Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-30 / 89. szám, szombat

A kubai forradalom védelme az önrendelkezési jog védelme is Folytatódik a kubai szolidaritási értekezlet Niteroi (ČTK) — Niterol brazil kikötővárosban — Rio de Janeiro közelében — csütörtökön este több mint ezer küldött részvételével megkezdődött a Kubával szolidáris latin-amerikai országok kongresszusa. Közvetlenül a kongresszus megnyitása után felolvasták Nyikita Szergejevics Hruscsov üdvözlő táviratát. A kongresszus rendezői eredetileg úgy tervezték, hogy a kubai szolidari tási értekezletet Rio de Janeirőban tartják, amit azonban Carlos Lacerda, Guanabara állam reakciós kormányzója törvénysértő beavatkozásával meghiúsított. A Niteroiban megtartott kongresszus résztvevői főleg a következő kérdésekről tárgyalnak: önrendelkezési jog és be nem avatkozás más országok belügyeibe, az USA Kuba elleni agressziója, a nemzetközi biztonság veszélyeztetése, a békeharc, szolidaritás Kuba népével, a latinamerikai népek szabadságának megvédése, a Kubához fűződő kapcsolatok sokoldalú rendezése, harc az imperialisták világuralmi törekvései ellen. Az USA külügyminisztériuma a „Baku" szovjet hajó megtámadásáról Washington (CTK) — Az USA külügyminisztériuma nyilatkozatot tett közzé, amelyben „elítélésre méltónak" nevezi azt a kalóztámadást, amelyet kubai vizeken intéztek a Baku nevű szovjet kereskedelmi hajó ellen. A nyilatkozat szerint az USA kormánya „gondosan kivizsgáltatja", hogy ezzel kapcsolatban nem került-e sor az Amerikai Egyesült Államok törvényeinek megsértésére" (illetve annak megállapítására törekszik, nem intézték-e a támadást az USA területéről). Az Associated Press hírügynökség közölte a kubai ellenforradalmárok floridai képviselőjének azt a bejelentését, hogy a Baku szovjet kereskedelmi hajót a „1-különítmény" támadta meg, amely veszteség nélkül tért vissza a „valahol a Karib-tenger téijj ségében levő" támaszpontjára. Moszkva (CTK) — N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a kubai szolidaritási kongreszszushoz küldött üdvözlő táviratában hangsúlyozza, hogy a szovjet nép „mindig a forradalmi Kuba oldalán állt s áll ma is s mindig segített és segít a testvéri kubai népnek ragyogó Jövője biztosításában". Hruscsov elvtárs táviratában a következőt is hangsúlyozza: „San José-i értekezlet résztvevőinek a közelmúltban szervezett összeesküvése újabb bizonyíték arra, hogy a szabadság szigetét ismét veszély fenyegeti. Kü lönösen ezért van oly nagy Jelentősége annak, hogy- a latin-amerikai országokban s a világ valamennyi nemzetén belül az előrehaladás érdekében ható társadalmi erők szolidárisak a kubai forradalommal". „A kubai nép szabadságának és annak a jogának védelmében folytatott harc, hogy önállóan döntsön saját társadalmi-gazdasági rendszeréről, — nemcsak Kubáért s a kubai nép jogaiért vívott harc, hanem azért is, hogy minden nemzet saját akarata szerint dönthessen sorsáról. Világszerte éppen ezért hangzik el annyi határozott tiltakozás minden olyan kísérlet ellen, amely a szabadságszerető kubai nép belügyeibe való beavatkozásnak minősíthető. Peking (ČTK) — Csu En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke, ugyancsak üzenetet küldött a kubai szolidaritási értekezletnek. A niteroi értekezlet világvisszhangja • GUAYAQUIL — „Az ecuadori nép nevében üdvözöljük a kubai szolidaritási kongresszust és résztvevőinek sok sikert kívánunk" — áll abban a táviratban, amelyet Ecuador 12 politikai, szakszervezeti és kulturális szervezete küldött a komgreszszusnak. A távirat hangsúlyozza, hogy a kongresszus a latin-amerikai országok népeinek érdekeit képviseli. • BERLIN — A Nők Nemzetközi Demokratikus Szövetsége a latinamerikai kongresszusnak küldött üdvözlő táviratában hangsúlyozza, hogy a szövetség mindig támogatta azt a hősies harcot, melyet a kubai nők folytatnak hazájuk függetlenségéért. „Kuba megvédése azonos a béke megvédésével nemcsak Amerikában, hanem az egész világon" — áll többek között a táviratban. • LIMA — A perui szakszervezetek képviselői is lelkesen üdvözlik a Kubával szolidáris latin-amerikai országok kongresszusát. „Kuba a földrészünkön még mindig elnyomott országok népei szabadságharcának élcsapata" — jelentette ki a perui Építőmunkások Szakszervezeti Szövetségének egyik képviselője. A sztrájkokért De Gaullet és kormányát terheli a felelősség Párizs (CTK) — A franciaországi bányászok március 29-én sztrájkjuk ötödik hetébe léptek. Pénteken délután a Lens északi bányakörzet központjában valamennyi bányakörzet dolgozóinak részvételével nagygyűlést tartottak. Párizs (CTK) — A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága március 28-án Maurice Thoreznak, az FKP KB főtitkárának elnökletével ülésezett és tárgyalásairól nyilatkozatot tett közzé, amely többek között a következőt hangsúlyozza: a De Gaulle kormány teljes felelősséget visel azért, hogy Franciaországban tovább tartanak a sztrájkok, amelyre a bányamunkások és más ipari ágazatok dolgozói azért kényszerültek, mert a kormány nem hajlandó teljesíteni törvényes és szerény követelményeiket. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a francia bányászok már csaknem egy hónapja sztrájkolnak béremelésért s a kormánynak eleget kell tennie a bányászok követelményeinek. A Francia Kommunista Párt ismét kijelenti, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja a bányászok s a más ágazatokban dolgozók sztrájkharcát — áll a nyilatkozat befejező részében. Párizs (CTK) — Egyes párizsi városnegyedekben március 29-én délelőtt ismét megszakították a villanyáramszolgáltatást. Ez azután történt, hogy a szakszervezetek képviselői a vállalat megbízottjaival tárgyaltak. A vállalat vezetősége 3,5 százalékos béremelést ajánlott fel, míg a sztrájkolók 12 százalékos béremelést követelnek. A dolgozók kijelentették. mindaddig folytatják a sztrájkot, míg a kormány nem tesz eleget követelésüknek./ A vasúton a helyzet átmenetileg nyugodt. A március 8-i tárgyaláson a vasutasoknak 5 százalékos béremelést ajánlottak fel. A tanácskozás befejezése után a szakszervezetek képviselői kijelentették, hogy a vasutasok 11 százalékos béremelést követelnek. A sztrájkolok Iránti szolidaritás legnagyobb akciója a Mutualité párizsi csarnokban rendezett nagy ifjúsági gyűlés. 20 ifjúsági szervezet és a sztrájkoló bányászok képviselői foglaltak helyet az emelvényen. A szónokok elítélték a kormány állá* foglalását és kifejezték szolidaritásukat a sztrájkolókkal. Pompidou francia miniszterelnök március 28-án a parlamenti laptudósítók előtt elhangzott nyilatkozatában a sztrájkhelyzettel foglalkozott. Hangsúlyozta ugyan, hogy „ajtaja a szakszervezetek képviselői előtt mindig nyitva áll", azonban ezzel kapcsolatban csupán a szociáldemokrata és a katolikus szakszervezetek képviselőit említette. Az Általános Szakszervezeti Szövetségről, amelynek a legtöbb tagja van, nem tett említést. Ezenkívül kijelentette, hogy a kormány nem látja indokoltnak, hogy a bányászok szakszervezeti vezetőivel tárgyaljon. A Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának nyilatkozata WALTER HALLSTEINNEK, a Közös Piac bizottsága elnökének az Európai Parlament strassburgi ülésén tett kijelentése, miszerint a francia és nyugat-németországi együttműködési szerződés korlátozza a Közös Piac tevékenységét, bonni kormánykörökben csodálkozást váltott ki. Adenauer kancellárnak nem volt ínyére a dolog. Attól tart ugyanis, hogy ez kellemetlenül befolyásolhatná a francia —nyugatnémet szerződés ratifikálását a szövetségi parlamentben. (ČTK) A

z idei tél viszontagságai után megkésve érkezett tavaszt nem követte tavaszi enyhülés a nemzetközi életben. A józan ész békepolitikájában reménykedő népeket kellemetlenül érinti a francia kormány makacs elhatározása, hogy Idegen területen folytatja nukleáris kísérleteit, fitytyet hányva az emberiség jószándékú törekvéseinek. A többi nyugati hatalmat, elsősorban az Egyesült Államokat ez csöppet sem izgatja, sőt a nukleáris politikában fennálló ellentéteik ellenére helyeslik a franciák eljárását, ami megint csak azt bizonyítja, hogy az amerikaiak kétkulacsos politikát űznek. Míg Genfben látszatra a leszerelésről, illetve a nukleáris kísérletek beszüntetéséről tárgyalnak, a másik oldalon egészen más célok elérésére törekszenek. Erre egyébként a NATO állandó tanácsának párizsi ülése is fényt vetett. Az ottawai tanácsülést előkészítő összejövetelen újra szóba került a sokoldalú nukleáris erő szerencsétlen amerikai terve. A hangadó Home angol külügyminiszter volt, aki különös ügybuzgalommal szorgalmazta az amerikai terv — szerinte elfogadható változatának — az ún. multinacionális erőnek megvalósítását. Ami -Washingtont illeti, nem nagy jelentőséget tulajdonít a multilaterális és a multinacionális atomerö közti különbségnek, fontos, hogy „a halacskák bekapják a horgot" Az atlanti szövetségesek nukleáris vetélkedéséből természetesen Bonn sem hiányzik. A nyugatnémet álláspontra jellemző, hogy mindent elfogadnak, amit felkínálnak nekik, természetesen, más vonalon is szorgalmazzák messzemenő érdekeiket. Például senki sem egyezett bele oly készségesen a felszíni Polaris-flotta tervébe, mint NyuVarsö (CTK) — A Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa március 29én közzétett nyilatkozatában ismerteti a szén és egyéb fűtőanyag, a háztartási villanyáram és gáz április 1-től érvénybe lépő új felemelt árait, s ezzel kapcsolatban a lakosságnak nyújtott kárpótlás különböző módozatalt is. A nyilatkozat a szóban forgó intézkedést azzal indokolja meg, hogy a fűtőanyag és a villanyáram eddig alacsony ára nem serkentett gazdaságosságra. A befolyt összegek a szén, villanyáram és gáz termelési költségeinek fedezésére sem voltak elegendők. Az állam évente több mint 3 milliárd zloty ráfizetéssel látja el a lakosságot a szükséges tüzelőanyaggal. A kormány új intézkedések foganatosításával törekszik ennek kiegyenlítésére. Az áremelés évi összege mintegy 2770 millió zloty és a lakosság évente mintegy 3120 millió zloty kárpótlásban részesül. Az állam ugyanis különböző intézkedések foganatosításával teszi lehetővé az említett kárpótlást, így például a béradó csökkentésével, továbbá azzal, hogy az adómentes havi bérek öszszegét 850 zlotyról 1000 zlotyra emeli. A havi tiszta béremelés dolgozókként átlag 27 zlotyt tesz ki. Kárpótlásban nem részesülnek azok, akiknek havi keresete az 5000 zlotyt is meghaladja. Azok a dolgozók, akik nem fizetnek béradót, havonta egységesen 27 zloty pótlékot kapnak. A legkisebb havi béreket 700-ről 750 zlotyra emelik. A járadékosok havonta 20 zloty pótlékot kapnak. Újabb provokációk Nyugat-Berlinben Berlin (CTK) — Nyugat-Berlinben tegnap ismét veszélyes provokációt hajtottak végre a Német Demokratikus Köztársaság ellen. A felforgatők egy csoportja a délutáni órákban tüzet nyitott a Kelet-Berlinben — a határ közelében — őrjáraton levő határőrökre, akik közül egyet súlyosan megsebesítettek. Erre az újabb provokációra a nyugat-berlini vámhivatalnokok és rendőrök szeme láttára került sor, akik azonban semmit sem tettek megakadályozására. SZÉLJEGYZETÜNK: Egy hadügyminiszter elszólja magái Először is szögezzük le: amerikai szemmel nem az volt a baj, hogy McNamara hadügyminiszter elszólta magát, hanem az, hogy elszólása a nyilvánosságra jutott. Mert amit mondott, azt a képviselőház egyik bizottságában mondta, s ott — mint látszik — a legnagyobb nyugalommal beszélhetnek egész országok elpusztításáról, még akkor Is, ha szövetségesről van szó. De ne vágjunk a dolgok elé, vegyük sorjában a történeteket. McNamara a képviselőházban kijelentette, hogy a Kanadában elhelyezett amerikai Bomarc típusú rakéták már elavultak ugyan, de azért kár lenne eltávolítani őket, mert így legalább elvonják a figyelmet más céloktól. Még a nehezebb felfogású képviselőknek is világos lett e szavak hallatán: Kanada csak arra jó, hogy az ellenfél az Egyesült Államok helyett elpusztítsa, s az USA „szárazon megússza" az esetleges háborút. Wiliam Minshall képviselő oly anynyira megértette a hadügyminisztert, hogy fel is vetette azonnal: Akkor ott hagyhatnánk a Jupiter rakétákat is Olaszországban és Törökországban. Ez még előnyösebb — kiáltott . fel lelkesen — mert ez az ellenséges tűz számára alkalmasabb. (Persze, mert még messzebb van Amerikától!) Védelem, kommunista támadás, szilárd egység a kommunizmus ellen, szövetségi hűség — milyen jól lehet ezeket a frázisokat „beadni" a szövetségeseknek. Mennyivel őszintébben hangzik azonban egy elszólás. Sokkal jobban megérthető belőle, hogy: mi majd vezetjük a háborút, ti törökök, kanadaiak, olaszok pedig pusztuljatok el, legyetek „megtévesztő célpotr

1 tok". f Cinizmus? Egész nemzeteket, országokat „megtévesztő célpontként" kezelni, eleve pusztulásra Ítélni — ez már nem csak cinizmus. Erre a borzalmas, embertelen „stratégiára" még nem találtunk megfelelő kifejezést. Vagy mégis: imperializmus. (v.) a nagyvilágban gat-Németország, mely egyenesen a terv „társszerzői" szerepére tart igényt. Bonnak ez jobban megfelel, mint az angolok „multinacionális" Javaslata, ugyanakkor nemcsak az atomfegyver birtokolására, hanem ellenőrzésére is törekszik. Tény az, hogy akármilyen ellentétek merülnek fel a NATO-országok nukleáris elképzelései között, akármilyen kompromisszumos javaslatok találkoznak egymással, mindegyik kedvez Bonn nukleáris felfegyverzésének, tehát veszélyes. Szélmalommal viaskodnak a csőembargo kitalálói, mint a bús képű lovag Cervantes regényében' Balga hiedelemben ringatják magukat azok, akik azt hiszik, hogy a washingtoni parancsra letiltott bonni cső szállítások elesésével meginog a Szovjetunió gazdasági ereje, vagy valamilyen érzékeny gazdasági csapás éri az országot. Ha Bonn és Washington kellemetlenkedni akar, elszámította magát és a bumeráng elkerülhetetle nül visszaüt. Az első fricskát angol üzlettársaiktól kapták, akik nem ha) landók tudomásul venni a NATO Ja vaslatát és kizárólag üzleti érdekből hajlandók kőolajcsöveket szállítani a Szovjetuniónak, ugyanúgy mint az olasz cégek, a másik fricskát pedig a szovjet dolgozók adták a politikai vakságban szenvedő washingtoni és bonni kormányköröknek azzal, hogy határidő előtt üzembe helyezték a cseljabinszki hengereltcső-művet. Mint látjuk, dugába dőlt a bojkottterv, ám az események háttere és előzményei arra engednek következtetni, hogy a monopóliumok nem mondanak le a további összeesküvésekről, s ez felette veszélyeztetheti a jövőben az ENSZ talaján szorgalmazott békés világkereskedelmi politikát. Aki szelet vet, vihart arat — az imperialista bérencek, elsősorban a brazíliai Guanabara állam kormányzója, a hírhedt reakciós és koldusgyilkoló Lacerda gáncsoskodása ellenére is megrendezett latin-amerikai Kuba-szolidaritási értekezlet azzal zá rult, hogy a földrész népei hatalmas tömegmegmozdulásokat helyeztek kilátásba Kuba védelmében a San José-i összeesküvők bűnös cselszövéseivel szemben. Érdekes, hogy a legreakciósabb közép-amerikai rendszerek San José-i Kuba-ellenes egységprogramja ellenére nagy tömegek mozdultak meg az egyes latin-amerikai országokban és rokonszenvüket fejezték ki az imperialista ármánnyal dacoló hős Kuba iránt. A véres terror légkörében történt megmozdulások, rokonszenv-tüntetések, Amerika-ellenes hangulat arra enged következtetni, hogy a nép ellenes rendszerek ingatag alapon áll nak, s az amerikai dollárok, a Kuba elleni akciók támogatásáért kapott jú dáspénz sem nyújthat örök biztosító kot a mindenkor várható népfelkelés elsöprő viharával szemben. Az elővigyázatosság azonban helyénvaló: KU' ba ellenségei nem henyélnek, ezt bizonyltja az utóbbi Időben a kubai ellenforradalmárok vakmerő kalózkodása. A jordániai őrségváltást lehetetlen elválasztani az arab nacionalista egyesülési mozgalomban bekövetkezett legutóbbi eseményektől. Mint tudjuk, a katonai puccsal hatalomra kerülő rendszerek Irakban és Szíriában is megszilárdultak. Irakban ismét kommunistákat tartóztattak le, Szíriában pedig számos politikust és demokratikus érzelmű személyiséget fosztottak meg szabadságjogaitól, tehát az izlám zászlaja alatt folytatott antikommunista hadjárat folytatódik. A kairói elvi megállapodás után az illetékes arab országok várják a vajúdó arab egység megszületését, melynek útjában — az elvi egyezség ellenére — számos akadály tornyosul. A szövetség formája bizonyára sok vitára ad okot, mert bebizonyosodott, hogy a sokszor hangoztatott arab egység gondolata eszményi elképzelés, a valóságban azonban homokra épülő illúzió, mint maga az egységes arab nemzet fogalma is. Sok ütközőpontot említhetnénk, ám nézzük a leglényegesebbeket. Először is az unió eddigi két tervét. A hivatalos tervezet szerint egy államfője, kö zös zászlaja, aránylagos képviseletű közös parlamentje lenne, emellett mind a három ország egyenlő számú képviselőiből területi tanács alakulna. Ezenkívül mind a három tagállamnak saját parlamentje, és ennek felelős kormánya lenne. A másik verzió Szíriát nem említi külön az únió tagjai között, mert Egyiptom és Szíria újraegyesítését kész dolognak veszi és csupán az EAK és Irak szövetségéről beszél. Az unió élén egy államelnök állna, az alelnököket pedig az egyes országok képviselőiből választanák ki. Ezek az elképzelések fontolgatásokra adnak okot. Irak azért szeretné a szövetséget, hogy Szíria, amelyben szintén a Baathpárt a hangadó, ne kerüljön Nasszer fennhatósága alá, mert ez a párt feloszlatásával járna. Szíriát is — a nyugati megfigyelők szerint — inkább az ideges félelem kergeti az unióba, mert a rendszer urai Nasszernak barátai, de nem kiszolgálói szeretnének lenni. A Kairóban időzött Bumedien algériai hadügyminiszter látogatásának is állítólag az volt a célja, hogy kissé „megpuhítsa" Nasszert; engedjen egyeduralmi elképzeléseiből. A három arab állam képviselői most latolgatják az elvben elfogadott terveket. Mint hangoztatják, nem kell sietni, hogy ne kövessék ei a múltbeli baklövéseket. Az arab világban végbement változások kényszerítették ki a jordániai kormányváltozást is. Vaszfi at-Tall miniszterelnök eléggé kompromittálta magát a jemeni beavatkozás idején és Husszein király kimondott taktikai fogással — célszerűnek tartotta Tall kicserélését Rifaival, aki már hat ízben töltötte be a miniszterelnöki tisztséget, s mindig a legválságosabb Időkben. Könnyelműség volna jóslatokba bocsátkozni az arab nemzeti egység jövőjéről,, mert vele kapcsolatban sok a ködös fogalom és a további fejlemények során az amerikai imperialisták átértékelt közép-keleti politikájával is számolnunk kell. I, .t. 1963. március 30. * (Jj SZÖ 3