Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-19 / 19. szám, szombat

— | VIETNAMI RIPORTUN

K Fekete gyémántok és a sárkánykirály gyöngyei ©1 SZÖ 4 * 1963. január 19. U j iparág* született K II B Á R A M JOSÉ GARCIA-GARCIA KÉPRIPORTJA Az Űj Szó számára írta: HARRY SICHROVSKY A SÁRKÁNY-ÖBÖL r CSODÁLATOS VILÁGA A vietnami vendéglátók előbb-utóbb minden idegennek megmutatják a Csendesóceán partvidékét. Itt terül el a Halony-öböl (Sárkány-öböl), amelyre méltán lehet büszke Vietnam. A monda szerint valamikor réges-régen a sárkánykirály gyöngyszemeket hajított itt a tengerbe, s ezek kővé váltak. Így keletkezett szerteszét az öbölben háromezer szirt és sziklasziget, melyek természetes erődként védik a partot a gonosz betolakodóktól. Vitorlás csó' nakon utazunk ebbe a mesevilágba. A kis szigetek helyenként oly közel fekszenek egymáshoz, hogy csónakunk alig tud közéjük férkőzni. Másutt viszont több száz méternyire vannak egymástól. A hegyoldalak buja zöldié elüt a mélykék tengertől. Olykor halászcsónakok siklanak el mellettünk nesztelenül. Aranybarna, legyezőszerű vitorláikkal pillangókra emlékeztetnek. A múltban a szigetek a kalózok kedvelt rejtekhelyet voltak. A felszabadító harcban partizánok tanyáztak itt, mivel a barlangokban el lehetett rejteni a csónakokat, amelyek állandóan zavarták a francia flottát. A szigeteket bizarr formáikról nevezték el: Varangyosbéka, Kakasviadal, Leány és Gyertya. Itt van például a Csodák barlangja, a Meglepetések-barlangja és a Palotabarlang. Sok időbe telne, amíg e töméntelen érdekességnek csak egy részét is megtekinthetnénk. E táj csodálatos szépsége lenyűgözi a látogatót, mert emberkéz még nem nyúlt e szigetekhez. Csupán az egyiken épült kis obeliszk Germán Tyifov űrhajós rövid itt-tartózkodásának emlékére. Az öböl partján, szemben e sziaetvilággal korszerű szálloda épült, melyben a vietnami konyhának mestere gondoskodik az éhes hazatérők méltó fogadtatásáról. A FEKETE GYÉMÁNTOK BIRODALMÁBAN Hanem a Sárkányöböl nem az egyedüli ajándéka a természetnek. Harminc kilométerrel e tájkép kincsei mögött találjuk Vietnam gazdasági kincsét — a Campha szénmezőket. Egy 150 km hosszú és 80 km széles területen külszíni fejtéssel bányásszák a szenet, s még hozzá micsoda szenet! Színtiszta, 90 százalék széntartalmú, első osztályú antracitot. Csaknem száz évvel ezelőtt fogant meg az ötlet a kínai kézművesek fejében, hogy e fekete kőzetet edényégető kemencéik fűtésére használják. A francia mérnök azonban, aki 1881-ben került erre a vidékre, ennél többet tudott. Rádöbbent arra, micsoda kincs rejlik e fekete gyémántokban. Három év múlva az utolsó dinasztia uralkodója e vidéket 1 millió frankért eladta a franciáknak. Ettől kezdve 75 éven át csak egy uralkodója volt e vidéknek — az SCT (Socíété Carbonnlére de Tongking), mely innét a maga idejében 56 millió tonna szenet szállított el, vagyis becslés szerint egy negyedét a világon előforduló antracitnak. Az SCT nemcsak 20 ezer kulit alkalmazott, hanem egyben kereskeJELLEGZETES HALÁSZBÁRKA A SÁRKÁNY-ÖBÖLBEN (A szerző felvételei) dője, bírósága, rendőrsége, örömházvezetője és hóhérja is volt a vidéknek. Hogy milyen is volt a helyzet annakidején Campha vidékén? Erről majd Ho Quang Yi vájár számol be a legjobban, akt már 35 éve dolgozik itt. EGY BÁNYÁSZ EMLÉKEZIK „A szénmező távol esett a kunyhóinktól. Éjfélkor indultunk útnak, hogy idejében munkahelyünkön lehessünk. Akt csak néhány másodpercet késett, azt aznapra már nem vették fel. Ha baleset történt, vagy leszakadt az egyik csille, akkor bérünkből levonták a kárt. A hajcsárok sohasem voltak megelégedve munkánkkal, ezért ostorcsapásokkal nógattak bennünket gyorsabb iramra. A francia felüanelök minduntalan hibákat kerestek. Aztán jött a bérlevonás, és az elbocsátás is. Hogy erre ne kerüljön sor, „meg kellett békíteni" a jelügyelőt — sörrel, ékszerrel, vagy ha nem volt más kiút, saját leányainkkal is. Mert nagyhatalmú ember volt ám a jelügyelő! Tőle függött kapott-e az ember hitelt a kantinban vagy sem, hogy egyáltalán tovább élhettünk-e. Ha valaki nyomorékká lett a munkában, akkor 25 dongot fizettek ki neki. Hogy havonta-e vagy évente? Hová gondol! Csak egyetlen egyszer! De ezt is a felügyelőnek kellett jóváhagynia és természetesen ennek is egy részét tüstént ő zsebelte be." Nem tudja abbahagyni a beszédet. A múlt túl kegyetlenül elevenedik fel emlékezetében. Elmondja, hogy csaknem minden munkás trachomában, szilikózisban, vagy maláriában szenvedett, hogy a felügyelők minden leányt ágyasukká tettek, ha megkívánták. Egy kis zacskó hideg rizs és egy üveg zavaros htdeg víz volt napi eledelük. Az asszonyok gyermekeiket munkahelyükön hozták a világra, kendőbe csavarva félretették őket s folytatták munkájukat. Az odúkban, amelyekben tanyáztak, egy ágyban hált az egész család. A munkások 95 százaléka írástudatlan volt, mert az egyetlen elemi iskolában csak a franciák és a hajcsárok csemetét részesülhettek oktatásban. HOGYAN ÉL MA HO QUANG YI? S jobb most, mint hajdanába. ? Ho Quang Yi ujjával homlokái bökdösl, mintha a kérdező ép eszében kételkednék. „Manapság ötszobás lakásban lakom, ventillátorom és rádióm is van. Hatvan dongot keresek havonta, feleségem pedtg ötvenet. Három gyermekünk van — három, hét és tizenegy évesek. A nagyobbak az iskolába járnak, a legkisebbik pedig óvodás. En ts tskolás vagyok — most járok a negyedik osztályba. Bizony, 45 éves fejjel kezdtem írni-olvasni tanulni! Kicsit későn, de nem akarok lemaradni. Agyam nem fog már olyan könnyen, de 11 éves fiam segít. Munkaruhát, cipőt és kesztyűt ingyen kapunk az üzemtől. Ha megbetegszem, kórházba mehetek, mely az SFCT volt Irodapalotájában van. De ha otthon fekszem, feleségem szabadságot kap, hogy ápolhasson. Ügy ám, így van ez manapság!" De amíg ez a „manapság" megvalósult, nehéz éveket élt át az ország. Itt 1930-ban alakult meg Indokína Kommunista Pártja. A pártbizottság első gyűlését a Halong-öböl egyik barlangjában tartották. 1936-ban sztrájkoltak a munkások és 20 ezren vonultak ki tüntetésre. A gyarmattartók a munkásvezéreket börtönbe vetették, megkorbácsoltatták őket, majd levágatták fülüket. Egyeseket száműztek, vagy a hírhedt délvidéki gyűjtötáborokba zárták őket. De az időt nem lehetett megállítani. 1945-ben Camphába és antracit-hegyeibe is eljutott a szabadság, sajnos, csak rövid időre. Egy év múlva kezdődött a véres dzsungel-háború. Kétszázan estek el a bánya védelmében. Mielőtt a népi hadsereg visszavonult a hegyekbe és erdőkbe, a munkások minden gépet összezúztak. Kilenc év múlva, 1955 áprilisában tértek csak vissza. Ünnepélyes keretek között vette át a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság az üzemeket. A népi kormány valóban nagyvonalú a volt ellenséggel — az átvett bányák értékét tizenöt év leforgása alatt szénben téríti meg. A franciák először lekicsinylően mosolyogtak. Hogyan is képzelhették, hogy ezek a tudatlan kulik képesek lesznek egy óriás vállalatban — műszaki tapasztalatok, gépek és szakképzett munkaerők nélkül megindítani a termelést. A 200 francia technikus és mérnök ugyanis a gyarmat uraival együtt távozott. De tévedtek az imperialisták, mint mindig, amikor a fehér faj állítólagos felsőbbrendűségében bíznak. Napjainkban Camphát már 30 mérnök, 200 műszaki dolgozó és 500 segédtechnikus irányítja. Az új nemzedéket egy hároméves főiskolai szintű szakiskolán, egy műszaki középiskolán és egy üzemgazdasági estt iskolán helyben képezik ki. A főmérnökök Hanoiban, a Szovjetunióban, Kínában és más országokban szerezték képzettségüket. Amikor a franciák az el múlt században komolyan megkezdték a kiaknázást, évente 200 tonna antracitot fejtettek. 1939-ben érték el csúcsfejtésüket, 1,6 millió tonnát. 1962-ben azonban a szocialista Campha már 3 millió tonna évi fejtésnél tartott. A gyarmattartóknak olcsóbb volt az emberi munkaerő a gépnél. Termelésemelést ostorral értek el. A szocialista Vietnam a műszaki tökéletesítést alkalmazza a testi fenyítés helyett. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK SEGÍTSÉGÉVEL Elvezettek bennünket a 6 os számú tárnába. Ho Hoang Pho üzemvezető Dél-Vietnamból menekült ide, a főmér nök a Szovjetunióban tanult. 5 szovjet és csehszlovák gyártmányú exkavátor, 11 pergőfúró és jónéhány buldózer dolgozik itt. Futószalag szállítja a széndarabokat a csillékhez, melyeket szintén e két ország szállított. Villanyhajtású szivattyúk gondoskodnak a féltést területek víztelenítéséről. Nincs mégitt műszaki fejlettség paradicsoma, sok helyütt még feszítőrúddal fejük a munkáskezek a szenet. De ezek a a múlt maradványai, melyek egyre jobban kiszorulnak. Campha és Honggay közeli kikötőjében nagy halmokban fekszik a szállításra váró szén. Kezünkbe veszünk néhány darabot. Felületük bársonyosan fényes, méltán ne vezik őket fekete gyémántoknak. Egy norvég és egy görög teherszállító hajó horgonyzik itt. Átlag másnaponként jut be egy-egy hajó a kikötőbe. A szélrózsa minden irányából érkeznek — Japánból, Kíná ból, Franciaországból, Svédországból és Dél-Amerikából. Ritka ásvány az antracit s ezért becsülik is széles e világon. De Campha fekete gyémántjai Vietnamban a szocializmus építését segítik. A CSINOS VIETNAMI KALAUZNÖK MOSOLYOGVA VÁR JÁK AZ UTASOKAT. Ej- ik új cienfugeosi hajógyár Las Villás tartományban, ahol új, korszerű halászhajókat építenek N

oha a Kuba partjait mosó tenger vize valóság-: ban bővelkedik a legkülönbözőbb halfajtákban, a forradalom előtt ezt a természeti kincset alig hasz-i nálták ki. Bár hihetetlennek hangziik, sehol a világon nem volt olyan kicsi a halfogyasztás, mint éppen Kubában. A tőkés uralom idején négy vagy öt cég ke-; zében volt a jelentéktelen halászat is. Ä Kubai forradalmi kormány hamar felismerte a fejlett halászati ipar nagy jelentőségét a lakosság mindennapi táplálkozásában. Nagyszabású tervet dol-j goztak ki, miszerint sürgősen úgy fellendítik és ipari szintre emelik a halászatot, hogy az ország világ-'! viszonylatban is vezető helyre kerül. Már le is rak-; ták e fontos iparág alapjait. Szorgos kutató munika folyik a Földreform Nemzeti Intézetében. A szocialista országok is értékes segítséget nyújtanak a terv megvalósításában. Szakembereket küldenek Kubába és szállítják a szükséges felszerelést a halászati ipar kiépítésére. A halászok szövetkezetekbe tömörülnek. A kor-: mámy (korszerűen felszereli őket, új már Kubában építetett halászhajókat kapnak. Kényelmes lakóhá-; zakat építenek a halászoknak, gondoskodnak kulturális színvonaluk emeléséről és egészségügyi szolgál-: tatásokról. Kuba most kiaknázza a tenger kincseit és gazdaságában fontos szerepet szán ennek az iparágnak. PRENSA- LATINA Két befejezés előtt álló RO típusú 75 méter hosszú halászhajó a cienfugeosi hajógyárban. Megjött az új, nagy teljesítőképességű Diesel-motor a Szovjetunióból. Mindjárt be is lehet szerelni egyik új hajóba. A halászszövetkezet tagjai most igazságos, munkájuknak megfelelő bért kapnak. A halak súlyát és osztályozását maguk ellenőrzik.