Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-13 / 13. szám, vasárnap

FÓRUMA MIÉRT SIKERÜLHETETT ? NEM ÜJDONSÁG AZ, hogy a trnavai Magasépítő Vállalat — amíg a többi lemaradással küzd — sorra túlszárnyalja tervezett feladatait. így volt ez a múlt esztendőben is. A vállalat dolgozói még augusztusban elhatározták, hogy a XII. kongresszus megkezdéséig valóra váltják 1962-es évi lakásépítési tervüket. Állták a szavukat. Sőt, december 4-ig a tervezett 1754 lakás helyett néggyel többet, 1758-at adtak át rendeltetésének. Tekintettel a sürgős megoldásra váró országos Jellegű lakásproblémára és a többi építővállalat aránylag gyenge munkaeredményeire, a trnavaiak sikere nagyon ls elismerésre, dicséretre méltó. Ám mi e sikerek titka? Miért teljesíthető a terv Trnaván és miért „megvalósíthatatlan" másutt? Ezekre a kérdésekre kértünk választ azoktól, akik a vállalat pártelnöki irodájában összegyűltek." Ľudovít PolőnI pártelnök szólalt meg elsőnek: — Minden az embertől függ. Az építőiparban ma már nincsenek objektív akadályok, melyek eleve kizárnák a tervteljesítés lehetőségét. Van gép, van építőanyag. Természetesen egyik sem kínálja magát önmagától, egyik sem vándorol az építkezésekre önként. Ugye, tudják mire célzok? Tudtuk. A vezetőség nem várhatja Slbetett kézzel, hogy „házhoz" szállítsák az építkezéshez szükséges anyagot és műszaki eszközöket. Ma még nem annyira zökkenőmentes az anyagelosztás, a központi anyagellátás, hogy magának az építővállalatnak nem kellene lépéseket tennie anyagbeszerzés végett. Sokat beszéltünk már erről, de egyes építővállalatok még mindig nem vonták le a műit tanulságait. — Ne higgyék, hogy véletlenül kezdtem erről a problémáról beszélni! — folytatta az elnök. — Abból Indultam kl, hogy nekünk Is éppen az anyagbeszerzés okozza a legtöbb gondot. Rengeteg utánajárásba, levelezésbe, kerül, míg minden építkezésre kellő mennyiségű anyagot és felszerelést biztosítunk. Ddhát enélkül nincs eredményi A munkás puszta kézzel nem tud házakat építeni. Ez világos s ml ehhez tartjuk magunkat. NE FELEJTSÜK azonban, hogy B jó munkaszervezés Is fontos. Az elnök elmondta, hogy vállalatukban különösen nagy súlyt helyeznek a tervfeladatok pontos szétIrására. Céljük, hogy minden munkacsoport, minden munkás még előző nap tudja, mit fog csinálni másnap, és mit kap az elvégzett munkáért. Mennyi a bér és mennyi a prémium, ha túlteljesíti a tervet. A vezetőség tudja, hogy az anyagi érdekeltség elvének helyes érvényesítése elősegíti a tervteljesítést. Éppen ezért gondosan ügyel a premizálás szabályainak szigorú betartására. Mint megtudtuk, a politikai tömegnevelő munkát sem becsülik le. Ez nemcsak a pártoktatás rendszerességében nyilvánul meg. Közel fél esztendeje például megszervezték az aktivisták mozgalmát. Az aktivistákat a pártbizottság nevezte ki, mégpedig a vállalat vezetői közül. Meghagyták nekik, hogy elsősorban politikai nevelőmunkát végezzenek. Magyarázzák meg a dolgozóknak a gyakorlati élet, a munkaszervezés, a munkafegyelem, az anyagelosztás, a bérpolitika, a prémiumrendszer, a közellátás problémáit, azonkívül vegyék figyelembe és elégítsék kl a dolgozók követeléseit, hasznosítsák a szakemberek javaslatait és így tovább. Az aktivisták rendszeresen látogatják az építkezéseket. A múlt évi kiváló eredmények nem utolsó sorban éppen e látogatásoknak köszönhetők. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az aktivisták segítségével rengeteg olyan problémát oldottak meg — közvetlenül a munkahelyeken —, melyek nagy hatással voltak a tervteljesltésre. Egyébként az elvtársak szaval alapján az a meggyőződésünk, hogy a trnavai vállalat jó munkájáért elsősorban Is a pártszervezetet illeti a dicsérő szó. A vállalat életében következetesen érvényesítette a párt vezető szerepét, ellenőrizte a vezetőség munkáját. A pártbizottság mindig pontosan ellenőrizte a határozatok teljesítését. Maga a pártbizottság elnöke nemegyszer közbelépett az építőanyagokat gyártő vállalatok pártszervezeteinél és segítségükkel kieszközölte, hogyha késve is, de a megrendelt mennyiségben szállítsák le a megrendelt anyagot. A pártbizottság figyelme a vállalat minden tevékenységére, minden problémájára kiterjedt. Elsőnek pártfogolta a komplexbrigádok megalakítását sürgető mozgalmat, céltudatosan irányította az FSZM és a CSISZ munkáját, ellenőrizte a munkaversenyt, törődött a műszaki fejlesztéssel, javasolta és megszervezte a.műszakok számának növelését, ügyelt a műszaki felszerelés Jó kihasználására és állandóan szemmel tartotta a munkafegyelmet. HOGY VOLT MINDERRE KÉPES? A kilenctagú pártbizottság pontos munkaterv szerint végzi teendőit, rendszeresen aiésezik, az aktivisták munkáját hetenként ellenőrzi. A pártbizottság üléseire rendszeresen meghívják a gazdasági vezetőket is. Ez a kölcsönös, szoros együttműködés azt eredményezi, hogy a pártbizottság Jól tájékozott a vállalat minden problémájáról. Első tekintetre talán úgy tfintk, hogy túlzott ez a szervezés. Viszont, ha figyelembe vesszük, hogy a pártbizottság valóban hatékony és rugalmas munkájához erre szüksége van, megváltozik a véleményünk. Ahhoz, hogy az óra Járjon, a fogaskerekeknek pontosan egymásba kell illeszkedniük. A trnavai vállalat pártbizottsága és vezetősége pedig joggal hasonlítható egy pontosan Járó óra szerkezetéhez. Természetesen nem szólhatunk egy ilyen hatalmas vállalat minden olyan munkamozzanatáról, mely kedvező hatást gyakorol a tervteljesltésre. Nem elemezhetjük minden építkezés sajátos munkaütemét, munkamódszerét, ezek előnyét vagy hátrányát. Egy azonban bizonyos — s ez nyilván a fentiekből ls érezhető —, hogy a trnavai vállalat képességei összhangban vannak a tervtámasztotta Igényekkel. Hogyan összegezhetnénk tehát a trnavai "állalat múlt évi tapasztalatait? El ször is feltétlenül meg kell teremteni a tervteljesítés reális anyagi alapját: a szükséges építő anyagot és műszaki felszerelést. Má sodszor pedig az anyagi érdekeltség útján, a politikai tömegnevelő munka, valamint a jó irányítás és kö vetkezetes ellenőrzés révén el kell érni azt, hogy a vállalat minden dolgozója kötelességének tartsa az állami terv valóra váltását. A TRNAVAI ÉPlTÖ VÁLLALAT munkasikereinek . nincsenek tehát titkai. A dolgok nyitja az, amit búcsúzáskor Jozef Slezák elvtárs, idős kommunista mondott: — A jó eredményekhez csak egyre van szükség: hogy mindenki be csülettel teljesítse kötelességét. Ez pedig nemcsak a trnavai vál lalatban lehetséges. (szú) ! — —

s • -mm .'•: i ' * .. " 1

1 mm ^ i v * < j-** " y A ; , <•',.,> llmlmraBÍ A košicei vasútvonal villamosításának és korszerűsítésének eredményeként meggyorsul a közlekedés és több mint a felével növekszik e vonalon a szállítási teljesítmény. (G. Bodnár — ČTK — felvétele]' ügyének. A mai helyzetben szerfölött Időszerűen csengenek Lenin szaval: „Hisztérikus rohamokra nincs szükségünk. Nekünk a proletariátus vas zászlóaljainak egyenletes menetelésére van szükségünk" (Lenin Művei, 27. köf.^273. old.). A kommunista és munkáspártok, hangsúlyozza a nyilatkozat, különösen nagy történelmi felelősséggel tartoznak a szocialista világrendszer sorsáért. A szocialista világrendszer fejlesztése és erősítése új és bonyolult folyamat, Ilyen nagy munka során előfordulnak súrlódások, akadnak nehézségek. A nemzetközi reakció mindent elkövet, hogy megingassa a szocialista országok egységét, s leküzdhetetlen akadályokká változtassa a súrlódásokat. De ezek a számítások homokra épülnek. A szocialista országokat egyesíti a közös cél és az egységes Ideológia, s ez az a cement, amely megingathatatlanná teszi, a szocialista közösséget. „A marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség elvein alapuló egybeforrottságunk — mondotta Hruscsov elvtárs —, ez a fő feltétele annak, nogy a munkásosztály legyőzze az imperializmust. Számunkra szent a nagy Lenin útmutatása: egymás kezét keményen megfogva haladjunk előre. Soraink egysége megsokszorozza a kommunizmus erejét. Egybeforrottság, egybeforrottság és mégegyszer egybeforrottság — ez a nemzetközi kommunista mozgalom törvénye." Tegyünk meg mindent a szocialista világrendszer, az egész kommunista világmozgalom egybeforrottságának megszilárdításáért — ez a marxizmus—leninizmus legfőbb parancsolata minden kommunista párt számára. A

szocialista világrendszer fejlődésével kapcsolatosak korunk összes forradalmi folyamatai, az emberiségnek a termonukleáris háború elhárításába, a boldog, békés életbe vetett összes reményei. Minden marxista-leninista párt jól tudja, mekkora felelősséggel tartozik népének, a nemzetközi kommunista és felszabadító mozgalomnak a szocializmus sorsáért, az emberiség sorsáért, s éppen ez a tudat arra kötelezi, hogy mindent megtegyen a szocialista világrendszernek — a z egész dolgozó emberiség világító fáklyájának, a béke bástyájának — erősítéséért. Ez minden kommunista párt legfőbb Internacionalista kötelessége. Az SZKP mindent megtett és meg tesz a szocialista világrendszer erősítéséért. A nemzeti feladatok megoldásának összekapcsolása a szocialista közősség, az egész kommunista mozgalom nemzetközi feladataival — ez az SZKP gyakorlatban megvalósított Internacionalizmusa. A nemzeti és a nemzetközi feladatok Ilyen helyes összekapcsolása nélkül nincs marxizmus—leninizmus, nem lehet beszélni a nemzetközi munkásmozgalommal, a felszabadító ős a kommunista mozgalommal szemben vállall kötelesség teljesítéséről. Eltérően a szociáldemokráciától, melynek Jobboldali vezetői a bonyolult helyzetekben megoszlanak nemzeti szálláshelyeik szerint, s nacionalista politikát folytatnak más népekkel szemben, a marxizmus—leninizmus követői szent kötelességüknek tartják, hogy minden eszközzel erősítsék a szocialista országok népeinek barátságát, a kommunista pártok egész nemzetközi családjának barátságát és egybeforrottságát, Jóban-rosszban összetartsanak, összekapcsolják a nemzett érdekeket a nemzetköziekkel, minden cselekedetükkel erősítsék, ne pedig megingassák a kommunista mozgalmat, a haladó erők egész frontját, összeígazítsák órájukat a világ kommunistáinak pontos Időjelzésével — a két moszkvai nyilatkozattal. A világ munkásosztályára és marxista—leninista élcsapataira rendkívül felelősségteljes feladatok várnak. Még szorosabbra kell zárniuk soraikat, minden erejükkel fokozniuk kell a kommunista világrendszer szilárdságát, növelniük kell a néptömegek éberségét és aktivitását egy újabb világháború elhárítása érdekében, biztosítaniuk kell a gyors előrehaladást a forradalmi felszabadító harc nagy céljai felé. A legfőbb biztosíték arra, hogy a kommunisták további sikereket fognak elérni az emberiség boldog jövőjéért a béke és a szocializmus ügyének diadaláért vívott nagy harcban — hűségük harci zászlajukhoz, a moszkvai értekezletek dokumentumaihoz. (Megjelent a moszkvai Pravdában.) E VELŐK Néhány szót a pályaválasztásról A szülők és a tanítók külö\ nősen most sokat beszélgetnek a 15 \ éves tanulók pályaválasztásáról. Fon1 tos-kérdés éz, hisz a gyermekek jö| vőjéről van szó. Arról, hogy olyan i pályát válasszanak, melyekre alkal| masak s amely népgazdasági szemi pontból is fontos. Az egyéni elképzelések szorosan | összefüggnek a társadalmi lgényeki kel. Feladatunk szülőknek és taní| tóknak egyaránt, a szocialista ember i nevelése; olyan ember nevelése, aki 1 magas tudással rendelkezik és ezt a ! tudást képes a gyakorlati életben al> kalmazni; olyan ember nevelése, aki | szereti a munkát, akinek öröme tei lik az alkotásból és úgy cselekszik, | úgy dolgozik, ott dolgozik, ahol azt i a társadalom érdekei megkövetelik. 1 Véleményem szerint a szülők, és [ hatásukra a tanulók egy része ís i helytelen álláspontot foglal el a pá-' | lyaválasztás kérdésében. Az alapvető i hiányosságot abban látom, hogy sok 1 esetben a' pályaválasztás egyetlen In[ dítéka a tanuló. Illetőleg a szülő i vágya valami után, atntt maga sem [ ismer. Olyan Indítékok ezek, amelyek i nem felelnek meg társadalmi érdé-: ' keinknek vagy pedig — ritkább eset-: i ben — ellenkezik a szocialista eri köles normáival. ' Gyakran lehetünk tanúi ez flyes-' ' féle beszélgetésnek nevelők és szü-: | lők között: J — Tudja, tanító elvtárs, én azt sze-: i retném, ha a gyermekem olyan pá-! 1 lyára lépne, ahol könnyű a munka, ! jó a kereset és a jó fizetésen kívül 1 még mellékkereseti lehetőség is van. ! — Pontosabban, melyik pályára ; gondol? i — Szeretném, ha a fiam rádíő- 8s ' televíziószerelőnek tanulna, mert nézze, a TV-szerelő melegben doU gozik, a munka nem nehéz és gyak* ran hívják őt házakhoz is, ami pedig mellékesen ls szépen jövedelmez. Az elmondott beszélgetésből szeretnék egy-két gondolatot kira-. gadnl. Az Illető édesanya úgy gondolja, hogy jót akar a gyermekének, pedig véleményem szerint szinte bűntett lenne a gyermekével szemben, ha erre a szakmára kapna beosztást. Nem igaz, hogy a televíziószerelés könynyű. Kevés olyan szakma van, amely annyi tudást, oly sok tanulást, türelmet, gondosságot, hozzáértést követel meg, mint éppen a televíziószerelés és javítás. Az Illető szülő gyermeke pedig ezekkel a tulajdonságokkal nem rendelkezik. Fizikából és matematikából gyenge közepes, szertelen, csap-: kodó gondolkodású gyerek; úgyszól-í ván egy pillanatig sem tud nyugton maradni. Tehát talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy az előbb említett édesanya nem ismeri eléggé a saját gyermekét, sem azt a munkaterület tet, ahova gyermekét szándékozik' adni. S éppen ez — a talán formád llsnak látszó hiányosság mennyj bajt okozott mér. Érdemes lenne külön foglalkozni a felsorolt Indítékok közül a „jó mellékkereset'*- kérdésével. Fonák kérdés ez, sok oldalról várna meg-: világításra. A sok szempont közül egyet feltétlen ki kell ragadnunk: El kell ítélnünk az olyan nevelést, amely azt a távlatot állítja Ifjúságunk elé, hogy nem a rendes^ becsületes munn ka, hanem, a „fusizás, a mellékkere* set" nyújt jó megélhetést, biztos jön vőt. Lényegében ugyanezt válaszol* ható annak a szülőnek a címére ls,aki a lányát azért akarja fodrásznak adni, mert azok — idézem a szavait: „több borravalót kapnak, mint a fizetésük". Ilyen távlatot, Ilyen jövőt nem állíthatunk Ifjúságunk elé. Az elmondottakból a következő tanulságok vonhatók le: A szülőknek és tanítóknak jól kell ismerniük a tanulót ahhoz, hogy segítséget nyújtsanak neki a pályává-' lasztásnál. Jól- meg kell fontolni; hogy a tanuló képességei és adottságai alapján alkalmas-e a kiválasztott pályára, megfelel-e a tanuló egyénisége, akarati vonásai, jelleme a számításba jövő munkaszakasz követelményeinek. Nem tarthatjuk például helyesnek, hogy néhány szülő gyenge tanulmányi eredményt felmutató gyermekét tovább akarja taníttatni. A sem helyes, ha csapongó képzeletű, fegyelmezetlen gondolkodású tanulót olyan pályára irányítunk, amely aprólékos munkát, türelmet, gondosságot követel. Jól meg kell figyelnünk gyermekünket mindennapi munkájában, az iskolán kívüli tevékenységében, a szórakozás-: ban egyaránt. Figyelembe kell venni érdeklődési körét, mert csak így ismerhetjük ímeg gyermekünket. A tapasztalatainkat egyeztessük össze ff tanítók tapasztalatával és ennek alapján határozzunk gyermekünk le-d endő hivatásáról. Az