Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-06 / 06. szám, vasárnap

ÜNNEP A SZÖVETKEZETBEN TULARÉMIA BETEGSÉGE —Nyisd ki végre azt az üveget i ne szónokolj annyit — mondja nevetve Stefan Gogornak Jozef Sarina, aki ma rendkívül tréfás hangulatban van. — Štefan, csak nem sajnálod azt a pénzt? — ugratja őt egy másik barátja, Milan Grach. — Nos, kíváncsi vagyok, hogy Milan-napon mivel kínálsz majd meg te bennünket — válaszolja neki, de akkor már kihúzta a dugót az üvegből. kítanánk." Miért ne. 312 hektár szántóföldet idejében és jól megművelni bizony nem csekélység. A brigádot megalakították, egyúttal kötelezettséget vállaltak, mert a XII. kongresszust méltóképpen akarták üdvözölni. Tapasztalataik nem voltak, de semmitől sem Ijedtek meg. És jó eredményeket értek el. A tavaszi aratási és őszi munkák előre kidolgozott tervei alapján mindent idejében elvégeztek. Szívósságuknak és áldozatkészségüknek nem volt határa. Á krasnói EFSZ irodájában jő meleg van. Ünneplőbe öltözött tizenegy. legény jött itt össze ezen az ünnepi délelőttön. Az egész 10-tagú komplexbrigád elhatározta, hogy e napon, munkatársuk névnapján kívül megünneplik a XII. kongresszus brigádjának büszke címét is, amelyet nemrégen nyertek el feladataik kiváló teljesítéséért. Itt található jozef Šarina, gépesítő, a brigád vezetője, élénk tekintetű, életerős, alacsony ember, továbbá Stefan Gogora, Aladár Mišenka, Anton Dvonc, František Paclar, ján Turček, Milan Grach traktorosok, Július Simon, Ján Smatana és Anton Hlavač javítók és mint meghívott vendég Melicher Ziak, a szövetkezet elnöke. — Nos, egészségedre, Stefan s a további sikerekre — áll fel elsőnek teli pohárral kezében az elnök. Felállva kocintanak ... Egészségedre, Štefan, egészségedre és a további sikerekre ... Ezután Šarina, a „főnök" felemeli ujját. Mindnyájan elcsendesednek. — Hogy a jövő évben még nagyobb sikereket érjünk el, s most pedig ex. Leülnek s egyszerre megoldódik a nyelvük. Vígan vannak, hisz egész délelőtt ráérnek, a munkát elvégezték és az asszonyok otthon már főzik a jó ünnepi ebédet. A 62 éves Jozef Šarina ma valahogyan alaposabban szemügyre veszi fiait, mint máskor. „Milyen vígak, gondtalanok. S milyen lelkiismeretesek a munkában". Csaknem egy éve már. Január 5-én egyszeriben javaslattal álltak elő. j,Mi volna, ha komplexbrigádot alaBizony e szövetkezetben a munkált 80 százalékát a brigád tagjai végez-: ték el. Tulajdonképpen a szövetkezet történetében első ízben fordul elő, hogy gépekkel végeztek ily sok mezei munkát s így megszüntették a fáradságos kézi munkát. — Látniok kellett volna ezt a Min šenkót, hogyan dolgozott. Mintha ve-: tógépen született volna. Vagy pedig ezt a huncut Grachot. Mintha egész életében aratókombájnnal dolgozott volna. Csak úgy égett keze alatt a munka. Igaz, hogy Smatana gépjavító is jól ért a kombájnhoz, de a szántás az eleme. Gogorát sem adnám oda. Nyolcvan hektár gabonát vetett el mint a semmi... Igaz, hogy néha össze is zördültünk — emlékszik vissza Šarina —, de ez nem volt komoly. Ilyen az élet. S ekkor a fiúk már a harmadik, š egyben utolsó üveget nyitották kl. Változatosság kedvéért Anton D von ä töltötte be a pincér szerepét. — Fiúk — szólal meg egyszerre František Peciar, a legidősebb traktoros —, mi volna, ha végre a tárgy-: ra térnénk. — Ogy van — helyeslik javaslatát S ekkor; felemelkedik ültéből farina. — Mint tudjátok, a CSKP XII. kongresszusának brigádja cím sokra kötelez bennünket. Mindannyiotok tájékoztatására felsorolom, hogy a XII. kongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségeinket a következőképpen teljesítettük: a gabonafélék hektárhozamának a tervvel szembeni egy mázsás növelését 5 mázsával túlszárnyaltuk, az eredetileg tervezett 600 liter helyett 2000 liter nyersolajat takarítottunk meg... — S most térjünk a tárgyra — .kezdi újból, miután felsorolta a teljesített feladatokat. — Mit szólnátok ahhoz, ha kötelezettséget vállalnánk, hogy a jövő évben minden mezei munkát gépekkel végzünk el, tehát a szántóföld egész területén. Ez férfias válasz volna pártunk nagy bizalmára. — Miért ne? — válaszolja mindnyájuk nevében Július Šimon. A többiek hangosan helyeselnek. — Így egyhangúlag jóváhagytuk — mondja mint mindig, mosolyogva Milan Grach. Felemelkedik székéről pohárral a kezében. — Az új kötelezettségvállalásunkra ürítsük poharunkat. — De most már elég — bont asztalt Šarina, a „főnők", mikor látja, hogy a harmadik pala'ck is üres. — Hazamegyünk, mert kihűl az ebéd. Lelkes férfiak csoportja lép ki a gazdasági udvarból. A hó ropog lépteik alatt. Éhes gyomrukat kellemesen csiklandozza az ünnepi ételek illata, amely az ablakokból szivárog az utcára. — Stefan — áll meg az útkereszteződésnél Grach — este eljövünk, légy készen. — Gyertek, várlak benneteket. Jozef Šarina mindenkitől elbúcsúzik. Alig tud elválni tőlük, állandóan a munkára, fiaira s főként a mai délelőttre kell gondolnia. Milyen nagy öröm... Egyszeriben érzi, hogy alaposan megéhezett. Hisz ünnep van. „Jóllakom, kissé pihenek, s este Štefanhoz látogatunk. Hisz megígértük neki."- J. S. Gyermekkoromban mesét hallottam egy parasztemberről, aki a földeken egy szelíd nyulat fogott, zsákba tette és haza akarta vinni. Útközben a zsák egyre nehezebb lett- és a tó mellett a nyúl — valóságban vízimanó — a gazdát behúzta a vízbe. Ami már nem mese Ez a mese jutott eszembe, amikor egyik betegemmel betegsége kezdetéről beszélgettem. — Nyúl? Igaza vanl Talán két hete fogtam egyet szántás közben. A frissen szántott barázdában gubbasztott, közeledtemre nem is próbált menekülni. Fejbe kólintottam, otthon megnyúztam és bepá col tam. Aztán a bácsi elbeszélte, hogyan kapta le lábáról hirtelen a betegség. Hideg rázta, lázas lett és hányás kínozta. „Mára pedig — folytatja — daganat nőtt a hónom alatt, fáj, alig bírtam a kabátom felvenni". Ezzel véget ért a beszélgetés, meg a vizsgálat is. Még egy tekintetet vetettem a kezén levő kis kelésre s megállapítottam: Tularémia, vagyis nyúlbetegség. A bácsi hitetlenkedve csóválta a fejét az idegen szó hallatára, de azért figyelmesen meghallgatott. Körülbelül ötven évvel ezelőtt Észak-Amerikában újfajta betegség Jelentkezett a rágcsálók, különösen a nyulak, ürgék, egerek és vizipockok között. Az elhullott állatok belső részében megtalálták a betegség okozóját, melyet a kaliforniai Tullare város szerint tularémi'ának neveztek el. A betegség gyorsan terjedt Ázsiában és Európában. A szomszédos Ausztriába is eljutott, innen került Mor-: vaországba és Nyugat-Szlovákiába. Nagy fájdalommal jár a betegség Ma már több mint harminc éves tapasztalatunk van e betegség gyóA sviti Tatrasíit Nemzetközi Nőnap é« gyermekfehér Üzemének egyik műhelye, ahol női neműt készítenek gyításában. Tudjuk, hogy a fertőzés érintkezés útján terjed. Fertőzést kaphatunk a fertőzött állat nyúzása, feldolgozása közben. A beteg állatok ürüléke is veszélyes, melyet a szalmakazalból szálló porral lélegzünk be, vagy a tisztátalan mezei forrás és patak vizével jut szervezetünkbe. Sokszor a kullancs vagy más élősködő terjeszti a betegséget. A nyúlbetegség leginkább a földműveseket, erdei munkásokat, vadászokat, vadakat árusító üzletek alkalmazottait és a szakácsokat veszélyezteti. A "betegség többnyire úgy kezdődik, hogy néhány nappal a fertőzés után influenzatünetek mutatkoznak: láz, hidegrázás, fejfájás. További lefolyása attól függ, milyen úton került a fertőzés a szervezetbe. A tularémia leggyakrabban előforduló formája a kelés. Legtöbbször a Jobb kézen keletkezik, melyet fájdalmas daganat kísér a hónaljban, vagy könyökhajlatban. Ilyenkor a bőrön keresztül történik a fertőzés. Ha a szájüregben történt a fertőzés, (pél-. dául a fertőzött víz), a kezdeti to-; rokgyulladás után hastífuszhoz ha-: sonló betegség lép fel. A szem fertőzése a szemhéj nyál* kahártyájának fekélyes gyulladását okozza, belélegzéskor tüdőgyulladáshoz hasonló tünetek mutatkoznak. Óvintézkedések A korszerű gyógyítási módszer alkalmazásával csökkent a betegség komolysága és sokkal kevesebb eset-: ben okoz halált, de a beteg a fel-; gyógyulás után még sokáig gyenge és bágyadt. A tularémia elleni harc továbbra ls időszerű. Leghatásosabb a betegséget megelőző óvintézkedések alkalmazása. Elsősorban a patkányok és egerek irtásáról van szó, melyek a rovarokra, mezei nyulakra és házinyulakra viszik át a fertőzést. Ha valahol feltűnik e betegség, a meghatározott területen agyon kell lőni a nyulakat és a lelőtt állatokat el kell égetni. Óvatosan kell bánni a döglött állatokkal, mivel a fertőzés a sértetlen bőrön keresztül is behatolhat szervezetünkbe. Ezért kezünket vastag kesztyűvel védjük. Ha szalmával, vagy takarmánnyal dolgozunk, szájunk elé kössünk kendőt, szemünket védjük szemüveggel. Megbízhatóan véd a szovjet oltóanyag, mellyel a nyugat-szlovákiai kerület-, ben ez évben húsz ezer mezőgazda-: sági dolgozót oltanak be. A ködös ősz és a puszta földek nemcsak a vadászidényt, és a finom vadpecsenyét jelenti, de a nyúlbetegségek idejét ls. Ne csábífeon a lassan mozgó, vagy döglött nyúl! Ha vidékünkön elterjedt a tularémia, védjük bőrünket, szánkat és szemünket a portól, fertőzött víztől és oltassuk be magunkat! Betegem, akiről beszéltem, a jövőben bizonyára mindent megtesz, hogy ne kapja el még egyszer e betegséget. Ma fájó fejjel emlékezik a könnyen fogott nyúlra és örül, hogy nagyobb baj nem történt. MUDr. MILAN CÍLEK A világ kommunistáinak győzelmes zászlaja A

világ forradalmi átalakulásának mai, viharokban bővelkedő és rohanó korszaka megváltoztatta az időről alkotott szokványos fogalmakat. Manapság minden egyes esztendőben annyi történelmi Jelentőségű esemény zsúfolódik össze, hogy egyegy év gyakran a közelmúltbeli fejlődés évtizedeivel vetekszik. Alig öt esztendeje, 1957-ben ülésezett Moszkvában a kommunista és munkáspártok képviselőinek értekezlete. De ez alatt az öt év alatt az emberiség roppant nagy utat tett meg, s ezt az utat a társadalmi haladásban elért mélyreható és megmásíthatatlan változások szegélyezik. Az 1957-es moszkvai értekezletnek nagy szerepe volt a nemzetközi kommunista mozgalpm megerősítésében, e mpzgalom ama új irányvonalának Kidolgozásában, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti szabadságért és a szocializmusért vívott harc egyre intenzívebb folytatására ösztö' nöz. Az 1960-as moszkvai értekezlet tovább fejlesztette a kommunista világmozgalom előtt álló főbb problémák kollektív kidolgozása terén elért eredményeket. Az 1957-ben és 1960-ban elfogadott nyilatkozatok, az alkotó marxizmusleninizmusnak ezek a világszerte Isírta: B. Ponomarjov mert dokumentumai egységes egészet alkotnak. Ez a két dokumentum a kommunista világmozgalom programjává lett harcának jelenlegi szakaszában, amikor a szocialista országok közösségének megszilárdításáért, a szocializmus, az egész felszabadító mozgalom ügyének fellendítéséért, az emberiségnek a termonukleáris háborútól való megmentéséért küzd. A két nyilatkozat hatalmas erejű eszmei fegyvert adott mind a szocialista országok, mind a kapitalista országok kommunista pártjainak kezébe, erősebbé tette az egész nemzetközi kommunista mozgalmat. Az 1957-es értekezlet óta eltelt öt esztendő derekas munkát végzett a kommunizmus javára. A béke, a demokrácia és a szocializmus erői jelentékenyen növekedtek, a háború, a reakció, az imperializmus erői pedig megcsappantak. A világtörténelem, az emberi társadalom fejlődése a szocializmusnak kedvez, a kapitalizmusnak pedig árt — ez a legfőbb következtetés szűrhető le az elmúlt öt év ese ményeiből. A

moszkvai értekezleteken elfogadott dokumentumok minta képei a forradalmi elmélet valóban lenini szellemű felfogásának, amely nek az a lényege, hogy miközben hűségesek maradunk a marxista tanításhoz, azt egyszersmind alkotóan tovább fejlesztjük, s a megváltozott helyzetnek megfelelő új következtetésekkel gazdagítjuk. Lenin azt tanította, hogy tanulmányozzuk mindenkor figyelmesen a történelmi helyzet változásait, sose tévesszük szem elől e helyzet legfőbb, meghatározó vonásalt. „Csakis ezen az alapon, vagyis csak akkor építhetjük fel taktikánkat helyesen — hangsúlyozta Lenin —, ha elsősorban figyelembe vesszük a különböző „korszakok" (nem pedig egyes országok egyes történelmi epizódjainak) fő, megkülönböztető vonásalt, és csak az adott korszak alapvonásainak ismerete szolgálhat alapul arra, hogy egyik vagy másik ország részletesebb sajátosságait számba vehessük" (Lenin Művei. 21. köt. 138. old.). A kommunisták két nemzetközi fóruma a lenini útmutatásokat követve sokoldalúan elemezte a világhelyzetet, s levonta a világtörténelmi jelentőségű következtetést: az imperializmus többé már nem domináló erő a világban: az emberi társadalom fejlődésének fő tartalmát, fő Irányát és fő sajátosságait korunkban a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializ mus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak. A moszkvai értekezletek egyik legfontosabb következtetése az, hogy a mai körülmények között a világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Azt jelenti ez talán, hogy megváltozott az imperializmus agresszív természete? Egyáltalán nem. Az imperializmus agresszív volt s az ls marad létének utolsó napjáig, és amíg az imperializmus fennáll, megmarad a háborúk kitörésének talaja is. Az új jelenség ebben a vonalkozásban az, hogy a történelem során ezúttal első ízben harcolnak a háború ellen olyan nagy és szervezett erők, amelyeknek összefogott akcióival a béke megvédhető. Ez csak akkor lehetséges, ha erősítjük a szocialista tábort, s kibontakozik minden ország népeinek harca. A marxizmus—leninizmus követői szerint ez az igazi biztosítéka a békének, a népek szabadsága és függetlensége megóvásának, nem pedig az imperializmus „megkövetése", amit egyesek — a tényeket kiforgatva — a nyakukba varrnak. Akik olyasfajta koholmányokat terjesztenek, hogy a kommunisták „megkövetik" az imperializmust, meg akarják bontani az antiimperialista front egybeforrottságát, meg akarják rendíteni a békéért és a szocializmusért valóban döntő ütközeteket vívó legfőbb erőkbe vetett hitet. Az értekezletek következtetése lelkesedéssel tölti el az emberiséget, világosajj megmondja neki, hogy a békéért vívott harcát győzelem koronázhatja és fogja koronázni, s egyszersmind aktivitásra serkenti a háborús úszítók ellen. Ez a következtetés ugyanakkor különösen jól világítja meg a kommunistáknak azt a nagy küldetését, hogy minden erejükkel harcoljanak a néptömegek boldogságáért, a termonukleáris háború veszélyének elhárításáért. R

endkívüli jelentőségű az a tény, hogy a moszkvai értekezletek tovább fejlesztették a forradalom lenini elméletét. Korunknak egyik sajátossága az, hogy gyakorlatilag bármely ország rátérhet — fejlődésének színvonalától függetlenül — a szocializmushoz vezető útra, hogy a forradalomra kelő népek bizton számíthatnak a szot^lista országok támogatására abban a harcukban, amelyet a nemzetközi reakciónak az ellenforradalom exportálását célzó kísérletei ellen folytatnak. Mivel a nemzetközi porondon gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok, s a néptömegek egyre jobban vonzódnak a szocializmushoz, a kapitalista országok munkásosztálya előtt megnyílnak a szocializmusért vívott harc új, kedvező távlatai. Fokozódik annak lehetősége, hogy a szocialista forradalmat békés úton valósítsák meg, amire még Marx és Lenin rámutatott. Aki nem látja vagy tudatosan figyelmen kívül hagyja ezt a lehetőséget, az gátolja a tömegek egybeforrását, harcuk kibontakozását, fékezi a forradalmi folyamatok fejlődését. A marxizmus—leninizmus követői nem emelik abszolútum rangjára a békés utat. Azt vallják, hogy ha a kizsákmányoló osztályok erőszakot aiÜJ SZÖ 4 * 198

3- l

anuá

r ®»