Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-13 / 13. szám, vasárnap

A pezinoki Gaganova KÖDÖS BEVEZETŐ A köd ólomszürke és barátságtalant ul hideg. A járdákon csúszós jéglemez, a kövek nyirkosak. Gépkocsik helyett lidércszerű fényes-kerek macskaszemek közlekednek az utcákon. 'Bújócskázni lehet a ködben. Az emberek kiabálva társalognak. Mondhatom, udvariatlan fogadtatás. Először járok Pezinok utcáin s a város úgy rejti előlem házait, templomait és lakóit, mintha attól félne, hogy ellopok valamit. Mit lenne érdemes ellopni innen? Az állomás melletti vendéglőt semmi esetre sem. Ha nem lenne köd, akkor talán a nap is besütne repedt falán. Az asztalon szennyes abrosz, a sörre 23 percet kell várnom, a pincér barátságtalan, „a spanyol madár" mellé tett rizs a legjobb esetben is tegnapról maradt vissza... RÖZSÁK A KŐDBEN A főtér egyik sarkán lakodalmasokkal találkozom, azaz hogy a köd miatt későn veszem észre őket, s közéjük keveredek. Csak a menyaszszony kezáben pompázó rózsacsokor láttán fogok gyanút, de akkor már sodródok is a vidám hangulatú lakodalmi seregben a helyi nemzeti bizottság esketési terme felé, amely a tér egyik sarokházának első 'emeletén található. Közben azon töprengek, vajon valódi rózsákat látok-e avagy közönséges művirágokat. Akár így, akár úgy, a rózsák virítanak a ködben, s ez a látvány mintegy elfogadhatóvá, barátságossá teszi a januárt délutánt. Egy őszes, kajlabajszú ember párás borosüveget nyom a kezembe. — Húzd meg testvér — parancsol rám szigorú hangon. Én, mint szófogadó ember, engedelmeskedem, ajkamhoz emelem, aztán krákogva adom vissza az üveget, melyben a bor valami csoda folytán szilvóriumra változott. — Ez spiritusz — mondom az öregnek, aki ezt a megállapítást alighanem dicséretnek veszi, mert jót kacag rajta. — Ki esküszik? — kíváncsiskodom a lépcsőkanyarban. — A lányom — mondja a bajuszos és egy pillanatra meghökken — mí az berúgtál, hogy ezt se tudod?... Ízlésesen feldíszített terembe érkezünk. A hangoskodó lakodalmasok elcsendesednek. A két csillár tündöklő fénye néhány percre mindenkit elvakít. Az öreg az ifjú pár mögé húzódik. Feketeruhás férfiak és nők érkeznek, kezdődik az esküvői szertartás. A mély csöndben csak az anyakönyvvezető hangja zümmög, pisszenni sem merek. Körülöttem ünnepélyes, meghatódott arcok. Amikor a vőlegény gyűrűt cserél halvány arcú mátkájával, megszólal a harmónium s Mendelsohn gyönyörű nászindulója tölti meg a termet. Felejthetetlen pillanat, nyílván az új házaspár is úgy érzi, tekintetükből legalább is ezt olvasom ki. Gratulációk, jókívánságok következnek. A sokszor hallott közhelyszerű mondatok a pillanat ünnepélyességében új értelmet nyernek, s nagyon is eredetien és őszintén hatnak. A pezinoki borüzem (a menyasszony munkahelye) szakszervezeti bizottsága nevében kedves arcú, őszes hajú asszony mond rövidke beszédet; Macháčková — ha jól értettem a nevét. A név ismerősnek tűnik. Szabadon, természetesen beszél, a menyasszonyt „kislányomnak" szólítja, s reméli, hogy most nagyon boldog. Kéri a vőlegényt, hogy naAlžbeta Macháčková (T. Andrejčák ČTK — felv.J gyon becsülje meg Annuskát, „megérdemli, mert jó kislány", mondja s anyásan megsimogatja a menyaszszony piruló arcát. SÉTA A KÖDBEN S ismét kint vagyunk az utcán. Valahol a ködben egy fúvószenekar polkát játszik. Alžbeta Macháčková mellett ballagok. Egy ideig a lakodalmas ház felé megyünk, de Alžbeta Macháčkovának egyszer csak eszébe jut, hogy hiszen a Karcsi gyerek még nem vacsorázott, egy félórára haza kell mennie. Elkísérem őt. Alžbeta Macháčková a szocialista munka úttörője. Az Élelmiszeripari Minisztérium a múlt év december 8-án adományozta neki ezt a címet. A pezinoki borüzemben az S munkacsoportja lépett be elsőként a szocialista munkabrigád címért folyó versenybe. A címet már 1960 januárjában megkapták. Az