alkalmasság kérdésének megállapítása komoly feladat tanító és szülő számára egyaránt. Megkö-í veteli, hogy a tanuló képességein kl-: vül Ismerjük azt a pályát, melyet a gyertmek hivatásul választ. Adjunk alkalmat a tanulónak ls arra, hogy közvetlenül a leendő munkahelyén megismerkedjék jövőbeni hivatásával, elbeszélgethessen az ott dolgozó munkásokkal, megismerhesse a mun-. kahely feladatait és problémáit. A másik — Igen jelentős — szem* pont a népgazdasági érdekek flgye-i lembe vétele. Az a tény, hogy egyik-másik Iskö* Ián tömegesen jelentkeznek fodrásznőnek, elárusltónőnek, varrónőnek, borbélynak, pincérnek, szabónak vagy a kisipar más ágaiba, azt jelenti,hogy a tanulók és a szülők egy része nem veszi figyelembe a népgazdasági érdekeket, a munkerőgazdálkodás alapvető szempontjait. Szocialista tár* sadalmunk, de a tanulók Jól megfont tolt személyi érdeke Is, hogy olyan pályám lépjenek, ahol a legnagyobb! szükség van szakképzett dolgozókra. Ez a kérdés szorosan összefügg a szocialista hazafiság kérdésével. Ilyen fontos munkaterület a mező* "gazdaság. A mezőgazdasági tanoncképzés újkeletű valami. A szakinté-i zetek néhány éve létesültek, azzal a feladattal, hogy biztosítsák a mező-: gazdaság számára a szakmunkás-kép-i zóst. A nagyüzemi mezőgazdaság jól képztfft szakmunkásokat követel, olyanokat, akik ismerik a mezőgaz-: daságl technikát és technológiát, a nagyüzemi mezőgazdasági munka-s módszereket, š tisztában vannak a nagyüzemi munkaszervezés kérdései-! yel. K mezőgazdasági szakmunkás-képzés speciális szakintézetekben történik. A legfontosabb Irányzatok: gé-i pesítő, gépjavító és szerelő, kertész^ kovács stb. — Látható tehát, hogy gyermekeinknek a mezőgazdasági pályákon belül is van lehetőségük a szakmaválasztásra. Szép jövőt, egész» séges munkafeltételeket és jó meg«í élhetést biztosít a mezőgazdaság tf fiatalok számára. A ml mezőgazdaságaink ma máť nem a kapa meg a kasza, hanem a kombájn és más modern gépek me-t zőgazdasága. Teljesen helytelen te* hát lebecsülni a mezőgazdaságod mond vön: oda nem kell tudás, nemi kell tanulás. Számtalan példával le-' hetne Igazolni, hogy a jól képzett mezőgazdasági szakmunkásnak jó ke*: resetl lehetősége van ős elégedeti munkájával. Nem állja meg tehát he-; íyöt az az állítás, hogy a mezőgazs deság 62 „Utolsó* pálya és jóképességű tanulónak kér erre a pályára . lépnie. Ennek ellenkezője Igaz: annál hamarabb és biztosabban tudjuk fel* számolni a mezőgazdaság elmaradott* ságát, minél több tettrekész, értek mes, jóképességű fiatal választja 0 mezőgazdasági pályát Fontos feladat vár ránk az épl-: tészeti, közlekedési és a bányászszakmák megszerettetése terén ls. Ezek is olyan területek, ahol sok fiatal, képzett szakemberre van szük-; ség. Fontos azonban, hogy az e mun* kahelyekre lépő tanulók előre meg-: ismerkedjenek a munkafeltételekkel és a munkakörülményekkel. Iskolánk, — a kolárovói május 1 utcai Iskola a- már évek óta teljesíti pályaválasz-: tási tervét a fent felsorolt Iparágak-í ba. — Hogyan sikerült ez? Nem okozott különösebb nehézséget, mert tanulóink tanulmányi kirándulások alkalmával megismerkedtek ezekkel a munkahelyekkel és állandó kapcsolatot tartunk fenn végzett diákjainkkal, akik gyakran meglátogatják az iskolánkat és elbeszélgetnek a tanulókkal. A pályaválasztás kérdését két szempontból néztem: az alkalmasság és a népgazdasági érdek szempont-, jából. Így természetesen a pályává-: lasztás problémáit távolról sem merítettem kl. Nem beszéltem a nevelés módszereiről, nem szóltam a szülőkkel valő együttműködés formáiról sem. Azonban talán így Is hozzájárultam néhány olyan kérdés meg-' világításához, melyeknek ismeretében' előnyösen segíthetjük ifjúságunk pályaválasztásának ügyét. SZABÓ IMRE, tanító 1 1963. január 13. * ÜJ SZÚ S