Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-19 / 19. szám, szombat

% Árt vagy használ? Gondolatok a televízióról NAPOKIG ARRÖL BESZÉLTÜNK, milyen volt a televízió szilveszteri műsora. A vélemények természetesen eltértek egymástól. Egyesek rajongva nyilatkoztak: kitűnő volt, nagyszerűen szórakoztunk, bár tovább tartott volna. Mások legyintettek: még a tavalyi gyenge színvonalat sem érte el, az adást nem tudtuk végignézni... Ez alkalommal is az történt, mint más műsorok után és mint a televízióról folytatott beszélgetésekkor általában történni szokott: sokaknak tetszik a televízió adása, hívei a televíziónak, sokak nemcsak egy-egy műsorral elégedetlenek, de a televízióban ellenséget, más művészetek „konkurrensét" és tönkrete vőjét látják. Kinek van igaza? Art, vagy használ a televízió? Talán már a kérdés-felvetés ls furcsa. Ha ártana, nem fejlesztenénk, nem költenénk ezreket, sőt milliókat a televízió műsoraira. A kérdés mégsem ilyen egyszerű. Az egymással ellentétes véleményt képviselőkről sem mondható kategórlkusan: ennek a tábornak Igaza van, annak meg nincs. Egy szelet kenyérről mindenki megállapíthatja, hogy jó-e vagy rossz. Egyrészt, mert a kenyérsütésnek évszázados hagyománya van s mindenki tudja, mi a kenyér és kenyérnek való, másrészt, mert a nyers és sült tészta felismeréséhez nem kell különösebb képzettség és kritikai érzék. És így vagyunk még sok-sok mással: könnyű igent vagy nemet mondani. A televíziónak viszont nemcsak hogy gazdag hagyománya, de még kialakult sajátos formanyelve sincs. Sok esetben műsorszerkesztői ls tapasztalatlanok. Nem beszélve a közönségről, amelynek nagy része nemcsak egyéni ízlés szerint, de — sértő szándék nélkül mondva — gyakran hozzá nem értően ítél és bírál... Hogy lehetne ilyen esetben akár az egyik, akár a másik félnek Igazat adni? Az igazságtevés és ez egyedül helyes álláspont elfoglalása ezért is nehéz, mert a televízió annak ellenére, hogy már nagyon sok emlékezetes műsort sugárzott, tulajdonképpen még ma Is az állandó kísérletezés stádiumában van. Ez abból is látható, hogy nemcsak mondanivaló, de kivitelezés szempontjából is különböző értékű műsorokat nyújt. A VARAZSTÜKÖR szobánkba „varázsolja" a filmet, a színdarabot, a sporteseményt; távoli világok tájait. Nemcsak tájékoztat, de az események közvetlen szemlélőjévé: valósággal az események résztvevőjévé tesz. Egyszer ez, máskor az a közvetítése „sikerül" Jól Általában a frisseség, az egyidejűség és a közvetlenség elemeit magán viselő riportjai jók. Kár, hogy jelenleg éppen ezekből van a legkevesebb. A friss helyszíni riportok ma még Jobbára csak a sportesemények közvetítésére korlátozódnak. A riportszerű, tájékoztató jellegű adások nagy részében világot Járt, vagy egy-egy érdekes eseménynél jelen volt emberek nyilatkoznak, mondják el élményeiket, tapasztalatalkat s a képernyőn — a táj helyett — csupán az elbeszélő jelenik meg. E forma igen érdekes és hasznos a rádióban, de kevésbé hasznos és érdekes a televízióban, ahol nemcsak hallani, de látni ls akarunk. Ez azonban nem Jelenti azt, hogy így lesz a jövőben is. Bizonyára nem lesz így. Feltehető, hogy — a maihoz viszonyítva — változik majd a színházi és filmvetítések száma és minősége, annál is Inkább, mert a televíziónak nem célja és feladata, hogy versenyezzék a többi művészeti ágakkal, esetleg konkurráljon a színháznak, vagy a mozinak. Ezt egyébként, ha akarná, se tehetné. Tanúi lehetünk annak, hogy a sokszoros kicsinyítés, a kamera mozgása — azonkívül, hogy gyakran megtöri a színdarab vagy a film rendezőjének az elképzelését — néha élvezhetetlenné tesz kiváló filmeket, színdarabokat. Ezen túlmenően a televízió attól a közösségi élménytől ls megfoszt, amelyet a színházi, vagy a mozielőadás nyújt. A moziba vagy a színházba mi megyünk Az ezzel járó folyamat fokozza a várakozást, a kíváncsiságból eredő feszültséget. A televízió viszont hozzánk jön Nem mi kérjük: maga ajánlkozik. Ez nemcsak az érdeklődést, de a műsor után érzett kielégülést is csökkenti. (Nem tudom, kl hogyan var ezzel, jómagam legalábbis Ilyesmit tapasztaltam és figyeltem meg.) Ezenkívül — különösen ha csupán a hagyományos művészetet tolmácsolja — még sok-sok másért sem versenyképes a színházzal, a mozival és a más „élő" előadóformákkal Mindenesetre ez nem baj. Sőtl Ez teszi szükségessé hogy a televízió ne elégedjék meg a hagyományos művészetek tolmácsolásával, hanem önálló formanyelv és sajátos műfaji szabályok kialakításával teremtsen adottságainak megfelelő mű vészetet. Ilyesmi azonban jelenleg még nincs. S mivel nem tisztázott, hogy mi az igazi televíziós műfaj, a hagyományos művészetek közül mennyit érdemes átvennie, mikor maradandó élményt nyújtó alkotó művészet s mikor csupán reprodukáló tolmácsszerepét. és műsorát Illetőleg — az „igazság" is valahol a szélsőséges dicséret és bírálat között van. Vagyis mind a legylntőknek, mind az elragadtatva áradozóknak Igazuk van, de csak részben. Tényleges értéket a két részigazság adja meg: a televízió több, mint legyintő becsmérlői és kevesebb, mint áradozó dicséről vélik. Már ma is nagyszerű tájékoztató, de lehetősége távolról sem kiaknázott: még mindig csak részben adja azt, amire képes ... De bármennyire eltérők is a vélemények, letagadhatatlan tény, hogy a televízió rohamosan tért hódit, befolyásolja munkánkat, kitölti és meghatározza szabad időnk nagy részét. Sok esetben gyűlések és nyilvános rendezvények se hirdethetők a televízió műsorának figyelembe vétele nélkül. Az összejövetelek sikere, vagy sikertelensége ugyanis jelentős mértékben attól függ, ló e a televízió az napi műsora, vagy nem. A televízió ezenkívül nemcsak a társadalom de, a család irányába is megváltoztatja a társas élet hagyományos formáit. EZZEL NEM AZT AKARJUK mondani, hogy végóráját éli a közösségi élet, a televízió mindenekelőtt! Nemi Igaz, hogy sokan rabjai a televíziónak, nem szabad azonban elfelejteni, hogy egyre többen vannak, akik már kiábrándultak a magánszőrakozás eme újszerű formájából és ellentétben azokkal, akik a televíziót műsorkezdéstől műsorzárásig nézik, előre kijelölik a néhány jónak ígérkező műsort és — nagyon helyesen — a gépet csak akkor kapcsolják be, mikor — egyéniségüknek és érdeklődési körüknek megfelelően — számukra az a legtöbbet adja. S akár mi uraljuk, akár ő ural bennünket, azt sem szabad elfelejteni, hogyha a televízió a közösségi élet sok hagyományos formáját meg is szünteti, helyébe a társas élet sok új formáját teremti meg. Városokban például a kártyapartit, falun a tollfosztást váltja fel a társas televíziónézés. Ezenkívül intézményekben, iskolákban és tömegszervezetekben is alapja a társas szórakozásnak. Sok helyen a közösen megnézett műsor után vitát rendeznek. Az ilyen megbeszélés mindig, de különösen akkor hasznos, ha valamilyen színdarabról szól s a résztvevők műkedvelők. Ebben az esetben a televízió nemcsak szórakoztat és nevel, de a Jövőre nézve példa és bizonyos vonatkozásban vonzerő: ez a mérce, valahol így csinálják, nekünk is ezt a színvonalat kell szem előtt tartanunk, ezt lenne jó megközelítenünk — vélik műsor közben, és mondják műsor után a műkedvelők ... Lám, lám: kiderül, hogy a televízió még a műkedvelőmozgalom — a pillanatnyilag talán a legveszélyeztetettebb munkaszakasz — számára sem konkurrens, hanem: segítőtárs ... E „segítőtárs" szerep egyébként mással Is bizonyítható. MŰKEDVELŐINK KÖRÉBEN egyre terjed a „Ki mit tud?", ami közismerten a televízió ötlete. Honnan került e műsorforma műkedvelő-mozgalmunkba? Egyes-egyedül a televízióból. S a televízió mint ahogyan már a múltban, minden bizonnyal a jövőben is megtermékenyítően fog hatni műkedvelő-mozgalmunkra. Hogy sok esetben tönkreteszi a műkedvelő-mozgalmat, hogy elvonja a közönséget? Igaz, de meg kell nézni, hogy a műkedvelő-mozgalomban ls mit bénít meg, mitől vonja el a közönséget?... A jótól-e, vagy a rossztól? Ügy véljük: az utóbbitól. Ez meg nem baj! A két lehetőség közül miért ne választanánk a jobbikat?... Hátrányosabb és károsabb az lenne, ha jó helyett a rosszabb mellett döntenénk: ha a televízió Jó műsora helyett a műkedvelők gyengébb műsorát néznénk meg. Véleményünk szerint a televízió a rnűkedvelésnek csupán az életképtelen oldalát veszélyezteti. Az életképeset felerősíti' és megtermékenyítve továbbfejleszti. A televízió és a műkedvelés viszonyának részletes boncolgatása azonban messzire vezetne Ezenkívül ennek a cikknek nem az a célja, hogy a televíziónak a műkedvelésre gyakorolt hatását vizsgálja. E téma egy másik cikk anyagát kínálja. Térjünk ezért vissza az előbbi gondolatmenethez és mondjuk ki bátran: akár teremt új kö-; zösségi formát, akár csak a magánt kényelmet szolgálja, akár megterraó-: kenyít, akár nem, a televízió mindenképpen a szocialista embernevelés és a kulturális forradalom eszköze. A szórakoztatás is nagyon fontos, de csak egyik feladata. Másik, az előbbinél Jóval fontosabb teendője: terjeszteni a leghaladóbb és legújabb tudományos Ismereteket. Hogy ezt a feladatát hogyan teljesíti, azt részben már elmondottuk. Kiegészítésül ehhez még ennyit: korholói azért elégedetlenek, mert nem azt kapják tőle, amit várnak. Dicséről viszont azért elégedettek, mert kielégíti igényüket. A két „tábor" akkor ls megmarad, ha műsora lényegesen megjavul, Valaki mindig elégedetlen, valaki mindig elégedett lesz, hiszen .maradéktalanul mindenkor, mindenki ízlését a televízió sem elégítheti ki Egyszer ennek, másszor annak hajtja majd — a jövőben is — a malmára a vizet... MAS LAPRA TARTOZIK, hogy árt-e a televízió vagy használ Bár írásunk elején már elmondtuk, hogy maga a problémafelvetés ls furcsa (ha ártana, nem fejlesztenénk) ... a kér-! désre azért térünk vissza, mert bármennyire meglepő, a tényleges helyzet az, hogy a televízió nemcsak használ, de árt is. A határvonalat, hogy mikor kinek használ és mikor kinek árt, nehéz megvonni. A gyerekműsor nem a felnőtteknek, a felnőttműsor, meg nem a gyermekeknek készül. Mégis mindkét adásban lehetnek és vannak is olyan elemek, amelyek a felnőtteknek is meg a gyerekeknek is hasznosak, tanulságosak. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a gyerekek nyugodtan nézzék a felnőtteknek, a felnőttek meg a gyerekeknek szánt műsort. Arra gondolunk, hogy a hasznosság és károsság nem ilyen értelemben nyilvánul meg. Hiszen van egy harmadik lehetőség ls: az örök flegmák, a cinikusok, a sznobok esete. Ezek az egyének naphosszat ülhetnek a képernyő előtt. Nekik minden közömbös. Számukra a televízió műsora ls keveset használ és keveset árt. Minket azonban nem az ilyen esetek, hanem az érdekel, hogy általában és nyilvánvalóan mikor árt és mikor használ a televízió? Ilyen értelemben, azt hisszük, nyugodtan leszögezhetjük: a televízió rengeteget használ, mikor kitölti üres óráinkat, amikor az unatkozás, a céltalan tengés-lengés és pepecselés helyett hasznosan szórakoztat, új ismereteket nyújt, bővíti látókörünket. Art viszont, mikor a tanulástól és az olvasástól lopja haszonta-i lanul a drága perceket. Sőt, még akkor is árt, ha a házimunkára, a sza-J

1 bad levegőre, vagy a sportolásra szánt Időt fordítjuk a számunkra semmitmondó műsor megtekintésére. A TELEVÍZIÓ TEHÄT nagyon sokat használhat, ugyanakkor árthat is. Rajtunk múlik azonban, hogy mikor árt és mikor használ, mikor melyik hatás érvényesül számunkra jobban. Ha azt akarjuk ,hogy használjon, ne váljunk rabjává — mi uralkodjunk a televízión I BALÁZS BÉLA Ľudovít Fulla: Békét a világnak (Színezett igelitmetszet, 1959) |£IIIIUIIIIIIIIIIMMIIIIIIUIMIUIIIIIIUIIIIllIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIinillllMinillIMI^ = A Szovjetunióban tnost folyik azoknak az irodalmi és képzőmű- E jjj veszeti alkotásoknak az értékelése, amelyek méltók lehetnek a Ieg- E E magasabb állami díj, a Lenin-díj elnyerésére. A Lenin-díjra javasolt E E irodalmi alkotások között mintegy 30 prózai, lírai és színpadi mű E = szerepel, a különböző szovjel köztársaságokból. A költők között ott = = találni az orosz Vinokurov és az ukrán Malisko nevét. Mai szá- E = inunkban bemutatjuk olvasóinknak e két, Lenin-díjra javasolt költő E E versét. E " M JEVGENYÍJ VINOKUROV Szavak c. kötetéből: 1 EGY NÖ NEVETETT I L E N I N D r I J R A J A V A S 0 L T A K V E R S E 1 B Ő Tizenöt éves a Volk und Welt 1 Az idén ünnepelte tizenöt éves fennállását az NDK egyik legjelentősebb kiadója, a Volk und Welt. A kiadó szinte kizárólag külföldi író műveinek kiadásával foglalkozik. 15 éves fennállása alatt 40 nemzet íróinak könyveit juttattak el 12 millió példányszámban a német olvasóhoz. Ezenkívül eddig tíz millió példányban jelent meg a kiadónál a rotációs papírra nyomott, fillérekbe kerülő Regényújság, az NDK egyik legközkedveltebb sorozata. A kiadó gazdag listáján többek között a következő neveket olvashatjuk: Mohammed Dib, Jorge Amado, Pablo Neruda, Vitézslav Nezval, Graham Greene, Kingsley Amis, Aragon. Roger Vailand, Sartre, Martin du Gard, André Kedros, Pratolini, Carlo Levi, Calvino, Branko Copic, Gnillén, Sadoveanu, Ehrenburg, Solohov. Fegyin Fagyejev. Jevtusenko, Faulkner, Erskine Caldwell, Arthur Miller Balázs Béla, Illés Béla, Illyés Gyula, József Attila stb. A külföldi szerzők közül a legnagyobb példányszámot eddig a következő szerzők érték el: Hanzelka és Zikmund, 1100 0(10, Iljin 573 000, Jorge Amado 290 000, Ehrenburg 271 000, Trawen 230 000. \ = Fölnevetett egy nő... s Csengett a kacaj a szobában, fedezékben, vonatban. Almom homályán a csengés, a zaj közénk tolult, s gomolygott szakadatlan. E Aranyom, te! Mily kincsként kaptalak ajándékul. A tisztáson. Csónakban. Nézd a stadiont, egy nő felkycag, szinte elalélt, már-már könnye buggyan, E bár visszafojtaná. De nincs erő tovább. = Kezével integet. Vajon most hogyan köszönjem meg szikrázó mosolyát. Metróban, Táncban. Csónakon. Moziban. Hány hatalom, s arc elsüllyedt a mélyben! Minden változik, s az idő száll tova... E Csak egy maradjon, én ezt akarom éppen: legyen örök az asszony kacaja. * 1 Nem értheti meg, hogy hazám micsoda küzdéssel épült, s hány seb volt övé, kit nem fakasztott könnyekre soha, mig zengett E az Internacionálé. A kalmár Nyugat más ügyért siet: E neki csak egy szent, mit rendel üzlete... Hazám, magasba vet tekintetet! E Feltörsz a csúcsra, a legnagyobbra, Te! E ...Hiszem: így lesz — megteremtik az évek! — békén, bőségünk... E a Föld még sohasem E ismerte ily szomját az Eszmének, E mely nagy, hatalmas, miként a végtelen VIHAR BÉLA fordításai E ANDREJ MALISKO Evek delelőjén c. verseskötetből: * Í Arcképről ismertem csak, iskolás Koromtól kezdve. Egyszerű volt, E A sapka öreg, s minden arcvonás E Belénk is fényt, nyugalmat oltott. Velünk volt az arc bajban, örömben Akkortájt, ha az s ez váltva járt. E Forradalom, ágyútűz a ködben: E Rőt fényként ezt láttam homlokán. Emberséges, mély tekintetében Mindegyikünk látta: ő, maga = Merre megy majd, el mit kell, hogy érjen, E Tőle mit vár nép, szabad haza. Mindenre emlékszem: hóra, éjre, Lenin arcképére a falon. Felejthetetlen, meleg szemére: , E Belém lát, kísér az utamon. E KÜRMOCZI LÁSZLÓ fordftása E ŤTimmmimiimmiimiimmHMmiiimmimmmiiiiiiimiiiimiiimimmiiimimiiľ • A CSEHSZLOVÁK ZENESZERZŐK SZÖVETSÉGE 1963-as hangverseny bemutató tervezete az idén már kilencedszer hazai szerzők műsoráról tájékoztat. 11 kerületi szimfonikus zenekar találkozik majd április 18. és 28. között hazánk fővárosában. A Vít Nejedlýrôl elnevezett Katonai Művészegyüttes és a prágai rádiö szimfónikus zenekarán kívül a bratislavai szimfonikus zenekar, az állami filharmónia Ostraváről, a dolgozók filharmóniája Gottwaldovról, a brnói Morva filharmónia, a košicei és plzeöi rádió zenekara, az észak-csehországi szimfónikus zenekar Tepltcéről és két fürdővárosunk, Karlové Vary és Marianské Láznö szimfónikus zenekara! találkoznak majd a nemes vetélkedőn. • A moszkvai katonai könyvkiadó Háborús emlékek címmel ad kl egy könyvsorozatot A könyvsorozatban a szovjet hadsereg hires parancsnokaínak művei jelennek meg, 1963. január 19. * Qj SZÖ 3.