Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-26 / 26. szám, szombat

TOGÓI ÚTIJEGYZETEK L

OMB, Togo fővárosa Dahomey és Ghana határán fekszik. Mindjárt a határsorompónál kezdődik a tengerpart modern városi része. Jobbra kókuszpálmák meredeznek a homokos tengerparton, balra, az árnyas parkokban rejtőztek el a perzselő nap elöl a modern stílusban épült közigazgatási épületek. Itt van a kormánypalota és a képviselőház ts. Egy kilométerre a határtól büszkélkedik a város egyik legfigyelemre méltóbb épülete, a többemeletes Bénin szálló. T OMB, Togo fővárosa keskeny, két kilométeres földnyelven fekszik délen a tenger, északon pedig egy hosszú lagúna között. Nem nagy város, mindössze 70 ezer lakosú. Az ország sem nagy: területe 57 ezer négyzetkilométer, lakossága valamivel több a milliónál. Népessége azonban elég tarka: 30 nemzetiség él az országban. A földnyelv közepén keskeny vágányú vasútvonal két egyenlő, keleti és nyugati részre osztja a várost. A nyugati részben van a Bentn szálló. A nyugati rész egy óriást park fasoros utcákkal, amelyeket francia hadvezérekről és politikusokról neveztek el. Itt vannak a bankok, a minisztériumok, a külföldi társaságok irodái. A módosabb afrikalak — tisztviselők, kereskedők, nagyiparosok és természetesen az európaiak a nyugati városrészben laknak villáikban. Vasárnap üresek a nyugati városrész utcát. A villák lakói autólkon a tengerpartra, vagy KözépTogo erdeibe hajtatnak. Alig mentünk át a síneken, élénkebb kép tárult szemünk elé. Az üzleti negyedbe Jutottunk. A libanoni kereskedők bódéi, a jellegzetes tarka afrikai piac mellett méltóságteljesen emelkedik ki a negyed házrengetegeiből a Nyugat-Afrikai Francia Társaság és a United Africa Company áruháza. Az 30 nemzetiség 1 országban üzleti negyed utcái zsúfoltak, porosak, hiányzik a zöld növényzet, a földszintes és egyemeletes házak nem nyújtanak árnyékot és védelmet a kegyetlenül tűző nap ellen. 9 A kikötőben A nap hevétől űzve csakhamar elértük a kikötőt. A szállítmányokat emelődaru rakja át bárkákra, melyek az útrakészen álló hajókra továbbítják terhüket. Festőlen szép a tengerpart Loménál. Homokfában gyermekhad játszadozik, kagylókat gyűjt. Néhány gyermek hozzánk futott. Egyikük, lehetett 13—14 éves, vékony könyvet tartott a kezében. Tankönyv volt, Nyugat-Afrika történetét írta le. Szerzői ilyen kérdésekre várnak választ a tanulóktól: „Ki volt Togo első francia kormányzója?", „Mikor szálltak partra az első franciák Szenegálban?" stb. A könyvet a marsallok és kormányzók arcképei éktelenítlk. Hangneméből az cseng ki, hogy Afrikának valójában nincs is salát törtéíme. Am ilyen tankönyvből is csak kevés gyermek tanulhat. A franciák idején nem is volt hivatalos oktatási rendszer. A köztársaság megalakulása óta eltelt két év alatt azonban a tanköteles gyermekek 40 százalékát sikerült az iskola padjaiba ültetni. • Togói halászfaluban A Guíneai-öböl mentén mindenütt halszag terjeng. A forró homokban, szabad ég alatt szárítják a halat. Napjában többször ts megforgatják. A nap heve elvégzi munkáját, megaszalja a tengeri homoktól sós halat. A következő teendő a szárított halak öszszógyűjtése és elraktározása több kör alakú toronyszerű agyagfalu tárolóban. Rákerül a kúp alakú szalmatető és biztosított a téli élelem készlet. A Guineat-öböl eléggé bővelkedik halakban, korszerű hallpari berendezéseknek azonban a nyomát sem láttuk. Csodálkozhatunk-e, hogy a halkonzerveket Angliából, Pot tugáltából, Olaszországból, Franciaországból és máshonnan importálják? Megismerkedhettünk a tenger munkásainak életével. A togói halászfalu — a kókuszpálmák alatt meghúzódó, pálmalevelekkel körülvett tucatnyi kunyhó. Köztük agyagból és kagylós mészkőből épült kezdetleges tűzhelyek. A meztelen gyermekek szabadon játszadoznak a homokban. A férfiakat nem látni: ők a tengeren vannak. Az afrikai halászcsónak az indián kanoéra hosonlít. Hat —nyolc méteres fatörzsekből vájják ki. Egy ilyen csónak nagyon drága. Ezért a szegény halászok szövetkezetbe tömörülnek és közösen vásárolják a szükséges felszerelést. Csónakjalkon 20—30 kilométerre is bemerészkednek a nyílt tengeren. • Kik használják kj Togó kincseit? A szegény halászfalvak tőszomszédságában egészen meglepett a francia Bénin társaság foszfátgyára. Korszerűen berendezett vállalat. Minden főbb munkaműveletet automatizáltak. Altg láttunk munkásokat. Pedig a gyár 500 afrikalt foglalkoztat. ök végzik a legpiszkosabb munkát. Italiano mérnök azt állítfa, hogy jól gondoskodnak róluk, sportpályát építettek nekik, dalárdát szerveztek az afrikai munkásokból. Arra azonban nem tudott válaszolni, mit tanulnak a togóiak, adnak-e nekik szaktudást. A gyár terméke sem a togói mezőgazdaságot szolgálja, itt minden exportra készül. Togo gazdag még grafitban, higanyban, timföldben. Ipara azonban kezdetleges, túlsúlyban vannak a kisipari üzemek, s a meglevő vállalatok többsége ts idegen kézben van ... Pedig Lomé utcáin sok fiatal ődöng és szeretne némi keresethez jutni... • Meglepetés Utolsó este végigsétálunk a togói főváros utcáin. Az egyik negyedben zenére lettünk figyelmesek. Az egyik ház lapos tetején táncoló párokat pillantottunk meg. Gondoltuk, hogy bár, betértünk. Sötétbe botorkálva nehezen találtuk neg a feljárót. Fent aztán kiderült, hogy tévedtünk, családi összejövetelre toppantunk be. Bocsánatot kértünk és távozni akartunk, de a házigazda nyájasan mégis ott marasztalt minket, amikor megtudta, hogy oroszok vagyunk. Milyen nagy volt a meglepetésünk, amikor a vendéglátó háziasszony asztalán egy valódi hamisítatlan orosz „matrjoskáf, népviseletbe öltözött festett babát pillantottunk meg. — Hát ez meg honnan került Ide? — Moszkvából, a GUM árúházból — válaszolta Antoinette Nassar. Kiderült, hogy részt vett a VIT-en, akkor vette a babát. Valahányszor kérdezik, hogyan viseltetnek Irántunk az afrikaiak, mindig eszembe lut a loméi „matrjoska". B. SABAJEV JEMENI RIPORT Jemen fellélegzett S

an'a nagyon tetszetős volt a reggeli napfényben. Minden oldalról agyagfalak veszik körül a várost. A rosszul égetett téglából vagy szürke kőből emelt házak rendszerint 4—5 emeletesek. Falaik cikk-cakkokban végződnek, s ezért messziről erődöknek tűnnek. Zöld csillagos, háromszínű zászlók lengenek a házak tetején, a jemeniek Így fejezik ki ragaszkodásukat a köztársasághoz. A szeptemberi forradalom óta eltelt rövid idő alatt San'a nem vetkőzhette le évszázados elmaradottságát. A városban nincsenek gyárak, mozik, kövezett utcák, nincs vízvezeték és városi közlekedés. Mégis lépten-nyomon érezhető az új szellem. A városkapuknál aszkerek (katonák) őrködnek. Különböző mintájú puskákból és a hagyományos görbe kindzsálból áll a fegyverzetük. Láttam egy tüntetést is. A fővárosba hazatérő Szalal elnököt ünnepelte a tömeg. Bezárták az üzleteket, q város apraja-nagyja kivonult a forradalom vezérének fogadására. Mindenki kezet akart szorítani vele. S

an'a a világ egyetlen fővárosa, amelyben nem jelennek meg újságok. Jemennek csak egy lapja van, ez Ta'izzban, a volt királyi székhelyen jelenik meg. A politikai vagy a katonai helyzetről csak a kormány tagjai vagy a hadsereg parancsnoksága adhat felvilágosítást. A köztársasági palota, a kormány székháza szürke kőből épült. Valamikor Jahia imám építtette magának. Mégsem lakta, a palota sokáig üresen tátongott. Most ez a legnépesebb hely a városban. A kapuban őrök. Elég volt azt mondanom „ruszi", máris beengedtek. „Ruszia tamam, tamam!" — mondogatták mosolyogva. (Oroszország jó.) A kapu mögött egy poros téren újoncok masíroztak. Belül a palota rosszul berendezett lakásra emlékeztet. A tágas termekben kevés a bútor, a mellékhelyiségekben földre vetett matracokon a palotaőrség alszik. A köztársaság vezetői éjjel-nappal Itt tartózkodnak. Az első szobában alacsony termetű, rangjelzés nélküli egyenruhás tiszttel találkoztam. Mohammed Abdel Vaszla ezredes, belügyminiszterhelyettes volt. Készségesen felvilágosított a harctéri helyzetről. Egymás után jöttek-mentek az emberek. Talpig fehérbe öltözve egy sejk lépett be, az egyik törzs arisztokrata ura. "llyrég Jemenbe érkezésem -l-'J- előtt olvastam a nyugati sajtóban, hogy a jemeni törzsfőnökök megrögzött királypártiak. Jemenben a törzsrendszer nagyon bonyolult kérdés. A sejkek, a törzsfőnökök hatalmas hűbérurakká váltak, akik óriási földterületekkel, rengeteg állattal és munkaeszközzel rendelkeznek. Egyes törzsek hagyományosan vonzódnak San'ahoz, mások ellenséges szemmel nézik a várost, mert hódító hadjáratokról álmodoznak. Valaha ezt megtehették, ma azonban nem. Egyes törzsek a forradalom első napjai óta támogatták a kormányt A bakii ős hasim törzs több ezer katonát küldött a forradalom védelmére. Az ideiglenes alkotmány értelmében a sejkek a nemzetvédelmi tanács tagjai lettek, egyeseket államminiszteri rangra emeltek. Csak az obejda törzs és a bajhani fejedelemség körül néhány falu állt az ellenség táborába. Ezek közül is sokan küldötteket menesztettek San'aba és amnesztáit kérnek. Az ország egyetlen műútja San'át Hodeidával köti össze. Mindenütt csend, a parasztok békésen aratnak, legeltetnek. Riadt majmok futnak autónk elől. Az emberek az apák és nagyapák törvényei szerint élnek... Az új Idők szele azonban ide is eljut. San'aban és Hodeidában elmondták, milyen terveket dolgoznak ki az egyes vidékek gazdasági felemelésére, a városok modernizáláséra, hogy Jemen a XX. század útjára lépjen. PAVEL JEPIFANOVICS GYEMCSENKO | VIETNAMI RIPORTUNK A Szürke Tigris hazájában Az OJ SZÓ számára írta: HARRY SICHROVSKY H

anoit és a Vörös-folyd deltáját elhagyva szemünk előtt megváltozik a táj. A sfkság rizsföldjeit és banánlígetelt most szelíd dombvidék. zöld fák és bokrok váltják fel. Egyre sűrűbb az erdő az űt mentén, s mire elérjük Thai Ngnyent, a Thai-Miao autonóm terület fővárosát, már egészen a városig terjedő fiserdO, sűrű liín vesz körül bennünket. Elhagyjuk a várost, egyre kevesebb a civilizáció Jele, mind vadregényesebbé vilik a táj. A BIZALMATLAN ANYÓKA Fho Thuong községben megülünk. A mir Laoszból ismert délkelet-izsiai hegyiparasztok vilá°a ez. A cölöpházakat szögek és fém nélkül építik, úgy mint évszázadokkal ezelőtt. A bambusz-törzseket kötelekkel és kúszónövényekkel kötözik falakká, a fapadlót kőkuszháncs, banán- és pálmalevelek takarjik. A család az első emeleti tornicon él, amelyhez keskeny létra vezet. Fogatlan anyóka ül az egyik tornicon és bizalmatlanul vizsgil bennünket. Kísérőnk megértteti vele, hogy baritok vagyunk és azért jöttünk, hogy megismerjük életüket. Csodálkozva csóválja a fejét. „Baritok? Ördögien hasonlítanak a franciákra!" Megpróbáljuk neki megmagyarázni, hogy valamennyi európai. legalábbis az 8 szemükben egyforma, s hogy a franciák között is vannak mindenféle emberek. De 0 csökönyösen kitart véleménye mellett, hiszen az európalak közül eddig csak a gyarmattartókat tsmerte. KI A „SZÜRKE TIGRIS" Mosolyognunk kellett az öregasszonyon, de tökéletesen megértettük. Csakhamar megtudtuk, hogy nem akármilyen faluban járunk. Pho Thuong község ugyanis Csu Van Ten vezérőrnagy szülőfaluja, akit a franciák Szürke Tigrisnek neveztek s egész hajtővadászatot rendeztek, hogy elfogják. Meg volt rá minden okuk. Csu ugyanis 1934-ben itt alakította meg az első partizáncsoportot. Harmincnégy emberrel támadta meg a francié őrséget, s a zsákmányolt fegyverekkel szerelte fel csoportját. A gyarmattartók csakhamar ezer piaszter díjat tűztek ki a fejére, később a Jutalmat megsokszorozták, de mégsem tudták kézre keríteni és Csu a felszabadító hadsereg egyik vezére és hőse lett. BÁBELI NYELVZAVAR VIETNAMI EGYETÉRTÉS A járás, melyben Pho Thuong fekszik, nemzetiségi szempontból igen tarka. Statisztikai kimutatások szerint a 17 ezer lakos közül 4900 a kinh nemzetiséghez tartozik, akik tulajdonképpen vietnamlak, csak más a nevük, 4300 nung, 4200 tho, 1800 man, 703 cao lan, 15 kínai és B san csín nemzetiségű. Minden csoportnak saját nyelve van, de ezek részben hasonlítanak egymásra, (mint például a nung és a thuo nyelv). A járási vezetőség tagjai közül 2 kinh, 7 nung és B tho nemzetiségű. Egyik nemzetiségnek sem volt a felszabadítás előtt ábécéje. Egyeseknek évszázadokkal ezelőtt ugyan volt saját írásuk, de ez a francia uralom alatt feledésbe ment. Most valamennyien a vietnami, vagyis a latin írást használják, de az iskolákban a gyermekek saját anyanyelvükön tanulnak. A gyarmati uralom idején — meséli Luc Van Do, a nung nemzetiségű Járási elnök — az egész völgy Bordler úr, a mindenható ültetvényes kezében volt. Alighogy a parasztok sok veszödséggel kiirtottak egy darab őserdőt, az ültetvéiiyes azonnal elűzte őket az újonnan szerzett földdarabkáról. így aztán uőltön-nőtt a birtoka. Naponta 300 paraszt végzett számára kényszermunkát, s aki vonakodott, arra még ennél Is rosszabb sors várt: gyalogos katonai szolgálat a gyarmati hadseregben. Szinte állandó jelenség volt az éhínség. Fél évvel az aratás előtt kizárólag gyökerekkel és erdei gyümölcscsel táplálkoztak. Luc maga ls kényszermunkás volt. Sziilel éhenhaltak. Egy kereskedőcsalád örökbefogadta az árvát, de kuliként használta. Ütötték-verték, rúgtik, ahol érték. 1934-ben Luc csatlakozott e Szürke Tigris csoportjihoz. 0 is parasztsorból származik és partizánvezér volt a francia és japán gyarmaturak elleni harcban. „Birodalma" ma egy 3294 négyzetkm-nyi terület, ennek több mint kétharmadát, vagyis 2200 négyzet km-t, hegyek, dombok és erdők borítják. 692 négyzetmétert foglalnak el a folyók, marad tehát 32 800 hektár termőföld. Nem sok ez a 300 ezer főnyi lakosságnak. Amikor Thai Nguyen felszabadult, szomorú örökséget vettek ít at emberek. A legjobb föld, a megművelhető terület 60 szizaléka azelőtt kilenc francia ültetvényes, a többi vietnemi földbirtokosok tulajdona volt. A dolgozó parasztok legmódosabbjalnak legfeljebb 360 km* földjük volt. A fűidosztást már a háború vége felé megkezdték, mert ezt a területet még jóval DIem Blen Phu előtt szabadították fel. A legutóbbi években már csaknem az összes földmfivesszövetkezetben egyesült. Tavaly sikertilt rizsből és más alapvető élelmiszerből fejenként 386 kg termést elérni, s ezzel elűzni az élelemhiányt. A földnek több mint felén öntözéses gazdálkodás folyik. Ugyanilyenek voltak az Imperializmus „kulturális küldetésének" eredményei. A franclik utin minden |irásban egy elomi iskola és az egész tartományban összesen két középiskola maradt. Thai Nguyenből csupiu ketten végeztek Hanoiban egyetemet. A kisebbségek 99 százaléka fristudatlan volt. Manapsig 140 elemi, 17 közégés öt főiskolijuk van és 180 Thai Nguyen-i polgirnak van egyetemi végzettsége. A diákok száma négyezerről negyvenhiromezorre emelkedett, tehát megtízszereződött. A harmíncágyas francia kórhizbál (az egész tartomány szimirai) háromszázötvenágyas kórház lett. Ezenkívül minden járásnak húszágyas kórháza van, 149 falu saját rendelővel, diplomás szülésznővel és segédorvossal rendelkezik. A maláriát 1959-ben sikerült szovjet szakorvosok segítségével teljesen legyőzni. KÉT gy MŰLVA FELÉPÜL VIETNAM ELSŐ ACÉLMŰVE Csu kormányző és emberei nem is olyan büszkék erre az impozáns eredményre. Számukra mindez csak szerény kezdet, s különben is: „Ez mind a Jelen, de nézzék csak meg a jövőt!" — mondják és Thai Nguyen város peremére vezetnek bennünket, ahol szalmakunyhók és cölöpépületek kőzött óriisl acélszerkezetek nyúlnak a magasba. Elképzelhető-e. hogy 1985-ben ezekből már nagy olvasztók lesznek, amelyekből 200 ezer tonna öntöttvas és még egy év múlva már 1 millió tonna acél ömlik majd? Bizony elhihetjük, ha ezeknek a filigrán vietnamiaknak beszédét hallgatjuk, dolgozni és • tervezni látjuk őket. A Vietnami Demokratikus Köztársaság első vas- és acélművének születési helyén áli nk tehát. S miért itt épül? Mert 40 kilométernyire innen vasérc-lelőhelyek vannak és a szovjet geológusok alig 15 kilométerre szénre is bukkantak. Eddig 110 kilométer távolságból kellett szállítani a szenet. Pham Puíang építkezési vezető az igazgatósigi épület tetőiére vezet fel bennünket, ahonnan lithatjuk, hogyan nő a kolosszus. Sem ö, sem mi nem törődünk a felhőszakadással. „Ez az építkezés szerves része a nehézipari tervnek, mely szerint az országban villarvtelepek, vas- is acélkohók és gépgyártó üzemek hálózatát létesítjük. Kis üzemeket és nagy kombinátokat építünk. Rúdvasat, idomvasat, hengerelt A MEO NEMZETISÉG KlCS1NYE-N AGYJ A NEMRÉG TANULT MEG IRNI, OLVASNI. A FELSZABADULÁS ELŐTT MÉG ABC JÜK SEM VOLT. árút, acélcsöveket gyártunk majd Itt. De ez még távolról sem minden". Pham keskeny kezének mutatóújja hol Ide, hol oda szalad. „Odaát lesz a villanytelep, ott meg a cementgyár, itt a szigetelővattát gyértő üzem, Itt lenn nyerjük majd a kokszot, amott benzint, kissé hitrább lesznek a melléktermékeket — a naftalint, kátrányt, fenolt és amoniuinszulfátot gyártó telepek". Zúg a fejünk. S mint később kiderül, el ls felejtette megemlíteni, hogy mir el ls készült több üzem az oxlgénavártásra, szerszimgyirtásra és 36 ezer kW villanyáram fejlesztésére. Az építkezés úttörői katonák voltak. Pham |ómaga ls leszerelt hadnagy. 1959 tavaszán Jött ide, 3500 bajtársával együtt. Később erősítést kaptak ezer munkás ét a hadsereg kétezer műszaki dolgozójának személyében. Az alkalmazottak közül 3530 a nő, legtöbben tho nemzetiségűek. KEMÉNY MUNKABAN SZÜLETIK AZ ÚJ ÉL

ET Miután végre sikerült elbújni az eső elől. Pham tréfisan mesél a kezdetben felmerült problémikről. „A katonák közül sokan 25 évig szolgáltak a hadseregben, soha nem volt más foglalkozásuk s bizony nem volt ínyükre mist csinálni. Misok viszont 25 vagy 30 évesek voltak csak még, de gyermekkoruk óta megszokták, hogy hősökként ünnepeljék és dédelgessék őket. S most egyszerre csak a koszban turkáljanak, homokot lapátoljanak és talyigákat toljanak? Sokan csak morogva törődtek bele sorsukba, mert úgy hitték, mindez számukra „Iealizó". Bizony, a békét is előbb meg kell szokni. De a fiúk most mir csaknem mind megnősültek, állandó foglalkozásuk, otthonok és családjuk van. Tavaly ötszáz csecsemő született itt. Kell-e ennél nyomósabb bizonyíték, hogy katonáink a békés „termelésben" is megállják a helyüket?!" Of SZÖ 4 É 1963. január 28,