Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-07 / 38. szám, csütörtök

A becsületükről van szó... JÖ FÉLÓRÁT vesz igénybe, míg az autóbusz a járási székhelyről ieküz di az emelkedőket Dolné Obdokovce felé. Az utazási időt az emberek rendszerint beszélgetéssel, s akadnak olyanok is, akik bóbiskolással töltik el. Szomszédaim — két kucsmás töm­zsi parasztember — azonban nem nagyon érdeklődnek egymás ügyes­bajos dolgai iránt. Egy-egy hango­sabban elejtett kijelentésükből tisz­tán kivehető, Iiugy falujuk szövetke­zetének vezetőségét szapulják. — Nem tudom, hogyan képzelik — nyomja meg a szói az ablak mellett ülő — velünk semmit sem tudatnak, kényük-kedvük szerint intézik el a közös dolgait. Ahogy további eszmecseréjüket fi­gyelem, nem rossz szándékú, inkább az elkeseredés hangja árad belőle. A közös gazdálkodás vezetősége bi­zonyára hadilábon áll a szövetkezeti demokráciával, mert különben nem bírálná őket a tagság. » • * A SZÖVETKEZET irodájában vígan duruzsol a kályha. Szabó József alel­nök, a vékony dongájú Dallos Béla fiatal zootechnikussal a takarmány­adagok összeállításán dolgoznak. Rö­vid szóváltás után nyomban az autó­buszban hallottakra terelem a beszél­getést. — Hát nem is tagadhatjuk — szól elismerőleg az alelnök —, a tagsági gyűlések rendszertelenek. Tavaly mindössze négy alkalommal hívtuk egybe a tagságot, egy-egy ülésen alig harmincötén voltak jelen..., Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Utastársaim joggal kor­holták a vezetőséget a tagsági gyűlé­sek elmúlasztásáért. Közben a szűkreszabott irodahelyi­ség teljesen benépesült, traktorosok és a telepen dolgozók veszik körül a kályhát, foglalják el a székeket. Köztük van Gyepes Szilveszter takar­tnányos is, aki bebugyolált fejéről lebontja a fülvédőt, hogy pontosab­ban hallja, miről beszélgetünk. Feljegyzések nélkül sorolják a je­lenlevők a közös gazdálkodást jel­lemző adatokat Dallos Béla a takar­mánykészlet helyzetét ismerteti, mely éppen hogy csak kitart az új termé­sig. Szabó Ferenc az elmulasztott őszi mélyszántás felett kesereg és azt sem hallgatja el, hogy „munkaerő­hiány" miatt Jó félhektáros parcellán a takarmányrépájuk ts kintrekedt. Nem tudom, mit szól majd mind­ehhez a tagság az évzáró közgyűlé­sen, de az biztos, súlyos felelősség terheli a vezetőséget a munkaszer­vezésben elkövetett hibákért és eb­ből fakadó jövedelemkiesésért, mely munkaegységenként legalább négy koronával csökkenti a tagok bevéte­leit. — Többször figyelmeztettük a cso­portvezetőket — szólal meg Gyepes Szilveszter, "(később derül ki, hogy az ellenőrző bizottság elnöke) — for­dítsanak nagyobb gondot a szerve­zésre, vonják be a családtagokat is a munkába Nálunk nem a termelés­sel van baj, hanem a kész termés betakarításával. Ellenőrzés a szövetkezetben » . - <y-, — Jól van, elnök elvtárs, mindent rendben találtain. A traktorok is jól le vannak takarva... AZ ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG tagjai tettvágy tói sarkallt, mozgékony, de tisztségükben kevés tapasztalattal rendelkező parasztemberek a szövet­kezet különböző gazdálkodási ágai­ban dolgoznak. Legjobb tudásuk sze­rint mindent elkövettek, hogy óvják a közös vagyont, és ezzel eleget te­gyenek a szövetkezet közgyűlésétől kapott megbízatásuknak. Persze, ez nem mindig sikerült. De ezért a ve­zetőséget is terheli a felelősség. A mélyszántás, a répa betakarítá­sának elmulasztása és a munkaerő­hiány mind közös nevezőre hozható, ha kissé mélyebben