Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-23 / 82. szám, szombat

SZERESSÜK A KÖNYVET: A TUDÁS FORRÁSÁT TVJéhány -t' a 2uő napja két fiatalember luéeneci könyvesbolt kirakata előtt arról tanakodott, mely könyveket vegyék meg. A kirakatban a Színházi kalauz, a Világtörténelem első kötete, Solohov Csendes Don-fa, Mfíaöko A halál neve Engelchen, és még fó néhány szépirodalmi és szakkönyv kínálta magát. Venni készültem én is, de most nem az bántott, hogy kevés, hanem az, hogy sok a fó úf könyv és bármennyire ts szeretném, nem vehetem meg, mind, még a legjobbakat sem. Az üzletben azután még több könyv csábított. Az iménti kirakatnézők is zavarban voltak: nem tudtak dönteni, melyeket vegyék meg a most megjelent kiadványok közül. Miután hosszú böngészés után kiválasztották a köteteket, léptem. — Ajándék? — kérdeztem kíváncsian. — Az is van köztük. Legtöbbjével azonban magunkat ajándékozzuk meg. A két fiatalember az opatovcei Főtanában dolgozik. Az egyikük két, a másikuk öt kötetet vásárolt. Az utóbbihoz fordultam: — Melyikkel ajándékozza meg önmagát és melyikkel másokat? — Igen, de ezek közül jó néhány nem nevezhető irodalmi alkotásnak. Inaskoromban jutottam hozzájuk. Pónyvák voltak. Csak amikor megismertem Jókatt, meg más igazi írót, jöttem rá, hogy milyen könyveket érdemes olvasni. Nem ls olvastam azután ponyvát soha. — Most mit szeret? — Főként útleírásokat és történelmi regényeket. Olvasom azonban a mat írók könyveit ts. Leginkább azokat, amelyek a mai életünkről szólnak. Érdeklődéssel várom Bálint Határváros című — Az útleírásokat és az Ifjúsági könyveket. Változatlanul népszerű a klasszikus irodalom, elsősorban Jókai, Mikszáthi Móricz művei. Az utóbbi időben azonban egyre nagyobb az érdeklődés a mai írók alkotásai iránt. Nagyon kedveltek például a Modern Könyvtár sorozatban megjelent kiadványok. A hazai írók közül Lovicsek aratja a legnagyobb sikert. A csillagszemű asszony című könyv az utolsó példányig elfogyott. Most a Tűzvirágot vásárolják sokan. — Könyvben és vásárlókban tehát Petrőczi nincs hiány. kötetét, — Téved! — Bármennyire ts furcsa, amelyről azt beszélik, hogy a mi vi- számos könyv hiánycikk. Előfordul, ^w//////////////////////^^ hogy azokból a \ -B-T- -m -r-w -7-T T-w -r f ^ f Š kötetekből is,amelyekből akár százat is eladhatnánk, csak néhány példányt kapunk. dékünkről szól... Általában minden Hiába az utánrendelés. Leggyakoribb Jó könyv érdekel. válasz: a kért kötet elfogyott. Fő ís Míg beszélgettünk, az üzletbe újabb aztán a fejünk, kinek adjuk azt a vásárlók jöttek. Ismét azt szólítottam néhány példányt, amellyel az igénymeg, aki a legnagyobb csomaggál ké- löknek csupán egy töredékét elégít\ KÖNYV VÁSÁRLÓK 1 s ^ */ss///s/ssss/ssssss/sssssssss/ss/ss/s/s//ssssss/ssss/ssssss/ss/ssssssssssss/ss//sss//sssss///ss//sss^ melléjük szült távozni: — Megtalálta a keresett könyveket? — Azt éppen nem, de találtam mást. — Mi érdekli? — Thomas Mann József és testvérei, valamint Fejes Endre Rózsdatemető című kötetét kerestem. Egyiket - Ez az a'sszonyé, ez a gyereké, s

e™ sikerült megkapnom. Helyettük uan"'de"Vok esetben 'a' könyv'kevés, a többi az enyém — mutogatta a más

t . . . . Ez azonban — ha bosszantó is, — könyveket. ~ Elárulná a kötet

e* Clmét

? Romáin Rolland: Jean Cristophe, fó fel. . Gyerekének egy meséskönyvet, f e- c.rahaZTreenľ-^kezde't ésTvío A száma könnyebben nöleségének a Háztartási mindentudót, ^Pé^oiJsó^ Kozsevnyi- velhet

ö> mint ű magának Stendhal: Vörös és fekete, kQ

V. Bemutatom Balufevet, Illés Gyu a Pármai kolostor, valamint a Világtörténelem című sorozat első kötetét vásárolta. — Bizonyára régen olvas, 'hogy ennyire Ismeri a könyveket — dicsértem a vásárló ízlését. — Húsz éve — válaszolta határozottan. — Tizenötéves korom óta. — Akkor már számos kötetet elolvasott. la: Ebéd a kastélyban. A könyvvásárlók egymásnak adták a kilincset. Legtöbbjük vásárolt. Aki nem, elment, hogy néhány nap múlva ismét megjelenjék és mohón válogathasson, ö a böngésző: a könyvesboltok ismert típusa ... Miután megismerkedtem néhány vevővel, az eladókat faggattam — Mit keresnek leginkább? Váljék a tudomány termelőerővé Népszerűsítsük a mezőgazdasági szakkönyveket FALVAINK TOVÁBBFEJLŐDÉSE, a szövetkezet megerősítése és általában a nagyobb termelés csak akkor biztosítható, ha a tudományt, a mezőgazdaságban is termelőerővé teszszük, Az új termelési viszonyok meghonosítása, a nagyarányú gépesítés, a feladatnak csak egyik része. A másik (legalább olyan fontos mint az előbbi) az általános műveltség állandó fokozása. Másszóval: a mezőgazdaságban dolgozóknak is nemcsak új munkaformákra, a munkát megkönnyítő gépekre, hanem tudásra, szakértelemre ls szükségük van. Ezt ml sem biztosítja jobban mint a könyv. Régen, az elhagyott, magára maradt faluban rendszerint csak a kalendárium volt a parasztember egyetlen olvasmánya. Ma más a helyzet. A könyv a faluban ls hódít, a szövetkezetek tagjai közül ls egyre többen válnak rendszeres olvasókká. Más kérdés, hogy mit olvas a falu, milyen irodalmi és szakkönyvek kerülnek parasztságunk kezébe. Fontos ezt tudni azért is, mert ma már nem arról van szó, hogy leküzdjük a múlt maradványalt: könyvet juttassunk mindenüvé. Ezen túljutottunk. Ma arról van szó, hogy iH'EDBHHBBBIB A könyvek iránt, különösen az ifjúság körében nagy az érdeklődés. Képünkön: fiatal lány — új könyvvel. a meglevő könyveket jól hasznosítsuk. Ezen a téren azonban már nem állunk a legjobban. Falvainkon pompás művelődési otthonok, korszerű üzletek épültek, amelyek révén a vidék egyre közelebb kerül a városhoz. Ezek a tények azonban mégsem nyugtathatnak meg bennünket. Főleg azért nem, mert a rohamos fejlődés ellenére a művelődés terén a falu még mindig a város mögött ballag. Érdemes például megvizsgálni a mezőgazdasági könyvkiadást. Jó úton jár-e? Megfelelő számban jelennek-e meg szakkönyvek a termelést előmozdító egyes munkaterültekről: az állattenyésztésről, a talajmunkáról, a kertészetről, a gépesítésről, az üzemszervezésről stb., stb. Bár könyvkiadásunk nem hibamentes, a felvetett kérdésre csak Igennel felelhetünk. Aránylag sok és jó mezőgazdasági szakkönyv jelenik meg. A hiba az, hogy a megjelent szakkönyvek nem jutnak el rendeltetési helyükre. Ha a falusi vagy szövetkezeti könyvtár meg is vásárolja őket, legtöbbjük használatlan marad. Annak ellenére, hogy a múlthoz viszonyítva sokat olvasnak, a falu dolgozóinak a szakkönyvek iránt valahogy még mindig nem elég nagy az érdeklődése. Inkább a regényeket és útleírásokat kedvelik. Az okokat keresve olyasmit mondtak, hogy azért van az agronőmus, a brigád vezető, az elnök és a többi vezető, hogy ők olvassák a szakkönyveket, ők gyarapítsák szakismereteiket. A szakkönyvek olvasása elsősorban valóban a vezetők feladata. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mások részére felesleges a . szakirodalom megismerése. Az egyszerű dolgozóknak — hogy a tudomány a mezőgazdaságban is termelőerővé váljék — éppúgy kell olvasnlok, mint a vezetőknek. A helyzet azonban sajnos az, hogy a szakirodalom iránti érdeklődés — tisztelet a kivételnek, — egyik részről sem elégséges. MI A TEENDŐ? A könyvek jobb népszerűsítésére lenne szükség. A tanfolyamokon, vitaesteken és más összejöveteleken az eddiginél ls többször hívjuk fel a falu dolgozóinak figyelmét a szakkiadványokra és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a mezőgazdasági szakkönyvek a falura necsak eljussanak, de olvassák is azokat. HAZAI TERMÉS Könyvkiadásunkban számottevő helyet foglal *el a csehszlovákiai magyar írók alkotása. íme, az utóbbi évek jelentősebb hazai termése Csehszlovákiai magyar elbeszélők Bábi Tibor: Ez a te néped, Hazám, hazám, Vándormadár. Barsi Imre: Barangolás Holnapországban. Csanda Sándor: Csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok, Valóság és illúzió. Cselényi László: Keselylábú cslkökorom. Csontos Vilmos: Kell Itt a szó, Hiszek az emberben. Dénes György: Kék hegyek alatt, Hallod, hogy zengenek a fák. Duba Gyula: A nevető ember, Szemez a feleségem. Egri Viktor: Tűr) üllő, Márton elindul, Fény a faluban, öt színdarab, Ártatlanok Igazsága, Szívet cserélni nehéz, Keserű égbolt. Fábry Zoltán: A gondolat Igaza, A béke Igaza, Hidak és árkok, Palackposta, Emberek az embertelenségben. (.< Fiatal költők antológiája Forbáth Imre: Mikor a néma beszélni kezd. Gály Olga; Hajnali őrség. , Gyurcsó István: Anyám mosolyog, i Termő Időben, Hegyeken, völgye1 ken. |uran Vidor: Ordasok, Vadásztörté- < netek. Lackóné Kiss Ibolya: Tátrai rapszö-1 dia. i Lehotzky Teréz: Foltok a Napon. ; Kónya József: Dalol a Tátra, A megszállott, Buksi hat gazdája. ' 1 Lovicsek Béla: Haragosok, A csil1 lagszemü asszony, Tűzvirág. Mács József: Végnélküli gyűlés, Téli világ, Pipafüstben, A kamasz. ' Monoszlóy M. Dezső: Csak egyszer élünk, Két lányom van. Nagy Irén: Felszállott a köd, Kiskisasszony. Ozsvald Árpád: Tavasz lesz újra kedves, Judáša én nem lehetnék. Ordódy Katalin: Évi, Pista Ide süss, A megtalált élet, Nemzedékek, Petrőci Bálint: Megbékélt emberek, Piros virág, Határváros. Rácz Olivér: Kassal dalok, Puffancs, göndör és a többlek. Rényi Magda: Egyszer volt, A telhetetlen tarisznya. Róják Dezső: Akik nem hajtottak fejet. Sellyei József: Nádasházak. Szabó Béla: Az első ajándék, Mint ! szemünk fényét, Marci a csodakapus, A menyasszony, A család kedvence, Az élet peremén, Napló 1956. Szőke József: Az asszony vár. Sas Andor: Történelmi tanulmányok. Turczel Lajos: írások mérlegen. Veress János: Ifjú szívem szerelmével, Tüzek és virágok. Verseghy Erzsébet: Mocskos Palkó, Cifra Olga. Vígh Rőzsa: A pöruljárt gazdag ember. Zala József: Csallóközi útravaló. Zobor Eszter: Mesék. Lám, Iám, a hazai magyar irodalom nem Is olyan szegény, mint^ egyesek gondolják .. . . A CTK felvételén a könyv hónapja alkalmából a trenCini Hadsereg házában megnyitott kiállítás egyik részlete. • • • • Ml A K ÉT FELLEGVÁR hetjük ki. — Ml lenne a megoldás? — A népszerű köteteket nagyobb példányszámban kellene megjelentetni. ŕrdekes. A könyvesboltok dolgozói valamikor arról panaszkodtak, hogy kevés a vevő, a könyv a polcokon porosodik. Ma vásárló SOKSZOR TAPASZTALJUK, hogy egy-egy faluban vagy városban külön-külön kulturális fellegvár a könyvtár és a művelődési otthon. Mindkettőben anélkül végzik a munkát, hogy az ott dolgozók számolnának egymás segítségével. Talán mondani sem kell: az ilyen „munkamódszer" káros és helytelen. Két ember többre megy, mint egy. Így vagyunk a falvak és városok kulturális életében a könyvtár és a művelődési otthon együttműködésével is. Ha szép eredményeket ér el a könyvtár és a művelődési otthon, anélkül, hogy kölcsönösen segítenék egymást, mennyivel szebb eredményt érnének el, ha közösen egymást támogatva dolgoznának!? A népművelésnek nem az a célja, hogy a kulturális intézmények egymás ellen, han.em az, hogy a mind nagyobb eredmények érdekében kpzösen dolgozzanak. Ahol a két szerv egymástól függetlenül végz^ munkáját, bármilyen szépek is az eredményeik, gyakorlatukkal helytelenül cselekszenek. Mi a különállás oka? Többek szerint az, hogy más más épületben van a könyvtár és á művelődési otthon. Ez azonban még nem ok. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem a területi elhelyezéstől függ a jó vagy rossz együttműködés. Néhol a könyvtár és a művelődési otthon egy épületben is elszigetelten dolgozik, néhol viszont ott ls szoros az együttműködés, ahol a könyvtár és a művelődési otthon távol van egymástól. A területi közelség jobb feltételt biztosit, de nem egyedüli lehetőség a szoros együttműködésre. A lényeg mindenütt a kezdeményezés. Mindkét félnek akár egymás mellett, akár egymástól távol vannak, egyaránt keresniök kell a közös munka lehetőségeit. Ahol azonban mindkét szerv a „központ" szerepét játssza, ott az Ilyen közeledés és ennek . tulajdoníthatóan a közös munka ls nehezen megy. A könyvtárak és művelődési otthonok kapcsolatára természetesen nem a különállás Jellemző. Falvaink és városaink többségében kifogástalan a két szerv együttműködése. A legtöbb helyen a művelődési otthon dolgozói tanácsokkal, módszertani utasításokkal látják el a könyvtár dolgozóit, akik viszont különféle rendezvényekkel (kiállítások, íróolvasó találkozók, könyvvlták stb.) segítik a művelődési otthon népnevelő munkáját. Ha mégis a hiányosságokról beszéltünk, azért tettük, hogy a jövőben ott is jobb legyen az együttműködés, ahol ma még ezen a téren sok a kifogás. A KÖNYVTARAK ÉS A MŰVELŐDÉSI OTTHON együttműködésére mindig, de különösen most, a könyv hónapjában nyílik nagyszerű lehetőség. Használják ki könyvtáraink és művelődési otthonaink e lehetőségeket. Rendezzenek könyvkiállításokat, vitaesteket, író-olvasó találkozókat, nyerjenek meg a könyvtár számára új olvasókat, szerettessék meg a könyvet minél több emberrel. Végezzék a népművelést mindig közösen. Igy nemcsak az eredményeket teszik szebbé, de egymás munkáját is megkönnyítik. K 0 N Y Y R 0 L N Y I L A T K 0 Z AZ ÜZLETVEZETŐ: A KÖNYVTÁROS: (BUDAI FERENC, A SLOVENSKA KNIHA FIĽAKOVOl ÜZLETÉNEK VEHBBBMMHHHnm ZETOjEJ — Nálunk ma már igazán sokféle és nagyon szép könyvek jelennek meg. Ez azonban nem Jelenti azt, hogy minden rendben van. Sok a fogyatékosság, amit leginkább a nem mindig helyes elosztásnak tulajdonítok. Vannak könyvek, amelyekből egyetlen példányuk sincs. A Világtörténelem első kötetére például' tizenegy előfizetőnk volt. A kiadványból mégis csupán egyetlen példányt kaptunk. A negyven darab CSKP története is nagyon kevésnek bizonyult. Az utánrendelésre könyv helyett csak az a válasz jött, hogy a kért kiadványok elfogytak... Lehet, némely könyvnél kicsi a példányszám. Szerintem azonban a jó elosztással sok bosszúságot elkerülhetnénk. Nem kellene például a magyar nyelvű kiadványokból a szlovák vidékek könyvesboltjaiba ts ugyanannyit küldeni, mint nekünk. Nagyrészt ugyanis az ilyen aránytalan elosztásnak tulajdonítható, hogy azok a könyvek, amelyek nálunk hiányzanak, másutt raktáron hevernek. Viszont amiből másutt fogyna — nálunk van sok... (GREK IMRÉNÉ, A BRATISLAVAI MAGYAR KÖNYVTÁR VEZETŐJE) — mBmummmaammmmaKammmmm Könyvkiadóink legnagyobb erényének azt tartom, hogy szép kiállítású, tartalmas könyvekkel változatos igényt próbálnak kielégíteni. Tapasztalatból mondhatom, hogy a könyveknél a borítólap ls nagyon fontos. Egy-egy kiadvány olvasottságát sokszor még ma ts nem a tartalom, vagy a könyvtáros ajánlása, hanem a külalak határozza meg... Ma már bőven ajánlhatunk hazai kiadású magyar nyelvű prózát és lírát. Sajnos azonban a választék még ma sem olyan, hogy a keresletet maradéktalanul kielégíthetnénk. Bár a közös kiadásban megjelent müvek és a fordítások részben pótolják a htányt, újabb jó könyvekkel az írók és a kiadók továbbra is adósak... Mint könyvtáros azt szeretném, ha olvasóink megelégedésére könyvkiadónk a Jövőben az eddiginél ls több jó könyvet Jelentetne meg. \ JEzúttal nem írunk nevet, mivel nem egy, hanem több olvasó azonos vémaam^m^mmmmmmmmtmmä leményét tolmácsoljuk) — A csehszlováktat magyar könyvkiadás az elmúlt években sokat fejlődött. A kiadványok egyre inkább mindenkit érdeklő kérdésekkel foglalkoznak. Különösen a prózai írások ábrázol fák mai életünket. Ez kell, ilyesmit akarunk a fővőben ts. A csehszlovákiai magyar dolgozók életét a Csehszlovákiát magyar írók hivatottak bemutatni. Szeretnénk azonban, ha a szociográfiák sem kerülnék el kiadóink figyelmét. Országunk nevezetességeiről, tájaink szépségeiről nagyszerű kiadványok felennek meg, csupán magyarul nem kapható egyik sem. Pedig olvasói ezeknek a müveknek is lennének. A szociográfiáik mindenkinek, de különösen a turistáknak és a honismereti körök tagfainak tennének jó szolgálatot. Kt oldal cikkeit írta és összeállította: BALÁZS BÉLA. ÉS AZ OLVASO: 0] SZÖ 8 * 1983- március 21.