Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-06 / 06. szám, vasárnap

Párton kívüli kommunista Miroslav Valešt, a libereci Textilana üzem egyik anyagfestő mesterét, az üzem kapuján kivQl még alig ismerték. Ma már sokan tudják róla hogy példás, lelkiismeretes szakember. Alaposan megfontolja mit tesz mit mond. A legkörülményesebb problémák megoldásánál is számíthatnak rá. Ezért tanakodott teljes három napig önmagával, amíg sikerült megvála szólnia, eldöntenie a fogas kérdést: menjen, ne menjen? Harmadik éjsza­ka tudta már, mi a kötelessége. Népgazdaságunk élenjáró dolgozóinak a felhívása nem találhat süket fülekre. Neki is segítenie kell. .. Reggel első útja az üzemi pártbizottsághoz vezetett. Együttesen megvitatták az elvtársakkal Valeš mester elhatározását, bevonták a tanácskozásokba a szakszervezeti bizottságot is. Néhány órán belül kész tervvel állt a kis küldöttség az üzem vezetősége elé:a fogyatékosságok, hibák eltávolítása érdekében Miroslav Valeš késznek mutatkozik átvenni a filmfestőde veze tését. Amikor huszonnégy évvel ez­előtt, a háború előszelétől terhes, vésztjósló, puskaporos Időkben a textilfestést választotta hivatásul, ezt gondolta magában: mindegy, hol dolgozik, a fő, hogy kenyere legyen. Azóta hej, de megszerette az üzemet, a munkát, mindent, ami vele jár és különösen a körü­lötte szorgoskodó társalt. Össze­forrtak, elszakíthatatlan barátok­ká váltak. Mondtuk rílár, hogy Valeš mes ter nem barátja a sok beszédnek Ügy méri a szót, akárcsak az ara­nyat. Bizony, nem könnyű kiszed­ni belőle a részleteket munkájá­ról, életéről. Inkább a tettek em­bere. — Mindenki a maga módján — mormolja, miközben gyorsan fogy keze alatt az asztalon kifeszí­tett 60 m hosszúságú anyag. Tes­tének teljes súlyával nyomja a kel­mére a festékkel átitatott, rámába foglalt mintát. De máris tovább lép, hogy szakértelemmel folytas­sa megkezdett művét. Mert bizony a munkában nem ismei*tréfát. Ezt a tulajdonságát felettesel már másfél évvel ezelőtt felismerték. Azért helyezték a kézifestődébe, hogy tapasztalataiból, tudásából a fiatalok merítsenek. így biztosítot­ták a terv minőségi és mennyiségi mutatóinak a teljesítését. Valeš elvtárs beváltotta a hozzá­fűzött reményeket. Kollektívája megszerezte a szocialista munka­brigád büszke címét, őt magát pe­dig a múlt év februárjában a szocialista munka úttörője kitün­tetéssel jutalmazták. Jól érezte magát a kézifestődé­ben. Negyvenkét éve ellenére ls úgy megszerette ezeket a fiatalo­kat, akárcsak a saját fialt. Ezért nem is gondolt rá, hogy megváljék tőlük, e megszokott, kellemes kör­nyezettől, hogy a begyakorolt jól Ismert munkát fárasztóbb, számá­ra szokatlan munkával cserélje fel. Míg azután váratlanul közbe jött valami: válaszolt a felhívás­ra ... A kézifestődében már jól dol­goznak, szinte magától megy itt minden, akárcsak a karikacsapás — latolgatta, fontolgatta magá­ban — de a filmfestődében koránt sincs minden rendjén. A minőségi tervet a szerény gyakorlattal ren­delkező fiataloknak mindössze 91 százalékra kellett volna teljesíte­niük, de még így is lemaradtak. A munkatermelékenységről leg­jobb nem is beszélni... így ragadta magával Valeš elv­társat a felhívás és Valentina Ga­ganovának, a jól ismert szovjet szövőnőnek példamutatása Így kézifestődében nagyobb a fizetés és mindössze egy műszakban dol­goznak. A filmfestődében két mű­szakban folyik a munka. Súlyos­bítja a helyzetet a bejárás. Hiszen az otthonából — Český Dubtól a libereci üzem 26 kilométernyire van. Az utazás eléggé fárasztó, megviseli az embert. Hát még az esti, éjszakai döcögés az utóbusz­ban ... Nem, nem futamodhat meg a kezdeti nehézségektől. Ezt nem teheti. Mindig becsületesen meg­állta a helyét, most is meg kell mutatnia, mire képes az, akitől — a szocialista munka úttörőjeként — oly sokat várnak. Elhatározása után a helycsere csak napok kérdése volt. Karel Mráz átvette eddigi munkáját a kézifestődében. Miroslav Valeš pe­dig múlt év november 5-től a filmfestőde nyolctagú kollektívájá­nak a vezetője. Hogyan fogad­ták az új embert? Ugyanolyan sze­retettel és biza­lommal, mint amilyen jó érzé­sekkel ő maga Idejött. — Hiszek az emberekben — vallja meghatot­tan. —. A tavaly mulasztottakat ez év első negye­dében minden­képpen behozzuk — csillan fel sze­mében a meggyő­ződés. — Célkitű­zésünk teljesíté­sének biztosíté­ka, hogy a múlt hét óta verseny­be léptünk a szo­cialista munka­brigád címéért, így azután nem maradhatunk le. A brigád tag­jai hálásan tekin­tenek mesterük­re. Tudják, érzik, hogy jót akar ne­Is, az üzemnek is. Végered­ményben pedig a társadalomnak. A beléjük helyezett bizalmat mindenképpen ki akarják érde­melni. Miroslav Valeš a fiatalokat tanítja okoskodott: A kézifestődében ls kik voltak eleinte problémák, ma már egyenesben vannak. Nincs már itt szükség rám. A filmfestődében na­gyobb hasznomat veszik. Igaz, a A libereci Textilana hazánk legnagyobb textilüzeme. A tiszta gyapjú kasmír és egyéb jó minőségű anyagok előállításán kívül nagy gondot for­dítanak az üzem dolgozói a csinos, ízléses és divatos minták tervezésére és a kelmék szakszerű festésére. Erről ismeretes a Textilana országszerte, ezért oly keresett az innen exportált áru a világ minden részében. Es eze­ket az eredményeket jutalmazta meg a kormány és a Központi Szakszer­vezeti Tanács, amikor tavaly novemberben már harmadszor ítélte oda a Vörös zászlót az üzemnek. KARDOS MARTA A megfélemlítés nem nevelési módszer — PERSZE HOGY rosszak manap­ság a gyerekek — magyarázta meg­győződéssel egy szülő. — Neim félnek sem otthon, sem az iskolában. A ml időnkben reszketve hallgattunk, ha a tanító előhúzta a pálcát. De a rosszakat el is nadrágolta kegyetle­nül. Most is így kellene. Alaposan ráijeszteni a gyerekekre. Nagyon sok szülő még mindig ha­sonlóan vélekedik. A napokban tet­tem egy próbát. Fiam 11 éves, de egyetlenegyszer sem vertem meg. Egymásután tlz szülővel beszélgettem erről. A tízből csak egy nyilatkozott úgy, hogy ő is így neveli a fiát. Kettő helyeselte módszeremet, de nyomban hozzátette, ha elönti őket a méreg, nem állják meg, hogy oda ne sózza­nak a gyerkőcnek. Ebben rejlik a dolog visszás oldala. Legtöbbször akkor verjük a gyere­ket, amikor az indulat erőt vesz raj­tunk. Elverjük, mert nem tudunk uralkodni magunkon. A gyermek ezt észreveszi, s bár meghúzza magát, azonban tekintélyünk ahelyett, hogy növekedne előtte, inkább csak csök­ken. És ugyanakkor a testi fenyítés dacot is szül a gyermekben. Nevelőmunkánkban minden körül­mények között törekednünk kell ar­ra, hogy a fegyelemre nevelés, a gyermek öntudata kialakításának szerves része legyen. Inkább több meggyőző szót, mint elhamarkodott pofozkodást. Természetes, ez a neve­lési mód következetességet követel a szülőtől, elsősorban azt, hogy sze­retve nevelje a szülő gyermekét, azonban a szeretet mellett, ha a szükség úgy kívánja, ne mellőzze az indokolt szigort. Ha N kicsit mélyebben vizsgáljuk, milyen hatást gyakorol a testi fenyí­tés a gyermekre, akkor alapjában vé­ve, egészen leegyszerűsítve a dolgot, két típust különböztethetünk meg. Vannak gyermekek, akik megszokják a verést, fenyegetést, hozzádurvulnak, tűrik, gyakran csikorgó foggal, ko­nok daccal. Ugyanakkor azonban a bosszúvágy ls erősödik bennük. A gyermekek másik típusa a testi fenyítés hatására állandó levertség­ben él. Minden pillanatban a szitkok és ütlegek zúdulását várja. Az ilyen gyermek a gyermekkor játékos derű­je nélkül nő fel, mint az árnyékban levő növény. Sokszor ügyetlenségből, kapkodásból, rettegésből követi el a nem kívánatosat, és annál inkább le­sújtja a fenyítés. Az így nevelt gyer­mek egyre inkább elveszti önbizal­mát, kezdeményező képességét, nem egvszer önállótlanná válik, amolyan teddide-teddoda emberré, aki min­dig 'igyekszik magát kivonni a fe­lelősség alól. Az ilyenekből azután nehezen lesz jó közösségi ember. Na­gyon helyesen állapltja meg a szovjet pedagógia: „A testi fenyítés, ijesztge­tés, megfélemlítés, összeegyeztethe­tetlen a szocialista társadalmi rend­del, amelyben az ember megszabadul a rabszolga lélektantól... A testi fe­nyítés sohasem javítja meg a gyer­meket, egyáltalán nem alkalmas a nevelésre, ellenkezőleg: oda vezet, hogy a gyermek hibái még szapo­rodnak. A büntetéstől való félelem konokká, hazudozóvá teszi őket... SZÍVLELJÜK MEG a szovjet neve­lés nagyjainak gondolatait. Ne alkal­mazzuk sohasem az ijesztgetést, meg­félemlítést, illetve ennek legdurvább eszközét, a testi fenyítést. Mindezek ma már elavult módszerek. Minél In­kább visszamegyünk a múltba, annál többször találkozunk vele. Iskoláink­ból teljesen száműztük ezt a mód­szert, s helytelen az a nézet is, ami­kor a szülő, ahelyett, hogy többet foglalkozna gyermekével, csupán ar­ra serkenti a pedagógust, hogy ha „úgy látja, ne kímélje a gyereket". Kétségtelen, hogy nemegyszer türel­me határához érkezik szülő-nevelő egyaránt. Nem szabad azonban elfe­lejteni, hogy a testi fenyíték aligha nevezhető célravezetőnek. Az otthon ily módon nevelt gyer­mek sok gondot okoz az iskolai ne­velésben. Nehezen illeszkedik a kö­zösségbe, önző, rendbontó, konok, veréshez szokott. A szülők viszont hajlamosak arra, hogy mihelyt isko­lába jár a gyerek, minden rossz szo­kásáért, viselkedéséért az iskolát, Il­letve a pedagógusokat okolják. Fel­indultságukban nemegyszer gyerme­keik előtt becsmérlik a tanítót, már­pedig ez nagyon nehezíti az iskola! nevelést, csökkenti a pedagógus te­kintélyét. Bár napjainkban erősen apad azok száma, akik még mindig istenverés­sel, ördöggel, pokollal, szellemekkel és kísértetekkel ijesztgetik a gyere­ket, elvétve azonban még mindig ta­lálkozhatunk ilyenekkel. Az ilyen szülők elfelejtik, hogy ezzel a tettük­kel fölösleges félelmet, babonás hie­delmet plántálnak gyermekükbe, amit a pedagógusoknak sokszor csak fá­radságos munkával sikerül kigyonn lálniuk, hogy utat nyithassanak a tu* dományos világnézetre való nevelés­nek, a félelem nélküli, öntudatos fegyelemnek és a meggyőződéses ta­nulási vágynak. Befejezésül még pár szóval annyit, hogy az Ijesztgetés, megfélemlítés és testi fenyítés helyett jó példával, meggyőzéssel, következetességgel ne­veljük gyermekeinket. Nagyon hely­telenül jár el az a szülő, aki egyszer mindent megenged gyermekének, máskor pedig rabszolgai engedelmes­séget követel tőle. MINDENEKELŐTT ismerjük meg a gyermek egyéniségét. Ha káros tu­lajdonságokat veszünk észre, keres­sük ennek okait, legyen az akár egészségi, akár lelki eredetű. És se­gítsük kiküszöbölni ezeket a káros' tulajdonságokat. Előzzük meg, hogy a gyermekben rossz tulajdonságok fejlődjenek ki. Figyeljük játékait, ol­vasmányait, barátait. Érdeklődjünk problémái iránt. Hallgassuk meg és irányítsuk. Ha szükségesnek látjuk az intést, dorgálást, egyszóval vala­milyen büntetést, lehetőleg mindig higgadtan, megfontoltan cseleked­jünk. Ne feledjük el, hogy a nevelés komoly, összetett, mondhatni alkotó folyamat. Eredménye mindig minket, idősebb nemzedéket tükröz,vissza. LÖSKA LAJOS A helyi gazdálkodás fejlődése kalmaznak a néppel szemben, elke­rülhetetlenné válik a szocializmusra való nem békés átmenet. Aki meg­feledkezik arról, hogy az urolkodó osztályok uralmuk megtartása végett adott esetben a legvéresebb erőszak­hoz folyamodhatnak, aki nem készíti fel a munkásosztályt a harc nem bé­kés formáira, az árt a forradalom fej­lődésének. A kommunisták hűségesek Lenin­nek ahhoz az útmutatásához, hogy a munkásosztály köteles elsajátítani a társadalmi tevékenységnek kivétel nélkül minden formáját, illetve olda­lát, felkészülni e formák leggyorsabb és legváratlanabb váltogatására. A szo­cializmusba való átmenet különféle formáira vonatkozó tétel legfőbb Je­lentősége abban áll, hogy a munkás­osztály, a dolgozó tömegek előtt tág teret nyit erőik összefogásához, a ka­pitalizmus elleni aktív harchoz, vala­mint ahhoz, hogy minden helyzetben olyan harci eszközöket alkalmazza­nak, amelyek a legbiztosabban vezet­nek a szocialista forradalom győzel­mére. A moszkvai értekezletek egyik leg­főbb érdeme, hogy megvilágították a fiatal nemzeti államok fejlődésének útjait, s kidolgozták a marxista-le­ninista elméletnek a nemzeti de­mokratikus államról szóló új tételét A hatalmas arányú nemzeti felszaba­dító forradalom, amely megingatta a nemzetközi imperializmus egyik leg­főbb pillérét, nem fullad el, s nem áll meg félúton. A kolonializmus jár ma alól felszabadult országok törté­nelmi válaszút előtt állanak: el kell dönteniük, milyen úton fejlődjenek tovább. A nemzeti felszabadító forra­dalom fejlődése előtt kedvező távlato­kat nyit meg a nemzeti demokratikus állam megteremtéséért vívott harc. A felszabadult országok természete sen nemcsak a már kipróbált formák között térhetnek és térnek rá a szo cializmus útjára, hanem olyan for­mák között is, amelyeket a nép moz galma ezután fog felfedezni. A moszkvai értekezletek olyan időben ültek össze, amikor már sok kommunista párt uralkodó pár! volt, s amikor a kommunistáknak nincs egységes nemzetközi szerveze­tük. Ilyen körülmények közt óriási jelentősége volt annak, hogy kidol­gozták a szocialista országok, a kom­munista pártok közti kapcsolatok alapelveit. Az értekezletek által ki­dolgozott alapelvek biztosítják a szo­cialista világrendszerhez tartozó or­szágok és valamennyi kommunista párt testvéri barátságát, szolidaritá­sát és szoros egységét. Az értekezletek által kidolgozott minden egyes tétel nem más, mint a marxizmus—leninizmus a gyakorlat­ban. Az értekezletek következtetései összességükben új szakaszt Jelentet­tek a maratsta—leninista elmélet fej lődésében, meghatározták a kommu nista mozgalom stratégiáját és takti káját. Érthető, hogy ez elképzelhetetlen lett volna a kommunista pártok inten­zív elméleti munkája nélkül Korunk sarkalatos problémáinak marxista­leninista kidolgozásához, mint a test­vérpártok egyhangúlag megállapítot­ták, különösen nagymértékben Járult hozzá az SZKP XX. kongresszusa, amelynek határozatai termékenyltően hatottak a kommunista világmozga­lom marxista—leninista elméletének alkotó továbbfejlesztése szempontjá­ból. A moszkvai értekezlet részvevői nem véletlenül szögezték le a nyilat­kozatban: „Az SZKP XX. kongresszu­sának történelmi határozatai nemcsak az SZKP és a Szovjetunióban folyó kommunista építés szempontjából nagy jelentőségűek, hanem új korszak kez­detét jelentették a nemzetközi kom­munista mozgalomban is, előmozdí­tották további fejlődését a marxiz­mus—leninizmus alapján." A moszkvai értekezletek következ­tetéseit, a nemzetközi kommu­nista mozgalom új stratégiai irány­vonalát olyan körülmények közt dol­gozták ki, amikor harcolni kellett a dogmatikusok ellen, akik nem akar­tak szakítani a Sztálin körül kialakí­tott személyi kultusz időszakának ká­ros módszereivel, s az elkeseredett ellenállást tanúsító revizionisták el­len. A dogmatikusok és a revizionis­ták ma sem hagytak fel az értekez­letek határozatai elleni támadásaik­kal, igyekeznek meghamisítani, kifor­gatni ezeket a határozatokat. De a történelmi fejlődés menete félre fogja söpörni mind a dogmatikusok szűk látókörű, szemellenzős korlátozottsá­gát, mind a revizionista opportuniz­must, s meg fogja erősíteni az érte­kezletek marxista—l«nlnlsta következ­tetéseinek nagy igazságát. Megjelent a moszkvai Pravdában A CSKP XI. kongresszusa óta eltelt időben a lakosság igé­nyeinek megfelelő mértékben emelkedett a helyi gazdálko­dási üzemek szolgáltatásának színvonala a nyugat-szlová­kiai kerületben. A helyi szolgáltatási üzemek vezetősége elsősorban a mo­sodák s a tisztítóüzemek szá­mának gyarapítására összpon­tosította figyelmét. Létrejöttek a vidéken szükséges szolgál­tatások kellő feltételei is, ami lehetővé teszi, hogy a háztar­tásokban megszűnjön a fárasz­tó és sok időt igénylő mumka jelentős része. Sereden üzem­be helyeztek egy gyorsmoso­dát, Bratislavában, Galantám, Nitrán, Sládkovičovóban, Ho­líčon és további városokban szolgáltatások házait rendez­ték be. A nyugat-szlovákiai kerület­ben 1960 óta 27-ről 38-ra nö­vekedett a mosodák és 15-ről 23-ra a tisztítóüzemek száma. Egyidejűleg a falvakra rend­szeresen kijáró mozgó be­gyűjtők száma is növekedett. Míjjf a nyugat-szlovákiai kerü­letben két évvel ezelőtt egy lakosra számítva 1,13 kg fe­hérneműt mostak közüzemi mosodákban, ez idén már csaknem 2 kg-ot. Rendkívül sikeresen működnek a bratis­lavai helyi szolgáltatási üze­mek, ahol több mint 8 kg az említett üzemekben kimosott — egy lakosra jutó — fehér­nemű mennyisége. A helyi ipari vállalatok je­lentősen kibővítették a gyors­javító, valamint az új kisüze­mek hálózatát. Egyben foko­zott gondot fordítanak arra, hogy egyre jobb legyen a szol­gáltatások minősége. Ami a gyártmányok választékának sokféleségét illeti, nagyobb mértékben gondoskodnak a különböző bútordarabok, az apró közszükségleti árucik­kek gyártásáról, továbbá fe­hérnemű és készruhák készíté­séről bel- és külkereskedelmi célokra. A mezőgazdasági ter­melés meggyorsítása érdeké­ben Trnaván termelő-gépter­vező központ létesült a fej­lesztési és műszaki munkála­tok elvégzésére. 1983. január 8. • 0} SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents