Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-09 / 40. szám, szombat

1 RIPORT BULGÁRIÁBÓL 1 KÉPRIPORT AZ EGYESOLT ÁLLAMOKBÓL Napszámossors Kaliforniában játszótereket, óvodákat, parkokat és egyéb létesítményeket is építenek, hogy kellemessé tegyék az életet. A fiatalok már gyökeret vertek, s ma már jövendő otthonuk épülését figyelik. MÉG 108 ÓRA! Az épülő kombinát kis termében voltunk és éppen egy szlovák filmet néztünk, amikor sarkig tárult az ajtó és Nikola Mirszikov, az építkezés IV. körzetének Komszomol-titkára rontott be. „Elvtársak, éppen most telefonáltak: veszélyben forog a munkánk. A még befejezetlen erőmű tetejét erős hótakaró borítja és fennáll az a veszély, hogy összeroppan a nagy súly alatt, s így munkánk kárba vész. 108 óra alatt már csak befejezzük az erőmű építését!" Nem kellett kétszer mondania. Kis csend és máris felkelnek az első önkéntesek. Nemrégen tértek haza a nehéz és fárasztó munkából, de fáradtságuk — szinte varázsvessző érintésére — hirtelen eltűnt. Egymás után távoznak a komszomolisták, elsők köztük a funkcionáriusok — ez is dicséretükre legyen mondva — és a nehéz bundákba beburkolózott harminc fiatal szerszámmal a kezében eltűnik a tomboló szélben. Azon a napon és este újabb munkagyőzelmeket arattak. Megküzdöttek a természet erőivel. Már minden rendben van. Most szállásaikon üldögélnek és isszák a forró teát, közben élményeiket mesélik. További terveket szőnek, hogyan gyorsítsák meg az erőmű átadását. A 108 óra gyorsan lepereg és az erőmű biztosan megkezdi működését, hisz bátor fiatalok — bolgár komszomolisták építik. ĽUBOMÍR HÄJEK I NICARAGUAI RIPORT | Az Egyesült Államokban több százezer a munkanélküli, DélAmerikából mégis százezerszámra érkeznek olcsó mezőgazdasági munkások a kaliforniai ültetvényekre. Mexikóból is évenként körülbelül háromszázezer szegényparaszt megy az Imperlal Valley földjeire megélhetés után. Sokkal olcsóbbak, mint az amerikai munkások, de még mindig többet kereshetnek, mint otthon. Milyen az életük a gyönyörű Kaliforniában? íme néhány kép: A PÉNZÉRT ALAPOSAN MEG KELL DOLGOZNI! Prensa Latina felvételei • Fidél error, tudatlanság, nyomor Két meztelen láb kalimpált a fülem mellett. A hátam mögött hortyogó utas kényelmesen elhelyezkedett, lábát átalvetette az ülőhely támasztékán. Indián lábak — különös! Először megcsiklandoztam, aztán belecsíptem, majd tűvel megszúrtam az alvó lábát. Semmi hatás. Kértem kollégámat, szabadítsa ki nyakam az idegen lábak fenyegető öleléséből. Az idegen ébredezni kezd. „Fidel" — mormogja, s amikor végre kinyitja szemét szabadkozni kezd: „Bocsánat, szenyor, máskor vigyázni fogok!" De én nem vagyok Fidel Castro — mondom neki, s ezt 9y°

k a

lSiunban. Az indiánok kifelé tartanak. Újdonsült ismerősöm hátrafordul és még egyszer megkérdi: — Mondja, uram, maga valóban nem amerikai? — Mondom, hogy nem vámmá jól láthatják. — Igen, uram, Fidel Castro Kubában van. Ön amerikai? — Nem, európai vagyok. — Hála istennek, az ember legyen óvatos akkor is, ha alszik. Megkérdeztem, mit álmodott, de ő csak hallgatott. Mellé ültem és addig fagattam, míg megeredt a szava. — Nálunk csak a hittérítők hordanak szakállt. Valódi szakállt, mint Fidel. Don Francísconak, a földbirtokosunknak nincs szakálla. Az Indiánok sem növesztenek szakállt. Csak a misszionáriusok viselnek, ők a földesúrral és a csendőrkapitánnyal is barátkoznak. Azt álmodtam, hogy a hittérítők hirtelen barátaink lettek, olyanok lettek, mint Fidel Castro, elűzték don Franclscot. A végén nekünk, Indiánoknak is szakállunk nőtt. De ez csak álom volt. — Honnan tudja, hogy mi- munkásság ne lázongjon, tulyen Castro. Olvas újságot? relmesen húzza az igát. — Akkor jó. Mert az aranybánya, ahol dolgozom, az amerikaiaké. • A hűség ára Figyelmeztettek, hogy Managuán gyalog átmenni veszéllyel jár. A rendőrség megbirkózik a csavargókkal, útonállókkal és banditákkal, de ki véd meg a rendőröktől és a katonáktól, akiknek Somoza megengedte, hogy szabadon rabolhassanak. Ja, a rendszer hű kiszolgálását valahogy meg kell fizetnie. A katonák és az altisztek fosztogathatnak, a tisztek viszont üzérkedhetnek és visszaélhetnek hivatali hatalmukkal. Ha egy tiszt gyorsan meg akar gazdagodni, olyan városba helyezteti magát, ahol valamilyen gyár van. Egy év alatt megszedheti magát. Havi 2—3 ezer dollárért egyedüli feladata ügyelni, hogy a NICARAGUAI CSENDÉLET EGY NYOMORTANYAN kérdem. — Én írástudatlan vagyok, de az aranybányában, ahol dolgozom, soknak van képe Fldelröl. Otthon, a falumban nekem is van Castro-képem. Most otthonról megyek vlszsza az aranybányába. — Repülőgépen? — Nincs más közlekedési lehetőség. Az utasoknak több mint a fele mezítlábas indián. • Minden szentnek maga felé hajlik a keze Ríco-Coco vidéke Nicaraguának az a része, amelyre a szomszéd Honduras igényt tart. Hatvan kilométert tettünk meg a folyón, de sem halat, sem krokodílust nem láttunk. Az őserdő is másképpen fest, mint a tudomáA repülőgép végre leszáll nyos űtleíró filmekben. Újdonság számunkra csak az őserdei állatvilág kétlábú furcsa lénye volt, aki a többi kétlábú rovására él és úgy hívják, hogy telepes. Véletlenül svédekkel ismerkedtünk meg, de a nemzetiség ebben az esetben nem játszik szerepet. Az ősök hatvan évvel ezelőtt telepedtek le a Rico-Coco felső folyásánál. Egyedül ez a család tartotta a kapcsolatot a külvilággal, így kezébe vette az egész kereskedelmet. Felvásárolta az indiánok terményeit, és csereként cipőt, ruhát, rágógumit, coca-colát adott el nekik. Persze a vetéskor megígért árnak csak a tizedét fizették meg. — Hát a tisztviselők nem segítenek bajukon — kérdem a falu bíráját. — Azok egy köVet fújnak a svédekkel. Két évet itt töltenek, ezalatt megszedik magukat, azután tovább állnak. Egy kunyhó előtt tábla függött: „Iskola" volt ráírva. — Talán a tanító segítene magukon? — mondom. — Ö csak néhány hétre szagol ide minden évben. Lányaink nem tanulnak meg írni, de a hasuk csakhamar megnő... — Hát a köztársasági elnök? ö sem tudna segítem? — Vagy tíz napja itt járt. Napokkal előtte megtanítottak minket a nemzeti himnuszra. A lakosság nevében elő akartam adni kérelmünket, hogy nem akarunk innen elköltözni, sem Idegen uralom alatt élni, de a tisztek nem engedtek hozzá. Énekelnünk kellett... Ideje, hogy visszaforduljak. Búcsúzáskor megvizsgálom a pisztolyom. — Tegye el, szenyor, — mondja az öreg indián. — Itt nincs rá szüksége, de bent, az ország közepén, a „spanyolok" közt vigyázzon az életére. Ott még szüksége lehet rá. GORDIAN TROLLER ÉS CLAUDE DEFORGE. „TARTANAK RENDET" A HAJCSÁROK. ILYEN „MUNKÁSSZÁLLODÁKBAN" LAKNAK A MEXIKÓI NAPSZÁMOSOK. A bánya évente ötmillió tonna ércet fog kitermelni. A bányászok tízezreire lenne szükség, ha a régi fejtési technikát alkalmaznák. A szovjet tervek és nagy teljesítőképességű gépek segítségével a legkorszerűbben gépesítik és automatizálják a fejtési folyamatot. A modern technikával háromszáz ember 14 ezer tonna ércet fejt ki egy műszakban. Ez a háromszáz ember mind szakember, gépész, elektrotechnikus, baggerkezelő lesz, a hagyományos bányászmunkát nagyon kevesen fogják végezni. Az építőknek nagy akadálylyal kell megküzdeniük, mert az érc nemcsak száz méteres kőzet és sziklaréteg, hanem egy része víz alatt van. Itt is feltalálják magukat. A vizet mély alagcsövek és tárnák, kis gyűjtőcsatornák és két szivattyútelep segítségéBULGÁRIA ACÉLSZÍVE A

napokban még a napsütötte, forró éghajlatú Balkán is vastag hótakaró alatt megbúvó jégmezőnek tűnik. A hőmérő higanyoszlopa megállapodott: a húsz fok körüli fagy szívósan tartja magát. Ennek ellenére az a benyomásunk, hogy a hőmérő téved; talán azért, mert itt nem érezzük a hideg, metsző északi szelet, mint otthon. Nagy nehezen jutottunk célba, illetve vergődtünk át az országút hótorlaszain. A Skoda és Tátra kocsik nyomdokain haladtunk, de mondanom sem kell, többször voltunk kénytelenek havat lapátolni. Bulgária épülő „acélszívének" óriási terepén vagyunk. Az ifjúság vette védnöksége alá a negyedik bolgár ötéves terv legnagyobb építkezését. Amerre szem ellát: hótömeg, hólepte épületek, szerkezetek, építőanyag. Nemsokára, ha majd elkészül ez az óriásmű, Kremnikovce évente ötmillió tonna vasércet fog termelni, melyből az ügyes munkáskezek és nagyszerű gépek hárommilió tonna kiváló minőségű acélt gyártanak. Kremnikovce egy ugrásra, mintegy húsz kilométerre van Szófiától, a Balkán hegység lábánál. Két évvel ezelőtt még szürke kis falu volt. Néhány házikó, körüskörül szegényes földek, síkság. A lakosságnak szerény terméssel kellett beérnie, talán azért, mert óriási kincsek szunnyadtak a föld méhében. Nem mesebeli kincsek, hanem a modern arany — az ipar vére és szíve: 250 millió tonna vasérc. Az első, soha nem látott gépek 1959 októberében verték fel a falu csendjét. A földeken gombamődra szaporodtak a fúrótornyok, az emberek harcba Indultak a föld kincseinek megszerzéséért. A behavazott aszfaltúton élénk a forgalom. A nehéz teherautók, a gépóriásokat szállító lapos pótkocsik tucatszámra tartanak Szófiából a legnagyobb balkáni kohókombinát építkezésére. Több mint tízezer munkás, műszaki és mérnök építi a nagy művet húsz négyzetkilométer területén. A csehszlovák gyártmányú Tatra és Skoda kocsik százai szállítják a kőzetet, a gépeket és az építőanyagot. A kombinát több gyár és üzem komplexuma lesz. Külön-külön is nagyvállalatnak számítanának. Ércbánya, ércdúsító, vasmű, acélmű, hengermű, erőmű, gépgyár és sok más kisegítő berendezés alkotja a kremnikovce! kohászati kombinátot. BALKAN LEGNAGYOBB ÉRCBÁNYÁJA A föld nemsokára feltárja kincseit. A geológusok százai vizsgálták a terepet és eddig 250 millió tonna vasérckészletre bukkantak. Éjjel-nappal küzdenek a természettel. Hatalmas kotrógépek tárják fel az 1600 m hosszú, 700 m széles é? 270 m vastag gazdag ércréteget. E roppant ércmennyiség kiaknázása mintegy 33 és fél millió köbmé ter kőzet megmozgatásét teszi szükségessé. Repülőgép ről nagy sportstadionnak fest a terep. A közelben automa tikus villamosvasút épül, mely a kombinát többi üzemébe fogia szállítani az ércet. A 180 km hosszú és öt pályaudvart útbaejtő vasútvonal sem kicsiség. vei két, 15 ezer köbméteres víztárolóba, csapolják le. AZ ÉRC MÉG NEM FÉM Ezt legjobban a dúsító tervezői tudják. A dúsító, melynek teljesítőképessége megfelel a bánya kapacitásának, szintén Bulgária egyik legnagyobb üzeme lesz, mert teljesítőképessége 23 meglévő üzem teljesítőképességével lesz egyenlő. Végterméke a 31 százalékról 49 százalékosra dúsított vasórc, mely szemcsézés után a nagyolvasztókba kerül. Nemsokára begyújtják az első nagyolvasztót, a második jövőre készül el. Innen sok millió tonna vas indul útnak az acélművekbe. Még egy újdonság: a kokszoló évente 710 ezer tonna kohászati kokszot fog gyártani. Jelenleg a bulgáriai Lenin Művek 1072 kg kokszot használnak fel egy tonna vas kitermelésére. Ez az arány a Szovjetunióban mintegy 870 kilogrammot, Lengyelországban 949 kg, Csehszlovákiában 957 kg, Magyarországon 1080 kg. Kremnikovceban a korszerű technika lehetővé teszi a kokszfogyasztás 600 kg-ra csökkentését. A kokszolótelepek ezenkívül további 18 értékes vegyipari gyártmányt fognak előállítani. A korszerű acélmű annyi acélt fog gyártani évente, hogy a belőle készült 1 m széles és 1 cm vastag acéllemezzel az Egyenlítő mentén kétszer lehetne körültekerni a Földet. A SZOVJETUNÓ NAGY SEGÍTSÉGE Bulgária szovjet segítséggel építi a legnagyobb balkáni kohászati kombinátot. A szovjet szakemberek gazdag tapasztalatai és az óriási anyagi segítség hozzásegíti az országot ahhoz, hogy az egykori elmaradott agrárország fejlett ipari állam legyen. A kombinát első részének befejezése után annyi hengerelt acélt fog gyártani, mint ami Kunčicénk, a második rész befejezése után pedig Európa legnagyobb kombinátjai közé emelkedik. A KOMBINÁT ÉPÍTŐINEK NAGY SIKEREI BULGÁRIA BÜSZKESÉGE AZ ÉPtlLŰ KOMBINÁT Jelenleg tízezer munkás dolgozik a kombinát építkezésén, 70 százaléka fiatal. A kommunista munka brigádjai és a versenyben álló munkaközösségek százai eddig ls sok sikert arattak. A fiatalok mindig teljesítik, sőt túl is szárnyalják a terveket. Új város születik a kombinát közelében. Az építők csakhamar beköltöznek az új nagy lakóháztömbökbe. Arra számítanak, hogy az építkezés befejezése után 18 ezerre szaporodik a kombinát dolgozóinak száma. Bölcsődéket, Ül SZÖ <2 " 1963. február 9.