Augusztus 29-e utcában lakik, közvetlenül az egykori temető mellett. Ebben az utcában van a Habánféle ház, a Habán mesterek családi háza. A Habán család 1600 körül jött Pezinokba, valóságos kommunát alkottak, és rengeteg üldöztetést kellett ezért elszenvedniük. Ma már senki sem él közülük, de a Habán-majolikát az egész világon ismerik. — Ne haragudjon, ha nem beszélgethettünk hosszabb ideig, de beláthatja, a lakodalomba el kell még néznem — mondja Macháčková kedves mosollyal az ajkán. Ügy érzem, mintha a saját lányom menne férjhez. — Mióta dolgoznak együtt? — érdeklődőm. — Ď, nem olyan régen. Körülbelül egy éve. Az elvtársak megkértek

( hogy menjek át a lányokhoz. Tudja valahogy nem volt megértés ebben a csoportban. Rengeteget veszekedtek, a munkával meg lemaradtak. — S most már jobb a helyzet? — Jobb. Az eredmények legalábbis ezt mutatják. Az eredményeket néhány szóval ismertethetjük. Az állami terv szerint a beojtott szőlőtőkék 42 százalékának első osztályúnak kell lenni. A múlt évben 45 százaléka, vagyis csaknem a fele, lett első osztályú. Ebben nagy része van Macháöková új kilenctagú munkabrigádjának is. Közben megérkezünk a fehérre meszelt alacsony ház elé. A ház, amelyben Macháčkováék laknak, két családnak nyújt otthont. Az aprócska konyhában két férfi: a férj és a „legkisebb fiú". Az utóbbi legalább 180 centiméter magas, széles vállú, csupaizom fiatalember. Amíg a mama vacsorát készít, Karcsitól megtudom, hogy a bratislavai Regenában dolgozik, mint géplakatos, szépen keres, fél éve párttag-jelölt. Büszke az anyjára, hiszen Alžbeta Macháčkovát már Bratislavában is ismerik, és a pezinoki Gaganovának nevezik. Az apa csöndes, kevés beszédű ember. Beteg, rokkantsági járulékot kap. Asztalos volt, s a munkahelyén betegedett meg. Huszonöt éve dolgozott a szakmában, nyolcszáz koronát kap havonta. A család két másik tagja: az idősebb fiú Zdenék, s Annuska az egyszem leány már kirepült ebből a fészekből. Vacsora közben Macháčková elvtársnő elmondja, hogy egyetlen nagy bánata van: az idősebbik fiú nem tud lakáshoz jutni. Nedves, egészségtelen lakásban laknak, Limbachon. Már 1955-ben adott be lakáskérvényt a pezinoki HNB-re, de 60-ban közölték vele, hogy kérvénye elveszett, adjon be újat. — Ha legalább a férjem egészséges lenne, — mondja — akkor idehoznám a három gyereket. De egy tüdőbeteg mellé mégse hozhatom őket. Aztán még elmondja, hogy a kerületi nemzeti bizottság képviselője, tagja a helyi nemzeti bizottság tanácsának. — Hiszen, ha nem a fiamról lenne szó, már régen megoldottam volna ezt a lakásproblémát. Mert 55 óta már igazán ... De nem tehetem ... Nem akarom, hogy valaki is azt mondhassa, a fiam prőtekció révén kapott lakást... BEFEJEZÉS — KÖD NÉLKÜL — Már a második lányom adom férjhez — szólal meg az utcán Macháöková elvtársnő, s természetesen brigádbeli lányaira gondol. — Annuskát a mostani menyasszonyt nagyon szeretem. A kilenc közül talán ö a legszorgalmasabb. Azt, hiszem, nemsokára ő lesz a csoportvezető, mert lehet, hogy ... Nem fejezi be a mondatot, de tudom, mire gondol. Lehet, hogy nemsokára megint helyet változtat, hogy újabb munkacsoportban érvényesítse gazdag tapasztalatait. A lakodalmas ház előtt elbúcsúzunk. Alžbeta tyacháčková belép az udvarajtón, még hallom a meleg fogadtatás hangjait, aztán elindulok az állomás felé. Hűvös szél kerekedik, gyorsan szétkapkodja a szürke ködöt. Ez tehát már nem akadályozná a városszemlét. Csak az a baj, hogy közben beesteledett, s néhány perc múlva indul a vonatom. ZSÉLYI NAGY LAJOS Száz éve született Aleko Korisztantinov A tőkés társadalom ostorozó) a Bulgária a közel öt százados török iga alól 1878-ban szabadult fel. Két évtizeden beliil nagy változások történtek az ország gazdasági életében. A nincstelen dolgozók széles rétege mellett új, vagyonosodó polgári osztály alakult kí s a tőkés rendszer tipikus jelenségei: kizsákmányolás, kíméletlen \^rseny, politikai zűrzavar, intrikák mutatkoznak. A kialakuló polgáriasodás korában él a bolgár nemzet egyik legjelentősebb írója; Aleko Konsztantinov. Szvisztovban, 1863-ban született, jómódú családja gondos nevelésben részesíti. Ogyesszában hallgat jogot, magával ragadja az orosz klasszikus irodalom és verseket, politikai szatírákat kezd írni. Majd a szófiai törvényszék bírója lesz, de hamarosan elbocsátják, mert a nemzetgyűlés elnökének „kérését" nem teljesíti, nem hajlandó egy ellenzéki újság szerkesztője ellen szigorú ítéletet hozni. Kénytelen ügyvédi pályára lépni, de új foglalkozásából nem tud megélni, így orosz klasszikusokat fordít és külföldi megbízatásokat vállal. Utazásai alkalmával sokféle emberrel kerül ismeretségbe s belelát kora életébe. A becsületes, önzetlen és művelt Konsztantlnovot mélyen sérti a formálódó új tőkés osztály könyörtelen kapzsisága. Egyre mélyebben hatol az időszerű problémákba s közben kijegecesedik világnézete. Valóságot ábrázoló írásaival kortársai elé tükröt tart, abban a reményben, hogy ezzel a helyes útra téríti őket. Egyelőre képtelen a jelenségek gyökeréig hatolni s nem tudatosul benne, hogy ami körülötte történik, az a társadalom meggátolhatatlan törvényszerű fejlődése. Bíráló valóságlátással formál típust. Tapasztalatai saját benyomásaiból s mások elbeszéléséből táplálkoznak. Párizsi, prágai, csikágől tartózkodásai alatt az idegen és civilizált környezetben figyeli meg honfitársait, akikkel összekerül. Az itt gyűjtött élményanyag alapján alakítja később műveinek szereplőit. Írói szándéka most már határozott körvonalat nyer. Azt a paraszttípust akarja megtestesíteni, aki mohó kézzel csap le a hátrahagyott török vagyonra, a ^városba költözve gyanús üzletekkel gazdagszik meg, betolakszik a politikai arénába s egyre magasabbra kapaszkodik. Amerikából visszatérve megjelenik útleírása: Csikágóba és vissza. Érdekesen jeilemzi az ottani tőkés társadalmat és Bulgáriában elsőnek bírálja a monopolista rendszert. Legnevezetesebb műve az 1895-ben kiadott Baj Ganyu (Ganyu úr), amely világosan jelzi írójának korábrázoló törekvéseit. Konsztantinov ebben a művében már nemcsak leleplezője a visszásságoknak és bűnöknek, hanem a társadalmi rend ostorozója. Még nem látja a követendő irányt, de éles tollával harcol a politikusok és a sajtó megvesztegethetősége ellen, nevetségessé teszi a legfőbb államhivatalnokokat. A becstelen vezető osztály vétkeit még erosebben hangsúlyozza azáltal, hogy az agyondolgoztatott, becsapott, becsületes népet állítja vele szembe. Hallatlan merészségre valló magatartásának tulajdonítható, hogy a nagy tömegek kedvenc írója volt. De a ifiegcsúfolt hatalmasságok aljas bosszút álltak rajta és 34 éves korában felbérelt gyilkosok áldozata lett. Blagoev, az első bolgár marxista irodalmi kritikus méltatja Konsztantinov ígéretes tehetségét, önzetlenségét és tisztánlátását. Fájlalja, hogy ez a harcos szellemű fiatal Író nem v juthatott el a szocializmusig, bár ennek elveit és erkölcsi érdekeit mindig tiszteletben tartotta. Konsztantinov nem sejthette, hogy a Baj Ganyuk opportunizmusa, sovinizmusa és fajgyűlölete televénytalaja lesz a harminc évvel később jelentkező fasizmusnak. Azt sem sejtette, hogy ennek a fojtogató és vérengző erőnek leverése a szabad Bolgár Népköztársasághoz fog vezetni, amely a szocialista tábor többi országával együtt ünnepli ma a haladó írót és megbecsüléssel emlékezik meg a történeti valóságot tükröző, korát dokumentáló művéről. Bárkány jenöné • A Times Literary Supplement angol folyóiratban bíráló cikket közöltek az elmúlt év irodalmi Nobeldíj kiosztásáról. Az ellen tiltakoznak, hogy az irodalmi díj odaítélésére hatással van a hidegháború. A díjat nem Brecht kapta, vagy Sean O'Cassey, hanem Pastternák