Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-18 / 18. szám, péntek

Az új erőviszony a szocializmus és a béke ügyének kedvez (Folytatás a 4 oldalról) osztálya, dolgozó népe csak saját harcának forradalmi tapasztalatai alapján készülhet fel a forradalom végrehajtására. Az oroszországi proletariátus felszabadító harcban gazdag története példákkal szolgál arra is, hogy egyes forradalmi vezetők megpróbálták elhanyagolni a néptömegek harcát Oroszországban a burzsoá-földesúrl rendszer elleni mozgalmat eleinte egyének, egyedülálló narodovolec hősök (a „Népakarat" — Narodnaja Volja — nevű titkos narodnyikszervezet tagjai — A szerk.), bakuninistak, kropotkinlsták folytatták. Megpróbálták átugrani a népi forradalmi mozgalom előkészítésének történelmileg szükséges időszakát. Azt tartották, hogy a forradalom sikeréhez elég, ha fejszét ragadnak, terrorista cselekményeket követnek el a hatalom képviselői ellen. Összeesküvéseket szőttek, merényleteket kíséreltek meg, a cárok meggyilko lására készültek. Azt hitték, hogy egy hős maga hajthatja végre a for radalmat, és vérével kivívhatja a nép boldogságát Népünk színe-java, értei miségünk virága hullott ebben a med dő harcban Önök tudják, hogy Lenin fivére, Alekszandr Uljanov is erre az útra lépett. Merényletet kísérelt meg a cár ellen és kivégezték Vlagyimir Iljics fivére kivégzésének napján ezi mondta: — Mi más úton fogunk ha ladni A győzelemre csak a tömegek harca vezethet, a munkásosztály pártjának vezetésével. A magányos hősök szépen halhatnak meg, de nem képesek megváltoztatni a társadalmipolitikai rendszert, s nem vívhatják ki a forradalom győzelmét. Ahhoz, hogy a forradalom valóban győzhessen, meg kell érlelődnie a forradalmi helyzetnek. A népnek, elsősorban élcsapatának, a munkásosztálynak, a tőkés világ legszervezettebb erejének meg kell értenie, hogy szükség van a forradalomra. Könnyelműség volna azt gondolni, hogy a győzelemhez elegendő egy-két bátor, okos, a forradalom ügyéhez hű vezér A kizsákmányoló osztályok uralmának megdöntéséhez nem egyes hősök, hanem a forradalmi pártok által vezetett nagy néptömegek tevékenységére van szükség. Konkrét feltételek szükségesek a forradalom megérlelődéséhez, a kapitalizmus megostrom lásához és a munkásosztály győzelméhez, ahhoz, hogy a hatalom átmenjen a dolgozók, a nép kezébe. A kommunista világmozgalom egységének fontossága A békéért és a szocializmusért az egész világon folytatott harcunk si kereinek fontos feltétele a kommu nista világmozgalom egységének erő sltése. Minden kommunistának világosan látnia kell, mennyire fontos, hogy a forradalmi erők nemzetközi méreten ben egyesül |enek, s összefogjon moz galmunk mindegyik osztaga. Egységünk alapja a közös ideológia — a marxizmus—leninizmus, egysé günk alapjai: a proletár Internacionalizmus elvei. A fődolog ami egybeforraszt bennünket, az, hogy a világproletariátus osztályérdekei, min den dolgozó érdekel közösek. A fő dolog — a munkásosztály nemzetközi feladatainak helyes, marxista—leninista felfogása A fődolog, hogy mélyen higgyünk nagy ügyünk igazában. A fődolog, hogy kikerülhetetlen a a szocializmus világméretű győzelme Az a kötelességünk, hogy egybeforrasszuk qz összes forradalmi erőket, megeddzük és eszmeileg felvértezzük a kommunista mozgalmat. A Szovjetunió Kommunista Pártja rendíthetetlenül tartja magát a kommunista vllágmozgalom összehangolt, közös irányvonalához. A marxista—leninista pártok képviselőinek 1957. és 1960. évi tanácskozásán kidolgozott platformon állt, és továbbra is ezen a platformon marad. Természetesen nincs kizárva, hogy különböző országok kommunistái eltérően értelmeznek egyes, esetleg igen fontos kérdéseket. Az emberiség egyharmada számára a népek életében érvényesülő gyakorlattá vált a marxista—leninista tanítás. Több mint egymilliárd ember új életet épít, s kimagasló eredményeket ér el a szocializmus építésében. A szocialista világrendszer országai az új társadalom építésének különböző szakaszaiban tartanak. A külvilággal való kapcsolataik fejlesztésének tapasztalatai sem teljesen egyformák. Ebből kifolyólag lehetséges, hogy egyes problémákat eltérően közelítenek meg. Ha ez nem is a legkellemesebb jelenség, mindenesetre reális tény, amellyel számolni kell. A felmerülő nézeteltérések csupán ideiglenesek Nézeteltérések előadódhatnak, és elö is adódnak az életben. De nem szabad elfeledni, hogy a kommunista és munkáspártok között felmerülő nézeteltérések csupán ideiglenesek, ezzel szemben a szocialista országok népei között már most örök időkre szóló kapcsolatok teremtődnek meg Ezért csakis ebből, a bennünket egyesítő födologból kiindulva lehet és szabad kiépíteni a kapcsolatokat a testvérpártok között, s még inkább a szocialista államok között, amelyek közös társadalmi-gazdasági rendsze ren alapulnak, s feladatukul tűzik ki a kommunizmus felépítését Ehhez képest minden egyébnek végső so ron csupán részleges jelenősége van Ezért, ha nézeteltérések keletkeznek, nem szabad szabadjára engedni a szenvedélyeket. Ilyenkor türelemre van szükség; ahogy mondani szokták, a dolog gyökeréig kell hatolni, meg kell látni a leglényegesebbel Márpedig a testvérpártok számára, s főleg a szocialista országok számára a leglényegesebb az a közös ügy, amelyért harcolnak — a szocializmus és a kbinmunizmus felépítése. A tőkésországok kommunista és munkáspártjai a maguk országaiban a tőke ellen harcolnak, a munkásosztály és az egész dolgozó nép egybeforrasztására alapozva harcukat, s ebben a harcban előkészítik a munka győzelmét a tőke felett. A szocialista országokban a kommunista pártok gyakorlatilag azzal járulnak hozzá a marxizmus—leninizmus feljesztéséhez, hogy a gyakorlatban bizo nyitják be, milyen előnyökkel jár a nép számára a marxista—leninista Mindezt helyesen kell értelmeznünk és mérlegelnünk, s nem szabad szubjektíveknek lennünk, ha nézeteltérések támadnak fel valamilyen kérdésben. Ha támadnak is nézeteltéréseink különféle ideológiai kérdésekben, sőt talán elég fontos kérdésekben, e kér dések helyes értelmezésére kell törekednünk. Emellett nem szabad végletekbe esnünk, és szubjektiviz must tanúsítanunk valamely ország általános helyzetének felmérésében Nem szabad például egyik vagy másik szocialista ország politikai jellegét csupán azon téves nézetek alap ján meghatározni, amelyeket egy Időben az ottani vezetők vallottak. A fő mutatók ne a szubjektív, hanem az objektív tényezők legyenek. S itt elsősorban arról van szó, kinek a tulajdonában vannak a termelési eszközök, kinek a kezében van a hatalom, milyen úton megy végbe az állam fejlődése. Ha valamely kérdésekben nézeteltéréseink támadtak, ha vitába szálltunk egymással, és ilyenkor nyomban ezután kijelentenénk, hogy az a szocialista ország, amelynek vezetői valamiben nem értenek egyet velünk, nem szocialista ország, akkor ez merő szubjektivizmus lenne. Ugyanúgy járnánk el, mint az egyházi körökben: ha valaki nem tartja meg többé az egyházi előírásokat és szertartásokat, akkor kiközösítik őt az egyházból, kiátkozzák. Nem Illik hozzánk, hogy klerikálisok módjára járjunk el, hogy a szocializmusból való „kiközösítéssel" foglalkozzunk. Nézeteltéréseink vannak például Jugoszláviával néhány ideológiai jellegű kérdésben, ám csupán ezen az alapon nem lehet azt állítani, hogy ez az ország nem szocialista. Ezt már csak azért sem lehet megtenni, mert az objektív mutatók szerint az ottani rendszer szocialista. Jugoszláviában a termelési eszközök és az ország né peinek hősi harcával kivívott hatalom a dolgozók kezében vannak, nincsenek nagybirtokosok, bankárok, kapitalisták. Jugoszlávia népei harcolnak a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért Milyen alapon „közösíthetnénk ki" Jugoszláviát a szocializ musból, milyen alapon zárhatnánk ki a szocialista államok sorából? Nekünk komoly nézeteltéréseink vannak az Albán Munkapárt vezetőivel. Nos, szubjektív elképzelésektől vezettetve, jelentsük ki, hogy Albánia nem szocialista ország? Ez helytelen, szubjektív eljárás volna Bár az albán vezetőség egész sor igen fontos kérdésben meg nem értést tanúsít, s mi harcolunk e meg nem értés ellen, mégis úgy véljük, hogy Albánia szocialista ország, hogy népe igazi hősiességet tanúsított a' szocializmus győzelméért vívott harcban. A kommunista mozgalom egységéért lenini álláspontról harcolunk Amikor mi, kommunisták hatalomra jutottunk, megígértük a munkásosztálynak, minden dolgozónak, hogy olyan rendszert teremtünk, amely örökre véget vet valamely nemzet más nemzet feletti uralmának és biztosítja a nemzetek igazi közeledését és egységét. V. I. Lenin írta: „A régi világgal, a nemzeti elnyomás, a nemzeti viszálykodás vagy a nemzeti elkülönülés világával a munkások szembeállítják az új világot, a valamennyi nemzet dolgozói közötti egység világát, amelyben egyetlen kiváltságnak sincs helye, és az ember az embert nem nyomja el a legcsekélyebb mértékben sem." (Lenin Művei, 19 kötet, 75. old.) Hogy milyen sikeresen fogjuk valóra váltani a szocialista országok népeinek egységére és összefogására vonatkozó lenini útmutatásokat, az a mi erőfeszítéseinktől, attól függ, hogy a kommunista pártok és vezetőik helyesen értelmezzék a népekkel szemben fennálló nagy felelősségüket. Nekünk nem előre elkészített épít kezési területen, hanem a kizsákmá nyolók által beszennyezett és limlom mai eltorlaszolt talajon kell felépíte nünk a szocialista társadalom épüleelméfet "alapján ~épülő szocializmus, tét. Nincs bonyolultabb kérdés a azzal járulnak hozzá a marxizmus- nemzetek közötti viszony kérdésénél leninizmus fejlesztéséhez, hogy sike resen építik a szocialista társadalmai Az imperialista államokkal szemben álló egész szocialista világrendsze rünket erősíti mindegyik szocialista ország, amikor sikeresen építi a szo cializmust. A szocialista országok példája alapján az egész világ mun kásosztálya meggyőződhet arról, mi lyen sikereket érhetnek el a dolgo zók, ha országukban megdöntik a kizsákmányolókat. és megteremtik a munka hatalmát A szocializmus és a koltamunizmus építésének útján sike resen előrehaladva közelebb hozzuk, meggyorsítjuk a kizsákmányolók el len harcoló nemzetközi munkásosz tály végleges győzelmét. A kizsákmányoló osztályok uraimá nak évszázadai és évezredei annyi bi zalmatianságot, annyi torzsalkodást, annyi gyűlöletet és türelmetlenséget, annyi bánatot és keserűséget vittek ezekbe a viszonyokba, hogy valóban gigantikus erőfeszítésekre van szük ség hogy lépésről lépésre, türelme sen és szívósan kibogozzuk a nemzet közi kapcsolatok bonyolult csomóit. és elősegítsük a népek egyetlen testvéri családba való öszeforrását. Önök tudják, milyen óriási sikereket értek el a szocialista országok ezen a téren, különösen az SZKP XX. kongresszusát követő legutóbbi esztendőkben. A Szovjetunió kezdeményezésére pártunk megszüntette a szocialista országok viszonyában Sztálin idején előfordult hibákat. Sztálft) nemcsak az országon belül, hanem a

N népi demokratikus országokkal való viszonyban is súlyos hibákat követett el a nemzeti kérdésben. Pártunk, akárcsak a többi marxista—leninista párt, keményen megbírálta Sztálin személyének kultuszát, helyrehozta az általa elkövetett hibákat. Ennek eredményeként a szocialista közösségen belül a politikai légkör megtisztult. A szocialista országok érdekeit érintő kérdések kölcsönös eszmecsere alapján, a demokrácia és a proletár internacionalizmus szellemében oldódnak meg. A szocialista országok közti kapcsolatok — gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok — megerősödtek, és az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, a kölcsönös segítségnyújtás elvei alapján fejlődnek. Mi szilárdan követjük és követni fogjuk a kommunista világmozgalom összehangolt általános irányvonalát, A békéért és a szocializmusért vívott harc elvi kérdéseiben sohasem tettünk és nem fogunk tenni engedményeket. Harcoltunk és a jövőben is harcolni fogunk a marxizmus—leninizmustól való mindvi elhajlás, mind a jobboldali, mind a baloldali opportunizmus, mind a revizionizmus, mind pedig a dogmatizmus és a szektásság ellen. tői fogva nyíltan' ellenséges álláspontra helyezkedtek az SZKP-val szemben, mi több izben kezdemé nyezők voltunk, tárgyalásokat javasoltunk a vitás kérdések rendezésére. Az albán vezetők azonban valamennyi javaslatunkat vlsszautasiiot ták. Mind távolabb és távolabb jutottak a marxizmus—leninizmustól, a prolelár internacionalizmus elveitől való elpártolás útján, a kommu nista világmozgalomtól való elszaka dásukban. Mégis, ma is készek vagyunk meg ismételni azokal a szavakat, amelyek az SZKP XXII kongresszusán a központi bizottság beszámolójában elhangzottak: ha az albán vezetőknek fontosak saját népük érdekei, és a szocializmus építése Albániában, ha ők barátságot akarnak a Szovjetunió Kommunista Pártjával és az összes testvérpártokkal, akkor el kell vetniük tubás nézeteiket, s vissza kell térniük a szocialista közösség testvéri családja egységének és szoros együttműködésének útjára, az egész nemzetközi kommunista mozgalommal való egység útjára. A Szovjetunió Kommunista Pártja követi Lenin végakaratát. A kommunista mozgalom elméletére és taktikájára vonatkozó elvi kérdésekben kérlelhetetlen maradt, ugyanakkor mindent megtett, és a jövőben is megtesz azért, hogy meggyőzze azokat, akik hibákat követtek el, vagy nem látják világosan a perspektívát, nem értik teljesen a jelenlegi helyzetben folytatandó harc feladatait. A világkommunizmus sorainak egysége a marxizmus—leninizmus alapján —, ez mindennél szentebb pártunk számára és nem sajnáljuk az ! erőt ennek az egységnek az erősítéI séért. A kommunista pártok viszonyában türelmet kell tanúsítani, nem szabad szubjektivistának lenni az események megítélésében, nem szabad az egymás közötti vitával örömet szerezni osztályellenségeinknek. A mi álláspontunk szerint a jelenségek megítélésekor a legfontosabból kell kiindulni, abból, hogy milyen állást foglal el egyik vagy másik kommunista párt a munkásosztály győzelméért, a szocializmus győzelméért vívott harc kérdéseiben. Különösen óvatosaknak kell lenniük a vitákban az olyan országok pártjainak, ahol - népek már a szocializmust, a kommunizmust építik. Közös I kötelességünk, hogy az imperialista i táborral szemben állva ne osszuk í meg erőinket, ellenkezőleg, mindenképpen növeljük ezeket az erőket az S egész arcvonalon: gazdaságilag, katonailag, ideológiailag és politikailag A gyakorlat megmutatta, hogy időnként olyan nézetek keletkeznek, amelyek eltérően magyarázzák egy ország belső fejlődésének kérdéseit. E tekintetben az utóbbi évek folyamán többé-kevésbé helyes magatartás alakult ki nálunk egymás Iránt, türelmesek voltunk és tartózkodtunk attól, hogy kioktassunk másokat, és 'még inkább, hogy beavatkozzunk egymás országainak ügyeibe. Külpolitikai kérdésekben, a munkás- és ko'mmunista világmozgalomra vonatkozó kérdésekben szintén jelentkezik az néha, hogy különbözőképpen közelítik meg, és eltérő módon értelmezik az eseményeket. Pártunk központi bizottsága hasznosnak tartaná, ha megszüntetnénk a kommunista pártok között jelenleg folyó vitát, egymás pártjainak bírálását, és bizonyos időt adnánk arra, hogy — mint mondani szokták — a szenvedélyek elüljenek. Egyes elvtársak úgy vetik fel a kérdést, hogy össze kell hívni valamennyi testvérpárt tanácskozását a megérett problémák megvitatására. A mi pártunk mindig kiállt az ilyen tanácskozás >k mellett. Ez esetben mégis úgy véljük, hogy ha azonnal összeülne egy ilyen értekezlet, valószínűleg kevés remény lenne a fenálló nézeteltérések sikeres elhárítására. Egy ilyen tanácskozás most nem az ellentétek nyugodt és ésszerű leküzdéséhez, hanem azok kiéleződéséhez vezetne, és a szakadással fenyegetne. Nem szabad elfelejteni, hogy a harcnak megvan a maga logikája, izzanak a politikai szenvedélyek. A szovjet kommunisták valamennyi kommunista és munkáspárt egységének hű és határozott hívei, közös erőink marxi—lenini tömörülésének hívei. Éppen ezért úgy véljük, hogy a munkásosztály, jövőnk érdekében ésszerűbb lenne, ha most a sajtóban beszüntetnők a polemizálást a vitás kérdésekben Hagyjuk az időt dolgozni Az majd tisztázza, kinek van igaza, és ki tévelyeg. Akkor sikeresebben megegyezhetünk, összegezhetjük eredményeinket és kidolgozhatjuk azokat az általános tételeket, amelyek talajából kialakul majd az egységes uézet a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésének alapvető kérdéseiben. A világ kommunista és munkáspártjai jól tudják, milyen óriási a felelősségük a nemzetközi szocializmus sorsáért, az emberiség sorsáért. Nem kímélik erejüket, hogy mindent elsöpörjenek az útból, ami akadályozza soraink marxista—leninista egységének és felzárkózásának szilárdítását. / Kedves elvtársak! Jólesik megemlíteni, hogy pártjaink — a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Német Szocialista Egységpárt — között minden elvi kérdésben teljesen egységes nézet uralkodik. Nagy megelégedéssel jelenthetjük ki azt is, hogy a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság vezetői, és személyesen a szovjet vezetők és Walter Ulbricht, Ottó Grotewohl elvtársak, valamint az NDK más vezetői között baráti valóban testvéri viszony alakult ki. Közöttünk mindig teljes volt a kölcsönős megértés az országaink közötti viszonyban felmerülő kérdésekben, valamint a nemzetközi helyzet kérdéseiben. Az SZKP és az NSZEP közötti baráti viszony döntő szerepet töltött be a Szovjetunió és az NDK népei közötti megbonthatatlan barátság létrejöttében. Elsőrendű kötelességünknek tartjuk mindent elkövetni azért, hogy még Jobban megszilárdítsuk barátságunkat — pártjaink népeink barátságát, minden szocialista ország népének barátságát! Engedjék meg, hogy még egyszer tolmácsoljam az SZKP küldöttsége, a szovjet kommunisták és minden szovjet ember jókívánságait. Őszintén kívánunk német barátainknak sikereket és még egyszer sikereket a szocializmus építésében, a békéért, népük és a világ népei boldogságáért folyó harcban. Engedjék meg, hogy felolvassam az SZKP Központi Bizottságának üdvözletét kongresszusukhoz. Pártunk hasznosnak tartaná, ha megszüntetnénk a kommunista pártok közötti vitá; Mindenki előtt ismeretes, mennyi való kapcsolatában Tekintet nélkül türelmet és önuralmat tanúsított pár- arra, hogy az albán vezetők a nézet tunk az Albán Munkapárt vezetőivel eltérések megjelenésének legkezdetéA Szovjetunió Kommunista Pártjának üdvözlete A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusához intézett üzenetében további sikereket kíván a szocializmus építésében német földön, a tudományos kommunizmus nagy megalapítói. Kari Marx és Friedrich Engels hazájában. Az üzenet megjegyzi: az NDK dolgozói harcokban edzett élcsapatuk vezetésével sikeresen valósítják meg a szocialista építés nagyszabású programját A Német Demokratikus Köztársaság — hangzik az üzenet — az európai béke és biztonság fontos előőrse, a német nép haladó erőinek megdönthetetlen támasza abban a harcban, amelyet a nyugatnémet militarizmus és revansizmus — a szabadság, a demokrácia és a béke e gálád ellensége — ellen folytat Az NDK a népek barátságénak és együttműködésének híve, síkraszáll amellett, hogy létrejöjjön a német békeszerződés és ennek alapján rendezzék a nyugat-berlini helyzetet, síkraszáll az új világháború elhárításáért. Az SZKP Központi Bizottsága a kongresszushoz intézett üzenetében — megjegyezve, hogy az NSZEP a nemzetközi kommunista mozgalom harci osztaga — a következőket írja: „Az NSZEP következetesen védelmezi a marxi—lenini elmélet tisztaságát, aktívan küzd a szocialista közösség országai proletár internacionalista egységének szilárdításáért. A Német Szocialista Egységpárt harcol a szocializmus és a kommunizmus nagy ügyének diadalra juttatásáért, a revizionizmus, a dogmatizmus és szektásság minden megnyilvánulása ellen, s ezzel a harcával nagy tekintélyt vívott ki a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban." Az SZKP üdvözletének felolvasása Örömmel tölt el bennünket, hogy átnyújthatjuk ezt az ajándékot Németország, azon ország kommunistáinak, amely a tudományos szocializmus megalapítóinak, Marxnak és Engelsnek hazája Lelkesítsen újabb győzelmekre a szocializmus és a kommunizmus építésében, a marxizmus—leninizmus eszméinek győzelméért folytatott harcban a halhatatlan Lenin példája! (Viharos, hoszszan tartó taps, éljenzés.) után Hruscsov elvtárs végezetül a következő szavakkal fordult a kongresszushoz: Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy pártunk központi bizottsága, országunk minden kommunistája és az egész szovjet nép, valamint küldöttségüti k nevében átnyújtsam VI. pártkongresszusuknak pártunk megalapítója, a világ dolgozóinak nagy vezére és tanítója, , Vlagyimir Iljics Lenin mellszobrát. 1983. január 18. * 0] SZÖ 5