Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-16 / 47. szám, szombat

s Cgy téli reggelen beállított Hoz­s zánk Maria Petrovna, a tanító­nő. Arra kérte apámat, vigye őt el Uljanovkába, ami öt versztnyire fek­szik tőlünk és jó, döngölt út vezet oda. — Nincs aki elvigyei — dörmögte e pám. Marja Petrovna sarkonfordult, és megindult az ajtó felé Anyám utá­nasietett. Én arra is gondoltam, hogy szégyen, gyalázat visszautasítani, hisz az egész falu tudja, hogy most vet­tünk egy pár kancacsikót, és hogy a városban készült szánunk is van. Mikor anyám visszatért, így szólt hozzám: — Eredj, fogj be szaporául Apám hallgatott. Talpra ugrottam, és fel­rántottam a ne mez csizmámat. Befog­tam az új kancákat a szánba, szé­nát hánytam lábhoz, felültem a bak­ra, és az iskolához hajtottam. Oda­siklottam a tanítónő ablaka alá, és bekiáltottam, hogy megjöttem. Marja Petrovna kiszólt, hogy jöj­jek be melegedni, amíg felöltöznek. De én csak ott toporogtam a szán mellett, a szügyelőt igazgattam, fü­työrésztem. Elvégre már tizenöt esz­tendős vagyok, nemsokára kész férfi. Hamarosan kijöttek. Marja Petrov­na úgy bebugyolálta a fiát, hogy a szeme se látszott ki. Kézen fogva ve­zette, pedig Mityka már tizenhárom éves múlt. Felugrottam a bakra, és a csenge­tyük máris az úton csilingeltek. Csi­korgott a szántalp, kemény volt a hó és fagyos az út. Uljanovka völgy­hajlatban terül el. Köröskörül sztyep­pe húzódik, száz versztnyire csak me­zők. Az öt versztet , villámgyorsan megtettük. Ott ők a tanítónéhoz men­tek, én pedig elhajtottam a bácsi­kámhoz. Még le sem áldozott a nap, amikor Marja Petrovna már értem küldött, hogy menjünk. A bácsikám így szólt: — Ha indul­ni akarsz, akkor máris lódulj és hajts, ahogy bírsz, talán még haza­érsz, mielőtt kitör a hóvihar. Mire befogtam, már láttam, hogy szürkül az ég alja. Mikor kihajtottam, szembe jött velünk a bácsikám. — Maradjatok itt reggelig — mondta. Nehogy a tanítónő meghallja a sza­valt, nagy hangon visszakiabáltam: — Igenis, megmondom, hogy tisztel­teti édesanyámat. — És a lovak kö­zé csaptam. Kihajtottam a völgyből, a sík sztyeppén haladtunk. Kavargott körü­löttünk a hó, már a lovak szügyét csapkodta Átvillant az agyamon a gondolat: „Visszaforduljak?" De az­után éreztem, mintha valaki azt mon­daná: „Egy férfi nem riadna visz­BORISZ Z SI T K 0 V : HÓVIHAR sza, ha azonban egy gyerekre bízza magát az ember ..." A lovak egyenletesen dobogtak, te­hát az utat még nem lepte be egé­szen a hó. Pedig a szem már nem lát­ta, hol húzódik az út csíkja, mert egyre gomolyogtak a pelyhek. Hátulról megszólalt Marja Petrov­na a kendői közül: — Nyikoláj, t^lán visszafordulnánk? Nézd csak, milyen idő lett 1 — Ugyan — válaszoltam — öt verszt mindössze. Uljanovkától egy versztnyire van egy tanya, öt ház áll az út mentén. Arrafelé tartó t ram. de hóbuckába üt­köztem. Ki akartam térni, de lát­tam, hogy már késő. Ha fordulni kezdek, eltörhetem a szán rúdját. Ne­kihajtottam erőszakkal. Leugrottam a szánról, övig süppedtem a hóba, és durván ráförmedtem a lovakra. A hó szerteszét repült, a csikőim úgy kapálóztak, mintha úsznának. Kiáltásomra kutyaugatás válaszolt, majd megláttam, hogy férfiak lépe­getnek a hótakarón át. Teljes erőm­ből megtaszítottam a szánt, és a lo­vak közé cserdítettem, indulni szeret­rettem volna, mielőtt a parasztok odaérnek hozzám, de a lovak visz­szahőköltek, és az emberek odajöt-. tek. Kifogtuk a lovakat. A tanítónőt és Mitykát kisegítették. Kiemeltük