Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-10 / 10. szám, csütörtök

Mindennapi munkánkbon valósítsuk meg a XII. kongresszus határozatait (Folytatás a 3. oldalról) v tnezőgazdaság fejlesztéséért, a me­zőgazdasági politika megvalósításáért viselt felelősségüktől. A járási nem­zeti bizottságok továbbra is jelentős szerepet fognak játszani a falun vég­zett szervező tömegmunkában, a me­zőgazdasági terményfelvásárlás biz­tosításában, valamint a tervezés és a pénzellátás szakaszán. Ami a helyi nemzeti bizottságokat és mezőgazdasági albizottságaikat illeti, a mezőgazdaság irányításának új módszere mellett ls megmarad ed­digi jogkörük és felelősségük. A me­zőgazdaság fejlesztése terén továbbra is elsősorban a mezőgazdasági föld teljes kihasználásáról, termővé téte­léről és védelméről,- a felvásárlás egyenletes teljesítéséről, a szocialista fttunkaverseny kibontakoztatásáról, az EFSZ-ek beruházási tevékenységé­nek jóváhagyásáról és az EFSZ-ek alapszabályzatának betartásáról fog­nak gondoskodni. A mezőgazdaság irányításának új rendszerét most úgy dolgozzuk ki, hogy még 1963 első negyedében jó­váhagyhassuk és megvalósíthassuk. Természetesen a pártszervek és a nemzeti bizottságok feladata y lesz mindenképpen azt biztosítani, hogy most ne gyengüljön a mezőgazdaság szakaszán végzett irányító tevékeny­ség. Ellenkezőleg, a termelési-pénz­ügyi tervek kidolgozása, az állatte­nyésztési termelés és a felvásárlás év kezdetétől való biztosítása terén és a tavaszi munkák előkészítése fo­lyamán fokozott erőfeszítéssel éppen ebben az időben kell megteremteni az idei terv teljesítésének alapvető feltételeit. A minisztériumok felelnek az állami terv teljesítéséért A népgazdaság központi irányítása erősítésének keretében a XII. kong­resszus a kormány feladatává tette fokozni és elmélyíteni a minisztériu­mok felelősségét az állami tervfel­adatok teljesítésében. A központi irá­nyítás megszilárdítása szükségessé teszi, hogy a minisztériumok teljes felelősséget viseljenek az ágazati terv előkészítéséért, az állami terv­feladatoknak sokoldalú biztosításáért és teljesítéséért az ágazatban. Fele­lősek az egybehangolásért* és az együttműködésért mind az ágazat ke­retében, mind pedig a többi ágazat­tal kapcsolatban. Az ágazat kereté­ben felelősek a terv maradéktalan anyagi-műszaki biztosításáért, az új technika és technológia fejlesztésé­nek, rugalmas érvényesítésének és bevezetésének központi irányításáért. Felelősek továbbá ágazatuk dolgozói­nak szakmai képzéséért és elhelye­zésüket illetőleg felelősek a társada­lom szükségleteinek tiszteletben tar­tásáért. Mindezen feladatokkal ösz­szefüggésben lényegesen el kell mé­lyíteni a termelési minisztériumok elemző tevékenységét, hogy elsősor­ban rendszeresen figyelemmel kísér­jék a minőségi mutatók fejlődését és így biztosítsák a termelés leghaté­konyabb fejlődését. Határozottan el kell érni azt, hogy a miniszterek munkájuk és idejük legjavát a rájuk bízott ágazatok irá­nyításának szenteljék, szoros kapcso­latban és rendszeres érintkezésben álljanak a vállalatokkal és az üze­mekkel, ismerjék azok lehetőségeit, problémáit és a dolgozók észrevéte­leinek és kezdeményezésének gazdag felhasználására támaszkodjanak. A minisztériumok kollégiumai elsősor­ban az alapvető, kulcsfontosságú kérdések megtárgyalásával és ellen­őrzésével foglalkozzanak. Pontosan rögzíteni kell a termelé­si helyettesek jogkörét és felelősségét is a rájuk bízott szakaszokért, első­sorban a termelési-gazdasági egysé­gekért. Arról van sző, hogy helyze­tük szilárduljon, de ugyanakkor érin­tetlen maradjon az egyfokú irányí­tás alapelve és ne újítsák fel a volt főigazgatóságokat. A termelési he­lyettesek és a funkciós alakulatok közötti viszonyt úgy kell rendezni, hogy a funkciós alakulatok hatéko­nyan elősegítsék az irányító munka színvonalának emelését és előkészít­sék a magas színvonalú döntésekhez szükséges alapokat és elemzéseket. A műszaki-gazdasági tanácsok egyes szekcióit az ágazatok fejlődéséről szóló alapdokumentumok következe­tes felülvizsgálására, a miniszter és helyettesei irányító munkája színvo­nalának érdekében végzett szüksé­ges elemzések elkészítésére kell fel­használni. A minisztériumokra váró igényes feladatoknak megfelelően felül kell vizsgálni a minisztériumok egész szervezetét, és egyes alakulataik sze­mélyzeti ellátottságát. Különösen a műszaki fejlesztési és távlati terve­zési alakulatokat kell jól ellátni. A minisztériumok k'áderellátását nem e dolgozók számának növelésével, hanem az igényes feladatok tel­jesítésére képtelen személyek fo­kozatos felváltásával kell javí­tani. Ezek helyett politikailag fejlett, magas szakképzettséggel és a termelés irányításában beható tapasztalatokkal rendelkező dolgozó­kat kell beállítani. A minisztériumok egész tevékenységében következete­sen érvényesülnie kell a legnagyobb fokú takarékosság és gazdaságosság és az adminisztrációs költségek rend­szeres csökkentése követelményének. Abból kell kiindulni, hogy a mi­nisztériumok apparátusa dolgozóira egyre igényesebb feladatok hárulnak. Ezért kell, hogy ők maguk is jobban legyenek tájékozva nemcsak saját ága­zatuk problémáiról, hanem a széle­sebb összefüggésekről, az egész nép­gazdaság feladatairól és problémái­ról, az ágazatok közötti kölcsönös összefüggésekről és kapcsolatokról is. Ez éppúgy feladata lesz a vezető dolgozóknak, mint a párt- és szak­szervezeti szervezeteknek. A minisz­tériumi dolgozóktól politikai, gazda­sági ismereteik színvonalának emelé­sével egyidejűleg meg kell követel­ni, hogy maguk is helyesen tudják megmagyarázni a párt- és kormány­határozatok, valamint a minisztériu­mok irányelveit, céljait, jelentőségét és tartalmát az alárendelt vállala­tokban. A minisztériumok dolgozói­nak érintkezésben kell állniuk nem­csak a vállalatok megfelelő alakula­taival, hanem a párt- és szakszerve­zeti szervezetekkel is. Pontosan meg kell határozni minden egyes dolgo­zó jogkörét és felelősségét, s vilá­gosan meg kell állapítani' kötelessé­geit a minisztériummal és a terme­lési gazdasági egységekkel szemben. Valamennyi minisztérium, minden alakulat és minden egyes dolgozó munkájában következetesen érvé­nyesíteni kell a problémák pártos megközelítésének és a rábízott sza­kaszért viselt teljes felelősség elvét. Határozottan el kell utasítanunk az alibizmust, a felelősségnek másokra való hárítását. Minden dolgozónak konkréten ismernie kell a rábízott szakasz helyzetét, ismernie kell a vállalatok helyzetét és reálisan kell megítélnie a termelési lehetőségeket. A vezető dolgozók és a szakszerve­zetek feladata egyben az lesz, hogy tömörítsék a kollektívákat, hogy azok a legnagyobb felkészültséggel és el­tökélt akarattal teljesítsék a rájuk bízott feladatokat, egységes nézetet valljanak a feladatok megoldására vo­natkozólag. Egyszóval arról van szó, hogy egységes, szervezett erőfeszí­téssel biztosítsuk a tervfeladatok, a kongresszus által kitűzött feladatok következetes teljesítését. A minisztériumokban most bizott­ságok működnek, melyeknek az a feladatuk, hogy feldolgozzák a XII. kongresszus határozatait, s megfelelő következtetéseket levonva felhasznál­ják a kongresszus előtti vita eredmé­nyeit. Arról van szó, hogy már az évzáró taggyűléseken konkréten ál­lást foglaljanak a hozzászólásokhoz, beszámolhassanak arról, hogy a mi­nisztériumok hogyan oldották meg rövid időre szóló feladataikat és ho­gyan gondoskodnak a hosszú időre szóló feladatok teljesítéséről. A kormány irányító munkájának egyik legközelebbi fő feladata a XII. kongresszus irányelvei alapján ki­dolgozni a rövid és hosszú idejű in­tézkedések egész rendszerét a nép­gazdaság irányítási rendszerének tö­kéletesítése érdekében. Emellett alap­vető irányelv az, hogy következete­sen érvényesüljön a demokratikus centralizmus alapelve és hogy első­sorban a központi irányítás erősöd­jék és javuljon. Emellett arra törek­szünk, hogy az előkészített intézke­dések kedvezően befolyásolják már 1963-ban az állami terv feladatainak teljesítését, és hogy ezzel párhuzamo­san előkészítsük a további évek irá­nyítási rendszerének komplex távlati fejlesztését is. A népgazdaság irányítása egész rendszerének tökéletesítése érdeké­ben kitűzött feladatok és célok tel­jesítésére a kormány a további mun­kák alapvető irányelveként már jó­váhagyta részletes intézkedései alap­elveit, valamint feldolgozásuk önmeg­valósításuk ütemtervét. Az irányítás rendszerének tökéle­tesítése szervezési módosításokat is megkövetel. A XII. kongresszus egy­értelműen meghatározta, milyen el­vek alapján kell megvalósítani a szervezési Intézkedéseket, és milyen követelményeknek kell eleget tenni. Elsősorban azok a m'ődosítások való­sulnak meg —, elvben 1963. április 1-től —, amelyek hatékonyan hozzá­járulnak az 1963. évi tervfeladatok teljesítéséhez, s a központi irányítás leegyszerűsítéséhez, erősítéséhez ve­zetnek. Az alapvetőbb módosításokat csupán az 1970-ig terjedő fejlesztési tervvel a legszorosabb tárgyi és idő­beli összefüggésben kell megvalósí­tani. A vállalati apparátus szerkeze­tének leegyszerűsítése ís különböző módon valósul meg: haladéktalanul meg kell valósítani mindazt, ami vi­tathatatlan, és ami hozzájárul az irányító apparátus leegyszerűsítésé­hez és gazdaságossá tételéhez. A kormány már a miniszterek, a központi hivatalok vezetői és a KNB-k tanácsai feladatává tette, hogy 1963. január 31-ig nyújtsák be a ter­melési gazdasági egységek és válla­latok irányítási és igazgatási appará­tusában javasolt intézkedések elveit. Január végéig a kormány elé terjesz­tik az irányítás és az igazgatás kör­zetei ésszerűsítésére irányuló intéz­kedések javaslatát is, és az irányítási és igazgatási apparátus fejlődéséről szóló általános beszámolót. Vélemé­nyem szerint azonban szükséges, hogy a minisztériumok az egyes ága­zatok fő feladatainak biztosításával együtt már az 1963. évi tervben az irányítási és igazgatási apparátus gazdaságossá tétele érdekében meg­határozzák a dolgozók számát az egyes kategóriák alapján és haladék­talanul Intézkedéseket tegyenek az igazgatási apparátus gazdaságossá té­telére. Elsősorban le kell vonni a kö­vetkeztetéseket azokból a jogos ész­revételekből, amelyek a dolgozók ré­széről a kongresszus előtti országos vitában hangzottak el. Az adminisztráció csökkentésére irányuló erőfeszítésünk érthetően nem jelenti azt, hogy a szocialista építésben talán lebecsülhető az ad­minisztráció jelentősége Ellenkező­leg, az irányító munka magas szín­vonala kell, hogy teljesen pontos nyilvántartási és statisztikai kimuta­tásokra és áttekintésekre, szigorú adminisztratív rendre támaszkodjék. A szocialista adminisztrációt azonban teljesen alá kell rendelni a gazda­ság szükségleteinek, a népgazdaság fejlesztése rendkívül rugalmas, haté­kony és tudományos irányítása szük­ségleteinek. Ez annyit jelent, hogy következetesen mentesíteni kell min­den öncélúságtól, minden felesleges sallangtól, a legnagyobb mértékben le kell egyszerűsíteni, gazdaságossá és még