Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-10 / 10. szám, csütörtök

Mindennapi munkánkban valósítsuk meg o XII. kongresszus határozotoit MEMMBMMMBBMMWMMWMBPMMMBMBBMM mm m I iiiiii wii ii ni m i i w II M II i n•rny ni T i^ Mag-^^aaB a Bggs aEm ai'icsaBaw » Viliam Široký elvtárs beszéde a CSKP KB 1963. január 4-i ülésén Lapunk tegnapi számában közöltük Viliam Široký elvtárs beszédének első részét. Az alábbiakban a befejező részt közöljük. Sokoldalúan javítsuk az irányító munka stílusát és módszereit Az egész Irányító és szervező mun­kában a pártosság egyúttal azt jelen­ti, hogy céltudatosan és következe­tesen érvényesítsük a XII. kongresz­szus következtetéseit a munkastílus­ról, -formákról és -módszerekről. A kongresszus feladatul tűzte kl az állami és a gazdasági szervek, vala­mint a nemzeti bizottságok valameny­nyi funkcionáriusa és dolgozója köz­vetlen felelősségének növelését a le­nini munkamódszerek betartásáért. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a kormány, a minisztériumok, a nem­zeti bizottságok, a termelési, gazda­sági egységek vezető dolgozóinak te­vékenységében az élő, a rugalmas és operatív szervező és ellenőrző tevé­kenység legyen túlsúlyban. Tehát az irányító munka alapuljon az élettel, a termeléssel, az üzem munkájával, a dolgozók legszélesebb tömegeivel va­ló szoros és állandó kapcsolaton. Az egész irányító munkának, a fontos problémák megoldásának, az egyes kérdések eldöntésének az üzemek éle­te, gyakorlati munkája problémái be­ható ismeretére, a dolgozók tapasz­talataira és kezdeményezésére kell támaszkodnia. Minden feladat kitűzésekor azonnal feltétlenül meg kell határozni, ho­gyan biztosítják szervezésileg a fel­adat megoldását, hogyan és meddig kell a feladatot teljesíteni, s hogyan biztosítják ellenőrzését. A gyakorlat­ban gyakran láthatjuk, hogy a fel­adatokat, a velük összefüggő felelős­séget egyszerűen „áthárítják" egy másik szervre, vagy m'ás dolgozóra. A minisztériumok vagy a kerületi nemzeti bizottságok megkapják a pártszervek vagy a kormány határo zatát, azt adminisztratív úton áthe­lyezik az alacsonyabb szervekhez és ezáltal az ügy számukra lezárult. Csu­pán akkor látható, amikor ellenőrző jelentést kell adni a feladat teljesí­téséről, hogy az változatlan formában vándorolt fokról fokra, amíg teljesen elveszett. Az ilyen eljárás teljesen helytelen. Azt az elvet kell érvénye­síteni, hogy az Illetékes vezető dolgo­zó, akire a feladatot bízták, teljes mértékben felelős a feladat teljesíté­séért. ö maga köteles a szükséges irányelveket és utasításokat kidolgoz­ni az adott párt- vagy kormányhatá­rozat teljesítésére, személyesen kell figyelemmel kísérnie, biztosítania és ellenőriznie a feladat teljesítését. Valamennyi állami és gazdasági szerv irányító munkája színvonalának emelése kulcsfontosságú a jelenlegi fogyatékosságok kiküszöbölése és a XII. kongresszus által kitűzött fela­datok sikeres teljesítése szempontjá­ból. Ezért e kérdéseknek minden fo­kon megfelelő figyelmet kell szentel­ni. Természetes, hogy ennek az erő­feszítésnek, az egész állam- és gazdasági apparátusban az Irányí­tó munka színvonala emeléséért ví­vott harcnak a fő központja maga a kormány. A központi szervek feladata és felelőssége A kormány Irányító munkájának fő tartalmát az egész állam- és gaz­dasági apparátus számára kiadott pártirányelvek, és határozatok követ­kezetes megvalósítása képezi. Ez annyit jelent, hogy elsősorban rugal­masan, kezdeményezően és alkotó módon kell kidolgoznia a kongresszus és a CSKP Központi Bizottsága hatá­rozataiból eredő alapvető' kérdése­ket és olyan politikai, szervezési In­tézkedéseket keli foganatosítania, amelyek biztosítják megvalósításukat. A párt fő társadalmi, gazdasági cél­kitűzései és irányelvei alapján közvet­lenül kell Irányítania a politikai-gaz­dasági vezérelvek összeállítását és egységessé, egybehangolná kell ten­nie az ágazati tervek kidolgozását. A kormány az egyedüli végrehajtó ál­lami szerv, amely magában összpon­tosítja az összes tervező, Irányító és ellenőrző funkciót. Ezért tevékenysé­ge kilenctized részét a döntő népgaz­dasági kérdések megoldásának és a sokoldalú ellenőrzésnek kell szentel­nie. Ma a legalapvetőbb kérdések közé tartozik a tervezés, főként a népgaz­daság távlati fejlesztése tervezési színvonalának lényeges elmélyítése és emelése. Biztosítani kell a ter­vezés tudományosságának határozott fokozását a tudományos Intézetek, főiskolák, tudományos, közgazdasági és műszaki dolgozók helyes felhasz­nálásával. Szigorúan gondoskodni kell arról, hogy a XII. kongresszus alap­vető Irányelveivel és célkitűzéseivel összhangban a tervek biztosítsák gaz­daságunk és egész társadalmunk to­vábbfejlesztésének alapvető követel­ményeit, a technika arányosságát és szüntelen fejlődését, hogy fokozato­san létrejöjjenek a folyamatos terve­zés elve érvényesítésének feltételei. Ki kell dolgozni a körzeti tervezés kérdését is, felhasználva a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a kerületi szervek az ytóbbl években szereztek. Konkrét feladat a hétéves terv kidol­gozásánál e terv megfelelő szilárdsá­gáról, az egyes ágazatok és szakaszok kölcsönös összefüggéseinek betartá­sáról gondoskodni. Ennek alapján el kell érni azt, hogy a terv a központi Irányítás és általában az irányító és szervező munka erősítésének fő esz­köze legyen. E célból már 1963. április l-ig ki­dolgozzuk a hétéves terv és az 1964­es terv előkészítésének új módszerét. A hétéves terv irányelveinek s magá­nak a gazdaságfejlesztési hétéves tervnek Igen konkrétan kell kidolgoz­niuk gazdaságunk jövő arányos fej­lesztése, hatékonysága növelése és a szocialista építés további sikeres elő­rehaladása feltételeit. Már a XII. kongresszus előtti Időszakban több lépést tettünk ebben az irányban. Ki­dolgoztuk a népgazdaság fejlődésének és jelenlegi állapotának elemzését, bizonyos eredményeket értek el az Ideiglenes kormánybizottságok ls, amelyek az illetékes miniszterek ve­letésével kidolgozták az egyes ága­zatok 1970-ig terjedő fejlesztésének kérdéseit. A kormány e bizottságok tevékenységét továbbra is úgy fogja Irányítani, hogy a hétéves terv össze­állításának gazdaságl-politikai irány­elvei azokat a feladatokat tükrözzék, amelyek a szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének fő irányairól ho­zott kongresszusi határozatból ered­nek. Konkrét Intézkedéseket dolgoz­nak kl és Javasolnak az egyes szaka­szokon e feladatok megvalósításé ér­dekében. /j Mihelyt a tervet jóváhagyták, a kor­mány irányító tevékenységének fi­gyelme teljesen a terv folyamatos tel­jesítésére és az adott feladatok tel­jesítésének következetes ellenőrzésé­re fog Irányulni. A kormány első­sorban éber figyelemmel fogja kísérni a beruházási építkezés, a tudományos műszaki fejlesztés, a külkereskede­lem, a nemzetközi szocialista munka­megosztás stb. kérdéseit. A termelés­fejlesztési terv biztosítása és teljesí­tésének ellenőrzése folyamán figyel­mét elsősorban azokra a kulcsproblé­mákra fogja összpontosítani, amejyek ma döntő jelentőségűek egész ága­zatok, s az egész népgazdaság fejlő­dése szempontjából. Ezzel egyidejűleg állandóan ellen­őrizni kell majd a feladatok telje­sítését, mindenekelőtt a társadalom érdekeinek szempontjából. Az ala­csonyabb fokú irányító szervek mun­kájának elemzése alapján állandóan az Irányító munka módszerei szín­vonalának emelésére és tökéletesíté­sére vezeti őket. A feladatok teljesí­tésének élő ellenőrzése a döntő ága­zatokban, a vállalatokban és az üze­mekben nagyobb igényességre vezet a szakágazatok saját irányító mun­kájával szemben és lehetővé teszi a terv teljesítését fékező problémák rugalmas megoldását. A kormány munkájában objektív szerveire — az Állami Tervbizott­ságra, a Központi Népi Ellenőrző és Statisztikai Bizottságra, a Tudományt és Technikát Egybehangoló és Fej­lesztő Állami Bizottságra, az Irányí­tás és Szervezés Állami Bizottságá­ra, az Állami Bérbizottságra, az Ál­lami Árbizottságra és a Pénzügymi­nisztériumra támaszkodik. A minisz­terelnökség fogja meghatározni ob­jektív szervei tevékenységének álta­lános irányát és fő feladatait s mun­kájukat céltudatosan úgy irányítja, hogy következetesen biztosítsák a terv teljesítését, emeljék a népgaz­daság központi Irányításának színvo­nalát, erősítsék az állami fegyelmet és az ellenőrzést, következetesen ér­vényre juttassák az egész társadalom érdekelt és szükségleteit. Tevékeny­ségüket úgy fogja összehangolni, hogy ne kerüljön sor kettősségekre és hogy a minisztériumok és a nem­zeti bizottságok egyes kérdésekben ne kapjanak eltérő Irányelveket. Ar­ról lesz szó, hogy következetesen egybehangoljuk az objektív szervek eljárását és munkájukat az alapvető feladatok és a terv célkitűzései tel­jesítésében nyújtott hatékony segít­ségre Irányítsuk. Abból az elvből In­dulunk kl, hogy az objektív szervek ne helyettesítsék sem a kormányt, sem a minisztériumokat. Apparátu­suk egyben a kormány apparátusa, a kormányt kell szolgálnia és teljesí­tenie a kitűzött feladatokat. A kormánynak a terv előkészíté­séért, teljesítéséért, és ellenőrzéséért Viselt teljes felelőssége megköveteli az Állami Tervblzottság és a kormány kapcsolatainak rendezését. Az Állami Tervblzottság a népgazdaság terve­zésére szolgáló kormányszerv. Kül­detése az, hogy a kormány számára gondoskodjék az évi és a hosszú tar­tamra szóló tervek tudományos szín­vonalon történő elkészítéséről. A ja­vaslatok megtárgyalása az Állami Tervblzottság titkárságában és plé­numában a javaslatok szakszerű elő­készítését jelenti. E javaslatokat ez­után döntés céljából a kormány elé terjesztik. A további fejlődés folyamán gon­doskodni kell arról, hogy az évi terv összeállítása már az előző év elején megkezdődjön. Konkrétan tehát 1963 elején meg kell kezdeni az 1964-es évi terv előkészítését. Főként megfe­lelő Időbeli előnnyel kell elvégezni az elemzéseket és kidolgozni a fon­tos kérdések megoldásának külön­féle változatait, hogy így idejében megállapíthassák a népgazdaság fej­lesztése fő feladatai megoldásának legjobb változatét. Fontos feladat lesz elérni, hogy a vezető dolgozó­kat idejében és helyesen tájékoztas­sák a kulcsfontosságú kérdésekről s erőfeszítésüket a kulcskérdések kö­zös megoldására Irányítsák, tekintet nélkül az egyes tárcák érdekeire. E következtetések természetesen épp úgy vonatkoznak az évi tervekre, mint a hétéves terv kidolgozására. Hasonló elveket kell érvényesíteni nemcsak a terv összeállításánál, ha­nem annak teljesítése ellenőrzésénél is. A Tudományt és Technikát Egy­behangoló és Fejlesztő Állami Bizott­ság feladata lesz, hogy következete­sen biztosítsa a XII. kongresszus által kitűzött feladatok teljesítését — for­dulat elérését a fejlődés ütemében és a tudományos műszaki haladás érvényesítésében. Amint már mon­dottuk, e feladat teljesítéséhez az első lépést a tudomány és technika fejlesztésének 1963. évi terve jelenti, amely e szakaszon Jelentősen meg­erősíti az egységes központi irányí­tást és biztosítja az erők fokozott összpontosítását a különösen fontos szakaszokra. Ez természetesen csak a kezdet. A további fejlődés folya­mán következetesen kl kell harcolni azt, hogy a tudomány és a technika fejlesztése a hosszú tartamra szóló tervnek fő tengelyévé váljék. E kérdések teljesítésével párhuza­mosan az állami bizottságnak meg kell oldania a tudomány és a tech­nika Irányításának tökéletesítését elősegítő szervezési feladatokat Is. Azt akarjuk, hogy a tervezési mód­szerekben,. az anyagi érdekeltségben, a tudományos-műszaki haladás sta­tisztikájában és nyilvántartásában, a tudományos kutatóalap kiépítésé­ben és felhasználásában minden fel­tételt megteremtsünk a tudományos kutatómunkák gyors haladása és magas fokú eredményessége, vala­mint a termelés szükségleteivel való szoros kapcsolata érdekében. A má­sodik negyedév folyamán befejezik a tudományos kutatóalap beható felül­vizsgálatát és ennek eredménye alapján a kormány megfelelő Intéz­kedéseket hoz a tudományos-kutató­tevékenység összpontosítására. A társadalmunk távlatairól szóló dokumentummal kapcsolatban lezaj­lott országos vita és a XII. kongresz­szus határozata alapján a kormány már megtárgyalta a választott ellen­őrző szervek összefüggő rendszeré­nek kiépítését. E rendszer magába foglalja a helyi népi és üzemi ellen­őrző bizottságoktól kezdve a Köz­ponti Népi Ellenőrző és Statisztikai Bizottságig, az összes választott el­lenőrző szerveket. Az új ellenőrző szervek tevékenysége lényegesen el­mélyíti az ellenőrző munkát s abba bevonja a dolgozók legszélesebb tö­megeit, amelyek közvetlenül tevé­kenyen részt vesznek az ellenőrzés­ben. A központi Irányítás eszközét képező népi ellenőrző szervek fel­építésében és tevékenységében vala­mennyi fokon következetesen érvé­nyesülni fog a párt vezető szerepe. Az egész ellenőrzési rendszer széles körű demokratikus népi jellege, va­lamint az a tény, hogy a népi ellen­őrző szervek a pártszervekkel és -szervezetekkel szoros együttműkö­désben és vezetésükkel fognak dol­gozni, kell hogy megnyilvánuljon az ellenőrző szervek egész munkastílu-. sában és módszereiben. Társadalmi küldetésük az lesz, hogy a párt pozí­cióiból szigorúan elősegítsék a párt által kitűzött fő feladatok követke­zetes teljesítését, rendszeresen sík­raszálljanak a társadalmi érdekek elsődleges érvényesítéséért, a párt és az állami fegyelem betartásáért. Az a tény, hogy a népi ellenőrző bizottságok választott szervek, feltét­lenül megköveteli, hogy e bizottsá­gok tagjai szoros kapcsolatban állja­nak a dolgozók széles tömegeivel. A bizottságok tagjainak tapasztala­taikat érvényesíteniök kell a széles körű és 'rendszeres tömegpolitikai munkában is. A dolgozókkal folyta­tott beszélgetéseken ismereteik, alap­ján igen nagy segítséget nyújthatnak a párt egységes irányvonalának kö­vetkezetes érvényesítésében, az álla­mi fegyelem színvonalának általános emelésében, a társadalmi érdekek érvényesítéséért viselt felelősség nö­velésében. így a Központi Népi El­lenőrző Statisztikai Bizottság és a választott ellenőrző szervek egész rendszerének tevékenysége kétségte­lenül igen hatékony és fontos esz­közévé válhat és kell hogy váljék a XII. kongresszus feladatai és célkitű­zései következetes teljesítésének. A népi ellenőrző bizottságok 1963­ban fokozatosan . kiépülnek az üze­mekben és városokban, mégpedig úgy, ahogy ezt a kiválasztott üzemek és helyek helyzetének politikai-gaz­dasági sürgőssége megkívánja. Az üzemi bizottságokat a dolgozók gyű­lésein, az FSZM üzemi bizottsági vá­lasztása keretében, választják meg két évi időtartamra. A helyi bizott­ságok tagjait a lakosság nyilvános gyűlésein, a járási bizottságok tag­jait az üzemek és a helységek vá­lasztott küldötteinek konferenciáin, a kerületi bizottságok tagjait a járási konferenciákon választott küldöttek konferenciáin választják meg. Tovább növekszik a Pénzügyminisz­térium feladata. A kormánynak ez a szerve felelős az állami költségvetés összeállításáért és figyelemmel kí­séréséért, a szervezetekben, válla­latokban és a nemzeti bizottságok­ban folyó pénzügyi gazdálkodás fej­lődésének ellenőrzéséért. A központi Irányítás érvényesítése során nem csekély mértékben éppen a pénzügyi- és hitelrendszer fokozott szerepére támaszkodunk. Elsősorban a gazdasági ellenőrzés elmélyítésére törekszünk, vagyis a koronával tör­ténő ellenőrzés következetes felhasz­nálására, az önálló gazdasági elszá­molás minőségének javítására és szi­lárdítására, a legnagyobb mérvű gaz­daságosság biztosítására a gazdasági és költségvetési szervezetek minden munkahelyén. Azt akarjuk, hogy a pénzügyi szervezet épp úgy, mint a pénzügyi eszközök rendszere a lehe­tő legjobban szolgálja az egész nép­gazdaság hatékonyságának növelését, hogy hozzájáruljon és támogassa a leghaladóbb elemeket a gazdaság fej­lődésében. E szempontból jelentős szerep há­rul a komplex elemzésekre, amelye­ket éppen e napokban szervezünk meg valamennyi vállalatban, üzemben és szervezetben. Mindenütt gondos­kodni kell arról, hogy a szó szoros értelmében újító módon kezeljék e felelősségteljes politikai-szervező fel­adatot, a komplex elemzésekből ki­küszöböljenek minden alakiságot. GondoskQdni kell arról, hogy ez A az elemzések az egész évi irányító és ellenőrző tevékenység csúcspont­ját jelentsék, s hogy megtárgyalásuk nyilvánvalóan és világosan a fő fel­adatra — a problémák sikeres meg­oldására és az 1963. évi terv gyenge pontjainak leküzdésére Irányuljon. A kormány többi objektív szervé­nek tevékenységét is úgy fogja irá­nyítani, hogy az irányító munka szín­vonalának állandó emelésére vezes­se őket a demokratikus centralizmus elvének következetes érvényesítése mellett, hogy tevékenységük elősegít­se a tervfeladatok teljesítését, az akadályok leküzdését, a dolgozók al­kotó kezdeményezésének sokoldalú kibontakozását és megszervezését. A XII. kongresszus határozatának értelmében 1963 jaftuárjától erősít­jük a központi Irányítást, az árak tervezése, megállapítása és ellenőr­zése szakaszán, hogy megteremtsük e szakaszon a fogyatékosságok ki­küszöbölésének feltételeit. E célból létrejön az Állami Árbizottság, mint a kormány objektív szerve, melynek feladata elsősorban az lesz, hogy a kormánynak segítséget nyújtson az árak tervezése és megállapítása te­rén foganatosított alapvető Intézke­désekben, figyelemmel kísérje és fe­lülvizsgálja az árakat, az árproblé­mákat és Irányítsa e szakaszon a központi szervek tevékenységét. E szempontokból az Állami Árbi­zottság a kormány fontos segítőtár­sa lesz a termékek, a szolgáltatások nagy- és kiskereskedelmi árai, a fel­vásárlási árak, a mezőgazdasági ter­ményárak stb. általános rendezésére kiadott irányelvjavaslatok felülvizs­gálatában. Jelentős segítséget nyújt továbbá a konkrét árak megállapí­tásában és az árpolitika irányvonala és megvalósítása szempontjából fon­tos egyes árak megváltoztatásában. Az Állami Árbizottság feladata lesz az árrendszer hatásának értékelése is és az árak felhasználása az Irá­nyítás rendszerében. Az árbizottság feladata lesz továbbá e szakaszon a szakemberek nevelése, valamint a szocialista tábor többi országával az árak terén folytatott együttműködés figyelemmel kísérése. Az Állami Ár­bizottság olyan szerv lesz, amely egyrészt a kormány tagjaiból, más­részt olyan funkcionáriusokból áll, akiknek politikai és szakmai szín­vonala biztosítja, hogy az árpoliti­kát a népgazdaság Irányításának egyik eszközeként helyesen fogják felhasználni. A bizottságnak tevé­kenységében kisebb szakértői appa­rátus nyújt segítséget. A mezőgazdaság irányításának új alapja A központi irányítás problémái között rendkívül fontos helyet fog­lal el a mezőgazdaság Irányításának kérdése. A XII. kongresszus hangsú­lyozta, hogy a szakosítás és az össz­pontosítás bevezetése, a mezőgazda­ságnak Ipari színvonalra való eme­lése érdekében kifűzött igényes ter­melési feladatok teljesítésé feltétle­nül megköveteli, hogy az Irányítás a legnagyobb mértékben konkrét és hatékony legyen. Ezért a kongresz­szus kitűzte azt az alapelvet, hogy a mezőgazdaság irányítását egy köz­pontba kell összpontosítani a párt közvetlen vezetésével és a járások­ban mezőgazdasági termelési Igaz­gatóságokat kell létesíteni. A kong­resszus határozata alapfán sor ke­rül a CSKP KB és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya mezőgazdaságot irányító bizottságá­nak megalakítására. A bizottság mun­kájának fő feladata az lesz, hogy minden vonatkozásban feldolgozza a XII. kongresszusnak a mezőgazdaság­gal kapcsolatos határozatát, hogy teljesítsük a párt falusi politikájá­nak legközelebbi célkitűzését — a mezőgazdaság színvonalának 1970-ig az Ipar színvonalára való emelését. A bizottság fogja megtár­gyalni és jóváhagyni a mezőgazda­sági termelés fejlesztésének évi ter­veit és a feladatoknak egyes kerü­letekre, járásokra/és a központilag Irányított szervezetekre való felosz­tását. A bizottság fog gondoskodni a mezőgazdasági termelés és a me­zőgazdasági terményfelvásárlás fo­lyamatos Irányításáról — gondosko­dik róla, hogy az Irányítás döntő formája a haladó tapasztalatok és a legjobb mezőgazdasági gyakorlati eredmények elterjesztése legyen. Különös figyelmet fog szentelni a lemaradó és átlagos mezőgazdasági üzemeknek az élenjárók színvonalára való emelésének, a mezőgazdasági utánpótlás és a mezőgazdasági káde­rek nevelésének. Tevékenységében rendszeresen gondoskodik arról, hogy létrehozza a mezőgazdasági üzemek­ben folyó termelés gyors szakosítá­sának feltételeit, A bizottság határo­zatait és döntéseit pártvonalon a CSKP KB mezőgazdasági osztálya út­ján, állami vonalon a Mező-, Erdő­és Vízgazdaságügyi Minisztérium, va­lamint a Központi Mezőgazdasági Terményfelvásárlási Igazgatóság út­ján biztosítja. A járásokban mezőgazdasági ter­melési igazgatóságok létesülnek, mint az EFSZ-ek és az állami gazdaságok egységes irányító szervei. Szerveze­tük és tevékenységük kérdéseinek részletes kidolgozásánál abból az alapelvből indulunk kl, hogy a vál­lalati Irányítás elemeinek felhasz­nálása mellett tiszteletben kell tar­tani a szövetkezeten belüli demok­rácia alapelveit, s a szövetkezet ve­zető szerveinek, a taggyűlésnek és a vezetőségnek ebből eredő helyze­tét. Egyúttal hangsúlyozni kell, hogy a termelési igazgatóságok a járási nemzeti bizottságoknak elsősorban a tervezés és a pénzellátás terén tar­toznak felelősséggel. Ez annyit je­lent, hogy a mezőgazdaságot Irányí­tó új módszernek bevezetése nem mentesíti a nemzeti bizottságokat a (Folytatás a 4. oldalon) 1983. január 10. * ÜJ SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents