoz simuló, s jellemzést és az atmoszféra-teremtést nagymértékben elősegítő színes és kife­jező nyelv lesz az eredmény. Az ilyen sikerült, harmonikusan gon­dolatgazdaság és képgazdag nyelvezetre nemcsak rövid mondatocskákkal tudunk példát adni, — („mosoly aranylik, kér­dő szó fakad", „megtörli kötényes csücs kével könnypocsolyás szemét", „nem egy dlvatbeteg fiú csaknem lánnyá szertelenkedik".), — hanem hosszabb szövegrészeket is tudnánk idézni. Sajnos, a kiegyensúlyozottan szép és kifejező nyelvi részek mellett lépten­nyomon különböző Jellegű nyelv! fogya­tékosságokba ls ütközik a kötet olva­sója. Gyakori nyelvi és stílusmodorosságot Idéz elő Lehockynál a túlságba vitt nyelvészkedés és Irodalmlaskodás: népi szavaknak, szólásoknak és közmondá­soknak eredetieskedő használása és hal­mozása; furcsán ható új szóalkotások vagy eredetieskedő kifejezések haszná­lata; idegen szavaknak, vagy olvasmány emlékeknek szövege nem illű tudálékos alkalmazása. AZ OLVASMÁNYEMLÉK legfur­csább felhasználásával a Lasciate ogni speranza című novellában talál­kozunk. Ez a novella eleinte egy nap­jainkban játszódó újfajta Semmel­weis-történetnek Ígérkezik. Az író síkraszáll benne az új utakat kereső és- a válságos esetekben a kockázat­tal is élni merő orvosi kutatás és beavatkozás mellett. Kár, hogy szen­vedélyes kiállásának ereje jórészt az itt is túl fogalmazott publicisztikai részekben pazarlódik el. Ez azonban még csak a kisebbik hiba. A na­gyobbik hibát a cselekményben, il­letve a meseszövésben követi el az író. Éspedig' annak a bizonyos ol­vasmányemléknek, az anekdotagyűj­temén vekből jól ismert megtévesztő szofizmának naiv aktualizálásával. Ez a groteszkül naiv megoldás a no­vella hitelét teljesen lerontja. Kritikai észrevételeinket olvasva az olvasó esetleg úgy érezhette, hogy mű­helyvlzsgálatunkban egyoldalúak voltunk és túlságosan a negatív Jelenségeket helyeztük előtérbe. Ennek elsősorban objektív oka van: a "megbírált fogyaté­kosságoknak — főleg az egymással erős kölcsönhatásban álló nyelvi naturalizmu­soknak és ábrázolási túlzásoknak a Le­hocky-novellákban való étes megmu­tatkozása és sűrű ismétlődése. Ojra hangsúlyozzuk azonban azt, ami­vel a vizsgálódásunkból kiindultunk és amire útközben is többször • rámutat­tunk: a Lehocky Terézre jellemző fogya­tékosságok nem az. írói tehetetlenség Jelei, hanem erőteljes pozitív adottságok fonákba fordulásai, esztétikai kiteljesü­ietlenségei. A tehetségnek, a nem min­dennapi adottságoknak kétségtelen meg­léte és egyúttal hiányérzetet ls keltő klaknázatlansága, Illetve kiegyensúlyo­zatlansága tette szigorúvá, de egyben konstruktívá a kritikánkat. Ez volt lát­szólagos egyoldalúságunk szubjektív oka. HA KÉPLETESEN AKARJUK magun­kat kifejezni, akkor azt mondhatjuk, hogy Lehocky műhelyében értékes és a mi irodalmunkban párjukat ritkító nyersanyagok ls vannak, de az írónő ezekből — a kellő műhelygyakorlat és az önerőkkel való helyes gazdái kodni tudás hiányában — még túl sok selejtet termel. Nagyon örülnénk, ha adottságai ökonomikusabb kihasz nálását a jövőben a mi szigorú kri tikánk is elősegítené. Pasolini olasz írót és filmrendezőt — mint arról beszámoltnnk — a ró­mai bíróság a katolikus egyház megsértése miatt négyhavi feltételes bör­tönbüntetésre ítélte. Egyetlen bűne, hogy filmet készített Rogopag négy filmelbeszélésének egyikéből, amely kigúnyolja ^ bibliai tárgyú, hatás­vadászó „nagyfilmek" legújabb divatját. Képünkön Pasolini (középen) barátaival Alberto Moravia íróval és Lau­ra Betti énekesnővel a bírósági tárgyalás előtt. (CTK felvételej n hz*p szerelmese 110 ÉVE SZÜLETETT VINCENT VAN GOGH A 19. SZÁZAD nemcsak a politikai jukat, de nem lesz a látvány, a mú-, forradalmak, hanem az eupópai kul- _ ló benyomás festője. A felszínes csil­túra modern művészeti forradalmá- ' lógás mögé nézve, a lényeghez az nak ls a kora. Az idő ismét összefő- igazság magvához' akar eljutni. Egy­gő, egyetemes művészi irányzatot sür- szerű formákra s a színeken felépü­get. Az első úttörők a nagy impresz.- lő kompozícióra törekszik. A világ­szionista mesterek. S az utánuk jövő várostól két év után megválik. A vi­nemzedék nagy stílusteremtő művész- dék, a föld embere s a déli nap ra­egyéniségel közül való Vincent van gyogása után vágyik. Gogh. Az ódon dél-francia városkában Rendkívül érdekes és bonyolult Arlesben sugárzó tavasz várja. Színek egyéniség. Nem a tarkánvirltó tuli- és fiiatok szimfóniájában kezdi fes­pánok, hanem a komor, mocsaras, sö- tenl a virágzó gyümölcsösöket. Meg­tét holland tájból, meghajszolt pa- ragadja a hely költészete, a kanyar­rasztok és bányászok környezetéből g° utcák, házak, kiskertek, tanyák, indul el a színek és fények felé. — fekete ciprusok keretezte mezők s az 1853-ban született és sok mindent emberek. Erőteljes struktúrájú, ha­próbált- 28 éves koráig, amíg eljutott tározott rajzos körvonalai a motívum a művészetig. Atyja lelkész, s az ő Jellegzetességeit mutatják. A proven­nyomdokaiba akar lépni, misszioná- cai nap izzásában óarany, bronz, réz, ríus lesz és két évet tölt a Borinage harsány kékek és. zöldek lobbannak bányászai között. Minden nyomorú- fel. Tudatosul benne a színek hatal­ságukban osztozik, teljesen azonosul mas kifejező ereje és szimbolikus velük. Ekkor érzi, hogy az ő hivatása jelentése. Az átmenet nélküli, deko­a művészet s művészi ideálja gyötrő- ratí v értékű, erősen ellentétes színek dések között, körvonalazódik. Kétke- egymás közti viszonya teremti a meg­dések közt keresi önmagát és min- elevenítő formát. Minden képe rlt­den rajza közelebb viszi a maga s a mus, mozgás, barokkos expresszió, világ megismeréséhez. Szakmabeli ta- patétikus vallomás és állásfoglalás, nácsokkal fe'stőrokona, Mauve látja Vincent, a magányos ember és fes­el. Megértő bátyja támogatásával Há- tő arról álmodik, hogy művészközös­gában telepszik meg és a 17. század s éS e t teremt itt Délen és meghívja nagy holland mestereinek örökérvé- barátját Gauguint. Rövid együttélés nyű alkotásaiból merít tanulságot. lltá n „villamossággal telített" lénye Magányosan, segítség nélkül csinálja nem bí rí a el a vel e ellentétes termé­végig á festészet történetének külön- .szetü' barátot. Az izgalmak a túlfeszí­böző fejezeteit. Példaképe a lélek- tet t munka kirobbantja a tragédiát boncoló Rembrandt és a francia szín- s 1888 v éS e fe Ie Vincent lelkiegyen­keverő Delacroix. Nem utánozza sú lY a felbomlik, őket, de szívós akarattal és hivás- HÁTRA LEVŰ RÖVID élete kórház­tudattal keresi a benne élő gondola- ban, elmegyógyintézetekben telik le. tot