Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-30 / 89. szám, szombat

S® si j r a dobog a szív.. Háromszázharminc évvel ezelőtt fedezte fel William Harwey angol orvosprofesszor a vérkeringést. Megfigyeléseiről könyvet irt, de azt Angliában túlságosan forradalminak, hihetetlennek tartották. Nem akadt nyomdász, aki kinyomta volna. Tanulmánya a frankfurti vásáron került először nyilvánosság elé és olyan vihart keltett az orvosok körében, amire talán még nem is volt példa. Bizonyítékai, tudományosan alátámasztott kísérletei azonban megcáfolhatatlanok és a szív működéséről, anatómiájáról alkotott eddigi elképzeléseket teljesen megdöntik. Majd Harwey elmélete utat tör az orvostudományban és új korszakot nyit az emberi test egyik legfontosabb szervének vizsgálása — gyógyítása terén. Az orvostudomány azóta mérhetetlenül sokat fejlődött. A huszadik század második fele különösen a szívbetegségek diagnosztizálásában és gyógyításában mutatott fel óriási eredményeket. Olyan született és szerzett szívbajok, amelyek azelő tt megmenthetetlenek voltak, ma már gyógyíthatók, betegeket, akiknek betegségével szemben az orvosok tehetetlenek voltak, ma már visszaadnak az életnek. A szívbetegségek műtéti beavatkozással való gyógyítása igen nagy tudást, tapasztalatot, szakértelmet követel meg. Csehs zlovákiában a nagy klinikákon, kórházakban már sorozatosan végeznek szívműtéteket. Az egyik legnevesebb, külföldön is elismert szívsebész dr. Jaroslav Procházka tanár, a Hradec Kráiové-i orvosi tanszék sebészeti klinikájának vezetője. M

agas, mozgékony, rendkívül közvetlen és barátságos ember Jaroslav Procházka, a magas állami kitüntetések szerény viselője, az európai szívsebészeti bizottság, számos hazai és külföldi orvosi társaság tagja. Nemrég ünnepelte ötvenedik születésnapját. Ha valakiről, róla el lehet mondani, hogy orvossá avatása óta ezreknek adta vissza az életét, hogy neve fogalom az orvosok nagy nemzetközi társadalmában. Egy óra múlva megint kigyúl a műtő reflektora. A professzor nehéz és ritka szívműtétre készül. 5. K. harmincéves fiatalember aortaszűkülettel született. A szívből vezető 3 cm átmérőjű aorta egy helyen 1 milliméterre szűkül. Ennek az a következménye, hogy a szűkület fölött igen magas a vérnyomás, alatta pedig nagyon alacsony. Az agyba vezető erek az aorta magas vérnyomású részéből indulnak. Ennélfogva az agy állandóan a magas vérnyomás káros hatásának, például agyvérzésnek vagy agyembóliának van kitéve. Mivel a magas vérnyomást anatómiai elváltozás okozza és gyógyszerrel nem gyógyítható, ki kell vágni, hogy a vér keringése rendes legyen és megszűnjön a fokozott nyomás az agyban. Ez a műtét ebben a korban már kockázattal jár, mivel a szűkület feletti aorta és ennek ágai az éveken át tartó magas vérnyomás következtében elmeszesednek, elvesztik rugalmasságukat. Ha a betegséget korábban diagnosztizálták volna, a műtét sikere nem lenne kétséges. — Ha korábban diagnosztizálták volna... Látja, ez az eset klasszikus példája annak, hogy a szívsebésznek szüksége van más szakorvosokra, hogy csak velük együttműködve lehet eredményes a munkája — mondja Procházka professzor. — Elhunyt főnököm, Ján Bedrna akadémikus érdeme, hogy klinikánkon megteremtette és megszervezte az űn. szívsebészeti központot. Mi a küldetése ennek a több munkahelyet összekapcsoló alakulatnak? Az I. és II. belgyógyászati, a gyermekgyógyászati, röntgenológiai és a sebészeti klinika dolgozóinak köréből bizottságot alakítottunk, amelynek tagjai saját szakmájuk szemszögéből nézve minden egyes szívműtétre javasolt esetet megvitatnak, megbírálnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden kedden összeülünk, kiválasztjuk a műtétre alkalmas betegeket, akiknél az osztályomon dolgozó belgyógyász elvégzi azokat a bonyolult és a műtét előkészítéséhez elengedhetetlenül szükséges vizsgálatokat, amelyeket a beteget műtétre javasló osztály nem tud végrehajtani. Amikor együtt van valamennyi vizsgálat eredménye, még egyszer közösen értékeljük, elemezzük a rendelkezésre álló adatokat és azután döntünk a műtétről. A bizottság tagjai tanárok, docensek, tanársegédek, a laboratóriumi vizsgálatoknál közreműködő laboránsok, ápolónők — bár különböző munkahelyeken dolgoznak — egységes kollektívát alkotnak. A kimagasló tudományos sikerekért kollektívánk „A kiváló munkáért" állami kitüntetésben részesült és a példás együttműködésért elnyerte a ,.szocialista munkabrigád" büszke címet. — A tanár elvtárssal mindenben tfiliespn egyetértek — szól közbe dr. Jifí .Endrys, a szívsebészeti központ belgyógyásza. — Ez a komplex munkaforma bővíti látókörünket, elmélyíti tudásunkat, megtanultunk egészen pontos diagnózist készíteni, de hadd jegyezzem meg. hogy a sebész munkája a betetőzése valamenynyiünk igvekezetének. Professzorunk műtétjei elismerést és csodálatot váltanak kí a szakkörökben. Nem ritkák nálunk a külföldi vendégek, német, magyar, szovjet és nyugati orvosok sem, nem beszélve a hazai tanítványokról, akikkel Procházka elvtárs szívesen megosztja tapasztalatait. A hhoz, hogy a sebész a műtétet végrehajthassa, nem elég az általános diagnózis Ismerete. A műtétet megelőző vizsgálatok arra szolgálnak, hogy a lehető legpontorendes narkózisban, a szervezet lehűtésével, vagy mesterséges szív beállításával végezzük-e — folytatja magyarázatát Procházka professzor. — Ha hosszabb ideig tartó műtétről van sző, a szervezetet általában hűtjük éspedig azért, mert ha alacsonyabb a test hőmérséklete, csökken az oxigén-szükséglet és a szervezet kevésbé merül ki. Abban az esetben pedig, ha a sebésznek feltétlenül látnia kell az egész szívet, ha másképp nem tud hozzáférkőzni a baj okához, a szívet kiemeljük, a szív működését kikapcsoljuk és az egész műtét alatt mesterséges szívet működtetünk. Ez nem más. mint egy bonyolult szerkezetű szivattyú, amely a műtét alatt a beteg vérkeringését és oxigénellátását biztosítja. Az extrakorporális (testen kívüli) keringéssel végzett műtétek a legnehezebbek. Nagy tapasztalatot, teljes biztonságot igényelnek. A modern technika az orvostudományban is érvényesül. Kísérletezünk a szív egyes sérült részeinek műanyag szövetből történő pótlásával. Ideális azonban az volna, ha élő szövetet, esetleg Dr. Jaroslav Procházka tanársegédeivel és alorvosaival műtét közben. sabban meghatározzák a zavar helyét és nagyságát. A bonyolult gépezetek egész sora áll a szívsebészeti központ rendelkezésére: röntgen kinematográfia, angiokardiográfla (a szívet kontrasztanyaggal töltik fel és ezáltal láthatóvá lesznek a szív, a szívüregek, a nagyerek pontos körvonalai), katéter-berendezés (amelynek segítségével megállapítható a vérnyomás közvetlenül a szivüregekben és erekben), hogy csak a legfontosabbakat említsük. A szívműtétek előkészítésének költségei igen nagyok. Csupán a szívbe fecskendezett kontrasztanyagnak 500 korona az ára. Az USÄ-ban például 2000 dollárt kell a betegnek a diagnosztikai vizsgálatokért fizetnie. Maga a műtét nincs benne ebben az óriási összegben. Vajon hány szívbajos engedheti meg magának az Egyesült Államokban, hogy megpróbálja az egészségét visszaszerezni? — A pontos diagnózis megállapítása után döntik el, hogy a műtétet A

