Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-19 / 19. szám, szombat

Prágából Délkelet-Ázsiába A ČKD Dukla prágai üzemének dolgozói ezekben a napokban több ipari berendezést szerelnek a délkelet-ázsiai országok számára. A közeljövőben egy kazánt szállítanak a Vietnami Demokratikus Köztársaságba, és más ipari berendezéseket Kambodzsába. Képünkön: Készül az egyik szállítmány. (CTK) — J. Tachezy f elv.) Tettei dicsérik az embert íl árom esztendővel ezelőtt már igen rosszul állt a bakai szövetkezet szénája. Megfeneklett akár rakott szekér a latyakban. A járási pártbizottságban is egyre gyakrabban vita tárgyát képezte a szövetkezet. Akár így, akár úgy néztek a dologra, mindig arra a végső következtetésre jutottak: jó kommunista, hozzáértő ember kell a szövetkezet élére. Az ő választásuk Vörös Móric elvtársra, a traktorállomás vezető dolgozójára esett. A szövetkezeti tagok is szívesen fogadták, majd egyhangúlag elnökké választották. Síkos, jeges üt vezet a szövetkezet udvarába. Amikor az elnök Az emlékek szárnyán Uj csoportok alakulnak — Sok gépet egy helyről nem lehet pontosan irányítani — jegyzi meg Varga Mihály, a búči szövetkezet agronómusa. A rövid kijelentés arra irányul, hogy ezután a 22 kerekes és a 4 lánctalpas traktor két csoportra oszlik, s ezzel megalakulnak a komplexbrigádok. Eddig a szövetkezetben nem nagyon szorgalmazták a brigádok megszervezését, mert tulajdonképpen a munkaerőkérdés itt sohasem okozott gondot. Most sem ez a fő indítóok, hanem a gépek jobb kihasználása, meg hát az olcsóbb termelés, mert a búči szövetkezetben sem mindegy, hogy hány munkaegységbe kerül egy hektár föld megművelése. — Eddig az anyagi érdekeltséget csak a munkaegység értékében láttuk — mondja Retkes Lajos elnök —, mert az egész termést vettük alapul, s így az egyén munkája nem tűnt ki. A brigádok megalakulásával az egyén munkájának az értékelésében is változás történik. Figyelembe veszik, mennyit kell dolgozniuk az egyes traktorosoknak, és mennyit dolgoznak. Emellett nem marad figyelmen kívül az üzemanyagfogyasztás sem Ezek alapján aztán a tervezett hozamokon felüli termésért. Illetve megtakarításért prémiumot kapnak. Ugyanakkor a legjobb traktorosok tárgyi jutalmat is kapnak. Ilyen körülmények között az egy gépre eső munkatermelékenység csakis növekedhet, mert az anyagi érdekeltség jó serkentő Igaz viszont, hogy a jobb szervezés folytán kevesebb tagot foglalkoztathat a szövetkezet. Búčon azonban ez sem okoz gondot, csaknem kétszeresére növelik a kertészet területét s ezen a munkaszakaszon sok kézi erőre lesz szükség. A helyzet az, hogy a komplex gépesítés, illetve a jobb munkaszervezés révén az egy hektárra eső munkaegységek száma csökken. (us) után érdeklődünk, tömzsi, báránybőr-kucsmás ember adja az útbaigazítást: — Ha jól látom, a csikója az iroda előtt áll — mondja tréfásan kesztyűs kezével a lábra állított motorkerékpárra mutat — ő pedig, alighanem az Irodában fűtőzik. Január derekán nem valami kellemes a motorozgatás ... ötvenen felüli vállas ember az elnök. Szinte megtelik vele a szűkre szabott, füstszagú iroda. Haja akár az öntött ezüst. Tekintetében pajkos jókedv csillan. Szükségtelen bemutatkozás. Tíz esztendő távlatából is egymásra ismerünk. ötvenkettő telén történt: Bizonyos oknál fogva éjszakára is Várkonyban rekedtünk. Akkor ő még dunai gátőr volt. Gátőr, és 50 ár híján 9 hektáron gazdálkodott. A faluban az ő udvarából járt kl a legszebb jószág. Olyan pár ökröt fogott a járomba, hogy rajta felejtkezett a kíváncsi tekintet. Tizenhat mázsát nyomott a keltő. Ebben az időben bontogatta szárnyát náluk is a szövetkezeti gondolat. Zsongott a falu, akár a megbolygatott méhkas. A falubeliek most már nem ls annyira a nevezetes pár ökröt tartották szemmel, mint Inkább gazdáját: vajon mit mond, mit tesz a gátőr, a kommunista. Vörös Móric azonban hallgatott. Leszegett fejjel járt. kerülte az emberek tekintetét. És amikor mint szállásadó gazdánk füstölt szalonnával, hazai kolbásszal kínálgatott, a falu vezetői közül egyesek már kezdték elveszíteni türelmüket: „Mit gondol ez az ember? Rajta a falu szeme, ő meg hallgat, akár a csuka s még öreg kommunistának tartja magát... — vélekedtek." Majdnem a fél éjszakát átdiskuráltuk. Jóformán egyébről sem esett szó, mint a szövetkezetről. Szállásadónkat ugyancsak érdekelte mi történik más falvakban, más járásokban. Amikor azonban egyenesen nekiszegeztük a kérdést, hogy ő mire vár, hirtelen elnémult, magába zárkózott, és csak amikor lefekvéshez készülődtünk, tört ki belőle a tanácstalansággal keveredő keserűség: „Azt mondják, nekem kellene példát mutatni I A szívem is belefájdul, ha csak rágondolok. Amikor a felszabadulás után földhöz jutottam, életem legnagyobb vágya teljesült. Nem kellett már munkát koldulnom a nagy gazdák kapujában. Családom számára az életet, a jövőt jelentette a föld. És most mondjak le róla? Nem tehetem. Képtelen vagyok rál" Ismerte a népet, a nép írója volt Alekszandr Szerafimovics Pópov, írói nevén Alekszandr Szerafimovics, a szovjet írók nesztora száz évvel ezelőtt született. Szerafimovics, akárcsak felfedezettje, Solohov, a doni kozákság sarja volt. Katonacsaládban született 1863. január 19-én. Apja korai halála után a család megérezte a szegénységet. A gimnazista fiú már a harmadik osztálytól kezdve magántanítóskodással szerzett keresetével segített nélkülöző családján. Később fizikát és matematikát hallgat a moszkvai egyetemen. A diákkörökben Marx műveit tanulmányozzák. Marx tanítása fogékony lélekre találr Szerafimovicsban, akit baráti szálak fűztek évfolyamtársához, Szasa Uljanovhoz, Lenin bátyjához. Amikor Uljanovot a III Sándor cár ellen megkísérelt merénylet miatt kivégezték, Szarafimovicsot is szibériai száműzetésbe küldték, mert a rendőrség házkutatáskor egy forradalmi felhívást talált nála. A száműzetés ével bizonyos vonatkozásban termékeny hatással vannak Szerafimovlcsra. Sok nagyszerű bolsevikkal Ismerkedik meg, akiktől sok gyakorlati tapasztalatot szerez. Élményei hatására itt születik meg első elbeszélése A jégen. Ez és több irodalmi zsengéje az agyongyötört, elkínzott és kiszipolyozott muzsikot, a társadalom elesettjeit ábrázolja. i Részvétkeltően rajzolja meg életüket, küzdelmeiket a rossz emberek, a természet mostoha erői ellen, majd elbukásukat Ez Szerafimovics kezdeti műveinek közös vonása. Az 1905-ös forradalmi megmozdulások Szerafimovics alkotásában ls visszatükröződnek. A sztoliplni reakciót követő hallgatás éveiben, amikor felkarolták a divatos nyugati dekadens áramlatokat, Szerafimovics mélyrehatóan elemző társadalmi regénynyel jelentkezik: Város a sztyeppén. Ez az író legkiemelkedőbb forradalom előtti alkotása. Hősei már nem igába tört, megalázkodott szegényemberek, hanem lázadók, forradalmárok, akik megelégelve az örökös kizsákmányolást, ném félnek fegyvert ragadni. A Város a sztyeppén nagyszerű lélekrajzzal örökíti meg Zahar Korojedovban a feltörő, városi kapitalistává, sőt városalapítóvá terebélyesedő kulákot. Korodejov karrierjének alapja a sok szennyes üzlet, fosztogatás. Vér tapad kezéhez, ennek árán lesz mindenható. A felkelő munkásokkal szemben azonban eltörpül hatalma... Dinasztiája elbukik. Szerafimovics elbeszélésekben dolgozta fel polgárháborús emlékeit. Itt már a győzelmes proletariátus, az öntudatosodó néptömegek lépnek a fő hős szerepébe. Ebből az időből származó legjelentősebb regénye a Vasáradat. Ez a tamanyi hadsereg híres hadi tetteit örökíti meg színes emberábrázolású képekben. Romantikus történet abból az időből, amikor nagy volt a felfordulás és zűrzavar a forradalom országában, amikor nem volt elég csak harcolni, hanem látni kellett a követendő utat ls, amikor az anarchisták, az ún. szabadpartizánok és más a forradalmi fegyelemnek magukat alávetni nem akaró garázdálkodó osztagok sokat ártottak a forradalom ügyének. Az előtérben kiemelkedik a kommunista Kozsuh alakja, ö a tömegek ^Ital magasra emelt népi hős, vörös parancsnok, aki odaadóan szolgálja a forradalom ügyét, él és hal érte, sajátos módon magyarázza a tömegeknek a szocializmust, eljárásában nagyszerűen párosltja a kényszert a meggyőzéssel. A Vasáradat része lett volna az író Harc című be nem fejezett epikus regényének. Az aggastyánnak, aki a Nagy Honvédő Háború Idején hazafias érzelmű írásokkal öntött lelket a katonákba, már nem volt hozzá Ideje. Szerafimovics művei színes emberábrázoló ereinkkel, ízes népies nyelvezetükkel, tiszta eszméikkel a szovjet Irodalom gyöngyszemel maradnak. L. L. Tartalmas esztendők Pillanatok műve volt, mlg mindez átvillant az agyamon. Az elnök arcáról ls leolvastam az emlékezést. És mintha csak a tíz év előtti be szélgetést folytatnánk, így kezdi: — Csodálkozol ugye? Ma már jó magam is ímegmosolygom, ha eszembe jut, mennyire nehéz felfogású voltam akkoriban. A nyomorúságos nyolc hektáromért ezernél is többet kaptam... Itt meg már harmadik esztendeje elnökösködöm. Télen-nyáron egyaránt, minden áldott nap lemotorozom a tizenhárom kilométert. Várkony és Baka között oda-vissza ennyi az út... Azért is vagyok úgy öltözve, mintha Szibériába készülnék. Foga van ám a januári szélnek ... Azzal kezdtük az ' írást, hogy három esztendővel ezelőtt roszszul állt a bakai szövetkezet szénája. A szénát azonban képletesen Kell érteni, mert éppen ebből volt legkevesebb a szövetkezet portáján. Az új elnök csak pár kazal búzaszalmát és 9 vagon kukoricát tudott számba venni, meg az álmot űző gondot, mit ls adjon a rengeteg éhes jószágnak. A tagok elégedetlensége is tetőzte a bajt. Év közben 9 korona előleget juttattak egy-egy munkaegységre. Nem volt sok. És, hogy zárszámadáskor se menjenek haza egészen üres zsebbel, 30 000 koronával meg kellett terhelni a következő évet. Nom volt más választás, ha azt akarták, hogy a tagok végképp ne fordítsanak hátat a szövetkezetnek. Vörös Móricot rövidesen befogadta a falu. Pártjára álltak a kommun i s ták — Nélkülük aligha jutottam volna valamire — emlékezik vissza. — Ha jól tudom, huszonheten voltunk. Enynyi ember már sok mindenre képes, különösen, ha valamennyi egyet akar. A bakai kommunisták nemcsak határoztak, hanem cselekedtek is. Abban az időben a pártszervezet egyik legfontosabb döntése volt, hogy a szükséges takarmányalap megteremtése érdekében törjék fel a kishozamú réteket és vessék be kukoricával meg szudáni fűvel. — Nehéz volt megértetni az emberekkel a határozat megvalósításának fontosságát. Sajnálták a rétet. Egyre csak azt hajtogatták: így is kevés a takarmány, még kevesebb lesz, ha még a rétet is feltörjük ... Mi azonban nem tágítottunk. Hatvanegy őszén harminc hektárnak eresztettük neki az ekét. Ma már mindenki elismeri, hogy igazunk volt, — szögezi le Vörös elvtárs. És mi több, a bakai szövetkezet neve újból kezdett ismeretessé válni a járásban. A múlt ősszel a párt járási konferenciáján ls szóba került, hogy a feltört rét egy-egy hektárja 500 mázsa silóval gyarapította a szövetkezet takarmánykészletét. Nagyszerű eredmény ezl A konferencia résztvevői is megtapsolták. Az elnök még egyebet ls elmond. Megnyugtató érzés számára, hogy a három esztendő alatt szövetkezetük lényegesen megszilárdult. Különösen a növénytermelésben értek el nagyszerű eredményeket, ami természetesen kihatással lesz majd az állattenyésztésre is. A szövetkezeti pártszervezet tagjai a küszöbön álló évzáró taggyűlésükön örömmel állapíthatják majd meg: a fáradtság nem volt hiábavaló, mert az eltelt három esztendő alatt búzából például öt mázsával, árpából tíz mázsával, kukoricából 17 mázsával, cukorrépából negyven mázsával, lenből pedig — ami náluk a fő termények egyike — hét mázsával emelkedett az átlagos hektárhozam. Ezek a nagyszerű eredmények ma már két Irányban is éreztetik hatásukat. Egyrészt emelkedett a munkaegységek értéke, aminek következtében újból gyökeret eresztett a közös gazdálkodás iránti bizalom, másA jövő nagy vonalakban • 09 • • • A gottwaldovi Vüriis Október vállalat műszaki fejlesztési dolgozói az idén szá mos új gép- és berendezés mintadarab ját adják át, amelyek lényegesen hozzá járulnak a termékek minőségének javf tásához és a munkatermelékenység nö vetéséhez. Képünkön Rčžena Karliková egy új HK-1 gépen dolgozik. (Nesvadba felvétele — CTK) részt, ma már bőséges takarmányalappal rendelkeznek, ami a legmegbízhatóbb kezesség arra, hogy belátható Időn belül az állattenyésztésben is rohamos javulás áll be. Eredmények — ha nem ls olyan átütőek, mint a növénytermesztésben — az állattenyésztésben is mutatkoznak. Tavaly már 172 mázsa hússal és 149 ezer tojással adtak el többet, mint három esztendővel ezelőtt. — Az idén az állattenyésztésben is ugrásszerű fejlődésre számítunk — mondja bizakodóan az elnök. Alighanem igaza lesz, mert a gyors fejlődésnek e téren is megteremtették a féltételelt. Emlékezzünk csak vissza! Három évvel ezelőtt néhány kazal bözaszalma és 9 vagon kukorica képezte az összes téli eleséget. Ma pedig a szalmát mint eleséget jóformán számításba sem veszik, mivel 24—25 vagonnyi jó minőségű szálastakarmány áll a rendelkezésükre. A szövetkezeti gazdasági udvarban pedig akármerre néz az ember, rogyásig megrakott kukoricaszárltókba botlik a tekintete. Az elnök szerint ötven vagonra való a kukoricájuk. A múlt évben a silógödrök !s megteltek. Háromszáz vagon siló egészíti ki a takarmánykészletüket. Az elnök szavaiból már tudjuk, az idén az 1 állattenyésztésben is lényeges javulásra számítanak. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a növénytermelésben minden marad a régiben. Az országos vita során és most, amikor nem múlik el nap, hogy ilyen vagy amolyan vonatkozásban ne kerülne szóba pártunk XII. kongresszusának határozata, megállapították: a lehetőségeket még megközelítőleg sem merítették ki. A múlt esztendőben is beigazolódott, hogy az elért átlageredmények még távolról sem jelentik azt a határvonalat, amelynél ezt mondhatnánk: megálljunk, mert nincs további Búzából például 27 mázsa volt az átlag hektárhozam, öt mázsával több mint három évnek előtte. Akadtak azonban olyan parcellák is, amelyek 37 mázsát „fizettek" hektáronként. Cukorrépából helyenként 420 mázsás hektárhozamot értek el. Egy 35 hektáros parcelláról 2940 mázsa csöves kukoricát takarítottak be. Az átlagos hektárhozam tehát elérte a 84 mázsát. Mi ebből a logikus következtetés? Az, amit már előbb is említettünk és a szövetkezet kommunistái Is helyesen megállapítottak, hogy a lehetőségek még távolról sincsenek kihasználva. És ezeknek a figyelembe vételével készül a szövetkezeti pártszervezet évzáró taggyűlésének a beszámolója is. — A jövőben még nagyobb gondot fordítunk a föld termőképességének fokozására — vélekedik az elnök. Trágyagondozó csoportot létesítünk, hogy minél kevesebb tápanyag veszszen kárba. E csoport egyedüli feladata a trágya szakszerű gondozása lesz. Második fontos feladatnak az öntözéses gazdálkodás továbbfejlesztését tekintik. Már az idén meggyőződtek arról, hogy nagyon is kifizetődik az öntözés. Az elnök ls, a pártbizottság Is azon a véleményen van, hogy az Idén közel 100 hektáron kell megvalósítani az öntözést. Reméljük, sem a szövetkezeti tagság, sem pedig a szövetkezet elnöke nem veszi rossz néven, ha ennyi dicséret után olyan dolgot is szóvá teszünk, amiről ők nem igen beszéltek. Amikor például az elnök elvtárs nem kis büszkeséggel a kukoricával megrakott szárítókat mutogatta, a riporter egyebet is észrevett. Mégpedig olyasmit, ami nem igen öregbíti a szövetkezet hírnevét, azt, hogy a gazdasági udvar úgy fest, akár ütközet után a csatatér Persze nem emberi testrészek, hanem gépalkatrészek hevernek szanaszét. A drága gépeket a szabad ég alatt rozsda marja, eső korhasztja. Ekkora nemtörődömség láttán akaratlanul is felvetődik az emberben a kérdés: hát nincs gazdája, pártfogója a sok drága portékának? Vörös elvtárs még jól emlékezhet arra: valamikor a gazdát aszerint ls ítélték, milyen rendet tart az udvarán, mennyire becsüli, tartja rendben gazdasági felszerelését. Sajnos, az olyan gazdasági udvar mint az övék, a szövetkezet dicséretére sem válik Még a legjobb gazdasági eredmények mellett is árnyékot vét az egész közös gazdaságra. Bárki- feltehetné a kérdést: ej, ezek a bakaiak, csak ennyire becsülik vagyonukat, legjobb segítőtársukat, a drága gépeket?! IV em ártana, ha a szövetkezeti pártszervezet évzáró taggyűlésén ez a kérdés is szóba kerülne. Talán Vörös Móricz elvtársnak sem lesz ellene kifogása? SZARKA ISTVÁN Amit mégis szóvá kell tenni 1983. január 19. • (Jj SZÓ 5