Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-28 / 87. szám, csütörtök

A proletárok óriása KILENCVENÖT ÉVE SZÜLETETT MAKSZIM GORKIJ incstelen, kisiparos családban ** született. Iskolába mind­össze öt hónapig járt. Ismereteit ön­szorgalomból, magánúton szerezte. Közben sokféle munkát próbált. Volt perecesinas, péklegény, favá­gó, halász, hajóvontató, éjjeli ör, rakodómunkás, műszaki rajzoló és még sok-sok más. Nélkülözésekkel teli hányatott If­júsága során bejárta Oroszország nagy területeit, megismerte a leg­szegényebb munkások és parasztok, a tönkrement nemesek, értelmisé­giek, az országúti csavargók és a mezítlábasok világát. Vándorlásai során rengeteg élet- és emberisme­retet szerzett. Élményanyagából ké­sőbb az (irodalmi művek sorát alkotta. Első elbeszélése Csudra Makar 1891-ben jelent meg. Már ekkor — úgynevezet romantikus alkotásaiban (Cselkas, Izergil anyó, Jemeijan, Piljaj) — önfeláldozó, szabadság­szerető hősöket rajzolt nagy, forra­dalmi lendülettel. A műveiben meg­jelenő & igények, csavargók, mezít­lábasok alakjaival tulajdonképpen az akkori idők parasztságának a sorsát és a munkanélküliség növe­kedését tükrözte. Nem a fáradtak­hoz vonzódott, mint Turgenyev, vagy Csehov. A töretlen erejű, fé­lelmetes bátorságú munkások, tu­tajosok, cigányok, csempészek és csavargók élete foglalkoztatta. Gyö­nyörködött erejükben, örült, hogy ezek a feudális kapitalista társada­lom perifériáján élő emberek le­győzhetetlenek. Az irodalomban addig ismeretlen világ megrázóan hiteles bemutatá­sával hamarosan népszerű lett. Né­hány évvel a Csudra Makar megje­lenése után tekintélyes lapok mun­katársa, Oroszország egyik legün­nepeltebb írója. Gyermek- és ifjúkora vándorlásai­nak történetét — bemutatva a szá­zadvégi Oroszország kitaszítottjai­nak társadalmát — önéletrajzi re­génytrilógiájában (Gyermekkor, Em­berek között, Az én egyetemeim) irta meg. A másik oldalt „az élet urai"-nak világát az 1899-ben meg­jelent Foma Gorgyejev című regé­nyében ábrázolja. A gorkiji életmű­ben igen jelentős helyet elfoglaló alkotás egy kereskedőcsalád éle­tének bemutatásán keresztül nem­csak leleplezi, hanem meg is tagad­ja a kapitalizmus világát... A Fo­ma Gorgyejevben felvillanó gondo­latokat Az anyában, a szocialista realizmus első nagy alkotásában, a forradalom felé haladó proletár­tömegek fejlődésének hű tükörké­pében fejlesztette tovább, örökérté­kű regényt és munkástípusokat al­kotva. A proletár irodalom nagyja, a szo­cialista realizmus megteremtője, már vándorlásai során kapcsolat­ba került a forradalmi munkásmoz­galommal. Magáévá téve a marxiz­mus eszméit, műveiben kezdettől fogva a szegények, az elnyomottak, a kisemmizettek igazságáért és sza­badságáért harcolt. Műveit az igaz­ság szenvedélyes szeretete, a való­ság leplezetlen hű ábrázolása, a vi­lág megváltoztatásának harcosan humanista indulata s az emberi lé­lek mély ismerete jellemzi. A századfordulón Gorkij a dráma­írás felé fordult, amely szintén erős oldala. (Kispolgárok, Éjjeli mene­dékhely, Nyaralók, Barbárok). Drá­mái legtöbbjében az individualista világba zárkózott, a néptől elsza­kadt orosz értelmiség pesszimizmu­sát ostorozza. Legsikerültebb a ma is gyakran játszott Éjjeli menedék­hely című műve. Élete alkonyán ismét regényírás­ba fog. Több mint tíz évig írta egyik legnagyobb művét, a forrada­lom előtti Oroszország négy évtize­dének krónikáját: a Klim Számgin életét. A mű fő figurája a kicsinyes, individualista értelmiségi ember tí­pusa, akinek lelkét a kapitalizmus nyomorította meg. , Gorkijt meghitt barátság fűzte Leninhez. Évekig leveleztek. Lenin a nagy Írót gyakran látta el tanács­csal, útmutatással, Kapcsolatuk Gor­kij fejlődésére termékenyltően ha­tott. Említést érdemel, hogy ez a nagy író meleg szeretettel érdeklődött a kis népek irodalma iránt. A magyar irodalomból például orosz fordítás­ban ő jelentette meg elsőnek Az ember tragédiáját. A műről csodá­lattal nyilatkozott, a Klim Számgin­ban is említi. Emlékét idézve születésének 95. évfordulóján is csak azt mondhat­juk: Gorkij az első modern író, aki a munkást és a parasztot nem fe­lülről és kívülről nézte és irta meg. ö hozzájuk tartozott, közöttük élt, műveiben olyan magától értető­dően mutatja őket be, mint Balzac vagy Flaubert a polgárokat... Tolsz.oj és Zola után Gorkij az el­ső iga?i író, aki felismerte, hogy az egyszerű emberekről is lehet szépet és nagyot mondani. A proletárok felülmúlhatatlan óriása tulajdonképpen autodidakta hős és lángész: az írástudatlanság világából emelkedett előbb* saját népe, majd - nemzetközi forradal­mi munkásosztály, s az egész em­beriség tanítójává, harcos szellemi vezérévé, emberi és Írói példává. A világhírű íróban a szocialista ** realizmus megteremtőjét, az egyszerű emberek krónikását, a szovjet irodalom első klasszikusát, világviszonylatban is a kapitaliz­musból a szocializmusba történő át­menet korszakos jelentőségű meg­örökitőjét látjuk és tiszteljük. B. B. A MFNKA DICSÉRETE Karel Ančerl vendégszereplése Hosszú évek teltek el, mióta Ka­rel Ančerl, a Cseh Filharmónia ál­lamdíjas első karmestere utoljára állt nálunk a dirigensi emelvényen, örültünk, hogy végre megint eljött hozzánk. Hangversenye nemcsak az elő­adást, de a műsorösszeállítást illető­leg is teljes mértékben megérdemli a „rendkívüli" jelzőt. Ančerl csak­ugyan a megfelelő egyéniség ahhoz, hogy egy ilyen konvenciómentes, tá­volról sem közönségsikerre építő műsort megtöltsön élettel és tarta­lommal. Első számként Francis Poulenc ze­nekari Grgonaversenyét hallottuk. Poulenc a „Francia hatok" baráti társaságához tartozott, amelyet, — ahogy ő maga is mondta — nem közös törekvések, de baráti kötelék és azonos elképzelések fűztek össze. \,A „Groupement d'amité" tehát nem új irányt mutató zenei hitvallás, ha­nem barátok csoportulása volt. Poulencben két lélek lakik: egy szerzetes és egy szellemes párizsi bohém lelke ... írta róla Claude Ros­tand, francia zenekritikus. Figyelem­re méltó Orgonaversenyében a mély érzésű gondolkodóval ismerkedtünk meg. Az orgonaszólőt közkedvelt fia­tal orgonamüvészünk, dr. Ferdinand Klinda adta elő, gondos felkészült­séggel. A műsor második felében Josef Suk Asrael-szimfóniája került elő­adásra Az Asrael-szimfónia (oí>. 27) két egymást követő súlyos sorscsapás fájdalmában született. Suk elvesztet­te szeretett mesterét és apósát, Dvo­rákot, és rövid idő múlva imádott fiatal feleségét, Otyliét is elragadta a halál. Asrael... a halál angyala: a cím meglebbenti a függönyt a szimfónia tartalmi és érzelmi mondanivalója előtt. Mély szenvedéssel áthatott ze­ne, hangjaiban egy halálra sebzett emberi lélek vívódik. Az elemző szó restelkedve elnémul e muzsika hal­latára, Karel Ančerl vezénylését a legtisz­tább szellemi rend jellemzi. Semmi sincs elsietve, semmi sincs elnyújt­va, nincs sápadt visszahullás, nincs heves túlzás, minden pontosan olyan, amilyennek lennie kell. A partitú­rahűség és pontosság mellett ott vi­lágít az a bizonyos „szikra", amely a műveknek életet ad. A melódiai és ritmikai vitalitást kevés kar­mester tudja úgy átvinni a zene­karra, mint Anőerl. Minden fedi a valóságot. De úttal mégsem ez volt a lényeg, ez volt a legtöbb, amit a venu~ 0 dirigenstől kaptunk. Ezen az estén talán nem' is annyira a kiváló mű­vészt, a karmesteri pálca mesterét csodáltuk. Az Asrael-szimfónia hang­jain át Karel Ančerl, az ember szólt hozzánk, a lényéből sugárzó humá­num kapott meg bennnünket. Ančerl vezénylőpálcája alatt a Suk-muzsika teljes egészében betöl­tötte rendeltetését. Kitört az egyéni érzések korlátaiból és felemelkedett az általánosan emberi, az örök ér­vényű magaslatára. A dirigens fel­fogásában időálló, mély jelképes erő lelket adott a hangoknak és feltárta az élet legmélyebb valóságát: az élet és halál végső kérdéseit. Suk Asrael-zenéje felkavarta és megrendítette a hallgatóságot. Mind­annyian, akik ott voltunk, mély em­beri élménnyel lettünk gazdagabbak. HAVAS MÄRTA Március 28-án szerte az országban népünk sze­retete ás megbecsülése veszi körül tanítóinkat. Társadalmunk felelősségteljes feladatot bízott rá­juk, a jövő nemzedékének nevelését; s gyakorla­ti példák seregét idézhetnénk, hogy pedagógu­saink méltók erre a megbecsülésre, tiszteletre. Tudásuk és igyekezetük legjavával segítik épülő holnapunkat, hogy a jövő ifjúsága tudással és VILIAM GAŇO neve nem ismeret­len a pedagógusok : előtt. Sokéves tu­I dományos, közéle­- ti és módszertani *" nevelő munkája VJ jutalmaként 70. t | születésnapja al­kalmából a Ko­nenský Éremmel I tüntették ki. A ki­ez úton köszönt­jük, s további alkotó munkájához si­kert, erőt és egészséget kívánunk. (E. Remp felv.) váló jubilánst Hévvel odaadással... Lassan döcögve indul a beszél­getés ... Gondolatok tartanak fogva, s az ő arcára is kiül a kérdés: va­jon mit akar? Jellemezni, bemutatni, de mivel, hogyan... ? Egymást kergetik a gondolatok. BERÉNYI JŰZEF, az okoči kilenc­éves iskola igazgatója. Fiatal ember, most lépi át pe­dagógus pályafu­tása kilencedik évét. Ennek egy­harmadát már eb ben a községben | töltötte. Igazgatói | minőségben. Több |i mint 700 gyerek 1 és tucatnyi pada- | gógus munkáját irányítja. össze­sen hat iskolaépii letben folyik a ta­nítás, köztük két hatalmas új épü­lettömbben. Opatovský Sokolec és Okoč község gyermekeinek nevelé­sét bízták gondjaira, s a község kul­turális, politikai és társadalmi éle­tének is fáradhatatlan dolgozója. Énekkart vezet, mert a zene nem­csak szakja, de szenvedélye is . .. S így van ő minden munkával: hévvel, odaadással végzi. — A munka nekem sosem volt ide­gen — vallja, s aki megszereti munká­ját, az könnyen elfelejti, hogy nehéz oldalai is vannak. — És mi a pedagógus legjellemzőbb vonása? — A gyermekekhez való viszonya. A legfontosabb megismerni a gyermeket, a közelébe férkőzni. Döntő fontosságú a következetesség. A gyermekek na­gyon hamar megérzik a jóindulatot, s hálásak a tudásért. Ez serkenti a pe­dagógusokat is a nevelőmunka állandó tökéletesítésére. Ezért törekszenek egy­re jobban és többet nyújtani az anyag­ból . .. Meggyőzni a tanulót, bebizonyí­tani a tételek igazságát, de úgy, hogy azt ne csak higgyék, hanem tudják is, a tudás meggyőződésükké váljék. — így látta ezt már akkor is, ami­kor mint pedagógus először állt a katedra elé? — Ennek mindig tudatában vol­tam, s annak is, hogy nemcsak a ta­nulókat kell majd rendszeresen el­lenőrizni, hanem magamat is. Peda­gógustársaim is sokat segítettek ... Mindig másoknál köt ki, ha ma­gáról beszél ís ... — A? ember nemcsak magáért él, hanem egy kicsit mindig a másoké is — a családé, iskoláé, községé, és az egész társadalomé ... —él Időmilliomos A komárnói ma­gyar iskolában i BERTÓK IMRE igazgatót keresem. — Csak néhány pillanat... — Tessék csak,­van időm bőven. Bőven? Még le se ülök, máris te­lefonhoz hívják. Utána félig se szívja cigarettáját, a hajógyárból ke­resik. — A szakszervezet megbízásából jöttünk. A védnökségi szerződést sze­retnénk megtárgyalni... Számukra is van ideje. A gyár nagyban hozzájárul a politechnikai neveléshez. Elköszön a hajógyáriak­tól, levelet húz elő. Ma kapta a rá­diótól. Az iskolában nagyobb műsor feljátszását kérik. Természetesen, csak jöjjenek. Arra is jut idő. Bertók Imre időmilliomos. Mindenre jut ideje, csak éppen egy percnyi sza­bad ideje sincs. Az iskola ezerkétszáz diákját csaknem ötven pedagógus ta­nítja, neveli. Mindezt ő irányítja. Tan­könyvek társszerzője, bíráló és tanács­adó. Pedagógiai szakmunkáiért országos díjat is nyert. Ojabb módszertani mű­vön dolgozik. Az oktatás új módszerei­nek bevezetésén fáradozik. — Eh, ezek a műhelyek! — sóhajt az udvar felé. — Nem tudjuk befejezni. A szülők sokat fáradoztak, de anyagilag nem bírjuk tovább ... Félben maradt építkezés. Pedig na­gyon elkelnének a műhelyek! Komoran vezet a lépcsőkön. — Es ez a fal! Közel egy évtizede nem festettünk. Valamit a környezet hatásáról magya­ráz. Ebben is a pedagógiát tartja szem előtt. Majd órájára tekint. — Néhány perc múlva kezdődik a karneválunk. Szívesen látjuk ... Neki erre is van ideje. Utána esti Iskola. No és a család, a gyerekek. Irigylésre méltó ember. Egyszer meg­írhatná ez időbeosztás módszertanát is.., (zs. 1.) Vérbeli pedagógus CZAKÖ JÖZSEF, 35 éves pedagógus­ról mindenütt szeretettel és elisme­réssel beszélnek. Tanítványain kívül a szülők is hálatelten gondolnak rá. Az a típus, aki a népből jött, a népért dolgozik és tanító létére is minden idegszálával az egyszerű fa­lusi nép életét éli. Ott érzi magát jól, ahol dolgozhat, segíthet. Igaz ember létére igaz embereket nevel. Ismerősei általában három szóval jel­lemzik: — Szerény, becsületes, szorgalmas .. < Krasnahorská Dlhá Lúkán tanít. Licén, szülőfalujában lakik. Az utazás sok időt és fáradtságot igényel. Ennek ellenére Czakó József mind iskolájában, mind fa­lujában példásan dolgozik. Osztálya tanulmányi eredménye kima­gasló. Diákjai mindenütt helytállnak. Alapos felkészültséggel, gazdag tárgyi tudással, szép szóval, emberséggel nevel. Az iskolán kívül a CSEMADOK és a CSISZ helyi szervezetében dolgozik. Népszerű: szülők, kollégák, tanítványok egyformán szeretik. Gyakran kérik se­gítségét s ő erejéhez mérten mindig szívesen, önzetlenül segít. ' A tanítást hivatásnak érzi. Ennek meg­felelően tanul ma is, állandóan. Főleg a történelem, a földrajz és a természet­tudományok foglalkoztatják. De szereti a szépirodalmat is. — Szüleimtől — mondotta beszélgeté­sünkkor — két értékes tulajdonságot örö­költem: a becsületet és a munkaszerete­tet. EzeŔet Igyekszem tanítványaimnak is átadni. Azt tartom: az emberiesség értékmérője a munka, a közösség érde­kében kifejtett alkotó tevékenység. Ilyen szellemben nevelem diákjaimat, újra és újra hangsúlyozva: célja elérését munká­jával keresse mindenki. A hivatástudatról ezeket mondotta: — A tanító min­denekelőtt tanító legyen. Iskolájának és a tanításnak él­jen, de ne úgy, hogy ezenkívül minden másról megfeledkezzék. A tanítónak az iskolán kívül is sok a teendője. Ezt a munkát éppúgy nem szabad lebecsülnie és elhanyagolnia, mint az iskolait. Jól kell dolgozni mindkét szakaszon, de egyiket sem szabad a másik rováséra végezni. Czakó József egyaránt jól dolgozik az iskolában és az iskolán kívül. Sza­vait tettek követik. Munkájával szerez tiszteletet s mun­kájának köszönheti a megbecsülést. (b) Szereti hivatását A Vei. Horeš-i ki­lencéves Iskola igaz gatóját nem az iro dájában, hanem a VII/A osztályban, Drosz, nyelvórán ta láltuk. Az első és második igeragozá.^ volt napirenden. Majd az osztály oros/ nyelv, „kiválóságai csillogtatták tudásu kat, bizonygatták a pedagógiai patyan immár 13 éve tevékenykedő nyelvész jó munkáját.. . Tíz éve áll ennek az iskolának az élén Geri Zoltán elvtárs. A mindig te­vékeny, hivatását kedvelő pedagógus éle­szilárd kommunista hittel építse az igazság és a rend világát, a kommunista holnapot. A tanítók napja alkalmából elbeszélgettünk né­hány pedagógussal, akik munkájukkal a legjob­bak közé sorakoznak. Az ő munkásságukból, élet­tapasztalatukból ragadtunk ki — az alábbiakban — néhány gondolatszilánkot. tében talán rövid időnek tűnik. Viszont eseményekben, kisebb-nagyobb gondok­ban, örömökben annál gazdagabbnak. Az iskolán kívüli munkában, a társa­dalmi és kulturális élet különböző poszt­jain is példásarf helytáll Geri elvtárs. Ű maga ugyan elhallgatta, hogy az e téren elért sikerekben neki is nagy ér­deme van. De mások ezt tudják róla, s tisztelettel és megbecsüléssel tekinte­nek rá. —ik— Az iskola és az élet kapcsolatáért SÁFI ÁRPÁD, lapunk régi és szorgal­mas levelezője. Jelenleg a Dvory nad 2itavou-i kilencéves középiskola igazga­tója. Kommunista, a helyi pártszervezet elnöke. Sok jói dolgozó ; tanítóhoz hasonlóan i Sáfi Árpád szintén nemcsak az iskolá­ban, de az iskolán i kívül is dolgozik. Segíti a tömegszer­' vezeteket, tevékeny "1 közéleti életet él s mint lelkes sport­I ember a fiatalok ed­I zésével is foglalko­zik. Munkájáról, terveiről Így nyilatkozott: — Szeretem a gyerekeket, érdekükben nem sajnálom az időt és a fáradságot. Arra törekszem, bogy iskolánkból a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemével áthatott, sok­oldalúan fejlett, műveit emberek kerül­jenek ki. Bár ezen a téren ma is jól állunk, a jövőben tovább szeretném szilárdítani iskolánk és az élet kap­csolatát. (zsa) Hivatástudatta! végzett munka KLEIN MARGIT i.iény külsejű, tö­dkeny asszony. Pá­• yáját Banská Štiav- íicán kezdte tizenöt žvvel ezelőtt. Je­lenleg a radzovcei Ulencéves Iskolában [szlovákot, oroszt és zenét tanít. Iskolájában külö­i nősen a szlovák nyelv tanítása terén ért el kiváló eredményeket. Mindkét nyelvet tökéletesen beszéli. Arra törek­szik, hogy ismereteit diákjainak ls ma­radéktalanul átadja. Űráin a hangsúlyt az élő beszéd elsajátítására helyezi. — Nagyon fontos, — mondotta —, hogy a diák tisztában legyen a nyelvtani sza­bályokkal, tudjon helyesen írni-olvasni. A legfontosabb azonban az élő beszéd. Véleményem szerint, ha valaki csak a nyelvtani szabályokat ismeri és a szöve­get érti, de beszélni nem tud — nyelv­tudása keveset ér. Munkámban arra tö­rekszem, hogy diákjaim lehetőleg mind­kettőt tökéletesen elsajátítsák. Igyekezetét siker koronázza. Az iskolá­jukból kikerült diákok a főiskolán is helytállnak. —cl— A legszebb dicséret 1934-ben Gútoron kezdett tanítani Amikor 1951-ben megnyílt Bratisla vában a magyar iskola, ő lett az igazgatója. Ez volt egyben a magyar pedagógiai iskola gyakorló iskolája is. Itt alkalma nyílt | arra, hogy gazdag tapasztaljait az ifjú pedagógusnemzedék nevelésé­ben gyümölcsöztesse. A fiatal tanítók szétszórva az ^rszágban szívesen em­lékeznek vissza gyakorlati tanácsai­ra, — melyek főleg a kezdeti nehéz­ségek idején —, sok keserves csaló­dástól mentették meg őket. Csaknem harminc esztendei szorgalmas pedagógiai munka áll mögötte. Harminc éve áll a táblánál, hogy okos szóval, nagy felkészültséggel, megértéssel és türelem­mel vesse el a tudás magvát a nyilado­zó gyermeki értelembe. Az utóbbi években ő vezeti az Iskolán a politechnikai nevelést. Így fokozott mértékben lehetősége van arra, — s él is -ezzel a lehetőséggel —, hogy megsze­rettesse a gyerekekkel a munkát, meg­tanítsa őket a munka becsületére. Fel­fedi a gyermekekben megbúvó tehetsé­get és ez sokban könnyíti meg munkáját, amikor a pályaválasztási tanácsadásra kerül sor. Tudja, kibeta mi rejlik és már a gyakorlati munka sqrán készíti elő a fiatalokat a pályaválasztásra. HÚSZAK LÄSZLÔ tanító tanítványai, neveltjel jól megállják helyüket az életben és ez a jó pedagógus legszebb dicsérete. —ska— 1963. március 28. * {Jj SZŐ 5

Next

/
Thumbnails
Contents