hihetetlen okosságáról, s fSleg gazdájuk iránti számos kutyatörténet közül, amelyek az állatok megható ragaszkodásukról szóinak, leginkább az alább következő kapott meg, amelyet nemrégiben beszélt el egy Ismerősöm. Mikor az öreg Kardos nyugdíjba ment, — mondta — új kollegát kaptam a szembe levő íróasztalhoz. Azzal mutatkozott be, hogy még Idegenül mozgott az új munkaterületen, és kért, hogy mint közvetlen munkatársa legyek a segítségére tudásommal, tapasztalataimmal. Nyílt és kedves modora megnyerte rokonszenvemet és valóban mindent elkövettem, hogy mielőbb túl legyen a kezdet nehézségein. Nem volt egyszerű bevezetni a munkába, nem sablonos feladatokat kellett megoldania. Minden részletkérdés érdekelte, tudni akarta a dolgok csínját, bínját, így hát néha munka után sétálgatással töltöttük az időt s én eseteket hoztam fel elődje idejéből, példákkal illusztráltam, hogy hol követhet el hibát, miként járjon el kényesebb esetekben. Sétáinkra magával hozta Aura névre hallgató szép dobermanját. Szeretem az állatokat s jól összebarátkoztam a kutyával. Egyszer egy jól öltözött, csinos hölgy ment el mellettünk, akinek kartársam futólag köszönt, viszont Aura azzal lepett meg, hogy vészes morgásba kezdett s hátán a szőr felborzolódott Kíváncsian kérdeztem viselkedésének okát, „Tudod, — világosított fel kollégám — Aurának hallatlan éles ösztöne van, pontosan érzi. hogy kivel szemben milyen érzelmekkel viseltetem, s annyira szolidáris, egész szívet lehetne átültetni. Ennek a megoldása nem sebészeti probléma, az immunobiológiai komplikációkat (a szervezet reakciója az idegen fehérjékre, azaz szövetekre) kell kiküszöbölni — mondja Jaroslav Procházka. S

zól a telefon. A tanársegéd jelenti, hogy a beteg a műtőben van. Fehér köpenyt, arcvédőmaszkot, gumicipőt kapok és elkísérhetem a professzort az operációs terembe. Bemosakszik. A tanársegédek, műtősnők, az altatóorvos, az ápolónők már mindent előkészítettek. A beteg alszik. Kezdődik a műtét. Dr. Procházka két és fél órán át megfeszített figyelemmel dolgozik. Keze csodálatos biztonsággal tapintja, vágja, varrja a szervezet egyik legérzékenyebb részét: a szívet. A műtét lefolyása sima. Ismét sikerült egy embert visszaadni a társadalomnak. KIS EVA EMBEREK, HA ÖSSZEFOGNAK Turcsán István arra ébredt, hogy a szél megzörgette az ablakot. Talán jel sem ébredt, csak úgy jélálomban jutott el az ablakzörgés a dobhártyájáig. Amikor azonban másodszor még erősebben „belemarkolt" a januári szél az üvegtáblákba, Pista bácsi szeméből egyszeribe kiszökött az álmosság. Egy pillanat s már ki ls bújt a dunna alól és kapkodta magára a ruhát. — Hová mégy? — szólt rá élete párja. — Kt — hangzott az 52 éves ember kurta válasza. — De hiszen azt mondtad, hogy Markovics a szolgálatos. — Akkor is megyk — Gondolod, hogy más ts olyan bolond lenne a brigádért éjszakázni, mint te? — Gondolom. Te csak aludj. Az ajtóból még visszaszólt: — Nem hallod, hogy dudál a szél? Lehet, hogy a két koca egyszerre fial. A fagyos szél kíméletlenül csapta arcába a porhavat. Lejjebb húzta a báránybundás kucsmát, felhajtotta a kabátgallért és jól megnyújtotta lépését a kilométernyire fekvő tanyáig. Markovics József nem volt a katlan közelében, csak a tűz pattogott mérgesen és vörös fényével megfestette a két hatalmas kád oldalát. — Józsi — szólt bele a csendbe. Senki sem válaszolt. \Felkattintotta a villanyt. Bajt sejtve sietett a fialtató felé. keresztül a békésen pihenő fajkanok ólján. Markovics az ajtócsapásra fordult vissza. Kezében vasvillát tartott. — Nem tudtál nyugodni? — ez