olcsóbbá kell tenni. E fel­adatot haladéktalanul teljesíteni kell. Ugyanakkor tudatában vagyunk, hogy az adminisztratív apparátus dolgozói számának csökkentése s ugyanakkor a mérnöki, műszaki dolgozók erejének az alkotó kérdések megoldására va­ló teljes felszabadítása és munkájuk termelékenységének fokozása termé­szetesen megköveteli e szakasz gépe­sítésének és fokozatos automatizálá­sának fejlesztését. A kormány már jóváhagyta e kérdés fokozatos meg­oldásának irányelveit. A nemzeti bizottságok szerepe a szocialista társadalom további fejlesztésében A kormány irányító tevékenysége színvonalának emelésével szemben támasztott igények a XII. kongresz­szus feladatainak fényében a nem­zeti bizottságok Irányításának terén is fokozódnak. A nemzeti bizottságok kormány ^ál­tali központi irányításának fokozása és javítása érdekében következetesen érvényesül az az elv, hogy a kor­mány a nemzeti bizottságokat köz­vetlenül irányítja, ellenőrzi munká­jukat és megszervezi segítségüket. Az eddigi gyakorlatban e szakaszon már sok jó tapasztalatot szereztünk. Egyút­tal azonban megmutatkoztak a nemzeti bizottságoknak a kormány által való irányítása szervezésében levő ko­moly fogyatékosságok. A nemzeti bi­zottságok ügyeit intéző kormánybi­zottság felesleges közbeeső lánc­szemnek mutatkozott és a nemzeti bizottságok ügyeit Intéző központi hivatal sem volt képes rugalmasan és talpraesetten teljesíteni az ösz­szes feladatot. Ezért elhatároztuk a kormánybizottság és a központi hi­vatal megszüntetését és a nemzeti bi­zottságok közvetlen Irányítását a kormány által. Az eddigi központi hivatal feladatai tevékenységének irányzata alapján megoszlanak. A kormánynak a nemzeti bizottságokat közvetlenül irányító segédapparátusa lesz a miniszterelnökség mellett lé­tesülő nemzeti bizottságok osztálya. A helyi gazdálkodás- és a nemzeti bi­zottságok által irányított szolgálta­tások fokozott központi fejlesztése érdekében 1963. januárjában létre­jön a Helyi Gazdálkodás Fejlesztésé­nek Központi Igazgatósága. Ami a minisztériumok feladatát Il­leti, a kormány összhangban azzal az elvvel, hogy a minisztériumok az állam egész területén teljes és oszt­hatatlan felelősséget viselnek az ille­tékes ágazatok fejlődéséért, felelős­ségüket a kormány a nemzeti bi­zottságok által irányítót szakaszokon is érvényesíti. Gondoskodik a minisz­tériumok és a kerületi nemzeti bi­zottságok szoros és aktív együttmű­ködéséről főként a terv- és a költ­ségvetés kidolgozásában, teljesítésé­ben és ellenőrzésében, valamint tevé­kenységük hatékoný egybehangolásá­ról és tapasztalataik kicseréléséről. A minisztériumoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a nemzeti bizottságok által irányított vállalatokban a nép­gazdaság szüntelen fejlesztésének kö­vetelményével összhangban nagyfokú legyen a munka hatékonysága és ter­melékenysége. A nemzeti bizottságoknak munká­jukban a XII. kongresszus következ­tetéseiből kell kiindulniuk, amely hangsúlyozta a nemzeti bizottságok fontos szerepét a szocialista demok­rácia bővítésében, a dolgozóknak az irányításban és igazgatásban való részvétele további növelésében. Ez megköveteli elsősorban a plénumok és az albizottságok munkájának javí­tását, ellenőrző tevékenységük elmé­lyítését és a nemzeti bizottságok vá­lasztott tagjainak a dolgozók iránti fokozott felelősségét. A nemzeti bi­zottságoknak és főként albizottságaik­nak elsősorban a szervező munkának, az egyes szakaszokért viselt felelős­ségüknek kell figyelmet szentelniük. Az albizottságok tevékenysége egye siti kezdeményező, végrehajtó és el­lenőrző funkcióikat. A nemzeti bizottságok által irá­nyított gazdasági és kulturális épí­tés területén is teljes mértékben ér­vényes a kongresszus által kitűzött feladat: az irányító munka színvona­lának emelése és a demokratikus centralizmus alapelvének következe­tes érvényesítése a központi irányí­tás szerepének erősítése mellett. Továbbá abból indulunk ki, hogy szocialista társadalmunk fejlődésének folyamatában főként a kulturális for­radalom betetőzésével és a nők fog­lalkoztatottságának növekedésével kapcsolatban szüntelenül növekszik a szolgáltatások társadalmi hordereje és jelentősége. Ezért a nemzeti bizott­ságok tevékenysége a lakosságnak nyújtott szolgáltatások irányítására, fejlesztésére és javítására összponto­sul a nemzeti bizottságok által irá­nyított valamennyi ilyenfajta intéz­ményben. E szolgáltatásokat termé­szetesen széles érteleinben fogjuk fel, e fogaiom alatt értve nemcsak a köz­szolgáltatásokat, hanem más szakaszo­kat is, így a polgári és a lakásépítke­zést, a lakásokról való gondoskodást, a közétkeztetést, a tüzelőanyag-ke­reskedelmet, a sütőipari termelést, a helyi- és az autóbuszközlekedést. E szakaszok egészben véve az egész­ségüggyel, a társadalombiztosítással, a kulturális nevelőmunkával együtt a dolgozókról való társadalmi gondos­kodás nagy és igen fontos területét képezik, amelynek a nemzeti bizott­ságok figyelmének előterében kell állnia. A nemzeti bizottságoknak gazdasá­gi és kulturális téren folytatott irá­nyító tevékenysége szakaszán a konk­rét intézkedések fő Irányzatát a kö­vetkezőképpen foglalhatjuk össze: A központi irányítás szerepének megszilárdítása érdekében elmélyül a tervezés és a pénzellátás, elsősorban az ágazati tervezés erősítése követ­keztében. Az egyes kerületek számá­ra az úgynevezett globális módszer helyett az eszközöket nagymértékben az ágazatok szerint, előírás alapján határozzák meg. Nagy erőfeszítést te­szünk a terv és a költségvetés jó elő­készítésére és szilárdítására. A nemzeti bizottságok által irányí­tott helyi ipari termelővállalatok és üzemek irányításában az az elv fog érvényesülni, hogy az országos jelen­tőségű vállalatokat, főként a külke­reskedelem számára termelő vállala­tokat az illetékes termelési miniszté­riumok alá rendeljük. A nemzeti bi­zottságok elsősorban azokat a válla­latokat és üzemeket fogják irányítani, amelyek jellegüknél fogva a helyi la­kosság szükségleteit szolgálják. Ezen­kívül a termelés összpontosítása, sza­kosítása és szakszerű irányítása el­vének alapján a kormány továbbra is figyelemmel kíséri azon yállalatok legcélszerűbb szervezési beosztásának kérdését, amelyek hasonló" termelést folytatnak, mint a központilag irányí­tott vállalatok. A helyi gazdálkodás ágazati elv alapján való fokozott központi irá­nyítása érdekében létrejön a komplex tevékenységet folytató, a Helyi Gaz­dálkodás Fejlesztésének Központi Igazgatósága. Feladata elsősorban a tervjavaslat előkészítése és megtár­gyalása lesz a lakosságnak nyújtott szolgáltatások és a helyi Ipar szaka­szán. Ugyanakkor e központi igaz­gatóság ellenőrizni fogja a terv telje­sítését, megoldja a helyi gazdaság szervezési kérdéseit, irányítja a mű­szaki fejlesztést, hatékonyan közpon­tilag gondoskodik a helyi gazdálko­dás anyagi-műszaki ellátásáról, s megoldja az alapvető bér-, ár- és mód­szertani kérdéseket. Emellett hangsú­lyozni kell, hogy nincs sző valami­lyen helyi gazdálkodásügyi miniszté­rium létesítéséről. A központi Igazga­tóság tevékenysége nem sértheti meg azt az elvet, hogy olyan szakaszokról van szó, amelyeket a nemzeti bizott­ságok irányítanak, és amelyekért ők felelnek. A kerületi építőipar elsősorban a la­kás- és a polgári építkezéssel, vala­mint a nemzeti bizottságok által irá­nyított ágazatok beruházási építkezé­seivel foglalkozik. Fokozatosan kivá­lik köréből a központilag irányított gazdaság számára épülő Ipari és egyéb épületek építése, s ez az Épí­tőipari Minisztérium által Irányított építkezési szervezetekhez fog tartoz­ni. Az építőanyag, az épületelem és szerkezet gyártását a szakosítás és a szakirányítás elve érvényesítésének érdekében közvetlenül az Építőipari Minisztérium irányítása alá helyezik. Az élelmiszeripari ágazatban a mal­mok irányítását közvetlenül az Élel­miszeripari Minisztérium irányítása alá helyezik, a sütőipari és cukrásza­ti termelés pedig megmarad a KNB-k irányítása alatt. A belkereskedelem szakaszán a ven­déglőipari vállalatok és a szénraktá­rak elvben a járási nemzeti bizott­ságok irányítása alatt maradnak. A minisztérium munkájában azonban megteremtik a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a minisztérium felelős legyen a vállalatok országos távlati fejlesztéséért, műszaki ellátottságuk színvonalának emeléséért és más tár­sadalmi kérdések megoldásáért. A közlekedésben az útépítési beru­házási tevékenység (a karbantartáson kívül) irányitása, a CSAD és a gép­kocsijavító üzemek irányítása a járá­si nemzeti bizottságok hatásköréből a kerületi nemzeti bizottságok ha­táskörébe megy át. Az iskola- és kulturális ügyek te­rén az 1. fokú iskolák pedagógiai és szakmai irányítása a járási nemzeti bizottságokban összpontosul, de a he­lyi nemzeti bizottságok és a városi nemzeti bizottságok gazdasági téren tovább is igazgatni fogják az iskola előtti és Iskolán kívüli létesítménye­ket, valamint az I. fokú iskolákat. Va­lamennyi II. fokú Iskola irányítása az KNB-k hatáskörébe fog tartozni. Társadalmunk valamennyi rétege előtt ma egyetlen egy és a legna­gyobb mértékben felelősségteljes fel­adat áll: valóra váltani Csehszlovákia Kommufiista Pártja XII. kongresszu­sának feladatait. A XII. kongresszus következtetései megkívánják, hogy alaposabban tanulmányozzuk a szo­cialista közgazdaság objektív fejlődé­sének törvényeit, sokkal mélyebben behatoljunk népgazdaságunk bonyo­lult viszonyaiba és minden komoly problémát beható tudományos elem­zés alapján oldjunk meg. Megkíván­ják, hogy rugalmasan teljesítsük az adott feladatokat, és egyre nagyobb mértékben támaszkodjunk az élet alapos ismeretére, a dolgozók aktivi­tására és kezdeményező munkájára. Megkívánják, hogy elmélyítsük és emeljük az állami és gazdasági ap­parátus valamennyi fokán az Irányító munka színvonalát, úgy, hogy meg­feleljen a feladatok Igényességének. A CSKP XII. kongresszusa dokumentumainak kiállítása (CTK) — A bratislavai V. I. Lenin Múzeum dolgozói a CSKP XII. kong­resszusával foglalkozó kiállításra tesznek előkészületeket. A kiállítás anyaga kétségkívül jelentős segítsé­get nyújt nemcsak a pártoktatásban résztvevőknek, hanem mindazoknak, akik a kongresszuson fejtegetett gon­dolatok és levont következtetések alapos ismeretére törekszenek. A kiállítás szemléltető anyaga át­tekintést nyújt Csehszlovákiának a párt XI. és XII. kongresszusa közötti fejlődéséről, Szlovákiának gazdasági és kulturális felvirágoztatásáról a szocialista Csehszlovákiában stb. A kiállítás látogatóinak alkalmuk adó­dik a XII. pártkongresszussal össze­függő dokumentumanyag megtekinté­sére. Rendkívül érdekes anyag szem­lélteti a kiállításon azokat a legfon­tosabb feladatokat, amelyeket gaz­dasági életünkben 1970-ig kell a len­dületes fejlődés érdekében teljesíte­ni. A kiállítás befejező részének anyaga azt az önzetlen segítséget szemlélteti, amellyel Csehszlovákia támogatja a nemzetközi munkásmoz­galmat és szilárdítja a világbékét. Ú] SZÖ 4 * 1983- január 10.

Next

/
Thumbnails
Contents