és méghozzá regényért, habár mindenki tudja róla, hogy elsősorban költő. Hogyan magyarázhatjuk meg — teszi fel a kérdést az angol lap — hogy Solohov Kiváló regényíró sem kapta meg ezt a díjat? A hidegháború nem befolyásolja a tudományos művekért odaítélt díjak kiosztását, miért érvényesítik az irodalmi díjaknál? Tevékenykednek a pionírok A rohovcei pionír-szervezet sokban hozzájárult a helyi szövetkezet termelési eredményeihez. Lengyel Mária csoportvezető irányításával említésre méltó munkát fejtett kí. A szövetkezet vezetősége a tavasz beálltával 9 hektá kukoricaföld gondozásával bízta meg őket. Megígérték, úgy fognak szorgoskodni, hogy legalább 50 mázsás terméshozamot égjenek el. Szorgalmas munkájuk meg is hozta a várt eredményt. Szemes kukoricából 51 mázsát termeltek hektáronként. A pionírok a föld termőképességének fokozásában is segédkeztek. 250 köbméter komposztot tároltak. Az ily módon keresett pénzük egy részéből a csoporttanács kiegészítette az érdekkörök felszerelését. Most megegyeztek a szövetkezet vezetőségével abban, hogy 1963 tavaszán egy hektár területen gyümölcsfákat ültetnek, amelyeket gondozni is fognak. Pastorek Iván Egybeforrottságot a marxizmus-leninizmus talaján Irta j B. PONOMARJOV K

orunk fő, meghatározó tendenciája a kommunizmus erejének és tekintélyének növekedése. Sok tőkésországban tovább bővülnek a kommkunista pártok sorai, fokozódik tekintélyük és befolyásuk, s ez vitathatatlanul bizonyltja irányvonaluk helyességéi. A világ különböző részein a kommunista mozgalom természetesen nem azonos ütemben fejlődik: az egyik helyen rohamosan előretör, másutt gyűjti erejét, megint másutt súlyos nehézségekkel és gyengeségekkel küzd. A tőkésországok kommunistái bonyolult, nehéz harcot vívnak. Az egész burzsoá államgépezet üldözi, hajszolja őket. A tőkésországokban működő kommunista pártoknak csaknem a fele illegalitásba szorult. De semmi sem gyengítheti a kommunisták befolyását, mert a kommunista párton kívül nincs más poiltikai erő, amely helyesen fejezi kí a munkásosztály, a dolgozó tömegek érdekeit, megvilágítja harcuk céljait, s megnyitja előttük eszményeik győzelmének távlatát. A kongresszusokon, a központi bizottsági plénumokon a marxista—leninista pártok mindig nyíltan beszélnek fogyatékosságaikról, gyengéikről. A tőkésállamok kommunista pártjai jogosan tekintik feladatuknak, hogy növeljék taglétszámukat, tömegpártokká váljanak, fokozzák tevékenységüket a demokratikus szervezetekben, mfnd erőteljesebben harcoljanak a dolgozó tömegek életbevágó érdekeiért, a háborús veszély ellen. A kommunista pártok különösen nagy figyelmet fordítanak tagságuk ideológiai színvonalának emelésére, lenini szellemű edzésére. Sok kommunista párt erejének, lenini munkastílusának jelét látjuk abban a törekvésükben, hogy a legutóbbi nemzetközi válság tanulságainak fényében kritikai elemzésnek vessék alá tevékenységüket. E pártok legfőbb következtetése az, hogy a mai körülmények között az agresszív Imperialista köröknek a világháború kirobbantására, a reakciós köröknek a demokrácia megnyirbálására irányuló akcióit megbénítani csak akkor tudják, ha jelentékenyen fokozzák saját szervezeteiknek, valamint a munkásosztály és általában a dolzók tömegszervezeteinek politikai harcképességét, megtanulják gyorsabban mozgósítani összes erőiket és megindítani a szervezett, átütő erejű támadást az imperializmus és a reakció hadállásai ellen. A fejlett tőkésországok kommunista pártjai tömörítik mindazokat a társadalmi erőket, amelyek harcol nak a monopoltőke járma, az imperialista istagwáció ellen, minthogy ez az integráció fokozza a néptömegek kizsákmányolását, céljául tűzi ki az összes demokratikus szabadásgjogok elfojtását, a nemzeti felszabadító mozgalom aláaknázását. A szociáldemokrácia jobboldali vezetőinek ellenkezése dacára mind több lehetőség nyílik a munkásosztály egységes akcióinak végrehajtására, minthogy sok országban megfigyelhető a munkásmozgalom balratolódása, s fokozódik a munkásmozgalom felelősségérzete a béke megóvásáért, azért, hogy megvédje a demokráciát az uralkodó Imperialista köröknek a parancsuralmi rendszerek megteremtésére irányuló, erősödő törekvéseivel szemben. A

munkásosztály, az összes dolgozók és az egész haladó emberiség hathatós tömörítése érdekében, mint a nyilatkozat helyesen hangsúlyozza, mindenekelőtt maguknak a kommunista pártoknak az egybeforrottságát kell erősíteni. „A nemzetközi kommunista mozgalom egységének határozott megvédése a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján, minden olyan akció megakadályozása, amely ezt az egységet alááshatná — ezek a győzelem kötelező feltételei a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a békéért, a szocialista forradalomból, a szocializmus és a kommunizmus építéséből adódó feladatok sikeres megoldásáért folytatott harcban." A kommunista mozgalomban a fő veszély a revizionizmus. S noha a revizionizmust pusztító erejű csapások érték, az ellene való harc továbbra is fontos feladata marad a kommunistáknak. A nyilatkozat hangsúlyozottan rámutat a kommunista mozgalomban fellelhető másik veszélyre, a dogmatizmusra és a szektásságra is. „... A dogmatizmus és a szektásság mind az elméletben, mind a gyakorlatban, ha nem harcolnak következetesen ellene, szintén fő veszéllyé válhat egyes pártok fejlődésének egyik vagy másik szakaszában" — állapította meg az értekezlet. Az értekezletek dokumentumai nyomatékosan rámutatnak a nacionalizmus, a nemzeti korlátozottság veszélyére ls. A dogmatizmus, a szektásság, a nacionalizmus, a személyi kultuszhoz való konok ragaszkodás az a rothadt talaj, amelyből kihajtottak az Albán Munkapárt vezetőinek szakadár cselekedetei, az alkotó marxizmus—leninizmus ellen, a szocialista közösség ellen, a nemzetközi kommunista mozgalom ellen indított rohamaik. Ma már nincs a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletein elfogadott dokumentumoknak egyetlen olyan következtetése sem, amelyre ne kiáltanának Kígyót-békát az albán vezetők. Különösen szégyenletes és valósággal provokatív kampányt indítottak a karib-tengeri válsággal kapcsolatban. Korábban legalább képmutatásból beszéltek a békés egymás mellett élés politikájáról, antileninista tartalommal töltve meg azt, de az utóbbi időben nyíltan a békés egymás mellett élés meghiúsítására törekszenek, termonukleáris háború felé taszítják az emberiséget. Szembehelyezkednek a nemzetközi problémák békés rendezésével, a szocializmusba való átmenet formáinak különféleségével, a leszerelésért vívott harccal. Az albán vezető klikk féktelenül szórja a rágalmakat a Szovjetunióra, az SZKP-ra és más marxista—leninista pártokra. S ebben voltaképpen összefog az imperialista propagandával. Az amerikai imperializmus ideológusai nemrég előálltak azzal a ja vaslattal, hogy „az általános antikommunista stratégia" fegyvertárából vonják ki ezt az elvet: „Aki nincs velünk (vagyis az Egyesült Államok imperialistáival), az ellenünk van", s váltsák fel ezzel a tétellel: „Aki az SZKP és a szovjet politika ellen van, az velünk van." Vagyis, amikor az albán vezető klikk támadja a kommunista világmozgalom általánosan elismert élcsapatát — ezt a szerepet töltötte és tölti be a moszkvai értekezletek meghatározása szerint a Szovjetunió Kommunista Pártja —, amely az imperializmus elleni harc legnagyobb terhét viseli, s nagy és hathatós támogatást nyújt minden haladó, felszabadító áramlatnak és mozgalomnak, akkor ez a klikk egy táborba kerül az antikommunistákkaí. A

' lforradalmi frázisok és jelszavak nem takarhatják el a döntő tényt: azt, hogy az albán vezető klikk akciói ártanak a szocializmus és a knmmuniňump Ül SZÖ 4 M 1983. január tX