Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-05 / 05. szám, szombat

A CSKP XII. kongresszusának üzeméből Erősségünk - a szocialista munkaverseny Régi igazság, hogy az összefogásban van az erő. A Zlaté Moravce-l Hűtőszekrénygyár dolgozóiról épp 6zt kell legelsősorban elmondani, hogy hűek e régi Igazsághoz. Az év elején ugyanis elhatározták, hogy mindenáron valóra váltják az ez évre szóló feladataikat. De hogyan, minek a segítségével? — tették fel nyomban a kérdést. Addig tanakodtak, vitatkoztak, amíg rájöttek, hogy a kitűzött célt csak abban az esetben érhetik el, ha nagyobb súlyt helyeznek a szocialista munkaversenyre, a munka Irányítására és szervezésére. De még ekkor is akadtak tamáskodók, akik azt hajtogatták, hogy a terv semmiképpen sem teljesíthető, mert — úgymond — „igen magasak az Irányszámok". Az üzem kommunistái és becsületesen gondolkozó munkásai azonban — okulva az elmúlt évek tapasztalatain — kitartottak. Az üzem vezetősége, a párt- és a tömegszervezetek nem vártak sokáig. A második negyedév elején hozzáfogtak egy nagyszabású politikaiszervezési terv kidolgozáséhoz, amelynek az volt a küldetése, hogy minél szélesebb alapokra helyezzék a szocialista munkaversenyt és a brigádmozgalmat. Segítségével sikerült ls a dolgozók 95 százalékát bevonni a munkaversenybe. Szocialista vállalásokai negyedévenként tettek az üzem dolgozói. Ezt azonban mindig megelőzte a felülvizsgálás, amelyre azért volt szükség, hogy helyes Irányt szabhassanak a mozgalomnak, s kiküszöbölhessék a vállalásokból a formalizmust. Megérte a fáradságot, mert a szocialista munkaverseny felülvizsgálása nemcsak azt mutatta meg, hogy milyen kihasználatlan erőforrásokkal rendelkezik még az üzem, hanem azt ls, hogy melyik tervmutató teljesítése forog veszélyben. A kötelezettségvállalások aztán a parlagon heverő erőforrások, 111. tartalékok jobb kihasználása mellett a „veszélyben forgó" tervmutató gyors orvoslására irányultak. — A rendszeres felülvizsgálás másik nagy erőssége abban rejlik, — mondotta Viliam Hlava versenyfelelős-, hogy a kötelezettségvállalások nem váltak formálissá és túlméretezetté. A szocialista munkaversenyt azonban az ls segítette, hogy már évek óta folyik verseny az üzem legjobb dolgozója, kollektívája, műhelye és részlege címekért. A versenyben azok győznek — és nyernek jutalmat, — akik legjobb teljesítményüket a munkatermelékenységben, az újító- és feltalálőmozgalomban stb. érik el. 57 kollektíva A fiatal versenyfelelős ezután a szocialista munkabrigádokról beszélt. Elmondta, hogy tevékenységüket — a kidolgozott terv szerint — elsősorban a termelési feladatok maradéktalan teljesítésére irányították. — Az üzemben — mondta — 46 kollektíva versenyez a brigád címért, 11 pedig már magáénak mondhatja. Az 57 kollektíva közül 22 a kongreszszusi elmért is versenyzett, közülük 18-at javasolunk az elnyerésére, de csak 13 kapta meg... Most pedig lássuk, teljesítették-e a brigádok a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásaikat? Felajánlásaik értéke meghaladta az 1 millió 200 ezer koronát. Szép öszszeg, vállalásaik tényleges értéke azonban jóval magasabb volt ennél, mert nem szerepel ebben az adatban azoknak a vállalásoknak értéke, amelyeket felajánlásokon kívül tettek. Az üzem dolgozói a felajánlásokat becsülettel teljesítették. Jó példával jártak elől a kongresszusi címért versenyző brigádok és üzemrészlegek. Nemcsak a fáklyavivők, hanem a kezdeményezők Is ők voltak. E brigádok és részlegek dolgozóinak öntudatos és kezdeményező munkája, •példamutatása a gyengébb eredményeket elérő dolgozókat és munkakollektívákat ls jobb munkára serkentette. Természetesen az is hozzájárult ehhez, hogy az üzem funkcionáriusai sem tétlenkedtek. Mint már mondottuk, a második negyedév elején kidolgozott munkaterv egy perc időt sem engedélyezett számukra. Mindennek az lett az eredménye, hogy az üzem dolgozói valóra válthatták a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásaikat s elnyerhették a CSKP XII. kongresszusának üzeme büszke elmet. A szocialista munkaverseny jó megszervezése és csaknem kifogástalan irányítása másban is segítségére volt az üzemnek, a dolgozóknak. így pl. az első három negyedévA hajógyárban találkoztam vele. A másoktól hallottak alapján azt gondoltam róla, hogy valamelyik Irodában dolgozik. Mert Ismerőseim Így mutatták be: Musil Emilnek hívják a fiút, eleinte egyszerű lakatos volt, munkája mellett nemrég leérettségizett és a gyárban az üzemi lap legjobb tudósítója. így aztán — előre Is megmondom, hogy téves — elképzelésemhez híven a legelső hozzáintézett kérdésem ez volt: — Műszaki vonalon dolgozik, vagy az adminisztrációban kapott az érettségi után beosztást? Musil Emil nevetett a kérdésen. Aztán azt is megmondta, miért nevetett. — Más ls tintapusztltónak nézett már, mikor megtudta, hogy leérettségiztem és hogy az újságba írok. Ezzel kapcsolatban ha kíváncsi rá, elmondom, hogyan jártam egy öreg hajóépítővel, mikor megjelent az egyik cikkem. — Szívesen hallgatom. — Bíráltam az egyik írásomban. Kit érintett a kritika? Azt hiszem, hogy mindnyájunknak, akik akkor a hajógyárban dolgoztunk, volt valami köze a cikkben „szellőztetett" dolgokhoz. Magam is ludasnak éreztem magam. Az évvégi hajrát pellengéreztem kl az írásban. Képességeimhez mérten azt écseteltem, hogy a hónap közepéig a befejezéshez közeledő hajón csak itt-ott lézengett egy-egy ember. Nem így volt azonban ez a hónap utolsó hetében. Ezekben a napokTollforgató ban egyszerre Jelentek meg a hajón a mázolók ós a lakatosok, a csőszerelők és az ablakmosó lányok, ami természetesen nem ment minden zavar nélkül. Sőtl Megtörtént, hogy a nagy Igyekezettel dolgozó hegesztők nyakába csepegett az ablakmosáshoz használt víz, vagy a frissen rákent festék. De gyakran cifrább dolgok is előfordultak. Cikkemben — mivel magam ls szenvedő, de egyúttal tevékeny alanya voltam a hóvégi hajrának, hajógyári Bábelnek neveztem ezt az állapotot és ml tagadás, név szerint is kipellengéreztem azokat a mestereket, akik az utolsó napokra hagyják dolgukat. Nevemmel a végén a hajógyári lapban meg ls jelent a cikk. Alighogy megjelent az újság, egy reggel munka közben erre a néhány mondatra lettem figyelmes: — Szakikám, nem Ismer Itt a gyárban valami Musil nevű alakot? Ha a kezem közé kerül, széttépem azt a gazembert. Biztosan valami tintapusztltó az Irodákból... A számomra nem éppen bátorító szavakat a szomszéd műhely egyik megkritizált — különben nagyon tapasztalt — mestere intézte a munkacsoportom vezetőjéhez. És a felindult mester kezében ott lobogtatta a frissen megjelent újságot. A csoportvezető rám mutatott. — ö az, itt áll mellettem. A mester meglepetésében majd a száján esett ki. — Micsoda? Ez a fiú Irta ezt a cikket? — Én írtam. Itt vagyok, tépjen szétl A mester a fejét vakarta, aztán elmosolyodott. — Hát.,. mindenesetre, nem téplek szét. Mert igazat írtál. Hanem én azt hittem, hogy valamelyik irodista „követte el" a cikket, aki velünk munkásokkal csak minden szökőévben találkozik. — Hát Így lettem munkáslevelező, mondta Musil Emil. A múlt évben több mint száz kisebb-nagyobb Írásom jött le az üzemi újságban. Bevallom, gyakran az ls írásra késztetett, hogy a hivatásos tollforgatók néha úgy írnak a munkásról, mint valami exotikus lényekről. Olyannak ábrázolnak bennünket, amilyenek nem vagyunk. De különben ls, a szerkesztőség néhány tagja nem láthatja azt, amit a munkások százai látnak. — És most, hogy már leérettségizett, nem kívánkozik el valamilyen kényelmesebb munkahelyre? Mondjuk: irodába. — Kényelmesebb munkahelyre? Irodába? Lehet, hogy kényelmesebb munkahely is van, mint a lakatosműhely, de olyan nincs, amit jobban szeretnék. Meg az-' tán, maga talán azt hiszi, hogy a hajóépítéshez kevesebb ész kell, mint teszem fel példának a bérelszámoláshoz? — Nem hiszem, Musil elvtárs! TÖTH MIHÁLY ben 100,5 százalékra teljesíthette az üzem a műszaki fejlesztés tervét. A szocialista munkaversenyen kívül nagyban hozzájárult ehhez az újítóés feltaláló mozgalom népszerűsége is. E téren különösen szép eredményekkel dicsekedhet Stefan Babinec, aki fáradhatatlanul küzd a termelés műszaki színvonalának emeléséért. Jelentős sikereket ért el az üzem a villamos energia fogyasztása és a fűtőanyagokkal való takarékosság terén is. A vállalt 33,1 tonna fűtőanyag helyett 138,4 tonnát takarított meg az első három negyedévben. Joggal mondhatta tehát Tomas Kmet, az üzemi bizottság elnöke: — örülünk a megtisztelő címnek, tudatosítjuk azonban, hogy nem ülhetünk babérjainkon. Az idei feladatok sokkal nagyobb felkészültséget követelnek. Én bízom

1 abban, hogy dolgozóink ebben az évben ls helytállnak. Végül jegyezzük meg: a Zlaté Moravce-l Hűtőszekrénygyár dolgozói a feladatokat nem ölbetett kézzel, hanem a szervező- és Irányító munka megjavításával, a szocialista munkaverseny és az újítómozgalom népszerűsítésével és továbbfejlesztésükkel akarják valóra váltani. Mint a CSKP XII. kongresszusának üzeme cím viselői, nem is cselekedhetnek másképpen. (kj) (lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Más szabályokat használ Az elmúlt héten feleségem és egy barátom társaságában Safárikovón az állomás melletti önkiszolgáló étterembe mentünk be, hogy vacsora és egy pohár sör mellett bevárjuk a vonat indulását. Feleségem megvásárolta a vacsorát, ml férfiak pedig a sört. Száz koronával fizettem a sörért. A vacsora és a sör elfogyasztása után Jutott csak eszembe a száz koronából visszajáró 98,60 korona. Hirtelen kapkodás, zsebűrltés, mint ilyenkor lenni szokott, de. haszjalan, mert a 98,60-at egyik zsebemben sem találtam. Nincs más mód , javasolja a barátom mint Jelentkezni a kiszolgálónőnél, hogy adja vissza a száz koronából visszajáró összeget. Igen ám, de a fizetés idejétől már másfél óra telt el Az üzleti szabály pedig azt mondja: „Győződj meg, miért mennyit fizetsz és mennyit kapsz vissza!" Végül is úgy határoztunk, hogy nyíltan fogok- fellépni és tanúként viszem a barátomat. Az elárusítónő, Lajgut Erzsébet, ahogy a pulthoz léptem, máris nyújtot«," eJ

Sr

e előkészített 98 korona 60 fillért. Zavaromban talán meg sem köszöntem. Ha az üzleti szabály értelmében beszélt volna velem, semmi jogom a pénz visszaszerzésére. Azonban a jelek szerint az illető elvtársnő más szabályokat használ, szem előtt tartja a szocialista erkölcsöt, ami felülmúl minden Jóhangzású régi üzleti szabályt. Török László, Coltovo Meggyorsítják az olvasztókemencék javítását Nemrég tért vissza a vítkovlcei Klement Gottwald tJj Kohó egyik karbantartó csoportja a Szovjetunióból, ahol több kohóipari központban tanulmányozták a Siemens-Martin kemencék gyón megjavításának módszerelt. A hattagú csoport visszatérése után máris hozzálátott az egyik olvasztókemence javításához. A144 óra tervezett javítási Időt 129,3 órára csökkentették és fgy csaknem fél nappal előbb helyezhették üzembe az alvasztókemencít. Jarmila Soukopová A dolgozók örömére űsi, a valót csak ködösen sejtető regék pókhálózták be a mostani bardejovi gyógyfürdő múltját. Sorsfordulói szorosan függnek össze a természetet több mint 700 esztendő előtt leigázó erdőlrtók által alapított Bardejov történetével. A tatárjárás után ott letelepedett cisztercita barátok a szentegyház „csodatevő erejéről" terjesztett hiedelmet (ügyesen támasztották alá azzal, hogy megkezdték a betegek kezelését a környékbeli gyógyforrások vizével, amelyeket később IV. Béla magyar király (1235—1270) a városnak ajándékozott. Az első, 12 szobás fürdőépületet vállalkozó szellemű örmény vászonkereskedők 1787-ben állíttatták fel. A következő évtizedekben már európai uralkodóházak tagjai pihenték ki Itt az uralkodás „fáradalmait". Az Idő tájt évente mintegy 4000 vendég látogatta a fürdőt, ahol a már akkor 1200 személyt befogadó vendéglőben hajbókoló pincérsereg tálalta a konyhaművészet remekelt. A XIX. század fordulóján számos villa is épült a széltől védett völgykatlanban, s így mintegy 1600 lakószoba állt a fürdővendégek rendelkezésére. A gyógyfürdő egyik épülete, a Branisko — A gyógyfürdő fejlődését nemegyszer szakították félbe elemi csapások és háborúk pusztításai — mondja dr. František Radaö, érdemes orvos, a fürdő igazgatója. Amikor bemutatkoztunk, megkérdeztem, a hős parttzánorvoshez van-e szerencsém, akit a Szovjetunió kormánya a Nagy Honvédő Háború Érdemrend I. fokozatával tüntetett ki bátor, harcos magatartásáért és több szovjet partizán életének megmentéséért. — Igen — válaszolja szerényen, csupán ezzel a kurta szóval, majd nagyot szippantva cigarettájából ismét szívügyére, a gyógyfürdő sorsára tereli a szót. — Az akkori viszonyokhoz mérten színvonalas fürdőhely az 1848/49-es szabadságharcban vívotf csaták következtében úgyszólván teljesen romba dőlt. Fokozatosan ismét kiépült, hogy az első világháborúban újból helyrehozhatatlan károkat szenvedjen. A következő 30 évre a fürdőhely felelőtlen elhanyagolása jellemző, ami a második világháború pusztításaival együtt a rohamos hanyatlás leftőfére taszította. Csak népi demokratikus rendszerünk hozta meg a gyógyfürdő újraéledésének minden lehetőségét. — Bizony felbecsülhetetlen értékek vesztek itt kárba — veszi át a szót Kolarovtö elvtárs, a gyógyfürdő gazdasági tervezője. Hiszen 1910 körül töblt mint 1400 szoba várt« itt a vendégeket, és most csak Í50 beutált betegről gondoskodhatunk. A két világháború és az ún. szlovák állam idején ugyanis mintegy 60 villa dőlt romba, vagy vált teljesen lakatlanná. — Most azonban megvan minden remény a további fejlődésre — mondja dr. Radaö. — A gyógyfürdő jobb sorsra érdemes. Hiszen már nem az úri szórakozásoknak, pénzszóró kártyacsatákhak s a Monte Carló-it majmoló rulettjátéknak színhelye. Most a gyógyulást kereső és megtaláló dolgozóké mindaz, amiből a feudális úri rend s a burzsoá társadalom kiközösítette őket. — Es milyenek a további fejlődés eshetőséget? — Ez a jövő fürdőhelye — mondja az igazgató. — Erre a feltételezésre nemcsak a természétadta, ám eddig csupán elenyészően kiaknázott lehetőségek jogosítanak, hanem mindaz is, amit most és a jövőben teszünk a fürdőhely érdekében. Ez év szeptemberében kezdődött és 1963 végéig befejeződik a mat követelményeknek már meg nem felelő Zborov fürdőépület, továbbá a Klára és a Železničiar Villa átépítése 3 millió korona ráfordításával. A Zborovban 70 egyágyas, különfürdőszobás, összkomfortos szoba lesz, és a földszinten három társalgó, legkorszerűbben berendezett rendelők s vízgyógyinté zet, ami a ,-,hely színen" teszt majd lehetővé a betegek csaknem min dennemű kezelését. Távlatilag — a hétéves terv éveire — számításba vettük egy villanytelep, gazdasági épületek, mosoda, élelmiszerraktárak, kisebb hűtőház, garázsok stb, építését kb. 16 millió korona költséggel. Ez a zöldségkertészettel kiegészített telep zárt egység lesz az erdőben, néhány száz lépésnyire a fürdőépületektől. További távlati tervünk (1966-raj két új, külön-külön 200-ágyas pavilon építése. Ezenkívül tervbe vettük a régi fürdőépületek kiegészítését egy új kezelőin tézettel, ahol balneológiai osztályon kívül tornaterem, kisebb medence, röntgen- és egyéb laboratóriumok, rendelők stb. lesznek. Ezt az új épü letet a két régi — Branisko és Zbo rov — fürdőépülettel egybekötő fe dett folyosókba vezetjük majd a gyógyforrások vizét, hogy a bete gek télen is „előírásosan" sétálva vehessék az ivókúrát. — A hidrogeológiai kutatások ed digl eredményei szerint a jövőben mintegy 1200 beteg gyógykezelésére rendezkedhetnénk be, — egészíti kl az igazgató beszámolóját segítőtársa, Kolaroviö elvtárs. — Ha mindaz, amit tervezünk, megvalósul nem ts beszélve a jövőben „nagy" fürdőhelyen szükséges új, modern üzletekről, szórakozóhelyekről stb. akkor 1975-ig mintegy 122 millió korona beruházásával elérhetjük a bardejovi gyógyfürdő kívánt „kapacitását". E lélekemelő elgondolás valóra váltásában szívós kitartást, sok szerencsét és jó munkát kívánunk. KOLÄR MARCELL * A pelhrimovi Agrostroj, amely elnyerte a CSKP XII. kongresszusának vállalata megtisztelő címet, maradéktalanul teljesiti feladatait. Az üzem exporttervét háromnegyed milliú koronával túlszárnyalta, a múlt év végéig négymillió korona értékű árut termelt terven feliil, s a nyerstermelés tervét 3 millió koronával túlteljesítette. Képünkön az 1962-es évi terv keretében gyártott utolsó gépeket szállító vonat távozásra készen. (Nősek felvétele — CTK) 1963. január 5. • (Jj SZÓ 5