Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-09 / 40. szám, szombat

Epü! a Barátság Köolaivezeték mósodik szolrasza (CTK) — A Szovjetunió területéről a Bratislava melletti Farkastorokig lefektetett kőolajvezeték csak az el­ső része annak, amely már a közel­jövőben elvezet egészen a Záluží u Most-i Csehszlovák—Szovjet Barát­ság Vegyimüvekhez. Már az első év­ben is megcáfolhatatlanul bebizonyo­sodott a kőolajvezeték felbecsülhetet­len előnye, jelentősen tehermentesí­tette a különösen erősen igénybe vett vasútvonalakat és csökkentette a kő­olaj- továbbításával kapcsolatos költ­ségeket. Az első évben 2 300 000 ton­na kőolajat továbbítottak ezen a cső­vezetéken a farkastoroki finomító üzembe, és további néhány százezer tonnát Magyarországra. lelenleg már folyamatban van a Barátság Kőolajvezeték második sza­kaszának építése is. Bratislavától az észak-csehországi kerületig nyúló Fogadás a külügyminiszternél (CTK) — Václav Dávid elvtárs, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere pénteken, február 8-án fogadta Maurtce Camarát, a Gui­neai Köztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét. vezeték hossza mintegy 450 kilomé­ter lesz. Az építőknek rendkívül nagy akadályokkal kell megküzdeniük, hi­szen a kőolajvezeték végig halad a Kis Kárpátokon, a Cseh-Morva-domb­ság, sőt a Morva, a Sazava és további folyók vizát is „át kell hidalnia". A vezeték lefektetését jelentősen megnehezíti az is, hogy abol lerak­ják, ott túlnyomórészt sűrűn lakot­tak a területek és sűrű a közleke­dési hálózat is. Jelenleg a Cseh— Morva-dombságból Záluží u Most-ba vezető részt fektetik le. Már a jövő évben a vezeték e részében is kőolaj jut el Bratislavából a Cseh—Morva­dombságon épülő szivattyúállomás­hoz, ahonnét a Záluží Vegyi Müvek­| be továbbítják. Ez évente — csupán j a szállítási költségek csökkentésével , — 30 millió korona megtakarítását teszi lehetővé. Az észak-morva domb­ságtól Dél-Szlovákiába vezető sza­kasz építését 1965 végéig tervezik. Ülésezett a Nemzetgyűlés mezőgazdasági bizottsága (CTK) — A Nemzetgyűlés mező­gazdasági bizottsága február 8-1 ülé­sén megvitatta a mezőgazdasággal kapcsolatos távlati tudományos és műszaki feladatokat s a bizottság el­ső félévi munkatervét. Fogadás az egészségügyi miniszternél (CTK) — Dr. Josef Plojhar, egész­ségügyi miniszter pénteken, február 8-án fogadta Maurica Camarát, a Gui­neai Köztársaság csehszlovákiai rend­kívüli és meghatalmazott nagyköve­tét, akivel baráti légkörben elbeszél­getett a két ország egészségügyi együttműködése további elmélyítésé­nek lehetőségeiről. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának 33 000 tagja van London (CTK) — Nagy-Britannia Kommunista Pártja a tagság létszámá­nak kibővítésére folytatott kampányá­ban újabb nagy sikert ért el. A párt Központi Bizottságának jelentése szerint Nagy-Britannia Kommunista Pártjának most 33 000 tagja van, vagyis 2550-el több, mint tavaly. A Fiatal Kommunisták Ligájának taglétszáma a mólt évben csaknem ezerrel emelkedett és most el­érte a 4064-et. A párt Központi Bizottságának politi­kai irodája nyilatkozatot adott ki. amelyben rámntat, hogy a tagtoborzás sikere annak a kampánynak visszatük­röződése, amelyet Nagy-Britannia Kom­munista Pártja a Macmillan konzerva­tív kormány polltkája ellen folytat. Ez a siker arra matat, hogy a munkásosz­tály körében növekszik a harci szellem. Nagy-Britannia Kommunista Pártja tag­jainak száma az elmúlt négy év folya mán több mint 9000-eI emelkedett. Az újító mozgalom további fellendítéséért Jaroslav Nemeček, a Szabadalmi és Találmányi Hivatal elnöke és Ji­rl Suska, a Csehszlovák Tudományos és Technikai Társaság titkára, tájé­koztatta a sajtó képviselőit az újí­tásokra, szabadalmakra, találmá­nyokra vonatkozó új jogi előírások alapelveiről és az ezzel kapcsolat­ban sorra kerülő vitáról. Az újitó mozgalom az utóbbi évek­ben nagy fejlődésen ment át. A dol­gozók csak tavaly 350 000 újítást nyújtottak be, amelynek a fele meg is valósult, s a megtakarított összeg meghaladja az egymilliárd 350 000 koronát. Bár az eddigi eredmények vitathatatlanok — vannak olyan moz­zanatok, amelyek javításra szorul­nak. A dolgozók kezdeményezésü­ket, alkotókészségüket, túlságosan felaprózzák. Hiányzik a mozgalom­ból a szervezettség, a próblémák tervszerű megoldása. A szocialista munkabrigádok és más összeforrott kollektívák már jó úton járnak. Együttesen foglalkoznak az üzem, a népgazdaság szempont­jából legsürgősebb és legfontosabb tematikus feladatokkal. Ez persze nem jelenti az egyén kezdeményezé­sének háttérbe szorítását vagy el­fojtását. Arról van szó, hogy aki technikai érzékkel rendelkezik, aki­nek örömet szerez, ha sikerül egy gépet tökéletesíteni, új eljárást ki­dolgozni, valamilyen munkafolya­matot leegyszerűsíteni, ezt az adott­ságot ne ösztönösen gyümölcsöztes­se. Összpontosítsa figyelmét, eszét, ügyességét olyan feladatok megoldá­sára, amelyek a műszaki fejlesztés tervében szerepelnek, amelyek az egész társadalom szempontjából je­lentőséggel bírnak. Az új előírások egész sor olyan feladatol tartalmaznak, amelyek biz­tosítják az újító, feltaláló jogait, anyagi érdekeltségét, az újítások, találmányok terjesztését és konkrét feladatokat rónak ki az üzemekre, nemzeti bizottságokra, társadalmi szervezetekre. Mivel az új előírások közvetlenül érintik a dolgozók szé­les rétegét, a FSZM úgy döntött, hogy a törvényjavaslatot a nagyobb üzemekben és járásonként egy me­zőgazdasági üzemben március 1—31-e között nyilvános vitára bocsátja. A Tu­dományos és Technikai Társaságot bízta meg a vita megszervezésével, az észrevételek, kiegészítő javaslatok áttanulmányozásával. —va Árvíz Görögországban és Jugoszláviában A hirtelen felmelegedés Európa szá­mos országában súlyos nehézségeket okoz, árvíz és hólavlna fenyeget. A leg­komolyabb a helyzet Görögországban és Jugoszláviában. Görögországi falvak mintegy 12 000 főnyi lakosságát a kato­nák kénytelenek voltak magasabban fekvő helyekre költöztetni. Számos falut elöntött az ár, a folyók kiléptek med­rükből. Jugoszlávia nagy részének la­kossága is nehéz órákat él át. Az ár­víz elöntötte a falvakat és a szántó­földet. A péntekre virradó éjjel Gupria városában a víz elöntötte a hidakat. Mintegy 100 ház beomlott. A hidakat jégtömbök és kidöntött úszó fák ve­szélyeztetik. (CTK) A Szovjetunió hitelt nyújt Kubának Moszkva (CTK) — A Szovjetunió 1963-ban hosszúlejáratú hitelt nyújt Kubának előnyős feltételek mellett. A hitelegyezményt a most véget ért szovjet—kubai kereskedelmi tárgya­lások során kötötték meg. E jegyzőkönyv szerint a Szovjet­unió kőolajat, ércet, műtrágyát, ve­gyi ipari cikkeket, cellulózét, papírt, gyapotot, gépet, gépberendezést, bú­zát és más élelmiszert szállít Kubá­nak. Kuba cukrot, alkoholt, dohányt és más árut exportál. A francia kormány nem akar hallani a hitlerista gaztettekről Párizs (CTK) — Jacques Duclos szenátor és Fernand Grenier képvi­selő a Francia Kommunista Párt par­lamenti frakcióinak nevében inter­pellációt nyújtottak be a parlament­hez, amelyben elítélik a francia ha­tóságok határozatát, amely szerint nem közvetítik N. Sz. Hruscsov és Malinovszkij marsall interjúját. Jac­ques Duclos azt kérdezi a francia kormánytól, vajon Franciaországban újabban nem kívánatos emlékeztetni a hitleri gaztettekre és kipellengé­rezni a bonni revanslsztákat. Az Hu­manité február 8-i számában beszá­molt J. Duclos és F. Grenier inter­pellációjáról és a Libération című lappal együtt közölte a két televíziós interjú teljes szövegét. Kennedy elnök nyilatkozata Kubáról és a nyugati szövetség bomlásáról Washington (CTK) — Kennedy elnök csütörtöki sajtóértekezletén megcáfolta bizonyos amerikai körök állítását, amely szerint a Szovjetunió Kuba szigetén megerősítette katonai erejét. Kennedy szerint a Szovjetunió nem fokozta, ha­nem csökkentette katonai erejét Kubá­ban. Hozzáfűzte, hogy a Kubában ural­kodó helyzet „az Egyesült Államok kormánya komoly érdeklődésének tár­gyát" képezi. A nyugati szövetségben beállott mély ellentétek és a szakadás Jeleire vonat­kozó kérdésekre válaszolva az elnök a többi között azt mondotta, „végzetes szerencsétlenség lenne, ha Nyugat-Eu­rópa és az Egyesült Államok elszakad­nának egymástól". Egyúttal hangsúlyoz­ta, hogy az USA „hisz az erős (Nyu­gat) Európának," amelynek Nagy-Bri­tannia is tagja lenne. « • • • • Már három hete sztrájkolnak a görög tanítók és középiskolai taná­rok, akik fizetésemelést és jobb ok­tatási feltételeket követelnek. A taní­tók Prágában székelő Szakszervezeti Világszövetsége február 8-án közzé­tett nyilatkozatában teljes szolidari­tást vállal a sztrájkolókkal. AMamfordulat Irakban Az Iraki Forradalom Nemzeti Tanácsa átvette a hatalmat O A nemzeti gárda élén Abdel Karim Musztafa áll O A forradalmi tanács semlages külpolitikát igér Bagdad (CTK) — A Francé Presse hírügynökség tegnap a kora reg­geli órákban közölte, hogy Irakban államfordalatra került sor. A bag­dadi rádió szerint február 8-án reggel egy repülőgép, amely a főváros­tól 80 km-re fekvő habbaníyai támaszpontról szállt fel, bombázta és rom­ba döntötte a bagdadi hadügyminisztérium épületét. Ez az épület egyéb­ként Kasszem tábornok székhelye volt. Az AFP tudósítója ugyancsak kö­zölte, hogy az országban a hatalmat az Iraki Forradalom Nemzeti Tanácsa vette át. Kasszem miniszterelnök sor­sa ismeretlen. A rádió naphosszat arab népdalokat játszik. A forradal­mi tanács reggel a rádió útján nyi­latkozatot tett közzé, amely szerint az idegeneknek nem kell aggódniuk, nem esik bántódásuk. • TERJED A FELKELÉS Az Iraki Diákszövetség nyilatkoza­tot tett közzé a rádióban, hogy csat­lakozik a felkeléshez. Ugyancsak kö­zölték, hogy a habbaniyai repülőtá­maszponton állomásoz^ csapatok a Kasszem-ellenes mozgalom oldalára álltak. A délelőtt folyamán a felkeléshez csatlakozott a 3., 4., 5. és 6. harc­kocsizó ezred, továbbá a 20 gyalog­ezred és a Moszulban állomásozó 1. repülőezred. A bagdadi tiszti Iskola parancsnoka szintén csatlakozott a felkeléshez — közli az AFP a bag­dadi rádió jelentéseire hivatkozva. • KIK A FELKELÉS VEZETŐI? Az Associated Presse közli, hogy Beirutban vették a bagdadi rádió je­lentését, amely szerint Irakban meg­alakították a nemzeti gárdát. A gár­da élén Abdel Karim Musztafa áll. A bagdadi rádió közölte a felkelők első hivatalos nyilatkozatát is. Esze­rint Kasszem kormányát megdöntöt­ték, mert „elnyomta a szabadságot és megszegte a törvényeket". A nyilat­kozat közli továbbá, hogy a felke­lők semleges külpolitikát fognak folytatni és a belpolitikában demok­ratikus irányvonalat követnek. Az Egyiptomi Sajtóiroda közölte az iraki Forradalom Nemzeti Tanácsa néhány tagjának nevét: Nagat Mah­mud Asszafi őrnagy, Mohammed Za­far al-Medání hadnagy, Ahmed Mo­hammed al-Azavaí hadnagy és Ata Mohieddin hadnagy. • KASSZEM ÉLETÉT VESZTETTE? Az AP közli Teheránból, hogy ér­tesülések szerint Kasszem iraki mi­niszterelnök a bombatámadás folytán romba döntött hadügyminisztérium épületében lelte halálát. A hírt még nem erősítették meg. Irak teheráni nagykövetségén kö­zölték az AP tudósítójával, hogy reg­gel óta hiába próbálnak rádiókapcso­latot teremteni az iraki külügymi­nisztériummal. A beiruti polgári légiforgalmi köz­pont jelenti, hogy reggel fél hat óta minden iraki repülőteret lezártak a külföldi repülőgépek előtt. • KAIRÚ A FELKELÉS HÁTTERÉBEN A legutóbbi hírek szerint 18 magas rangú tisztet és vezető funkcioná­riust nyugdíjaztattak. Köztük van Ah­med Szalah Abdl, a vezérkar főnöke és Szudu Mahdavi, a legfelsőbb had­bíróság elnöke. Az AFP jelenti Beirutból, hogy az iraki felkelés célja „megjavítani a Bagdad és Kairó közti kapcsolatokat." Az AFP további jelentésében közli, hogy „az államfordulat vezetői Nasz­szer és az arab nacionalizmus hívei". Jordániában az iraki események­kel kapcsolatban készenlétbe helyez­ték a fegyveres erőket. • A CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTÉRIUM KÖZLEMÉNYE Prága (CTK) — Csehszlovákia Kül­ügyminisztériuma közli, hogy min­den Irakban tartozkodó csehszlovák állampolgárnak biztosították bizton­ságát. VIENTIANBAN, Laosz fővárosában, vietnami kormányküldöttség érkezett, hogy egyezményt írjon alá a két or­szág közti légi összeköttetésről. (CTK) VIETNAMI sajtóhfrügynökség jelentése szerint 35 amerikai katona és tiszt esett el a dél-vietnami partizánok ellen foly­tatott harcban. Január első felében 20 ellenséges repülőgépet semmisítettek meg a vietnami hazafiak. (CTK) A NAFT1LIA görög lap élesen bírál­ja. hogy az Egyesült Államok meg akar­ja akadályozni, hogy a görög hajók Kubába árut szállítsanak. A lap hang­súlyoza. hogy az amerikaiak fenyege­tése, hogy megszüntetik a Görögország­nak nyújtott segítséget, ha továbbra is árut szállítanak Kubába, — nevetséges. (CTK J A z elmúlt hé­ten két je­lentős nemzetközi értekezlet ts kez­dődött: az egyik Genfben arról ta­nácskozik, hogyan hasznosítsák a tu­domány és a tech­nika vívmányait az elmaradott országok megsegítésére, a tanganyikai Moshiban pedig az ázsiai—afrikai szolidaritási értekez­let vitatja meg a legidőszerűbb prob­lémákat. A világsajtóban a legtöbb hír, kommentár, és találgatás azon­ban a megrendült nyugati egységről látott npavilágot. A magyarázkodá­sok tengerében nehéz eligazodni, hi­szen az egész nyugati diplomácia láz­ban van, nagykövetek, államtitkárok, miniszterek tanácskoznak, nyilatkoz­nak és természetesen mindegyikük a másikra igyekszik hárítani a felelős­séget Anglia Közös Piacba lépésének megakadályozásáért. A két ellentétes pólus, (Franciaország az egyik és Anglia—USA a másik oldalon) vilá­gosan kirajzolódik, a többiek pedig úgy helyezkednek, hogy abból a leg­több hasznuk legyen. Már eddig ls megállapítható, hogy a Közös Piac tagállamainak többsége szembefordul De Gaulle-eval és Franciaország min­den erőlködése ellenére elszigetelő­dik. A legkényesebb szerepre kétség­telenül Adenauer vállalkozott, de az események mindinkább sarokba szo­rítják és választásra, színvallásra kényszerítik. Kíséreljük meg a nagy vita szerep­lőinek álláspontját röviden felvázol­ni, talán könnyebben megértjük a kérdéskomplexumot. A főszereplő: De Gaulle De Gaullet nem hiába gúnyolják a burzsoá lapok is Napóleonnak: a ka­pitalista Európa vezére szeretne len­ni. Napjainkban kedvezőnek látja a helyzetet nagy álmai valóraváltásá­ra. Tudja, hogy a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak nincsenek háborús szándékaik, így megindíthat­ja harcát még a nyugati katonai szö­vetséget fenyegető széthúzás árán is 1 a vezető szerepért. Az utóbbi időben Washingtonban oly sokat emlegetett a nagyvilágban Monroe-elvet kicsit „európaiasította" és az Egyesült Államoknak nyíltan megmondta, hogy Európa legyen az európaiaké, vagyis az USA ne töre­kedjék e földrészen és az egész nyu­gati világban hegemóniára. De Gaulle egyenjogú akar lenni az Egyesült Államokkal, akár tetszik Amerikának, akár nem. De Gaulle határozottsága meghökkentette Washingtont és meg­indultak a diplomáciai akciók a „pá­rizsi lázadó" elszigetelésére. Természetesen De Gaulle is tovább ügyködik. A francia—nyugatnémet szerződés a két ország szövetségi ál­lammá fejlesztésének alapjait veti meg, amely százmilliós lakosságával jelentős gazdasági és katonai erőt képviselne. Ha pedig sikerülne a fa­siszta Francot is megnyerni, Európa legreakciósabb politikusai létrehoz­hatnának egy harmadik erőt Európá­ban, amelynek döntő, egyenjogú be­leszólása lenne a világesemények ala­kításába. Ezek az eszmefuttatások egyelőre túl koraiak, hiszen szinte naponta változnak, alakulnak a „fron­tok". Az Egyesült Államoknak ko­moly ütőkártyái vannak és az inga­dozó nyugatnémet politikai erők is áthúzhatják De Gaulle egyik-másik számítását. Azt sem szabad elfelejte­ni, hogy a francia elnök is a mono­póliumok embere és az ellentétek nem fajulhatnak kenyértöréssé. Anglia nem nyugszik bele a kudarcba Az angol közvéleményt kissé kiáb­rándította a brüsszeli vereség. Anglia most arra törekszik, hogy a Közös Piac többi országa Franciaországot ál­lásfoglalásának megmásítására szorít­sa. A vereséget szenvedett Macmillan gyorsan Rómába sietett és az olasz kormány támogatási ígéretével tért haza. Home külügyminiszter pedig Brüsszelben a Benelux országok kép­viselőitői kapott ígéretet Párizs „megpuhítására." Természetesen a versenyképes angol monopóliumokon kívül az Egyesült Államok érdeke is, hogy Anglia minél előbb a Közös Piacban legyen. Washington most megmozgat mindent a kudarc kikö­szörülésére. London pedig továbbra is ragaszkodik Közös Piaci tagságá­hoz. Ez azonban már nem változtat semmit Macmillan egyre csökkenő népszerűségén. Veszélyben az amerikai hegemónia Az Egyesült Államoknak a második világháború óta első ízben került ve­szélybe vezetőszerepe a nyugati vi­lágban. De Gaulle nem hajlandó a „harmadik ember" szerepére. Az sem lehet közömbös számára, hogy a Kö­zös Piac országainak ipari termelése túlszárnyalja az Egyesült Államokét és a fejletlen országok piacán az el­ső helyre törnek. A francia önálló atomütőerő sem tetszik Washington­nak, mert a háború kérdésében a döntést magának szeretné fenntarta­ni. Hónapokig tartó diplomáciai had­járattal Kennedynek nem sikerült De Gaullet jobb belátásra bírnia. Mivel Nyugat-Európában egyre nagyobb je­lentősége van a Közös Piacnak, ezért Washington Angliának szánta „a tró­jai faló" szerepét. De Gaulle azonban átlátott a szitán, úgy, hogy Washing­ton most kénytelen más lehetősége­ket mérlegelni. Ogy tűnik, hogy a legnagyobb sikerrel kecsegtető lehet­tőségnek a Német Szövetségi Köztár­saság leválasztása ígérkezik. Adenauerrel, vagy nélküle? Nyugat-Németország tulajdonkép­pen az imperialista amerikai politi­ka produktuma. Bonn eddig teljesen alávetette magát a washingtoni uta­sításoknak. Az utóbbi hónapokban kettős játékával azonban igyekezett a legtöbb hasznot húzni. Amerikától nem tudott atom­fegyvert szerezni; ezért megkísérelte De Gaulletó! meg­szerezni az atomtitkot. De a Német Szövetségi Köztársaság számára a Közös Piac jelenlegi összetétele ezen­túl is kedvező lehetőségeket biztosít az afrikai behatolásra az angol kon­kurrencia nélkül. A Franciaországgal kötött nemrégi szerződés pedig De Gaulle oldalán nagy lehetőségeket ígér a bonni revansistáknak. (Ennek komoly veszedelmére figyelmeztetett az NSZK-hoz és Franciaországhoz in­tézett szovjet jegyzék is.) Washingtonnak azonban nem tet­szik az agg kancellár kétkulacsos po­litikája és a nyugati sajtóban egyre több szó esik arról, hogy Adenauer elvesztette az amerikai kormány ke­gyeit. Erre enged következtetni az a belpolitikai ellentét, amely Bonnban a legutóbbi napokban kiéleződött. Erhard alkancellár ugyanis kijelen­tette, hogy szívesen vállalja a kan­cellári funkciót és azt sem titkolta el, hogy a francia—nyugatnémet megállapodások ratifikálását nem sza­bad elsietni. Ezzel szemben Adenauer kijelentette, hogy az őszre beígért távozása még nem biztos, mert egye­lőre nincs utódja. Úgy látszik, Nyugat-Németország je­lentős láncszeme a nyugati táborban kirobbant ellentéteknek és a bonni fejlemények feltétlenül befolyással lesznek a helyzet további kikristályo­sodására. « » m Dióhéjban így fest a nyugati szö­vetségen belül legutóbb kialakult helyzet. Az ellentétek jelentősek, azonban helytelen lenne azok túlbe­csülése. A „nagy játszma" valameny­nyi résztvevője ádáz ellensége a szo­cializmusnak és az egymás közötti torzsalkodás nem csökkenti a szo­cialista világrendszer sikerei iránt érzett gyűlöletüket. SZŰCS BÉLA' 1963. február 9. * ŰJ SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents