Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-19 / 19. szám, szombat

lo r íz ont-! HŰEN ÁBRÁZOLNI A JELENT A SZOVJET PRÓZA JELENE ÉS JÖVŐJE ^nagyarányú fejlődésével Az ered-§ § menyek, a haladást szolgáló $ Gyakran hallunk a fiatal szovjet prózaírókról, a szovjet próza iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A cseh és szlovák könyvkiadók is készségesen jelentetik meg alkotásaikat. Ha azonban meg akarjuk érteni a fiatalokat, nem szabad csak náluk megmaradnunk. Figyelemmel kell kísérnünk az idősebb szovjet szerzők alkotásait is. Pausztovszkij például önéletrajzi regényen dolgozik, folytatja az Arany rózsát. Fegyin kiadta az Első örömök, Különös nyár cimü könyvek folytatását, a Máglya című regényt. Leonov a 20-as években Irt Tolvaj című regényét dolgozta át, úgy hogy müvével, mint új alkotással a ma eszmei problémáit érinti hasonlóan, mint a Mr. MacKinley szökése cxinű filmnovellája. V. Ivanov önéletrajzot ír Üt Indiába címmel. Solohov az utolsó években adta ki a Feltört ugar második kötetét és az Emberi sors-ot. A jelenről a 60 éves Megyinszkij, Zsesztyev és Pogogyin ir. V. Panova a jelen időszerű erkölcsi kérdéseiről tárgyal a Szerjozská-ban, a Szentimentális regényben és a Diadalív alatt című gyűjtemény két elbeszéléseoen. Mit alkotnak az 50 év körüli írók? Nemrég jele:.t meg 0. Berggolc költőnő figyelemre méltó regénye, a Nappali csillagok, Nyekraszov Kira Georgijevna címmel írt egy novellát, melyben mélyen elgondolkodik a ma problémái felett. P. Nyi^n a Kegyetlenségek és Próbaidő című művében a 20-as évek komszomolistáinak önfeláldozó munkájával és forradaliniságával mutat példát a jelennek. Szimonov a háború első napjairól Élők és holtak című regényében Polevoj Is a háborúhoz tér vissza, Ott a front mögött című művében. A ma problémáiról vitatkoznak A. Kocsetov, Biibenov, Szartakov, Babajev és G. Nyikolajeva. Ez a nemzedék, valamint a 40 és 50 év közötti népszerű szerzők hozzák létre a mai szovjet próza jellemző profilját. Ha felsoroljuk még a legfiatalabbakat is: Granyin, Tyendrjakov, Baklanov, Bondarev, Smuul, Rekemcsuk, Szolouhin, Nyikityin, Ajtmatov. Kuxnyecov, Glagyilin, Prisztavkin, Kazakov, stb. írókat, valamennyi gene ráció egyformán van képviselve Hangsúlyoznunk kell, hogy a fiatalok aktivitása a szovjet irodalom ak tivitásához tartozik. A szovjet prózát nem egy nemzedék alkotja, hanem az összes nemzedék együttvéve. Különböző korú, tapasztalatú írók, ezért ls sok a vita. A alkotó ösztönzés jelenti azi az utat, mely maradandó művészi értékeket eredményez. Mi teszi ezt lehetővé? Mindenekelőtt az, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a dogmatizmus és revizionizmus ellen harcolva megtisztította a özéletet és az emberek gondolkodását a személyi kultusz káros hatásától és megteremtette a társadalom fejlődéséhez szükséges légkört. Fontos az is, hogy a párt kezdeményezéséből mit tettek magukévá az írók, hogyan lehet az, hogy nemcsak a fiatalok, de az idősebb írók is sokat foglalkoznak a szovjet fiatalsággal? (Panova, Pogogyin, Medinszkij, Szartakov, Bubenov). Bizonyára ismerik az ifjúságot, és számukra ez természetes A legfontosabb pedig az, hogy a fiatalokról nem úgy beszélnek, mint az anyák és apák, akik szülői értekezleteken és a családban figyelik meg serdülő gyermekükét, hanem kimennek utánuk a szüzföldekre, építkezésekre, gyárakba. Tehát oda, ahol a fiatalság nem a saját problémáival foglalkozik elsősorban, hanem saját maga akar,a kialakítani sorsát. A felsorolt 'rók alkotásai nem mind sikeresek, de igyekezetük, hogy a fiatalokról és környezetükről beszéljenek, nem vitás. A mai szovjet próza egyik legjellemzőbb vonása, hogy ez egy „úton levő" irodalom. Kuznyecov Legenda a folyóról című regényében Toika távoli építkezésre utazik. A felszabadult Leningrádba térnek vissza Valja és Vologya, Panova novellájának hősei. (Diadalív alatt) Bubenov Sasok földje című regényében a szüzföldekre utaznak a komszomolisták, a Jenyiszejen hajózik Szartakov Hegyi szél című regényének hőse. Miért utaznak ennyit? Azért, mert ma az egész szövet társadalom mozgásban van, tettekkel hódítják meg a 'szűzföldeket, gátakat, gyárakat, nyersolaj-lelőhelyeket, az Északot, Szibériát, Közép-Ázsiát. Ez a prózáknak történelmi áttekintése. De irodalmi szempontból is megmagyarázhatjuk. Az utazásnak mindig van bizonyos romantikája. Az új helyeken jobban szembeötlik a jellemző vonás, a különlegesség és ez mentesít a sablonosságtól. A lényeg az, hogy az úton vagy új helyen sokkal érthetőbb a valóság, nyersen áll az ember előtt, átdolgozásra kínálva magát. Ezért függnek össze olyan szoro san ezek a témák a fiatalok iránti érdeklődéssel. Ez az irodalom a fiatalokra támaszkodik, mert a fiataloké a jövő. Fontos, hogy megismerjük a 17 éveseket, mert nagyon sok függ attól, milyenek most, mert olyanok lesznek 20 év múlva is és velük együtt a társadalom is. Az irodalomnak szüksége van arra, hogy a fiatalok szemszögéből vizsgálja a világot, mert a fiatalok nézete nem a megszokott, a hagyományos, hanem bíráló s emellett tiszta. Ügy mint Osztrovszkij és Makarenko idejében, ma is a fiatal hős segíti az irodalmat abban, hogy hangsúlyozni tutija a ma dinamikáját és a valóságot forradalmi fejlődésében ábrázolja és megkülönböztesse a „természetest a természetellenestől". P. Pavlenko a háború alatt azt Irta naplójába: „A háború elvette jogunkat a fiatalságra". Ez törvényszerű volt. Abban az időben a hősiesség és az áldozatok egy sorba állították a katonákat, öregeket, asszonyokat és gyermekeket. Ma a fiatalok joga úgy mint minden korosztályé, egyre jobban érvényesül az életben és az irodalomban is. Harcolunk az aszketizmus ellen, melyet a személyi kultusz teremtett, elmúlt a háborús cél szorongató szükségessége, megvalósul a kommunizmus építésének humanista programja. Az irodalom a szociális peremterületek emberei és jelenségei Iránt is érdeklődik. (Medinszkij Fenegyerek, Tyendrjakov Csodálatos szentkép citnű novellája a vallási elvakultsággal foglalkozik, Nyilin bűnügyi motívumai is hasonlóak). A tartalmi és esztétikai irányzatoknak megvannak a formai következményei is. Figyeljük meg, hogy a szovjet próza az epikus történeteket milyen sokféleképpen tudja ábrázolni. Nemcsak az új tájak meghódításával találkozunk, de a ma már hagyományos munkakollektívák életét megörökítő regényekkel is (Granyin Lakodalom után, Nyikolajeva Otközben). A mindennapi élet eseményeivel is találkozhatunk, amelyek a véletlen találkozásokon vagy a véletlenül összeverődött emberek kölcsönös kapcsolatain alapszanak. (Tyeaúrjakov Elázott utak, Kazakovov elbeszélései). Nem ritka a „cselekmény" nélküli próza se. Ilyeneket ír Kazakov és Nyikityin. Itt nem a szűzföldek problémáival állunk szemben, hanem a mindennapi élet csupán kis részleteivel, amelyek azonban sok irányba nyújtanak betekintést. Szerelmes történeteket is írnak (Ajtmatovov müve a Dzsamila, Kazakov, Nyikitin). Szolouhin útleírásokat tesz közzé, Berggolc elmélkedő prózát, melyekben különböző történelmi korszakok eseményei váltakoznak. Hasonló irányzatokat találunk az elmondás módszereiben is. Gyakran első személyben mondják el az eseményeket, az elmondó tanúja a történteknek, sokszor résztvevője és ezért a történet folyamán gyakran nyilvánítja nézetét. (Solohov Emberi sors, Nyilin Kegyetlenség, Kuznyecov Legenda a folyóról, Smuul jég-könyv stb.). Panova egy különleges stílust alkotott, a beszélő és a többi alak beszéde váltja egymást, valamenynyien belső monológust alkotva. A „nem résztvevő" elbeszélő bevált módján ir Nyikolajeva és Granyin. Ha f gyelembe vesszük, hogy a szovjet próza egy része nagyon közel áll a publicisztika műfajaihoz (útirajz, riport, karcolat, polemika) igazán sok fajta formai irányzat áll előttünk. Ez a nagy választék nem jelent azonban csupa művészi sikert, mert a forma önmagában még nem jelent sikert. A formán sokrétűség azonban az irodalom egészséges érését bizonyítja. És itt még egy dologra kell felfigyelnünk. Bármennyire is vitatható a mai szovjet próza és bármenynyire is nem ért egyet a 40-es és 50-es évek alkotásaival, egyben hű maradt a hagyományokhoz: Oda megy a2 ember után, ahol teremtik és átalakítják az új világot. A fiatalok akotásainái ezt talán nem tudatosítjuk eléggé, de bizonyos, hogy alkotásaikban is építők a regény hősei. Ez érvényes Kuznyecov Tolkájára, Glagyilinov Vovkájára, Rekemnsukov hőseire (Holnap hétköznap lesz), Ivantyerav Djból augusztus, Granyin, Nyilin, Panova hőseire is. A mai szovjet próza tehát nem hagyta el az emberek munkahelyét, sőt az a sok utazás ls a munkahelyek felkeresését jelenti. A szovjet prózában a munka a megismerés eszköze, az ember értékeinek mércéje, de nincs elkülönítve a többi értéktől, (érzelmi, szerelmi, erkölcsi) hanem természetes egységet alkot velük. A mai szovjet prózában, amint erről a szovjet kritika is említést tesz, találkozhatunk számos problémával. Az anyag időszerűsége miatt sikert aratnak az olvasók körében, bár irodalmi szempontból csak átlagot jelentenek. A fiataloknál gyakran előfordul, hogy problémái részlegesek, mintegy ' túlságosan „skatulyázottak", gondolatgazdagságuk csekély, az egyes motívumok gyakran előfordulnak, (főleg a fiatal szereplők utazása az új vidékre). Helyenként több formai figyelemre lenne szükség. Ezen a téren mutatkozik meg a vezető, kiforrott irodalmi személyiségek szerepének fontossága. Solohov, Pausztovszkij, Leonov, Fegyin, Ivanov utolsó alkotásai nem merítenek a mából. Alkotásaik mégis nagy hatással vannak a fiatal szovjet próza fejlődésére, mert töbh évtized tapasztalatait sűrítik magukba. Milyen fontos szerepet játszik ebből a szempontból Solohov Emberi sorsa! A művészetnek gyakran sukjelentőségű szerepe van, korszakokat kell magába sűríteni. Jelentős Nyekraszov Kira Georgijevna cimü novellája. Hősét a mában szerepelteti, de úgy, hogy egész arculatában, néhány férfihoz való viszonyában a 30-as, 40-es években kialakult erkölcsi és eszmei problémák lépnek előtérbe. Hasonlóan kapcsolódik a jelen és a múlt Berggolc Nappali csillagok című regényében. A nemzedékek közötti kapcsolatokban a szocialista irodalomban is találkozunk ellentmondásokkal. A fiatalok az egyoldalúság árán is utat törnek, s fejlődésük el sem képzelhető az idősebb írók példamutatása nélkül. Nincs arról sző, hogy az idősebbek esetleg utánozzák a fiatalokat, hanem érezzenek felelősséget az irodalom színvonaláért és saját alkotásaikért. Ez a helyzet a mai szovjet prózában. Érdemes lenne a szovjet próza al .pján értékelni a miénket is. Sokat várunk az irodalomtól. A nagy történelmi változások korát kell visszatükröznie korunk eposzának, a regénynek, novellának, elbeszélésnek. Ez nemcsak a fiatalok feladata, hanem az egész irodalomé. Irodalmunk célja hűen ábrázolni a jelent, a harcos múlt tapasztalatait és az előttünk álló jövőt, a kommunizmust. S ebben a tekintetben jó példát mutat a szovjet irodalom. MIROSLAV DROZDA P

lsti egy remek ezüst töltőtollat kapott névnapjára. Kimondhatatlanul boldog volt és alig várta a másnapot, hogy osztálytársainak eldicsekedhessek a szép ajándékkal. A boldogságtól még aludni is alig tudott és reggel futva tette meg az utat az iskoláig. Büszkén vette elö a csillogó írószerszámot. Osztálytársai kellő bámulattal adóztak a fénylő tollnak, amely úgy ragyogott Pisti kezében, — miközben a fehér irkalapon sűrűn szántotta egymás mellé a fekete betűbarázdákat —. hogy még a napsugár is bekíváncsiskodott az Iskola ablakán. Ora után kézröl-kézre Járt a tündöklő holmi és utoljára Jóska kezébe került, aki sóvárogva nézte és szomorúan Jegyezte meg: De jó lenne nekem is egy Ilyen toll . .. Abban a pillanatban Iszonyú jajgatás hallatszott a folyosó végéről. A fiúk egyszerre rohantak az ajtó felé. A tollról mindnyájan megfeledkeztek, még Pisti is. Kinn a folyosón szomorú látváný tárult a szemük elé. A kis Huszár Misi a II. B-ből sápadtan tilt a lépcsőn és jajgatott. Ugrándozva futott le a lépcsőn, elesett, s nyilván kificamította a bokáját, mert nem tudott lábra állni. Fejvitték hát őt a tanáriba, ahonnan az osztályfőnök elvtárs orvosért telefonált, a fiúk pedig leverten Jöttek le az emeletről, s öltözni kezdtek. Pistinek akkor lutott eszébe a töltőtoll... Jóskánál maradt, az meg már elment. Futott utána, utói is érte a kapuban. Lihegve szólította meg: — A töltőtoilam nálad maradt ... légy szíves, add vissza! Jóska előbb elpirult, majd elsápadt: — Én ... én ... visszaadtam neked. Pisti pulykavörös lett a méregtől. — Nekem? . .. Mikor? — Mikor kimentünk a folyosóra... Nem emlékszel? A kezedbe nyomtam .. . — Nekem ugyan nem ... akkor meglenne . . . Jóska remegett az izgalomtól: — A kabátod jobb zsebébe tetted ... Pisti belenyúlt a zsebébe. — Itt ugyan nincsl Jóska erősítgette: — Ott kell lennie. ^ Pisti türelmetlenül fordította feléje a zsebét: — Akkor vedd kl! Jóska belenyúlt a zsebbe, s remegő ajakkal dadogta: — Nem értem . . . pedig lállam. hogy beletetted .... Pisti durván ráförmedt: — Akkor nem Jól láttad! — s megragadta Jóska csuklóját, ráncigálni kezdte és vonszolta felvendégelnl. finom — Hóbunda a fákpn, mókus ül az ágon, cinke pityeg, fűi a szél, mégis elmúlik a tél: hóbunda a fákon, fütyülj rá, barátom. Nagy a hó, bundás hó, a mezőn takaró, alszik a föld, fú) a szél, egyszer elmúlik a tél: halihó, halihó, lesz virágtakaró. felé a lépcsőkön az osztályba. A fiúk egy csoportba verődve tárgyalták a kis Huszár Misi esetét, mikor Pisti belépve harsány hangon elkiáltotta magát: — Tolvajt fogtam! — s nagy hangon magyarázni kezdte a történteket. Balog Anti, az osztály pionírelnöke odament Jóskához és kérte, mondja meg az igazat. Jóska arca égett a szégyentől, de keményen ällífotta, hogy ő visszaadta a tollat Pistinek, aki a zsebébe dugta. Balog Anti hangja ünnepélyesen csengett a csendben: — Pionírbecstlletedre? Jóska magasra emelt fővel, hát- § ran mondta: — Plonlübecsületernre! Pisti felbőszülve ugrott fel. § — Hamisan esküdött! Bemocs-^ kolta a ptonlrbecsületet! Tépjé-fc tek le róla a nyakkendőtl A fiúk egymásra néztek, de ^ senki sem mozdult. Jóska szemé-i bői nagy könnycseppek gördültek ^ végig, sápadt arcán a piros nyaki kendőre. A fiúk megdöbbentek.^ Néma csönd lett ... és akkor, % Pisti belenyúlt a zsebébe, egy pi- íj cl lyukba akadt az újja. Átvillant ^ valami az agyán. Lázasan tapo- ^ gatni kezdte a kabátja belső bé- S lését... Nem csalódott... Ott $ volt a toll . .. Lelkét hirtelen marcangolni^ kezdte valami, amelyet lelkiisme-^ retfurdalásnak neveznek. LehalS tott fővel lépett Jóska elé. s bo ^ csánatot . kért tőle, az osztály ^ előtt felmutatva a csillogó ezllst^ töltőtollat. Jóska könjiyes. fekete szemé-^ an hcl^rto mncnlu rcíllant ^ Egyszer egy kislány, akit Annamáriának hívtak, egy köcsög tejjel jött az iskolába. — Minek hoztad? — kérdez-' ték a gyerekek. — Meg akarlak benneteket, nagyon mondta a kislány. — Köszönjük, Annamária, a szép ajándékot! — Ne nekem köszönjétek, hanem a tehénnek, ő adta a tejet. A gyermekek felszedelőzködtek és Annamáriáék házához vonultak, hogy hálálkodjanak a jó tehénnek. — Szervusz, kedves tehénke! Köszöntük a finom tejet, amit Annamária hozott nekünk. — Igen, megkóstoltátok a tejemet, de miért nekem hálálkodtok? Köszönjétek meg az ízes réti fűnek, amit egész nap legeltem. A gyermekek kimentek a zöld rétre, meghatoltak a ióságos fű előtt és azt mondták: — Köszönjük, jó fünecske, hogy táplálod a tehenet, amely a finom tejet adta. KÖSZÖNJÜK ANNAMÁRIA! KUBAI MESE —Igen, a tehén egész nap Itt legel, a réten. De miért hálálkodtok nekem? Áldjátok a földet, mely engem terem. Fűid mindenütt van, hegyekben-völgyekben egyaránt, de legjobb föld a réten van. A gyerekek akkor a jó földnek hálálkodtak. — Köszönjük, kedves föld, hogy füvet teremsz, melyet az a tehén legel, amelynek finom tejével Annamária megkínált minket. — Igen, füvet termek, de ne nekem hálálkodjatok, hanem a víznek, mely a füvet öntözi. Víz mindenütt van, a tócsákban, tavakban és a messzi ten gerekben egyaránt. A gyerekek ekkor kimentek a tengerpartra. — Óriási tenger, köszönjük, hogy segíted a földet, mely füvet terem, amit a tehén legel, amely a finom tejet adta Annamáriának. — Igen, én vagyok a víz — mondta a tenger. — De miért hálálkodtok nekem? Köszönjétek a napnak, amely engem és száraiföldet melegíti. Hadd jöj-< jenek össze az összes gyerekek, fogják meg egymás kezét és rendezzenek vidám táncünnepélyt. A gyerekek valóban meghívták barátaikat, kézen fogták egymást és világraszóló fényes táncmulatságot csaptak. TÖRD A FEJED • TÖRD A FEJED • TÖRD A FEJED • ben boldog mi itooly ' csillant. ^ Leveleiteket és megfejtéseiteket^ az alábbi címre -küldjétek: Üj Szói Gyermekvilág, Bratislava, Gorké-^ ho 10. fc EZT KÍVÁNJUK VALAMENNYI IFjÜ OLVASÓNKNAK: Vízszintes: 1. Az ídázet első résza. (folytatás a nyíl irányában). 7. Fém. 8. Beszédrész. 10. Személyes névmás. 11. Rizs keverve. 13. Folyadék. 14. Hiányos tükör. 15. Görög betű és vissza családtag. 18. Kötőszó. 20. Nem hibás. 21. Is — szlovákul. 22. Folyó a Szovjetuntóban (ékezetfölösleg J, 24 Ha — szlovákul. 27. Téli sport. 29. Üdítő ital névelővel. FUggfileges: 2. Táplálkozik 3. Házi áfiat 4. Tova. 5. A gépkocsi lelke. 6. Mássalhangzó kiejtve. 8. Kívánságunk második része (a nyíl irányában folytatva). 9. Vigyázók, (ékezethiba). 12. Sár szélei. 13. A vadász te 30. Szovjet repülőgépjelzés. 31. szí. 16. Időmérő 17. Családfő. 19 Vissza: tiltó szó. Ételízesítő. 23 Sín keverve. 25. Fordított rag. 26 Ilven festék (Beküldte: Szurdi Emii, Krais van. 28. Ilyen lámpa is van vany nad Dunajom). M0LT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. így lehet nyolc egyenlő nagyságú és alakú mezőre osztani az adott területet. 2. így kapunk négy egyenlő nagyságú háromszöget. KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: 1. Mókus Árpád. Belová Vas, 2. Valőcsay Mária. Štvrtok na Ostrove, 3. Hangya Zoltán. Kamenica nad Hronom, 4. Kanónz László, Vefký Horeš, 5. Hegyi Gyula, Zlaté Klasy. (Jf SZÖ 8 * 1363, január IP.