volt az első kérdése a szocialista munkabrigád vezetőjéhez. A kérdésre kérdés volt a válasz. — Még egyik se fial? —Az egyes már erőlködik. Pista bácsi bekukkantott az agyesbe, csak úgy a csizma orrával igazított valamicskét a szalmán. Majd ö is villát fogott és a két koca óljának nemcsak a deszkafalát, hanem a fedelét ts berakták trágyával. A katlan melegénél könnyebb a beszélgetés. — Nyári laknak méa csak megjárnák ezek a deszkatákolmánuok, de ilyen időben — mondta csak úqu maaa elé Markovics. mert elmondták ők ezt már jó néhány télen. Visalajskú László, meg Szitás István ts megérkezett. —_ Siet az órátok — fogadta őket a brigádvezető. — Kl tudna ilyen időben nyugodtan aludni, — hangzott Laci bácsi válasza. — Hát bizony, nem számítottunk arra. hogv ilyen haraggal ront ránk a tél — mondta Markovics. — Megfagynak a malacok a deszkabódékban — szólt Szitás. — Azt éppen nem. mert mért ma körülrakjuk tráguával valamennyit —, maqvarázta a brigádvezető. — Ne kem inkább az nem tetszik, hogv az állandó sötétben a kocák nuuotaln nabbak lesznek és néhány malacot agyontavoshatnak. — Bizony, abban a kis lyukban ezek az óriás állatok meafordulni sem tudnak — vette fel eayikük. — Bármelyik szövetkezet akár palotát ts évítene ilyen f aj állat oknak. A Palárikovói Állami Gazdaság mea nem sokat ad az egészre, ha se rendes ólakról, se valamiféle munka könnutttf berendezésről nem gondos kodik. — bosszankodott Vlsalajsktj — Azért nem egészen úgy van, — puhította a haragot Turőan. — Hiszen ha tellene, adnának pénzt ólakra is... Meg hát mit akartok. A szövetkezetnek van jó disznóólja, nekünk meg itt Ratislavicén országos hírű fajsertéseink vannak. — és jól megnyomta a sertés szót, mert ugyebár ilyen állatokra bűn lenne azt mondani, hogy disznók. — Van benne valami, — nevette el magát Visalajskt) Laci bácsi. — Emlékszel, mit mondott az asszony, amikor itt jártak az oravai szövetkezetből? — kérdezte jókedvűen és Szitás vállára csapott — Nem lehet azt elfeleftent. — Hogyis mondta? „Hát hallják, a maguk kocái bizisten lenyomnák a mi teheneinket", — mondta Markovics és valamennyien jóízűen kacagtak. Juhász Pál köszöntött rájuk jő reggelt. Pedig még éjszaka volt, dermesztő januári éjszaka. A szocialista munkabrigád — melynek öt tagja 1961. óta viseli a büszke titulust, —, birkózott a téllel. Gyakran elkeseredett volt a vetélkedés, mert a zord idő kegyetlenségével szemben kevés volt a védőfegyver. De ha öt ember összefog ... összefogtak, mégpedig keményen, mert a brigád becsületén nem eshetett csorba. A tervezett 14 helyett kocánként 15 malac elválasztását vállalták. De mi lesz, ha a januári februári fialásból sok elpusztul, vagy ha a hasas kocák felfáznak? ... Nem. az nem lehet. Sőt. Ha tavaly 16,5 malac volt az átlag, most, amikor az egész részleg megkapta a XII. kongresszus brigádja címet, még többnek kell lenni. Meg aztán az is gyakran beléjük mar, hogy fán KoSíal tavaly 19 malacot választott el a gondjaira bízott kocák mindegyikétől. Igaz, az ő négyévi átlaguk jazóta dolgozik együtt az öt ember) jobb. De mégis ... Pár nappal azután történt, amikor körülrakták a kocák fabódéját. Már ebédre járt az idő. de egyikük sem sietett haza. Összegyűltek a nagyobbik ólban, azaz a takarmány-előkészítőben a katlan körül. Hallgattak. .. A hőmérő higanyszála napközben is mínusz 19 fokot mutatott. Aztán Juhász kezdte. — Ezeket a kanokat elapasztja a hideg. Ha nem lesz 60 dekás napi súlygyarapodás. akkor februárban nem vihetjük őket a tenyészvásárra. Pedig a terv szerint tizennégyet kellene adnunk. — Az ts baf, hogy az angol, a svéd, meg a hazai fajta nem egyformán bírja a hideget. — Meg a kosztot sem. — Bizony, mert a koszttal a kalóriaszükségletet ki lehetne egyenlíteni — mondta egy sóhaj kíséretében Turőan. Űjra hallgattak. Gondokkal, gondolatokkal telített perceket szült a hallgatás. — Én azt mondanám, hogy a jó meleg moslék sokat segíthet —, szólt Markovics. — Meg aztán a jó alom, apróra vágott szalmával. Akkor nem fáznának meg. a malacok és a koca sem — egészítette ki Szitás az előbbieket. A brigádvezető még mindig hallgatott. Pedtg rászegeződtek a szemek. Visalajsktj törte meg a csendet. — Ha a malacokra gyakrabban figyelünk. az is segíthet valamit. Még néhány megjegyzés és a brlgádvezetó minden átmenet nélkül felemelkedett és megjegyezte. — Ogy ülünk itt, mint egy munkaértekezleten. Csak éppen a határozatot nem foglaltuk jegyzőkönyvbe. Indultak hazza, ebédre. Valóban nem foglalták jegyzőkönyvbe a beszélgetést. Ám délutánra anélkül is íratlan törvénnyé vált a meg nem szövegezett határozat. HARASZTI GYULA KUTYAHISTORIA hogy megosztja rokon- vagy ellenszenvemet, amit aztán kifejezésre ts Juttat. A hölggyel a közelmúltban kis incidensem zajlott le." Aurát ezért a tulajdonságáért még csak Jobban csodáltam. Gyakran hoztam neki jófalatokat s ez így ment volna ki tudja meddig, ha kollegám felesége hosszabb időre el nem utazik s nem viszi magával Aurát. Sétáink megritkultak, majd teljesen elmaradtak, részint mert kollegám nagv ambícióval vetette magát a munkába s gyakran túlórázott, részint mert nekem is elment kedvem a sétáktól, ugyanis furcsa Jelenségeket kezdtem észlelni. A központ egyszerre bizalmatlankodni kezdett, akadékoskodtak, kedvetlenítettek s hozzá még mérgemben tett kijelentéseim Is rövid úton a fülükbe Jutottak. Summa summárum, a helyzet egyre inkább elmérgesedett, s a legjobban az bántott, hogv nem tudtam ésszerű magyarázatát találni: miért. Néha kiöntöttem keserűségemet a kollegának, akinek együttérzése ugyan főiesett, de meg nem vigasztalt. Egyszer aztán bizalmasan elmondott valamit, ami véletlenül a tudomására Jutott: fölösleges embernek tartanak, no persze csak eddigi helyemen, mert a küszöbön álló átszervezés arra Irányul, hogy bizonyos munkafolyamatokat egyszerűsítés céljából összevonjanak, és a felszabadult munkaerőt más, rentábíllsabb beosztásba ... Szédültem és alig tudtam elhinni, hogy ez velem ennyi év után ... A hihetetlen mégis bekövetkezett. Háborgó szívvel s remegő kezekkel ürítettem ki íróasztalomat, amelynek helyébe bőrgarnitúra került s az írőgép mellé egv kisasszony, hogy a felgyülemlett munkát valamennyire mégis megkönnyítse. Kollegám megindító szavakkal búcsúzott tőlem az osztály nevében, csaknem megkönnyezett. A többiek kezet ráztak velem és furcsa szánakozással néztek rám. Más épületben kaptam elhelyezést, alacsonyabb beosztásban, kisebb fizetéssel. Elhatároztam, hogy nem törődöm bele az Igazságtalan eljárásba, kell, hogy ügyem végül Is orvoslást nyerjen. Egy délután hazafelé menet ls éppen ezen töprengtem, mikor a másik oldalon véletlenül megpillantottam Aurát, amint a gazdája pórázon vezette. Örömmel vágtam át hozzájuk. — Hát visszaérkeztél a faluról Aurai — Megsimogattam a fejét, s akkor ért a meglepetés. Nyakát behúzta, ínye, fehér fogai kivillantak s csendes, de annál vésztjóslőbb morgást hallatott. Ml ez, — döbbentem meg. Hát nem Ismersz? — próbálkoztam. Hiába, Aura vad és barátságtalan maradt. Nem értettem! Végképp nem értettem, hiszen a gazdája változatlanul a régi, megnyerő, nyílt mosolyával nyújtotta üdvözlésre a kezét. —dyk— 1963. március 23. * ÜJ SZÖ 523