Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-14 / 45. szám, csütörtök

) JOBB SZERVEZŐ MUNKÁT • a kulturális szakbizottságok munkájához Falvalnkat járva lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy a kulturális munka döntő mértékben a helyi nemzeti bizottságok kulturális szakbizottságainak szervező és irányító munkájától függ. Ahol a kulturális szakbizottságok tagjai nem tartják kötelességüknek a kulturális élet szervezését és Irányítását, ott fogyatékosságok mutatkoznak. Ahol viszont jő a szervező és Irányító munka, Szép eredmények mutatkoznak a ikulturálls élet terén ls. Természete-. sen vannak kivételek. Előfordul, hogy egy-egy faluban a szakbizottság irányítása nélkül ls kibontakozik a kulturális élet. Dolgoznak az iskolák, a helyi tömegszervezetek, a művelődési otthonok. így van ez például Podunajské Blskupicén, Lehnlcen, Vidovon és Borán, ahol a társadalmi és tömegszervezetek jelentős kulturális munkát végeznek, a szakbizottságoktól pedig nem kapják meg mindazt, amit megkaphatnának és meg kellene kapniuk. Ezek azonban kivételek. A legtöbb helyen a kulturális szakbizottságok munkájának a hiánya nagyon érezhető. Néhol a szakbizottságok azért tartÍ

ák feleslegesnek a kulturális mun:a szervezését és Irányítását, mert flgy látják, náluk e nélkül is tevékeny a kulturális élet. Mint a fenti példa mutatja, ilyesmi is előfordul, erre azonban nem Szabad építeni. A kulturális forradalom nemcsak menynylségl, de minőségi kultúrát Is Jelent. Más szóval: nemcsak sok, de Jó kulturális és művelődési lehetőséget kell teremteni. Akármilyen furcsa, különbséget kell tenni kulturális műsor és „kulturális" műsor, műveltség és „műveltség" között. Egy-egy műsort ugyanis akármilyen jó szándékkal és nagy Igyekezettel ls mutat be valamelyik csoport, ez még nem jelenti azt, hogy a műsor megfelel az Igényeknek és a követelményeknek. Ezért nélkülözhetelenül szükséges a helyi nemzeti bizottságok kulturális szakbizottságainak az Irányító és szervező munkája. Ennek természetesen nem szabad abból állnia, hogy kimondják: játsszatok, csináljatok valamit. Sok helyen pedig jelenleg ez a helyzet... A különféle csoportok képviselői bejelentik mit akarnak bemutatni, és ehhez engedélyt kérnek. Az Illetékesek néha megnézik miről van szó, néha engedélyezik a műsor bemutatását anélkül, hogy meggyőződnének annak politikai helyességéről, művészi értékéről. Ezek után nem csoda, ha különösen a könnyű műfajban még mind'g akad kifogásolható. A helyi nemzeti bizottságoknak a szervezésen és az irányításon kívül elsőrendű feladatuk megvizsgálni, milyen a bemutatásra szánt műsor, mond-e az ' a ma emberének valamit, helyes-e eszmei szempontból, van-e nevelő értéke. Az a felfogás, hogy az emberek a kulturális műsorokon kizárólag szórakozni akarnak — téves. Munka után a különféle összejöveteleken valóban mindannyian szórakozni Is akarunk. Nem mondunk le azonban arról sem, hogy a szórakoztatás egyben tanulás, ÚJ Ismeretek szerzése ls legyen. A napi eseményektől, a távolabbi céloktól elszigetelten tehát kulturális műsor sem szervezhető. Hogy ez mennyiben érvényesül, hogy falvaink kulturális együttesel mennyire rendeznek az adott időszaknak megfelelő műsorokat, az mindenekelőtt a helyi nemzeti bizottságok munkájától függ. A helyi nemzeti bizottságok szerepe a CSKP XII. kongresszusa után kulturális téren is tovább növekedett. A helyi nemzeti bizottság feladata gondoskodni a község és a város sokrétű kulturális fejlődéséről, a lakosság műveltségének és kultúrájának növefeséről, valamint az Ifjúságnak a marxi—lenini világszemlélet szellemében történő neveléséről. A széles aktíva segítségével és a lakosság társadalmi munkájával biztosítják az Ifjúság Iskolai és Iskolán kívüli nevelésének anyagi feltételeit, megszervezik a falu kulturális és társadalmi életének kibontakoztatását. A társadami szervekkel együttműködve úgy irányítják a kulturális nevelőmunkát, hogy az segítsen megnyerni a lakosságot a szocializmus építéséből adódó feladatok teljesítésére, a társadalmi és kulturális élet fejlesztésére, a sürgős gazdasági feladatok megoldására. A helyi nemzeti bizottságoknak' az iskola és a kultúra szakaszán többek között az a feladatuk, hogy irányítsák az általános Iskolákat, az alapfokú zeneiskolákat, a bölcsődéket, az óvodákat, a napközi otthonokat, az iskolai étkezdéket, a pionír- és Ifjúsági otthonokat, a kulturális és ' népíiévelő Intézményekét, mozikat, népművelési otthonokat, és a népkönyvtárakat. A nemzeti bizottságok feladata egybehangolni valamennyi kulturális intézmény tevékenységét, beleértve ez üzemekben és a szövetkezetekben működő kulturális csoportok tevékenységét is. Mindez elérhető, de csak abban az esetben, ha a helyi ilemzetl bizottságok kulturális szakbizottságának tagjai és a kulturális együttesek között jó a kapcsolat, ha a szakbizottság állandóan figyelemmel kíséri, s ugyanakkor szervezi és támogatja az együttesek munkáját. Ha a helyi nemzeti bizottságok kulturális szakbizottságai a kulturális együttesekkel nem tartanak állandó kapcsolatot, lehetetlen a kulturális munka áttekintése, Irányítása és egybehangolása. Szoros kapcsolat, körültekintő szervezés és politikai Irányítás nélkül csupán azzal a gyakran elhangzott „játsszatok", „csináljatok yalamít" kijelentéssel nem lehet egyetlen faluban és városban sem jó, sokirányú, minden szempontból megfelelő kulturális életet teremteni. A kulturális munka csak akkor lehet mindenben megfelelő, a kulturális forradalmat csak akkor teljesíthetjük következetesen,- ha a helyi nemzeti bizottságok tagjai a kulturális élet terén is odaadóan és hozzáértőén végzik feladatukat. A körültekintő szervezés, a politikai Irányítás és ellenőrzés a legtöbb, amit a kulturális együtteseknek a helyi nemzeti bizottságok adhatnak. (b) • a • • • • • • A CSEMADOK lučeneci helyi csoportjának színjátszói a napokban Filakovón vendégszerepeltek. Abay Pál — Horváth Jenő: Szeress belém című operettjét mutatták be sikerrel. {t. j.) • A TÔŇI SZÍNJÁTSZÓK a napokban Siposs Jenő: Bolondóra című színművét mutatták be. Az együttes tagjai most a környező falvakba készülnek vendégszereplésre, (r. m.) A HAZAI ÉS VILÁGIRODALMI ALKOTÁSOK mellett könyvpiacunkon minden évben értékes könyvek jelennek meg az ukrán lakosság számára anyanyelvükön. Az ukrán dolgozók számára készült könyvek kiadását a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó Irányítja. Az utóbbi 12 év alatt 116 könyvet adtak kl, ezeknek túlnyomó része Kelet-Szlovákiában élő ukrán szerzők műve. 1963-ban 13 új könyvet adnak kl. Felvételünkön Bella Ahmadulina költőnőt a legújabb szovjet költészet nevet képviselőjét láthatjuk, amint a moszkvai Majakovszkij könyvtár nagytermében megrendezett irodalmi est után autogramokat osztogat. (CTK — TASZSZ felv.J, •Igor Ojsztrah vendégszereplése Február második hetében a bratislavai hangversenyközönségnek rendkívüli zenei élményekben volt része. Igor Ojsztrah négy hangversenyt adott városunkban: két szólóestjén a Szlovák Filharmónia bérletsorozatának hallgatóságát gyönyörködtette, két zenekari estje pedig ez üzemi hangversenyek közönségének nyújtott alkalmat, hogy megismerkedhessen a fiatal Ojsztrah magasrendű művészetével. Alapjában nem hálás dolog nagy nevet örökölni. Dávid Ojsztrah fia ... ez rang és előny, de ugyanakkor hátrány ls, mert mindig újra összehasonlításra szolgáltat okot. Márpedig a nagy Ojsztrahot utolérni nehéz, túlszárnyalni jóformán lehetetlen. Dávid Ojsztrah zenei és emberi légkörében nevelkedni, élni, tanulni... a sors csodálatos ajándéka. De Dávid Ojsztrah nyomdokain elindulni súlyos örökség. Már a fiatal művész első hangversenye után meg kellett állapítanunk: Igor Ojsztrah nemcsak apjának nagyszerű fia, hanem ezenfelül is: egyéniség. Érett, gazdaglelkű, kivételes művész, aki hűségesen sáfárkodik az apai örökséggel. Min•den akarásával, egész életével viszi tovább. Igor Ojsztrah a nehezebb utat választotta. Számára a művészet nem a siker, a hírnév eszköze, hanem sors és beteljesülés. Tépelődő művész, aki a művészet tüskés útján haladva

1 minden egyes lépésért megküzdött, és — ami a fejlődés magvát alkotja — lankadatlanul tovább vívja művészi küzdelmét. Igor Ojsztrah Játékát szinte aszkérmaa '.yrmmsas? A

Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határkövet jelent nemcsak az SZKP és a Szovjetunió, hanem az egész kommunista vlíágmozgalom történetében. Ezt hangsúlyozzák a kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960-as tanácskozásain elfogadott okmányok is, amikor megállapítják: a XX. kongresszus határozatai új korszakot nyitottak a nemzetközi kommunista mozgalomban és a marxizmus—leninizmus alapján elősegítették továbbfejlődését. A XX. kongresszus hatalmas eszmei fegyvert adott. A marxista—leninista eszmék fényében alkotó módon tudta megoldani a korunkat mozgató sorsdöntő elméleti és gyakorlati problémákat. Meghatározta azt a tudományosan megalapozott lenini politikai Irányvonalat, amely tág teret nyitott a párt és a nép alkotó erői előtt. Azzal, hogy választ adott korunknak az emberiséget ma foglalkoztató minden jelentős kérdésre — általánosítva nemcsak az SZKP, hanem az egész nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalatait, számos tétellel gazdagítva a marxista elméletet — jelentősen hozzájárult a marxizmusleninizmus halhatatlan tanainak továbbfejlesztéséhez. A XX. kongresszus fogalmazta meg először — mint korunk fő jellegzetességét — azt a történelmi tényt, hogy a szocializmus kilépett egy ország keretei közül és világrendszerré vált. A XX. kongresszus óta eltelt Időszak azonban nemcsak e megállapítás helyességét Igazolja, hanem a XXII. kongresszus ama meghatározásának helyességét ls, hogy a szocialista világrendszer a társadalmi fejlődés döntő tényezőjévé válik. Igazolja azt is, hogy a XX- kongresszusnak a mai nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdésében —, mint a két rendszer békés egymás mellett élése, a háború elhárításának lehetősége és a jelen korszakban a szocialista forradalom békés győzelmének lehetősége kérdésében — tett nyilatkozatai helytállóak. A

; élet teljes mértékben Igazolta a XX. kongresszus eszmei és politikai fő irányvonalának helyességét. Ennek leghathatósabb megnyilvánulása az a tény, hogy az SZKP XXII. kongresszusa a párt új, tudoHét éve tanácskozott az SZKP XX. kongresszusa A szocialista világrendszer a társadalmi fejlődés döntő tényezője mányosan megalapozott programját fogadta el, amely a legkifejezőbb bizonyítéka az SZKP megújhodott lenini eszmei és politikai irányvonala életrevalóságának - és erejének. A XX. pártkongresszus azzal, hogy elítélte a marxizmus—leninizmus szellemétől idegen személyi kultuszt, nemcsak tág teret nyitott a párt és a nép alkotóerői előtt, hanem elősegítette a párt és a tömegek kapcsolatának kiszélesítését és szorosabbra fűzését, s fokozta a párt harcképességét. Egyúttal tág teret nyitott a marxizmus—leninizmus tanai alkotó továbbfejlesztésére, az elmélet és a gyakorlat egységének megerősödésére. A pártélet lenini szabályainak és a kollektív vezetés elvének visszaállítása és továbbfejlesztése szétoszlatta a politikai látókört elhomályosító személyi kultusz ködét, s ez nyitotta meg a társadalmi haladás új szakaszát. A személyi kultusz megszüntetése és következményeinek felszámolása széles utat nyitott a Szovjetunióban a néptömegek alkotó kezdeményezése, politikai és munkaaktivitása előtt. A párti " a lenini Irányvonal megvalósításáéit folytatott harcban a gazdaság, a tudomány és a kultúra szakaszán, valamint a népjólét növelésében, a párt- és a' szovjet demokrácia fejlesztésében nagy sikereket ért el. Ezek teremtették meg a feltételeit annak, hogy a XX. kongreszszus határozata alapján kidolgozott új pártprogramot a XXII. kongresszus elfogadja és ezzel a kommunista társadalom felépítését a szovjet nép közvetlen gyakorlati feladatává tegye. Az SZKP programja az egész világ előtt megmutatja a kommunizmus alkotóerejét és az SZKP magas fokú elméleti érettségét. Ez a program mindennél világosabban kifejezésre juttatja, hogy a szocializmus és a kommunizmus a népek útja a szabadság, a boldogság és a háborúktól örök időkre mentes béke felé. Az SZKP programja és a megvalósításáért folyó harc bizonyítja, hogy a kommunisták a világot átalakító és megújító leghatalmasabb alkotóerőt jelentik és mint ilyenek vonultak be az emberiség történetébe. Az SZKP XX. kongresszusa óta eltelt Időszak fő tartalma a két társadalmi világrendszer — a szocialista és a kapitalista rendszer — versenye. Ez a verseny a jelenlegi történelmi szakaszban a világ fejlődésének alapja lett. Ez lényegében a demokrácia, a társadalmi haladás és a béke erőinek harca a reakció, az elnyomás és a háború erői ellen. A szocialista világrendszer kialakulásával le.tűnt az a kor, amikor a nemzetközi helyzet alakulását elsősorban az imperializmus határozta meg. A

XX. pártkongresszus óta lezajlott világesemények mindennél ékesszólóbban bizonyítják, hogy a szocialista világrendszer már olyan tényezővé vált, amely mindinkább meghatározza a világ fejlődésének menetét, az emberiség történelmi előrehaladásának fő tartalmát, fő irányvonalát és fő sajátosságait. A szocialista világrendszernek a világ fejlődésére gyakorolt hatása — az erőviszonyok eltolódása a haladó erők javára — megkönnyíti a nemzeti felszabadító harook sikereit is. Beigazolódnak a XX. kongresszusnak a gyarmati rendszer teljes összeomlására tett megállapításai. Az azóta lezajlott események alapján az 1960-as Moszkvai Nyilatkozat már levonhatta azt a következtetést: A gyarmati rendszér összeomlása — történelmi jelentőségét tekintve — a szocialista világrendszer megalakulása óta a legfontosabb jelenség. Az idő Igazolta, hogy a XX. kongresszus helyesen elemezte a szocializmus és a kapitalizmus erőviszonyaiban beállott változást. Ennek alapján szögezhette le a XX. és a XXII. kongresszus, hogy korunkban, amikor a szocialista világrendszer a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében egyre nagyobb befolyást gyakorol a társadalmi fejlődés menetére, lehetőség nyílik az emberiség örök ábrándjának megvalósítására: kiküszöbölhető a háború a társadalom életéből. Ezen áhított cél megvalósításának, a világbéke megteremtésének útja a békés egymás mellett élés, amelynek elveit Lenin alapozta meg. A XX. kongresszus azért tűzhette ki mint reális lehetőséget a két rendszer — a szocializmus és a kapitalizmus — békés együttélését, mert a szocializmus mérhetetlenül megnőtt, világhatalommá vált, s ezáltal mindinkább kényszerítheti a válságokkal küzdő imperializmust a békés együttélésre. Tehát nem azért, mintha az imperializmus „megszelídült" volna és feladta volna agresszív, rabló szándékalt. A békés együttélés nem jelenti az osztályharc feladását, sem az eszmei behódolást, a szocialista és burzsoá ideológia kibékülését. Ellenkezőleg, az 1960-as Moszkvai Nyilatkozat világosan leszögezi: A különböző társadalmi rendszerű államok egymás mellett élése — a szocializmus és a kapitalizmus közötti osztályharc egyik formája. A

XX. kongresszus V. I. Lenin tanításából kiindulva: „Minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni..." — naf

yon helyes következtetést von le. spedig nagyon valószínűnek tartja, hogy a szocializmusba vezető átmenet formái egyre változatosabbakká válnak, s emellett nem feltétlenül szükséges, hogy a szocializmusba való átmenet erőszak vagy polgárhábotikus tisztaság jellemzi. Minden sallángot lefejt a muzsikáról, a választottakhoz tartozik, akiknek csak a legfontosabbhoz, a lényeghez van igazi közük. Átszellemült, rendkívül intenzív muzsikálás módja az apjáéra emlékeztet. Igényes műsorát Schubert A-dúr hegedű-zongora kettősével nyitotta meg. Teljesen elmerült a schuberti melódia bűvkörében, mégis inkább Brahms d-moll szonátájában, a brahm si lélek e széles hátterű,sóhajos, szenvedélyes vallomásában talált igazán magára. Ez nem volt véletlen. Művészi alkatából adódik, hogy „lelki húrjai" Ilyen mélyen rezonálnak a brahmsi muzsikára, amelynek minden hangja egyéni élmény, belső parancs, és csak azt mondja kl, ami a mű világába szorosan beletartozik. A Brahms-szonáta előadása az est legszebb perceit jelentette. Műsora második felében ragyogó színek csillantak: Sztravinszkij „Olasz szvitjét" hallottuk, megragadóan szép volt Prokofjev „Öt melódiája", Hacsaturjan „Táncával" játszi könnyedséggel mutatkozott meg virtuóz mivoltában, és végül Saint-Saens „Keringő-etüdjében" bebizonyította, hogy a virtuozitást is tartalommal tudja megtölteni. Fiatal szovjet vendégünk szonátapartneréről, Natalia Zercalováról ls csak a legnagyobb elismerés hangján írhatunk. Finom érzékenységgel alkalmazkodott Ojsztrah előadómű' vészetéhez és amellett vérbő muzikalitással vett részt a zenei történésben. Havas Márta rú útján valósuljon imeg. E lenini meghatározás helyességét ma már az életből vett példák igazolják. Igazold ják azt is, ahol az átmenet erőszaki ka.l ment végbe, azt a burzsoázia erő-* szakos, fegyveres ellenállása kényszer rítette kl. A kommunista és munkás* pártok 1960. Moszkva! Nyilatkozata megerősíti azt a megállapítást, hogy. a munkásosztály — bizonyos félté-: telek mellett — békés úton, polgára háború nélkül is megvívhatja a szo-: ciallsta forradalmat. A szocialista vl-: lágrendszer léte, a gyarmati népek imperialista ellenes felsorakozása,valamlnt az Imperializmus pozíciói-: mak megrendülése gyakorlati lehetőséggé érlelte ezt az elméleti tételt* A Szovjetunió Kommunista Pártja". XX. kongresszusát — valamint a XXII. kongresszusát — nagyra értékeli a kommunista világmozgalom. A kom-: munlsta és munkáspártok a két kongresszus határozataival új eszmei fegyvert kaptak a békéért, a demokrá-: ciáért és a szocializmusért vívott harcban. A XX. kongresszus politikai irányvonala teljes mértékben diadalmaskodott. Határozatai megsokszo-: rozték a kommunista világmozgalom hatalmas alkotó erőit, elősegítették a lenini szellem és a munkastílus visszaállítását a testvérpártok életé-: ben és kölcsönös kapcsolataiban. A marxista—leninista testvérpártok — így a mi pártunk is, Csehszlovákia Kommunista Pártja — egyetérté-. süket nyilvánították a XX. kongresz-: szusnak a személyi kultuszt leleplező és elítélő határozatait Illetőleg. Harcot indítottak a marxizmus—leni-: nizmus tisztaságáért, a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság ellen, a marxista—leninista elmélet alkotó szellemű továbbfejlesztéséért. A

mi pártunk határozatban mondta ki, hogy a XX. kongresz^ szus tárgyalásának egész menetét uraló lenini szellemet az SZKP példája alapján belevisszük pártunk életébe, egész párttevékenységünkbe. Ezért hangoztatjuk, hogy az SZKPnak a kommunista társadalom építését kitűző programja nemcsak a szovjet nép, és az SZKP diadalmas zászlaja és eszmei fegyvere a szocializmus és a kommunizmus győzelméért vívott harcban, hanem egyúttal a miénk is. DÉNES FERENC 1963. február 14. * (Jj SZÖ 5