a szánt a hóból. — Éjszakázz Itt — mondta egy öregember —, hóvihar tombol a me­zőn. — A tanítónő tegyen, amit akar — feleltem —, de én hazamegyek, nem érek rá itt téblábolni. Az öreg azt mondta: — Jót akarok neked, nézz rám és jusson eszedbe, hogy visszatartottalak, nem az én bűnöm lesz, ha valami baj ér. Felültem a bakra. — No — kiöl-, tottam —, jönnek? Beültek a szánba Megindultunk, s ekkor visszanéztem. Az öreg ember utánam kiáltott: — Fordulj vissza! A szél zúgásától alig hallatszott a hangja. A lovak kedvetlenül ira­modtak neki. Elszántan hajtottam. Egyszerre csak éreztem, hogy a lovak belesüppednek a hótömegbe. Már zúdult a hő fent­ről, az égből ls, és vitte, kergette a szél. Végigfutott a hátamon a hideg. — Mi van? Mi van? — kiabált a tanítónő. Mit válaszolhattam volna? Egérfo­góba csalogatott a hóvihar. Mityka vérfagyasztó hangon fel­üvöltött: — Menjünk vissza, vissza! (aj, vissza 1 A tanítónő csitította, aztán odakiál­tott nekem: — Fordulj visszaI Reszkető kézzel megrántottam a gyeplőt. Vágott a szél, telehordta a szememet hóval. Merre forduljak? Mindenütt hó. Egyszerre a tanítónő a fülembe kiáltott: — Hagyd a lovakat, maguk­tól talán hazatalálnák I Eleresztettem a gyeplőszárat, és a lovak megindultak lépésben. Hátranéztem. Marja Petrovna és Mityka talpig fehérek valtak, mint a hóemberek Persze én is. Arra gon­doltam, hogy belep minket a hóta­karó, elborít egészen, és amikor már megfagytunk ránk találnak, amint összekuporodva ülünk a szánban. Egyszerre csak látom, hogy kerék­nyomban vagyunk. Nézem, hát a ml szánunk nyoma. S ekkor rájöttem, hogy a lovak körbejártak. Hova is vinnének? Egy hete vannak csak ná­lunk. Letéptem egy csomó szénát, ösz­szefontam, leszálltam és benyomtam a hóba. Egyszerre megint kerék­nyomhoz értünk, s ott meredezett az én szénám. Hát így vagyunk, egy helyben forgunk. A tanítónő sírva fakadt. Ekkor na-, gyon szíven ütött, hogy mit is csi­náltam! Romlásba döntöttem őket, mint egy gyilkos. Legszívesebben rög-, tön leszálltam és elfutottam volna, el, messzire, hogy a hó tetőtől talpig belepjen, és vigyen el az ördög egé­szen! Marja Petrovna ekkor így szólt: — Nem baj, itt éjszakázunk. Majd­csak lesz valahogy. Szép nyugodtan beszélt. Ekkor átvillant az agyamon egý gondolat. Megállítottam a lova-, kat és leugrottam. — Másszanak le a szán aljába —• mondtam —, majd én betakarom ma-: gukat. Hallgatott rám, lemászott, Mitykát is elhelyezte, és szomorúan összeölel­keztek. Betakartam őket szénával, meg a ködmönömmel. A szél nyom­ban telehordta őket hóval, de én tudtam, hogy ott vannak a jó meleg-: ben, és úgy éreztem, mintha a gyer­mekeim volnának. A fülembe dudált a szél, ráhúztam a sapkát, és erről eszembe jutott, hogy hiszen a bal fü­lembe fújt, amikor kihajtottam a ta­nyáról. Ha most a jobb fülembe fúj-: na, akkor visszatalálnék. Megindul-: tam a lovak mellett. Egyszerre megtorpantak, hasig süp­pedtek a hóba. Ekkor már tisztában voltam azzal, hogy nem tudok utat törni a tanya felé. De ha bal széllel mennék, akkor Jemeljanka faluba érek, az ide hét verszt. Megindultam a szél irányában és látom, hogy ke­vesebb lett a hó. Bandukoltam a lovak mellett, és egyszerre úgy éreztem, hogy már egy örökkévalóság óta talpon vagyok, mégse érünk sehová, az ördög tud­ja, hol keringünk. De azért elhatá-. roztam, hogy/'Jemeljanka felé fordu­lok, legalábbis megkísérlem. Most* már itt kell lennie. Bele-belemerül-. tem a hóba, mintha vízbe lépnék. Fázni fcezdtem, rázott a hideg. No, gondoltam, ez a vacogás darabokra tép. Lám. Így fagy meg az ember. A lábammal tapogatóztam előre, de váratlanul lejjebb csúsztam, végül el-, vágódtam és elsötétedett előttem a világ. Éreztem, hogy szilárd talaj van alattam és nagyon-nagyon csöndesen alig hallhatóan süvít a hóvihar a fe­jem fölött. Mintha sírgödörben vol­nék. Tapogatóztam, hát egy keskeny résben voltam. Rájöttem, hogy kútba pottyantam. Egyre rázott a hideg, és úgy érez­tem, hogy mindennek vége, jobb ls, ha Itt fagyok meg, hadd lepjen be a hó. Én az életemmel fizetek, de ők talán megérik a reggelt. Leültem, összekuporodtam. Már nem fáztam, jő meleg volt a gödörben... És egy-: szerre észbekaptam. Magam elé kép­zeltem, ahogy a szánt beborítják a pelyhek, és akkor Mityka meg Marja Petrovna a hótakaró alá kerül. Ki .kell jutnom innen! Kezdtem felka­paszkodni a köveken, a lábamat neki­feszítettem, a kezemmel kapartam a kút falát, összeszedtem minden erő­met, kimásztam és a hátajnra feküd­tem a hóban. Dühöngött a vihar, va­dul táncoltak a pelyhek. Felugrottam, de két lépésre sem lehett látni. A szán sem volt sehol. Elvesztettem őket, és ŕnost minden­nek vége, egyedül vagyok, és rámta­pad a hő, mert most még dühödteb­ben kavargott v Letérdeltem/a hóban, és ordítottam, ahogy a torkomon kifért: — Hé! Ha­hó! Hahó! Amint elhallgattam, hogy lélegze­tet vegyek, közvetlenül a fülem mel­lett hangot hallottam: — Hahó, Nyi­koláj! Ekkor megláttam, hogy ott áll be­havazva a szán, a két ló. Marja Pet­rovna pedig kint van és a kabátját cibálja a szél. — Szálljon be — mondtam —, in­dulunk. — Nem — kiáltotta — In­kább mássz be te is a szánba. Végre beült. Megint nekivágtam, úgy érez­tem, hogy közel vagyunk, mindjárt megérkezünk. Belebámultam a förge-i tegbe, és úgy láttam, hogy harang-i lábak magaslanak előttünk, már lát­tam is a sudár fehér tornyokat, s a harang zúgását is hallottam. És egy: szer csak észrevettem, hogy messze előttünk bandukol valaki. Hegyeseri meredezett a csuklyája. Elkiáltottam magam: — Bácsi! Bá-: csil Hé, bácsi! — Megállítottam a lo-: vakat és szaladtam utána. Hát két lépésnyire tőlem egy hé­gyesvégű faoszlop állt a mezsgyén. Ezt néztem embernek, és úgy tűntj hogy messze van tőlem. Füttyentettem a lovaknak, odajöt* tek .hozzám, mint a kutyák. Odadől­tem az egyik lóhoz, és hallottam,­hogy rendetlenül dobog a szíve. Meg-: simogattam a pofáját és eszembe ju­tott, hogy szénát adok nekik. Ekkor láttam, hogy reszket a lábuk, fárad­tak. Egyre dugtam nekik a szénát, összekapartam a szánból, erősen mar­koltam, hogy a szélroham kl ne tép­je a kezemből. Mert ha kimerülnek a lovak, s elfogy az erejük, akkor vé-: günk van. Elővettem a két kalácsot, amit a bácsikám adott. Már szinte kövé fagytak. Kezemben tartottam őket, az egyik 16_ a fogai közé vette és letört belőle. Álltunk egy darabig. A szánra pillantottam, hát az olda­lát már befújta a hó, és most felülről zúdult le rá. A mint megfogtam az egyik ló' kantárszárát, mindkettő szép egyetértésben megindult. Köztük men­tem, fogtam a rudat, így ballagtunk hármasban. És hirtelen fal magaslott előttem, a rúd majdnem beleszaladt. Abban a szempillantásban megtorpantunk mind a hárman. Meghűlt bennem a vér. Nem álmo­dom? Beleböktem az ostornyelet, hát egy kerítés! Belerúgtam a csizmám­mal, kerítés bizony, deszkakerítés! — Tűz öntötte el egész belsőmet A szánhoz ugrottam: — Marja Petrovna 1 Megérkeztünk! — Hová?! — Az ördög tudja! De megérkezt tünk! (Szirmai Marianna fordítása]" ir A Komenský Egyetem Bölciészeti Tudományi Karának Újságírói Tanszéke csütörtökön, február 14-én a tanszék felavatott növendékeinek találkozójával ünnepelte meg fennállásának 10. évfor­dulóját. ir Prágában február 14-én ülést tar­tottak köztársaságunk népi tudomány-, műszaki- és művészeti akadémiái kerO­leti tanácsainak elnökei, hogy megismer­kedjenek e szervezetek era4jnényeival és megvitassák tevékenységük " tovább­fejlesztésének fő Irányait. Krista Bendová: Emlékezés 1948 februárjára Fiacskám, lányom, elmondom nektek, milyenek voltak azok a napok. Fiacskám, lányom, elmondom nektek, mily igazságok s mily álmok vezettek, s mily Ütközetben voltunk harcosok. Másodmagammal puskával a vállon állottunk őrt a gyárkapunál. Mire gondoltam? Rátok, fiam, lányom. Hogy elúsztok s mint méhraj az álom szempillátokról játszin tovaszáll. Arra gondoltam, kicsi lányom, arra gondoltam, kisfiam, hogy megkeserülne a gyermeki álom, ha uraknak adnánk bármi áron a gépet, ami a gyárban van. Ha övék a gép, övék a gyár, ha övék a gyár, kenyér se lesz, s nyugtot a munkás nem talál, kit éhes fia s lánya vár, s ki csak kirakatokkal szemez. Fiacskám, lányom, elmondom nektek, értetek állt ott őrt apátok, hogyha majd egyszer nagyok lesztek s régi harcokra emlékeztek, ragyogjon majd a hit reátok. E hittel senki el nem téved. Cgy hívják: békét minden népnek! (MONOSZLÖY M. DEZSŐ fordítása) ^rsssff/sssArssMsssss/sssssss/ssss/ssss/ssssssssssws/ssss/sssssssssssssssrsyssssss^ C J ^ ÓEKD'OteE Három cinke meg egy bagoly lakást keresett valahol, Faodvában összebújtak, egymásra meleget fújtak, dicsérték a meleget, nevették a hideget. A tél csikorgatta fogát: de a bagoly bundás tollát mutogatta ükeimének: a madarak összeférnek. TöRPaFEJÉD TöRPAfNÉP > NAPJAINK JELSZAVA: VÍZSZINTES: 1. Agas 'mássalhangzói. 3. Jel­,mondatuak első része (A nyíl irányában i folytatva.) 8. Nem egé­Anyuka este pénzt adott és nylan beleegyeztünk. Csatan- S szen lyuk. 10. — visz­ik szólt: goltunk az utcán, a parkban, s^za — énekel. 11. Ftü­— Juro, ugorj el az üzletbe. Egyszer csak Marika Ijedten ? né v- 1 2- 0r eS - vls z" — Minek? - kérdeztem felsikoltott. S?? a- E vf. Ann a­kedvetlenül. - Ejha! Már tíz óra sietekí^sf. l^Tafdnem — Tejet veszel, vacsorára haza. <Alduna. 18. Nem a kását főzök. A többi lány is vele tartott. > férfi. 19. Cseh fiúnév Bosszúsan kikapcsoltam a Szó nélkül én is hazajelé in- s keverve. 20. A Morava rádiót és jelöltöztem. dúltam. Az úton eszembe ju- \ e8y i k jobb parti mel­Otközben elhatároztam, hogy tott, hogy tejet kellett volna > lékfolyôja. 21. Meggyő­benézek egyik barátomhoz, akit venni. _ < szeíf'bundás ^ ^ ugyancsak Juronak hívnak. Egy Megyek az egyik üzletbe — 2 FÜGGŐLEGES- 1 Jel­kicsit elszórakoztunk, aztán ju- zárva. Megyek a másikba, az is 5 mondatunk második ré­ro azt ajánlotta, hogy nézzünk csukva. Mit csináljak? Kény-X sze (A nyíl irányában be Marináékhoz, akik ugyan- telen voltam üres kézzel haza- i folytatva.) 2. Hordó — abban a házban laktak. Egy térni. Már mindenki aludt. £ szlovákul. 4. Azonos mássalhang- végződése. 18. Verdi-opera címe csomó lány volt ott és hang- Csendben a konyhába osontam] S 2Ö k- 5- Jövendőmondó. 6. Nem (i-y). 20. Fordított német — és. lemezekre új táncokat tanul- farkaséhX voltam. Felgyújtom ? utó d\ 7- Víz inövény. 9. A szép 22. Majdnem szlovák fal. tr.k. a villanyt, az asztalon tányér — Gyerünk, sétáljunk egyet k állal és rajta egy cédula, - ajánlotta Marinka. Mindany- amelyen ez állt: „Jurko, a vacsorád kása és a ; kilátást gátolja. 14. Ritka Ide­! gen férfinév. 15. Német folyó vissza. 17. A főnévi Igenév Beküldte: Bottyán Katalin, Vojníce Valahányszor ez a kis * madár rászáll a magas fenyőre és ágain ide oda ugrál,, szomorú nagy madár tűnik sze­mébe. A nagy m'adár egész nap al szik. Talán csak azért ébred fel néha, hogy kiterjessze zsibbadt szárnyát, kinyújtóz­tassa gémberedett lábát. — Jó napot,* Szonya néni! Maga mindig alszik? A szürke madár hallgat, úgy tesz, mintha nem hallaná A kis madár akkor az orra előtt köszönt rá. — Szonya néni! — Te mii akarsz? — szólal SZONYA NÉNI meg a szürke madár és kinyit­ja álmos, nagy szemét... - — Hová néz, hisz én itt va­gyok! — Mindegy, nem látlak, mert hő tapadt a szememre, de tudom, ki vagy, megismer­telek a hangodról. Te a kis Szim fia vagy. — Talán ismerte az apámat? — Ki ne Ismerte volna a kis Szimet? Ha kicsi is volt, na gyon megbecsülték „Erdelnk­ben nem is találkoztam nála kisebb madarakkal. Mindig kö­i^reggelicK is ugyanaz." V. LARINA Egy kis számtan: szönt, amikor elrepült mellet- ^ tem: Szim-szim-szim! ! !" Soha ^ sem zavarta álmomat... ^ — Én sem akartam zavarni, ^ SS iil| r>lí»ll Il3«* csak... hogyan lehet aludni* U ULHikJM ... ,, „ . „. . „ , egész nap? Hisz éhen hal $ hogy, a ,apán újságírók «m $ 1 J Tľl ť" Vagy talán beteg? Hozok ma í elégszenek meg a postatávivó- és 5 r 0" a' a kacs a'°J á sé 2 korona, a gának néhány bogarat, jó? \tele)onszoiqálaual és hoqy ggor- i tyúktojást pedig ötven fillérjével Eredj már bohó, látom, jó- § sabba n küldhessék tudósításaikat a S árusítják. Az a kérdés, melyik szívű fia vaev a kis Szinínek \ sze rkesztť>ségbe, posiagalambokati tojásbői mennyit tudott venni a — Teliesen eeészséees vaevnk S na !­ználna k *9tí például a Maincí< húsz koronáért, teljesen egeszseges vagyon $ t 0któi napilapnak 250 postaqa- > • Bogarakkal meg nem táplál- i lambja uan A i ap tudósítója, ha S Beküldte: Szalay Éva, Bajany kozom Azért alszom nappal, ^/riss hírekre uan szüksége,' ki ? mert egész éjjé! egerészem .^megy a városba, magával viszi jfc !(!!{ M Y £ R T P Jŕ • Az öreg fenyő hallgatja a ^két-három postagalambot. A ga-> _ n i t IV l c l\ . c madarak beszélgetését és viszí a szerkesztőségbe a hí-i lógat ágaival Régóta ismeri és a lefényképezett filme-\ P7t a két marinrat Ti R l«mp š*®' A " al a' n b sorsabban szállít- s ko ezt a maclaiat. li is isme a kmüem6mj l ,„,„, „ s Urgöny,<> nek: 1 riteK őket ť iim™ loloínn mah, T/fL-iAJ-,,™ ^ kor,.. Jurij Sztarosztyenko csök Sándor, Bardoňovo, 5. Kor­mos Mária, Chlaba. Mari néni húsz koronát adott A KÉT HETE MEG)ELENT lányának, hogy vegyen érte REJTVÉNYÜNK MEGFEJTÉSE: i húsz darab kacsa-, liba- és szabadságot Brunei népének. MEGFEJTÉS Jé tanulást a második félévbenl A két hete megjelent rejtvény­megfejtők közül könyvjutalmat nyertek: 1. Kiss Sándor, Matúškovo, 2. Csepej Imre, Buzicn, 3. ízsóf Péter, Dlha nad Váhom, 4. Nagy­ijai Tibor, Košice. 5. Demeter Múlt heti fejtörőnk megfejtői- Év a' U z- Panica, őzül könyvjutalomBan Részesül- Leveleteiket, megfejtéseiteket Teleha Mária, 'Jel. Tra fiz alábbi címre küldjétek: Üj Szft, ^oagy telefon, mely TiAióban napikany, 2. Kovács Sanyi. Strekov, Gyermekvilág, Bratislava, Gorké­^ közben rendkívül nehézkes. S 3. Marcii Marcin Eva, Malá Bara, 4. Pü- ho 10. Ül SZO 6 * 19B3 február 10. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents