Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-16 / 47. szám, szombat

Csehszlovák jegyzék a francia kormánynak (Folytatás az L oldalról) ős egyértelműen a béke és a nem­zetek közötti barátság útjára lépett. Mindez lehetővé tette, hogy Cseh­szlovákia népe a Német Demokrati­kus Köztársaság népével baráti kap­csolatokat teremtsen és minden té­ren együttműködjék vele. i Csehszlovákia népe nem elfogult a Német Szövetségi Köztársaság la­kosaival szemben sem. Meggyőződé­se, hogy a Német Szövetségi Köztár­saság lakosságának túlnyomó több­sége ellenzi a háborút és békében óhajt élni. A csehszlovák részről fennálló Jóakarat ellenére azonban a szövetségi kormány hibájából nem jöttek létre a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a normális kap­csolatok nélkülözhetetlen feltételei. Ez nem véletlen. Közismert, hogy a Német Szövetségi Köztársaság állam­apparátusában és fegyveres erőiben számos háborús bűnös tölt be ve­zető állást, közülük sokan súlyos bűntetteket követtek el számos euró­pai nemzet, közöttük a csehszlovák és a francia nép ellen. A szövetségi kormány a legagresszívabb revansista köröket támogatja, sőt e körök által támasztott követelményeket hirde­ti. E tényen mit sem változtat az az új taktika, amely a revansista tartal­mat az úgynevezett hazára való jog és a népek önrendelkezési joga cé­gérével próbálja leplezni. A világ közvéleményének tudatos becsapása a szövetségi kormánynak az az állí­tása, hogy békés úton törekszik re­vizionista célkitűzéseinek megvalósí­tására. Jól tudja, hogy e célok há­ború nélkül nem érhetők el, ezért há­borúra készül, lázasan fegyverkezik, sürgetően követeli az atomfegyvert és az atomfegyver bevetéséről való döntés jogát Az ilyen politika nem vezethet máshoz, mint a nukleáris háború komoly veszélyéhez, amelybe a Német Szövetségi Köztársaság olda­lán a velejáró következményekkel együtt belesodornák Franciaországot is, akár akarja, akár nem. A francia—nyugatnémet együttmű­ködési szerződés a konzultációk és koordináció, a külpolitikai kérdések­ben való egyhangú döntés rendszere folytán lehetővé teszi a szövetségi kormánynak, hogy befolyást gyako­roljon Franciaország politikájára s annak súlyával keresztülvigye célki­tűzéseit. ( A szerződés veszélyes jellege külö­nösen kidomborodik a katonai rész­ben, amely meghatározza a hadigé­pezet teljes összekapcsolását, az egy­séges stratégiát és taktikát. A szer­ződés nem zárja ki az együttműködést az atomfegyverkezés kérdéseiben, így tehát a szerződés erre is vonatkoztat­ható. A nyugatnémet militarizmus ismert agresszivitásából az a nyilvánvaló következtetés vonható le, hogy" a szö­vetségi kormány Franciaországgal való szövetségét saját revizionista cél lat­nak megvalósítására igyekszik fel­használni. A szerződést eszköznek tekinti a számára fel létlenül szüksé­ges atomfegyverek megszerzésére, vagy pedig arra, hogy nyomás gya­korlásával az úgynevezett többoldalú atomerő keretében rendelkezési jogot nyerjen felettük. A szerződésnek a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság érdekeit veszé­lyeztető további rendelkezése az a cikkely, amely teljesen hiábavalóan és jogtalanul Franciaország kötele­zettségeivel szöges ellentétben tör­vényesíteni igyekszik a Német Szö­vetségi Köztársaságnak Nyugat-Ber­linre támasztott alaptalan igényeit. A csehszlovák kormány a Német De­mokratikus Köztársaság és más szo­cialista országok kormányaival együtt a közelmúltban bebizonyította, hogy Nyugat-Berlint — amelyet a nyugati hatalmak tényezői nyíltan a NATO előretolt támaszpontjának neveznek — diverzáns és más ellenséges tevé­kenység céliaira használják fel a Né­met Demokratikus Köztársaság, a Cseh­szlovák Sioclaltsta Köztársaság és más szocialista országok ellen. A szerződés arra hivatott, hogy további feltételeket teremtsen az úgynevezett frontvárossal, mint a NATO támadó támaszpontjával való visszaélésre, s ugyanakkor azt a célt követi, hogy meghiúsítsa a kilátásokat Nyugat Berlin statútumának a békeszerződés alapján való megoldására. Ezzel kapcsolatban nem lehet szó nélkül hagyni azt a tényt, hogy a szerződés, amelyet a francia—német megbékélés aktusának neveznek — meg sem említi a német békeszerző dést, pedig egyedül ez vezethet a má­sodik világháború maradványainak végleges felszámolásához. Csakis a békeszerződéssel lehet az igazi meg­békélés és bizalom légkörét kialakí­tani a nemzetek között, s ezáltal megteremteni más komoly nemzetközi kérdések sikeres békés rendezésének, köztük az általános és teljes leszere­lés problémája megoldásának feltéte­leit. A nyugatnémet—francia szerző­désben a legmélyrehatóbb tanulmá­nyozással sem található olyan rendel­kezés, amelyből arra lehetne követ­keztetni, hogy aláírói hozzá akarnak járulni a világ népeinek a tartós bé­ke utáni vágya teljesüléséhez. A szerződés azáltal, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak lehetővé teszi az atomfegyverkezést s megkísér­li Nyugat-Berlint a Német Szövetségi Köztársaság részeként feltüntetni, ve­szélyes módon erősíti a német re­vansszellemet és militarizmust, fokoz* za a nemzetközi feszültséget és a háborús veszélyt. Lényegesen meg­nehezíti a német kérdés megoldását a két német állammal kötendő béke­szerződés alapján, akadályozza a né­met államok közötti kapcsolatok ren dezését a békés együttélés elvei alap­ján, s egyenesen arra törekszik, hogy meghiúsítsa a Nyugat-Berlin és más fontos nemzetközi kérdések megol­dásáról folyó tárgyalásokat. Maga Konrád Adenauer szövetségi kancel­lár erősítette meg a csehszlovák kor­mány ama álláspontjának teljes jo­gosultságát, hogy a bonni kormány­körök a szerződés fő értelmét éppen azokban a rendelkezésekben látják, amelyek megfelelnek agresszív szán­dékaiknak. Adenauer a szövetségi parlamentben ez év február 6-án, te­hát a szerződés aláírása után tett kormánynyilatkozatában kifejezetten követelte, hogy a Német Szövetségi Köztársaság részesedjék az úgyneve­zett elrettentő atomerőért viselt tel­jes felelősségben, a revansista kon­cepció szellemében ismét az önren­delkezési Jo'g s az úgyrtevezett hazá­ra való jog követelményét hirdette, s Nyugat-Berlint teljesen jogtalanul a Német Szövetségi Köztársaság oszt­hatatlan részének nyilvánította. Azt a tényt, hogy a szövetségi kor­mány Franciaországot saját támadó céljainak kiharcolására akarja fel­használni, megerősítette Carstens, a szövetségi külügyminisztérium állam­titkára is. A DPA hivatalos nyugatné­met hírügynökség jelentése szerint az USÄ-ban tett látogatása alkalmá­val kijelentette, hogy a német poli­tika alapvető irányvonalát a legkisebb mértékben sem érinti a Bonn és Pá­rizs közötti egyezmény, hanem el­lenkezőleg, Bonn e szerződés kereté­ben befolyást gyakorolhat a francia politikai célkitűzésekre. A csehszlovák kormány nézete sze­rint ez a szerződés a nyugatnémet agresszív körök eszköze, s ezáltal ko­molyan veszélyezteti Csehszlovákia népének érdekeit. Ellentétben áll azokkal a kötelezettségekkel is, ame­lyeket Franciaország, mint a Hitler­ellenes koalíció egyik vezető hatal­ma vállalt magára, elsősorban a kri­mi kQnferencián kiadott nyilatkozat­ban és a potsdami egyezményben. Csehszlovákia népét régi hagyomá­nyos barátság fűzi a francia néphez. E barátság alapját mindig a haladás iránti közös odaadás, a fasizmus el­len és a békéért vívott közös harc képezte. Az idén lesz 25. évfordulója az áldatlan müncheni diktátumnak, amikor e barátságra halálos csapást készült mérni a fasiszta támadóval való együttműködés, melyet az ag­resszív antikommunizmus diktált. Franciaországban ma is akadnak hí­vei e káros politikának, s e politikát a konjunktúra szempontjából elő­nyösnek tüntetik fel, jóllehet mind­két ország népe akkor drágán fize­tett a német militarizmussal kötött áruló üzletért. A közös ellenség elleni harcban azonban a két ország népének barát­sága még jobban megacélozódott, s e barátságot megszentelte a közösen ki­ontott vér. Csehszlovákia fial nem kímélték életüket Franciaország sza­badságáért, Csehszlovákia népe tisz­telettel adózik a francia hősöknek, akik életüket áldozták a Csehszlová­kia felszabadításáért vívott harcban. E hősök éppúgy, mint a lidicei és az oradouri vértanúk, óva intenek a nyu­gat-németországi militarizmus újjá­élesztésének veszélyétől. A francia kormány azonban nyilvánvalóan nem törődik e figyelmeztetéssel, elfordul a közös csehszlovák—francia hagyo­mányoktól, s a szövetségi kormány támadó terveivel azonosítja magát. Ezt bizonyítja a francia kormány­nak bejelentése, hogy Nyugat-Német­országban páncélos hadosztályt he­lyez el a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság határának szomszédságában. Hogyan értékelhető ez a lépés, amely­re közvetlenül a Német Szövetségi Köztársasággal aláírt szerződés meg­kötése után kerül sor? Csehszlovákia népe és kormánya ezt az intézkedést a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ellen irányuló durva, ellenséges cse­lekedetnek tekinti. A csehszlovák kormány a felsorolt tényekből kiindulva arra a következ­tetésre jut, hogy a francia—nyugat­német katonai-politikai szövetség ve­szélyes módon erősíti Európa leg­reakciósabb erőinek támadó jellegét. Ezért éber figyelemmel kíséri a hely­zet alakulását és — amennyiben ha­tározottan nem vetnek véget az ag­resszió növekvő veszélyének — szö­vetségeseivel megegyezésben kényte­len lesz további elkerülhetetlen védel­mi intézkedéseket foganatosítani. De szilárd meggyőződése, hogy a világ békeszerető emberisége ártalmatlanná teszi az agresszív erőket és meggá­tolja egy új világháború kirobbantá­sát. Tevékenységében továbbra is következetesen e cél elérését fogja szem előtt tartani. A csehszlovák kormány arra a kö­vetkeztetésre jut, szükséges, hogy a Francia Köztársaság kormánya teljes komolysággal mérlegelje e jegyzék­ben kifejtett álláspontot, meggátolja az eurőpai helyzet további kiéleződé­sét, világosan elkülönítse magát a militarista Nyugat-Németország táma­dó terveitől, s hozzájáruljon a béke és az európai népek biztonságának ügyé­hez. Az ilyen állásfoglalás nemcsak a csehszlovák és a francia nép ha­gyományos barátságának felelne meg, hanem a béke és a nemzetek közöt­ti együttműködés érdekeinek is. KOMMENTÁRUNK: A világ nem erre várt Országos értekezlet (CTK) — A CSKP KB propaganda és agitációs osztálya pénteken, feb­ruár 15-én a prágai Szláv Házban összehívta a kiadóvállalatok és a könyvkereskedelem vezető dolgozói­nak és pártszervezetei elnökeinek országos pártaktíváját Az értekezle­ten részt vett Václav Slávik, a CSKP KB titkára és dr. František Kahuda, iskola- és kulturális ügyi miniszter. Jelen voltak továbbá az SZLKP Köz­ponti Bizottságának, a CSKP kerületi bizottságainak dolgozói, a központi hivatalok és intézmények, a társa­dalmi szervezetek, a művészszövetsé­gek, a sajtó, a rádió és a televízió képviselői. A kiadói tevékenységnek a XII. kongresszus utáni feladatairól és problémáiról Väclav Slávik elvtárs tartott beszámolót. Hangsúlyozta, hogy pártunk Központi Bizottsága nagy jelentőséget tulajdonít az Iro­dalmi művek kiadásának és terjesz­tésének, mélyenszáintóan foglalkozott azokkal a feladatokkal, amelyek e szakasz dolgozói előtt állnak a CSKP XII. kongresszusa határozatainak tel­jesítése folyamán. A kiadói tevékeny ség irányításának kérdéseiről Josef Grohman, az iskola- és kulturális ügyi miniszter helyettese beszélt. Üj csehszlovák nagykövet Tunéziában (CTK) — Antonín Novotný, köztár­saságunk elnöke dr. Bedíich Illkát nevezte ki a Tunéziai Köztársaságba a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé. Alois Bartušek eddigi tunéziai nagykövetet felmentette tisztsége alól s más feladatokkal bíz­ta meg. Dj főiskolai tanárok (CTK) — Dr. Matej Lúčan, az SZNT Iskola- és kulturális ügyi megbízottja pénteken, február 15-én a köztársa­sági elnök által kinevezett új főisko­lai tanároknak átnyújtotta az okleve­leket. Ez alkalommal adta át kineve­zési okmányát a szlovákiai főiskolák 27 tanársegédjének és tánársegéd­helyettesének. Farkasvadászat (CTK) — A előző erős fagyok a szom­szédos Lengyelországból népes kiéhezett farkasfalkákat flzték a humennei járás­ba. A vadászok becslése szerint e kör­nyéken mintegy 50 farkas, 30 hiúz, 40 vadmacska és 3 medve kóborol. A far­kasok és a hiúzok jelentős károkat okoztak nemcsak az erdei vadállomány­ban, hanem a háziállatokban is. Csupán az u:iavskei és medzilahorcei erdészeti üzem erdőségeiben három szarvast 30 őzet és több kecskét téptek szét. A medzilahorcei és környékbeli erdé­szeti üzem 25 vadásza szombatra és va­sárnapra nagy farkasvadászatot tervez. Amerikában a legolvasottabb könyvek közé tartozik a politikai tudományok két professzorának egy műve, amelyben leírják, hogy a mű­szaki berendezés üzemzavara ter­monukleáris világháborút idézhet elő. E. Burdick és H. Wheeler leírja, hogyan támadja meg a Szovjetuniót atombombát hordozó bombavető gé­pek csoportja egy riadó alkalmával, amelyet az Egyesült Államokban az „elektronagy" rendel el. A nagy zűrzavarban az amerikai elnök összeköttetésbe lép a szovjet kormányfővel és ajánlatot tesz neki, hogy az amerikai légierők ugyan­annyi atombombát dobnak le saját területükre, mint amennyit a Szov­jetunió területére dobtak. Ezzel akar „atombizonyítékot" szolgáltat­ni arról, hogy az Egyesült Államok nem akar háborút kirobbantani... A leszerelési egyezmény ... Hagyjuk a könyvben felvetett po­litikai és katonai kérdéseket, me­lyek parázs vitát váltanának ki. A könyv figyelmeztetően rámutat a vé­letlenszerű atomháború lehetőségé­re. Ez a fű célja és ezzel mi is egyetértünk. Ma már senki sem tagadja azt a tényt, hogy a véletlen, technikai vagy lelki zavar is elő­idézheti a termonukleáris világhá­borút. A fokozódó fegyverkezés nö­veli ezt a veszélyt."' Ezért még nagyobb jelentősége van ma a tizennyolchatalml leszere­lési bizottság tárgyalásainak, melye­ket a héten Genfben felújítottak. Franciaország továbbra sem vesz részt a bizottság munkájában, de nem ez az igazi oka annak, miért tartózkodunk a túlzott derűlátástól. A leszerelés nagyon bonyolult prob­léma és senki se ringassa magát abban az illúzióban, hogy a bi-zott­ság könnyen megegyezhet, ha ko­molyan is veszi a tárgyalásokat. 'A több mint kéthónapos szünet után a genfi bizottság legalább a részletkérdésben, a nukleáris kísér­letek betiltásában lehetséges meg­állapodás reményében ült össze. A genfi tárgyalásokat ugyanis Hrus­csov elvtárs és Kennedy elnök, va­lamint más vezetők hasznos eszme­cseréje előzte meg. Tovább köze­ledtek egymáshoz az álláspontok. Az Egyesült Államok elismerte, hogy néhány követelése túlzott, elismerte az önműködő ellenőrző állomások hasznosságát, a Szovjetunió pedig hajlandónak mutatkozott területén évi 2—3 ellenőrzést megengedni. ... aláírásra vár A nukleáris kísérletek beszünte­tésére vonatkozó egyezménnyel kap­csolatos nézeteltéréseket ugyan nem oszlatták el teljesen, de annyira kö­zeledtek az álláspontok, hogy az egyezmény aláírása reálisan lehe­tővé vált. Az Egyesült Államok azonban ismét a halogatás taktiká­jához folyamodott. Fokozta „igé­nyeit", több helyszíni felügyeletet követelt, bár Dean, az időközben le váltott amerikai küldött kijelentet­te, ho-gy az évi 3—4 ellénőrzés tel­jesen kielégítő. Sokkal komolyabb kérdés a föld alatti nukleáris kísérletek újbóli megkezdése Nevadában. Az ameri­kai kormánykörök önámításba es­nek, ha úgy vélik, hogy ezzel vala­mit is nyerhetnek és a kétes erő­politika alapján tárgyaihatnak. Le­het, hogy Kennedy behódolt a mili­tarista körök nyomásának. Eszte­lenségre vall egy újabb „kísérlete­zés", mert annyi atombomba halmo­zódott fel a világon, hogy többszö­ri ejpusztltására is elegendő lenne. Az Egyesült Államok a nukleáris kísérletek felújításával érzékeny csapást mért a tárgyalásokra. A bé­keszerető világ nem ilyen lépése­ket várt. Hő vágya a nukleáris kl sérletek nemzetközileg hatásosan ellenőrzött betiltásáról szóló egyéz­mény megkötése, mely az atomhá­ború véletlenszerű kirobbanását is megakadályozná. Karel Císaŕ Az Egyesült Államok taktikázik Kennedy sajtóértekezlete Washington (CTK) — Kennedy amerikai elnök csütörtöki sajtóérte­kezletén nagy figyelmet szentelt az Egyesült Államok és Nyugat-Európa jelenlegi viszonyának, valamint az USA nyugat-eurtpai politikájának. Kijelentette, az Egyesült Államok nem tesz semmilyen gazdasági, vagy politikai ellenintézkedéseket De Gaul­le elnök NATO-beli és közös piaci álláspontja miatt. Az elnök hangsú­lyozta, hogy az Egyesült Államok haj­landó tárgyalni arról a javaslatról, amely a NATO tanácsán belül végre­hajtó bizottság megalakítását szor­Újabb merényletre készültek De Gaulle ellen Párizs (CTK) — Párizsban De Gaul­le elnök ellen készülő újabb merény­letet lepleztek le. A merényletet pén­teken egy katonai iskolában tervez­ték végrehajtani. A rendőrség péntek­re virradó éjjel az iskola több tiszt­jét és angol nyelvtanárát tartóztat­ta le, akiknek benne volt a keze a merénylet előkészítésében. Az elnö­köt látogatásakor távcsöves puská­val akarták lelőni. A nyomok a ta­valyi merénylet egyik részvevőjéhez vezetnek. A nyomozás folyik. A francia kormány alul maradt a parlamentben Párizs (CTK) — A francia szená­tus február 14-én 181 szavazattal 40 ellenében elutasította a kormány ja­vaslatát a katonai törvényszék tevé­kenységének meghosszabbításáról. A gauleistákon kívül csupán két szená­tor szavazott a javaslat mellett. Már a szenátus egyes ^bizottságainak vi­táiban Is elutasító nézetek alakultak ki. a törvényjavaslattal kapcsolatban. A chilei dolgozók Független Egy­séges Szakszervezeti Központjának négytagú küldöttsége, amely a KSZT meghívására hazánkba látogatott — pénteken, február 15-én Prágában ta­lálkozott František Zupkával, a KSZT elnökével, valamint František Káchá­val és Václav Koukollal, a KSZT tit­káraival. Kormányellenes lázadás Venezuelában Caracas (CTK) — Venezuela fő­városa — Caracas — de különösen munkásnegyedei már második napja a rendőrség alakulatai s a Ramulo Betanoourt elnök kormányrendszere ellen fellázadt hazafiak közötti ut­cai harcok színhelye. A rendőrség csütörtökön gépfegy­verekből lőtte a tüntető munkásokat és diákokat, akik csak saját készít ményü bombákkal és gyújtópalackok­kal vannak felszerelve. galmazza s amely az USA, Nagy-Bri­tannia és Franciaország képviselői­ből állna. Ez a bizottság szavazás út­ján dönthetne a NATO atomerejének felhasználásáról. Ezt a javaslatot an­nak idején Norstad tábornok, a NATO európai fegyveres erőinek volt főpa­rancsnoka nyújtotta be. Kennedy azonban megjegyezte, hogy a nukleá­ris fegyverek használatáról való dön­tés problémája „rendkívül bonyolult", tekintettel arra, hogy a nyugati ha­talmak kormányai megbeszélései sok időt vennének igénybe. Kennedy emellett kijelentette, hogy az Egye­sült Államok fenntartja magának a „gombnyomás" jogát. Megszakadt a kapcsolat a Syncom mesterséges holddal Canaveral-fok (CTK) — Az Ame­rikai Országos Aeronautikai és Űr­kutatási Hivatal hivatalosan közöl­te, hogy a Canaveral-foki kísérleti telep és a Syncom távközlő mester­séges hold közti kapcsolat megsza­kadt. A Földön elhelyezett ellenőrző berendezések emiatt nem tudták megállapítani, sikerült-e összhangba hozni a mesterséges hold sebességét a Föld tengelyforgási sebességével, mint ahogy azt tervezték. Szíria e's Irak államszövetsége Damaszkusz (CTK) — A Francé Presse hírügynökség közlése szerint Muhasszím szíriai külügyminiszter rá­dióbeszédben kijelentette: „Szíria — tekintettel a nemrég lezajlott iraki demokratikus forradalomra — állam­szövetségbe lépne Irakkal". Elmond­ta, hogy ez a szövetség „magva és mintája lehetne egy olyan pánarab szövetségnek, amelybe valamennyi arab ország tömörülne." A külügymi­niszter azután hozzáfűzte, hogy a fel­kelés „eltüntetett minden akadályt a szíriai—iraki szövetség megvalósí­tásának útjából". BRANDT, nyugat-berlini polgármester április 25. és 27-e között Franciaország­ba utazik, ahol De Gaulle elnökkel, va­lamint a francia miniszterelnökkel és külügyminiszterrel fog tárgyalni. (CTK) GRENIER, a Francia Kommunista Párt képviselője a nemzetgyűlésben Pompi­dou miniszterelnöktől magyarázatot kért, miért tiltotta meg Hruscsov és Mali­novszkij elvtárs televíziós interjújának adását Franciaországban. (CTK) Ül SZÓ 2 * 1963. február 16.

Next

/
Thumbnails
Contents