Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)
1963-02-08 / 39. szám, péntek
Szovjet jegyzék a Német Köztársaság (Folytatás az 1. oldalról) Köztudomású, hogy az NSZK kormánya évek óta kitartóan igyekszik hozzájutni atomfegyverhez. Nem titkolja, hogy hajlandó csatlakozni bárminő tervhez; hogy atomfegyverhez jusson. Annak idején Hitler is arra számított, hogy atomfegyverrel sikerül megváltoztatnia a második világ háború kimenetelét. Hitler nem tudta megszerezni az atomfegyvert, és úgy látszik, bizonyos nyugat-németországi körök szeretnék megkapni azt, amit Hitler elszalasztott. A zsarolás tói a hamis ígéretekig minden eszközt megragadnak, hogy megkaparint hassák az atomfegyvert. Adenauer kancellár 1957-ben a szovjet kormánynak adott válaszában hivatalosan kijelentette, hogy az NSZK-nak nincs semmilyen atomfegy vere, és nem is akar nukleáris fegyvert. Egy év sem telt el és 1958 márciusában a nyugatnémet parlamentben sikerült kicsikarnia a Bundeswehr rakétafelfegyverzéséről szóló határozatot. Az NSZK vezető államférfiai azt propagálták, hogy „a taktikai" atomfegyver állítólag csak tökéletesített tüzérségi fegyver Később kertelés nélkül „szükségszerűnek" mondották az NSZK atomfelfegyverzését, és az atomfegyver birtoklását majdnem az ország szuverenitásának, egyenjogúságának és függetlenségének mértékévé nyilvánították. A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a Bundeswehr felszerelése atomfegyverrel na gyon kiélezné az európai helyzetet A Szovjetunió nemzeti létérdekeinek közvetlen veszélyeztetését látja abban, ha az atomfegyver közvetlenül vagy közvetve a Bundeswehr kezébe jut, és habozás nélkül kénytelen lesz megtenni az ilyen helyzetben szükséges intézkedéseket. Senkinek se támadjon kételye, hogy a Szovjetunió határozottan érvényesíteni fogja a Németországon aratott győzelméből eredő jogalt, melyek emberéletek millióiba kerültek, továbbá érvényesíteni fogja a második világháború után abból az ünnepélyes kötelezettségvállalásából eredő jogait, hogy megakadályozzon egy újabb német agreszsziót. A szovjet kormány nemegyszer figyelmeztette a szövetségi kormányt, hogy a Bundeswehr rakétafelfegywsrzésének makacs követelésével végzetes veszélynek teszi ki az országot. Könnyű elképzelni, hogy ha a dolgok a terihonukleáris háborúig fajulnának, a nukleáris rakétafegyverek hatalmas összpontosított csapása elkerülhetetlenül elérné Nyugat-Németországot, mely nem élné túl a harmadik világháborút. Az NSZK jövője az eke és az esztergagép mellett, a békés munkában van. Más lehetőség nincs. Csak így maradhat épségben a /íémetek mai nemzedéke és adhat életet új nemzedékeknek. Különös figyelmet kelt a nyugatnémet—francia szerződésnek az a rendelkezése, amely elrendeli az egységes stratégia és taktika kidolgozását, hogy azonosítsák a két ország katonai doktrínáit, s ez a Bundeswehr tábornoki kara által kidolgozott stratégiai alapon történnék. Lássuk, milyen ez a stratégia, mi a tartalma? Elég figyelemmel követni a Bundeswehr vezetőinek beszédeit és könynyen megállapíthatjuk, hogy az NSZK katonai doktrínájának alfája és ómegája a totális termonukleáris háború és a NATO fő tagállamainak bevonása a háborúba az NSZK oldalán. E doktrína éle a Szovjetunió és a többi békeszerető ország ellen Irányul. A készülő háború célja az NSZK területi igényeinek kielégítése és a hitleri birodalom határainak visszaállítása. A doktrína szerint annak egyedüli módja, hogy a nyugatnémet állam elkerülje a pusztulást e háborúban, a hadműveletek „villámgyors" végrehajtása az összes tömegpusztító fegyverek bevetésével. A szovjet kormány ebben az esetben szintén szükségesnek tartja, hogy kimondottan katonai szempontból is figyelmeztessen a doktrína esztelenségére és kalandvágyó jellegére. A történelem nemegyszer alapos leckét