Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-12 / 12. szám, szombat

FÉNY ÉS ÁRNYÉK A TÉMA AZ UTCÁN HEVER avag

T. Sült kacsát találtam A

z asszonynak ünnepek előtt mindig sok a gondja. Ezt beszerezni, meg amazt, sorban állni a hentesnél, az önkiszolgálóban, a karásonyi fonott kalácsról sem szabad megfeledkezni. Végre együtt van minden — ez a spájzba, amaz a hűtőszekrénybe kerül. Mindez azonban csak „biztonsági intézkedés" volt, hiszen „megmondtuk otthon, aztán a hazaiból küldjenek, mert itt a városban nehéz a húst beszerezni." Persze a kacsát, amit a boltban vett az aszszony, azért jó lesz előre megsütni... S ekkor — befut a hazai. Most lett vége minden gondnak. Minden van bőven, jöhetnek az ünnepek ... Persze, persze, mondták: lesz kocsonyának való az üzletben, azért még érdemes leszaladni. Az üzletben azután csak úgy mellékesen még odaveti sorban álló szomszédjához: „Tudja, ez a sorban állás, ez rettenetes .. De mi történik közben a sült kacsával? És ml történik vele később? Érdekes lenne utána járni. Fáradjanak hát velem. Mivel a sok jó falat miatt a kacsára az ünnepek alatt nem került sor, a hűtőszekrényben kellene lennie. De nincs ott. Hol van? Odaadták a szomszédnak talán? Dehogy, hiszen azoknak is tele volt az éléskamrájuk. A kutyának? Nincs kutyájuk. A macskának? Nincs macskájuk. Szemétláda van? Van. Hát bele velel A kacsa a szemetes bödön tetejére került, úgyhogy amikor a szemetesek a Kuka-kocsihoz gurították, kiesett a járdára. így került a kacsa az utcára, hogy a riporter mint témát felemelje. Történt pedig mindez Bratislavában, a Hostinský lakótelep Rjazaňská utcájában. # Beigli ügyben a szemeteseknél Ha sült kacsa van a szemétben, lesz ott más is. Gyerünk a Műszaki Szolgálat bratislavai üzemébe, kérdezzük meg a szemeteseket, mi mindent találtak a szemétben az ünnepek után. Jozej Chlapkovič bácsi, az új negyedekben gyűjtő egyik Kukakocsi rakodómunkása mondja: — Mákos, diós beigli ilyenkor mindig van a szemétben. De annyi, mint most... Azok a munkatársaim, akik odahaza disznót hizlalnak a kenyeret gyakran kiválogatják. Persze, csak ha van rá idő, meg ha a tetején van. így is nyolc mázsa kenyeret (íj szednek kl naponta. Marhahús ts rendszeresen van a szemétben, de most, ünnepek után dtsznóhusból is sok volt. Meg csirke. Rántva is, nyersen is. Karácsonyi fonott kalács, meg bukta. Nem mondom, ha egy darab elszáradt fonott kalács lenne, de meg se kezdtékl Ogy egészben, ahogy az üzletből hozták. Mondtam ls az egyik gyereknek, aki egy egész rúd knédlit vitt a szemétbe, hát, fiam, ezt mért dobod el? Mert ml nem esszük meg, mondta a gyerek. Hát így van ez... • A két mérges ember "J Chlapkovič bácsit rosszakarója J-* sem nevezhetné mérges természetű embernek. Nyugodt, meg-, fontolt minden szava, a bajuszos emberek reflexszerű bajuszsimogató mozdulatáról is képes volt leszokni — olyan fegyelmezett. Mert aki piszkos munkát végez a kezével, az hagyja békén a bajuszát... Nos, ez a nyugodt ember ls megsokallta, amit most az ünnepek után látott. „Lehetetlen, hogy becsületesén megkeresett pénz legyen az, amellyel így bánnak" Ö bizony, amikor öt gyerekét kellett nevelnie egy Nitra környéki nagybirtokon, megtanulta fogához verni a garast. „Nálunk bizony most sem kerül egy cseppnyi élelem se a szemétbe — mondja —. Mert mindent be kell osztani ám. Nemcsak akkor, amikor rosszul megy az embernek, hanem mindig. Akkor se pazaroltam, amikor jól ment a sorom. Pedig voltam én még parádés kocsis is!" 2

Michal Tomašovič már egy • negyed százada dolgozik a „városnál". Most a Vajnorská úton töri a jeget csoportjával. Régi szemetes, sok mindent látott már. Valamikor örült, ha egy darab kolbászt talált a szemétben ... Munka nem volt, Jól jött ez a szemetes állás. Voltak, akik azt montdák neki, hogy jól járt, még irigyelték is. Hiszen a szemétbe sok mindent eldobnak azok, akiknek nem kell megdolgozniuk érte — s azok, akik fáradoznak vele, legalább hozzájutnak valamihez. Itt egy darab sonka, ott egy darab kenyér... Valamikor örült, ha egy darab kolbászt talált a szemétben ... Most haragszik — ugyanezért. Pedig nem mérges ember Tomašovlí bácsi sem — pirospozsgás az arca, megfent a bajusza, s amúgy hetykén, fiatalosan csapja fejére a kucsmát... Csak akkor mérges, ha azt látja, hogy valaki nem becsüli meg azt, amije van. # Ha csak egy kacsáról lenne szó, szót sem vesztegetnénk érte. A baj ott van, hogy nemcsak egy kacsát találtak a szemetesek, hogy az, ami felmérgesítette ezeket az egyébként nyugodt embereket — kezd általános jelenséggé válni. Igen elharapódzott egyes harácsolók rossz szokása, hogy mindent felvásárolnak, amit megltának. Olyannyira biztosak benne, hogy a romlásnek Indult felesleges készletek helyébe mást vehetnek (mert ugye „mi megengedhetjük magunknak"), hogy — úgy látszik — lassan elvesztik az érték iránti érzéküket. Az ünnepek után oly sok volt *az eldobott élelmiszer, hogy ezt már a fentebb bemutatott, sokat látott, sok mindenhez hozzá szokott szemetesek is megsokallták és jelentést tettek róla a Szlovák Nemzeti Tanácsnak. Mert nem tudták minden aíszonynak, aki értékes élelmiszert dobott a szemétbe megmondani: Téged sem tanított még az élet gazdálkodni lelkeih ... S ha most így körülnézek a városban, ahol nincsenek szemétben turkáló koldusok, a nyomorral élethalálharcot vívók, szerencsétlenek, hanem jól öltözött és jóllakott emberek járnak-kelnek körülöttem, akik tudják, hogy „azok az idők" nem térnek vissza többé — akkor arra gondolok: Mennylen vannak köztük olyanok, akik harácsolnak és pazarolnak egyszerre? Ki mi tanítja meg ezeket az embereket gazdálkodni? Hiszen az az élet, amely erre az öregeket megtanította, elmúlt, nincs többé. Mindenki tudja, hogy holnap is lesz munkája, betevő falatja, sőt több mint ma. Mindenkinek van bőven. S ennek szükségszerű következménye lenne az, hogy egyre többen hajigálnak élelmiszert a szemétbe? Nem, nem ezért van az. „A lesz ts marad ls, nem az én gondom", a lám mtlyen jól megy nekünk, megengedhetjük magunknak", a harácsolás és a mások iránti közöny az, ami ezt a helyzetet okozza. Mindez pedig nem más mint jellegzetes nyárspolgári gondolkodás, amely ellen minden eszközzel küzdeni kell. Meg kellene próbálni például jó szóval. S ott kezdeni mondjuk annál a fiatal asszonynál, aki a sült kacsát, kidobta. Valahogy így: „Asszonyom, ezt kidobni vétek, máskor gondolja meg, ha vásárol, menynyit bírnak elfogyasztani." Csakhogy... Csakhogy a fiatalasszony így felel: „Ml közé hozzá?l Tűn|ön ell" Vtlcsek Géza Befejezéshez közeledik a hencovcel habbeton-elemeket gyártó üzem építése. Pillanatnyilag a gépberendezések szerelése folyik a leendő munkarészlegeken. (R. Berenhaut, Košice) HATAN SZORONGUNK a cestlcel szövetkezet Irodájában. Az asztalfőn Fedor Imre, a szövetkezet negyven esztendő körüli elnöke ül. Vele szemben Tamás Endre pénztáros. Mellette Gresó János, a szövetkezeti pártszervezet elnöke fújja a füstkarikákat. Tőle jobbra Szeman László, a HNB titkára keresgél az előtte fekvő iratok között. Szaniszló János, a HNB koros elnöke az ajtófélfának támaszkodva állja végig az egész gyűlést. Számomra a szövetkezet elnöke és a HNB titkára között szorítottak helyet. Az iroda szemközti falán egyszerű peretekbe foglalva féltucatnyi elismerő oklevél sorakozik. Amikor ezeket közelebbről ls szemügyre akarom venni, az elnök szava visszatart. — Réglek már azok. A legújabb is lehet vagy kétesztendős. Szavait furcsa, restelkedő csend követi. A tekintetek félve kerülik egymást. Hosszú percek múlva újból Fedor Imre töri meg a csendet. —. Abból az időből valók, amikor szövetkezetünknek még neve volt a járásban. De mintha meghökkent volna saját szavaitól, így helyesbít. — Nem mondom, ma sem vagyunk az utolsók között. Csak hát... keresztülhúzta számításainkat a múlt esztendei szárazság. Nincs takarmány. Rosszul tejelnek a tehenek. Silány a súlygyarapodás. Hatvanban, hatvanegyben az egy tehénre eső fejési átlag nálunk már meghaladta a kétezerötszáz litert. A múlt esztendőben meg alig értük el az ezerkilencszáz litert. Nagyot nyel és mintha saját magát akarná biztatni, még hozzáteszi: — Persze nincs fény árnyék nélkül. Más szövetkezetekben is akadnak bajok... Jóformán be sem fejezi mondanivalóját, amikor Szaniszló János, a HNB elnöke máris felveszi a beszéd fonalát. Hangjából a felgyülemlett keserűség csendül ki, amikor megszólal: — Régen történt velünk olyan szégyen, mint a múlt esztendőben. Az előző években a tej- és tojástermelés dolgában mindig az élvonalban jártunk. Tavaly meg? Még a szerződéses eladás teljesítésére sem futotta. SZAVAIT ÜJABB csend követi. Csak lépései dobbannak tompán az Iroda padlózatán. Három lépés a szemközti falig, ugyanannyi vissza. És amikor újból megállapodik eredeti helyén, a titkárhoz fordul. — Mennyi ls a tartozás? Szeman László az előtte fekvő kimutatási naplóban lapozgat. Közben így magyarázkodik: — Már év közben láttuk, hogy baj lesz. Az állati termékekből aligha tudunk eleget tenni a követelményeknek. Különösen a tej és a tojás okozott komoly gondot. Ezért is fordultunk a szövetkezet tagságához: segítsenek megmenteni a szövetkezet becsületét. A háztáji gazdaságokból négy és félezer liter tejet és harmincötezer tojást adtak. Többet ls adhattak volna. Lett volna miből. Am most ezt ne firtassuk. Szaniszló elvtárs ís arra kíváncsi, mennyi az adósság. Megmondom: ötvennyolcezer tojás, százhuszonegyezer liter tej és több mint száz mázsa hús. A szövetkezet elnöke újból az időJárást szapulja. Szerinte mindennek az oka a szárazság. Szaniszló Jánosnak azonban más a véleménye. — Legalább magunkkal szemben legyünk őszinték. Ne akarjunk mindent az időjárás számlájára írni. Valljuk be őszintén: egy kicsit fejünkbe szállt a dicsőség. A sikerek láttán azt hittük; nálunk már minden megy magától ls. És éppeta ez az oka annak, hogy sok olyan dologról megfelédkeztünk, amiről nem lett volna szabad. Hogy leromlott az állatállományunk? Szerintem ennek sem csupán az időjárás, a takarmányhiány az oka. Inkább az a közöny, ami az utóbbi időben úgy nehezedik a szövetkezetre, akár a fullasztó őszi köd. Nemegyszer megállapítottuk; a zootechnikusnak gyakrabban kellene felkeresnie az istállókat Elkövettük azonban azt a hibát, hogy csak magunk között beszéltünk a dolgokról. Észrevételeinket a mai napig sem közöltük Tóth Ernővel. — Ugyan János bácsi! Miért kell most valakit bemártani? — próbálja Tamás Endre más irányba terelni a beszélgetést. GRESO JÁNOS, a szövetkezeti pártszervezet elnöke, aki eddig szótlanul hallgatta a beszélgetést, kicsit indulatosan vág a szavába. — Ha jól tudom, valamennyien kommunisták vagyunk! Te is Endre. Minek csűrjük, csavarjuk a dolgot? Szaniszló elvtárs senkit sem akar bemártani. Csak azt mondta meg, amit valamennyien tudunk. Könnyű volt jó eredményeket elérni, amikor annyi volt a takarmányunk, hogy a jószág térdig gázolt a lóherében. Akkor persze nem gondoltunk az esetleges szűk esztendőre. Ogy jártunk mi ls, mint az egyszeri ember: egyszer hopp, máskor kop. Egy kis beosztással azonban még Így ls eredményesebben gazdálkodhatnánk. Ernőnek sem kellene mindent a vezetőségtől várnia. Van kellő szakképzettsége, csak az a baj, nem valami, kezdeményező Az nálunk a legnagyobb baj, hogy senki semmiért nem akar felelősséget vállalni. A tagság azt tartja, gondolkozzon helyettünk a vezetőség. Az ő feladatuk az irányítás, törjék a fejüket. Miért nem volt már közel fél esztendeje taggyűlés? Azért, mert nem jönnek össze a tagok? De miért nem jönnek öszsze? Mert amikor minden jól ment, nem ls nagyon hívtuk őket. Ma már hívnánk ... Azt tartják, minek menjünk, a vezetőség mostanáig is meg volt nálunk nélkül. Míg a pártelnök beszél, Szeman László titkár halkan ezeket mondja: — Olyan ez a falu, akár a befagyott tó. Nem változik, nem történik benne semmi. Gyűlésre még azok sem jönnek, akik előzőleg mér megígérték. Más falvakban a téli hónapokban szövetkezeti munkaiskolába járnak a tagok. Mi beértük annyival, nincs jelentkező. Rosszul tettük! Többször olvastam az újságban: itt is, ott ls ennyi és ennyi pártonkívüli vesz részt a pártoktatásban. Nálunk? A vezetőket kivéve a kommunisták sem járnak pártoktatásra. AZ UTÖBBIT MÄR jó hangosan mondta, úgy, hogy valamennyien meghallhatták. A pártelnök pedig így egészíti ki a titkár szavát: — Szerintem bennünk, k°

mm

unlstákban van a hiba. Mindenbe belenyugszunk. Ha nem jönnek gyűlésre, hát ne jöjjenek. Ha nem akarnak tanulni, ne tanuljanak ... A szövetkezet elnöke más szemszögből nézi a dolgokat. így vélekedik: — Azért nincs szövetkezeti Iskola, pártoktatás, azért nem járnak gyűlésre az emberek, mert e célra nincs megfelelő helyiségünk. Kultúrház kellene! A járásnak pedig mostoha gyerekel vannak. Ebben a kérdésben ls megoszlanak a vélemények. Igazuk van azoknak, akik azt állítják: Cestlcén ls lehetne már kultúrház, ha akadtak volna emberek, kommunisták, akik kezükbe veszik az ügy Intézését. Szövetkezetük elég erős. A kulturális alapból e célra ls tudott volna Juttatni. Tudjuk azt is, hogy a társadalmi munka és az ún. gyűjtési akciók náluk sem Ismeretlenek. Amikor pl. a görögkatolikus paplakot kellett újjáépíteni, munkáskézből nem volt hiány. Egyesek (közöttük párttagok is) egymáson túltéve ötszáz, ezer koronákat „áldoztak", hogy a református templomban harmónium-szó tegye még hatásosabbá az Istentiszteletet. Azt azonban elvárnák, hogy a járás, az állam építsen számukra kultúrházat. Ha a cestlceiek egy kicsit elgondolkoznak, maguk is beláthatják: nem is annyira a járás hibás azért, hogy máig sincs kultúrházuk, hanem ők valamennyien és nem ut,Olsó sorban a kommunisták, akik kiengedték kezükből a kezdeményezést. SZOMORC VIGASZ számunkra, az is, hogy más szövetkezetekben sem megy minden úgy, mint a karikacsapás, bár amint tapasztalhatják, a környező közös gazdaságokban egyre terjed a fény és zsugorodik az árnyék. Náluk pedig? Akárcsak naplementekor, fogy a fény és nő az árnyék. Jó dolog az, hogy ennek okát ma már a legilletékesebbek, a kommunisták ls látják. Ez azonban még kevés a közöny jegének megolvasztásához. Valamennyiüknek össze kell fogni, hogy az új esztendőben viszszaszerezzék szövetkezetük hírnevét, a napszálltát váltsa fel a déli verőfény, amikor legkisebb az árnyék és tengernyi a fény. SZARKA ISTVÁN GASPAREK TIBOR kiváló hegedűművész, a bratislavai Zeneművészeti Főiskola tanára ma ünnepli 50. születésnapját. Gasparek Tibor zenei életünk kimagasló egyénisége, jó szervező és pedagógus egyszemélyben. 50. születésnapján köszöntjük a jubilánst. (Remp f elv. J Robbanóanyagok a mezőgazdaságban A bratislavai Juraj Dimitrov Vegyipari Művek III. részlegének laboratóriumában tevékenykedő szocialista munkabrigád tagjai nemrég kipróbálták, hogyan használhatók fel a robbanóanyagok a mezőgazdaságban szükséges talajjavítási munkák meggyorsítására. A kísérletek első szakaszában megpróbálkoztak csatornák mélyítésével és bebizonyosodott, hogy a robbanóanyagok különösen erdős és mocsaras területen tesznek kiváló szolgálatokat. E területek ugyanis nehezen hozzáférhetők a talajjavítógépek számára. A kísérletek második szakaszában Malacka közelében már 84 hektár mezőgazdasági területet csapoltak le az új módszer segítségével. A hagyományos csatornamélyítéssel szemben a robbanóanyagok használata 10—15 százalékkal csökkenti a munkára fordított költségeket, s lényegesen meggyorsítja a munkaműveletek ütemét. . A kremnicai pénzverdében a múlt év végén számos emlékplakett és érem készült. Az egyik emlékplakett az idei év legnagyobb testnevelési eseményére — az I. Csehszlovák Sportjátékokra készült. (F. Koczian — CTK felvétele) Távgépírói összeköttetés a külfölddel A minap megkezdődött a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Anglia, Svájc és a Német Szövetségi Köztársaság automatikus távgépírói összeköttetése, mely le hetóvé teszi — a távgépírói központok igénybevétele nélkül — az említett három ország területén bármelyik távgép: írói állomás közvetlen felhívását Cseh' Szlovákiából. Az említett országok távgépírói állomásai viszont bármikor közvetlen összeköttetést vehetnek fel a csehszlovákiai állomásokkal. Január végén távgépírói összeköttetést veszünk fel Belgiummal, Dániával, Hol landiával, Norvégiával és Ausztriával is. 1963 január 12 ;*ö 5