Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-29 / 29. szám, kedd

A ió munka eredményei oi

y szép a szerelem.=; Ö tU \ — Szerelsz? — kérdezte a lány. Itt megbukott a szerelem Az új technológia anyagmegtakarítást is jelent • Az eredmények jobbak is lehetnének • A szakképzettség növelése mindenki ügye „A gépipar műszaki színvonala határozza meg döntő mértékben, hogy ininéi jobban kihasználjuk a hazai és behozott nyersanyagokat — nevezetesen a fémeket." (A. Novotný elvtársnak a CSKP XII. kongresszusán elhangzott beszédeiből.) AZ IPARBAN a munkatermelékenység növelésének fő forrása a műszaki és szervezési színvonal lényeges emelése. Pártunk kongresszusa a gépipari termelés területén céltll tűzte ki, hogy a hétéves terv folyamán évente átlag 8—10 százalékkal kell növelni a termelést, ugyanakkor jelentős fémmegtakarítást kell elérnünk. Az új technika és technológia bevezetése azonban nemcsak a munkatermelékenység növeléséi segíti elő, hanem jelentős anyagmegtakarításokat ls eredményez. Márpedig napjainkban ez a tény nem lebecsülendő dolog, sőt ellenkezőleg, mint a kongresszus ls hangsúlyozta: az anyaggal való takarékoskodás a legfontosabb feladataink közé tartozik. A Kysucké Nové Mesto-i Finommechanikai Gépgyár dolgozói ezeknek a kérdéseknek már tavaly nagy figyelmet szenteltek. Erről tanúskodik különösen az a tény, hogy számos eset ben alkalmaztak ú) technológiai eljárást. így például a csapágyak készítésére használt vékony rudak hulladékait a vastagabb rudakhoz hegesztik, aminek következtében ezek feldolgozásánál a hulladék a minimumra csökken. A vagoncsapágyak gyártásánál bevezették a hengerlést stb. Az új módszerek alkalmazása nem voit eredménytelen. A technológiai eljárások tökéletesítésével tavaly 340 tonna értékes anyagot takarított meg az üzem. Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban, hogy ezek az eredmények nem lőttek létre ösztönösen, hanem a céltudatos munka eredményeképpen Igaz ugyan, hogy a tervezettnél 80 tonnával kevesebb anyagot takarítottak meg, ez azonban nem csökkenti az eredmény Jelentőségét, mivel több munkafolyamat tökéletesítése hosszabb időt vesz igénybe. Jelentősen hozzájárult az eredményekhez a tudományos-műszaki társaság üzemi szervezete is. Tavaly saját erejükből megszerkesztették az LR 270 típusú, indukciós hevítéses hengersort. Az eredmény? — öt hónap alalt 36 tonna anyagot takarítottak meg és a munkaigényességet 1300 normaórával csökkentették. A múlt évhez hasonlóan az Idén is nagy súlyt helyeznek a technológiai eljárások tökéletesítésére. Sőt, ezirányú törekvéseiket még fokozzák, mert — a hétéves terv sikeres előkészítése szempontjából — tudatában vannak az idei év jelentőségének. Ezért már az év elején számos intézkedést foganatosítottak és fokozatosan kidolgozzák a tervezett űj eljárásokat. így például pontosabbá teszik a kovácsolást és a csapágyhüvely gyártását ls ésszerűsítik. Azelőtt az anyag jelentős része hulladékba ment. Most egy olyan géfiet szerkesztenek, mely a hulladékból kisebb méretű csapágyhüvelyekel vág. A kisebb hüvelyek gyárfásánál ezelőtt új lemezt használtak. Ezzel az új módszerrel az idén 30 tonna anyagot takarít meg az üzem. Ezenkívül olyan intézkedéseket javasolnak — és valósítanak meg —, melyek lehetővé teszik — minden beruházás nélkül — 61 tonna anyag megtakarítását. AZ EMLÍTETT EREDMÉNYEKET az üzem nagyobbrészt saját erejéből akarja elérni. Ezt azonban külső tényezők is nagyban befolyásolják. így például az üzem szempontjából oly nagy jelentőségű indukciós hevítőt — az MGR 250 típusú hengerhez — csak jövőre kapják meg a prágai elektrotechnikai Berendezéseket Gyártó Üzemtől Pedig ez az Indukciós hevítő a kysucei Gépgyárnak már az idén 86 tonna anyagot takaríthatott volna meg. Hasonló a helyzet a folyamatos kovácsgéppel is. Egy ilyen gép már van az üzemben, s még egyet kellett volna kapniuk az idén. A gép megvásárlását azonban a minisztérium a lövő évre halasztotta. Pedig ebben az esetben valóban nagy jelentőségű gépről van szó. Ezt bizonyítják a a következő adatok: a gép üzemeltetésével az idén 611, 1964-ben 680, 1965-ben 779 tonna anyagot takarított volna meg az üzem. A gép ára kb. négy hónap alatt megtérül, vagyis már az idén mintegy hatmillió korona megtakarítását eredményezi. És még egy adat: a gép ebben az évben 41 ezer normaórával csökkentette volna a munkaigényességet, ami gyakorlatilag mintegy húsz dolgozó munkájának felel megl Sajnos, az üzemben csak feltételes módban beszélhetnek ezekről a megtakarításokról. Pedig mennyivel jobban teljesíthetné az üzem a kongresszus határozatát, mely a munkatermelékenység növelését, a műszaki fejlesztést, a munkaigényesség csökkentését és az anyaggal való takarékoskodást tűzi ki célul. Abban, hogy az üzemben napirenden tartják a műszaki fejlesztést és az új technológia bevezetését, nagy része van az üzemi pártbizottságnak is. A pártbizottság mellett egy különbizottság foglalkozik a műszaki 'fejlesztéssel, mégpedig nem ösztönösen, hanem tervszerűen. Pártvonalon ez a bizottság dolgozza ki azokat a feladatokat, melyek elősegíthetik a termelés műszaki színvonalának emelését. Természetesen ezeknek a feladatoknak realizálása a műszaki fejlesztési osztállyal összhangban történik. Az utóbbi időben az üzem vezetősége és a pártbizottság között lényegesen elmélyült az együttműködés. Az üzem vezetősége például tervébe foglalta a műszaki fejlesztéssel foglalkozó bizottság teljes programját s ezeket a feladatokat közös erőfeszítéssel fokozatosan megvalósítják. Amint láthatjuk a jó együitműködés eredményes. EZEK UTÄN talán természetesnek tűnik, hog\ abban az üzemben, ahol a műszaki fejlesztésnek, az új technológiai eljárások bevezetésének ilyen nagy figyelmet szentelnek, és ahol a termelés műszakaránya 2,03 — ott nem hanyagolják el a dolgozók szakképzettségének növelését sem. Ez érthető. Ha a munkatermelékenység növelésének legfőbb eszköze a műszaki fejlesztés, akkor a műszaki fejlesztésnek legfőbb feltétele — a szakképzettség növelése. Az üzemben ezért nagy súlyt helyeznek a szakképzettség növelésére, és megteremtik a szükséges feltételeket is. Ezzel kapcsolatban megemlíthetünk néhány adatot: Tavaly például az üzemi munkaiskolában 1419 dolgozó növelte szakképzettségét. Az idén az üzemi tanonciskolában 400 növendék tanul szakmát. Bevezették azt a gyakorlatot, hogy a második évfolyamból a legjobb tanoncokat ipariskolába, később pedig a műszaki főiskolába küldik. Jelenleg 45 dolgozó tanul a műszaki főiskolán — az üzem különféle szakiskoláiban 188 dolgozó (ebből 54 a termelésből) gyarapítja szaktudását. Ősszel megnyitják az esti gépipari főiskolát, melynek első évfolyamába már 50 dolgozó jelentkezett. Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy a kysucei Gépgyárban nagyon fontosnak tartják a szakmai nevelést. Különösen figyelemre mélló, hogy az egyes feladatok teljesítésének feltételeit összefüggésükben látják Más szóval: ha növelni akarják a munkatermelékenységet, tudatában vannak annak, hogy gondoskodni kell a műszaki fejlesztésről, a technológiai eljárások tökéletesítéséről és a dolgozók szakképzettségének növelésérő) is. így van ez rendjén, ez az útja annak, hogy a pártkongresszus határozatait sikeresen valóra váltsák a gyakorlati életben. KEREKES ISTVÁN — Szeretsz? — kérdezte a lány. — Csak téged! — hangzott a meggyőző felelet. S a fiú tárt karokkal §

lépett közelebb, hogy gyöngéden magához uonja a lányt és apró becéző csókokkal hintse tele arcát, kamilla illatú lágy szőke hafát. Aliz odaadóan simult a biztonságot nyújtó izmos férfi mellre, s csak akkor húzódott el, amikor a fiú forró szája az ajkát kereste. — Nem ... Ne ... — kereste a menekülést. Ilyenkór kissé feszélyezetté vált kettejük között a hangulat. De a lány játékos báfa, kedves ártatlan pillantása hamar eloszlatta a felhőket és ismét helyreállt a béke. Kéz a kézben folytatták a sétát, mint három év óta már annyiszor. — Ejnye de szép fiatal pár — mondták a mellettük elhaladó járókelők. — Valóban szép pár voltak alig néhány héttel később ts, ahogy meghatott arccal, csodát váró tágranyílt szemmel az anyakönyvvezető elé léptek. A teremben a Lohengrin nászinduló hangjait néha a hátul álló mamák és nagynénik hagyományos szipogása zavarta meg, ők azonban ebből mit sem hallottak. Remegő hangon moadták ki az igent, aztttán az első hitvesi csók következett. Majd a gratulálók, a nagy családi ebéd ... — Oly szép volt a szerelem — mondta csalódottan inkább csak magának a lí) éves fiatalasszony másnap. Az ifjú férj csak egy fölényes mosollyal válaszolt erre a sóhajszerü megjegyzésre. Remélte, hogy Aliz merevsége, tartózkodó magaviselete a mézeshetek forró levegőjében hamarosan feloldódik és a házasságban is boldogok lesznek, úgy mint azelőtt. S gondolva, hogy a féltékenység itt csak az ő malmára hajthatja a vizet, rögtön az első nap elmesélte ifjú nejének, hogy milyen gyönyörű nővel tartott fenn intim kapcsolatot a három év alatt. — De hiszen azt mondtad, csak engem szeretsz... — zokogott fel váratlanul Aliz és a férj nem tudta, hogyan vigasztalja meg. Már megbánta az egészet, de a szavak elhangzottak és egy életre kiható sebet okoztak. A férj csak egyszer mondta ki őket, de az 'űstzimy fülében ott csengtek hetek, hónapok sőt évek múlva is. A PRÁGAI VÁROSI NÉPKÖNYVTÁR munkája iránt külföldi szakemberek is érdeklődnek. Tavaly 15 állam 57 külföldi küldöttsége látogatott el a könyvtárba. A látogatók között szerepelt Sztyepan Scsipacsov és Borisz Szluckij szovjet költők, Elza Triolet, Louis Aragon, Róbert Merle francia írók és mások. Itt megbukott a szerelem. Aliz lánykori lágy mosolya megkeményedett és valahogy belül is megkövesedett. Ha csak tehette, kitért férje közeledésa elől. Ebből néha vita, veszekedés lett, ilyenkor azután odavágta: — Nem engem kellett volna elvenned, hanem a másikat! Sokkal becsű-, letesebb eljárás lett volna tőled! Az áldatlan helyzeten a kis Borist érkezése sem változtatott. Aliz imádta kisfiát, de férje iránt most sem tudott felmelegedni. A lakásban nyomott volt a hangulat, ez idegesítette mindkettőjüket, de nem tudtak kilépni a bűvös körből. Azután megszületett a kislány, Evike. — Milyen szép család mondták a szomszédok, amikor vasárnap sétára Indultak a hófehér gyerekkocsival. De közöttük maradt mindeii a régiben. Csak... Talán a férj lett valamivel kevésbé elnéző, valamivel nyersebb, igényesebb. A gyöngédség elkopott, már nem találtak kedves szót, mosolyt sem egymás számára, a szép szerelemből nem maradt meg semmi! — Megszaporodott azonban a férf munkája, egyre többet maradt távol otthonról és Aliz azt vette észre, hogy már nem kell őt visszautasítani. Néha csak hajnal felé fordult meg a kulcs a zárban, gyulladt ki az előszobában a fény, amely a családfő hazatértét jelezte. Aliz szemrehányó szavakkal fogadta. Szó szót követett, és egyszer csak... Ütés csattan..* Elhűlve hallgattak el mind a ketteríi amikor a szomszéd szoba küszöbén földig érő hálóingben meglátták g keservesen síró ijedt gyerekeket. Az első jelenetet a második követte, majd a harmadik, míg lassan po* kollá vált a család élete. A két gye* rek idegeit talán még jobban megviselte ez a helyzet, mint a szülőkét. Egy fél év múlva a bíróság előtt állottak. Az asszony kérte a házassági felbontását. A szenátus elnökének békéltetési kísérleté csődöt mondott. At asszony őszintén feltárta helyzetüket. Itt már nincs segítség. — Ez a házasság tévedés volt mondta keserűen szürke hangon. Ji Talán én is hibás vagyok. Mentségem, hogy oly fiatalon mentem férjhez. De ma már nem rólam van szó. A gyerekeim nyugalmát, békességét kell szem előtt tartanom, mert most ninci nyugodt otthonuk. Ha rajtam múlna, nem engedném meg, hogy az ilyen fiatalok házasodjanak. A bíróság megállapította, hogy ei a házasság már nem teljesítt társadalmi funkcióját, sőt káros a gyermekek fejlődése szempontjából, ezért a házasságot mindkét fél hibájából felbontotta. A gyermekeket az anyí gondjaira bízta, az apát pedig fejenként 300 korona gyermektartás fizetésére kötelezte. i z S KALINA' KATALIN GIOVANNI CRISPINO az ég világon senkiben sem bízik. „Minden olasz rabló, akár keresztény, akár kómmunista" — ez az ö életbölcselete, melyet szenvtelenül hirdet. Egy kis humor is vegyül életszemléletébe, melyet tréfásan, mosolyogva fogadnak a konyhában vele vitatkozó parasztok. Nyugodtan hallgatják, bár tudják, hogy éles megjegyzései rájuk is vonatkoznak. Crispino nyugodt, higgadt természetű, nem hasonlít az igazi, hamisítatlan nápolyira. A nápolyaiak ugyanis heves természetűek, hangoskodók, élénken gesztikulálnak, s ha belemelegednek a vitába, nincs aki túlkiábálja őket. Vörös bőrű, hevülékeny emberek. Crispinora egyik tulajdonság sem jellemző. Tehet ő arról, hogy az írók, az utazók és az újságírók' így festették le a nápolyaiakat? Nem, azzal viszont mégsem vádolhatjuk, hogy megtagadta volna vérét. A nápolyiak, a „napolitani" nem csupán a verőfényes Nápolyban lejátszódó regényes történetekből kivágott figurák. Az a „napsütötte Nápoly" is a költői képzelet szüleménye. A turistákat csábítgató plakátok és reklámok giccse. Látták volna olvasóink az annyiszor megénekelt „csendes nápolyi öblöt" azokban a napokban, amelyekben Crispinóval megismerkedtünk. Akkor megtudták volna, mi a vihar, riaszországban a viharnak éppen olyan vészes híre van, mint a trieszti bórának és a pói ködnek. Derült égből villámcsapásként tör ki, úgy felkorbácsolja a hullámokat, hogy megmosdatják a partmenti járókelőket, vagy olyan elemi erővel tör fel, hogy elszakítja és a nyílt tengerre sodorja a kikötött hajókat, vagy visszasodorja és úgy vágja őket a mólóhoz, hogy ízekre törnek. Ennek szemtanúi voltunk tavaly novemberben, amikor a vihar óránkénti 20 csomós sebességgel a kikötő mólójához verte és dirib darabra zúzta 'ez 5200 tonna vízkiszorítású Ashanti Palm angol teherjárőhajót, mely Mogyan-él a kapitalista arsx asxts (lioiamii Crispino életliíilcselete AZ ÜJ S Z Ô SZÁMÁRA ÍRTA: ILJA SETLlK (RÖMA) gyapotrakományával együtt menten elsüllyedt. Ezért nem ls vehetjük rossz névén Crispinótól, hogy nem olyan, mint egy „jellegzetes" nápolyi. Persze a „jellegzeteset" fenntartás1 sal vegyük. Olaszországban semmi sem jellegzetes, (talán ez az egyedüli tipikus valami.) Az Appenini félsziget országa valójában egy mozaik, melynek minden köve eltérő, s egyik sem egyez'k meg alakjában és színében egymással. Nemcsak az észak és a dél között vannak különbségek, hanem az egyes járások között ls éppen olyan eltérések vannak, éppen úgv különböznek a gazdasági és természeti viszonyok, az emberek, a társadalmi, kulturális és politikai problémák, mint amilyen különbségek Spanyolország és Norvégia között lehetnek. Nem beszélhetünk például a parasztok általános vonásáról. Egyik kategóriájuk, a mezőgazdasági munkások — „b r a cc i a n t i" között is olyan különbségek vannak, hogy a nápolyi bracciante más műveltségi színvonalon áll, más gazdasági, élet- és munkafeltételek között dolgozik, mint mondjuk a toszkánai „bracciante", csak a nevük azonos. A Róma melleti Fucino vidékén a fő agrárkérdés Torloni gróf nagybirtokának kisajátítása, de tíz kilométerrel odább, túl a dombokon már virágzó mezőgazdasági szövetkezetek működnek. • A „mezzadro" és a „mezzadria" Crispinót fenntartással minősíthetjük „Jellegzetes" délolaszországi parasztnak, bérlőnek, „mezzadrónak". Jellegzetessége ugyanis csak a négy évre kötött bérleti szerződés nyújtotta lehetőségekre vonatkozik, meg a paraszti gondolkodásmódjára. Számító és gürcölő. Bizalmatlan, ugyanakkor őszinte és jószívű is. Gunyoros és víg kedélyű. Szeret élcelődni, de nem veszi rossz néven, ha azután az ő számlájára is nevetnek. Nem hagyja magát kihozni sodrából. Hallják csak, mit mond „p a dr o n e"-járól, a földbirtokosról, akivel szerződést kötött. „Szörnyű zaugori. Rovásokkal jegyzi fel, hányszor borotválkozott meg egy zsilettpengével. Ha valami nem „stimmel", szörnyen tud bosszankodni. A kenyérmaradékokat összeszedi az asztalról és reggel beaprítja a kávéjába. FIAT-kocsit nyert szerencsejátékon, de nem jár rajta, mert kíméli. Fivére egy láda Stock-kal ajándékozta meg, de ő még csak rá sem nézett. Ha kedvem szottyan, megiszom egy üveg bort, ő nem. Mindig csak számol. Figyeli, nem öntött-e sokat. Egy üveg bort egy hétre előre „kiporcióz". Egyszer a bérletet fizettem neki, 120 ezer líránál valamivel többet. Nem volt aprópénzem, kb. 15 lírát nem tudott visszaadni. Én csak tm így élnek az olasz szegényparasztok. Mintha megállt volna az idő Szardínia ridegpásztorai fölött. ' (ČTK felv.J. legyintettem, hogy hagyja, hisz líráért még gyufát sem kap ... Isten fizesse meg! — hálálkodott és egészen magán kívül volt a boldogságtól, hogy megint sikerült valamit megtakarítania." „Mivel foglalkozik a padrone?" kérdeztem a kimerítő jellemzés után, „Talán csak nem a földjáradékból él, amit maga fizet neki?" „Dehogyis, abból ugyan nem élnfl meg" — magyarázgatja Crispind „Van valamilyen üzlete, gyógyszereket szállít az összes nápolyi kórháznak. Felesége a középiskolában tanít. No és még van több háza. Ez is legalább havi 300 ezer lírát hoz a konyhára. Előttünk az a villa is az övé. A NATO-parancsnokságról egy amerikai tiszt lakik benne családostul. Havi 50 ezer lírát fizet. Így hát nem is tudom, mennyit kereshet havonta... Tudja, azért adót is kéli fizetnie" — fűzi hozzá, mintha mentegetni akarná gazdáját. Róla sem beszél Crispino ádáz gyűlölettel, mint a „forróvérű" délolaszoktól várnánk. Baráti beszélgetés közben válaszol Crispino kérdéseimre és a jelenlévők csipkelődéseire, miközben az alkonyat a konyhába is belopődzik. Lassan leszáll az est. Sötétbe vesznek a nápolyi öblön túl elterülő hegyek és szigetek körvonalai, csak a meszszi fények szerint lehet tájékozódni. Bocsánat, pontatlan voltam, ugyanis nem Crispino konyhájában vagyunk. Itt minden bérelt. Minden beletartozik a bérleti szerződésbe. Csak a konyhaberendezés nem, mely egyszerű asztalból, székekből, polcból, kredencből áll, és természetesen itt áll a televíziós készülék. A kályha a bérlethez tartozik. Tulajdonképpen nem ís kályha, hanem csak egyszerű tűzhely, olyan, amilyen az olasz falvakon tucatszámra található Különben az év javarészében perzsel a nap, s a helyiségbe egyenesen az udvarról lépnek be. Folyosó nincs. (A cikk befejező részét lapunk holnapi szarában közöljük.J ÜJ SZÖ 4 * 198

3- í

anuár 2

9«