Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-19 / 78. szám, kedd

/ Juraj Jánošík a szlovák népköltészetben Juraj Jánošík halálának 250. évfordulója alkalmából emlékezünk meg e hős ifjúról, aki a feudális kizsákmányolás elleni harcban vesztette életét. A feudális bíróság halálra ítélte, a bakó bal bordájánál akasztotta fel. Nemcsak egyedül őt érte ez a szörnyű sors. A Kárpátok vidékén ez volt az osztályrésze a XVII. és XVIII. század feudalizmus elleni harcosainak. Juraj Jánošík halála után legendás hőssé növekedett a nép szemében, aki következetesen harcolt a nyomorultak, megalázottak és kizsákmányoltak szociális jogaiért. E nagyvonalú, művészileg kialakított legenda vonásait megtalálhatjuk a szlovák nép költészetében. A feudális elnyomás elleni harc folyamán kialakultak a forradalmi Ideológia elemei is amik elsősorban a népdalokban és mondákban nyertek kifejezést. Az elnyomott pórnép saját keserves életét ábrázolta ezekben, kizsákmányolól elleni harcának tragédiáját és hősiességét, de a jövőben vetett reményét is, amely abból az elhatározásából fakadt, hogy a harcot a végső győzelemig folytatja. A Jánošlk-hagyomány ennek az Ideológiának szerves része. Eredeti formájában, a késői hűbériség idején a szlovák jobbágyok forradalmi harci ideológiájának sajátos megnyilvánulása volt. Abban az időben a népköltészetnek sikerült ezt a leghűségesebben kifejeznie, m§rt Juraj Jánošík, a hegyi legények legendás hírű kapitánya művészi ábrázolása mellett a szlovák nép gondolkodását és az akkori társadalom alapvető és égető kérdéseivel kapcsolatos nézeteit is tükrözte. Ezenkívül hűen kifejezte a jobbágyi nép elszántságát, hogy egyéni módon oldja meg élete örökös gazdasági és társadalmi problémáit, amelyek a hűbérurak egyre fokozódó kizsákmányolása következtében hihetetlenül kiéleződtek. A betyárság megjelenésével és fejlődésével párhuzamosan kialakult a betyár népköltészet is. A betyár alakja a szlovák népművészetben fokozatosan formálódik, fokozatosan bontakoznak ki alapvető vonásai. A szlovák betyár képét a szlovák népi alkotásokban nem lehet elválasztani a szlovák jobbágyok életének ábrázolásától. A szlovák nép egyre tisztábban látta, mi a rossz anyagi és szociális helyzetének valódi oka. Hiszen az csak nem lehet Isten akarata, hogy egyesek nyomorult viskókban éheznek, látástól vakulásig az urakra gürcölnek, mások pedig gyönyörű kastélyokban laknak és bőségben élnek, emezek verejtéke' árán. Ez az igazságtalanság az emberek műve. A nép megtalálta a helyzet orvoslásának gyógyszerét. A betyár tehát annak tudatában áll be a feudalizmus ellen harcolók sorába, hogy az igazság, a nép oldalán van. Nehéz és egyenlőtlen volt a jobbágyok harca a hűbérurak ellen. Milyen is lehetett, amikor ösztönös elszántság állt a szervezett erővel szemben. A népi hősnek úgy kellett felkészülnie e harcra, hogy sikeresen teljesíthesse hősi küldetését. Ezért a népköltészetben a nagy kárpáti betyárokat olyan rendkívüli erővel ruházták fel, amilyennel más nem rendelkezett. Ilyen erős volt Jánošík is. Ezt az emberfeletti erőt azért az elhatározásáért kapta, hogy megbosszulja a jobbágyi nép sérelmeit. Juraj Jánošík, a hűbériség elleni harcos, akit varázslatos fokossal, erőt adó övvel, hősi felszereléssel láttak el, akit a nép csodálata vett körül, hősiesen bocsátkozott az egyenlőtlen harcba. Minden tette a szegény kizsákmányolt nép segítségét szolgálja. A néptömegek a múltban elsősorban az urak igazságtalansága miatt szenvedtek. Jánošík tehát ez ellen az úri igazságtalanság ellen harcolt. Mindenütt ott volt, mindenütt segítette a szegény, nyomorgó népet. A népi betyárversek és mondák leleplezik és élesen bírálják az urak önteltségét és könyörtelenségét. A földesúron kívül a becstelen kereskedők és kocsmárosok is a jobbágyak vérét szívták. Becsapták a szegényeket, még a bőrüket is lenyúzták volna, de az úri igazságszolgáltatás itt sem vette védelmébe a jobbágyat. A Jánošlk-hagyomány ezt a fájó pontot sem kerüli ki. Jánošík és társai egyértelműen az elnyomottak oldalára állanak és jóváteszik a sérelmeket. Kegyetlenül megbüntetik azokat az érzés nélküli kereskedőket, akik gazdagságukat és társadalmi helyzetüket arra használták fel, hogy meglopják a népet. A legnagyobb kizsákmányoló azonban mégis a földesúr volt. Nemcsak a köteles részekkel és robottal gyötörte az embereket, hanem ha bármikor eszébe jutott, kellett neki valami: adjon á jobbágyi A betyár népköltészet erről ls megertiiekfezlŔ: Jánošík itt is a szenvedő nép mellett állt! A szlovák népköltészet betyárverseiben a gyönyörű igazi hősiesség mellett sok tragédia is van, amely a hegyi legények különös életéből és a hűbérurak elleni egyenlőtlen harcából adódik. Mindegyik tudta közülük, hogyha az urak felhajtóinak kezére kerül, akasztófa lesz a sorsa. Ezért éneklik meg oly gyakran a betyárversek az akasztófát. A Jánošlk-hagyomány ezekben a tragikus pillanatokban sem választja el a népi hőst népétől. Az elfogott betyár az akasztófa alatt sem feledkezik meg népéről, annak nehéz életéről. A Jánošlk-hagyomány a halál percében sem törli le a hegyi legényekről a hősiesség vonásait. Hősiesen verekedtek az urakkal, hősiesen halnak meg. Életének e keserves percében a nép javát szolgáló cselekedetek erót adnak a népi hősnek. Halála előtt Jánošík még engedélyt kér arra, hogy az akasztófa körül még egyet táncolhasson. így hal meg a népi hős, az egyszerű dolgozó nép jogainak és igazságának védelmezője. Hősies volt élete a harcban, hősies és szép halála is a népköltészetben. 0 meghal, de a nép örökké él, és harcol az igazságért, amíg neki ls felvirrad a szabadság napja. A Jánošík-hagyomány eszmei tartalma csak a mi korunkban valósult meg. Amiért a szlovák nép harcol, amiről évszázadokon át álmodott, az most a szocialista társadalom fejlődésével beteljesül. A Jánošlk-hagyomány ezért a múlt élő öröksége, és a szlovák nemzeti büszkeség forrása marad. A betyárság, mint a kizsákmányolás elleni osztályharc egyik formája, már régen a múlté. A Jánošlk-hagyomány azonban túlélte ezt, mert a nép szabadságáért vívott hősi harc dala csendül ki belőle. A. M. KÖZELEBB A VIDEKHEZ A közszolgáltatási üzemek egyre népszerűbbek. Szolgáltatásaikat vidéken is megkedvelték, ha azonban igénybe akarják venni, a városba kell utazniuk, mivel átvevő központokat csak igen elvétve találunk a falvakon. Így van ez TrenCinben is. Bár évről évre javul a lakosságnak nyúj« tott szolgáltatás — a vidék elhanyagolása az egyik fő oka a terv nemteljesitésének. Az 1963-as évet az erőgyűjtés évének mondják a trencíni közszolgáltatási üzem dolgozói. így érvelnek: Jobban, tervszerűbben dolgozhatnak majd, ha elkészül az új mosoda ós ruhatisztító. Büszkén hangoztatják, hogy nem is mosoda lesz az, hanem gyár. A kétmüszakos üzemeltetés mintegy 104 embernek ad majd munkát. Évi 480 000 kg szennyes kimosására lesz alkalmas. A fehérnemű mosása terén az utolsó három évben nagy fejlődést értek el. Míg 1980-ban 1 lakosra számítva 0,8 kg-ot mostak ki, addig 1981-ben 1,3 kg-ot, tavaly pedig 2,4 kg-ot. De jobb eredményt is elérhettek volna, ha a vidékről nem feledkeznek meg. Kilenc gyűjtőhellyel rendelkeznek s ebből csak egy van falun. NEMCSAK RAJTUNK MÚLIK — Jóvá akarjuk tenni hibánkat — mondja Judiny Michal, ez üzem ökonómusa. —Az év folyamán mintegy 8—8 átvevő helyet létesítünk vidéken. Ezenkívül kapunk egy fedett teherkocsit, amelyet mozgó átvevőnek szeretnénk felhasználni. Megpróbáljuk-a kimosott fehérneműt is házhoz szállítani. Az előtte heverő papíroik között keresgél, majd bosszúsan így folytatja: — Az idei terv nagy feladatokat ró ránk. Míg tavaly egy lakosra számítva 2,4 kg szennyest mostunk ki, addig az idei terv 6,8 kg-ot irányoz elő. Felkészültünk, hogy a tervet a A Lipt. Hrádok-t Tesla üzem dolgozóinak túlnyomó része fiatal ember. LlbuSa Kolembusová és Márta Stajniková CSISZ-tagok az USH-24-2I15-ÖS távbeszélőközpont panelján dolgoznak, amelyet az üzem exportra és hazai célokra gyárt. (Fr. Koczian — CTK felvétele) lehető legjobban teljesíthessük. So-i kat várunk az új mosodától. A közszolgáltatási üzem dolgozd* feladatukat a lehető legjobban akar^ ják teljesíteni. Ezt bizonyltja az is, hogy türelmük fogytával az építészeti vállalat kommunistáihoz fordultak segítségért és a két üzem pártvezetősége megvitatta a dolgot. RUHATISZTITASBOL JELES A ruhatisztító tervét 125 százalékra teljesítette s így az üzem agy lakosra számítva tavaly 5,5 kg ruhát tisztított ki, míg 1980-ban csak 2,4 kg-ot. A siker titka, hogy gondoskodtak szakemberekről, mivel bőven akad munka, két műszakban dolgoz* nak. — Az idei tervet sem lesz nehéz teljesíteni — mondja Judiny elvtárs, — Sőt remélhetőleg túl is teljesítjük. Akadály, nehézség Itt is akad. P61« da erre nemrég akadt, amikor egyy szerre mind a három ruhatisztító gép kezelője megbetegedett. Hogy a tervteljesítésen ne essék csorba, ez egész környéket bejárták szakemberért. Fá« radságukat siker koronázta, s a riw hatlsztítás csak rövid időre szünet telt. • TÖBBFÉLE SZOLGÁLTATÁST 1 A szükség megkívánja, hogy a féri len légi szolgáltatások mellett újabba* kat vezessenek be. Ezt a kérdést é képviselők, valamint a nőbizotteái| tagjainak bevonásával és a lakossági gal vitatják meg. — Városunk lakosainak száim4 meghaladja a harmfncezret — mond«i ja Judiny elvtárs. — Sok családban a feleség is dolgozik, ezért akarjuk rövid időn belül bevezetni a peienf ka-szolgálatot, az ágynemű kölcsön* zést, a szőnyeg és a függöny mosá* sát A város asszonyai biztosan hálása® lesznek azért is, hogy a szennyei kimosása a jelenlegi 13 napról 8—0 napra csökken. 18* Ä péti üzetal szerveíefte, különöset* ez utóbbi időben gyakran foglalkozik a terv teljesítésével. A kommunisták a CSKP XII. kongresszusa határozatának teljesítéséért személyes felelősséget éreznek. Az üzem a múlt év hibáiból tanuí* va mérföldes lépést akar tenni a lakosságnak nyújtott szolgáltatások te" rén. Egyre közelebb akar kerülni a vidékhez. Ez múlhatatlan feladata,' amely a kongresszus határozatából hárul rá. N. I. m r Ä MA HARCOS MŰVÉSZÉTÉÉRT A

szocializmus és kapitalizmus, a szocialista és a burzsoá ideológia közötti nagy küzdelemben —, melynek aktiv résztvevői vagyunk, — jelentős szerepet játszik a művészet. Ezért fordít oly nagy gondot kommunista pártunk is a szocialista művészet fejlődésének kérdéseire. Hiszen társadalmunk a legmagasabb célt tűzte ki — a világ átalakítását, az emberi kapcsolatok átformálását, minden téren biztosítani az anyagi szükségleteket, s átformálni az emberi erkölcsöt. Azaz kikovácsolni a kommunista társadalomhoz méltó erkölcsöt és lelkiséget, csiszolni az emberekben a finom érzelmi szálakat, s minden téren segíteni az egyéniség gazdag, sokoldalú fejlődésének folyamatát. Olyan érzékeny kapcsolat teremtésére van szükség, mely a gigantikus társadalmi feladatok magaslatára emeli az embereket, s hatékonyan segíti a társadalmi célokat. Ebben az. óriási tűrsadalmi törekvésben jelentős helyet foglal el ma a művészet. Az ember kommunista szellemű nevelésének egyik fontos eszköze. Ezt hangsúlyozta pártunk XII. kongresszusa is. amely e téren az új feladatok kitűzésében abból indult ki, hogy a szocialista kulturális forradalom idején az irodalom és a művészet társadalmunk életének szilárd részévé vált. A művészi alkotás fontos küldetését újból hangsúlyozták az SZKP és a szovjet kormány vezető képviselői is a szovjet művészekkel a közelmúltban lezajlott találkozón. Legutóbb, március elején, a Kremlben Hruscsov elvtárs mondott hoszszabb beszédet, amelyben néhány alapvető fontosságú kérdés került előtérbe. Éppen ma, amikor ellenségeink mindenképpen arra törekednek, hogy a kommunista' ideológia vonzerejét és befolyását tompítsák, amikor ideológiai munkájuk fő célja, hogy gyengítsék művészeink és a párt összeforrottságát, éppen most kell az első helyen hangsúlyoznunk a pártos művészet lenini elvét. Művészetünkben óvnunk kell a párt kultúrpolitikai vonalának tisztaságát és a művészet pártosságának elveit, mind a dogmatikus deformálódás, mind a liberális irányzatok és az anarchizmus megnyilvánulásai ellen, amely valamiféle abszolút szabadságot követel mindenki és minden számára. Az igazi alkotó szabadság azonban teljesen azonos a ma szolgálatával, s itt elsősorban szükséges az igazság iránti érzék, amely nem választja el a meggyőződést az élettől. A szocialista művészetnek pedig nincs más kritériuma, mint az élet és a művészet igazsága — szögezték le újból a művészekkel való találkozásaikon az SZKP vezető képviselői. A pártos művészet elvét, amely szerint a mfivész tudatosan egybeforr a munkásosztály küzdelmével és céljaival, valamint annak szükségességét, hogy a művészeti folyamatot a párt, mint a proletariátus élcsapata irányítja, — Lenin fogalmazta meg. Rámutatott arra. hogy a művészet igazi fejlődése összefügg a munkásosztály harcával ás győzelmével, hogy valóban szabad csak az az irodalom lehet, amely nyíltan egybeforr a proletariátus, a nép Ügyével. Lenin hangsúlyozta azt is. hogy a pártnak — éppen a társadalom és a művészet érdekében — tervszerűen irányítania kell a művészet fejlődésének folyamatát és formálnia eredményeit. Ahogy a karmester figyelemmel kíséri, hogy az egyes hangszerek harmonikusan és egybehangzóan zengienek. éppen ágy irányítja a párt a társadalmi és politikai életben az emberek törekvését a küzös cél felé — hangsúlyozta újból Hruscsov elvtárs. Ez a szocialista társadalom fejlődésének törvényszerűsége. S minden sajátossága mellett ez a művészet területére is vonatkozik. A pártosság lenini elve és a művészet eszmei irányítása szálka ellenségeink szemében, erre irányítják évtizedek óta az Ideológiai harc tüzét. Eredménytelenül azt bizonygatják, bogy a pártnak ez a tevékenysége „korlátozza" a művészetet, és ..károsan hat" rá. Az ellenség több oldalról és különféle módszerekkel támádja a pártosság elvét. Mindenféleképpen azt akarja bebizonyítani, hogy már magában a művészi folyamat pártos irányításának lenini elvéből hiányzik a művészeti alkotás sajátosságának tiszteletben tartása, hogy már maga ez az elv akadályozza a művészet fejlődését. Erre azonban már Lenin megadta a választ, amikor hangsúlyozta, hogy az Irodalmi tevékenység nem tűr mechanikus összehasonlítást, s szükséges, hogy nagy teret biztosítsunk az egyéni kezdeményezésnek, hajlamoknak, az alkotó képzeletnek, a formának és a tartalomnak egyaránt. Lenin tanításai ma is változatlanul érvényesek. Éppen úgy, mint annak idején, ma Is meghatározzák a párt és a művészek kapcsolatát, azokét a művészekét, akik a munkásosztály és a dolgozók oldalán harcolnak a haladás, a szocializmus győzelméért. A pártosság elveinek szellemében művészetünkben haladónak tekintjük mindazt, ami segíti korunk igazának feltárását, az emberi sorsok és az élet sokrétű bonyolult jelenségeinek ábrázolását. Mindent, ami arra ösztönzi a művészeket, hogy kommunista állhatatossággal és felelősséggel, gondolati, és művészeti találékonysággal közeledjenek életünk Igazához, s ezzel a művészet új magaslatai felé. Ez ösztönöz új utak keresésére, és olyan alkotó kísérletezésre, amely hozzásegíti a művészetet, hogy mélyebben behatoljon a társadalmi folyamatok lényegébe, kortársaink szívébe és értelmébe. Csak ez lehet a realista, mélységesen igaz és pártos művészethez vezető út. Ez az az út, amelynek döntő szerepe van győzelmeink, problémáink és nehézségeink fő ábrázolását illetően, s ámely mellőzheti az egyoldalúság és fadszlnesség buktatóit. A

z a tény, hogy a művészet az ideológia hatáskörébe tartozik és ideológiai vonalon éppen manapság világviszonylatban éles, könyörtelen harc folyik, kényszerít bennünket arra, — ahogy Hruscsov elvtárs hangoztatta beszédében —, hogy következetes harcot folytassunk az ideológia és a művészet terén a békés egymás mellett élés elvét valló helytelen megnyilvánulásókkal szemben. Mindannyiunk számára ismeretes, hogy a szocialista országok, Nyugaton fellelhető úgynevezett „barátai", — akik saját jövőjükkel kapcsolatban vajmi kevés eszménnyel rendelkeznek, most arra törekednek, hogy a szocialista társadalmi rend emberének szeme előtt ködösítsék el a kommunista holnap fénylő eszméit, megszépítsék saját üres világukat, amely erkölcsünktől, gondolkodásunktól és érzelmi életünktől idegen." Teljes összhangban azzal, hogy egyértelműen elvetünk mindennemű ideológiai megalkuvást, támogatjuk a kapitalista világ mindazon művészeit, akik szocialista, demokratikus, humanista műveikkel leleplezik a mai burzsoá társadalom idegenségét, ridegségét és embertelenségét. Megértjük azokat is, akik e burzsoá társadalom iránti ellenszenvükben gyakran nehezen, akadályokon keresztül és néha támasz nélkül keresik a kiutat. Ezzel egyldőben számunkra rendkívül fontos, hogy kommunista eszmeiséggel átitatott művészetünk olyan erős, vonzó és megragadó legyen, hogy eljusson a nyugati dolgozókhoz ls. ahogy azt Gorkij, Solohov, vagy Sosztakovics szocialista művészetének nagy alkotásaival történt. A szocialista művészet a ma emberéhez szól, annak lelkiéletét igyekszik gazdagítani, hogy tudatosan éljen a mának, és aktívan harcoljon a kommunista holnapárt. Ezért annyira idegen számára a dekadens irányzat, melynek legkifejezőbb formája az absztraktivizmus. Ugyanakkor az absztraktivizmus kérdéseit nem ítélhetjük meg kizárólag esztétikai szempontból, mint esztéta különcséget, ahogy az gyakran előfordul. Az absztraktivizmus a burzsoá ideológia, a szubjektivizmus és az individualizmus szülöttje, és ezért ellentétben áll a nép, a szocializmus, a társadalom érdekeivel. Ugyanígy látnunk kell azt is, bog; a mi művészetünktől idegen minden naturalista törekvés, amelyben az élet Igazi alkotó meglátását a fényképszerű leírás helyettesíti, és a valóság ábrázolását amolyan séma váltja fel. A szocialista művészet napjaink emberéhez kíván szólni. Elfogadhatatlanok számára azok az irányzatok, amelyek azt hirdetik, hogy a valódi művészetet csak a beavatottak szűk köre értheti meg. Ha alapjaiban elvetjük ezeket az irányokat, ha azt állítjuk, hogy a művészet a népé. figyelembe kell vennünk a művészet fejlődésének bonyolultságát, a művészet megértésének, a nép ízlése fejlődésének bonyolultságát. A szocialista művészet fejlődésének sok kérdése és problémája, ahogyan a Szovjetunióban folyó vitákból látható, nemcsak a szovjet népnél, hanem nálunk és más országok népeinél is fellelhető. Olyan alapvető jelentőségű elvek ezek, mint a művészet kommunista eszmei irányításának, a művészet pártosságának és igazságának elve, amellyel nem egyeztethető össze a szocialista és burzsoá ideológia semmiféle egymás mellett élése. Az egyes államokban a művészet fejlődésének megvannak természetesen a különleges vonásai is, amelyek a hagyományokból, a művészeti fejlődés útjából, a különböző nemzeti kultúrából erednek. Tudomásul kell vennünk azt is, ami alapvető és közös, ami a művészet marxi-lenini értelmezéséből adódik, és a sajátos vonásokat is. Ez is egy fontos vonás, amely teljesen megfelel a lenini normáknak és amely segíti előrehaladásunkat. K

ommunista pártunk XII. kongresszusa nagy, felelősségteljes feladatokat tűzött művészetünk elé. És éppen e feladatok szemszögéből látnunk kell, milyen sokat jelentenek számunkra azok a fontos viták, amelyek az SZKP és a szovjet kormány képviselőinek a szovjet írókkal és művészekkM tartott gyűlésein hangzottak el. Sok ötletet adnak a mi művészeti vitáinkba, amelyek elősegíthetik a művészek alkotó tevékenységének fejlődését, hozzájárulhatnak, hogy művészetünk teljes egészében és gazdagságában egyre kifejezőbben szóljon népünkhöz és segítse a szocialista társadalom fejlődéséért folytatott harcát, munkáját. (A RUDÉ PRAVO SZERKESZTŐSÉGI CIKKE.) 1983. márciuj & ü] SZO S