adott Né metországnak: míg a Schliffen-terv Versaillesba juttatta Németországot, míg a villámháború és a totális háború doktrínája sok német katonát és tisztet sírba vitt és a hitleri Németország feltétlen fegyverletételéhez vezetett, a termonukleáris világháború kirobbanására számító jelenlegi doktrína odavezetne, hogy az atomháború szorgalmazói eléghetnek benne. A szerződés katonai cikkelyével szorosan összefüggnek azok a cikkelyek, amelyek szerint az NSZK és Franciaország kormánya kölcsönös tanácskozás után hoz fontos kül politikai döntéseket. Milyen lenne a két kormány külpolitikai, tevékenysé ge, abból is kitűnik, hogy a szerző dés hallgat az általános és teljes leszerelésről, az „atomklub" bővítésének megakadályozásáról, a nukleáris kísérletek beszüntetéséről, tehát arról, ami sürgős tárgyalásos megöl dást kíván. Azt hinnők, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak is különösen át kell éreznie a német kérdés békés megoldásának fontosságát. Äm a szerződésben vagy a nyugatnémet és francia államférfiak beszédeiben még csak említést sem találunk a németeknek erről a létfontosságú feladatáról. A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy külön felhívja a figyelmet a szerződésnek arra a rendelkezésére, amely szerint a szerződés Nyugat-Berlinre is vonatkozik. Ez szándékos provokáció. A szovjet kormány gyakran hangoztatta, többek között Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Adenauer kancellárhoz intézett üzenete is kiemelte, hogy Nyugat-Berlin nem tartozik a NSZK-hoz és nem lehet területének szerves része. A nyugatnémet hivatalok nem lehetnek illetékesek ebben a városban és a szövetségi kormánynak nincs joga Nyugat-Berlint képviselni nemzetközi kérdésekben. Ez világosan kitűnik a négy nagyhatalom nemzetközi egyez menyeiből, amelyek az NSZK-t is kötelezik. Ezt bizonyltja a nyugati nagyhatalmak kormányainak, köztük a francia kormánynak hivatalos nyilatkozata is, mely a két német állam részvételével rendezett 1959-es genfi értekezleten hangzott el. Az NSZK kormánya nem a béke érdekében, hanem a megtorlás előkészítésére keres szövetségeseket. A francia—nyugatnémet szerződés a nemzetközi helyzet további komplikálására, Nyugat-Berlin és más vészé-, lyes gócok körüli viszályok szítására, a már régen megoldásra váró problémákhoz vezető utak aláaknázására irányul, míg más államok e kérdések megoldáséra törekszenek. A német militaristák negyed századdal ezelőtt összetákoltak egy katonai politikai tengelyt, mely azonnal a második világháború előkészítésének és kirobbantásának eszközévé vált. A Bonn—Párizs cégér alatt alakult katonai-politikai tengelyt is a régi hatalmi vágy szülte, és célja a világ térképének kiigazítása. Azelőtt az „új rend" terveiről beszéltek, most „Európa integrálásáról" van szó „egészen az Uraiig". A francia-nyugatnémet együttműködési szerződést két szomszéd ál! lam megbéküléséne-k frázisával leplezik. A második világháború előtt is feltűnően barátkoztak a nyugateurópai államok agresszív erői azokkal, akik bólogattak nekik. Ezt is a népek megbékélésének tartották. Hitler is azt hangoztatta, az a „becsvágya", hogy „egyszer emlékművet állítsanak neki, mint annak a férfiúnak, aki megbékítette Franciaországot és Németországot". Akkor is védelemről beszéltek, de nyomban kijelentették, hogy legjobb védelem a támadás. A francia—nyugatnémet szerződés szerzői és pártfogói úgy írják le a dolgokat, mintha most valóban a francia—nyugatnémet barátság lenne a fontos. A valóságban nem barátságról vagy ellenségeskedésről van szó, hanem arról, hogyan befolyásolja majd ez a szerződés az európai eseményeket, és hogyan járul hozzá a háborúhoz, vagy a békéhez. Az, ami most történik, a hán|é|h|á|n|y AZ EVENBÍG NEWS, ghanal napilap, bizonyítékokat közöl arról, hogy NyugatNémetország részt vesz a portugálok harcában az angolai hazafiak ellen. Az újság kiemeli: Annak ellenére, hogy a nyugatnémet kormány egyre azt bizonygatja, hogy támogatja az afrikai népek harcát, éppen az ellenkezőjét teszi. (CTK) BOGOTÄ, Columbia fővárosában több ezer diák és munkás tüntetett a városi közlekedés menetdíjainak felemlése ellen. A tüntetésen összetűztek a tüntetők a rendőrséggel. A columbiai kormány, hogy megakadályozza a hasonló összetűzéseket, katonai őrjáratokat küldött a főváros utcáira. (CTK). CSŐMBE az eredeti tervétől eltérően nem Észak-Rhodesiába, hanem Angolába utazott, jelenti a dél-afrikai hírügynökség. (CTK). AZ AMERIKAI PARANCSNOKSÁG és a diemnista rendszer januárban 7000 katonával harcolt a dél-vietnami hazafiak ellen. A büntető hadműveletekben részt vesz Róbert York, amerikai tábornok ls. (CTK) A MALÁJI SZÖVETSÉGBEN az utolsó év alatt 8000-el növekedett a munkanélküliek száma, úgy hogy elérte az 56 000et. Ebből 25 000 huszonegyévesnél fiatalabb dolgozó (CTK). TEL-AVIVBAN megkezdték a bírósági eljárást Hirsch Birenblatt ellen, aki Lengyelország megszállása idején részt borút, a romboló termonukleáris háborút szolgálja, Ha tényleg a francia—nyugatnémet megbékülésről, az európai államok tényleges megbéküléséről lenne szó, akkor ez megkövetelné, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésével, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldásával, az európai országok bizalomra és együttműködésre épülő kapcsolatainak megteremtésével igyekezzenek erősíteni az államok biztonságét. Az a tény, hogy az NSZK kormányának még 18 évvel a második világháború után sincsenek normális diplomáciai kapcsolatai több kelet-európai állammal, köztük Lengyelországgal és Csehszlovákiával — a hitleri támadás első áldozataival ékesszólóan bizonyítja, milyen hamis az NSZK fogadkozása, hogy meg akar békülni a Németország ellen hadat viselt államok népeivel. A szovjet kormánynak természetesen semmi kifogása az ellen, hogy i Franciaország és az NSZK jó víszonyj ban legyenek. A Szovjetunió is jó viszonyban szeretne lenni a Német • Szövetségi Köztársasággal és a többi állammal, függetlenül társadalmi és gazdasági rendszerüktől. Az NSZK kormánya jól tudja, hogy a szovjet kormány nemegyszer javasolta a Szövetségi Köztársaságnak, hagyjanak fel a múlt bizalmatlanságával. A szovjet kormány felszólította és felszólítja a szövetségi kormányt, tartson lépést azokkal az államokkal, amelyek a nemzetközi kérdésekben a békés egymás mellett élés, az általános együttműködés és a vitás kérdések békés megoldásának elveit követik. E felhívás azonban süket fülekre talált. A francia—nyugatnémet együttműködési szerződés eszköz a különben is ingatag alapokon álló európai béke aláásására. Ha az NSZK és Franciaország vezetői azt akarják, hogy Európa két katonai táborra szakadjon, és e két tábor harci rakétákat szegezzen egymásnak, akkor a Szovjetunió és szövetségesei, a szocialista országok ilyen körülmények között kénytelenek lesznek további intézkedéseket tenni védelmi képességük szilárdítására. A Szovjetunió csak egyetlen kivezető utat lát: az ellene és szövetségesei ellen irányuló fegyverkezésre megfelelő és hatásos módon válaszol. A háborús összeesküvés és a nemzetközi fejlődés megváltoztatására irányuló kísérletek nem kényszerítik a Szovjetuniót arra, hogy bevonja a békés egymás mellett élésért, a békéért vívott harc zászlaját. A béke megszilárdítása ma sokkal inkább, mint a múltban, legyen valamennyi állam és nép közös törekvésének célja. Szovjet jegyzék a francia kormányhoz Moszkva (CTK) — A. Gromiko, szovjet külügyminiszter február 5-én fogadta M. Dejeant, Franciaország szovjetunióbeli nagykövetét s átadta neki a szovjet kormánynak a francia kormányhoz intézett jegyzékét, amely a francia—nyugatnémet együttműködési egyezménnyel foglalkozik. A jegyzék tartalma hasonló az NSZK kormányához intézett jegyzék tartalmához. IIIIIII vett a zsidó lakosság üldözésében és gyilkolásában. (CTK). I. J. RIKHJE, U Th'ant, az ENSZ főtitkárának katonai tanácsadója Kongóba utazott, ahol a jelenlegi katonai helyzetet tanulmányozza. (CTK) LAGOSBAN összetűzés keletkezett a sztrájkoló kikötőmunkások és a rendőrség között. 25 munkást letartóztattak. (CTK) SAN LDIS POTOSÍ, mexikói államban letartóztatták a jobboldal pártok 30 kép* viselőjét, mivel az ellen harcoltak, hogy a szövetségi kormány ingyen tanszereket osztott az alapfokú iskolákban és egy kézikönyvét adtak kl, melyben támadták Adolf Lopez Mateos elnököt. (CTK) MENEN WILLIAMS, amerikai külügyminiszter helyettese Algériából Nigériába utazott. Algériában Ben Bella miniszterelnökkel, Kemisti külügyminiszterrel és más államférfiakkal tárgyalt. (CTK) CANAVERAL, amerikai rakétatámaszponton sikeresen kipróbáltak egy Titan rakétát, mely 10 400 km-es távolságot ért el. (CTK) AZ URUGUAYI KORMÁNY a közvélemény nyomására megszüntette azt a határozatot mely szerint Uruguayban csak olyan egyének dolgozhatnának az állam apparátusban, akiknek nézete nem különbözik az n-aikodó körök álláspontjától. (CTK) A szovjet kormány nyilatkozata Japán és az USA katonai együttműködésének kibővítése békeellenes Moszkva (CTK) — V. M Vinogradov, a Szovjetunió tokiói nagykövete, február 6-án felkeres te M Ohira japán külügyminisztert, aki előtt a szovjet kormány megbízásából a következő tartalmú nyilatkozatot tette: Kitűnt, hogy a japán kormány egyetértett azzal, hogy amerikai atomtengeralattjárók a japán kikötőkben tartózkodjanak Ezek olyan intézkedések amelyek a japán és az Egyesült Államok közötti katonai együttműködés kibővítéséhez és a legpusztítóbb stratégiai fegyverek összpontosításához vezetnek a japán szigeteken. A dolgon mit sem változtat az, hogy a japán kormány az amerikai tengeralattjárók jelenlétét a japán kikötőkben azzal a kiagyalt érveléssel igyekszik mentegetni, hogy az amerikai tengeralattjárók látogatásai a japán kikötőkben azért szükségesek, hogy a legénységnek lehetővé tegyék a pihenést Ezt az érvelést nehezen hiszik el a legnaivabb emberek is, akik a politikától távol állanak Helyénvaló utalni arra, hogy pl. az U-2 repülőgépeket, amelyeket provokációs légi utakra használtak fel idegen áilamok területei felett a külföldön, a japánban létesített amerikai támaszpontokoa helyezték el, meteorológiai szolgálat ártatlan ürügyén. ' Idegen haderők elhelyezését Japán területén, idegen atomhajóknak japán kikötőkben tartózkodását nem lehet az illető ország belügyének tekinteni, mert ez Japán szomszédait s a távolkeleti béke érdekeit ls érinti. E lépések arra kényszeritik a Szovjetuniót, hogy a határai tőszomszédságában foganatosított katonai előkészületeket távol-keleti védelmi intézkedéseinél tekintetbe vegye. A szovjet kormány szeretné megakadályozni, hogy az események nem kívánatos irányban haladjanak Kifejezi azt a reményét, hogy a japán kormány kellő megértést tanúsít ezekkel az érvekkel szemben és nem enged meg olyan lépést, amely bonyolulttá tenné a távol-keleti helyzetet. Az Egyesült Államok űiabb Kubo-ellenes Intézkedései Washington (CTK) — Az Egyesült Államok kormánya további ellenséges intézkedést foganatosított a Kubai Köztársasággal szemben. A Fehér Ház megtiltotta az amerikai kormány tulajdonát képező áru szállítását olyan idegen hajókon, amelyek bármilyen árut szállítottak, vagy szállítanak Kubába. A Fehér Ház különnyilatkozata, amelyet február 6-án P. Salinger, a Fehér Ház sajtótitkára közölt, hangsúlyozza, hogy vonatkozik ez az lnAz USA önkényesen korlátozza az áruszállítást Kubába London (CTK) — Az Angol Tengerhajózási Kamara képviselője február 6-án nyilatkozott azokról a korlátozásokról, amelyeket az Egyesült Államok kormánya önkényesen vezetett be a Kuba szigetére árut szállító hajókkal szemben. Kijelentette, hogy az USA állásfoglalása sajnálatra méltó és beavatkozást jelent a nemzetközi tengerhajózás ügyeibe. Rámutatott, az általánosan érvényes szabályok szerint megengedhetetlen, hogy béke idején bármilyen egyoldalú kereskedelmi korlátozásokat alkalmazzanak. Az angol kormány azonban e kérdéssel kapcsolatban mélyen hallgat. tézkedés mindazokra a külföld: hajókra, amelyek 1963. január 1 óta árut szállítottak, vagy szállítanak Kubába. A nyilatkozat közlése után a Fehér Ház képviselője „nem hivatalosan" válaszolt az újságírók kérdéseire. A többi között kijelentette, hogy az USA kormányának döntése „nem zárja ki a Kubába irányuló tengeri szállításra vonatkozó további akciókat, ha elkerülhetetlenül szükségesnek tartja majd." McNamara cáfolja a szovjetellenes provokatív híreket Washington (CTK) — McNamara, az Egyesült Államok hadügyminisztere a február 6-i washingtoni sajtóértekezleten megcáfolta azokat a provokatív híreket, amelyeket az amerikai kongreszszus egyes tagjai terjesztenek a szovjet katonai erők fokozásáról Kuba szigetén, és arról, bogy középhatósugarü szovjet rakéták vannak Kubában. McNamara kijelentette, nincs ok kétségbe vonni azt a tényt, hogy Kubából minden támadó fegyvert eltávolítottak és oda már ilyen fegyvereket nem szállítanak. John Maccone, az USA központi hírszerző szolgálatának Igazgatója az USA katonai felkészültségét vizsgáló szenátusi bizottság február 8-i ülésén kijelentette, hogy Kuba szigetéről eltávolították a középhatósugarú rakétákat és bombavető repülőgépeket. Az ázsiai és afrikai országok szolidaritási értekezlete elítéli a gyarmatosítás minden formáját Moshi (CTK) — Moshiban február 6-án véget ért az ázsiai és afrikai országok 3. szolidaritási értekezletének plenáris vitája. Az ülés résztvevői a kubai küldött beszédének elhangzása után, aki az amerikai imperialisták agresszív akcióiról számolt be, tüntettek az amerikai imperializmus ellen. A vita során foglalkoztak a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen, valamint a világbékéért folytaA Gutneai Köztársaság kormánya nagy gondot fordít a fiatal nemzedék nevelésére. Az egész országban bevezették a 7—14 éves korú gyermekek iskolakötelezettségét. Foto CTK — TASZSZJ tott harc kérdéseivel. A küldöttek határozott formában szövegezték meg Nagy-Britannia, Portugália és Spanyolország afrikai gyarmati uralma teljes felszámolásának, Kenya, Észak- és Dél-Rhodesia, Mocambique, Angola és Zanzibar teljes függetlenségének, a dél-vietnami, délkoreai amerikabarát bábrendszerek felszámolásának követelményét. Követelték az amerikaiak távozását Tajvan szigetéről, Okinaváról és további ázsiai és afrikai katonai támaszpontokról. Felszólaltak Ghana, DélkeletAfrika és Marokkó képviselői. Az értekezlet ezután megválasztotta az öt bizottság elnökségét, amelyek előkészítik a határozati javaslatokat a februári 11-ére kitűzött plenáris záróülésre. Ä brazil szakszervezetek reformokat követelnek Rio de Janeiro (CTK) — A CGT, a Brazil Dolgozók Központi Vezetőségének küldöttsége, február 8-án Goalart elnöknek kiáltványt nyújtott át, amelyben bírálja a jelenlegi kormány összetételét és felszólítja a dolgozókat, fokozzák harcukat az alapvető reformok haladéktalan elfogadásáért. A szakszervezetek következetes nemzeti ás demokratikus kormányt követelnek és kijelentik, hogy a kormány hároméves gazdasági terve minden terhet a dolgozók vállára tol, míg a külföldi monopóliumok és az erős tőkés csoportok nyereségeit érintetlenül hagyja. A CGT elhatározta, hogy 80 napon belül kidolgozza az alapvető reformok javaslatait, amelyek a dolgozók harci programjává válnak. ">63 'Auár 8. * fii SZÖ -1