Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-16 / 47. szám, szombat

KÖZEL-KELETI TUDÓSÍTÁSUNK: | LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK Az angol tanulóifjúság gondjai A

z angliai Tanítók Szakszervezeti Szövetségének tavaly nyilvánosságra hozott Jelentése valóban megdöbbentette a közvéleményt, habár addig sem volt titok a közoktatás siralmas állapota, s a kormányt ezért már nem egy támadás érte. Az igazságtalan művelődési lehetőségeket még a canteburyi érseki helynök ls ostorozta. „Anglia mindmáig két részre oszlik a közoktatás terén" — mondta. „Más tanli tásban részesülnek a munkásosztálybeli gyermekek, és másban a jómódúak csemetéi. Az angol iskola távol áll a mindennapi élettől és helytelenül viszonyul a fizikai munkához. Magasabb művelődést csak drága pénzért lehet biztosítani a gyermekeknek. Erre pedig nem minden szülőnek telik. Rengeteg tehetség kallódik ily módon el. A művelt emberek az ország legfőbb erőforrásai, Anglia azonban igen szegény e téren. Csak akkor állhatjuk meg helyünket, ha minden tehetség fejlődését biztosítjuk." Egy gazdag ország szégyenfoltja Hogyan is fest számos iskola, amelyekbe a széles tömegek gyermekei járnak? Létezik ugyan egy kormányrendelet, miszerint 40nél több 11 éven aluli és 30nál több 11—15 éves diák nem járhat egy osztályba. Oly kevés azonban a tanterem és a tanító, hogy az elemi Iskoláknak legalább egy ötödében, s a 11—15 éves gyerekek által látogatott iskoláknak 66 százalékában ezt még hozzávetőleg sem lehet betartani. De ha csak az lenne a baj, hogy túlzsúfoltak a tantermek I A szegény nebulók gyakran olyan környezetben kénytelenek tanulni, amilyenben egyetlen angol munkás sem lenne hajlandó dolgozni. Gyakran XIX. századbeli roskadozó épületekben folyik a tanítás, amelyekben sem ivóvíz, sem villany vagy gázvilágítás, sőt még rendes Illemhely sincs, tornateremről, 1 Moratóriumról, műhelyről, sport- vagy játszótérről, külön étteremről nem is' beszélve. Sok iskola télen olyan hideg, hogy a gyermekek kénytelenek kabátban ülni, vagy hazamennek, ha már nem bírják. Hiába tiltakoznak az igazgatók, a bajt nem orvosolja senki. A legtöbbjük már nem ls remél semmit, egyszerűen beletörődtek a megváltoztathaťatlanba. „Évről évre rosszabb a helyzet" — panaszkodik Anna Horane tanítóképzős. — „Tavaly helyszűke miatt háromezer. a követelményeknek megfelelő diáktól kellett megtagadni a felvételt a tanítóképzőbe. Az építőmunkások ezrei munkanélküliek, s ugyanekkor olyan iskolaépületekben folyik a tanítás, amelyekről már évekkel ezelőtt megállapították, hogy veszélyes bennük tartózkodni." Kiknek árt a régi oktatási rendszer? A jelenlegi angol tanítási rendszer különlegessége a 11 éves gyermekek „átrostálása". Olyan nehéz vizsgát kell ebben a korban letenniük, hogy 80 százalékuk megbukik. Ismételni nem lehet. Aki nem felelt meg a nehéz követelményeknek, az már csak olyan Iskolákon folytathatja a tanulást, ahonnét nem mehet főiskolára. Még jóformán el sem indultak a kicsinyek a tanulás útján, és már véglegesen eldőlt, részesülhptnek-e magasabb művelődésben vagy nem. Ne higgyük azonban, hogy éppen a legtehetségesebbek azok, akiknek sikerül e vizsgát letenniük. A legnagyobb esélyeik természetesen a módosabb szülők gyermekeinek vannak, akiknél jobb életfeltételeiknél fogva az előfeltételek is jobbak az alapos felkészülésre, mint a zsúfolt munkáslakásokban vagy nyomortanyákon ijevelkédő, esetleg elégtelenül táplált és ruházott kisdiákoknál, akiknek szülei azt sem engedhetik, meg maguknak, hogy gyermekeiket külön órákon készíttessék elő a vizsgára. Nemrég a Cambridge-megyei Romaeyben 100 gyermek dideregte végig e vizsgákat egy tanteremben, melynek hőmérséklete alig volt 3,5 fok C. Csoda-e, ha a szülők felháborodtak? „Ha látom, milyen művelődési lehetőségeket nyúftanak a szocialista országok fiatalfaiknak, elfog a sárga irigység," — jegyezte meg Betty Smith, két iskolaköteles gyermek anyja és így folytatja: „Az lenne helyes, ha gyermekeink 16 éves korukig lennének iskolakötelesek, s azután még két évig részesülhetnének legalább félnapos általános oktatásban. Sokkal több óvodára lenne szükség, s a gyengébb felfogó képességű, vagy nyomorék gyrrriekeknek különleges iskolákba kellene járniuk." A leszerelés jobb tanulási lehetőséget is jelent A haladó erők Angliában harcolnak a rossz állapotok ellen. Ebben az évben is kampányt indítottak a jobb művelődési lehetőségekért. Novemberre országos közoktatási hetet terveznek, melyre már most folynak Angliaszerte az előkészületek. A fiatalok is felemelik szavukat, hiszen ebben az esetben ők a legérdekeltebbek. jimmie Reid, Anglia Ifjú Kommunistái Ligájának titkára így nyilatkozott: „Csupa új iskolát és tantermet lehetne építeni a düledezők és elhanyagoltak helyébe, ha a kormány a fegyverkezési kiadásoknak csak egy töredékét e célra fordítaná! Szülőknek, tanítóknak és az ifjaknak ezért az élvonalban kell haladniuk a leszerelésért vívott harcban, hogy egyúttal megnyerjék a jobb iskolákért és nagyobb művelődési lehetőségekért folytatott küzdelmet is." Az Oj SZO számára írta: MONTY METH Rabszolgaság és embervásár napjainkban S

ok napilap és folyóirat emlékezett meg a közelmúltban arról, hogy 100 évvel ezelőtt szabadították fel a rabszolgákat Amerikában. Kevesebbet olvashattunk azonban arról — főleg itt Közel-Keleten — hogy a rabszolgaság legkegyetlenebb formájával egyes helyeken még ma is találkozhattunk. Pedig fennáll a rabszolgaság és az embervásár például az Arab-félszigeten. Idézzünk ezzel kapcsolatban Edward Villenek a New Outlook-ban közölt cikkéből néhány adatot: Az a hatalmas gazdaság, amit az olaj Szaúd-Arábiának és a Perzsa-öböl szultanátusainak hozott, növelte a keresletet a rabszolgák iránt. 1947-ben, amikor az olajból eredő jövedelem óriási arányokat öltött, Wilfred Theiger kutat(j megállapította: egy rabszolganő értéke 175 — 225 fontsterling között mozog. 1953-ban azonban a francia nagykövet már azt jelentette haza kormányának, hogy egy tizenöt éves lány ára 400 fontsterlingre szökött és egy 40 év alatti férfi ára is meghaladja a 150 fontsterlinget. 1955-ben egy Jemenben járt orvos jelentést tett arról, hogy egy fehérbőrű lányért 700 fontsterlinget ajánlanak — az orvosi vizsgálattól függően. Az orvos látta, a lány rémül a gondolattól, hogy elszakítják családjától és ezért megtagadta az orvosi bizonyítvány kiadását. 1961-ben a Rabszolgaság Elleni Társaság ülésén Angliában a haladó gondolkodású arab küldött bejelentette: Közel-Keleten egy ép férfi ára 1000. a fiatal lányé pedig 3000 angol font. A fenti adatokból látható, mi befolyásolja a rabszolgaárakat napjainkban — egyrészt a kereslet (mennyi a szultánok stb. pénze, ill bevételei), másrészt a valuták értékének hullámzása. De ami mindenekelőtt megdöbbentő, az az hogy mindez bizonyíték: igenis létezik rabszolgaság és rabszolgakereskedelem napjainkban is. Mindez bepillantást nyújt az olaj-üzlet kulisszái mögé is, de figyelmeztet rá, hogy az ENSZ illetékes intézményei előtt még nagy munka áll. A

5zörnyű Ipar tehát javában dívik. A KözelKelet egyik erre vonatkozóan szemléltető központja SzaúdArábia. Nézzük meg közelebbről, mi történik itt. Szaúd-Arábiát az olajmonopőliumokat kiszolgáló feudális körök uralják. Az országban elégedetlenség ütötte fel fejét a rendszer ellen, bérharcokra került sor. Mint ilyen esetben mindig, a király egyszerűen leváltotta a miniszterelnököt, hogy ezzel kivegye a szelet az elégedetlenek vitorláiból, és leszerelje a mozgalmat. Egy évvel ezelőtt ez az egyszerű módszer már elégtelennek bizonyult és ezért bejelentették, hogy eltörlik a rabszolgaságot. Maga intézkedés helyes ugyan, de végrehajtását azokra bízták, akik maguk is rabszolgatartók, akiknek érdekeit az egész rabszolgarendszer szolgálta. Kétségtelen, hogy a szaúd-arábiai rabszolgaságot csak a néptömegek mozgalma törölheti el gyakorlatilag is. A másik rabszolga-rendszerű ország a közelmúltig Jemen volt. Itt a forradalom törölte el a rabszolgaságot és, mert az új kormányzat programjában ez az intézkedés az ország iparosításával és a gazdaság fejlesztésével párosul, lehetőség van; rá, hogy itt a gyakorlatban is megvalósuljon a rabszolgaság eltörlése. AZ ÚJ SZÖ SZÁMARA IRTA: DAN JEHUDA : VIETNAMI RIPORTUNK A

csinos Nguyen Thl Theong népviseletben III előttünk. A Közép-Dél-Vietnam-I fennsíkon élfi ede törzshöz tartozik. Nehezen értjük meg egymást, mert a leánynak csak úgy pereg a nyelve és elbeszélését saját anyanyelvéről először vietnami nyelvre, majd franciára vagy angolra kell fordítani. Márpedig be kell látnunk, amikor élményei felevenednek, egyszerűen nincs ideje a tolmács fordítását bevárnia. Diem, a diktátor azt mondta az ő népéről, hogy vademberek: Az ede törzs egyik ágát a ratleyokat, azzal bízta meg, hogy uralkodjanak az edék fölött. Ugyanakkor megígérte az edéknek, hogy majd Időv ők nyomhatják el a ratleyokat. A régi föl bevált módszer szerint a nemzetiségeket kljátszák egymás ellen. Így aztán könnyűszerrel lehet vérfürdőket kiprovokálni, büntető expedíciókat küldeni, gyilkolni, rabolni, és kényszermunkásukat szerezni a „stratégiai" falvakba. Senki sem törődik a törzsekkel. Néhány évvel ezelőtt a fekete hlmlőjrávány az edék 40 százalékát kaszálta le. Az Iskolákban a nemzetiségek gyermekeit elkülönítik a vietnamiaktól, s magasabb tandíjat fizettetnek velük. De még ennél is tovább mennek a „kulturális Irtóhadjáratban": tiltják a népviseletet, a családnevek basználatát és nyilvánosság előtt a nemzetiségieknek nem szabad saját anyanyelvükön beszélniük. Nyíllal és íjjal az iskolába Ezeket meséli a leány, akivel Hanoiban, a Dél-Vietnam-i nemzetiségek külön iskolájában találkoztunk. jugong, az iskola megalapítója, szintén ede nemzetiségű, nemzetgyűlési képviselő és orvos. A diákok körül vesznek bennünket. Sok köztük a sötét bőrfi — inkább malájokra, vagy polinéziaikra emlékeztetnek. Feltűnő az edék és szdangok fekete népviselete. A konék viszont fehéret, a csanpák pedig sárgát viselnek. A re kislányok virággal díszítik hajukat és csípőjüket szarong takarja. Negyvenhárom nemzetiség van itt képviselve. Színes ruházatuk tarka füzérként pompázik előttünk. jugong a kezdeti nehéz ségekről beszél. A diákok több nyíre a felvidékről jöttek, és nehezen szokták meg az alföld szubtrópikus éghajlatát. Egy A tay, ruc és további 61 nemzetiség Az Űj Szó számára írta: HARRY SICHROVSKY szót sem értettek vietnami nyelven. A vietnami ruházat és a téglaépületek bámulatba ejtették őket. Az első napokban nyilat, íjat és dárdát hoztak magukkal a tanterembe, mert törtsfőjük megparancsolta, hogy soha meg ne váljanak fegyvereiktől. A legifjabbak tizenhat évesek, a legidősebbek túl vannak az ötvenen, de többnyire éppen ezek tartanak még az elemi iskula tananyagánál. Az igazgató büszkén jelenti, hogy már négyszázan végezték el az iskolát, ezekből negyvenen egye'emre mennek, ketten pedig a Szovjetunióban részesülnek orvosi kiképzésben. Ősközösség és primitív hűbéri rendszer A nemzetiségek kérdése Vietnamban komoly és érdekes probléma. Az évezredes népvándorlások Szibériából egész Indonéziáig Vietnamban 63 nemzetiségi csoportot hagytak maguk ulán. Ez kétmillió ember, akik az állam területének két harmadát lakják. Számbelileg legtöbben a tayok vannak, (félmillió ember — nem szabad összetéveszteni a Ólainkkal), legkevesebben pedig a rucok (csak százan). Számos törzs még az ősközösség fejlődési fokánál tart. Egyeseknél köztulajdonban van a föld, másoknál családonként művelik meg a gazdátlan őserdőt. Annyit Irtanak ki belőle, amennyi termőföldre éppen szükségük van. Mások viszont már primitív hűbéri rendszer íokán állanak. A néprajztudósok azon vitatkoznak, vajon soha nem értek-e el magasabb fokot, vagy pedig a francia gyarmaturalom vetette vissza őket. Mennyi sót ér egy hadseregtábornok? Északkeleten laknak több nyíre a kínaiakkal rokon törzsek, északnyugaton a khmerek (kambodzsaiak) és a laok. A neok rukonal a laosziaknak, valamint azoknak, akiket a délnyugat-kinai jiinnanban miaoknak neveznek. A nemzetiségeknél itt-ott már a föld korszerű megművelésével találkozunk, de sok helyütt még primitív módon perzselik fel az őserdőt, hogy termőföldhöz jussanak. A magot bottal nyomják a földbe. A távoli hegységek völgyeiben a törzsek még nomád életmódot folytatnak. Vadnövényekkel, gyökerekkel és bogyókkal, vagy ejtett vaddal táplálkoznak. A felszabadulás előtt több törzset már a kihalás fenyegetett. Legnagyobb problémájuk a sóellátás volt. A ' franciák ezt jól kihasználták: ahol más gyarmaturak arannyal, ott ők sóval vesztegettek. Az engedelmes törzseket bőségesen látták el sóval. Ha azonban fel mertek lázadni, nyomban megszakadt a sószállítás és a hegyi lakóknak nemegyszer bizonyus bambuszfajtát kellett elégetniük, hogy hamujából sót nyerjenek. A fel szabadítási harc idején a franciák sói tűztek ki díjul a forradalmárok fejére: öt kilogramm járt egy helyi funkcionáriusért, száz kilogrammot ért egy hadseregparancsnok. Türelem és megértés A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetiségi csoportokkal foglalkozó bizottsága nehéz örökséget vett át. A bizottság élén a tay nemzetiségű Le Quang Ba brigádtábornok és a nung nemzetiségű Csu Van Tan tábnrnnk áll (az a bizonyos Szürke Tigris, akivel már találkoztunk). A kommu nlsta párt megalapítása óta marxista nemzetiségi politikát hirdet. Mindenkor figyelembe veszi az egyes nemzetiségek fejlődési fokát, öntudatát, a történelmi feltételeket, melyek között az ezeréves kínai feudális elnyomás és a francia gyarmaturalom nyolcvan éve alatt éltek, és tekintettel van a nemzeti szokásokra is. A szedangoknál, a szla-raioknál, a banáknál és másoknál még fennáll a matriarchális rend szer. A lányok választ|ák férjei ket. Az új házassági törvény ezt továbbra is megengedi ne kik, csak arra ügyel, hogy a választás szabadon történjék és meg ne szegjék a fiatalkorúak házasltását tiltó törvényt. A legnagyobb problémát azonban a történelmi okokból keletkezett ellentmondások és ellentétek okozzák a nagyobb és a kisebb nemzetiségi csoportok, vagy a magasabb fejlődési fokon álló és a primitív nemzetiségek között. A franciák úgy rendezték a dolgokat, hogy valamelyik nemzetiségi csoport nyomja el a másikat. A gyűlölet tövise azután megmaradt. És minél kisebb egy nép, annál jobban őrzi történelmét. Előfordul az is, hogy egy nemzetiségnek két törzse van, mint például a fehér és a fekete thalok. Ezek is, azok is részt vettek a dienbienphui nagy ütközetben, de nem mind, és nem mindenkor egy és ugyanazon az oldalon. Ilyen helyzetben a pártnak és kormánynak nagy türelemmel és megértéssel kell a viszályokat rendeznie. Általában a torzsalkodó törzsek képviselőit együtt hívják meg, hogy egymás előtt nyiltan megmondhassák, hol szorít a csizma, és azután közösen láthassanak hozzá a problémák megoldásához. Segítenek feltárni előttük a vitás kérdések történelmi gyökereit és megmagyarázzák nekik, hogy a mai társadalmi viszonyok között már nincs alapja ellenségeskedésüknek. Az egyes nemzetiségek közeledését többféle módon segítik elő. Hol csak a törzsfőket hívják megbeszélésre, mint a két fél képviselőit, hol nagyobb csoportokat, néha az egész törzset. Igen jó hatással van a barátságra és az együttműködésre, ha a törzsek egymás közt, vagy a törzsek és a síksági vietnamiak kölcsönösen meglátogatják egymást. A felszabadítás! harc közös emlékei szorosabban egymáshoz fűzik őket. Ebben a küzdelemben a nemzetiségi csoportok valóságos csodákat vittek végbe a népi hadseregnek fegyverekkel és élelemmel való ellátásában és döntő mértékben járultak hozzá a győzelemhez. Az őskommunizmusból egyenesen a szocializmusba A nemzetiségek életében természetesen a legfontosabb forradalmi tényező a szociális átalakulás és az Iparosítás. A földreform nemzetiségi . megkülönböztetés nélkül osztotta szét a parasztoknak a feudális urak birtokait. Amelyik nemzetiségi csoportnál még fennáll az osztálynélküli ősközösség, ott közös megmunkálásra kapnak termőföldet: fme az ugrás, az őskommunizmusból a szocializmusba! A vietnamlak védnökségét a nemzetiségek felett az állami és közigazgatásban, melyre eleinte szükség volt, most lépésBlVALYŰRZO VIETNAMI GYEREKEK ről-lépésre leépítik. A Nemzetgyűlésben már hatvanan képviselik a nemzetiségi csoportokat. Az autonóm területeken a funkcionáriusoknak negyven százaléka nemzetiségi csoport búi került ki. A már létező Viet Bac (tay, nung és húsz egyéb nemzetiségi lakossal) és Thai Nguyen (thai, miao és huszonöt más nemzetiségi lakossal) autonóm területeken kívül nemsokára egy harmadik létesül: Hoa Binh, az ország központi és déli részén, ahol muongok és más nemzetiségűek laknak. A művelődés közkincs MI sem bizonyíthatja ékesebben a nemzetiségi csoportok űj életét, mint a kulturális forradalom. Francia uralom alatt a nemzetiségi lakosságnak 95 százaléka írástudatlan volt, ma csak 15 százalékuk nem ismeri a betűvetést és hovatovább kevesebb az analfabéta. Viet Bacban azelőtt csak egy középiskola volt 150 tanulóval. Manapság az autonóm területeknek minden falujában van elemi-, minden járásban középés minden fővárosban főiskola. A francia uralom idején csupán két nemzetiségi diák szerzett főiskolai képzettséget: az egyik jogász lett, a másik tisztviselő. Ma a nemzetiségeknek 378 fiatalja látogatja Vietnam egyete-' melt, 125 en külföldön tanulnak, 6-an már orvosként, 7-en mérnökként dolgoznak, 20-an pedig a színészi, képzőművészi vagy írói pályát választották. Természetesen csak könyvvel, de üres gyomorral —, hogy Brecht szavait idézz&k — nem sokra vitték volna a nemzetiségi csoportok. A hegyi törzsek primitív gazdasági körülményei között általános jelenség volt az éhinség. A 150 kg-os rizstermelés éppen csak egy félévre elegendő, az év másik felében a parasztok már csak erdei bogyón, gyökereken s hasonlókon tengődtek, s ha nem bírták ki a következő termésig — éhenhaltak. Az elmúlt évben fejenként 455 kg rizs jutott a nemzetiségiekre, ezenkívül még burgonya és manioka is bőven akadt. Jóllakni és iskolába járni? Még a ballada-énekesek legöregebbike sem találna Ilyes miről említést a törzseknek eseményekben oly gazdag történetében! ÜJ SZÖ 4 € 19B3- február 16. i