Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-23 / 82. szám, szombat

> Alexander Trizuljak, államdíjas: Tavasz SZABÓ L ő RI

N C í Március a körúton Az idő standjáról s egyszerre langyosodik, kék ibolya semmi se fáj, a felhő integet hisz meghalt, rongyosodik, és kikeríes meg, a halál, itt is, ott s a nárcisz és ntnesen is lyukakat is kivirít, szomorúság éget már és oly jó és boldog rajta a nap az a csodás, lett a világ, s bár közben párábamindenki zúg az eső, szőtt ragyogás, gazdagodott mindnyájan hogy szinte és a nők tudjuk, ez ö, szédülök és fiatalok, ez már az mint mikor pedig csak új hatálom, angyali szép az az egész, a legszebb jelenést hogy nézem forradalom, lát a gyerek, az eget, és mely gyógyít karácsonyaz idő és kicserél fát : nevetek, langyosodik, s minderíhek s köröttem a veréb jó, ami él: már remegő hangoskodik, az áldott, gyöngyzene a felhőn drága tavasz csak az eső kék lyukakat vonul most s ég és föld szakítva a sugaras éneke mint perzsel a nap — kőrúton a vér friss s én kezdem jól és a kofa üteme ring érezni magam Tudomány és gyakorlat „A termelőerők további fejlődésének, a termelés minőségi növekedésének döntő tényezője minden ágazatban a tudomány és a technika fejlesztése és teljes kihasználása. Egyedül ez biztosithatja a munka társadalmi termelékenységének alapvető és tartós növekedését." f A CSKP XII. kongresszusán elhangzott beszámolóból.) Pártunk XII. kongresszusa társadalmunk további fejlesztésében nagy jelentőséget tulajdonított a tudománynak, a tudományos kutatásnak. A kongresszuson többek között kifejezésre jutott az az elv, hogy a tudomány, mint termelőerő, döntő szerepet játszik az anyagi szükségletek megteremtésében, ebből pedig logikusan következik, hogy elsősorban a termelés és á technika szolgálatába kell állítani. A kongresszusi beszámoló és az ott elhangzott vita arra késztette hazánk tudósait, tudományos dolgozóit, hogy komoly vizsgálat tárgyává tegyék, mivel segíthetnék — személy szerint, vagy kollektíven — a kongresszusi határozatok megvalósítását. Tudományos körökben, magánbeszélgetéseken és értekezleteken erről folyik a szó. Ilyen nyílt, őszinte vitára aligha volt példa. Ezért tartjuk időszerűnek, hogy a tudomány és a gyakorlat kérdéseivel kapcsolatban elhangzott eszmecserékről legalább nagy vonalakban tájékoztassuk olvasóinkat. Az utóbbi években módszeresen építjük hazánkban a tudományt és a kutatást, amely rövid néhány esztendő alatt olyan eredményeket ért el, hogy ma már társadalmunk gazdasági fejlődésében döntő fényezőként számítunk vele. A tudomány gyakorlatilag röpke egy évtized alatt ter-<. melőerővé vált. Kiépítettük a Cseh^ szlovák Tudowányos Akadémiát és az ágazati kísérleti Intézetek széles hálózatát. Ha csak futólag mérlegeljük is ezek munkáját,' sok kimagasló eredménnyel találkozunk, bár szemünkbe ötlenek a kl nem használt nagy lehetőségek is. Nem tagadhatjuk, hogy a tudomány és a legújabb technika esak nagyon lassan, akadályokat leküzdve tudott teret hódítani a termelésben. Ugyanakkor számos jó ötlet lett a »eg nem értés áldozata, vala-. mennyiünk kárára. A XII. kongresszus határozatainak teljesítése pedig attól függ, milyen gyorsan tudjuk áthidalni a tudomány és a gyakorlat között tátongó szakadékot, mikorra sikerül a tudomány segítségével ugrásszerű minőségi fejlődést elérni a termelésben. Jóllehet a tudományos kutató-intézetekben az elmúlt években a termelési problémák egész sorát oldották meg, ezek az eredmények nem jutottak el rendeltetési helyükre. Valahol félúton el-, akadtak. Csak két példát említünk meg. Az egyik a félvezetők esete. Ma már elégedettek lehetünk • félvezetők gyártásával. A gyártás megindításával azonban alaposan lemaradtunk, bár kutatásunk világviszonylatban az elsők között dolgozta kl annak előfeltételeit. Csakhogy a minisztériumban és egyes üzemekben ls amolyan divatos játékszernek tekintették a félvezetőket és nem tulajdonítottak neki nagyobb gyakorlati jelentőséget. Mikor végül is felmérték ezen technikai újdonság elsődleges jelentőségét, a gyártás megkezdése az egyes ágazatok közötti rossz együttműködés következtében húzódott feleslegesen tovább. Dehát végre mégiscsak legyőzték a gyártás elé tornyosuló aka. dályokat és akkor derült ki, hogy a műszeripar nem készült fel a félvezetők alkalmazására. Egy másik példa: a népszerű testlen szövet. Az alapanyag ennél a tereítal-sav. A CSTA dolgozói jöttek azzal a kezdeményezéssel, hogy hazai nyersanyagbői biztosítják ennek előállítását. A nyersanyagalap értékelése után, a központi hivatalok ajánlatára a naftalenre esattt a választás. Ez képezte a kidolgozott gyártási folyamat alapját, amely világviszonylatban ismét az élen haladt. A gyártással megbízott vegyiüzem és a vegyipari minisztérium is a legnagyobb megértést tanúsította,-"támogatásával már felépítettek egy nagyobb üzemet, jóváhagyták a nagybani termelés tervét, — s most több éves munka után komoly kétségek merülnek fel, lesz-e mindehhez elég náf-. talenünk? Ezen és más tapasztalatokat összegezve megállapíthatjuk, hogy Sz alapvető hibák az irányítás területén keresendők, ahol még nem sikerült megbirkózni a bonyolult gazdaságH szervezési kérdésekkel, melyek a tudomány ismereteinek és a technika vívmányainak a termelésben való átültetésével függnek össze. Javulást e téren azonban csak akkor várhatunk, ha a termelést ós a termelés szervezését úgy idomítjuk, hogy az új technika bevezetése előnyös legyen mind a vállalat, mind a dolgozók számára. Következetesen kl kell dolgozni termelésünk műszaki fejlesztésének koncepcióját és elkeli döntenünk, mit biztosíthatunk saját kutatásainkkal és mit a nemzetközi szocialista munkamegosztáskeretében. A mi szerteágazó iparunk mellett, helytelen lenne kizárólag a saját tudományos kísérleteinkre támaszkodni, ez csak az erők szétforgácsolásához vezetne. Az egyetlen helyes megoldás: teljes mértékben kihasználni a szocialista országok közötti együttműködés adta óriási lehetőségeket, amelyek — valljuk be — egyelőre nagyrészt parlagon hevernek. Mindez az éremnek csak egyik oldala. A másik az, hogy feltétlenül jobban képzett szakemberek szükségesek e fontos feladatok ellátására. A minisztériumokban és az üzemekben olyan emberek kezébe kell adni a döntés Jogét, akik szakmailag és politikailag képzettek, mentesek a reszort-előítéletektől és nem szűk egyéni szempontok vezérlik őket. Kellő szakmai körültekintéssel ős merészséggel rendelkezzenek, hogy felelősséggel fogadják a hazai és külföldi tudományos eredményeket é6 képesek legyenek azok gyakorlati alkalmazására. Az ilyen felelősségteljes dolgozók nevelése az iskola feladata. Szükséges azonban, hogy a fiatalok nevelésénél fokozottabb igényekkel lépjünk fel, hogy e fiatalok valóban jól érvényesülhessenek. Vitathatatlan tény, hogy számos ipari ágazatban hiányzik a friss vér. Igaz viszont az is, hogy a főiskolát végzett növendékeinek felkészültsége hagy némi kívánni valót maga után. Sok helyütt az Iskolákon ugyanis azt tanítják, ami megfelel iparunk mai színvonalának, ahelyett hogy arra tanlisnák a hallgatókat, milyen legyen a korszerű ipar. így fordulhat elő, hogy a tudományos intézet dolgozója és az üzemi technikus nem érti meg egymást, ismereteikben hatalmas a színvonalbeli különbség. Sokat tehetnének ezen a téren a tudományos munkahelyek előadásokkal, jól vezetett^ laboratóriumokkal, azzal hogy a végzett növendékekkel állandó kapcsolaton tartanak fenn a konzultációk formájában. Ez is közelebb hozná a tudományt a gyakorlathoz. Az alapfokú tudományos intézetek tervezésénél figyelemmel kell lenni arra is, hogy az üzemek mellett olyan munkahelyeket is létesítsenek, ahol a kísérletek eredményeit a gyakorlatban kipróbálhatják s hogy ezeket megfelelő személyzettel és műszerekkel lássák el. Nagyon fontos, hogy e munkahelyek vezető tisztségeit szakmailag jól képzett káderekre bízzák. Az üzemek mellett létesített Ilyen munkahelyek a tudományos dolgozók seregét nevelhetné kl. Ezenkívül a központi kutató intézetek és e munkahelyek dolgozóinak rendszeres cseréjével kialakulnának a kölcsönös megértés és a já személyi kapcsolatok feltételei a tudomány és a gyakorlat dolgozói között. Sok esetben tanúi vagyunk az ágazati szempontok érvényesülésének a tudományos kutatás vonalán is. Nem ritka eset, hogy a problémát csak egy ágazat szükségleteinek szempontjából vizsgálják és a kívülről jövő jó ötleteket elvetik, külön utakat keresnek. Mennyi energia, befektetés, anyagi eszköz vész Így kárba. Közös erővel megsokszorozódnának az eredmények. A helyzet megoldását segíti a feladatok komplex tervezésének bevezetése, ahol közvetlenül a feladat megjelölésében kifejezésre jut a különféle tudományos ágazatok, a kutató és végrehajtó munkahelyek együttműködésének szükségessége. A műszaki fejlesztés komplex tervezése azt Jelenti, hogy a terv meghatározza a feladatok teljes megoldásához szükséges szakaszokat, a tudományos-kísérleti előkészítéstől egészen addig, míg az eredményeket a gyakorlatban alkalmazzák. A komplexfeladat magában foglalná tehát az új technika a műszakl-ekonómial, tudományos-kutató, fejlesztési és szer-* kesztési előkészítését, a termelésbe való bevezetését és kihasználását. A komplex feladatok egyes szakaszainak megvalósítását a népgazdasági terv szabja meg. Ez a tudományos intézetek munkájának kölcsönös egybehangolását követeli, ugyanakkor a tudományos dolgozók, és a mérnökök, munkások közötti együttműködést is. S ez až út vezet leghamarabb a célhoz. A tudományos dolgozókra vár, hogy felelősségük teljes tudatában elejét vegyék a fogyatékosságoknak és harcoljanak az új gondolatok érvényesüléséért. Ez a legfontosabb feladat, amely érdemes arra, hogy időt és erőt fordítsanak megvalósítására. » — ska—. Antifasiszta antológiák Nyugat-Németországban A kiadó, a nyugatnémet Manfréd Sehlösser „a német irodalomtörténet" legmegrázóbb fejezetének nevezi az 1933—1945 közti antifasiszta ellenállás költészetének azt az antológiáját, amelyet alcsó zsebkönyv-kiadványként 1982 végén adott közre. A kötet sok költője a haláltáborokból küldte üzenetét a kivégzés és kínhalál előárzetében, nyilvánosságot gyakran nem it ramélve. 134 szerző szólal meg az antológiában, köztük német&l író lengyelek, esehek, akik életüket Majdanekben vagy Auschwitzban végezték. Helyet kapott a kötetben 40 osztrák antifasiszta verse is, köztük az osztrák munkásmozgalom, kiemelkedő harcosáé, az 1943-ban kivégzett munkásé, Richard Zaché. Sajnálatos azonban, hagy a kiadó a német szerzók válogatásánál önkényesen járt el, s a gyűjteményekből mellőzte sok kiváló kommunista müveit, amelyek pedig helyet vívtak ki maguknak az ellenállás irodalmában. Brechtet és Rudolf Leonardet ugyan semmiképp nem lehetett elhagyni, Becher, Erich Weinert, Stefan Hermlin és Eugen Gettleb Winkler azonban kimaradt. Az österreiehlsehe Volksstimme ennek ellenére is hasznosnak nevezi az antológiát, és azt a másik nyugatnémet kiadványt is, amelyet Sünther Weisenborn író és drámaíró, egykori antifasiszta ellenálló szerkesztésében most adtak ki másodízben. (Weisenborn könyvének első kiadása tíz évvel ezelőtt jelent meg.) A hangtalan felkelés dokumentumokban, eredeti tudósításokban és élménybeszámolókban ad képet a hitleri Németországban volt ellenállásról. A különféle antifasiszta irányzatok egyikét sem fosztja meg érdemeitől, ezzel is szolgálja az antifasiszta erők újra időszerű egységét. A kötet kiadói előszava emlékezteti az olvasót: a hitleri koncentrációs táborok 7 820 000 faglya közül esak 7B0 090 maradt életben .., A brnoi ifjúsági színház nézői. Türelmetlen, hangos, cukorkával és csokoládéval zörgő közönség, sőt az is előfordul, hogy a nem tetsző szereplőt csúzlival veszik célba - egyszóval borzalmas. És mégis a különböző országok színházi emberei, akik valaha is előttük játszottak, csodálatosképpen egyöntetűen állítják: ennél jobb közönséget kívánni sem lehet. (BedFich Kocek felvétele) 1983. máreins 23. * Oj SZÔ 7