kifejező új formát. Beteg, idegei Minden erejével küzd a szerencsétlen zaklatottak, érzi, hogy ideje szűkre rohamok ellen. Világos időszakaiban szabott. Hallatlan erőfészítéssel tör Jovábbfesti a frissen szántott mező­a cél: művészete kiteljesítése felé. * e n l: a' b u f zaf ö' d, e t' a meggyötört kalá­. „ . . v szokat, füveket, a feketén lángoló Képel szürkesbarnájában elhányj ciprusokat, az izzó napgolyót a vl­golt, torz, szenvedő emberek, taká- lágmindenség örvénylő körforgá­csok bányászok, krumplievő parasz- sát. Aggódó kereséssel figyeli arc­tok éreztetik a komor valóságot. A vonásait, és formálja önarcképét, s* hétköznapi emberben az egyszerűsé- a töprengő megkeseredett embert, az get. a nagyságot keresi. A szegény- örökkévalóság küszöbén. Élfete végső ség drámáját valóságlátással tükrözi, állomásán Auversben festi utolsó ám hisz az élet lebírhatatlan erejé- vásznát. Érzi, hogy meghalni nehéz ben ezt hirdeti a Magvető paraszt de élni még nehezebb, hogy ni*cs jelképpé emelkedő alakja. Itt ered- tovább. S a júliusi ég alatt egy plsz­nek művészete gyökerei. A bensejé- tolylövés pontot tesz a legnagyobb ben lobogó erőt ki kel fejlesztenie, mesterek fajtájából való Van Gogh S megy tovább kapcsolatot keresve élete után, aki maradandó értékű mű­az új művészettel. 1886-ban Párizs- vekkel írta be nevét a modern müvé­ban váratlan csodák, ismeretlen szép- szet történetébe ségek fogadják. Kipróbálja .techniká- ' BARKÁNY JENÖNE KULTURÁLIS HÍREK f , , A • f" mstf i!!Í 6! ,. a" most r egény problémájáról rendezett érte­folynak a Mi ketten, férfiak című kezleten. film felvételei, amely egy durva so­főr és egy nyolc éves fiú barátsá­gáról szól. A filmet J. Liszenko ren­dezi. Vétkes angyal címen forgat fil­met V. Kazanszkij rendező M. Be­resztinszkij forgatókönyve alapján. A történet egy fiatal lányról szől, aki a Jeges-tenger partján egy külön 0 Az orosz történelem egyik kér­dőjele, hová tűnt el Rettegett Iván cár könyvtára. Moszkvában most bi­zottságot létesítettek, amely a Kreml föld alatti termeiben fog kutatni a könyvtár után. Ügy vélik ugyanis, hogy a 'könyvtárat befalazták. • Alexandria közelében a tengerből leges nevelőintézetben várja bezárt 8 ® é t? r , m a8 as Is ls istennő-szobrot .. , . . ... ' PTTIPIrPW- Iri A orr^K^n « DUn „ t szülei hazatérését. emeltek ki. A szobor a Pharos szi­B Karel Zeman új film forgatására ?® t é" ké t®f r év v, el ezelött 0110 Isl s készül, amely romantikus komédia te mP ,om dI sz e volt. lenne egy testőrről, aki nem akar ® A komárnói alapfokú 9-éves katonának menni. A háború és a bu- ls koia színjátszó csoportja bemutat­taság ellen Irányuló film forgató- t a Fehér Klára: Két jó pajtás című könyvét Karel Zeman és Pavel Ju- zené s mesejátékát. A fiatalokból és ráíek írta. Felnőttekből álló közönség lelkes Május 15— 20-a között tartják tapssal Jutalmazta a szereplőket, az európai írók kongresszusát Var- (R. Gy.) sóban. A kongresszuson 25 országból • Gárdonyi és Korányi emlékbé­150 író vesz részt. A kongresszus lyegct ad ki a tervek szerint május­után körülbelül ötven (ró Leningrád ba megy, hogy részt vegyen a mai bar a Magyar Posta a „Nagy idők, nagy események" sorozatban. ÜJ SZÓ 526 * 1963. március 27.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents