Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-23 / 23. szám, szerda

\ Ujisszfiang... Visszhang... Visszhang.., j Az észak-csehországi lovosicei vegyüzemben a brnői Královo Pole-i gépgyár dolgozói szerelik az új lúgozót ť amely nagyban hozzájárul majd a mürostgyártás fejlesztéséhez. (CTK — Pícha felvétele) "WrSSSWS/SSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/fSSSfSS. S A VÁLASZTÁSOK ELŐKÉSZÍTÉSÉBEN fontos szerepet Játszanak a pártszervezetek és szervek. A pártnak társadalmunkbán betöltött vezető szerepéből következik, hogy a Nemzeti Front szerveivel együtt tevékeny részt vesz a jelöltek kiválasztásában. Hiszen a polgári bizottságokba és a nőbizottságokba valóban tapasztalt és jól bevált embereket kell Javasolni, olyanokat, akik minden erejüket latba fogják vetni a kongresszusi határozatok teljesítéséért. A nemzeti bizottságok nagy aktívájában a polgári bizottságok jelentős erőt képviselnek. A városokban mintegy 8000 polgári bizottságban 93 657 ember dolgozik, a falvakban pedig 31 ezren vesznek részt e bizottságok munkájában. A nőblzottságokban 153 952 nő tevékenykedik. Ezeknek a bizottságoknak legfontosabb küldetése abban áll, hogy a lakosság tízezreit bekapcsolják a közügyek intézésébe. A nemzeti bizottságok a polgári bizottságokban és a nőbizottságokban olyan segítőtársakra találtak, amelyek elősegítik a néppel való kapcsolatuk lehető legszorosabbra fűzését, lehetővé teszik, hogy idejében és hatékonyan megoldjanak a lakosságot érintő számos problémát. A polgári bizottságokat választják, mégpedig nyílt szavazással a lakosság nyilvános gyűlésén. Közéletünk további demokratikus jellemvonása ez, mert a nép nemcsak az államhatalmi szervekbe választja meg képviselőit, hanem saját' maga határozza meg e szervek aktívájának összetételét is. A városi és falusi polgári bizottságok a választási gyűléseken általában eredményes munkáról adhatnak számot a választóknak. A polgári bizottságok többségükben jól dolgoztak, bár tevékenységük során nem kevés problémával, sőt meg nem értéssel és feladatuk lebecsülésével ls találkoztak. Kiváltképpen a falvakon voltak nehézségeik, ahol munkájuk nem támaszkodhatott a régebbi utcai bizottságok hagyományaira. Ennek ellenére a falvakon is sok helyen jelentős sikereket értek el a polgári bizottságok. Most az a fontos, hogy leszűrve az elmúlt időszak tapasztalatainak tanulságát, minden községben olyan feltételeket hozzanak létre, hogy a polgári bizottságok kezdettől fogva, eredményesen kibontakoztathassák' munkájukat, tevékenyen részt vegyenek a XII. kongresszus által kitűzött egyik legfontosabb fel adat teljesítésében — a mezőgazda sági termelés gyors ütemű fejlesztésében. Ebben az értelemben módosítják munkájuk irányelveit is. Ez az első helyen említi, hogy a polgári bizottságok a mezőgazdaság szakaszán a község illetékes részében biztosítják a mezőgazdasági termelés fejlesztését, szem előtt tartva az egész EFSZ gazdálkodását és a szövetkezet illetékes termelési csoportjában (vagy az állami gazdaság részKOMMENTÁRUNK legében) a mezőgazdasági termelés feladatainak megvalósítását. ANNAK ÉRDEKÉBEN, hogy a falvakban valamennyi polgári bizottság munkáját a kívánt színvonalra emeljük, már most, a választási előkészületek idején megfelelő intézkedéseket foganatosíthatunk. így például szükségesnek látszik, hogy a község valamennyi különálló részében polgári bizottságot válasszanak, főképpen ott, ahol az egyesülés előtt önálló nemzeti bizottság működött. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a községek dolgozóinak erejét a legfontosabb feladatokra összpontosítsák. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a falvakban helyes lenne a polgári bizottság tagjainak számát 10—15 főre emelni és a bizottság élére a helyi nemzeti bizottság képviselőjét vagy tanácsának tagját állítani. A helyi nemzeti bizottságok ezáltal tagjaik útján szorosabb kapcsolatot teremtenének a község lakosságával és eredményesebben használhatnák ki az aktívát. Míg azonban ez a községek számára hasznosnak mutatkozik és javasolható, a városok esetében más a helyzet. A városi nemzeti bizottságok képviselőinek szorosan együtt kell működniük a polgári bizottságokkal, de nem lenne helyes, ha e bizottságok tagjai vagy éppen elnökei lennének. A városokban ugyanis a nemzeti bizottságok és a polgári bizottságok igen közel vannak egymáshoz és a városokban sok ember ól, akik különféle funkciókban gazdag tapasztalatokat szereztek. A városi nemzeti bizottságok képviselő! ezért elsősorban a szakbizottságokban végzett munkára összpontosíthatják figyelmüket. A NÖBIZOTTSÁGOK MUNKÁJA a jövőben is a mezőgazdasági problémák megoldására fog irányulni. A nőbizottságokról a mezőgazda sággal összefüggésben beszélünk éf azt szándékosan tesszük. A nőbizottságokra a falvakban sok munka vár — a városokban azonban tevékenységük általában nem bontakozott kl. Ez érthető is. A városi nők sokkal aktívabban részt vesznek a gazdag közéleti tevékenységben és ezenkívül a városi nőbizottságok munkája sokszor keresztezte a nemzeti bizottságok szakbizottságainak munkáját. A városokban ezért a nemzeti bizottságok a pártszervekkel megegyezve határoznak arról, hogy a jövőben indokolt-e a nőbizottságok megválasztása. Amennyiben ez szükségtelennek mutatkozik, akkor ennek az aktívának tagjait más szakaszokra osztják be. A polgári bizottságok tevékenységével összefüggésben az elmúlt időszakban gyakran felmerült az a kérdés is, hogy miképpen járjanak el a bizottság aktívájának megszervezésében. Ez a kérdés annál bonyolultabbnak látszik, miután maga a polgári bizottság is a nemzeti bizottság aktívájának része. Nos, mind az eddigi tapasztalatok, mind a polgári bízott? ságok előtt álló feladatok az aktíva megszervezése mellett tanúskodnak. Leginkább bevált a különféle munkacsoportok megalakítása, amelyek közreműködnek az egyes konkrét feladatok teljesítésében. A polgári bizottság számára az ilyen csoportok nemcsak hasznos segítőtársat jelen- \ tenek, hanem egyúttal a lakosság to- \ vábbi részét kapcsolják a közéletbe, 1 megismertetik velük az irányítás ábé- ] céjét, amely nem más mint a helyi i ügyek intézésében való részvétel. Ez- ] zel szemben nem vált be az a pró- i bálkozás, hogy a polgári bizottságok mellett valamiféle állandó bizottsá- \ got létesítsenek. Ezáltal ugyanis to- < vábbi felesleges közbeeső láncszem keletkezne és maga a polgári bizottság mint egész, távolabbra kerülne az emberektől, nézeteiktől és megjegyzéseiktől. Az új polgári bizottságok előkészítésének és jövőbeni tevékenységének színvonalára döntő Jelentőségű a nemzeti bizottságok irányító munkája. Annál inkább hangsúlyozni kell a megfelelő Irányítás jelentőségét, mert a polgári bízottságok munkaköre nagyon szerteágazó, lényegében életünk valamennyi területét érinti, amelyért a nemzeti bizottságok felelősséget viselnek. Ez a sokrétűség gyakran arra vezetett, hogy a polgári bizottságok elé különféle bizottságok és a nemzeti bizottságok egyes szakosztályai is feladatokat tűztek. Ebből következett aztán, hogy a polgári bizottságok néha azt sem tudták, tulajdonképpen melyik szerv jogosult irányításukra. Pedig erre a kérdésre a felelet nagyon világos. A polgári bizottságok irányítása csakis a nemzeti bizottságok plénumának és tanácsának hatáskörébe tartozik. A POLGÁRI BIZOTTSÁGOK választási előkészületei már megkezdődtek. A pártszervezetek, nemzeti bi- \ zottságok és a Nemzeti Front szervei > nagy gondot fordítanak e fontos po- \ litikai eseményre, amely egyszer- i smind szerves része a nemzeti bl- 1 zottságok jövő évben sorra kerülő választásai előkészületeinek. A szellemi javakat is közösen hasznosítsuk Politikai és gazdasági viszonylatban már felismertük, hogy a szocialista világrendszer gyorsabb iramú fejlesztésének múlhatatlan feltétele a szorosabb együttműködés, a tapasztalatok közös hasznosítása. Különösen az utóbbi időben határozott lépések történtek, amelyeknek célja a KGSTországok gazdasági erőpotenciáljának teljes mérvű kibontakoztatása. Ezzel szemben a kezdeténél tartunk a társadalomtudományok, a szocialista művészet és irodalom, vagyis az Ideológiai felépítmény egyes kategóriái nemzeti értékelnek és tapasztalatainak közös gyümölcsöztetésében. Ezért tartjuk hasznosnak a Plamen és a Slovenské pohľady szerkesztőségének kezdeményezését, néhány nappal ezelőtt egy prózairodalommal foglalkozó nemzetközi tanácskozás megrendezését Prágában. Ebből az alkalomból a KULTÚRNY ZlVOT legutóbbi számában vezércikk jelent meg Pavol Stevček tollából. Rámutat arra, hogy a szocialista országok történetében lényegében ez az első Ily Jellegű próbálkozás. Kár, hogy a külföldi részvevők száma aránylag csekély volt. A felszólalások viszont értékes észrevételeket tartalmaztak, amelyek nemcsak a cseh és a szlovák, hanem főleg a szovjet próza sarkalatos kérdéseivel foglalkoztak. 1 A prágai szimpóziumon elítélték a | nemzeti irodalmak elszigetelődéséi nek Jelenségét, amely a személyi kultusz és a dogmatizmus kulturális politikájának egyik káros maradványa. Olyan szervezési intézkedésekre van szükség, amelyek lehetővé tennék a rendszeres és gyors véleménycserét. A tanácskozáson ennek érdekében Javasolták egy nemzetközi szocialista irodalmi folyóirat megjelentetését. A legnagyobb vitát Gyementyev szovjet irodalomkritikus felszólalásának az a része váltotta ki, amelyben figyelmeztetett arra, hogy a személyi kultuszt és a dogmatlzmust ostorozó legújabb szovjet próza művészi tapasztalatait a többi szocialista irodalom nem veheti át gépiesen. Bírálta azt ls, hogy a szovjet irodalmat nálunk egyoldalúan ismertetik. Szovjet—olasz filmalkotás készül A második világháborúban musso- . llniék „jóvoltából" a keleti arcvonalra sodort olasz katonákról szól majd az a közös szovjet—olasz filmalkotás, amelyet három hete forgatnak. A rendezést a neorealizmus neves képviselőjére, Giuseppe de Santisra bízták. Két szovjet társa, Sz. D. Vasziljev, valamint I. I. Paramonov. A film szovjet és olasz források alapján készül. Nem leplezi, hogy az olasz katonák a barrikád túlsó oldalán álltak, de azt sem, — amit különben egyik beszédében Hruscsov elvtárs is kiemelt —, hogy jelentős részük nem azonosította magát a nácik embertelenségével. De Santis abban az interjúban, amelyet a NOVA DOBÁ-nak adott, így fogalmazza meg a készülő alkotás alapgondolatát: „Háborúról szóló és a békét szolgáló filmet igyekszünk forgatni." Természetes, hogy előtérbe kerülnek azok a mozzanatok, amelyek az egyszerű szovjet és olasz ember közeledését tanúsítják. A külső felvételeket a cselekmény színhelyén, Voronyezs és Poltava vidékén forgatják és a filmben szereplő olasz katonákat többnyire a Moszkvában tanuló mintegy 150 olasz fiatal alakltja. Két amerikai színész, Anthony Perkins és Rod Steigher ls szerepelni fog. A szovjet színészeket elsősorban a Ballada a katonáról bájos Zsanya Prohorenkója és Tatyjana Szamojlova képviseli. Nem érdektelen az a körülmény sem, hogy az év végén bemutatásra kerülő, érdekesnek ígérkező koprodukciós alkotást már előre megvette Joe Levin, az egyik legnagyobb amerikai filmvállalkozó. • A Szovjet Írók Szövetségének moszkvai elnöksége döntött az ez évi Lenin-dijak kiosztásáról. A díjat Konsztarityin PausztovszkiJ kapja életművéért, Nazim Hikmet új verseskötetéért, JevgenyiJ Vinokurov Líra, Versek és Szavak című köteteiért, NyikolaJ Lubimov fordításaiért, Mihail Romm és Danyili Hrabrovickij az Egy év kilenc napja című forgatókönyvért. • KIRILL MOLCSANOV MOSZKVAI ZENESZERZŐ most fejezte be Ján Otčenášek Rómeó, Júlia és a sötétség című művének megzenésítését Az opera librettóját is Molrsanov szerezte; két felvonása van huszonegy képben és a két fészert-|jlőn kívül hat epizód szereplő remekel majd benne. A jubileumi évbe léptek A SLOVENSKÉ POHĽADY az elmúlt esztendőben nagy és szép utat járt be, korszerű és színvonalas kulturális havilap lett. A jelek arra mutatnak, hogy szerkesztői a lap megjelenésének jubileumi 80. esztendejében sem ülnek majd ölhetett kezekkel. Legalább is erről tanúskodik az idei első szám gazdag tartalma. A többi között A. Matuška, P. Stevček és O. Cepan tanulmányait olvashatjuk ebben a számban az Irodalomtudomány és az Irodalomkritika sarkallatos kérdéseiről. Érdekes Marian Mazur írása, amelyben az egyik legmodernebb tudomány, a kibernetika és a művészet távlati kölcsönhatását fejtegeti. Ladislav Ťažký és Jozef Bob elemzéseiben tovább gyűrűzik a Vladimír Mináč Sohasem vagy egyedül című kisregényével kapcsolatos vita, amelyet Bohuš Kováč — e rovatunkban is ismertetett — polemikus hangú bírálata váltott kl. Ebben a számban két olvasó is véleményt mond erről a műről. A gazdag hazai irodalmi anyag mellett figyelmet érdemel két eddig ismeretlen Hemingway levél közlése, amelyeket Ivan Kaskinhez, a nagynevű szovjet műfordítóhoz intézett 1935-ben, illetve 1939-ben. E levelek alapján lemérhetjük, hogy századunk egyik legnagyobb írója rokonszenvvel viseltetett a Szovjetunió iránt. A folyóirat továbbá megkezdte Szolzsnyicin: Ivan Gyeniszovlcs egy napja című novellájának folytatásos közlését. A színművészet sem illusztrálhat Otomar Krejča, a prágai Nemzeti Színház rendezője és színésze azon ritka művészi egyéniségek közé tartozik, akik az elmélet és gyakorlat szigorú egységében kl tudják alakítani egy színház sajátos arcélét, művészi profilját. Gondolatainak mélységéről, művészi törekvéseinek céltudatosságáról tanúskodik a KULTURNl TVORBA 3. száméban, K. Sz. Sztanyiszlavszkij születésének 100. évfordulója alkalmából, megjelent Írása is. Sztanyiszlavszkij, a színművészet halhatatlan reformátora, a realista színjátszás megalapozója, művében ma is tovább él. Ez annak köszönhető, hogy feltárta a színész lelkivilágának legrejtettebb zugalt és megszövegezte a színművészet etikai és szervezeti törvényszerűségeit. Sajnos — állapítja meg O. Krejča — Sztanyiszlavszkij újító törekvéseinek ilyen komplex jellegéről gyakran elfeledkezünk. Végeredményben ma nem az a döntő, hogy alkotó művészi rendszerének részletkérdéseivel foglalkozzunk. A szerep betanulásának akár Sztanyiszlavszkij, akár Brecht által pártolt módja sikertelen marad, ha a művészet belefullad az átlagosságba. Ezért fel kell számolnunk a tarthatatlan liberalizmust, amellyel gyakran kezeljük színművészetünkben, drámairodalmunkban a tehetségtelenséget. Le kell számolnunk azzal a jelenséggel is, amelyet a cikkíró találóan a „személytelenség kultuszának" nevez. Ez alatt azt érti, hogy egyes „álművészek" nyugodtan érvényesülhetnek. Elemzésében felveti azt a kérdést ls, vajon a közönség gyakori elégedetlenségének okát nem kell-e keresnünk abban, hogy a színház az általánosan Ismert igazságokat Ismétli. A művészetnek — mondja Krejča — formanyelvén ki kell fejeznie a világot. Ha ki akarja fejezni, akkor segítséget kell nyújtania átalakításában. Ezt csak úgy teheti, ha feltárja a világ emberi realitását. A színművészet sem illusztrálhatja a valósággal kapcsolatos ismereteket. Csak így lehet valóban Sztanyiszlavszkij méltó híve, követője. A szerkesztőség vitaindítónak szánta ezt az írást. Kíváncsiak vagyunk, milyen visszhangot ver azok körében, akiknek szívügyük szinművészetünk szabadulása Jelenlegi válságosnak mondható helyzetéből. Ján Smrek portré „Személyében a legnagyobb élű szlovák költőt kell tisztelnünk" állapltja meg már elöljáróban a NAGYVILÁG idei első számában, a ján Smrek írói portréját megfestő Szalatnai Rezső. Nagyon meleg hangon szól a szlovák költő irodalmi fejlődésről, művei szépségéről. A háború után megjelent tizenkettedik verseskötetének értékeit például így sommázza: „Béke és emberség él e versekben, programtalanul, de rendületlenül." Az Ady, József Attila és Petőfi számos költeményét művészien tolmácsoló Smrek műfordítói munkásságáról is a legnagyobb elismerés szaván szól: „... nem túlzásként állapítjuk meg, hanem tüzetes összehasonlítások után, hogy mindhárom ' költőnk esetében kongeniális fordításokról van szó." G. I. 1963. január 20. • (Jj SZÖ 143