elemezzük a szö­vetkezet helyzetét. Már magában az a tény, hogy a fiatalok eltávoztak a faluból és más iparágakban találtak foglalkozást, neim vet jó fényt a köz­ség felelős vezetőire sem. — Alig maradt férfi munkaerő a szövetkezetben, csúcsmunkák idején csak az asszonyokra támaszkodha­tunk — panaszkodnak az emberek, akik az állatgondozókkal együtt — (150 főt számlál a tagság) alig har­mincan dolgoznak naponta a hatszáz hektárt kitevő gazdaságban. NINCS MÉG KÉSŐN, az elkövetett hibák a szövetkezeti demokrácia el­mélyítésével rövidesen kiküszöbölhe­tők. Az emberek sokkal jobban és céltudatosabban kapcsolódnak be a munkába, ha tudják, hogy a vezető­ség rendszeresen tájékoztatja őket a gazdaság menetéről, a pénzügyekről és a szövetkezetet érintő sokrétű kér­désekről. A szövetkezeti demokrácia megsér­tése csak egyik hibája a vezetőség­nek, de ez olyan hibája, mellyel tel­jesen felborította a munkaerőmérle­get. Ha az ellenőrző bizottság a gaz­dálkodásban több ágazatot megvizs­gálna és arról mérleget készítene, nagyban elősegítené a szövetkezet ben beállt rendellenességek, leküzdé­sét. A falubelieket régen és most is jó gazdálkodónak ismerik messze kör­nyéken. Parasztbecsületük megvédé séről van tehát szó, ez kötelezi mind­nyájukat, de elsősorban a falusi párt szervezetet, a helyi nemzeti bizott­ságot és nem utolsósorban a szövet­kezetet, hogy régi hírnevüket ismét visszaszerezzék. Ezért az idei terveik­ben ne csak a határ természeti adott­ságaival, hanem az emberek kezde­ményezőerejével, fiatalokkal, időseb­bekkel egyaránt számoljanak, mert csak így húzhatják ki a kátyúból a közös gazdálkodás 9zekerét SZOMBATH AMBRUS A seneci GTA pezmoki részlegében dolgozik Ivan Vrüek tíztagú kollektí­vája és Pavel Jakubec nyolctagú kollektívája, amelyek a CSKP Xll. kongres z- szusának brigádja címet viselik. Képünkön Jozef Popluhár j baloldalt), Sámuel Babjak, Pavol Uhlárik, a Vrsek brigád tagjai, ellenőrzik az egyik kombájn javítását. (PPibyl - CTK - felvetelej Hasznos segítő tár s - A nemzeti bizottságok országszerte a polgári bizottságok válasz­= tását készítik elo. Értékelik eddig végzett munkájukat, kidolgozzák a E jelölő íveket. Az említettekkel kapcsolatban Halász Lászlónak, a Levi­= cei Városi Nemzeti Bizottság dolgozójának tettünk fel néhány kérdést. • A polgári bizottságok milyen munkát végeztek az elmúlt év­ben? A városi nemzeti bizottság munká­ját tíz polgári bizottság segíti elő. Nyolc itt helyben, egy Génében és egy Ladislavov Dvorban tevékenyke­dik, összesen 136 taggal. Az elmúlt évben végzett munkájuk sokrétű volt. Mint-egy ötven nyilvános gyű­lés megszervezéséből vették ki ré­szüket, de ugyanúgy részt vettek a sportstadion társadalmi munkával való építésének megszervezésében is. Körzeteikben mintegy 294 000 korona értékű kötelezettségvállalás született. Ezek a vállalások nem maradtak papíron. A társadalmi munka értéke 356 000 koronát tesz ki. Emellett a polgári ellenőrző bizottság munkáját is nagyban elősegítették. • Milyen segítséget nyújtottak a városi nemzeti bizottság dolgo­zói és a képviselők a polgári bi­zottságoknak? A városi nemzeti bizottság osztály­vezetői, valamint az elnök és a tit­kár, mint aktivisták, rendszeresen részt vettek azok ülésein. A plénuin­ra pedig a polgári bizottságok vala­mennyi tagját meghívtuk. Ami a kép­viselőket illeti, az e téren végzett munk^juk^nem kielégítő. Bár a szak­bizottságokban aktívan tevékenyked­nek, a polgári bizottságok munkájá­ból csak 50 százalékig vették ki ré­szüket. Az elkövetkező megbízatási időszakban el akarják érni, hogy a képviselők minden egyes tagja tevé­kenyen részt vegyen a polgári bi­zottságok^ munkájában. 