Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)
1963-01-18 / 18. szám, péntek
Äz új erőviszony a szocializmus és a béke ügyének kedvez (Folytatás a i jldalróll s úgy látszott, a beteg megkönnyeb btilt. Ma már ezt szellemi sötétségnek tartják, pedig már akkor is az volt Akkor azonban az emberek hittek benne Például azt állították, hogy ha az embtr valamilyen varázsigéi betanul, nem kell félnie kígyómarás tói, állítólag segít, s a kígyó nem marja meg. Csak a tudatlanság, a varázsige segítő erejébe vetett hit áltathatta az embereket Az impéria lizmust érő szidalmak sem segítenek. Hiába szidjak, tovább zsebeli a népek kizsákmányolásából szerzett profitját. Az ördögűzésben csak a tudatlan emberek hittek, akik naivan úgy vé<ték, hogy ennek van valamilyen ereje. Am minden elemi képzettségű marxista is tisztában van vele, hogy a levegőt ts megrázkódtató átkozódáš és szapulás még nem gyengíti meg az imperializmust. Természetesen, le kell leplezni az imperializmus cselszövéséit. Ez harcra mozgosítja a tömegeket a kizsákmányolók elleti. Megérteti velük az imperializmus állati lényegét. Ám gondoljunk arra, hogy az imperialisták csak a reális erőt veszik tekintetbe. Ezért az államhatalom kormánykerekénél álló kommunisták Kötelessége, hogy mindent megtegyenek erőnk szilárdulására. Ez pedig a gazdaság sokoldalú fejlesztését és a szocializmus állandóan növekvő gazdasági erejének alapján a népjólét fokozódását jelenti. Ez lesz a legjobb példa a dolgozóknak, a szabadságért küzdő népeknek. A gazdasági erő növekedésével egyidejűleg a szocialista államok védereje is megszilárdul. A békeharc a kommunista vilápozplom legidőszerűbb kérdése Elvtársak! Engedjék meg, hogy a kommunista világmozgalom néhány fontos és időszerű kérdésével foglalkozzam. Mindenekelőtt a békéért, a békés egy más mellett élésért vívott harcnak, valamint annak a forradalmi harcnak kölcsönös összefüggéséről szeretnék beszélni, amelyet a munkásosztály és a világ dolgozói a szocializmus világgyőzelméért vívnak. Ma úgy fest a helyzet, hogy a bé keharc a szocializmusért folytatott küzdelem legfontosabb feltétele lesz. A munkásosztály forradalmi mozgalmának, a nemzeti felszabadító mozgalomnak egyetlen problémája sem bírálható el anélkül, hogy összefüggésbe ne hoznánk a békéért, a termonukleáris világháború elhárításáért folytatott küzdelemmel. Éppen ebben rejlik a kommunista világmozgalom taktikájára vonatkozó fontos tanulság, amelyet a legutóbbi karib-tengeri eseményekből vonhatunk le. A munkásmozgalom történetében előfordultak már olyan példák, hogy a békeharc a szocializmusért folytatott küzdelem fő feltétele lett Éppen így festett a helyzet az Októberi Szocialista Forradalom idején. Lenin azt mondotta: „Például, mi lehet vitathatatlanabb és világosabb, mint a következő igafcság: az a kormány, amely a három esztendei rablóháborútói elkínzott népnek szovjethatalmat, földet, munkásellenőrzést és békét adott, legyőzhetetlen volna. A béke — mindennél fontosabb." (Lenin Művei. 27. kötet, 19. oldal. Szikra kiadás.) A boisevikok békét adtak Oroszország népeinek, elősegítették, hogy kilépjenek az imperialista háborúból és a dolgozók legszélesebb tömegeit a szocializmusért folytatott küzdelem ben a szovjet hatalom körül egyesitették. Korunk sajátos vonása, hogy a bé keharc — azelőtt sohasem tapasztalhatóan — nemcsak a munkásosztálynak, hanem a lakosság többi rétegei nek is rendkívül fontos történelmi feladata lesz. Ez az a csomópont, amelyben egybefonódnak az egész emberiség érdekei. Szemtől-szembe a termonukleáris háború veszélyével kialakul a különféle tömegmozgalmak egységes áramlata Egyesülhetnek és közős erőfeszítéssel megmenthetik az emberiséget a háborús katasztrófáktól. Ennek az áramlatnak vezető és szervező ereje a nemzetközi munkásosztály és a szocialista országok. Nem azért, mintha a szocialista országok egyszerűen átvették volna a békeharc népszerű jelszavát, hanem azért, mert a szocialista országok objektív érdekei, a munkásosztály világmozgalmának és a nemzeti felszabadító mozgalom érdé kei elválaszthatatlanok a termonukleáris háború elhárításáért folytatott küzdelemtől. Marx és Lenin küzdött a hódító háborúk elhárításáért. Lenin a 11. Internacionálé soraiban erélyesen szembe szállt a militarizmussal és a hábo rús veszéllyel, a közelgő imperialista világháború veszélyével Az állami duma bolsevik képviselői, akik harcoltak a lenini irányvonalért, a háborús költségvetés ellen szavaztak, ellenezték a háborút, amiért a cáriz mus szibériai kényszermunkára küld te őket. A marxista-internacionalista szempontokat követő Liebknecht k'á roly és Luxemburg Róza minden hoz záférhetö eszközzel küzdött a háború ellen. Az is tudvalevő, hogy Szeu Ka tajama, a japán szocialisták vezetőie tiltakozásul a japán—orosz impéria lista háború ellen a II. internacioná lé kongresszusán barátilag kezet fo gott G V. Plehanovval az orosz sio ciáldemokraták képviselőjével. Sok történelmi tény bizonyítja hogy Marx, Lenin és követőik fárad hatatlanul küzdöttek az igazságtalan hódító háborúk ellen és ezen a háb.i rúellenes platformon egyesítették a nagy néptömegeket. Egyesek, akik magukat marxisták nak—leninistáknak tartják, ma azt állítják, bogy a béke védelme és a háborús veszély elleni harc állítólag ellentétben ál! a marxizmus—lenttiiz mus szellemével, gátolja a forrada! mi mozgalom kibontakozását. Ha hin nénk nekik, akkor még úgy tűnne, | Ezt nem azért mondom, hogy valahogy Lenin, Liebknecht Károly és Luxemburg Róza, az orosz bolsevikok nem voltak marxisták, mert ellenezték a háborút. Ilyesmit csak azok állíthatnak, akik nem értik meg a forradalmi harcról szóló marxista tanítás lényegét. Marx és Engels tudományos szocializmusának elmélete abból indul ki, hogy a kapitalizmus — fejlődése folyamán a társadalmon belül keletkező és éleződő antagonisztikus ellentétek következtében — elkerülhetetlenül bukása felé halad. A tőke koncentrációja és centralizációja a monopóliumok kialakulására és a kapitalizmus még nagyobb fokú rothadására vezet, ami előkészíti egy magasabb fokú társadalmi rendre — a szocializmusra való átmenet feltételeit. Marx azt tanította, hogy a fejlődés folyamán a kapitalizmus a munkásosztályban maga teremti meg sírásóját.' Az élet teljes mértékben igazolta a marxista—leninista tanítás helyességét. Eszerint a munkásosztály nem az államok közti háború kirobbantásával, hanem a kizsákmányolók ellen vívott osztályharccal törekszik a kapitalizmus legyőzésére. A történelem úgy alakult, hogy az orosz proletariátus az első világháborúban győzelemre vitte forradalmát. A második világháború után sok szocialista állam alakult. Amikor az imperialista országok háborút kezdenek egymás között, kiéleződnek az imperializmus összes belső- és külső ellentétei, megrázkódtatás éri a burzsoá államapparátust és kedvező helyzet alakul ki arra, hogy főként a levert országokban győzzön a munkásosztály. Tekintettel e körülményekre Lenin az első világháború elején kitűzte kit megfélemlítsek, hanem csupán tudományos adatokat említek Ezeket az adatokat nem lehet mellőzni. Kétségtelen, hogy a háborúkat szülő kapitalista rendszer elkerülhetetlenül megsemmisülne a termonukleáris világháborúban, ha az imperialista megszállottak kirobbantanák. Talán a szocialista országok és a szocializmusért folytatott világküzdelem nyernének valamit a termonukleáris világkatasztrofáv'al? Így csak azok gondolkodhatnak, akik szándékosan szemet hunynak a valóság előtt. A marxistákat—leninistákat illetően, ők nem tudják elképzelni a kommunista civilizáció felépítését a kulturális világközpontok romjain, a termonukleáris esővel elárasztott, elpusztított földön. Arról már nem is beszélünk, hogy sok nép számára a szocializmus kérdése megszűnne létezni, mert fizikailag eltűnnének a föld színéről. Elárulok önöknek egy titkot: tudósaink száz megatonnás bombát alkottak, de katonai szakértőink számításai szerint a 100 megatonnás bomba nem dobható le Európában. Ha tehát a valószínű ellenfél háborút robbant ki. hová dobjuk Je a 100 megatonnás bombát? Nyugat-Németországra, vagy Franciaországra? Egy ilyen bomba robbanása önöket és más országokat sem hagyna érintetlenül. Ezért nyilvánvalóan csak NyugatEurópa határain túl alkalmazhatjuk ezt a fegyvert. Ezt azért mondom önöknek, hogy reálisabban képzeljék el a meglevő szörnyű romboló eszközöket. Még a 100 megatonnás bomba sem a végső határ. Csak ha gyakorlati, katonai célszerűség szempontjából lehet határ, mert a még hatalmasabb rombolóeszközök óriási veszélyt jelenthetnek azokra, akik bevetését elhatározzák. Elvtársak! Mint már a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén mondott beszámolómban röviden mondottam, nem kell sietni a másvilágra. Senki sem tért még onnan vissza és senki sem jelentette, hogy ott jobb az élet mint itt. Nem akarjuk a mennyek országát, mi földi országot akarunk, a munka királyságát. Ezért küzdünk minden erőnkkel, nem hagyjuk abba a küzdelmet és diadalmaskodni fogunk. A Szovjetunió atom-rakétafegyverekkel rendelkezik és jól ismeri lehetőségeiket Hazánk és a többi szocialista ország védelme érdekében szerkesztettük meg fegyvereinket. Ezért felelősségteljesen kezeljük a háború és a béke kérdéseit. Mi nemakarunk háborút, de nem félünk tőle Ha azonban mégis ránk kényszerítik, akkor megsemmisítő visszavágás éri az agresszort. A támadók ezt jól tudják. Csak elmefogyott ember fecseghet a háborúról anélkül, hogy felfogná mit locsog. Az albán vezetők sokat fecsegnek a nukleáris rakétaháborúról, de ez senkit sem aggaszt. Mindenki tudja, hogy a fecsegésen kívül másra nem képesek, másra nincsenek reális lehetőségeik. Mint látják e kérdésekben különböző állásponton vagyunk és a felelősségérzetünk is más. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elvét tartottuk és tartjuk egyedül helyesnek. A nemzetközi kapcsolatok gyakorlata is igazolta és igazolja ennek jelentőségét. A békés egymás mellett élés és az osztályharc A békés egymás mellett élés politikája különösen fontos lett a mai körülmények között. Amikor a világon csak egyetlen szocialista állam létezett, melyet mindenfelöl imperialista országok vettek körül, a békés egymás mellett élés politikája időnyerésre irányult, hogy a szocialista állam lélegzetet vegyen a pro történelmi tézisét az imperialista } letárhatalom és a szocialista építés háborúnak polgárháborúvá változta- megszilárdítására hazánkban. Miután tását Ezt valósították meg az orosz 1 megváltozott a háború jellege és a bolsevikok az orosz munkásosztály. , világ erőviszonya a béke és a szo' .,,„.. „__ ioianti ' cializmus erői javára alakult, ma a Ez azonban egyaltalán nem jelenti i,„,,„ (t Ä1 Ä„ azt, hogy a bolsevikok Lenin vezeté sév'el háborút robbantottak ki az államok között csak azért, hogy győzelemre jutassák a forradalmat. Ellenkezőleg, Lenin és a bolsevikok mindent megtettek a háború megakadályozására. Mivel azonban nem volt elég erejük a háború elhárítására, feladatul tűzték ki az imperialista háborúnak polgárháborúvá változtatását. Ez korántsem az, amit az újdonsült „teoretikusok" akarnak, akik kísérletet tesznek olyan „elmélet" felállítására, mely szerint az államok közti háborúkon, romláson, vérontáson, milliók halálán keresztül vezet az út a szocializmus győzelméhez. Ha a kommunisták ezt az „elméletet" tartanák szem előtt, nem állítanák a magük oldalára a néptömegeket, hanem ellenkezőleg, elidegenítenék őket maguktól. Különösen visszatetsző ez az „elmélet" a rakéták és az atom századában. A marxisták—leninisták mindenkor nagy figyelmet szenteltek a háború és a béke kérdéseinek, s ezeket mindenkor történelmi szempontból konkrétan ítélték meg. A háború és a béke kérdései nem oldhatók meg anélkül, hogy ne vennék tekintetbe a reális helyzetet. Kellő bátorsággal, józanul szembe kell nézni a tényekkel, és tudományos pontossággal meg kell fontolni, mire vezetne egy mai háború, ha nein sikerülne elhárítani. A külföldi tudósok és katonai szakértők szerint az Egyesült Államok mintegy 40 ezer atombombával és gyújtófejjel rendelkezik. Mint tudjuk a Szovjetunióban is elegendő van az ilyen holmikból. Mi történne, ha az összes atomfegyvert az emberek fejére zúdítanák? A tudósok becslése szerint az első csapásnál 700—800 millió ember pusztulna el. Nemcsak a két fő atomhatalom — az Egyesült Államok és a Szovjetunió, — hanem Franciaország, Anglia. Németország, Olaszország, Kína, Japán és sok más ország nagy városai is rombadőlnének és eltűnnének a föld színéről. Az atom- és hidrogénbomba következményei sok nemzedék életében jelentkeznének, betegségeket, halált ikoznának és szörnyen eltorzítanák az embert. békés egymás mellett élés politikájának sokkal jelentősebb céljai és feladatai vannak és a gyakorlatban új tartalmat kap. Végső célja a legkedvezőbb feltételek biztosítása arra, hogy a szocializmus a békés gazdasági versenyben legyőzze a kapitalizmust. Egyesek elferdítik és' úgy magyarázzák marxista—leninista álláspontunkat. mintha a békés egymás mellett élés politikájával az osztályharc, a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmának uralomrajuttatásáért folytatott harc, a nemzeti felszabadító harc feladására szólítanánk fel a tőkés országok forradalmi tömegeit és kommunista pártjait. Ez ostoba koholmány és rágalom. A Szovjetunió nemcsak a nyilatkozataiban támogatja a népek igazságos háborúit. Támogatását nem egyszer anyagi segítséggel bizonyította be. Sok nép használta fegyvereinket felszabadító harcában és kivívta a győzelmet, felszabadult a gyarmati elnyomás alól. A gyarmati népek felszabadító háborúi szent háborúk, ezért a függetl3nségükért küzdő népek mellett állottunk, állunk és fogunk állni a jövőben is. Annak az úgynevezett „elméletnek" követői, amely szerint a szocializmus háború által diadalmaskodik, tagadják a szocializmust győzelemre vezető békés út lehetőségét és azt állítják, hogy ez elhajlás a marxizmustól. A sztálini kultusz ápolóinak tájékoztatásképpen meg kell mondanunk, hogy a második világháború után az angol kommunistákkal folytatott beszélgetés közben éppen Sztálin beszélt a szocializmus győzelmére vezető békés, parlamenti út követéséről. Nagy-Británnia Kommunista Pártja ezt programjába is beírta. Ez Sztálin megfogalmazása és Nagy Britannia Kommunista Pártjának vezetői is tudják ezt. Az albán vezetők azt állítják, hogy az SZKP egyedül a békés út mellett lép fel és kizárja a fegyveres harc útját. Szabad legyen megkérdeznem az albán vezetőktől: meg tudnának-e nevezni egyetlen kommunista pártot is, amely úgy vélte, hogy hazájában forradalmi helyzet alakult ki és az ország kommunistái felkelést kívántak szervezni, s akkor az SZKP fellépett a fegyveres harc módszerének alkalmazása ellen? Talán az albánok tudnak mondani ilyen példát? Bizony, hogy nem, mert ilyen példa nincs! A forradalom győzelméhez meghatározott előfeltételek szükségesek Az albán vezetők úgy vélik, hogy tetszésük szerint bármikor mesterségesen előidézhető a forradalom, hogy a forradalom végrehajtásához nincs szükség megfelelő objektív és szubjektív feltételekre. Az ő „elméletük" szerint minden igen egyszerű: megjelennek a hősök, jönnek és felkelést szerveznek. A történelemben azonban ilyen esetek nem voltak és nem is lesznek. Az ilyen — bocsánat a kifejezésért — „elméletnek" semmi köze a marxizmushoz. Ami az SZKP-t illeti, mi mindig marxista-leninista álláspontra helyezkedünk A forradalom győzelme hez szükség van meghatározott előfeltételekre Forradalmi helyzet kialakulása esetén a forradalmi élcsapata által vezetett munkásosztálynak ezt a helyzetet ki kell használnia a hatalom megragadására Ha a kizsákmányoló osztályok a néppel szemben erőszakhoz folyamodnak, akkor a népnek a szocializmus győzelme érdekében jogában áll a leghatározottabb eszközökhöz, köztük a fegyveres harchoz folyamodni. A tőkésországokban folyó harc minden ország munkásmozgalmának belügye Csakis az adott kapitalista ország proletariátusa pártjának, s nem más államoknak vagy pártoknak van joguk és módjuk a forradalmi taktikának, az egész harc formáinak és módszereinek megválasztására. A konkrét helyzet pontos elemzése, az osztályerőviszonyok hslyes felmérése a munkásosztály forradalmi taktikájának elengedhetetlen feltétele. Köztudott, milyen rugalmas taktikát alkalmaztak a bolsevikok. Leninnel az élükön, az oroszországi októberi forradalom előkészítésekor. Lenin tanításai a hatalom megszerzéséről Amikor 1905-ben az oroszországi i kijelentette, hogy ez a forradalom munkásosztály felkelése vereséget próbája volt szenvedett. V. 1. Lenin látnoki módon ' Amikor Lenin a februári forradalom után visszatért Oroszországba, egyszerre ezt a jelszót tűzte ki: „Minden hatalmat a szovjeteknek!" Ez közvetlen felhívás volt a burzsoá rend megdöntésére és a szovjetek formájában működő proletárdiktatúra megteremtésére. Ami a harc módszereit illeti, Lenin a helyzet konkrét elemzése alapján 1917 április-júniusa között lehetségesnek tartotta a békés hatalomátvételt, noha a kommunistáknak nem volt többségük a szovjetekben. „Ilyen kivételes történelmi helyzetben a forradalom békés fejlődése, az egész hatalomnak a szovjetek kezébe való átmenete esetén lehetséges és valószínű" — írta. (Lenin Művei 26. Szikra. 1952. 20. oldal.) A júliusi pétervárl események megmutatták, hogy a munkásosztály még nem volt elég szervezett, s még nem értek meg a feltételek a forradalomhoz. A fegyelmezetlen embereket, és főleg az anarchista elemeket akkor „elfogta a harci hév". Haladéktalanul követelték a' fegyveres felkelést. Ez azonban csak az ellenforradalom számára volt előnyös. Az ellenforradalom ki akarta provokálni a felkelést, hogy szétverje a szervezetlen munkásosztályt, kezdetben Pétervárott, majd Oroszország más városaiban is. Lenin ezzel számolva, ellenezte a forradalmi felkelés Jelszavát. A forradalmi erők még. nem értek meg arra, hogy közvetlenül összecsapjanak a burzsoáziával, hangoztatta. Felszólította a munkásosztályt, tartózkodjon a megmozdulásoktól. S mélységesen igaza volt. Az 1917. július 4-1 pétervári tüntetést elfojtották. A békés júliusi tüntetés szétlövetése után, az új helyzetben, válaszul a burzsoá erőszakra, a bolsevikok kitűzték a fegyveres felkelés jelszavát. Meg kell mondani azonban, hogy 1917 szeptemberében, nem sokkal az októberi forradalom előtt, újra olyan helyzet alakult ki, amelyben lehetséges volt békés úton kivívni a hatalmat. S Lenin újra azt javasolta, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. „Ha a Szovjetek kézbe vennék az egész hatalmat, akkor most még — és valószínűleg ez az utolsó esélyük — biztosíthatnák a forradalom békés fejlődését, azt, hogy a nép békésen válassza meg küldötteit, a pártok békés harcát a Szovjeteken belül, a különböző pártok programjának kipróbálását a gyakorlatban, a hatalom békés átmenetét az egyik párt kezéből egy másik párt kezébe" — írta. (Lenin Művei 26. Szikra, 1052..53. oldal.) A kispolgári pártok képviselőit terheli a teljes felelősség azért, hogy ezt a lehetőséget nem használták ki akkor. Ezek az emberek inkább a burzsoáziával egyeztek meg, és a kommunisták ellen léptek fel. Abban az időszakban rohamosan fejlődtek a forradalmi események. A forradalmi erők gyorsan megértek, s Lenin már egy hónap múlva, 1917 októberében a forradalom békés fejlődésének jelszava helyett a fegyveres felkelés követelését tűzte ki. Pontosan kitűzte, a- felkelés időpontját is — október 25-re. Hangsúlyozta, hogy 24-én még korán, 26-án pedig talán már késő volna. Ki határozhatta meg ilyen pontosan a felkelés időpontját, biztosítva ezzel a felkelés sikerét? Csakis a bolsevikoknak a marxizmus—leninizmussal felvértezett pártja és senki más. A felkelés időpontját így csak a munkásosztály igazi vezére, a kommunista párt vezetője, a nagy Lenin tűzhette ki. A felkelés pontos időpontjának meghatározásához rendelkezésre kellett állnia minden szükséges adatnak. Pontos képre volt szükség az ország osztályerőinek megoszlásáról és kölcsönhatásáról. Ehhez először is szoros kapcsolatban kellett lenni a tömegekkel. Jó barométerre volt szükség, amely az adott időszakban jelzi a tömegek forradalmi állapotát az országban Lenin, aki a néptömegek sűrűjében élt, s közvetlenül vezette a bolsevikok pártját, a forradalmi erűk élcsapatát, jól érzékelte a forradalom érverését. Mint nagy stratéga, nagy taktikus és szervező, pontosan meg tudta határozni a forradalmi felkelés kezdetének napját. A munkásosztály felkelését az egész dolgozó nép támogatta, s a forradalom győzött. Győzelemre csak a tömegek harca vezethet Szemléltető példa ez arra, hogy a munkásosztály élcsapatának rugalmas taktikára van szüksége, el kell sajátítania a harc mindegyik formáját, mind a békés, mind a nem békés módszereket, értenie kell ahhoz, hogy gyorsan és váratlanul felcserélje egyik formát a másikkal. A forradalom a legszélesebb néptömegek ügye. Egy ország munkág(Folytatás az 5. oldalon) Cl SZÖ i * 1963 január 10.