9 Az idén milyen feladatok várnak az említett bizottságokra? Elsősorban is bevonjuk őket a la­káskérvények intézésébe, hiszen kör­zetükben a legjobban ők ismerik, ki­nek jogos a lakásigénylés, kit kell előnyben részesíteni. Persze, az ak­tivisták és a képviselők feladata lesz, hogy a helyi érdekek ne kerül­jenek előtérbe. A sportstadion csak a nyár derekára készül el, így a tár­sadalmi munka további megszerve­zése ís az ő feladatuk marad. Aztán a városszépítésben, parkosításban, valamint az utcák portalanításában, javításában nyújthatnak hasznos se­gítséget. • Mit tettek a választási elő­készületek terén? A napokban minden polgári bi­zottság értékelte eddigi munkáját és előterjesztették javaslataikat. A pol­gári bizottságokkal egyetemben igyekszünk a jelülőívet úgy össze­állítani, hogy az elkövetkező idő­ben a polgári bizottságok az eddigi­nél is nagyobb segítséget nyújthas­sanak a városi nemzeti bizottságok­nak. N. J. fiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuitiiiiEiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiitMiiiiiiiiiiiiii:<i iiiiiiiiiiiiiiiiiiiif iiiiiifiiiiiHiniiiiiiif iiíitiitf liiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiri üifiiifiiiiiiiiiniiniüt IGAZOLJAK AZ EMBERT Becsületükön nem esik csorba • Jelszavuk: Szocialista módon dolgozni és élni • íratlan törvénnyé válik a munkafegyelem • A tettekkel nem lehet holnapig várni • A kezdeményezés és a szocialista munkaverseny a tervtel­jesítés lendkereke és az újabb tartalékok tárháza Mátyusföldröl úgy beszélnek, mint az ország egyik legtermékenyebb vidékéről. Ebben nincs is semmi túlzás, ezt az ottani földművelők maguk is tudják. Hiszen ha a növénytermesztésben az országos csúcs­hozamokat vidékek szerint tartanák nyilván, bizo­nyára ez a táj vinné el a pálmát. Az ifjúságfalvi több mint 1000 mázsás silókukorica hektárhozam, Sládkovičovo környékén gabonából hektáronként az 50 mázsás termés, a trsticei 80 mázsás szemes kuko­ricatermés, vagy az átlagosan 500 mázsát is megha­ladó cukorrépatermések stb. — mindmegannyi kitűnő bizonyítvány Mátyusföld talajáról és lakóinak hozzá­értéséről, szorgalmáról. Persze az éremnek ez csak egyik oldala. Ugyanis: amennyire bő a termés kedvező időjárás esetén, any­nyira gyenge olyankor, amikor szárazság látogatja meg a nagyobb részben kavicsos altalajú, sok vizet igénylő vidéket. Gyakran megtörténik, hogy a tava­szi veteményeket szinte kiégeti a föld. A két véglet gondolkodásra késztette és készteti a környék lakos­ságát. Biztató kezdet A szocialista nagyüzemi mezőgaz­daság már sok problémán segítette át Mátyusföld földművelőit is. Leg­alábbis ezt állítják a Topol'nica—Ka­jal—Pálovce földműveseiből egyesí­tett szövetkezet tagjai. Szerintük a nagyüzemi gazdálkodásban még a ta­laj is jobban engedelmeskedik az ember akaratának. De ne maradiunk csupán ennél a megállapításnál, ha­nem nézzük meg, hogyan akarják ki­használni a termelés növelésének le­hetőségeit. A jó kezdet fél siker — tartja a mondás. Az egyesített szövetkezet tagjai ezt úgy értelmezik, hogy a jó kezdetnek a gondos, megfontolt szer­vezés az alapja. A szervező munka tulajdonképpen ott kezdődött, hogy alaposan áttanulmányozták a XII. pártkongresszuson elhangzott beszé­deket és határozatot. Az üzemi párt­szervezet és a nemzeti bizottság ko­moly segítőtársként állt a szövetke­zet vezetősége mellett. Szervező mun­kájuknak szinte alig volt hivatalos formája, hiszen a kommunisták és a helyi nemzeti bizottság tagjai ott dol­goznak a szövetkezetben, s a megbe­szélések nagyobb része a munkahelye­ken folyt le, a munkáról, a fogya­tékosságokról és a lehetőségekről A közelmúltban megtartott évzáró taggyűlésen már tulajdonképpen csak összegezték a megbeszélések, a viták eredményeit, és formába öntötték, mondhatnánk: szentesítették az élet­képes javaslatokat. Lényegében az fejezi ki leginkább a sok vita mon­danivalóját, hogy a szövetkezetesek egyhangúan vállalták: A pártkong­resszus és az élenjáró dolgozók fel­hívásának értelmében mindent meg­tesznek, hogy bebizonyítsák a mun­kához valő szocialista viszonyukat, és termelési eredményeik megfeleljenek a parasztbecsület követelményének. Így kezdték az 1963-as évet. Amit ma megtehetsz ... Azt hihetné az ember, hogy az előbb említett nagy lelkesedés meg­törik az indulás nehézségein. Erről szó sincs. A szövetkezetesek a táv­lati fejlesztési tervet nem a sovány esztendők terméséhez, hanem lehe­tőségeikhez mérik. Az évtizedes ta­pasztalatokból bátran vonhatták le azt a következtetést, hogy a kong­resszus kitűzte feladatokai határidő előtt teljesíthetik. Ez két szempont­ból is sarkallja őket: a Mátyusföld talaja jobb az országos átlagnál, te­hát a jobb termelési eredmények el­érésére is nagyobbak a lehetőségek, másrészt elsősorban az ő érdekük a termelési feladatok túlteljesítése, hi­szen jövedelmük az árutermelés ará­nyában növekszik. Már az évzáró taggyűlés előtt is sok szó esett arról, hogy az ő köz­ségükben a parasztbecsületen nem eshet csorba. A zárszámadáson tehát már nem a hibákról, hanem a lehe­tőségekről beszéltek többet. Arról, hogyan lehetne többet termelni a má­tyusföldi átlagnál is, hogyan használ­hatják ki a termelési lehetőségeket már az idén. Tudvalevő, hogy az 1963-as év ter­melési sikerei nagy részben mar a korábbi években végzett munkától függnek. Nos, a vizsgálatok alapján úgy határozott a szövetkezet tagsága, hogy az idén búzából átlagosan 32, árpából 31, szemes kukoricából 46, cukorrépából 360, silókukoricából 450, lucernából pedig 70 mázsát ter­melnek egy-egy hektáron. Azt tartják, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Ugyanis a múlt év, az iga­zán csapadékszegény esztendő talán minden eddiginél kézzelfoghatóbban bebizonyította, hogy a legkedvezőtle­nebb időjárás is csak annyival sar­colhatja meg a hektárhozamokat (a kedvező évekhez viszonyítva), ameny­nyit az ember, a termelő megenged. A technika, a mezőgazdaság gépesí­tésének jelenlegi fokán ezt már jogo­san állíthatjuk. Megsarcolják a földet Hangsúlyoznunk kell, hogy a kitű zött feladatok valóra váltását sok éves tapasztalatok támasztják alá A három falu határában a szövetke­zeti nagyüzemi gazdálkodás idején évenként változtak a hektárhozamok Egyik faluban a kukorica vált be, a másikban a búza, vagy a cukorré­pa. De az soha sem fordult elő, hogy valamennyi mezőgazdasági termékből egyik, vagy másik falu csúcshozamo­kat ért volna el. Ez nem volt vélet­len. Mindig a jobb táperejű és a gon­dosabban, a szakszerűbben megmű­velt talaj fizetett többet. Egyik he­lyen a trágyázás, másutt a jó mély­szántás, az öntözés, vagy a gondos növényápolás segítette hozzá a szö­vetkezeteseket a jó éredmények el­éréséhez. Ezek alapján már nem ne­héz levonni a következtetést: meg kell adni a földnek, ami járl A szövetkezet tervében az így ölt formát: az ősziek fejlődését — a ké­sőbbre tervezett és szokásos fejtrá­gyázáson kívül — a téli nitrogénes fejtrágyázással is elősegítik, méghoz­zá 130 hektáron. Ez a mennyiség a búza vetésterületének megközelítő­leg 60 százaléka. Elsősorban ettől és a teljesen gépesített gabonabetaka­rítástól remélik, hogy az országos át­lagban 1970-re tervezett termelési szintet már az idén elérik. Az öntözéstől is sokat várnak. Az Idén főképp a takarmánynövények öntözésére helyezik a fő súlyt, és ez így helyes. Terv szerint (a kertésze­ten kívül) 140 hektárt fognak öntöz­ni. A szemes kukoricát 50 hektáron, évelő és egyéb takarmányokat 80 hek­táron, burgonyát 10 hektáron. A kö­zel ezer hektáros szántóterületből nem sok, de a jelenlegi körülmények között számukra csupán ennyi a reá­lis lehetőség. Ezenkívül természete­sen mindent elkövetnek, hogy az. ag­rotechnikai határidők pontos betartá­sával, a vetőmag gondos kiválasztásá­val és a jó növényápolással is meg­sarcolják a földet. . A tartalékok kihasználását a szükség sürgeti A pál'ovcei fejők — akik a galán­tai járásban a mezőgazdasági dolgo­zók közül az elsők között büszkélked hettek a szocialista munkabrigád cím­mel, — jogosan állítják, hogy a tej­termelés növelésének is sok még a tartaléka. Ezzel természetesen vala mennyi fejőgulyás egyetért. Jelenleg a takarmányalap nagyobb része in­kább keményítőértékben gazdag és hiányzik a tejtermeléshez szükséges fehérjetartalom. Hiszen lucernából csak tessék-lássék kapnak a tehenek és azt sem lehet állítani, hogy lu­cernájuk fehérjeértéke a lehető leg­nagyobb. Arról már szóltunk, hogy az évelők bizonyos részét öntözik majd. A ter­melés tehát bizonyára növekedni fog. A takarmányok tápértékét jelentősen növeli majd a betakarításnál terve­zett új technológia: Számításuk sze­rint a légáramlásos szárítással leg­alább 12—13 százalék emészthető fe­hérjét őriznek meg az évelőkben, holott a 'korábbi években 8—9 szá­zalék is jó eredménynek számított. Tegyük még hozzá azt is, hogy az idén jelentősen javul a tehénállomány egészségi állapota, a gondozók pedig — igen, Misik Kálmánnal az élen — vállalták, hogy szocialista módon fog­nak dolgozni. A kommunisták jól látják a dolgokat Az egyesített szövetkezet terve bá­tor magatartásról tanúskodik. Bátor, de nem lehetetlen a vállalt feladatok teljesítése. Még az sem, hogy az or­szágos átlagban 1970-re tervezett 86 kg sertéshús helyett ők már az idén 108 kg-ot adnak piacra. Ezt az 1000 sertésólnak, az új technológiának kö­szönhetik. Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy a vállalás elfogadásával a szö­vetkezetesek már túl vannak a nehe­zén. Erről szó sincs. Sok olyan válla­lásról adhatnánk számot, melyek fiókban felejtett adatok maradtak. A legreálisabb kötelezettségvállalás is csak akkor ér valamit, ha azt kö­vetkezetesen meg is valósítják. A to­pofnioai, a pál'ovcei és a kajali kom­munisták jól tudják ezt. Nem tudnák, nem akarnák elviselni, hogy mind a szerveeésben, mind a mindennapi ter­melőmunkában, egyszóval a munka bármelyik pontján becsületükön csor­ba essék. Már vállalásukkor is azt tartották, hogy a dolgozó emberségét tettel igazolják. A cikk összeállításánál közremű­ködtek: BOROS JÓZSEF, szövetkezeti elnök, KRAJCSOVICS FERDINÁND, a JNB dolgozója, FRANTIŠEK MIZERlK mérnök-agro­nómus és HARASZTI GYULA, az Új Szó szer­kesztője. 0] SZÖ 4 * 1963- február 7,

Next

/
Thumbnails
Contents